Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-05 / 156. szám
NÉPÚJSÁG 1978. július 5., szerda Csontváryra emlékezünk Nagyon kevesen szeretik őt. Inkább tisztelik; az ész, a lélek hódol előtte. Vagyis gigantikus méretű vásznai előtt. Mert ismeretlen maradt közel egy évszázad eltelte után is. Mert nem illeszthető be semmiféle stilisztikai rendszerbe, mert neurológiai kóresetként tartották számon jó ideig, mert más volt mindentől elsza- kasztva. Egyetlen egy csendtől rettegek: a taorminai romok árasztotta végső nyugalmas csendjétől. A színellentétek feszülésén áthajol a kissze- beni patikus fiának kiugró szemű, lesoványkodott koponyája, a századelő emberi kétségbeesettsége, a köveket kivájó csepp végtelen akaratossága. Hideg és idegen? Inkább ismeretlen a világ. Ismeretlen, de csodálatra késztető. Belém mar, megragad, s nem engedhet el e történelmi pusztuíás-tabló. Katakombák nyirkos hidege merevítette meg a festőlegényt. A készülő mű még csíraállapotú, bármivé bontakozhat a másfél barna alak. Paletta sem sejlik: a szikla-idomtalanságon megtörő fény kékje mégis melegebb a taorminai görög színház távolában magasodó hegyorom hideg idegenségé- nél. A festőlegény mozdulata a falba mered, amely mögött van valami. Valami, de inkább- valakik. Évezredek megkínzottjainak csontjai. Nem teremtett iskolát, mert nem teremthetett. A hatvanhat év gyötrő mindentakarása kevésnek bizonyult mindehhez. Közel hét évtizednyi élet, s mégis megragadhatatlanul rövid egy életmű kiteljesítéséhez. Vagy inkább éppen elég. Zseni volt ? Megrokkant agyú, fantaszta? A formaságokat előtérbe helyező bohém? Nincsenek ide illő jelzők. A némaság, a csend jobban illő hozzá. És vásznainak sora. „Nem szólok magamról — akinek egész élete egy láthatatlan Teremtő erőnek van kiszolgáltatva, olyannak, mint a görög művészetében 125 éve, 1853. július 5-én született Csontváry Kosztka Tivadar festőművész. Képünk önarckép című művét mutatja be az olvasónak található; de sajnos a festészetben nem látható; s így az én dolgaim mint különálló csillagok szerepelnek majd az égen, annak idején.’' Ez nem telepatikus megérzés; ez következett mindabból, amit életéről tudunk. S ő is tudott, a publicisztikai munkáihoz ihletet adó pillanataiban tudatosan érzett. Elhivatottsággal, művészi (és nem emberi) fölényességgel. A megörökítés igénye keveredett a misztikus elhivatottsággal, valami megmagyarázhatatlan földöntúlival. De mindebből nekünk csak a vásznai, írásai maradtak. A hálás, vagy a hálátlan utókornak. Az „ezerfejű cézár”- közönségnek. S kötelezettségünk, hogy ha nem is szeretjük, de megértsük az alkotásért, a művészetért bármikor mindent, csak a megalkuvást nem vállaló egykori patikussegédet. Aki palettája védelmével vászonra álmodta kora szürrealisztikus világát, szürrealisztikusan. Azaz: megfoghatatlanul, a csoda kijelöletlen határain. Nemesi László TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 55. A légy zúgása hallhatódott, olyan pisszenés nélkül kuco- rodtak a sarzsik a teremben. Körmüket nézték, a meny- nyezetet, míg Csekonics, mintha csak velem társalogna, előadja, hogy fél éven belül kezdődnek a királyünnepek, hát szégyellené, ha Mezőhegyes pompája hiányozna a fölvonulásból. Bábolna még nem tud egy lovat se odavinni, ami