Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-12 / 162. szám

O 1978. július 12., szerda Képzőművészek és munkások Vannak dolgok, amelyek­nek használ, ha rendkívüli ünnepi eseményből minden­napivá lesznek. Nem jelent ez feltétlenül elszürkülést, sőt ellenkezőleg: attól lesz színesebbé, érdekesebbé. Másfél, két évtizeddel ez­előtt még ritka esemény­számba ment, ha munkások képzőművészeti kiállításra látogattak el. Manapság szá­mos szocialista brigád napló­jában lehet olvasni effajta beírásokat. Kollektíván néz­nek meg egy-egy kiállítást, megbeszélik az ott látottakat, tanulnak belőle. Az pedig már nem szerepel egyetlen brigádnaplóban sem, hogy — az ilyen látogatásokból a művészek is tanulnak Jobban megismerik a mai közönség igényeit, érdeklődési körét, s még ' új gondolatokat, témá­kat is kapnak a munkás­közönségtől. Megvan tehát a kapcsolat a munkások és a képzőmű­vészek között. Mégis új, s ta­lán ezt a kapcsolatot is szo­rosabbra fonja az a kezde­ményezés, amelyet a szabad foglalkozású képző- és ipar­művészek pártszervezete in­dított. A soraikba tömörült művészek — amellett hogy kiállításaikon mindig külön szeretettel várják a munkás­közönséget —, „házhoz szál­lítják” a művészetet. Elviszik műveiket az üzemekbe, gyá­rakba, intézményekbe. Budapesti nagyüzemekben kezdték akciójukat, s 1978-as tervükben még nagyrészt is­mét budapesti és Pest kör­nyéki kiállítások szerepel­nek. Nem tartanak igényt reprezentatív külsőségekre. A fontos az, hogy minél köz­vetlenebbül találkozhassanak a művészek közönségükkel, a munkásokkal. Már jártak az Egyesült Izzóban, a Volán Trösztnél, a Budafoki Pa­píripari Vállalatnál, a Hun­gária Műanyagfeldolgozó Vállalatnál, és még egy sor helyen, és hallottunk szolno­ki, szegedi, miskolci kezde­ményezésről is. Gyűjtik a tapasztalatokat a művészek. Nem mindenütt egyforma a fogadtatás — hi­szen ki állíthatná, hogy ha­zánkban mindenütt egyenle­tesen magas a kulturális színvonal. Vannak helyek, ahol már hetekkel előre ké­szülődnek a gyári, helyi mozgalmi szerve^ és számos aktivistájuk, s akadnak még olyanok is, ahol a művészek fogadtatása még nem halad­ja meg a kötelező udvarias­ság szintjét. De az utóbbi csoportba tartozó helyeken is akad legalább néhány em­ber, aki a látottaktól kap kedvet arra, hogy tárlatok, kiállítások gyakori látogató­ja legyen. Egész éves programmal mentek a művészek az ezvik budapesti szakmunkásképző intézetbe: a Kaesz Gyula fa­ipari szakmunkásképzőbe. A februári képzőművészeti tár­latot májusban a belsőépíté­szek kiállítása kövejte, őszre pedig olyan művészek, mint a Makrisz házaspár és Ká­dár György Kossuttrdíjas festő- és grafikusművész ki­állítását tervezik. Jó és hasznos tehát a sza­bad foglalkozású művészek pártszervezetének kezdemé­nyezése. Nem kell már zárt kapukat döngetniük, hiszen a képzőművészeti műveltség — csakúgy, mint a műveltség számos más ága — egyre na­gyobb teret kap a munkások köreiben. Üj benne az, hogy most ők mennek el a kö­zönséghez, s így még szemé­lyesebb, még közvetlenebb lehet — és bizonyára lesz is — a kapcsolat művészek és munkások között. Várkonyi Endre Forgatják „A rab ember fiait” A miniatűr várudvaron a korabeli magyar ruhákba öltözött apródok mielőtt összecsapnának kardjukkal, tisztelegnek egymásnak. Rövid tusa után messzire repül Szitáry Tamás kard­ja. Ám máris helyébe lép ifjú öcsé, Ádám, hogy helyt álljon Apafi fejedelem fiá­val szemben. A barátságos bajvívást egy katona meg­jelenése szakítja meg, Pethő Boldizsár, a palotaőrség ka­pitánya (Polgár Géza) dur­ván rátámad a Szitáry fiúk­ra. Ismét elkészült egy jele­net Móra Ferenc: A rab ember fiai című tévéfilm produkcióból, amelyet kora reggel óta forgatnak, ezút­tal a ligeti Vajdahunyad vá­rában. Ifjúsági kalandfilm a javából. Főszereplői: há­rom fiatal fiú, a két Szitá­ry testvér és az ifjú Apafi Mihály, a fejedelem fia, az­az Radnai György, Szűcs Gábor és Kovács Krisztián általános, illetve középisko­lai diákok. — Miről szól ez a törté­net? — kérdezzük a fiúkat. — Szitáry Kristóftól, apánktól ellopnak 200 ara­nyat, amelyet a fejedelem küld Kolozsvárról a váradi basának követelése fejé­ben. A fejedelem apánkat gyanúsítja és elfogatja a török pasával, majd a sa­ját dutyijába dugja — me­séli Radnai György. — Pipitér az öreg szolga segít bennünket, hogy ki­szabadíthassuk apánkat — folytatja Szűcs Gábor. — Elrabolja a fejedelemfit. Mi pedig csellel elfoglalunk egy várat és megüzenjük a fe­jedelemnek, hogy csak ak­kor kapja vissza a fiát, ha apánkat szabadon engedi. — Én pedig segítek nekik — toldja meg a történet vé­IV. Beat-fesztivál 78 Orosházán, a Petőfi Műve* lődési Központban negyedik alkalommal rendezik meg az idén az amatőr könnyűzenei találkozót. A találkozó célja — mint az már korábban is körvonalazódott —, az ama­tőr könnyűzenei együttesek szakmai támogatása, lehető­ség a bemutatkozásra, és ter­mészetesen nagyszerű alka­lom egy-egy ilyen összejöve­tel a tapasztalatok kicserélé­sére, az amatőr könnyűzenei élet gondjainak megvitatásá­ra. Ez utóbbira most is sor kerülhet, hiszen több olyan tanácskozás jellegű progra­mot is beiktatták a rende­zők, ahol ,az amatőr zenészek megvitathatják gondjaikat. Az idei amatőr könnyűze­nei fesztivál — amelynek rendezői a Népművelési In­tézet művészeti osztálya, az orosházi Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztálya, a KISZ városi bizottsága, vala­mint a Petőfi Művelődési Központ — valójában az őszi «■•■■■■■■■■•■■ai TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 61. Nem fúrta a fejét vakondok módjára a földbe. Hanyatt feküdt, nyitott szemmel kém­lelte a ránk rohanó ezernyi ló döbbenetes, földet rázó robaját. És vágtára vezény­lő, magas hangú kürtök biz­tatják üldözőre a francia svadronok sorfalait. Amikor átugratott rajtunk az első rajvonal, becsuktam a sze­mem. A lovak, mint a ma­darak, úgy suhantak, sor sor után elfeküdt testünk fölött. Milyen okos a ló. Az élőre rá nem lép. A katonák, akik harci izgalmukban a messzi célokra szögezik tekintetü­ket, nem is látnak minket. Elrepül egy zászlóaljnyi ro­hamlovas fölöttünk, kicsi réssel ott dobog a másik. Li­na odasúg nekem. Micsoda jó lovak! Táltosak! Ilyet kel­lene szerezni, Boldi! Micsoda rzomkötegek hordják a ter­het. Lábuk nem éri a föl­det! Kicsit szégyelltem, hogy nékem meg keresztbe akadt torkomban a lóimádat. Vala­hogy nem találtam nagy gyönyörűségemet így alulról fölfelé nézvést a százával hasukat mutogató katonalo­vakban. Amúgy igaza van Linus- nak. Mesterállatok ezek. Csak a körme hegyével is meg ne súroljon akár egy is, a szemünket kiüti, az or­runkat a patkóit pata úgy lenyisszantja, nem teszi he­lyére az életben senki. Ügy tűnt, órákon át megy fölöt­tünk a roham. Egyszer el­halkul a robogás, és mint a mesékben, ahogy kisüt a nap, békés magunkban fekszünk. Egy ágyú nem pukkan. Fordulunk a gyászos csa­tamezőből, ahol egy holtat nem láttunk, ballagunk a tárkányi úton. öreg estére érünk a néptelen határok he­pehupái között Csépre. Li­nus olyan fáradt, amikor ki­bontom tarisznyámat, két harapás sült hús között el­alszik. Fejét vállam párnái­ra rittyenti, bizodalmasan, mintha tulajdon őriző szülő­apja lennék. Nem is ébred meg a hajnali pacsirtaszóig. A boglya gazdája épp lovas szekéren jön takarmányért. Hangosan mórikál velünk, hogy ebben a szűk hadivi­lágban épp az ő szénáját trimboljuk. Segítünk neki megrakodni, aztán barátság­gal kocsiz. el bennühket Bicskéig. Onnan pedig sétaképp is pár órányi járás Alcsut. Másnap otthon lakunk. Az istállók üresek, a kastély­ban egyedül Bulanzsé Pé­ter lakik. Nevetve csapdos vállon, hogy hol a fenébe tekergek ennyi ideig, már azt gon­dolta, Párizsban álltam el lovászmesternek, de még megérhetem, csak jól visel­jem magam! Bulanzsé kí­váncsian tudakolja véle­ményem honfitársairól. Mondom, bátrak, erősek, gyorsak. Fölszereltségük hatvan nemesi fölkelést letörölne Magyarország asz­taláról, ahogy ebéd után az inasok törlik le a morzsa- lékot. Bulanzsé nem örült különösebben, hogy közelí­tenek honfitársai. — Nem ezeket vártuk. Egy jobb sors forradalma, a 79-es, fölnevelte azt a lovat, amely népek, nem­zetek nyomorúságára hord­hatta volna szét a gyógyírt. Ezt a lovat Napóleon üli. Császárrá kiáltatta magát. Villágot akar leigázni. ösz­vér ügy. Nem tarthat so­káig. Ellopta a forradalom jelszavait, és császári mi­voltáért váltatja be. — Akkor most hogy lesz? — Ahogy volt. Te lovász leszel, én piktor. Amint legyengülnek az uralkodók, megegyeznek. Ferenc király itt kucorog Tatán, mert Napóleon ül a bécsi fészkén. Bulanzsé szava egytől egyig bevalósult. Novem­berben itthon voltak Tu­siék, Ferenc a- bécsi Burg- ban. Kés és kanál úgy csör- rent, ahogy öt évvel ez­előtt. Mások voltak lovaink. A Győrbe menekítettek el­kerültek hadisarcba. Tusi, Henri nyúzottan érkeztek haza. Eltörődtek a franciákal való győri lako­máktól, ahol állítólag min­den este kötelező volt megjelenniük, bizonyos Narbonne nevezetű báró, városparancsnok rendeleté­ből. Bulanzsé, valahány­szor úgy forogta a szó, franciás tapintattal ugyan, így rajzolta le a két lány sorsát. — Utnek-e Tusiék? győri pop-dzsessz napok tájegységi szemléje. E szem­lén kilenc megye legjobb amatőr pop-, dzsessz- és dzsessz-rock együttesei vesz­nek részt, úgy mint Bács- Kiskun, Békés, Borsod, Csongrád, Hajdú-Bihar, He­ves, Nógrád, Szabolcs-Szat- már és Szolnok. Az előző évektől eltérően az idei fesz­tiválon énekes szólisták, folk-, pol-beat kategóriában nem hirdettek versenyt. Az előzetes jelentkezések alapján úgy tűnik, hogy igé­nyes találkpzó elé nézünk, hiszen a megyék csak a két legjobb zenekart küldhetik, el. Meghívásos alapon .azon­ban részt vesznek olyan könnyűzenei csoportok is, amelyek a korábbi tájegysé­gi szemlén kiemelkedő telje­sítményt nyújtottak. A IV. orosházi beat-fesztivál öt legjobb együttese lehet majd ott a győri országos találko­zón. —fü­gét Kovács Krisztián, vagy­is a Fejedelemfi. A rendező, Markos Mik­lós a következőket mondja készülő filmjéről: — A televízió ifjúsági osz­tályának megrendelésére forgatjuk A rab ember fia­it. Az elmúlt években ha­sonló stílusú ifjúsági ka­landfilmeket készítettem, A dunai hajóst és A csillag- szeműt. Móra regényének megfilmesítése ennek a so­rozatnak szerves folytatása. — Mit mondhat ez a tör­ténelmi korszakba ágyazott kalandos história a ma ifjú­ságának? — A történet gyönyörű mese, amelyet az író törté­nelmi időkbe ágyazott. így Móra Ferenc szabadon en­gedhette fantáziáját, s ez­zel közelebb hozta számunk­ra a XVII. századbeli erdé­lyi fejedelemséget. A re­gény kedvenc olvasmánya a fiataloknak, és örök emberi témákat vet fel. A gyerekek hűségének és igazságszerete- tének kell győzedelmesked­nie, színes kalandok és ve­szélyek vállalása mellett. A mának is szól! A gyerekszínészek mel­lett nagy számú, kitűnő szí­nészgárda is játszik a film­ben: Bitskey Tibor, Szirtes Ádám, Medgyessy Mária, Szilágy István, Farkas An­tal, Garas Dezső, Dégi István, Gyenge Árpád, Csá­kányi László és Bánhidi László. És ezenkívül még negyven gyerek. Szémann Béla A Gyulai Várszínház Cali­gula helytartója című da­rabjában vendégszerepei a kiváló jugoszláviai magyar színész: Pataki László. Az 1945-ben alakult sz(£ badkai magyar színházban kezdődött színészi pályafu­tása. Sok emlékezetes alakí­tás, sok-sok kitüntetés fém­jelzik a művész pályáján ki­harcolt rangját. 1974 óta a novisadi művészeti akadé­mia színművészeti tanszéké­nek a tanára, de változatla­nul játszik az újvidéki és a szabadkai színházban is. Az idei nyár kezdetén nagy megtiszteltetés érte: az egyik legmagasabb jugo­szláv állami kitüntetést, a Szerb Népköztársaság Július 7-e Díját kapta. Gratulálunk! Fotó: Martin Gábor HÉT FILMJEI l••a•aaa••a•a•••■aa aaaaaai laaaaaaaaa^ : — Dehogy. Csöndesek, mint a hadivilág. Köszö­nésemre mosolyintással vá­laszolnak. — Na, látod. Ez kellett nekik. Bizonyosan nem úgy jöttek vissza, ahogyan odamentek ! — A franciák részéről megbocsáthatatlan udvari­atlanság lett volna két ilyen, most is gusztusos nőt alcsuti mivoltukban hagy­ni. — Mit jelent a franciák­nál ez a fajta udvariasság? — Hogy a te szavaiddal éljek, megszökték őket, ahogy a ló a lovat. Azt je­lenti. Hát ezek otthon vol­tak Napóleon fényes grófi, bárói tisztjei között, ahogy a lovak otthon vannak a lovak között. * * * Napóleon után nagy ínsé­gek következtek élelem­ben, igavonóban, pénzben Még nekünk, gatyában já­ró csizmásoknak is levettek a béréből. A 18 krajcár bi­zony 12-re zsugorodott. Rámtették a hadisarcot. Le­gényeim helyett, akik elhá­nyódtak a győri csata ré­vén, nem vettek másokat. A lószám leapadt tízre. Ma­gam étettem, csutakoltam hármat. Maradt két legé­nyem, váltva takarmá- nyoztak, vakartak. Hanem ott volt segítségül Linus. Senderdett, bimbósodott. Kinőtte a régi huszárgúnyát; Szeretett. Sokáig nem tud­tam, a lovakat-e jobban, vagy engem. De nékem nem volt sürgős. Szó se poty- tyant közöttünk. Csak az öreg Zámbó tett aggodalmas megjegyzéseket olyankor, ha eyütt szálltunk nyereg­be, hogy vigyázzak, le ne essen a lány. Hát hogyne vigyáznék, amikor amióta csak vagyok, vigyázok rá. (Folytatjuk) Y vés Montand a rendőr­felügyelő, Stefánia Sandrelli a szerelmese, Francois Peri- er a felügyelő főnöke, Simo­ne Signorét pedig Perier bé­na felesége a Police Python 357 című új francia—NSZK bűnügyi filmben. Csupa nagy sztár a fantasztikus fordula­tokkal teli filmben, amely­nek végén csupán egyetlen szereplő marad életben. A film címe pedig egy külön­legesen finom szerkezetű, gyilkos szerszámot, a fel­ügyelő coliját jelöli. Néhány esemény a film elejéről: Marc Ferrot orlé- ans-i rendőrfelügyelő éjsza­ka, egyedül, tetten ér és el­fog egy régóta keresett mű­kincsrablót. Véletlenül ott fényképez Sylvia, a fotós lány. s plakátot készít Fer- rotról. így ismerkednek meg. Ferrot főnöke, Ganay gaz­dagon nősült, felesége azon­ban súlyos beteg, béna. A főnök szemrehányást tesz Ferrotnak, hogy ismét egye­dül dolgozott és sokat koc­káztatott. Marc és Sylvia csak titokban találkozhatnak. Ferrot szinte semmit sem tud a lányról —; aki mintha bújkálna valaki elől —, de végzetesen beleszeret. Min­dent elfogad úgy, ahogy Syl­via kívánja, s kéri a lányt, hogy éljenek együtt. A lány is szerelmes, de még nem dönt; gazdag barátja és szép otthona van. A Police Pythont július 13-tól 19-ig vetíti a békés­csabai Brigád mozi. Stetson City vadnyugati pompával berendezett Whis­ky Saloonjában javában áll a verekedés. Csak akkor lesz csend, amikor megjele­nik a lépcsőn Arizona csa­logánya. Tornádó Lou, aki­nek csodálatos hangja még a legvadabb coltforgatót is elérzékenyíti. Ám megjele­nik Ezra Goodman angyali szépségű lánya, Winnifred társaságában és röpcédulá­kat osztogatva, fennhangon hirdeti a marcona cowbo- yoknak, ’ milyen káros is a szeszes ital fogyasztása. A tulajdonos, Badman fogd- megje, Grimpo épp hozzáfog eltávolításukhoz, amikor da­liás, hófehér ruhás, arany­szőke hajú fiatalember jele­nik meg: Limonádé Joe. Vadnyugat legjobb lövője, legdélcegebb férfiúja, a sze­szes italok kérlelhetetlen ül­dözője, az igazság és a tör­vény rettenthetetlen bajnoka. Tornádó Lou és Winnifred szíve egyszerre lángol szere­lemre a páratlan férfiú iránt. így kezdődik a nálunk majdnem 15 évvel ezelőtt vetített westemparódia. a Limonádé Joe. Most felújít­va látjuk Oldrick Lipsky filmjét július 13-tól 16-ig a békéscsabai Szabadság, 16-án és 17-én pedig a békéscsabai Terv moziban. Hulla hulla hátán halmozódik a filmben az ellenállhatatlan vadnyu­gati hős nyomában, míg vég­re a csodatévő limonádé is megérkezik. Jelenet a nagy sikerű zenés Limonádé Joe-ból csehszlovák filmparódiából, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom