Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-12 / 162. szám
1918. július 12., szerda o II PflTEX mezöberényi gyárában Biztató eredmények A Pamuttextilmüvek me- zőberényi gyárában különféle pamutszöveteket: kordbársonyt, műszaki szövetet, szabadidő-ruházatot állítanak elő évente, mintegy hétmillió négyzetmétert. Az üzem termelése állandóan emelkedik, annak ellenére, hogy a technikai színvonal meglehetősen elmaradott. Az élüzem címet immár 14-szer nyerték el, legutóbb 1977-ben. Az évente 200 millió forint termelési értéket előállító gyárban régen várnak a megújhodásra, eddig eredménytelenül. Szinte biztosra vehető, hogy ebben a tervidőszakban nem kerül sor a rekonstrukcióra. Az első fél év eredményei biztatóak. Török György igazgató elmondotta, hogy a tavalyi jó termelési és gazdálkodási mutatók a szocialista munkaversenynek is köszönhetők, amely a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére bontakozott ki. A versenyszellem nem lanyhult, hiszen ez év elején újabb felhívással fordultak a vállalat kollektíváihoz: csatlakozzanak a KMP megalakulásának 60. évfordulójára hirdetett munkaversenyhez. A herényi gyárban ennek hatására az első féléves termelési tervet 103,8 százalékra teljesítették. Szociálpolitika a nehéziparban A dolgozók lakásépítkezéseinek támogatását tekintették legfontosabb szociálpolitikai feladatuknak a nehézipari ágazat vállalatai — állapította meg az a felmérés, amelyben a tárca vezetői az ötéves szociálpolitikai tervek időarányos teljesítését vizsgálták. A vállalatok részesedési alapjukból ebben az időszakban kétszer annyi vissza nem térítendő támogatással járultak hozzá a dolgozóik lakásgondjainak enyhítéséihez, mint amennyit a tervekben előirányoztak. Az ötéves tervidőszak első két évében a nehézipari tárca 5342 dolgozóját segítették lakásgondjaik megoldásában. A tárca vállalatai az ötéves tervidőszak első évében több mint ötmilliárd forintot költöttek szociálpolitikai célokra, tavaly csaknem hatmilliárdot, a bérköltség 41,6 százalékát. Az idén már a hatmilliárdot is meghaladják ezek a kiadások, amelyeknek egy részét a termelési költségből, s a többit a jóléti, kulturális és a fejlesztési alapból fedezik. A következetes munkaerő- gazdálkodás, a tervszerű szakmunkásképzés azt eredményezte, hogy nem küzdenek munkaerőgondokkal. Ebben az esztendőben 15,2 százalékos béremelést valósítanak meg. Tovább szélesedett a szocialista brigádmozgalom. A Béke brigád elnyerte a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Dicséret illeti a Zrínyi Ilona aranykoszorús és ,a Haladás ifjúsági brigád kollektíváját is. A lehetőségekhez képest javítják a dolgozók munka- körülményeit; Az első félévben beszerelt nagy teljesítményű klímaberendezés után még ebben az évben újat vásárolnak, így valamennyi üzemcsarnok levegője elviselhető lesz. A közeljövőben felújítják a legrégibb épületet, s teljesen átalakítják az üzemi konyhát. Természetesen gondoskodnak a dolgozók pihenéséről, a szabad idő hasznos eltöltéséről. A gyár művelődési háza, a Körösparti hétvégi pihenőhely, a siófoki és a berekfürdői üdülő mind ezt a célt szolgálja. A Szellőzőművek 3. számú sarkadi gyáregysége többek között gázfűtéses lakásoknál nélkülözhetetlen szellőzőberendezéseket gyárt. Alacsony zajszintje és magas hatásfoka révén keresett a belföldi forgalomban. Képünkön a MONOVENT 1-es és 2-es típusú készülékek láthatóak, amelyek nagy tételekben készülnek a hazai megrendelőknek Fotó: Veress Erzsi Porcelángyár a szomszédban Negyvenöt országba exportálnak Hódmezővásárhelyről Állok az üveg-> porcelánboltban. Gyönyörködöm a szebbnél szebb modern vonalú edényekben, a hatalmas bögre- és pohárgyűjteményben. Megcsodálom az olcsó, de nagyon tetszetős és divatos majolika korsókat, falitányérokat, padlóvázákat, a praktikus virágcserép-bur- kolókat és lakáskultúránk számos más kellékét. Jó kedélyem azonban hamar elpárolog: hódmezővásárhelyi tányérokat keresek. — Sajnos, ezzel nem szolgálhatok! — mond ja az eladó. — Nekünk fáj a legjobban, ha nem tudjuk kiszolgálni a kedves vevőt — mondja erről Felföldi Györgyné, a békéscsabai üveg-, porcelánbolt vezetője. Arra törekszünk, hogy nálunk mindenki megtalálja az ízlésének és a pénztárcájának legjobban megfelelő árut. A lakáskultúra sokat változott, rengeteget vásárolnak ajándékba is. Tessék körülnézni: a drága import készletektől az olcsó gránitedényig sok mindent megtalálni. A Hódmezővásárhelyen készült majolika- és porcelánáruból viszont az igények 20 százalékát sem tudjuk kielégíteni. Nem kapunk eleget. Nagyon keresik egyebek között az étkészletüket, a szóló tányérjaikat, bögréiket, az áttört falitányérokat, az ösz- szerakható kerti virágtálakat, -a virágcserép-burkoló- kat, a vázákat. Miért? Mert nagyon szépek, új vonalúak és olcsó árfekvésűek. A szomszédos vas-edény- bolt vezetője, Adamik György mintha Felföldiné szavait folytatná : — Hosszabb idő óta hiánycikk a WC-csésze, a mosdókagyló és egyéb egészségügyi berendezés, amit Hódmezővásárhelyen gyártanak. Nem kapunk eleget. Nem tudom, hogy miért nem gyártanak többet? Nehezményezem azt is, hogy miért kell nekünk a nagykereskedelmi vállalaton keresztül Budapesten át megkapni a szomszéd városban termelt árut. Ha mi a gyárból közvetlenül vásárolhatnánk, vagonszámra hoznánk az alföldi porcelángyár termékeiből. Valóban. Miért nem gyártanak többet? Vagy mennyit gyártanak egyáltalán. Sok vagy kevés? Ki dönti ezt el? Kíváncsiságom nem hagyott nyugton, amíg el nem utaztam Hódmezővásárhelyre, a Finomkerámiai Ipari Művek Alföldi Porcelángyárába. * * * Ha nem olvastam volna el a cégtáblát, azt gondolnám, hogy eltévedtem és egy szanatóriumban járok. A hatalmas gyárudvar egy szépen gondozott park hatását kelti. Amerre a szem ellát, nyíló virág és üdezöld pázsit.- A műhelycsarnokokat sétányok kötik össze. Benn, a termekben frissen locsolták a padozatot, jó a levegő, patika- tisztaság fogadja az érkezőt. — Tizenhárom esztendővel ezelőtt e helyen még búza- és kukoricatáblák virultak — magyarázza Gulyás Ferenc igazgatóhelyettes. — Ahogy az aratással végeztek, úgy indultak az alapozók, a gyárépítők. Sokszor feltették már nekünk a kérdést, hogy * miért éppen itt épült fel ez a gyár, hisz alapanyagot nagy százalékban külföldről kapunk. Itt volt azonban a földgáz, ezenkívül Hódmezővásárhely mezőgazdasági jellegű város. A termelőszövetkezetek fejlődésével sok kézi munkaerő szabadult fel. Mi nagyon örülünk, hogy kormányunk az új gyár építésével lehetővé tette: több ezer ember helyben talált kereseti lehetőséget. Igyekszünk jó minőségű árut adni a hazai és a külföldi piacra egyaránt. * * * A beszélgetésből kiderült, hogy a porcelángyár, évente 700 millió forint értéket termel. Egyebek között porcelán edényt, egészségügyi berendezéseket, másfél millió négyzetméternyi fehér és színes csempét, 600 ezer négyzetméternyi padlóburkolatot. A dévaványai Aranykalász Termelőszövetkezetben felien- idei esztendőre is további 20 százalékos tcjhozam-növeke- dülőben van a szarvasmarhatartás. Ezt bizonyítja, hogy az déssel számolnak a tsz-ben. elmúlt évben 33 százalékkal növekedett a tejtermelés, s az Fotó: Veress Erzsi Kalocsán saját festőüzemmel rendelkeznek, ahol a Hódmezővásárhelyen gyártott fehér porcelánra rápingálják és ráégetik a gyönyörű kalocsai mintákat. Hódmezőn saját mintaboltja van a gyárnak, ahol az évi forgalom eléri a 20 millió forintot. A majolikaüzem az évi össztermelési érték három százalékát adja, az összmunkaerőnek viszont 10 százalékát foglalkoztatja. — Azt hiszem, ezzel meg is magyaráztam, hogy miért kapnak oly kevés majolika árut Békéscsabán — mondja az igazgatóhelyettes. — Rendkívül munkaigényes a majo- liikagyártás. Ezenkívül mi a világ minden tájára — ösz- szesen 45 államba — exportálunk. Padlóburkolóból és falburkolóból nem exportálunk, erre nem kapunk engedélyt. Az összterméket hazai piacra adjuk. A többi termékből központilag megszabják, hogy mennyit adjunk az itthoni piacra. Azt mi is tudjuk, hogy WC-csészékből, mosdókagylókból és még néhány termékből hiány „mutatkozik a boltokban. De az is igaz, hogy 1977 második felében ezt tőlünk a kereskedelem nem igényelte. Mi új piacot kerestünk, problémáink voltak. Utólagos igényeket nem tudunk kielégíteni, tartalékra nem termelünk. Azt sem tudjuk vállalni, hogy boltokat közvetlenül kiszolgáljunk. Hazai piacra azt adunk, amit a nagykereskedelem igényel. * * * Szó volt arról is, hogy