Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-07 / 158. szám
NÉPÚJSÁG Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka kodni, ott felelőtlenül szórják a milliókat is. Tisztelt Képviselőtársaim.! A pártkongresszus határozataival összhangban állapíthattuk meg, hogy az immár tíz éve működő gazdaságirányítási rendszerünk bevált, képes biztosítani népgazdaságunk tervszerű fejlődését, alapelvein nem kell változtatni. A központi irányító szerveknek ezután is a gazdálkodás fő folyamatait kell kézben tartaniuk, ugyanakkor továbbra is biztosítanunk kell a vállalatok nagyfokú önállóságát, serkentenünk kell a vállalkozó készséget. Gazdálkodásunk változó belső és külső körülményei ugyanakkor szükségessé teszik. hogy irányítási módszereinket időről időre hozzáigazítsuk a követelményekhez. A népgazdaság egészének helyzetéből fakadó követelményeket mindenekelőtt a gazdasági szabályozók módosításával közvetítjük a vállalatok számára. A Központi Bizottság áprilisi határozata is utal rá, hogy a gazdaságirányítás rendszere akkor működhet igazán eredményesen, ha az árrendszer helyesen orientálja a vállalatokat, ha az árarányok valóban azi fejezik ki, amibe a nyersanyagok, termékek előállítása a népgazdaságnak kerül. A legutóbbi években gyorsan és gyakorta változó világpiaci árak hatására árrendszerünk túlságosan is bonyolulttá vált, a sokféle áreltérítés, támogatás, adókedvezmény következtében a termelés valódi, népgazdasági szintű költségei gyakran alig ítélhetők meg. A termelői árak a népgazdaság legtöbb területén irreálisak, nem tükrözik jól sem a hazai ráfordításokat, sem az importárakat, általános szintjük pedig meghaladja a fogyasztói árak színvonalát. E helyzeten változtatni kell. Mégpedig úgy, hogy a termelői árak jobban fejezzék ki a ráfordításokat, s — miként eddig is történt — a termelői árak rendezésével szükségképpen összefüggő fogyasztói árváltozások ne kér resztezzék az életszínvonal emelésének tervét. A feladatok nagyok, a további munkához rendelkezünk világos és reális tervekkel. A XI. pártkongresszus határozata, a párt program- nyilatkozata, az V. ötéves terv, a legfontosabb feladatokat kiemelő áprilisi központi bizottsági határozat jó munkaprogram. Tisztelt Képviselőtársaim! A jövőbe a jelenen keresztül vezet az út. A Központi Bizottság a legutóbbi ülésén és most a kormány beszámolója is, munkánk tapasztalatait azért összegezte, hogy a jövőbe mutasson. Előrehaladásunk mindenekelőtt azt követeli meg tőlünk, hogy sikeresen teljesítsük ez Szekér Gyula felszólalása (Folytatás a 2. oldalról) jában is felsorolt, a társadalom fejlődését jellemző tényeket nagyra kell értékelnünk. Mindenekelőtt azt, hogy a fejlődés, az ismert nehézségek ellenére nem torpant meg, anyagiakban és szellemiekben egyaránt gyarapodott az ország, javultak népünk életkörülményei. Kiegyensúlyozott a politikai légkör, mind teljesebben bontakozik ki a szocialista demokrácia. Fokozódott a társadalmi aktivitás, a közösségi felelősségérzet, erősödtek társadalmunk szocialista vonásai. Mindezek alapján érzékelhetően még szilárdabbá vált a népi Hatalom. Hazai és nemzetközi munkánk tapasztalatait összegezve joggal mondhatta ki a párt Központi Bizottsága, hogy bevált politikánk, a XI. kongresszuson kitűzött célokon nem kell változtatnunk. Népünk akaratával is egyezően az eddigi úton, az eddigi bel- és külpolitikát következetesen folytatva fogunk előrehaladni. Tisztelt Országgyűlés! A kormány beszámolójának középpontjában a gazdasági és a kulturális építőmunka kérdései állnak. Ez természetes, hiszen a szocializmus építésének jelenlegi időszakában ez a két legfontosabb, egymással szorosan összefüggő, egymástól elválaszthatatlan feladat. A népgazdaság fejlesztésének feladatai nagyobbak és bonyolultabbak, mint a korábbi években voltak. Lázár elvtárs méltán emelte^ ki, hogy ötéves tervünk időarányos céljait, legfőbb előirányzatait elértük illetve megközelítettük. Így van ez, annak ellenére, hogy az 1976-os és 1977-es esztendő két, gazdasági szempontból eléggé eltérő év volt. Míg az első esztendőt viszonylag lassú fejlődés jellemezte, a második évben szándékainknak megfelelően az ütem felgyorsult. Más szempontból : míg az első évben az ország külgazdasági egyensúlya — részben a nemzetközi cserearányaik némi javulása következtében — valamelyest kedvezőbbé vált, a második esztendőben e folyamat megtorpant, a külkereskedelmi mérleg hiánya növekedett. A két esztendő összesített mérlege minden esetre a terv eredeti számaihoz közel áll. Népünk életkörülményei a nehezebb gazdasági feltételek ellenére is javultak, bár az életszínvonal emelkedésének ütemét a reális lehetőségekhez igazodva valamelyest mérsékelnünk kellett. Nem csökkentettük, ellenkezőleg, növeltük a lakásépítést, a kommunális beruházásokat, javítottuk az áruellátást. Ismerjük a több területen jelentkező, ma még ki nem elégíthető, de feltétlenül jogos igényeket is. Kielégítésüket csakis gazdálkodásunk növekvő hatékonysága és a minőség erőteljesebb javulása teheti lehetővé. így van ez például a lakásokkal. Miközben évente egyre többet építünk, az igénylők száma Budapesten és a nagyvárosokban nem csökken, hanem növekszik. Természetesnek tartjuk, hogy az emberek kulturáltabb körülmények között szeretnének lakni, s jogosnak a törekvést, hogy minden család önálló lakáshoz jusson. Ismerjük azoknak a családoknak a boldogságát, amelyek új lakásba költözve mintegy életüket is megújítják. Mindezt tudjuk és méltányoljuk azok igyekezetét, akik mielőbb szeretnének hasonló helyzetbe kerülni, a türelmetlenségükről is tudunk, és megértjük azt. Az országban évente mintegy 90 ezer lakás épül, s a következő években e szám még valamelyest növekszik. Államunk óriási összegeket fordít lakásépítésre. A jelenlegi ötéves terv időszakában például a fővárosban egy állami beruházásként épülő lakás — a közművesítés, a szociális ellátás járulékos beruházásaival együtt — átlagosan 667 ezer forintba kerül. Tudjuk azt is, hogy már szűkös a bölcsődék, a kórházak, az egészségügyi, az oktatási, a kulturális, a sportlétesítmények befogadóképessége; s a fejlődés gyorsítása e területeken ugyancsak jogos igénynek tekinthető. A feladat nem könnyű megoldásának érzékeltetésére említem csak meg, hogy például egy bölcsődei hely építése mintegy 120—130 ezer forintba kerül, s minden négy gyermek ellátásához egy bölcsődei dolgozó szükséges. Egy új kórházi ágy létesítésével kapcsolatos összkiadás pedig egy lakás építésének az árát is jóval meghaladja. A párt és a kormány számon tartja a jogos igényeket. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén megerősítette — Lázár elvtárs is szólt róla —, hogy a jelen ötéves tervidőszak második felében lehetőségeinkkel összhangban sor kerül az alacsony nyugdíjak, valamint a három- és többgyermekesek családi pótlékának indokolt növelésére. Tudjuk — és ezt mindenkinek tudnia kell —, hogy az igények kielégítésének feltételei a jövőben is csak jobb, fegyelmezettebb munkával teremthetők meg. Pártunk és kormányunk következetes abban, hogy a szocializmus építésével együtt kell járnia az élet- színvonal rendszeres emelkedésének. Tisztelt Országgyűlés! Lázár elvtárs szólott népünk kulturális színvonalának emelkedéséről, s a tá- gabb értelemben vett kulturális munka sikereiről és gondjairól. Míg a gazdálkodás eredményessége számokban rögzíthető, a társadalom tudati állapota nehezebben mérhető, pedig vannak észrevehető jelei e területen is a fejlődésnek. A szocialista brigádmozgalom ki- terebélyesedése, a szocialista munkaverseny sikerei, a társadalmi aktivitás fokozódása a városokban és a falvakban egyaránt mutatja, hogy növekszik azoknak a tábora, akik munkahelyi kötelezettségükön felül is hajlandók részt vállalni szocialista építőmunkánkban, kulturális értékeink gyarapításában, lakóhelyük szépítésében. A szocialista tudatosság fejlődését mutatja az is, hogy egyre többen vannak, akik az egész hazában gondolkodnak. Fokozódó állampolgári felelősségérzetet tanúsít, hogy mind többen bírálják, azokat a fogyatékosságokat, amelyekre a Központi Bizottság is rámutatott legutóbbi ülésén. Fellépnek a lazaságokkal, a közömbösséggel szemben ; felvetik, hogy a fegyelmezetlenséggel, a bürokráciával szemben helyenként túlzott a türelem, s az a véleményük, hogy a jó politika következetesebb végrehajtására van szükség. Jogos és megszívlelendő ez az észrevétel. Tisztelt Országgyűlés! Akárcsak pártunk Központi Bizottságának határozata, a kormány itt elhangzott beszámolója is nyíltan és kritikusan szólt a gondokról, munkánk gyengeségeiről. Tudjuk, és tudni kell, hogy népgazdaságunk külső egyensúlyának helyreállítása a korábban el- képzeltnél is nagyobb erőfeszítéseket és hosszabb időt igényel. Bár igaz, hogy hatnak ránk általunk nem, vagy alig befolyásolható külső tényezők, amivel a jövőben is számolnunk kell, figyelmünket mégis saját munkánk megjavítására kell összpontosítanunk. Nem várhatjuk és hiába is várnánk, hogy a világ alkalmazkodjon mihozzánk. Nekünk kell helytállnunk a világgazdaság. változó, nehezebb feltételei közepette. Gazdaságunk már évek óta intenzíven fejlődik, de hadd tegyem hozzá: ezen az úton még eléggé bizonytalanul járunk. Még kísért az a szemlélet, hogy új feladatot csak új beruházással lehet megoldani. Űj beruházásokra, köztük új, nagy létesítményekre is természetesen szükség van. Hasznos lenne azonban, ha a figyelem jobban a már meglevő termelő berendezések, a lehetőségeink alapos kiaknázására irányulna. Az új feladatok megoldását először a meglevő, különösen a korszerű géppark jobb kihasználásában keressük. Szükséges az is, hogy a tudomány eredményeit gyorsabban alkalmazzuk a termelésben és ily módon is növeljük a gazdaságosan értékesíthető termékek arányát. A kezdeti eredmények ellenére még nem bontakozott ■ki igazán a munka a Központi Bizottság tavaly októberi határozatában foglalt irányelvek végrehajtására, külgazdasági stratégiánk érvényesítésének és a termelési szerkezet megváltozásának érdekében. Igaz, az irányelvek nem rövid távra szóló feladatokat szabtak meg, ami eddig történt a lehetőségek felmérésére, a teendők 'kimunkálására, az elismerésre méltó. Ügyelni kell azonban, hogy a távlati tennivalók kimunkálása mellett maradjon idő és erő arra, amit már ma meg kell tenni e határozat valóra váltásáért. Gyorsítani szükséges a gazdaságos termék- szerkezet fejlesztését, az exportárualapok növelését szolgáló, folyamatban levő beruházásokat. Nem tűr halasztást az olyan gazdaságtalan termelési tevékenységek beszüntetése, amelyek nem növelik, hanem csökkentik a nemzeti jövedelmet. Ebben a kormánynak, a minisztériumoknak, a főhatóságoknak, a vállalatoknak és a szövetkezeteknek egyaránt feladatai vannak. Attól senkinek sem kell tartania, hogy a gazdaságtalan termelés megszüntetése miatt munka nélkül marad. Az egyik Wgnagyobb gond éppen abból származik, hogy több a munkahely, mint a rendelkezésre álló munkaerő. Márcsak azért is sürgető kötelességünk, hogy az ország munkaerejét jobban hasznosítsuk. Ez nemcsak a munkaszervezés javítását, vagy esetenként a dolgozók átcsoportosítását követeli meg, hanem azt is, hogy a nagy többségre támaszkodva következetesen fellépjünk azokkal szemben, akik csak tessék-lássék veszik ki részüket a közös erőfeszítésekből. Nem szabad megengedni, hogy a többség rovására egyesek visszaéljenek a szabad munkavállalás — célját tekintve közérdeket szolgáló — jogával. Ugyanakkor lépjünk előbbre a tisztességesen dolgozó többségről való gondoskodásban, teremtsünk mindenütt a szocializmushoz méltó, kulturált munkafeltételeket, munkahelyi légkört, működtessük tudatosabban az üzemi demokrácia fórumait, fokozzuk a dolgozók munkavédelmét, adjuk meg a jó munka gazdasági és erkölcsi elismerését. Szólni kell a takarékosságról is. Nem mondható, hogy a takarékosság követelményei életünk minden területén érvényesülnének, s napi tevékenységünk szerves részévé váltak volna. S megint nem csupán a termelés területére értem azt. Nemcsak az indokoltnál súlyosabb gépekre, veszendőbe menő nyersanyagokra, az újra hasznosítható melléktermékek elfecsérlésére, a szükségesnél drágább beruházásokra gondolok, hanem mindennapi éltünk megannyi, esetenként kicsinek tűnő, de hibás szemléletet tükröző pazarlására is. S nemcsak amiatt teszem szóvá mindezt, mert a sok kicsi sokra megy, hanem azért is, mert ahol a kicsivel nem tudnak gazdálSzekér Gyula felszólalásában — a kormány gazdaságszervező tevékenységével összefüggésben — külgazdasági kapcsolatainkról, a termelési és termékszerkezet korszerűsítéséről, valamint néhány gazdaságirányítási feladatról beszélt. Hangoztatta : A felszabadulást követő alig egy emberöltő alatt alapvetően megváltozott a magyar gazdaság arculata. Forradalmian átalakultak a termelési viszonyok, a szocializmus győzedelmeskedett a népgazdaság minden területén. , Gazdaságunk további előrehaladása csak az intenzív fejlődés útján lehetséges. Ez azt jelenti, hogy meg kell gyorsítanunk a népgazdaság technikai fejlődését, s a gazdasági élet minden területén az eddigieknél is magasabb fokú tervszerűséggel és szervezettségei kell dolgoznunk. Az utóbbi néhány évben nagy mértékben változtak a világpiaci árarányok. Az ötéves terv végleges elkészítésekor már számoltunk a kedvezőtlenné vált külgazdasági feltételekkel. Jogosan vetődik fel a kérdés: hol a kivezető út a magyar népgazdaság számára ebből a helyzetből? 1975 végétől csaknem két évig tartó munkával több száz gazdasági és politikai munkás, szakértő részletes felmérő-elemző munkát készített gazdaságunk állapotáról és javaslatot tett a megváltozott körülmények miatt szükséges tennivalók kijelölésére. Az MSZMP KözpontL ^Bizottsága az elmúlt év októberében előremutató határozatot hozott hosszú távú külgazdasági politikánk és a termelési szerkezet korszerűsítésének irányelveire. A határozat nyomán az állami szervek és a vállalatok megkezdték a konkrét gazdasági és fejlesztési intézkedések kidolgozását. Több évre szóló munkaprogramot készítettek. A tennivalók egy részét a folyó ötéves, más részét a VI. ötéves terv keretében fogják megoldani. Tisztelt Országgyűlés! A termelési és a termék- szerkezet fejlesztése és korszerűsítése a gazdaságpolitika olyan állandó, elsőrendű feladata, amely eddig is szocialista államunk figyelmének homlokterében állt. Gazdasági szerkezetünk mai arculatának kialakulását a szocialista iparosítási folyamat fémjelzi. 30 év alatt folyamatosan kiépítettük és továbbfejlesztettük olyan termelési kultúráinkat, mint az alumíniumipar, a gyógyszeripar, a vákuumtechnikai ipar, a közúti járműipar, a híradástechnika, a számítás- technika és a petrolkémia. A központi fejlesztési programok jól szolgálták a termelési szerkezet korszerűsítését. Arra kell törekednünk, hogy a rendelkezésre álló energiából, nyersanyagból és félkésztermékből korszerű módszerekkel minél korszerűbb termékeket gyártsunk. E feladat végrehajtása olyan hosszú időre szóló feladat, amely magas színvonalú kutató-fejlesztő és gyártásszervező munkát, és igen jelentős beruházásokat is igényel! Ezzel szemben korlátozni kell és bizonyos esetekben tervszerű előkészítés után meg kell szüntetni azoknak a termékeknek a termelését, amelyeknél sem emberi, sem anyagi feltételeink nem kedvezőek a gazdaságos termeléshez és exporthoz. Tisztelt Országgyűlés! Villamosenergia-igényünk 1980—1990 között csaknem megkétszereződik. A villa- mosenergia-termelés növekményének fűtőanyagszükségletét körülbelül feévi népgazdasági tervünket, majd az ötödik ötéves tervet. A párt határozataiban, s a kormánybeszámolóban körvonalazott teendők világosan mutatják munkánk irányát. Nem kevés, amit elvégeztünk, s nem kevesebb a munka, ami ránk vár. Megnövekedtek a feladatok, sok nehézséget kell még legyűrnünk, de a tapasztalatunk is több, és nagyobb az erőnk is, mint amennyit eddig az építőmunka szolgálatába sikerült állítani. A szocialista építés sok-sok esztendeje van már a hátunk mögött. Ennek az időszaknak a jövőbe is mutató legfontosabb tapasztalata : a párt, a kormány, a nép egysége, egyetértése úrrá lett a gondokon. Meggyőződésem, hogy így lesz ez a következő években is, és sikeresen haladunk tovább az eddigi úton. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében a kormány beszámolóját elfogadom és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Ezután hozzászólok következtek: Géczi János (Nógrád megye, 6. vk.), Klaukó Mátyás (Békés megye, 9. vk.), a megyei tanács elnöke (beszédét lapunk 4. oldalán közöljük), Szabó István (Hajdú-Bihar megye, 18. vk.), Rujsz Lász- lóné (Vas megye, 1. vk.). A következő felszólaló Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese volt. le-fele részben hazai szén és hasadóanyag fedezi, a paksi atom- és a bicskei szénerőművek. A megnőtt energiaárak hazai energia- forrásaink fokozottabb feltárására késztetnek. Rövidesen befejeződik a Tatabánya térségében felfedezett szénvagyon körülhatárolása és szénbányászaink szorgalmas munkájával már folyamatban van két nagy teljesítményű, korszerű szénbánya megnyitása. A szén a jövőben is fontos energiaforrás marad. Ezért más szénmedencékben is folytatjuk a szénvagyon kutatását. Különös figyelmet kell fordítanunk kokszolható szénvagyonunk- ra. Tovább növeljük a vil- lamosenergia-importot a Szovjetunióból. Ennek érdekében még ebben az évben üzembe helyezzük a túlnyomórészt hazai anyagokkal és készülékekkel megépített 750 kilovoltos nagy teljesítményű villamos távvezetéket. Csehszlovákiával közösen megépítjük a gabcsikovó—nagymarosi vízi erőművet. Az elmúlt, nem egészen két évtizedben jelentős olaj- és földgáztermelést hoztunk létre az Alföldön. Az ott termelt évi kétmillió tonna kőolaj és 6 milliárd köbméter földgáz fűtőértékben jelenlegi szén- termelésünkkel azonos értékű. Erőfeszítéseink ellenére sem tudjuk hazai termelésből fedezni a növekvő energia- igényeket. Az ország energiaszükségletének kb. fele importból, fele hazai termelésből származik. 1990-re az import részaránya meg fogja közelíteni a kétharmadot. Az import növelésének mérséklése megköveteli, hogy az energiafelhasználást racionális szinten tartsuk. Tisztelt Országgyűlés! A termelési és a termék- szerkezet korszerűsítése magasabb követelményeket támaszt gazdaságirányítási rendszerünkkel szemben is. A gazdaságirányítási rendszernek alkalmassá kell tennie a magyar gazdaságot arra, hogy rugalmasan alkalmazkodjék a világgazdasági feltételekhez. : A közgazdasági szabályozó és ösztönzési rendszert is jobban össze kell hangolni új (Folytatás a 4. oldalon)
