Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-07 / 158. szám

O 1978. július 7., péntek Hogy ne legyenek a „kapukon kívül” Véget ért Békéscsabán a cigányok közművelődésével foglalkozó országos konferencia Az országos tanácskozás zárófoglalkozásán találkoztak tegnap délelőtt Békéscsabán a cigánylakosság közművelő­désével foglalkozó irányítók és szervezők. Báthory János, a Kulturális Minisztérium munkatársa összegezte a három nap vitájának tapasz­talatait. A tanácskozás szek­cióülései a cigányok közmű­velődésének területi és helyi irányításával, a cigányklu­bok és műkedvelő csoportok munkájával, a könyvtári és felvilágosító tevékenységgel, valamint a felnőttoktatás kérdéseivel foglalkoztak. „Nyilvánvaló, hogy a köz- művelődés kérdései elválaszt­hatatlanok a cigányság fej­lődésének egészétől, de a kulturális gondok megoldása nem pótolja a szociális kér­dések megoldatlanságát” — mondta Báthory János. A legfontosabb erénye volt en­nek a konferenciának, hogy sokat tanultak egymástól a közművelődésben dolgozók és irányítók, de gyengéje is akadt a tanácskozásnak. Pél­dául az, hogy nem foglal­koztak kellő arányban a könyvtár és a felnőttoktatás kapcsolatával, s a hozzászó­lok főként csak cigányklu­bokban tudták elképzelni a cigányok közművelődését. Kevés szó esett a közműve­lődés és az oktatás kapcsola­táról, nem elemezték példa­ként egy-egy olyan művelő­dési ház életét, ahol a ci­gánylakosság harmonikusan illeszkedik a különböző kis­csoportok munkájához, a he­lyi kulturális élethez. A kon­ferencia vitáiban nehézséget jelentett az is, hogy sokféle munkaterületről érkeztek a részvevők, így nehezebben értették meg egymA sajátos gondjait. Első országos tanácskozás volt ebben a témakörben ez a békéscsabai. Nem csoda hát, ha akadtak hiányosságai, s vita közben nem minden kérdésre értek meg a vála­szok. A vélemények, hozzá­szólások alapján a rendezők segítségével mégis hatásos ajánlások születtek amelye­ket a cigánykérdéssel foglal­kozó szakemberek írásban is megkapnak majd. Néhány gondolat az ajánlások közül: rendszeres tapasztalatcserét kell rendezni a témával fog­lalkozó szakemberek és ci- gáríyklübok között, központi módszertani bázist hoznak majd létre az elméleti és módszertani sokszínűség ki­dolgozásáért, rendszeresen megjelenő kiadvány is segít­se a módszertani munkát, pályázatokat kell hirdetni cigányokkal foglalkozó nép­művelőknek szerepeltetni, segíteni kell a cigány népi együtteseket, művészeti cso­portokat, fel kell tárni a ci­gánykultúra hagyományait. Az ajánlások egyik fontos pontja az is, hogy a vállalati művelődési bizottságok kí­sérjék nagyobb figyelemmel cigány dolgozóik életét. A tanácskozás utolsó dél­előttjén hozzászólók közül a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tagjának, Orsós Ja­kabnak figyelemfelkeltő gon­dolatait idézzük : „ A mi ge­nerációnk feladata a cigány­sággal kapcsolatos előítéletek felszámolása. Ebben a mun­kában jobban számítanánk a szakszervezetekre, a rádió és tévé műsoraira (egy-egy riportban bemutathatnának egy példásan dolgozó cigány- családot). Bari Károly cigányköltő versét idézték búcsúzóul a konferencia részvevői : „So­kan akarjuk már a kapukon kívül, hogy bizalmaitok réz­krajcárjaival megajándékoz­zatok.” A bizalom megszer­zéséhez és megtartásához pe­dig az egész társadalom aka­ratára szükség van. B. Zs. TÓTH BÉLA: Legendák a lórój 57. Kakukkszavas tavaszi reg­gelen lüktetünk, lerakom a ligeti asztalra a hozományt, teszem magam árnyéknak. Lássák is, ne is, hallják is, ne is, de alig csípődnek va­lamicskét a malomkőből va­ló asztal fölött, olvasnak egy aranyszájszélű könyvből. Sírnak, mint a sebes eső. Mikor egyikük szava elfakul a sírástól, a másik veszi kézbe a könyvet. Üjra, újra gurgulázzák a francia szöve­get, rínak. Fúrta az oldalam, vajon mi lehet egy könyv­ben, amitől ennyire elkese­redhet az ember. Meg ha sírni lehet tőle, tán nevetni is. Pingálta az alcsuti kastély szobáinak mennyezeteit egy dilihoppnak tartott, cingár lábú francia piktor, bizonyos Bulanzsé Péter nevezetű, ki­vel, ha nem is seggreverőcs- kéztünk együtt, de komáz- tunk. őszülő, magányos em­ber létére időnként lovat kért, nyergesei, s bár nem szerepelt a kiszolgálandók között, én nem tagadtam meg tőle, ha mehetnékje volt. Évek óta él itt, magya­rul tudott, ahogy itt hallás útján muszájból megtanult. A kastély manzárdjában lakott, lakása kész bohémta­nya. Firnájszszagok és terpen­tinek, fenyőgyanták, rajzok, vázlatok a falakon. Mon­dom: kész bohémtanya. Bor is, persze, piros, kényelmes fekvők, meg ülőhelyek. Ak­kora bőrszivarok az asztalo­kon, hogy köldökömig ér a parazsa, ha rágyújtok belő­lük. Nézegeti a könyvet, motyog a foga között, hogy micsoda smancákat olvasnak ezek! — Kíváncsi vagy te, csi­kós, reájuk? — Hogy mi sírni valójuk van? Ételük, italuk, terített asztaluk örökké készen. — Igazad van. De az em­ber nincs meg szomorúság nélkül. — Ha mindene van, akkor mi baja? — Örülök, csikós, hogy kívül se vagy más, mint be­lül. Egészséges. Persze ilyen korban az ember! Haj, én huszonegy éves koromban Párizs üdvöskéje voltam. Aztán idetemetkeztem, ami­kor vénülésemben az új üd­vöskék fölcsöpörödtek. Bö- csülésem van itt. A leginti­mebb mivoltukat idetárják vénülő szemem elé. Festem, rajzolom őket, amit úgy él­veznek, követelnek rajtam, mint a legkedvesebb foglal­kozásukat. Nem a kép kell NEM ELÉG A LELKESEDÉS, BIZTOS TUDÁS KELL! Felsőfokú oktatási intézmények KISZ-vezetőinek országos tábora Szarvason Szarvason, a mezőgazda- sági főiskola előtt a vitázó fiatalokat, a Körös holtága mellett heverésző napimádó­kat és a néha balsikerrel ka­jakozó egyetemista, főiskolás fiúkat látva hajlamos az em-. bér azt hinni, hogy az idén inkább enyhe telet mutató nyár most csak az ő kedvü­kért emberelte meg magát. Igaz, bezárt a két főiskola kapuja, de a város ezen a héten újból megfiatalodott. Az ország 85 felsőoktatási in­tézményéből csaknem 200 KISZ-vezető érkezett a KISZ KB egyetemi és főiskolai osztálya (röviden EFO, ahogy az egyentrikók hátáról olvas­ható), által szervezett orszá­gos KISZ-vezetőképző tábor­ba. Az „újoncok” amolyan előkészítő alapozása már jú­lius 2-án, vasárnap megkez­dődött. S hogy mennyire szükség volt idén erre. azt a magas színvonalú előadások, programok bizonyítják Felkészülni a bonyolult J problémákra A főiskola igazgatóhelyet­tesi szobájában van a tábor főhadiszállása, ahol szerdán dálután a tábor vezetője, Végvári Imre, a KISZ KB egyetemi és főiskolai osztá­lya helyettes vezetője foga­dott. — Február óta készülünk a tábor szervezésére — mond­ja a ki tudja hányadik ká­véért indulva. A vezetőkép­ző idei célja: felkészíteni az újonnan választott vezetőket megbízatásuk tartalmas ellá­tására, másrészt, olyan ak­tuális, politikai, társadalmi kérdések megvitatása, ame­lyekkel nap mint nap talál­kozunk, s amelyek állásfog­lalásra késztetnek. Ma már a KISZ-munka is olyan bonyo­lult, hogy nem elég a lelke­sedés, az ügyes improvizálás, a vezetéshez tudatos felké­szülés kell. Ezekhez igyek­szünk most minden feltételt megadni. Szó van a KISZ- szervezetek szakmai, tanul­mányi munkát segítő tevé­kenységéről, az ideológiai, nekik. Ládd, nem tartanak rá igényt, hanem a művelet maga. A pózok, a törvénye­sített ruhátlanságok. Nézd meg. Ez Tusi! ötven vázlat, huszonöt pozitúrában. Ebből egy tucat már olajba áttéve. Ragyogó nő, de nem csupán az én ecsetem nyomán, ha­nem a valóságban. S hogy ismeri már kezem, ecsetem, emlékezetem teste minden apró zugát! ö ott ül, fek­szik, öreg piktorok angyalai­nak modorában áléi, déván- kozik, könyökére ejti fejét, alvó Vénuszt magába képzel­ve tárja elő magát. És fizet is képeimért. Nem kell egy sem néki. Volt rá példa, hogy éjszaka zörgetett föl ér­te a szobalánya, hogy men­jek ezzel, meg ezzel a képé­vel a lakosztályába. Matatja gyertyánál, nézi, mint a ha­lálos végrendeletét. Beteg. Úgy született, ö az eznádor- nak, az egykori Eszterházi országnagynak valamelyik oldalra szakadó szépunokája tán. Nem ismerem a család­fa ága-bogait. Nincs egyedül a bolondé- riájával. Henri »kisasszony szintén az. Nézd meg. Mint egy nimfa isten. Noha tíz évvel fiatalabb Tusinál, szenvedélyesebb, követelő­zőbb annál. Ha Tusiról öt­ven vázlat, róla száznál alább nem eshetünk. Tessék! Akarod látni? Mi más gond­ja van. Magát akarja látni az általam készített tükör­ben. A tükör nem érdekes. A tükör bizodalmas holt tárgy. A betegességig foko­zott képzelgéseiket akarják fogható formában látni. És súlyosbodik a helyzetük. Ne- veltségük, meg örökölt tisz­taságigényük, mikhez semmi politikai munkáról, s a tár­sadalmi, közéleti tevékeny­ségről. — Mi számít döntő fontos­ságúnak az egyetemi, főisko­lai KISZ-életben? — Elsősorban a színvona­las alapszervi, közösségi te­vékenység, ami a felelősen végzett tanulmányi munkán alapul. Meg kell értenünk, hogy az intézményi demokra­tizmussal csak az élhet, aki kötelezettségeinek is eleget tesz. Komoly, meggyőző munka is folyik a feladatok reális megvilágítása révén. Igyekszünk a közösséget — főiskolásokról, egyetemisták­ról lévén szó — egyben fel­készíteni az értelmiségi hi­vatással járó feladatokra is. szerteheverésző társaságon. A nagy meccsek csak egy óra múlva kezdődnek, így rá­érünk beszélgetni. Először a szervezés, a program kerül szóba. Dombóvári Ottó, JATE, Jogtudományi Kar: — Első osztályú a szervezés, remek a kaja, és várakozáson felüli a program. Most „első kézből” kapunk mindent. Holnap jön le hozzánk Aczél elvtárs, Po- linszky elvtárs, s mondanom sem kell, nagyon izgat ben­nünket tájékoztatójuk az időszerű ideológiai, kulturá­lis és ifjúságpolitikai kérdé­sekről. Csütörtökön Grósz Károly, az MSZMP KB osz­tályvezetője időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről. Rajtra készen a „legerősebb’ No, de nem csak dolgo­zunk! Fél kettőtől négyig sportolunk. Szerveztünk tá­bori focibajnokságot, röplab­da-, asztalitenisz-, kosár­meccseket, úszó- és kajak­versenyeket. Aztán, fél öttől hatig szekcióelőadásokat tar­tunk, este pedig többféle program közül válogathatnak a srácok: filmvetítés, disco, és neves előadóművészek műsora között. Vízparti _ beszélgetés A vizsgaidőszak nyomait már eltüntette a néhány na­pos fürdőzés, napozás jóté­kony hatású barnasága a kétség nem férhet, összeüt­közik bennük a természet kí­vánalmaival. Nem , merik tu­domásul venni. így aztán szépen, tudják is, a tiszta­ságba bolondulnak bele. No, jó. Lányok. De hát a rokoni asszonyok se élnek másképp. A Bécs- ben 'kamaráskodó Felházy gróf aranyos osztrák felesé­ge. Külön gyűjtemény került róla össze nálam az évek so­rán. Megjön egy karácsony előtti havas éjszakán, fűtött, csöngés szánkóban. Váltott lovak siető döghalálában. Né­kem nyomban vászon elé kellett áilnom. Ledobálja magáról minden ruházatát, maga elképzelte pózba ka­nyarodik, ahogy elkényezte­tett macskák otthonoskod­nak a fűtött kandallók előtt, s de egy szó nélkül várja, követeli, hogy fessem. Hogy örökítsem, rögzítsem, hogy maradandó példányt, máso­latot készítsek róla. És ros- kadásig, hajnali tíz óráig dolgozok, csak épp falato- zásnyi időt enged, s tovább estig. Másnap estig képnek kell teremtődnie. Nézd meg! Olyan, amilyet Bulanzsé Péter tehetsége te­remthet. Jó mesterek tanít­ványa vagyok. Nem értem, minek néki a a sebesen készült kép, ami­kor itt marad nálam. Mivel magyarázzam? Itteni juhász­barátaimtól tudom, hogy van olyan birkabetegség, amit motosznak neveznek. Hát motosz? Csak neked merem kinyilatkoztatni. — Nem vettél észre ha­sonlót? Itt szolgálsz öt-hat éve! (Folytatjuk) kajakfutam... Fotó: Oláh Kálmán pénteken Knopp András mi­niszterhelyettes pedig okta­táspolitikai kérdésekről tart előadást. Izagalmasnak ígér­kezik a fórum is, a KISZ KB titkárainak részvételével; Barabás Jánossal, Deák Gá­borral és Nagy Sándorral. Később, a régi egyetemi évek idézgetésénél felmerül a nagy közös tanulások em­léke. Horváth László, Állator- vostudományi Egyetem : — Ma már nincs ilyen. A fiata­lok inkább magányosságra vágynak. A társadalomtól, az otthontól mindent megka­punk, és sokan úgy érzik, különösebben nincs miért küedeni. Elmúltak a Hanság lecsapolásának, a vasutak építésének nagy, mozgósító feladatai. Most a kevésbé látványos cselekvések ideje 2 érkezett el. Felteszik sokan • a kérdést: mi van akkor, ha I jó közösségi ember vagyok? Hiszen az, aki magának él, jobban ráér szórakozni, s több ideje jut a tanulásra is. Hát ezért mondom, most bo­nyolultabbak, komplexebbek a KISZ feladatai. Dr. Varga Jenő, Pécsi Tu­dományegyetem, Jogtudomá­nyi Kar: Nehéz aktivizálni. A jövő lehetőségei inkább a differenciált feladatokban rejlenek, amelyek közel áll­nak a feladatvállaló egyéni­ségéhez, törekvéseihez. Mi most kezdetként megszervez­tük a folyamatos visszacsa­tolást, minden hétfőn össze­gezzük a tennivalókat, s el­lenőrizzük saját munkánkat. Horváth László: Sok lehe­tőség van a jól szervezett sportmunkában s a pontosan megjelölt célfeladatokban. Ilyen például a felvételi elő­készítő bizottság munkája. Azt érdemes csinálni, mert látjuk a közvetlen hasznát. Makai Lajos, Pécsi Tudo­mányegyetem, Jogtudományi Kar: Éppen a Studium Ge­nerálé munkánkért nyertük el az oktatási miniszter di­csérő oklevelét. Jó tesztrend­szert dolgoztunk ki, sikeresek a nyári táboraink, s az ered­mény sem maradt el. A fel­vételi előkészítőre járó kö­zépiskolások több mint felét felvették. Gáti József, Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola: Mi sok lehetőséget látunk az együttműködési szerződések­ben. Mint „fiús” intézmény a Budapesti Tanítóképző Főis­kola KISZ-szervezetével tart­juk a kapcsolatot. Közös if­júsági klubunk van, s rend­szeres mozgalmi tapasztalat­cseréket szervezünk. Egy KISZ-szervezet, ha jó part­nerszervezetre tesz szert, so­kat lendíthet, frissíthet mun­káján. Körösi István, a KISZ KB mellett működő egyetemi, főiskolai tanács tagja már ta­pasztalt KISZ-vezető. Az idei tábor újdonságairól szól: — Először hívtuk be előzetes módszertani felkészí­tésre a most megválasztott KISZ-vezetőket, másik új­donság, illetve előrelépés, hogy idén előtérbe kerültek a friss információk, az ak­tuális kérdések. A korreferá­tum, és az azt feldolgozó szekcióülések rendszere is új, s ami nagyon fontos; olyan párt- és állami veze­tőkkel találkozhatunk, akik­től közvetlenül kaphatunk információt a bennünket érintő legfontosabb kérdé­sekről. Szedelőzködöm. A fiúk még utoljára megmártóznak a vízben, aztán irány a foci­pálya ! 0 „Lyukas óra előtt Késő délután, az előadás­ra készülődök tömegében szlalomozva futó Sonkoly Jánost, Szarvas város KISZ- bizottságának titkárát sike­rül megállítanom. Láthatóan sok a dolga, most is sűrűn fordulnak hozzá tanácsért a vendéglátásban nagyszerűen helytálló szarvasi főiskolás fiúk. — Jól esik, hogy a mi vá­rosunkat, főiskolánkat vá­lasztották az országos ren­dezvény színhelyéül. Most már a részt vevő fiatalok számára Szarvas nemcsak egy pont lesz a térképen. Én, személy szerint is sokat pro­fitálok a találkozóból. Egy­részt, nagyszerű előadások részese lehetek, másrészt, plusz ötletekhez, lehetősé­gekhez jutok további mün- kámhoz. Ezután tisztábban látom majd a két szarvasi főiskola KISZ-életének problémáit, s remélem, ha­tékonyabban segítem őket munkájukban. Azt hiszem, mindnyájunknak nagyon hasznos, döntő fontosságú a vezetőképzés tapasztalatcse­re-jellege. Kicsit szabadkozik, mennie kell, megérkezett Sándor György színművész, kezdődik a „Lyukas óra”. S egy órá­ról nem illik elkésni. B. Sajti Emese Békéscsabán a Tátrai-vonósnégyes Július 7-én, pénteken este fél 8-kor a Tátrai-vonósné­gyes — Tátrai Vilmos, Vár- konyi István, Konrád György és Banda Ede — ad hangversenyt Békéscsabán, a városi tanács és az Orszá­gos Filharmónia szervezé­sében. A Tátrai-vonósnégyes 1966-ban ünnepelte fennál­lásának 20. évfordulóját. Napjainkban a legjobb ka­maraegyüttesek egyike. Mű­során ezúttal Schubert: Pisztráng ötös, valamint a d-moll (A halál és a lány­ka) vonósnégyes szerepel. A hangversenyen, amelyet a nyári hangversenyek ha­gyományának megfelelően a városi tanács udvarán tar­tanak, (rossz idő esetén az ifjúsági házban) Szabó Csil­la zongoraművésznő műkö­dik közre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom