Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-01 / 153. szám

1978. július 1., szombat IgHiUMftT Hallomásból tudom Megjegyzem: nemcsak én. A múlt héten Bé­kés megye apraja-nagy- ja hatalmas földmoraj­ra ugrott ki ágyából, meghazudtolva, lepipál­va azokat, akik a regge­li torna varázsában tesznek majdnem hason­ló módon. Mindenesetre nem akarom részletesen felidézni a meglehető­sen félelmetes eseményt. Elegünk volt belőle, s bízunk abban, hogy jó néhány évtizedig — nagy zolóknak: évszáza­dokig — nem lesz ilyen- ! ben részünk. Ámbár né­hány tanulsága is van a ; dolognak. Mégpedig : 1. Ismerősöm arra ; ébredt, hogy forog vele j az ágy. Visszagondolt az ; előző este elfogyasztott ! nagy- és kisfröccsök szá- \ mára, s mivel azonnal : tudta, miről van szó, ; megpróbált vígan tovább ; aludni. Tanulság: nyug- ] tával dicsérd a spicces embert. 2. Mások rémülten ro­hantak ki a takásokból a szabadba, némely fér­fiak örömére, ugyanis lenge öltözéküket úgy próbálták pótolni, hogy felkiabáltak férjüknek az emeletre: „Fiacskám, a fiaddal együtt dobd le a köntösömet is! Tanul­: ság: rosszban is van jó, I illetve fordítva. 3. De félre a tréfával. Az eset nagyon is ko­moly, hiszen sok milliós kárt okozott. Másnap reggel arról értesülhet­: tünk a rádióból, hogy ; Békésen minden máso- ; dik ház kéménye leom- I lőtt. Engem elgondol- I kodtatott e hír, különö- : sen azért, mert a dél- ; előtti órákban átutaztam ; ! a városon, s mindössze \ két — divatosabban és ; ; helytelenebbül szólva: ; ! kettő — ledőlt kéményt ! ; láttam. Na, morfondí- ; ; roztam: az egyik az el­ső, a másik a második. De eszerint minden el- ; : sővel is baj van? A rej- j : tély aztán megoldódott. Ma már tudjuk a sajtó- ; bői, hogy 1990 kémény ; dőlt le — holott még I csak 1978-at írunk —, s : annak jó, aki biztosított. I Tanulság: nemcsak fő­úton és nemcsak gépko- : csival kell járni. Más: antihallomás, Sajnos az egész me­gyében nem halljuk a ; régi közkedvelt „zöld- vendéglő” szót. Illetve, olykor emlegetik, de le nem írható „hiányjellel" ékesítik az ezzel kap­csolatos mondatokat. És valóban: miért nincs szinte sehol kulturált, minden igényt kielégítő ; zöldvendéglő, ámbátor a ; magam részéről kiegyez- \ \ nék jó kis kerthelyisé­gekkel is. A legutóbbi vasárnap Békéscsaba ; egyik kerthelyiséggel ; ; rendelkező vendéglátó- egységébe tért be egyik barátom — természete- : I sen ebédelés céljából. ; ; Mily szép, mily kelle- ; : mes lesz elkölteni a déli I ; étkezést — és a fizetés : harmincad részét — a I szabad levegőn! ; : Nem lett szép, bár az : : étel íze kellemes volt. ; De négy fal között! A : I kerthelyiség személyzet ; hiányában zárva volt. Mivel antihallomásom csekélység, mégis mind­annyian tudjuk, hogy mennyire fontos az em­ber és a természet össz- !; hangja (eleget cikkeznek : erről rajtam kívül má- sok). Tanulság: a városiak- j ; nak talán nemcsak föld- i rengés kapcsán kellene ! I közvetlenül érezniük a ; természetet. Vitaszek Zoltán Elmen! a katonavonat Bevonuló fiatalok között Egész tömeg állt Békés­csabán a területvédelmi és hadkiegészítési parancsnok-, ság székháza ajtaja előtt, hogy bebocsátást nyerjenek- Szülők, testvérek, feleségek, menyasszonyok kísérték a bevon ulókat. Azokat a fiata­lokat, akik most két évre fegyverre cserélik fel a bé­késebb munkaeszközöket. Akik már túl vannak az adategyeztetésen, az orvosi vizsgán, békésen álldogálnak a folyosókon, a büfé előtt, cigarettáznak, beszélgetnek. Rövid eligazítás következik arról, hogy a bevonulókat milyen segélyek illetik meg, hol lehet azt kérni. Közben az udvaron felsorakozik a fúvószenekar, pattogó indu­lókat játszik. — Te aztán megfogtad az isten lábát — ugratják a haverok Takács Lacit, aki a sors szeszélye folytán — melléje szegődött a szeren­cse is — nem kerül mesz- szire, marad katonának a megyeszékhelyen. Látszik is rajta, arca sugárzik az öröm­től. — Pedig, most már meg­mondom úgy, ahogy van, nem érintett valami kelle­mesen, amikor a postás be­kopogott a behívóval. Csak jövőre számítottam rá. De most már mindegy, hama­rabb túl leszek rajta. Beengedik a kapu előtt álldogálókat. Nem mondhat­ni, hogy örömmámorban úsznak. A két év csak hosz- szú idő, nehezen lehet ki­bírni. Magas, szőke lány, farmer­ben, kutatva néz körül a tö­megben, hozzárohan egy- fiatalember, hosszan átöleli, megcsókolja. — Gercsi Éva vagyak, a menyasszonya — mutat a fiúra. Priskin Gyula a for­gácsoló esztergályosa, most rákerült a sor. — Ha lesze­relek, összeházasodunk — mondja, és úgy néz a lányra, mint akinek látása, egész lénye bizonyára átsegíti a könnyűnek nem mondható időszakon. Fiatalember áll az ajtónak támaszkodva, nagyon magá­nyosnak tűnik, nincs körü­lötte senki. Szopka György Szarvasról vonult be. — Nős vagyok, van egy gyermekem, mondtam az asszonynak, ne jöjjenek el, csak megnehezíti a válást. Még nem tudom hova kerü­lök, jó lenne, ha ide vala­hová a közeibe. Egy rövid időre megint elválnak a beszélgetők. A teremben megkezdőtök az ünnepség. Paluska Pál alez­redes köszönti a fiúkat, hangsúlyozva a hazaszerete- tet, a becsületes helytállást. Egy tiszt felolvassa a hon­védelmi miniszter parancsát, majd Nádházi András, a Hazafias Népfront megyei bizottságának képviseleté­ben mond ünnepi beszédet. Ezt követően jelképesen át­adja az újoncokat a hon­védségnek. Megható jelenet következik. Gyumbier Fe- rencné — aki több gyereket adott a néphadseregnek — közvetlen hangon szól a fiúkhoz, kérve őket arra, hogy a hadseregben becsü­letesen dolgozzanak, visel­kedjenek, ne hozzanak szé­gyent az itthon maradókra. A leszerelők nevében idő­sebbik fia, Ferenc, aki sza­kaszvezető rangig vitte a hadseregben, adja át fegyve­rét a másik Gyumbier fiú­nak, Lacinak. Ezután Gál József őrnagy a honvédség nevében átveszi a bevonuló­kat. Innen az állomásra visz az útjuk, ahol beszállnak a vonatba, és elindulnak az ország különböző részein le­vő állomáshelyeikre... Bebocsátásra várva A bevonulok hallgatják az eligazítást Nehéz a búcsúzás Fotó, szöveg: Béla Ottó Takarékos dévaványaiak Június 28-án a dévavá- nyai Nagyközségi Tanács végrehajtó bizottsága a nagyközség takarékossági mozgalmáról, a lakosság hitel-igénybevételéről tár­gyalt. Mivel a beszámoló­ban néhány kimagaslóan jó eredményről szólhattak, ez azt mutatja, hogy Dé- vaványa és Ecsegfalva la­kosságának pénzbevétele a korábbi évekhez képest egyenletesen növekszik. Dévaványán az OTP-n kí­vül a takarékszövetkezet és a két postahivatal is fog­lalkozik betétgyűjtéssel. Az 1978. május 1-ig szóló fel­mérés alapján Dévaványán az összes betétállomány az 1976-os 68 millió 888 ezer forintról ez évre 82 millió 110 ezer forintra növeke­dett, s ezzel a három pénz­intézet a tervet 120 szá­zalékra teljesítette. Az eredményekre azonban ne­gatív értelemben hatottak a belvizes építkezések, amelyek sok család megta­karított pénzét felemész­tették. A fiatalok takaré­kosságra nevelésének egyik legfontosabb eszköze, az is­kolai takarékbélyeg-ak- ció, amelyben idén is kima­gasló eredményeket értek el az iskolák, ugyanakkor a 14—20 évesek már kevés­bé élnek az ifjúsági betét- gyűjtés lehetőségével, hi­szen a több mint tízezres lakosú községben mindössze 280 „takarékos” ifjú van. Emelkedett az építési köl­csön értéke is. Dévaványán 120 ezer, Ecsegfalván 110 ezer forintot kérhetnek az építkezni szándékozók OTP- hitelként. A számokból az is kiderül, hogy a korábbi évekhez képest az idén ész­revehetően csökkent a családi ház iránti építési kedv, s ennek megfelelően a telekvásárlás is, aminek ér­demes volna az okait fel­kutatni. Ezt követően külön érté­kelte a vb-ülés a takarék- szövetkezet munkáját. A második napirendi pontban a szakigazgatási szerv gyámügyi tevékeny­ségét elemezte Papp Fe- rencné gyámügyi előadó. A beszámoló az utóbbi há­rom év tevékenységé alap­ján készült, és magába fog­lalja mindazokat a pedagó­giai, jogi, egészségügyi és szociális tennivalókat, ame­lyet Dévaványán a gyer­mekvédelem érdekében tet­tek. Az adatok és tények azt bizonyítják, hogy hosszú évekre visszamenően ugyan­azokkal a családokkal van probléma, mint korábban, s itt is jelentős az a veszélyes hatás, amit a szétbomló családok a gyermekek fej­lődésére gyakorolnak. B. S. E. Váltás előtt az ifjúsági építőtáborokban Váltásra készülnek a KISZ nyári építőtáborai­ban : az évadkezdő több mint 8200 fiú és lány lete­szi a szerszámot és átadja helyét a tanulók újabb cso­portjainak. Vasárnap újabb 11 tábor is megnyitja ka­puit, így mind a 61 köz­ponti szervezésű önkéntes építőtábor benépesül. Az első két hét eredmé­nyeiről még nem készült részletes számvetés, de mint a KISZ KB-ban elmond­ták: a kétkezi munkával ismerkedő újoncok és a „ve­terán” táborozók egyaránt derekasan helytálltak. Át­lagteljesítményük megha­ladja a 150 százalékot. A fiatalok a mezőgazda­ságban elsősorban a nö­vényápolási munkákból vették ki részüket, de a cseresznye, illetve a meggy „szüreteléséért” is sokat tettek, r Derekasan dolgoztak az Ml-es autópálya építésén a Fejér megyei, az M3-ason pedig a Pest megyei tizen­évesek. Ezen a nyáron csaknem 2300 szakmunkástanuló először végez szakmába vá­gó munkát Leninvárosban, a KISZ-védnökséggel épü­lő Tiszai Kőolajipari Vál­lalatnál, valamint a Gördü­lőcsapágy Művek diósdi építkezésén és Ajkán, az alumíniumkohó rekonstruk­ciójánál. Űj tábor nyílik Bács- Kiskun megyében a tompái Kossuth Tsz-ben : ezt 600 fiatal népesíti majd be a nyáron. A Törökbálinti Ál­lami Gazdaságban is 600 diák váltja majd egymást az őszibarackosban. Tá­bomyitás lesz Tatabányán is, ahol a Komárom megyei Építőipari Vállalat kap se­gítséget az új bányászlaká­sok, kollégiumok és isko­lák építéséhez. A következő hónapokban összesen ezer Nógrád és Zala megyei lány nyújt se­gítő kezet a Bólyi Mezőgaz­dasági Kombinát kukori­catábláin adódó munkák el­végzéséhez. A kisvevő nem vevő ? Az okos szülő apránként, módszeresen terelgeti cse­peredő gyermekét a gyakorlati élet ösvényein. Nemre való tekintet nélkül fokozatosan bevonja a házi mun­kába, megtanítja az utcán körültekintően közlekedni. S ha már egyedül is eltalál a csemete a boltba, el-elküldi vásárolni, különösen most, a nyári szünetben. Egy ideig. Aztán néhány apró, de nem mindig véletlen eset után kénytelen lemondani azon elképzeléséről, hogy 8-10 éves lányát, fiát imigyen neveli a pénzzel való bánás­ra, önálló feladatok megoldására. Mert: a hentespult előtt pipiskédé kislányt, aki 20 deka sonkát kér, a következőképpen oktatja ki az eláru- sítónő: „Sonka sokféle van, tudhatnád!” (Bárcsak va­lóban sokféle lenne!) Ezek után a gyerek már nem is mer rámutatni a gépsonkára. Más. A virágboltban öt szál rózsát kér a kisvevő. Boldogan viszi haza a csokrot — amely áll öt szál vá- logatottan csúnya, hervadt virágból, és amelyet még csak össze sem állítottak csokorrá. De a felnőtt vásárlók között is akad, aki rossz példát mutat, „öcsi, te ráérsz!” megjegyzéssel kiszorítják a gyereket a sorból, sőt! ösz- szeteremtik, amiért nem várakozik türelmesen. Sze­gényke, hiába bizonygatná az igazát, hogy „én itt áll­tam a néni után, csak nem tetszett észrevenni.” A példákból úgy tűnik, néhány felnőtt' számára a kis­vevő nem vevő. Pedig inkább össze kellene fognunk, hogy megtanítsuk gyermekeinket ügyesen, kulturáltan vásárolni. Ha másért nem, hát gondoljunk arra, mennyi bosszúságot okoz, hogy esetenként még a felnőtt vevő sem vevő. Miért ne jelentsen több örömet, vagy leg­alábbis kevesebb bosszúságot a vásárlás a következő nemzedéknek?! T. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom