Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-01 / 153. szám
1978. július 1., szombat IgHiUMftT Hallomásból tudom Megjegyzem: nemcsak én. A múlt héten Békés megye apraja-nagy- ja hatalmas földmorajra ugrott ki ágyából, meghazudtolva, lepipálva azokat, akik a reggeli torna varázsában tesznek majdnem hasonló módon. Mindenesetre nem akarom részletesen felidézni a meglehetősen félelmetes eseményt. Elegünk volt belőle, s bízunk abban, hogy jó néhány évtizedig — nagy zolóknak: évszázadokig — nem lesz ilyen- ! ben részünk. Ámbár néhány tanulsága is van a ; dolognak. Mégpedig : 1. Ismerősöm arra ; ébredt, hogy forog vele j az ágy. Visszagondolt az ; előző este elfogyasztott ! nagy- és kisfröccsök szá- \ mára, s mivel azonnal : tudta, miről van szó, ; megpróbált vígan tovább ; aludni. Tanulság: nyug- ] tával dicsérd a spicces embert. 2. Mások rémülten rohantak ki a takásokból a szabadba, némely férfiak örömére, ugyanis lenge öltözéküket úgy próbálták pótolni, hogy felkiabáltak férjüknek az emeletre: „Fiacskám, a fiaddal együtt dobd le a köntösömet is! Tanul: ság: rosszban is van jó, I illetve fordítva. 3. De félre a tréfával. Az eset nagyon is komoly, hiszen sok milliós kárt okozott. Másnap reggel arról értesülhet: tünk a rádióból, hogy ; Békésen minden máso- ; dik ház kéménye leom- I lőtt. Engem elgondol- I kodtatott e hír, különö- : sen azért, mert a dél- ; előtti órákban átutaztam ; ! a városon, s mindössze \ két — divatosabban és ; ; helytelenebbül szólva: ; ! kettő — ledőlt kéményt ! ; láttam. Na, morfondí- ; ; roztam: az egyik az első, a másik a második. De eszerint minden el- ; : sővel is baj van? A rej- j : tély aztán megoldódott. Ma már tudjuk a sajtó- ; bői, hogy 1990 kémény ; dőlt le — holott még I csak 1978-at írunk —, s : annak jó, aki biztosított. I Tanulság: nemcsak főúton és nemcsak gépko- : csival kell járni. Más: antihallomás, Sajnos az egész megyében nem halljuk a ; régi közkedvelt „zöld- vendéglő” szót. Illetve, olykor emlegetik, de le nem írható „hiányjellel" ékesítik az ezzel kapcsolatos mondatokat. És valóban: miért nincs szinte sehol kulturált, minden igényt kielégítő ; zöldvendéglő, ámbátor a ; magam részéről kiegyez- \ \ nék jó kis kerthelyiségekkel is. A legutóbbi vasárnap Békéscsaba ; egyik kerthelyiséggel ; ; rendelkező vendéglátó- egységébe tért be egyik barátom — természete- : I sen ebédelés céljából. ; ; Mily szép, mily kelle- ; : mes lesz elkölteni a déli I ; étkezést — és a fizetés : harmincad részét — a I szabad levegőn! ; : Nem lett szép, bár az : : étel íze kellemes volt. ; De négy fal között! A : I kerthelyiség személyzet ; hiányában zárva volt. Mivel antihallomásom csekélység, mégis mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos az ember és a természet össz- !; hangja (eleget cikkeznek : erről rajtam kívül má- sok). Tanulság: a városiak- j ; nak talán nemcsak föld- i rengés kapcsán kellene ! I közvetlenül érezniük a ; természetet. Vitaszek Zoltán Elmen! a katonavonat Bevonuló fiatalok között Egész tömeg állt Békéscsabán a területvédelmi és hadkiegészítési parancsnok-, ság székháza ajtaja előtt, hogy bebocsátást nyerjenek- Szülők, testvérek, feleségek, menyasszonyok kísérték a bevon ulókat. Azokat a fiatalokat, akik most két évre fegyverre cserélik fel a békésebb munkaeszközöket. Akik már túl vannak az adategyeztetésen, az orvosi vizsgán, békésen álldogálnak a folyosókon, a büfé előtt, cigarettáznak, beszélgetnek. Rövid eligazítás következik arról, hogy a bevonulókat milyen segélyek illetik meg, hol lehet azt kérni. Közben az udvaron felsorakozik a fúvószenekar, pattogó indulókat játszik. — Te aztán megfogtad az isten lábát — ugratják a haverok Takács Lacit, aki a sors szeszélye folytán — melléje szegődött a szerencse is — nem kerül mesz- szire, marad katonának a megyeszékhelyen. Látszik is rajta, arca sugárzik az örömtől. — Pedig, most már megmondom úgy, ahogy van, nem érintett valami kellemesen, amikor a postás bekopogott a behívóval. Csak jövőre számítottam rá. De most már mindegy, hamarabb túl leszek rajta. Beengedik a kapu előtt álldogálókat. Nem mondhatni, hogy örömmámorban úsznak. A két év csak hosz- szú idő, nehezen lehet kibírni. Magas, szőke lány, farmerben, kutatva néz körül a tömegben, hozzárohan egy- fiatalember, hosszan átöleli, megcsókolja. — Gercsi Éva vagyak, a menyasszonya — mutat a fiúra. Priskin Gyula a forgácsoló esztergályosa, most rákerült a sor. — Ha leszerelek, összeházasodunk — mondja, és úgy néz a lányra, mint akinek látása, egész lénye bizonyára átsegíti a könnyűnek nem mondható időszakon. Fiatalember áll az ajtónak támaszkodva, nagyon magányosnak tűnik, nincs körülötte senki. Szopka György Szarvasról vonult be. — Nős vagyok, van egy gyermekem, mondtam az asszonynak, ne jöjjenek el, csak megnehezíti a válást. Még nem tudom hova kerülök, jó lenne, ha ide valahová a közeibe. Egy rövid időre megint elválnak a beszélgetők. A teremben megkezdőtök az ünnepség. Paluska Pál alezredes köszönti a fiúkat, hangsúlyozva a hazaszerete- tet, a becsületes helytállást. Egy tiszt felolvassa a honvédelmi miniszter parancsát, majd Nádházi András, a Hazafias Népfront megyei bizottságának képviseletében mond ünnepi beszédet. Ezt követően jelképesen átadja az újoncokat a honvédségnek. Megható jelenet következik. Gyumbier Fe- rencné — aki több gyereket adott a néphadseregnek — közvetlen hangon szól a fiúkhoz, kérve őket arra, hogy a hadseregben becsületesen dolgozzanak, viselkedjenek, ne hozzanak szégyent az itthon maradókra. A leszerelők nevében idősebbik fia, Ferenc, aki szakaszvezető rangig vitte a hadseregben, adja át fegyverét a másik Gyumbier fiúnak, Lacinak. Ezután Gál József őrnagy a honvédség nevében átveszi a bevonulókat. Innen az állomásra visz az útjuk, ahol beszállnak a vonatba, és elindulnak az ország különböző részein levő állomáshelyeikre... Bebocsátásra várva A bevonulok hallgatják az eligazítást Nehéz a búcsúzás Fotó, szöveg: Béla Ottó Takarékos dévaványaiak Június 28-án a dévavá- nyai Nagyközségi Tanács végrehajtó bizottsága a nagyközség takarékossági mozgalmáról, a lakosság hitel-igénybevételéről tárgyalt. Mivel a beszámolóban néhány kimagaslóan jó eredményről szólhattak, ez azt mutatja, hogy Dé- vaványa és Ecsegfalva lakosságának pénzbevétele a korábbi évekhez képest egyenletesen növekszik. Dévaványán az OTP-n kívül a takarékszövetkezet és a két postahivatal is foglalkozik betétgyűjtéssel. Az 1978. május 1-ig szóló felmérés alapján Dévaványán az összes betétállomány az 1976-os 68 millió 888 ezer forintról ez évre 82 millió 110 ezer forintra növekedett, s ezzel a három pénzintézet a tervet 120 százalékra teljesítette. Az eredményekre azonban negatív értelemben hatottak a belvizes építkezések, amelyek sok család megtakarított pénzét felemésztették. A fiatalok takarékosságra nevelésének egyik legfontosabb eszköze, az iskolai takarékbélyeg-ak- ció, amelyben idén is kimagasló eredményeket értek el az iskolák, ugyanakkor a 14—20 évesek már kevésbé élnek az ifjúsági betét- gyűjtés lehetőségével, hiszen a több mint tízezres lakosú községben mindössze 280 „takarékos” ifjú van. Emelkedett az építési kölcsön értéke is. Dévaványán 120 ezer, Ecsegfalván 110 ezer forintot kérhetnek az építkezni szándékozók OTP- hitelként. A számokból az is kiderül, hogy a korábbi évekhez képest az idén észrevehetően csökkent a családi ház iránti építési kedv, s ennek megfelelően a telekvásárlás is, aminek érdemes volna az okait felkutatni. Ezt követően külön értékelte a vb-ülés a takarék- szövetkezet munkáját. A második napirendi pontban a szakigazgatási szerv gyámügyi tevékenységét elemezte Papp Fe- rencné gyámügyi előadó. A beszámoló az utóbbi három év tevékenységé alapján készült, és magába foglalja mindazokat a pedagógiai, jogi, egészségügyi és szociális tennivalókat, amelyet Dévaványán a gyermekvédelem érdekében tettek. Az adatok és tények azt bizonyítják, hogy hosszú évekre visszamenően ugyanazokkal a családokkal van probléma, mint korábban, s itt is jelentős az a veszélyes hatás, amit a szétbomló családok a gyermekek fejlődésére gyakorolnak. B. S. E. Váltás előtt az ifjúsági építőtáborokban Váltásra készülnek a KISZ nyári építőtáboraiban : az évadkezdő több mint 8200 fiú és lány leteszi a szerszámot és átadja helyét a tanulók újabb csoportjainak. Vasárnap újabb 11 tábor is megnyitja kapuit, így mind a 61 központi szervezésű önkéntes építőtábor benépesül. Az első két hét eredményeiről még nem készült részletes számvetés, de mint a KISZ KB-ban elmondták: a kétkezi munkával ismerkedő újoncok és a „veterán” táborozók egyaránt derekasan helytálltak. Átlagteljesítményük meghaladja a 150 százalékot. A fiatalok a mezőgazdaságban elsősorban a növényápolási munkákból vették ki részüket, de a cseresznye, illetve a meggy „szüreteléséért” is sokat tettek, r Derekasan dolgoztak az Ml-es autópálya építésén a Fejér megyei, az M3-ason pedig a Pest megyei tizenévesek. Ezen a nyáron csaknem 2300 szakmunkástanuló először végez szakmába vágó munkát Leninvárosban, a KISZ-védnökséggel épülő Tiszai Kőolajipari Vállalatnál, valamint a Gördülőcsapágy Művek diósdi építkezésén és Ajkán, az alumíniumkohó rekonstrukciójánál. Űj tábor nyílik Bács- Kiskun megyében a tompái Kossuth Tsz-ben : ezt 600 fiatal népesíti majd be a nyáron. A Törökbálinti Állami Gazdaságban is 600 diák váltja majd egymást az őszibarackosban. Tábomyitás lesz Tatabányán is, ahol a Komárom megyei Építőipari Vállalat kap segítséget az új bányászlakások, kollégiumok és iskolák építéséhez. A következő hónapokban összesen ezer Nógrád és Zala megyei lány nyújt segítő kezet a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát kukoricatábláin adódó munkák elvégzéséhez. A kisvevő nem vevő ? Az okos szülő apránként, módszeresen terelgeti cseperedő gyermekét a gyakorlati élet ösvényein. Nemre való tekintet nélkül fokozatosan bevonja a házi munkába, megtanítja az utcán körültekintően közlekedni. S ha már egyedül is eltalál a csemete a boltba, el-elküldi vásárolni, különösen most, a nyári szünetben. Egy ideig. Aztán néhány apró, de nem mindig véletlen eset után kénytelen lemondani azon elképzeléséről, hogy 8-10 éves lányát, fiát imigyen neveli a pénzzel való bánásra, önálló feladatok megoldására. Mert: a hentespult előtt pipiskédé kislányt, aki 20 deka sonkát kér, a következőképpen oktatja ki az eláru- sítónő: „Sonka sokféle van, tudhatnád!” (Bárcsak valóban sokféle lenne!) Ezek után a gyerek már nem is mer rámutatni a gépsonkára. Más. A virágboltban öt szál rózsát kér a kisvevő. Boldogan viszi haza a csokrot — amely áll öt szál vá- logatottan csúnya, hervadt virágból, és amelyet még csak össze sem állítottak csokorrá. De a felnőtt vásárlók között is akad, aki rossz példát mutat, „öcsi, te ráérsz!” megjegyzéssel kiszorítják a gyereket a sorból, sőt! ösz- szeteremtik, amiért nem várakozik türelmesen. Szegényke, hiába bizonygatná az igazát, hogy „én itt álltam a néni után, csak nem tetszett észrevenni.” A példákból úgy tűnik, néhány felnőtt' számára a kisvevő nem vevő. Pedig inkább össze kellene fognunk, hogy megtanítsuk gyermekeinket ügyesen, kulturáltan vásárolni. Ha másért nem, hát gondoljunk arra, mennyi bosszúságot okoz, hogy esetenként még a felnőtt vevő sem vevő. Miért ne jelentsen több örömet, vagy legalábbis kevesebb bosszúságot a vásárlás a következő nemzedéknek?! T. I.
