Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-07 / 158. szám

1978. július 7., péntek idWJMlW O Zöldborsó-betakarítási tapasztalatcsere a Békéscsabai Állami Gazdaságban A Békéscsabai Állami Gaz­daságban, a Békéscsabai Zöldborsó-termelési Rend­szer gesztorgazdaságában csütörtökön országos jellegű zöldborsó-betakarítási ta­pasztalatcserét rendeztek. Ott voltak a nagyüzemi zöld­borsótermelésre berendezke­dett mezőgazdasági üzemek illetékes szakemberei, a hű­tőház, a konzervgyár, a zöld­ismertette azokat a zöldbor- só-betakarító géptípusokat, amelyeket eddig gyártottak. Elmondotta többek között: hetven zöldborsó-betakarító géppel segített a vállalat ed­dig a magyar mezőgazdaság­nak. A gépek üzemelését fi­gyelemmel kísérik, az új gé­pek üzembe helyezésénél sze­relőik kinn a földeken segí­tenek, hogy minél zökkenő­karító gépnek nagy jövőt jó­solhatnak, hiszen olcsóbb, és itthon az alkatrészellátás is jobban megoldható. Ráadá­sul a vontatott zöldborsó­cséplő gépekhez kevesebb kézi munkaerő kell, ami na­gyon lényeges. A vendégek ezután kinn a határban megtekintették a zöldborsófajta-összehason­Munkában a VNBC vontatott zöldborsócséplő gép borsótermesztés speciális gé­peit gyártó és forgalmazó vállalatok képviselői. A vendégeket Sass János, a Békéscsabai Állami Gaz­daság igazgatója köszöntötte, majd dr. Zsiros Géza, a Bé­késcsabai Zöldborsó-termelé­si Rendszer vezetője a zöld­borsótermelés és -betakarí­tás időszerű kérdéseiről tar­tott előadást. Elmondotta ■többek között, hogy az 1977- ben alakult rendszer taggaz­daságai ebben az esztendő­ben már 3205 hektáron ter­melnek zöldborsót, s ennek komplex technológiáját a Békéscsabai Állami Gazda­ság dolgozta ki, amely egy­maga ezer hektáron vetett e közkedvelt növényféleségből. Az erő- és munkagéprend­szert úgy állították össze, hogy a szakaszosan vetett zöldborsó szemtermése zsen­ge állapotban kerüljön beta­karításra, illetve a hűtőházi és konzervgyári feldolgozás­ra. A rendszergazda szakta­nácsadással látja el a tag- gazdaságokat, segített a ve­tőmag, a műtrágya, a nö­vényvédő szer beszerzésében. A Békéscsabai Állami Gaz­daság határában zöldborsó- fajta-összehasonlításra is be­rendezkedtek, csakhogy gya­korlati tapasztalataik alapján megnyugtatóan adjanak ta­nácsokat a helyi éghajlati és talajviszonyokat legjobban tűrő fajták termesztésére. A zöldborsótermesztés spe­ciális gépeinek kezelésére megtanították az illetékes taggazdaságok dolgozóit, a műszaki irányítóknak pedig alapfokú oktatást szerveztek. Hangsúlyozta az előadó azt is: a fajta megválasztásában a legmesszebbmenőkig együtt kell működni a hűtőházzal és a konzervgyárral, mert nem mindegy: milyen szem­termény kerül feldolgozásra. Beszélt arról is, hogy a zöld­borsó mellékterméke, a zöld­szalma a takarmánygazdál­kodásban milyen jelentős szerepet játszik, hiszen siló- és szenázskészítésre egyaránt alkalmas. Ezután ismertette azokat a zöldborsófajtákat, amelyek mennyiségre, minő­ségre a legkedvezőbb ter­méshozamokat adják ezen a tájon. Szólt arról is, hogy a zöldborsó a búza és egyéb növénykultúra előtt kiváló elővetemény. Ezután Simon Ferenc, a