a dolgozók 67 százaléka nő. A gyár vezetői megkülönböztetett gondossággal törődnek a munkahelyi körülmények állandó javításával. Az üzem kis „SZTK-jában” nyolc orvos áll a munkások rendelkezésére. Egyebek között nőgyógyászt, fogászt alkalmaznak, saját fizikoterápiás intézetben gyógyítják az ízületi bántalmakban szenvedőket. Naponta 1800 személyre főznek az üzemi' konyhán. Az OTP helyi fiókjában nemcsak a hitelügyeket intézhetik a munkások, de külföldi valutát is beválthatnak. A gyár tőszomszédságában 25 holdnyi területen épül az üzemi sportcsarnok. Albérlők házát épített a gyár a fiatal műszakiak letelepítésére. Teljes berendezéssel kapja az ifjú házaspár a lakást havi ezer forintért. Ebből azonban 700 forintot takarékba helyeznek, s öt év múlva ebből fizetik be a munkáslakásra a „beugrót”. 24 ilyen lakást tartunk fenn, a lakók változnak ugyan, de mindenki marad a gyárban. Így élnek és dolgoznak a szép és nagyon keresett terméket gyártó üzemben Hódmezővásárhelyen a munkások. Ary Róza JEGYZET Háttér A magyar mezőgazdaság mai felpezsdült állapotában, átlagban számítva naponta háromszázmillió forintnyi értéket bocsát ki. Ám ehhez ugyancsak naponta 180 millió forint értékű ipari terméket igényel. Ennek a bizonyos 180 millió forintnyi értéknek előállítási helyét nevezzük ipari háttérnek. A fogalom mindig létezett, de igazi jelentősége a korszerű nagyüzemi mezőgazdaságban bontakozik ki. Mert a mai mezőgazdaság igénye nem olyan, hogy ha van jó, ha nincs, akkor is lesz valahogy. Mert ebből á 180 millióból néhány ezer forint értékű ipari termék hiánya is pótolhatatlan veszteségeket okozhat. Az ipari háttér fogalma ismert, azonban elsősorban a gépiparra szoktuk alkalmazni. Nem mindig dicsé- rően. A mezőgazdasági eszközellátásban — az alkatrészekről nem is beszélve — millió forintos nagy gép ugyanúgy szerepel a hiánylistán, mint a kiskertekbe szükséges harminc forintos szerszám. Az ellátás zökkenőit panaszolva könnyen megfeledkezünk a mezőgazdaság másik háttériparáról, a vegyiparról. Pedig ennek tevékenységéről szólva módunkban áll, hogy egyértelműen dicsérjünk. A magyar vegyipar kétszeresen is példát mutatott a mezőgazdasági termelés korszerűsítésében. Amikor a ma már kiteljesedett, hatalmas fejlődés kezdődött, akkor az országos vezetés a műtrágyagyártást helyezte a rangsor élére, még annak árán is, hogy ily módon a műanyagipar kicsit háttérbe szorult. A legnagyobb PVC-gyártó kapacitások még csak mostanában lépnek be, vegyipari üzemeink pedig évtizede, sőt régebben milliónyi tonnás tételekben zúdítják a műtrágyát a földekre. Mégpedig mind igényesebb kivitelben és csomagolásban. Tíz év alatt tízszeresére növekedett hazánkban a műtrágya-fölhasználás. Itt az ipari háttér érdemét nem kissebbíti az a tény sem, hogy közben megnövekedett az import aránya. Ez ugyanis azt mutatja, hogy a vegyipari külkereskedelem is elsőrendű célkitűzésnek tartja a mezőgazdaság' kiszolgálását. És a műanyagipar fejlődése is szolgál mezőgazdasági célt, hiszen éppen mostanában helyeztek üzembe egy méregdrága gépsort, amely még alkalmasabb fóliát gyárt, amit a primőr termelők használnak. Említettük, hogy van másik vonal is. Ez pedig a finomvegyipar. Hazai gyógyszergyáraink különösebb állami ösztönzés nélkül, elsősorban a jó üzletet és a nagy felvevőképességű piacot látva kezdték el a mező- gazdasági rendeltetésű cikkek gyártását. Ezek: növényvédő szerek, állatgyógyászati cikkek és a korszerű takarmányozáshoz szükséges finomvegyipari termékek, úgynevezett pre- mixek. így jutottunk el odáig, hogy ma a nagyüzemi ag- ronómus bizonyos lehet abban, hogy a szükséges műtrágyát meg tudják vásárolni, sőt variációkai is dolgozhat ki, hogy ilyen, vagy olyan készítményeket alkalmazzon-e. A. kiskerttulajdonos pedig, ha bemegy a szaküzletbe és elmondja, mi veszélyezteti növényeit, akkor az aprúbb- nagyobb zacskók, flakonok és dobozkák légiójából választják ki számára a megfelelő, kistételű, használati utasítással ellátott gyártmányt. Feltétlen dicséret illeti ezért a hazai vegyipart, és nagyon jó lenne, ha belátható időn belül ugyanilyen elismerően írhatnánk a magyar gépiparról, vagy a mezőgazdaság igényeit kielégítő importőrökről is. Földeáki Béla
