Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-05 / 156. szám
A MEZŐGÉP az aratásért lïHiWKTlW 1978. július 5., szerda o A nyersanyagtermelés és a feldolgozás összhangja a baromfiiparban Látogatóban a HÖDIKÖT-nél Új, korszerű üzem épül Csorváson Szorgalmasan varrnak az aládúcolt csarnokban a csorvási lányok és asszonyok Az elmúlt másfél évtized alatt a tojástermelés több mint kétszeresére, a vágóbaromfi-termelés csaknem két és félszeresére növekedett. Ezt lényegesen meghaladó mértékben nőtt az árutermelés. A baromfiipar 1977-ben kétszer annyi tojást és öt és félszer annyi baromfit vásárolt és dolgozott fel, mint 15 évvel korábban. Az V. ötéves terv a vágóbaromfi-termelés mintegy 14 százalékos, a tojástermelés mintegy 11 százalékos növekedését irányozta elő. A felvásárlásra, feldolgozásra kerülő baromfinak 17 százalékkal kell növekednie. A baromfiipar ennél nagyobb mennyiségű felvásárlásra készített tervet, s ezt eddig időarányosan túlteljesítette. Baromfiból egy, tojásból pedig két évvel előztük meg az általunk tervezett fejlődési ütemet. (1978-ban előreláthatóan 266 ezer tonna baromfit vásárolunk fel az 1979. évi tervezett 265 ezer tonnával szemben.) Tojásból már idén nagyobb lesz a felvásárlás, mint amit az ötéves terv utolsó évére előirányoztunk. (1980. évi terv 924 millió darab, idei várható felvásárlás 974 millió darab.) A termelés olyan szintjén, mint amilyen nálunk jelenleg a vágóbaromfi- és tojástermelésé, a fejlesztés ütemét mindenekelőtt az értékesítési lehetőségek határozzák meg. Jelenleg igen magas szintű belföldi ellátás mellett (kb. 16 kilogramm baromfihús és 270 tojás (fő), a feldolgozott baromfi 70 százalékát — idén körülbelül 132 ezer tonnát — export útján értékesítjük. Távlatilag és tendenciájában a termelés további bővítésével lehet számolni. Az V. ötéves terv hátralevő két évében azonban az árutermelésben az előző éveknél mérsékeltebb ütemű — a baromfinál évi 1—2 százalékos — növekedésre van szükség. Az étkezési tojástermelés egyelőre nem indo- - költ. Ez több okkal magyarázható. Egyrészt a piaci helyzettel, amely az előző évekhez képest — a baromfitermelés egész világon történt felfutásával — romlott. Antennaerdő Országos program , készül központi antennarendszerek széles körű alkalmazására: eszerint az épülő lakótelepeken és a rekonstrukció során felújított épületeknél áttérnek az antennaerdő helyett egyetlen, jó vételi lehetőséget biztosító úgynevezett nagyközösségi rendszerre. A lakótelepeken néhány éve áttértek az Egy lépcsőház — egy antenna alkalmazására, ezt továbbfejlesztve már egy háztömb kapott egy közös antennát, amelyről a lakásokba a leágazásokon keresztül jutott a kép a tv-készülékbe. Most még nagyobb, több épülettömböt ellátó nagyközösségi rendszerek felszerelésére készült fel a GELKA, néhány lakótelepen már működnek is ilyen antenna- redszerek. Nyíregyházán a Jósa-városban háromezer lakás tv-készüléke kapcsolódik egyetlen, a legmagasabb épület tetején elhelyezett központi antennához, s itt a hazai két műsor mellett a szovjet és a román adást is vehetik a tv-nézők. Ehhez hasonló a Zalaegerszegen felszerelt, szintén háromezer lakás közös központi antennája, és Budapesten az épülő józsefvárosi lakótelepen is már ezer lakás tv-készüléke kapja a műsort központi antennán. Az építés előrehaladtával, föld alatti kábeleken még több készülék csatlakozhat majd ehhez a központi antennarendszerhez. A kereslet átmenetileg visz- szaesett, az árak valamivel csökkentek. Másrészt a termelés a tervezettnél gyorsabban nőtt, amit a feldolgozó kapacitás bővítése nem tudott követni. Teljesen indokoltnak tartjuk azt a törekvést, amely a nyersanyag- termelés és a feldolgozó kapacitás szinkronjának megteremtését tekinti a következő évek legfontosabb feladatának. Ahhoz, hogy ezt megvalósítsuk, gyorsítanunk kell a feldolgozóipari beruházásokat és átmenetileg mérsékelni a vágóbaromfi-termelés növekedésének ütemét. Nem tartjuk indokoltnak a termelés visszafejlesztését, de megfontoltabb, az ötéves tervben rögzített ütemű előrehaladásra van szükség. Az árutermelés olyan növekedésére, amelynek produktumát aktív piaci tevékenységgel értékesíteni is tudjuk. A mérsékeltebb ütemű előrehaladás a baromfitartó gazdaságok számára is lehetővé teszi, hogy rendbe tegyék saját dolgaikat. Sok helyen nem fordítanak elég figyelmet a termelési berendezések felújítására, a tartástechnológia betartására, a helyes takarmányozásra. Nem lehet belenyugodni abba, hogy 1 kilogramm csirkehús előállítására átlagban mintegy 2,6 kilogramm takarmányt használnak fel, de vannak gazdaságok, ahol ehhez 3 kilogramm vagy ennél több takarmány szükséges. Jobb szervezéssel, fegyelmezettebb munkával ebből a takarmányból legalább 10— 15 százalékot lehetne megtakarítani. A - háztáji és kisegítő gazdaságok termelésére a baromfiipar a jövőben is igényt tart. E gazdaságokból kívánjuk felvásárolni a jövőben is a májliba és a toll, a galamb és a nyúl zömét. Különösen a nyúl- és a galambtermelés növelésére szeretnék serkenteni a kistermelőket, mivel ezek a termékek a keresettek és Exportra viszonylag jól értékesíthetők. A termelési kedv fenntartása és fokozása érdekében a felvásárlási árak mellett továbbra is különböző termelést elősegítő akciókkal támogatjuk őket. Az ÉVM az IKV-val és más vállalatokkal együttműködve most közös program kidolgozását tervezi, hogy a következő évek sor- tatarozásai nyomán, illetve egyes épületek rekonstrukciójánál hogyan lehetne gazdaságosan, egyetlen antennához csatlakoztatni a tv-készülékeket. A technológiai rendszer kidolgozása után széles körben alkalmazzák majd régebbi házaknál is a központi antennát. A hatvanas években Vietnam ipari és mezőgazdasági termelésének aránya még 35—65 százalék volt. Manapság ez az arány — az ipar javára — évről évre módosul. Űj iparágak fejlődnek ki az egykori agrárországban. A Hanoi Transzformátorgyárban például nemrégiben három új 100, 320 és 560 kV-os transzformátor típus gyártását kezdték meg, amelyek a Mekong deltavidékének mezőgazdasági üzemeit látják el villamos árammal. Ennek a gyárnak két speciális termékét, amelyek 1200 kV teljesítményűek, a haiphon- gi kalciumkarbid gyár számára készítik. Fejlődik a könnyűipar is. A textilgyárak a tavalyinál A korábbi évekhez hasonlóan az aratási munkák elősegítésével kapcsolatos felkészülést már az idény előtt több hónappal megkezdték a MEZŐGÉP Trösztnél. A MEZŐGÉP-há- lózat szerviz és garancia csoportvezetőinek 1978. április 19-21-i országos értekezletén ismertették a felkészüléssel kapcsolatos feladatokat és meghallgatták a résztvevő vezetők tájékoztatóját a megelőző időszakban végzett tevékenységről. A kiadott feladatok végrehajtását azóta is megkülönböztetett figyelemmel vállalatonként ellenőrzik. A tapasztalatok szerint a munka tervszerűen folyik. Ebben az évben a MEZŐGÉP-hálózat területére 916 új gabonakombájn érkezik. Ezek Összeszerelését és üzembe helyezését az országos hálózat június 29- ig végrehajtotta. A kombájnok javításához szükséges felújított fődarabokat és részegységeket a felhasználóknak biztosítani tudják. A felújított motorok is rendelkezésre álltak. Ellátási nehézség elsősorban az NDK importból érkező szállítójármű motorok felújításánál jelentkezett a már hosszabb ideje közismert alkatrészhiány miatt. Az üzemeltető gazdaságokkal és a megyei AGRO- KER-vállalatokkal a MEZŐGÉP-hálózat illetékes vezetői közvetlen kapcsolatot tartanak és a tőlük szerzett információk szerint az aratás gépei a szükséges időpontban megfelelő üzemkész állapotban lesznek. Az aratás időszakában különösen fontos a gépek üzemképes állapotban tartása. A felmerülő műszaki meghibásodások gyors kijavítására ebben az esztendőben is segítséget nyújtanak a mezőgazdasági üzemeknek. Gurbán György, a MEZŐGÉP Tröszt vezérigazgatója utasításban rendelte el a nyári műszaki ügyeleti szolgálat országos megszervezését és működtetését. Az utasítás alapján a MEZŐGÉP-vállalatok munkanapokon és munkaszüneti napokon is ügyeleti szolgálatot tartanak. A felmerülő sürgős javítási igények kielégítésére mintegy 400—450 speciálisan képzett, sokoldalú szakmai ismerettel rendelkező szakember áll rendelkezésre. Ezek helyszíni kiszállásához a MEZŐGÉP-vállalatok 160 szervizgépkocsit tudnak biztosítani. Az alkatrészek kijavításához és egyes be nem szerezhető alkatrészek legyártásához vállalataik szerszámgépparkja nyújt jelentős technikai hátteret. A MEZŐGÉP-vállalatok kijelölt ügyeleti felelősei rendszeres kapcsolatot tartanak az AGROKER-válla- latok ügyeletével, a Termelőszövetkezetek Területi Szövetségeivel és részt vesznek a megyei operatív bizottságok munkájában. várhatóan ezer tonna fonallal és egymillió méter textíliával többet gyártanak az idén. A leglendületesebbnek mégis az építőipar fejlődése mondható. 1977-ben 131 ipari üzemet és 750 ezer négyzetméter lakást építettek. 1978-ban újabb hárommillió négyzetméter lakást adnak át új lakóinak. Az ipari építkezések legjelentősebbjei közé tartozik a Da folyónál épülő vízi erőmű és a Pia Lai-i hőerőmű. Ennek megfelelően növelik az építőanyag gyártását: az idei terv 986 ezer tonna cement, négyezer-millió tégla és cserép, 15 millió köbméter homok, kétmillió tonna mész termelését irányozza elő. HŐDIKÖT. Valahányszor ezt a szót olvasom vagy hallom, önkéntelenül is a divatos női, férfi- és gyermekpulóverek, kardigánok, pólók jutnak eszembe. Pamutból, műszálból, kártolt gyapjúból, illetve keverékfonalból készülnek az egyszínű, a csíkos, a mintás kötött holmik HŐDIKÖT címkével. Kíváncsi voltam: hol, milyen körülmények között készítik e közkedvelt kötött holmit, amivel lépten-nyomon találkozunk. Ezért elutaztam Hódmezővásárhelyre, a HÖDI- KÖT gyárába. Az üzem a város peremén, hatalmas területen fekszik. Saját festődével, fonalelőkészítővel, kötődével és konfekciórészleggel rendelkezik. Kísérő nélkül órák hosszat bolyonghatna az ember a csarnokok labirintusában, amíg megtalálná az egyes üzemrészeket olyan sorrendben, hogy folyamatában lássa: hogyan lesz a nyers fonalból gyönyörűen kivasalt, szállításra előkészített késztermék. — Amit látott, az a központi üzem — mondja erről Dóda Mihály termelési igazgató. — Ezenkívül nyolc gyáregységünk van: Hódmezővásárhelyen, Csongrádon, Makón, Jánoshalmán, Tisza- lökön, Fehérgyarmaton, Bé- késsámsonban és Csorváson összesen 4550 dolgozót foglalkoztatunk, többségében női munkaerőt. Az éves termelésünk eléri az egymilli- árd forintot. Az ország minden tájára, ezenkívül a Szovjetunióba, Franciaországba, Angliába, az NSZK-ba, Norvégiába, Ausztráliába, Iránba, Irakba, Kuvaitba, Líbiába és sok más államba szállítunk. Évente mintegy 8 millió 900 ezer kötött holmit gyártunk, s ennek 27—28 százalékát exportáljuk. Ezután arról beszélgettünk: bizony a hazai és a nemzetközi piacokon nem könnyű a divattal lépést tartani. Divattervezőik már bemutatták az 1979-es minta- kollekciókat, s a kereskedelem által kiválasztott fazonokat gyártják majd. Szólt a termelési igazgató a sikerekről. a gondokról. A HŐDIKÖT-nél is hiányzik a munkáskéz, mint másutt, 867 kismama élvezi jelenleg a gyermekgondozási segélyt. Előre tudják, hogy egy részük nem tér vissza a gyárba. A kötödékben három műszakban dolgoznak. A törzsgárdából senki nem megy el — hiszen az éjszakai pótlékokkal együtt a havi keresetük 4500—5000 forint körül alakul —, de a nyugalomba vonulók helyére nem kapnak friss munkaerőt. A nők többsége egy műszakban szeretne dolgozni, ez azonban nem megoldható. Nagy teljesítményű gépek vásárlásával, a munkahelyi körülmények, a szociális helyzet állandó javításával igyekeznek segíteni a gondokon. Étkezési hozzájárulást adnak mindenütt, segítenek a gyermekek intézményes ellátásában, korszerű, új üzemcsarnok, szociális helyiség áll rendelkezésre Makón, Fehérgyarmaton és másutt. Szabad kezet adnak az üzemvezetőknek arra, hogy ahol lehet, biztosítsanak egy műszakot a gyesről visszatérő kismamáknak, s csökkent munkaidőt az arra rászoruló, nyugdíj előtt álló idős nőknek. — A szociális kedvezmények megadása nagy körültekintést igényel — magyarázta Dóda Mihály. — Az objektív lehetőségeken kívül a munkatársak megértése is fontos. Ha egyik asszonynak kedvezményt adunk, joggal követeli a másik is. Igyekszünk olyan munkahelyi légkört teremteni, ahol jól érzik magukat az asszonyok és szívesen dolgoznak. Ez mind nagyon szép. Hadd mondjam el azonban a Békés megyei gyáregységekben szerzett tapasztalataimat. Békéssámsonban kerek tíz esztendeje nyílt meg a HŐDIKÖT üzeme. Erre a célra egy öreg művelődési házat alakítottak át. Az asz- szonyok nagyon örültek, hiszen Békéssámsonnak ez volt az első ipari üzeme, ahol állandó keresethez jutnak. Az elmúlt években több millió forintos költséggel födémcserét hajtottak végre. Télvíz idején pokrócba burkolózva varrtak, de kitartottak. Az üzemcsarnok tiszta, családias légkörben, két műszakban dolgoznak, síkkötött és körkötött pulóvereket, kardigánokat konfekcionálnak. A szociális körülmények azonban nem megfelelőek. Csorváson egy évvel később, ugyancsak a régi művelődési ház átalakításával indult be a HÓDIKÖT gyáregysége. Itt jelenleg 210-en dolgoznak két műszakban. A vályogfalú öreg épület azonban a vártnál is gyorsabb tempóban süllyedt, repedezett. A tetőt a fal mentén és a terem közepén sűrűn felállított dúcok tartják, a szociális ellátottság nulla. Igaz, hogy a község szélén épül már az új üzem, de a csorvási asszonyok joggal kérdezik: mikor lesz biztos fedél a fejük fölött, hiszen jelenleg alig néhány embert látni az építkezésen. Menjünk sorjában —válaszolt az igazgató, miközben megtörülte gondterhelt homlokát. — Békéssámsonban 156-an kezdték, s ma 113 az aktív dolgozó. A nyugalomba vonulók helyét sem tudjuk feltölteni. Pedig nagyon elégedettek vagyunk a sámsoniak munkájával. Megbízható, jó kollektíva, a legsürgősebb munkákat is rájuk bízhatjuk. Szívesen látnánk a létszám kétszeresét. így azonban az üzem további bővítése nem lenne célszerű. A szociális helyzetüket ismerjük. Már eddig is korszerűsítettünk, de a végleges megoldásra pénzt, kiviteli tervet biztosítunk még ebben az ötéves tervben. Csorváson épül fel vállalatunk legmodernebb gyára. Erre a célra 23,5 millió forintot költünk. Eredetileg úgy terveztük, hogy 1979 tavaszán adjuk át az új üzemet, ennek megfelelően kötöttünk szerződést a Békés megyei Tanács Építési és Szerelőipari Vállalatával. Magunk sem gondoltuk, hogy a sok gép rezgésétől ily hamar megsüllyednek a vályogfalak. Nagyon szeretnénk, hogy legalább a nagy csarnokot átadhassuk télire, ahol 250-en dolgozhatnak majd ideális környezetben, két műszakban. Tárgyaltunk az építőkkel, a nagyközségi tanács vezetőivel. Jó szándékban nincs hiány, de ez önmagában nem elég. Magunk is felkerestük az építőipar és a tanács vezetőit. Való igaz, hogy munkaerő-átcsoportosítás történt, hiszen a földrengés is tetézte a bajt megyénkben. Iskolákat, lakóházakat épít, tataroz a tanácsi vállalat, ami ugyanolyan sürgős, mint a csorvási üzem építése. A gondokat ismerik, segíteni akarnak. Kérték a községi tanácsot, hogy adjanak kölcsön építőmunkásokat, akkor előbbre hozzák a munkálatokat. Csakhogy a tanács költségvetési üzeme is munkaerőhiánnyal küzd. Próbálnak újabb építőmunkásokat szerződtetni, a tanácsi vállalattal együttműködni, hogy a csorvási asszonyok megfelelő körülmények között dolgozhassanak mielőbb. Hogy az összefogás milyen eredményeket hoz, arra lapunk hasábjain később visszatérünk. Ary Róza Az épülő új üzem Fotó: Veress Erzsi helyett Oz ipar gyarapodása Vietnamban