Hódmezővásárhelyi Mezőgaz­dasági Gépgyártó és Szolgál­tató Vállalat osztályvezetője mentesebb legyen e kényes növény betakarítása, A Békéscsabai Állami Gaz­daság határában dolgozó bor­sócséplő gépek munkájáról Maros László gépészmérnök beszélt. Elmondotta többek között, hogy a gazdaságban önjáró és vontatott borsó­cséplő gépek dolgoznak. A Hódmezővásárhelyen gyár­tott gépek teljesítménye ve­tekszik a drága amerikai gé­pekével. A hazai borsóbeta­Fotó: Veress Erzsi Irtó területet, majd a zöld­borsó gépi betakarítását. El­sősorban az új, nagy telje­sítményű VNBC vontatott zöldborsócséplő gépekre vol­tak kíváncsiak, amelyek 20- órás műszakban egyenként 180—200 mázsa zsengeborsót takarítanak be. A zöldborsó­szalmát kupacokba rakja a gép, s így siló-, illetve sze­názskészítésre könnyen ösz- szeszedhető. A. R. B kivált címhez méltóan Túlteljesítette féléves tervét a mezőkovácsházi gépgyár Nem sorohatjuk a nagy üzemek közé a Békéscsabai MEZŐGÉP mezőkovácshá­zi gyárát. Mindössze 230- an dolgoznak itt rendkívüli szorgalommal, odaadással. Az udvarban, a műhelyek­ben rend, tisztaság. Ered­ményes jó munkájukkal több éven át kérdemelték a Kiváló Gyár megtisztelő címet. Mezőkovácsházán fő pro­fil az FKA kukorica-adap­terekhez való törőegység gyártása. Az orosházi gép­gyárral kooperációban ké­szül az adapter, amihez Me­zőkovácsházán évente mint­egy háromezer törőegységet gyártanak. Az előírásoknak megfelelően alkatrészeket is biztosítanak az adapte­rekhez. A kukorica-adapte­reket hazánk minden táján vásárolják, de jócskán szál­lítanak belőle az NSZK-ba, Csehszlovákiába és Len­gyelországba is. A mezőkovácsházi gyár­ban az éves terv 246 millió forint, s az első félévben 130 millió forint termelési értéket produkáltak. Garan­ciális szervizellátásra is be­rendezkedtek, hogy az autó- tulajdonosoknak ne kelljen városokba utazniuk e célból. A jó eredmények „titka” Mezőkovácsházán a kiváló termelésszervezés. A mun­kahelyi vezetők, szocialista brigádvezetők és a dolgo­zók között jó az együttmű­ködés. A Békéscsabai MEZŐGÉP mezőkovácsházi gyárának továbbfejlesztése nem került le a napirendről. Egyebek között egy új festőüzem épí­téséhez látnak hozzá a na­pokban. Egy éve sincs, hogy az ele­mi csapás okozta szomorúsá­got vidám fiatalok zsivaja váltotta fel Bucsán, Ali Mi- hályék portáján. Az elemi csapás a belvíz volt, mely csaknem negyven házat tett lakhatatlanná a községben — köztük Ali Mihályékét is. A vidám zsivaj pedig Ali ba­rátaitól, rokonaitól eredt, akik kalákát alkotva fogtak össze, hogy új házat építse­nek a fiatal párnak. Riportot írtunk akkor er­ről az eseményről, mely jel­lemző példája volt annak, hogy miként fog össze a tár­sadalom a bajba jutottak se­gítésére. — Minden rosszban van valami jó — viccelődtek ak­kor Ali barátai, merthogy a régi rozzant öreg ház amúgy is előbb-utóbb összedőlt vol­na, s helyette most új, mo­dem és kényelmes házat mondhatnak majd maguké­nak Aliék. Igaz, a válságos hónapokban a rokonoknál húzódott meg a házaspár, ahol két gyerek is volt, de ott is szívesen fogadták őket, átérezték sorsukat. A bará­tok pedig ígérték: még a télre ott lakhatnak majd