bá- mulnivaló lenne, de Mezőhegyes az ő személyes létét és biztonságát is jelentené az új uralkodó előtt, ha felfigyelne életképes ügyességünkre. Ellenkező esetben elsüllyedünk az ismeretlenség ködeiben. Két hónapon belül militári ügyességben képzett lovasokat, lovakat akarok látni ! — Mi kell ehhez, csikós? — Huszonöt jó lovas, meg annyi ló. — Kevés az, csikós, legalább ötven versenyzőt akarok látni Mezőhegyesről. — Annyit, ha megfeszülünk, se állíthatunk ki. — Tudtommal ötszáz lovas él, treníroz itt. — Úgy igaz, de sokan csak nyúzzák a lovat. Nem panaszkodásból mondom, nem más piszkálásából. — Ne is folytasd. Az ünnepekre való fölkészülés, ló- tudalom, ügyesség, szívósság mivoltában a te dolgod lesz, mindehhez pedig a lehetőség biztosítása a méneskar tisztjeié, beosztottjaié. Értettük, tiszt urak? A császártól kapott fitye- gőd mellé, ha ügyes vagy, velem együtt kaphatsz egyet- kettőt. Értve vagyok? Nem nagy lelkesedéssel szólt a terembeliek szájáról való igenlés. * * * ESZES BALÁZS, NAGYAPÁM. A fiúknak mi is lehetett volna síebb az életükben, ha az apjuk foglalkozását folytatják. Amikor a mezőhe- gyesi csapat Lipót koronázására fölkészülten elindult, lovászaként ott hö- gyösködtem a kis sereg élén. A bécsi Grincing lóversenyző tere földíszítve mindennel, mi látnivaló és illett a versenyzéshez. Az istállók a mi tudalmunk szerint fölértek a palotákkal, az ellátás, az utolsó istállófiúé is, olyan volt, mint nálunk a Buxbinderé. Apám elbeszéÖtvenkét évvel ezelőtt történt Eszperantó csoport alakult Gyulán A levél Aradról érkezett. Feladója Óla Moise 2900 Arad 9, str. Prunului 56, címzettje a gyulai eszperantó' nyári egyetem vezetősége. A kézzel írt levél Emlékirat címet viseli és az alábbiakat tartalmazza. „Az 1926. évben megalakult gyulai esperantó csoport tagjairól készült fotó alapján a még kibetűzhető aláírások szerint a részvevők a következők: Vereska György oktató Békéscsabáról, Oláh Mózes, Guth Júlia, Guth Ida, Csik Piroska, Steiner Dezső, Andő Mihály, Grünwald Pál, Karácsonyi Jenő, Géczi Sándor, Erdélyi Rozika, Búj Tivadar, Patkányi I., Szemes György, Sándor Jenő, Csete M. A birtokomban levő fotó 1926. okt. 24-én készült a csatorna partján az akkor még Ungureon Tamás volt gyulai rom. lelkész háza előtt. Nem tudom, van-e valami nyoma annak, hogy Gyulán a következő tanfolyamot én vezettem a 9. leckéig, amikor is Tancik Lajos rendőrkapitány felrobbantotta csoportunkat. Az Erdődi Lajos ügyvéd elnökünket bezárták, az én lakásomat feldúlták, sőt az udvaromon és a kertemben a vakondtúrásokat is feltúrták, de a hallgatók füzetein kívül semmit sem találtak, de engem azért jól meghurcoltak, sőt jól ki is pofoztak és harmadnap Tancik úr azzal engedett ki mondván: Vegye tudomásul, hogy amíg Gyula város Gyula város lesz, itt többé eszperantó csoport és tanfolyam nem lesz! Végtelen öröm tölt el, hogy Gyula városban mégis él az eszperantó csoport. Nemsokára én hívtam életre a miklósvárosi önképző kört. Van-e, aki még emlékszik rá? És ha valakin (esz- perantistán) át alkalmam nyílik, még tudnék egyet- mást írni. Most pedig köszönöm, hogy igénybe vehettem fáradságukat és tiszta eszperantó szívvel üdvözlöm Önöket.” Az egykori gyulai rendőr- kapitány tévedett. Július 9- én délelőtt 9 órakor az Erkel Művelődési Központban ünnepélyesen nyitják meg a tizenhatodik gyulai eszperantó nyári egyetemet, amely már régen nemzetközi érdeklődésnek örvend... Iván László Mai tévéajánlatunk: • A Lengyel Televízió estje Két kisfilmet emelünk ki a délutáni műsorból; két évtizedes kanadai „tartózkodás” után került haza, Lengyelországba, a pelpini kolostorban őrzött ősnyomtatvány, Gutenberg 42 soros bibliája, A film a mű bemutatása mellett a kolostoregyüttes szépségeit is elénk tárja. Ez a műsor 18.30-kor kezdődik. Utána kerül sor a varsói központi pályaudvart bemutató kisfilmre, amely 1843-tól, az első vasútvonal megszületésétől kíséri végig a varsói pályaudvarok történetét, bemutatva a legújabbat, a legmodernebbet is. Este kétrészes játékfilm kezdődik; Karinóról, egy nemes verenylóról szól a történet. Születésétől kísérhetjük figyelemmel —, s természetesen a körötte kibontakozó emberi kapcsolatokat, érzelmeket, szenvedélyeket is. Krystian Zimerman 1975- ben robbant be a lengyel zenei életbe, mint a Chopin- zongoraverseny győztese. A tévénézők most ismerhetik meg bravúros Chopin-játé- kát. A Siráz föld fafaragói remekbe készült szobrokat készítenek környezetük alakjairól, a dolgozó emberről, vagy a legendák világáról. A rövidfilm nagyszerű ötlettel, saját környezetükbe helyezve mutatja be őket. léséből tudom, hogy a francia forradalomtól rettegő Bécs most szeretett bennünket, hogy egymást taposva bámulta a naponta következő versenyeinket. Udvarhöl- gyek nyakukból kikapkodott láncokkal kedveskedtek egy- egy szép mutatványért, és a verseny végén kicsi emlék- fityegők pozsogtak. És elszedtek minden lovunkat az utolsó szálig. Apám alól ki- kunyerálták az akkor már öreg Virágot, s helyette poroszoktól zsákmányolt .ütött- vert lovat adták. Ez volt a végzete. A vad katonaló a búcsúzót fúvó rezesbanda előtt levetette apámat a kövezett útra. Olyan bajt szerzett róla, szénásszekér tetején lehetett hazahozni, soha többet nem tudott lóra ülni. Csekonics a fecskési új számadólakást adta oda neki. Csináltatott olyan alacsony fekvésű kétkerekűt magának, hogy arra talpon állva rá lehetett szállni. Apám úgy megémelyedett ettől a lóra éhes világtól, de tán a lótól is, hogy még a méneseket is elkerülte. Persze munka nélkül nem lehetett itt élni. Csekonics hajszolta a fölparcellázást, ötszáz holdas táblákra hasigat- ták föl a 44 000 holdat. Kiadott 99 táblát. Apám volt a földmérője. Kocsija kereke egy fordulásra egy ölet haladt. Küllőjében szénacsóva jelezte a fordulatot. Ültek a kocsin az inzsenérrel, számolták, hányat kell forduljon a kerék. Szakállal mértek. A küllőbe húzott szénacsóva volt a szakáll. Egy nagyhold 1660 négyszögöl. Egy oldalához négyszázat : kellett forduljon a széna- ■ szakállú kerék, ötszáz hold- S hoz számolhatni, hogy öt- S százszor többet, azt is ke- • resztbe. A fölparcellázás S után a fásítást tette előre • Csekonics. A jószágnak j enyhely, árnyék, szélvédel- ! met teremt. Vagy tíz éven ■ át nem állt meg a fa ebben S a szurokfekete földben. De S csak addig próbálgatták, mi j szeret itten, mi tud megkapaszkodni, hogy a végén sörénye nőtt minden parcellahatárnak. Apám ellensége’ pedig a bécsi eredmények után el- kéredzkedtek Bábolnára. Ment Buxbinden. Hantos, meg a bandájukhoz tartozó tucatnyi állovas. Ilyen tekintetben tisztult Mezőhegyes levegője, hanem amúgy piszkolódott. Gyárkémények magasodtak, szeszfőzdék, kenderföldolgozók, téglagyárak kojtolták teli a 99 parcelára, majorokra osztott tájékot. Magam Bécsből egyenesen az Eszteházi lovászmester házába költöztem. Eleinte nem is hittem, hogy nékem vízvezetékben is szabad lábat mosni, és a csutakolásnál tíz lovászfiú villog a szavam után. Nem lógathattam a lábam hiába, az én dolgom az volt, hogy a kezesített lovak fölszerelésekkel, minden tartozékkal úgy éjjel, mint nappal az urak rendelkezésére álljanak. A ló olyan divatos lett, úgy hozzá tartozott a birtokosok mivoltához, akár a sujtásos dolmány, az ékköves kard. (Folytatjuk) Mezőgazdasági szakmákról fiataloknak Erdőművelő — fakitermelő Erdőben vagyunk. Arra lettem figyelmes, amint motorzúgást követően egy érett fa hatalmas robajjal hullott a földre. Aratás van az erdőben! —' állapítottam meg. Ahhoz, hogy aratni lehessen, vetni is kell ám! — mondják a szakmunkások. A magvakat mászóvasak és létra segítségével szedjük a fákról. A fiatal hajtásokat a csemetekertben neveljük. Ütemes fejlődésük tovább tart, hiszen szakszerűen ültetjük át a kijelölt területre. Továbbra is ápoljuk, védjük őket. Ehhez vegyszereket is használunk, illetve ritkítjuk az erdőt és az aljnövényzetet. A vágási érettség elérése után kezdődik a kitermelés. A kidöntött fa gallyazása, darabolása, illetve felhasználhatóság szerinti osztályozása megfontolt, nyugodt mozdulatokat, összpontosí- • tott figyelmet igényel. Munkánk minden szakaszában korszerű erő- és munkagépeket használunk. Növénytermesztő gépész Majd én is vezetni fogok, mert vezetni jó! — mondják gyakorta a növénytermesztő gépész szakmát választó fiatalok. Egyetlen mozdulatra gyújt és felberreg a motor. A ma már szemre is szép erőgépek megannyi porciká- ját ilyenkor valami csendes vibrálás járja át, majd a vezető értő „ösztönzésére” méltóságteljesen nekirugaszkodva elindul. A traktor a forgalmi utakon az előírt utazási sebességgel, munka közben pedig az eredményes munkát biztosító tempóban halad. A gépet ismerő és szerető vezető kiváló összhangban van nála sokkalta erősebb „munkatársával”. Valóban, mint a barátok, úgy értik egymás mozdulatát, hangját. Persze hangot csak a vezető, s a mozdulatot jobban a masina. Egy kapcsolás. kis nyomás lábbal a pedálra, egy csavarás a kormányon, s az engedelmes gép irányt jelez, sebességet vált, kanyarodik, vagy éppen hátrafelé indul. Ezek a műveletek újra meg újra ismétlődnek. Így egyrészt a vezetés egyre jobban és örömtelibben megy, másrészt viszont a vezetőnek a figyelmét még egyéb dolgokra is irányítania kell ám! Egy percre sem szabad elfelejtenie szántóföldi munka esetén, hogy az általa vezetett Így gödörfúrót, csemeteültetőt a telepítéskor-; motorfűrészt, tuskókiemelőt. rakodó- és szállítógépeket a kitermelés során. Ezek kezelését, továbbá a vontató, motorkerékpár és gépkocsi vezetését már az iskolában megtanítják. Megszerzett ismereteink műszaki és biológiai jellegűek. Azoknak a fiúknak javasoljuk ezt a szakmát, akik szeretik a matematikát, fizikát és biológiát. Ügy gondoljuk, az elmondottakból látjátok, hogy a mai erdő- művelő-fakitermelő szakember munkája egészen más, mint hajdani elődeinké: a favágóké volt. Jó tudni, hogy bár szép, de nehéz fizikai munkát végzünk. Ehhez kell erő, edzettség, kitartás, jó reflex, melynek megszerzésére az átlagos testi fejlettségű fiatalok is képesek. A képzés helye: Erdőgazdasági Szakmunkásképző Intézet, 6783 Ásotthalom I. kér., 18. Novodomszki Pál erőgépen bizony egy munkagép is „lóg”! Gyakran nem is egy, hanem például tárcsák és kultivátorok összekapcsolt sora. A talajművelő, növényápoló munka változatosságát éppen a mezőgazdaság kora tavasztól késő őszig tartó sajátos ritmusa is adja. A talaj készítéstől a vezetésen és a növényvédelmen át a betakarításig a növénytermesztő gépész mindig ott van a határban. Sőt a zárt rendszerű termelésben egyedüli gazdája és végrehajtója a sokoldalú felkészültséget igénylő, szerteágazó feladatoknak. A növénytermesztő gépész természetesen télen sem pihen a babérjain hanem a műhelymunkába bekapcsolódva előkészíti a gépeket a következő évi zökkenőmentes üzemeltetésre. Mind a szántóföldi munka közben előadódó üzemzavarok, mind a téli műhelymunkában való részvétel feltételezi a szerelési munkához való hozzáértését. Ez a munka erős, edzett szervezetet, férfias helytállást kíván. Színtévesztőknek nem ajánlható, mert nem kaphatnak jogosítványt. Biztosan sokan fogtok majd ti is (erőgépet) vezetni, mert ne feledjétek, vezetni jó! Bőke Gyula Nyári program Gyula-Remetén A gyula-remetei gyermek- otthonban gazdag programot dolgoztak ki a gyerekek nyári foglalkoztatására, pihentetésére. A tanév befejezése után a 14 éven felüli gyerekek a gyulai kertészeti vállalatnál, a baromfikeltetőben, a BUBIV gyulai gyáregységében. valamint a Munkácsy és a Lenin Termelő- szövetkezetben kaptak koruknak megfelelően hatórás elfoglaltságot, hogy a nyári külföldi kiránduláshoz, s az egyéni ízlésüknek megfelelő ruházat megvásárlásához költőpénzhez jussanak. A csehszlovákiai túráig a kisebbek, akik a csoportos munkában sem vesznek részt, szépítik, csinosítják otthonukat; parkot rendeznek, segítkeznek az új kézi- labdapálya tereprendezésében, vagy gyomlálnak a zöldségeskertben. Most arra is idő van, hogy tudatosan készüljenek saját holmijuk, környezetük rendbentartásá- ra. Ugyanakkor rendszeresen járnak moziba, a gyulai Várfürdőbe, szerda délelőttönként pedig a gyulai Mogyo- róssy Könyvtár klubfoglalkozásain vesznek részt, ahol játszanak, olvasgatnak, lemezeket hallgatnak. A gyerekek legjobban mégis a késmárki üdülés kezdetét várják. Az intézetből 44 általános iskolás gyerek és 5 pedagógus vesz részt a kassai megyei tanács szakszervezeti bizottságával közösen szervezett csereüdülési akcióban. A szlovák pajtások július 14-én érkeznek, a remetei gyerekek pedig július 15-én indulnak autóbusszal Késmárkra, ahol 10 napot töltenek. A gazdag programban izgalmas «kirándulási tervek szerepelnek: ellátogatnak a dobsinai cseppkőbarlangba, a Csorba- tóhoz, tutajkiránduláson élvezik a Dunajec vadregényes partvidékét, megnézik Ö- Tátrafüredet, fölmennek a Lomnici-csúcsra. Később, a Fekete város című filmből már ismerős Lőcsét, majd Poprádot is felkeresik. Augusztusban 22 gyerek látogathat haza, hogy otthoni környezetben is élvezhesse a nyári szünidőt. Augusztus 25-én, a vakáció vége felé megérkeznek az új lakók is, az ötödik osztályos fiúk és lányok. B. S. E.