az új falak között Aliék... Mi lett ebből? Ismét Bu­csán jártam. A Fő utcáról le­het már látni Aliék új há­zát. Igaz, még vakolatlan, s belülről is sok még a tenni­való, de a telet már valóban ott húzták ki Aliék, a szé­pen berendezett, parkettá­zott egyik szobában... — Zökkenő nélkül folyt-e az építkezés? — kérdezem Ali Mihályt. — Csak az elején, a beton- gerendákra kellett egy hóna­pot vámunk. — Meg aztán három hó­napra behívtak katonának, azt se felejtsd el — mondja a felesége. — Igaz, de közben, amit tudtak, segítettek a barátok, rokonok. S hogy volt mit segíteni, az szocialista államunk gondos­kodásának érdeme. A ható­ságok az elemi csapás után felmérték a károkat, odaha- íottak, hogy az építkezések­hez minden a legmesszebb­menőkig a károsultak ren­delkezésére álljon. A TÜZÉP-telepek ezekre a he­lyekre biztosították a szük­séges építési anyagokat, az állami gazdaság, ahol Ali dolgozott, (ma már a helyi Új Barázda Tsz szerelője, hogy közelebb legyen váran­dós feleségéhez) fuvart adott a szállításokhoz, de segített fuvarral az Új Barázda Tsz vezetősége is. S ami a leg­fontosabb: az OTP megfelelő összegű hitelt' nyújtott a házépítéshez. — Mindez nagyon jól jött, hiszen mi nem úgy építkez­tünk, mint aki készül rá. Hirtelen jött a baj, hirtelen kellett tenni is. E sok se­gítség nélkül azonban bénák maradtunk volna... — mond­ja Ali Mihály. Az új tulajdonosok végig­kalauzolnak a még mindig épülő házban. Két szobából az egyikben már tél óta lak­nak, a másik parkettája fé­lig kész, ezt is, meg éppen ottlétünkkor a fürdőszobát is Horváth István, az egyik rokonuk csinálta. A belső kőmívesmunkákat pedig Mi­hály öccse, István (aki a fü­zesgyarmati Vörös Csillag Tsz kőmívesbrigádjában szakmunkás) látja el. ő is már a kezdetkor itt volt, az ő szakirányításával épült be a mintegy 220 ezer forintos OTP-kölcsön. De mire telje­sen készen lesz a kétszobás, fürdőszobás, kamrás, előszo- bás, kívülről is jól mutató ház, körülbelül 300 ezer fo­rintra növekedik a költség. — Még nem kellett senki­nek visszasegíteni ?^— kér­dezem Mihályt. — Még nem. Azt hiszem, öcsémnek kell leghamarabb, ő is megnősül az idén már­ciusban és Füzesgyarmaton akarnak házat építeni. A töb­biek? Megvannak, Vincze Jóska katona lett, el-el járo- gatnak hozzánk érdeklődni : hogyan állunk, mikor lesz a házszentelő? — Mikor lesz? — Úgy gondoljuk novem­ber elején. Akkorra várjuk az első gyerekünk születését is. Úgy szeretnénk, ha ad­digra már rendben lenne itt minden, s az építkezésből már csak a havi 860 forint törlesztés maradna. Ali Mihály elgondolkodva mondja : — Az öreg ház összedőlt, mint most a békési földren­gésnél is a régiek rongálód­tak meg, és helyette, alig több mint egy év alatt új, szép kis házban lakhatunk. Azért, mert nem hagyott sor­sunkra minket az állam. Bi­zakodhatnak az elemi csa­pástól sújtott békésiek is : ál­lamunk segítségével, s a ma­guk erejével biztosabb tal- pazatú házban lakhatnák majd, amit nem egykönnyen rongálnak meg elemi csapá­sok... Varga Dezső z egyik ÁFÉSZ-nél !H történt. F. József - né felmondta mun­kaviszonyát, jóllehet szeret­te a szakmáját. Hat évig volt egy vetőmagbolt veze­tőhelyettese. Különböző tanfolyamokat végzett, hogy a szakma fortélyait minél jobban elsajátítsa. Példás helyállásáért megkapta a Kiváló Dolgozó kitüntetést. A bolt forgalma időközben ugyanis megnyolcszorozó- dott. A baj akkor kezdődött, amikor a bolt vezetőjét nyugdíjazták. Korábban úgy volt, hogy F. József né lesz a vezető. Nyugdíja­záskor azonban megválto­zott a szövetkezet állás­pontja. Olyan dolgozót bíz­tak meg a bolt irányításá­val, akinek idegen terület volt a vetőmagbolti szak­ma. F. Józsefné pedig ma­radt völna helyettesnek. Megkérték, tanítsa be az új főnököt a szakma forté­lyára. Nem vállalta el. Állí­tása szerint azért, mert min­den apró-cseprő hibáért őt vonták volna felelősségre. Vagy ami még ennél is rosszabb, suttogások keltek volna szárnyra. Lám, meg akarja mutatni, hogy min­denhez jobban ért, mint a főnöke. Ha szakmabelit ne­veznek ki, akkor maradt volna. Ezért ment el. Ám kimondatlanul is ott parázs­lóit a hangjában a keserű­ség és a sértődöttség. Igen, a sértődöttség, melyet hiába igyekezett elfojtani. Munkajogi szabályaink a dolgozó elhatározására bízzák, hogy munkaviszo­nyát fenntartja, vagy nem. S ha egyszer saját meg­győződéséből felmondott és felmondását elfogadták, pa­nasznak nincs helye. Hiszen miért panaszkodjon, amikor a saját önszántából tett el­határozásának biztosítottak zöld utat. Mindezen túl azonban mégis felmerülnek elgondolkoztató kérdések. Az eset emberi oldalát te­kintve mindenképpen. Való igaz, lehet sértettségnek is nevezni panaszát, hogy nem ő lett a bolt vezetője. Az ilyesmi nem ritka. Ám ha valakit hitegetnek, sőt fel is készítenek, aztán mint derült égből a villámcsapás éri a pálfordulás, akkor vajon lehet-e csodálkozni a sértődöttségen? Mindenki érzékeny. Még az is, aki ki nem mondja. A csaló­dottság mardossa a torkát, égeti a lelkét. S ez alól F. Józsefné sem kivétel. Fel­mondása óta nem dolgozik. Az ügy megviselte, nem is tagadja. Persze az övénél súlyosabb esetek is akadnak, amelyekről csak az ideg- gyógyászat kórképei adnak többé kevésbé hiteles infor­mációt. Vajon, van erre szükség? Hogy valóban mi áll a háttérben, mi az igazi mozgatórugó, ezekre a kér­désekre nehéz választ ad­ni. A találgatás viszont helytelen következtetéshez vezetne. Nézzük tárgyilago­san az érem másik oldalát. Mégpedig csakis a száraz tényeket, amelyek nyoma­tékkai eshetnek a latba. A szövetkezet egyik felelős vezetője — aki ebben az ügyben eljárt — elismerés­sel nyilatkozott F. Józsefné munkájáról, szakmai gya­korlatáról, felkészültségéről. Azt is elmondta, hogy na­pokon keresztül marasztal­ták, mindhiába. Az is igaz, hogy a kinevezett vezető­nek a vetőmag szakmában nincs gyakorlata, de általá­nos kereskedelmi ismere­tekkel rendelkezik, s ami legfontosabb, van gépkocsi­ja. Arra viszont az áru be­szerzése szempontjából ége­tő szükség van. Hiszen egy bolt eredményessége nagy­részt azon múlik, milyen árut tud beszerezni. Ez az utóbbi valóban olyan érv, amit el lehet fogadni. Még­sem ez a legdöntőbb érv. Mert tény, amit tény, el­hangzott, hogyha majd a bolt vezetője nyugdíjba megy, F. Józsefné veszi át az irányítást. És erre a posztra tudatosan fel is ké­szítették. Sőt valószínű a beszerzéssel járó gondokat is el tudta volna látni. Igen ám, csakhogy ezt az ígére­tet nem a mostani, hanem a korábi vezetés tette. így aztán egyszeriben a dönté­sért való felelősség labdája szépen hátraszállt a vissza­fordíthatatlan időbe, ami sem így, sem úgy nem vál­toztat a dolgok menetén. Hiszen másfél éve_ a szö­vetkezetben a felsőbb szin­tű vezetőposztra újak kerül­tek. S a korábbi elképzelé­sek egy része hamuvá égett, önkéntelenül adódik a kérdés: ez az ésszerű? Vannak folyamatok, ame­lyek elkerülhetetlenek. Ilyen az öregedés, a nyugdíjkor­határ elérése. Természetes, hogy a stafétabotot a fia­talok veszik át. Ezzel a fo­lyamattal mindenhol szá­molni kell. S a legtöbb he­lyen számolnak is. Mégpedig a tervszerű káderpolitiká­val. Ami nem más, mint­hogy felkészítik a nyugdíj­ba vonulók helyére kerülő dolgozókat a vezetésre. Még­pedig azért, hogy a váltás ne okozzon zökkenőket sem a termelésben, sem az áru beszerzésében, sem az ad­minisztrációs teendők ellá­tásában. Nem egy olyan munkahely akad, ahol a zökkenők éppen a foghíjas, vagy helytelen káderpoliti­ka miatt következnek be. Ennek szinte egyenes követ­kezménye sokszor, hogy a már egyszer meg­felelő szakmai is­meretekkel rendelkezők, a vezetésre felkészült dolgo­zókat mellőzik. Néha nem is tudjuk milyen okból. S olyanokat neveznek ki, akik hogy megállják a helyüket, el kell sajátítaniuk az isme­reteket. Ezért fordul elő sok munkahelyen, hogy vizsga- időszakban, különösen az alsóbb szintű vezetők el vannak foglalva a tanulás­sal. S ha már felkészültek, új munkahelyen igyekez­nek helytállni. De, hogy megállják a helyüket, át kell képezniük magukat. unkaerő-gazdálkodá- sunkat tekintve, az ilyesmit egyáltalán nem lehet helyeselni. Nem más, mint pazarlás a mun­kaerővel. Pazarlás az ok­tatásra fordított pénzzel. Nem is beszélve arról, amit sem időben, sem pénzben nem lehet felmérni. A tüskékről, amelyek beha­tolnak a lélek mélyébe. Serédi János Színes nyomással jelenik meg a Magyar Mezőgazdaság A Magyar Mezőgazdaság hetilap júliustól új formá­tumban, színes borítóval, belül két színes oldallal je­lenik meg. Ha valahol, ak­kor az élővilág ábrázolá­sában a színnek informá- cóértéke van: érettségi álla­potot, fajtát, minőséget stb. érzékeltet. Ezt az alapvető célt szolgálja a lap színessé válása. A lap külsejének szebbé válása mellett természete­sen állandó feladat marad tartalmi színvonalának emelése is. Ennek biztosíté­ka, hogy a mezőgazdasági üzemekben az igazgatás kü­lönböző területein, a válla­latoknál, az intézmények­nél dolgozó szakemberek mind többen kapcsolódnak be a lap munkájába. A szerkesztőség célja változatlanul az, hogy minél több új ismeretet, eredeti gondolatot, haszno­sítható tapasztalatot, jó módszert, a külföldi ese­ményeket is bemutató sok­sok információt adjon közre. Érvelni, szükség esetén kri­tikai kedvvel vitázni kí­ván a lap közös ügyünk: a mezőgazdaság fejlesztése érdekében. A lap új formá­jában is legjobb hagyomá­nyait folytatja. Káderpolitika zökkenőkkel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom