Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-28 / 176. szám
1918. július 28- péntek o Magyar—kubai baráti találkozó Szarvason A „Július 26. mozgalom” 25. évfordulójának tiszteletére a Hazafias Népfront Békés megyei bizottsága tegnap délután magyar—kubai baráti találkozót szervezett Szarvason, a Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezetben. Ebből az alkalomból megyénkbe érkezett Bartolomé Leyva, a kubai nagykövetség titkára és felesége. A vendégeket először Szegfű István titkárhelyettes és Vichnál Pál politikai munkatárs fogadta Békéscsabán, a HNF megyei titkárságán, ahol jelen voltak a megyei pártbizottság és a megyei tanács képviselői is. Az üdvözlő beszéd elhangzása után a résztvevők gazdasági, politikai és kulturális kérdésekről tájékoztatták egymást. A találkozó alkalmával néhány kérdést tettünk fel Bartolomé Leyva elvtársnak, a Kubai Köztársaság nagy- követsége titkárának, aki cselekvő részese volt a győzelem kivívásának és a forradalom továbbtejlesztéséért folytatott küzdelemnek. — Milyen érzés tudni, hogy az önök országában tartják a XI. Világifjúsági és Diáktalálkozót? — Mi nagyon örülünk ennek. Büszkék vagyunk arra, hogy olyan ország, mint Kuba, elsőként kezdett hozzá a szocializmus építéséhez az amerikai kontinensen, és most otthont adhat a világ haladó ifjúságát képviselő fiatalok nagyszabású találkozójának. — Milyen feladatok megoldásán munkálkodnak most Kubában? — Korábban a legalapvetőbb nehézségeinken kellett úrrá lennünk. A forradalom győzelme után sikerült felszámolnunk a munkanélküliséget, az analfabétizmust ; kórházak, iskolák és egyéb szociális létesítmények egész sorát építettük fel; s megoldottuk a lakáskérdést is. Mostanában főként a gazdasági elképzeléseink valóra váltásán munkálkodunk. — Milyen az áruellátás országukban? — Abból kell kiindulnunk, hogy az amerikai imperializmus, mivel nem tudta forradalmi vívmányainkat megsemmisíteni, bevezette a gazdasági blokádot. Ez az intézkedés előbb vagy utóbb nagyon súlyos károkat okozott volna nekünk, de a Szovjetunió és a többi szocialista állam önzetlen segítséget nyújtott iparunk, mezőgazdaságunk megteremtéséhez, termelőeszközeink fejlesztéséhez. — Milyen szerepet vállalt Magyarország a szakember- képzésben? — Ügy tudom, eddig mintegy 80 kubai diák végzett a magyar felsőfokú oktatási intézményekben. Honfitársaink ezenkívül részt vesznek szakmai továbbképzésekben is. Nagy előrelépést jelent, hogy magyar technikusok dolgoznak Kubában. — Mondana néhány konkrét példát az együttműködésre? — A kubai—magyar barátság nevű üvegkombinát szakembereinek egy részét Magyarországon képezték ki. Havanna közvilágítását szintén magyarok vállalták... Mi pedig minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a KGST-országokkal kötött kereskedelmi szerződéseinknek eleget téve megfelelő mennyiségű és minőségű terméket szállítsunk. Éppen ezért továbbfejlesztjük a bányászatot, a cukorgyártást, és fokozni kívánjuk gyümölcs- exportunkat is. * * * A kora délutáni órákban a kubai vendégek Szarvasra utaztak, ahol találkoztak a városi párt, tanács és népfront képviselőivel. Ezután részt vettek a Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezetben rendezett nagygyűlésen, majd megtekintették az arborétumot. Bukovinszky István Takarékszövetkezetet adtak át Dombegyházán A falusi takarékszövetkezetek nagy része ma már új, modem üzletházzal rendelkezik, s ezek általában a falu központjában helyezkednek el és a községek legszebb épületei közé tartoznak. Kevermesen a helyi földművesszövetkezet 1957-ben kezdeményezte a takarék- szövetkezet megalakulását. Az alakuló közgyűlésre 1958. június 18-án került sor a helyi kultúrházban, ahol 103-an kérték felvételüket. A ke- vermesi szövetkezet egészen 1972-ig bérelt helyiségekben, majd ezt követően saját üzletházban tevékenykedett. Mivel évről évre dinamikusabban fejlődött, és egyre több ügyfelük akadt a környező községekben, elhatározták, hogy megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy ezekben a községekben ki- rendeltségeket létesítsenek, így épült Lökösházán, Kun- ágotán, Dombiratoson és Dombegyházán kirendeltség. Az eltelt két évtized alatt a taglétszámunk meghaladta a 9 ezret, a betétállomány pedig megközelítette a százmillió forintot. 0 Mindezekről Nagy Pál, a kevermesi takarékszövetkezet elnöke beszélt a közelmúltban Dombegyházán, abból az alkalomból, hogy ünnepséget rendeztek a szövetkezet megalakulásának 20. évfordulója tiszteletére, és ekkor adták át a dombegyházi kirendeltség irodahelyiségeit. A falu központjában emeletes épületben kapott helyet az iroda, melynek átadásánál Tapasztó István, a községi tanács elnöke mondott avató beszédet. A kubai vendégeket Vichnál ' Pál politikai munkatárs köszönti a HNF Békés megyei titkárságán Fotó: Martin Gábor Lapszemle H Magyar Hét megyénkről Képzőművészek és pedagógus festők Gyulán II művésztelepen zavartalan az alkotólégkör A lap anyagai most zömében Békés megyét mutatja be olvasóinak. Vezető anyagában fölvázolja azokat a hatalmas támogatásokat, amelyek a magyar agrárpro- letár-mozgalmak egykori bölcsőjében, a „Viharsarokban” lejátszódtak az elmúlt 30 évben. Azt, hogyan lett az ország legínségesebb vidékéből, a 168 dúsgazdag föld- birtokos és a 42 000 nincstelen szegényparaszt hazájából virágzó, egyre gazdagodó megye. Értelemszerűen helyet kapott ebben a lapszámban az ország történelmébe 1944. szeptember 23-án belépett Battonya község, az első magyar település, ahol a II. Ukrán Front 18. harckocsihadtestének páncélosai átlépték a határt, és ezzel megkezdődött Magyarország fölszabadítása. Külön anyagok számolnak be a 80 százalékban külföldre, exportra készülő „Énei” márkájú cipők gyártóiról, a Körös menti halászokról, a megye mezőgazdaságáról. A kulturális rovat megemlékezik a gyulai várjátékokról és bemutatja az ország legigényesebb, legkorszerűbb nyomdáját, amelyet 1882-ben alapított Gyomán, az akkor 22 éves Kner Izidor. A lap idegenforgalmi oldala Gyula nevezetességeire és a szarvasi arborétumra hívja fel a külföldi turisták figyelmét. Ez a lapszám közli azt a pályázati felhívást, amelynek nyertese — a lap egyik külföldi olvasója —, magyar- országi üdülést nyer majd a felhívás alapján beküldött fotók elbírálásakor. Az évtizedekkel ezelőtti gyulai művésztelep mai folytatói foglalták el szállásukat július 24-én, hétfőn az általános iskolai diákotthonban és a Pálffy-kollégiumban Gyulán. Közel 30 hivatásos és amatőr képzőművész dolgozik augusztus 10-ig az általános iskolai diákotthonban Tóth Tibor és Koszta Rozália festőművészek szakmai irányításával. Elmondták, hogy ez a város zavartalan alkotó légkört és környezetet biztosít az ország minden részéből ideérkezőknek és a helybelieknek. Délelőttönként modell után készítenek vázlatokat, vagy a város különböző részleteit festik, délután kerül sor a szociológiai, művészettörténeti ' témájú előadásokra. Többek között Zoltay Dénes a művészi romantika újrajelentkezéséről beszél, Angellus Róbert a művelődés formáiról, dr. Ecsedi Csaba pedig a XX. századi afrikai népek művészetéről tart előadást. A Dü- rer-teremben rendezett képzőművészeti kiállításon a művésztelep hét tagjának műveit látják az érdeklődők, július 28-án, pénteken pedig nyilvános vitát rendeznek a tárlatról a művészek és a közönség között. A művésztelepen készülő vázlatokból augusztus 8-án nyílik kiállítás az Erkel Művelődési Központban. Marsovszky Endre budapesti középiskolai szakfelügyelő vezeti a pedagógus képzőművészek nyári alkotótelepét a Pálffy-kollégiumban. A pedagógusok szak- szervezete 1960 óta szervez művésztelepeket, ahol a rajztanárok pihenés közben alkothatnak, képezhetik magukat, szakmai vitákat folytathatnak. A 30 résztvevő között a képzőművészet különböző műfajait gyakorlókat találunk : textil tervezőket, zománcképalkotókat, festőket és szobrászokat. Az augusztus 12-ig nyitva tartó művésztelepen az alkotás mellett művészettörténeti jellegű előadásokat is hallgatnak a résztvevők és megbeszélik az új tanterv rajztanárokra vonatkozó feladatait is. A közeljövőben a gyulai múzeum rendezésében állítják ki műveiket a vár termeiben és tervezik, hogy a Várfürdő télikertjében is bemutatják Gyulán készült képeiket. B. Zs. Modell után rajzolnak az általános iskolás diákotthon vendégei Fotó: Orbán Károly űz újítók sorsa O ögtön ellentmondva magunknak: az újítóknak nincsen azonos, minden jellemzőben egyforma sorsa. Van hely, ahol élvezik a társak, a vezetők segítő támogatását, elgondolásaik rövid utat bejárva gyorsan megvalósulnak, megbecsülésüket nemcsak a törvényesen előírt javadalmazás, hanem a kiváló újító jelvény bronz, ezüst, arany fokozata is bizonyítja. Igaz, az sem ritkaság, hogy örökös vita, veszekedés az osztályrészük, értetlenséggel, irigységgel, kényelmességgel kell megküzdeniük, s e küzdelemben gyakori a kudarc. Valahol, itt a sorsok végtelenségében, véletlenszerűségében rejlik a baj, hiányzik az a — jogi szabályokból, gyakorlati módszerekből, vezetési stílusból gyúrt — közeg, melyben kedvező terepen haladhat a társadalmilag hasznos elgondolások útja. A hangsúly ugyanis azon van, hogy amit az újító csinál — s nem kevésbé az alkotók másik csoportja, a feltalálóké —, az a társadalomnak hasznos, mert legtöbbször szükséges; új lehetőségeket tárnak fel, többlet- forrásokat teremtenek a fejlődéshez azok, akik nem békülnek meg a már meglevővel, helyette még jobbat, célszerűbbet keresnek. Különféle módszerekkel végzett számítások egyaránt azt bizonyították, hogy az újítások és találmányok közvetlen és közvetett haszna eléri a nemzeti jövedelem három-négy százalékát. Fogalmazhatunk úgy is, hogy megtermelik az oktatási célú kiadások fedezetét, hiszen tavaly e területen használta fel a nemzeti jövedelem négy százalékát. Hiba lenne persze csupán a mérhető anyagiakban látni az újítómozgalom fontosságát, a találmányok jelentőségét. A forintok mellett legalábbis egy sorban, ha nem előbbre áll az erkölcsi, tudati haszon. Amibe az újat akaró ember nyújtotta példaadást éppúgy beleértjük, mint a szemlélet- és gondolkodásmód formálását, annak bizonyítását, szocialista társadalmunk tág teret nyit az alkotókedvnek, a kezdeményezéseknek. Ez a bizonyítás, sajnos, ma még nem zavartalan, sőt, útja, módja, s nem kevésbé gyakorlata, ellentmondásokkal, akadályokkal teli. Köznapi szavakkal így summázhatjuk annak a vizsgálatnak az eredményét, melyet — országosan — a népi ellenőrzés hajtott. végre, s amely gondolkoztató, némely tekintetben lehangoló tények, tapasztalatok összefoglalásával járt. Tömören sorolva okok és okozatok bonyolult szövevényét : az érvényben levő újítási rendelet — ami egy korábbit fölváltva sem bizonyult célszerűnek —, s az ahhoz kapcsolódó pénzügyi utasítások nem teremtenek kedvező, ösztönző környezetet az újítási tevékenységhez, nem teszik kellően érdekeltté a termelőhelyeket a javaslatok mielőbbi hasznosításában. Azután: rengeteg félreértés, félremagyarázás lelhető az ún. munkaköri kötelesség, s az azon túllevő feladatok elbírálásánál, a beruházási újításoknál, a tervező, és kutatóintézetek dolgozóinak ilyesfajta teljesítményeinél. Továbbá: rendkívül vontatott a munkavédelmet szolgáló, legtöbbször ún. eszmei díjú újítások elfogadása és bevezetése, de általában lassú a szakvéleményeztetés, a végleges döntés. Gyakran közrejátszanak abban a presztízsszempontok, s a kísérletekben, az üzemszerű alkalmazásban legtöbbször semmiféle érdekeltsége nincsen azoknak, akik valójában többletmunkát vesznek a vállukra, hiszen elsődleges feladatuk a már folyó termelés irányítása. Mindössze csipegettünk az okok, okozatok kuszán egymásba fonódó bokrainak terméséből, de rámondhatjuk nyugodt lelkiismerettel, ennyi is éppen elég ahhoz, hogy — nyugtalanok legyünk. Mert hiszen veszik az, aminek nem kellene veszendőbe mennie, amit emberek reménykedve, az újdonság vonzóerejében bízva találtak ki, teremtettek meg. Az újítók sorsa lényegében annak tükre — a gyakran mostoha sors —, milyen könnyedén, már- már nemtörődöm módra bánunk közös kincseinkkel, s azokból is az egyik legna- gyobbal, a szellemi értékeinkkel. □ társadalom nem nélkülözheti az alkotókedv és -erő egyetlen megnyilvánulását sem, de ehhez meg kell teremteni a szavak és tettek egységét. Az újítómozgalom esetében ez még sokszor hiányzik. Egyre nyilvánvalóbb, hogy rendezni szükséges a jogi kereteket, félreérthetetlenül utat nyitva a társadalmi érdekeknek ezen a módon is. Az ilyesfajta határozott útnyitás azonban a közgondolkozásban szintén elengedhetetlen, értve ezen a hivatalos ügymenetet éppúgy, mint a munkahelyi közvéleményt. Furcsa: az újítók sorsa korántsem irigylésre méltó, mégis sokan irigy- lik őket, ügyet sem vetve arra, hogy abból a minden száz forintból, amit vállalati hasznos eredményként a közös pénztárnak megkeresnek, nekik öt-hat, de leggyakrabban kettő, három jut... Talán érdemesebb, értelmesebb lenne a pénz másik részére, a ki- lencvenvalahány forintra ügyelni. Arra, hogy ne apadjon, ne tűnjék el forrásaink közül, hanem megmaradjon, mi több: gyarapodjon. Mészáros Ottó AFESZ-fiatalok segítsége az endrödi Lenin Tsz-ben A kedvezőtlen időjárás az endrődi Lenin Tsz-ben is jelentős mértékben hátráltatta a gabona betakarítását, így aztán mióta megszűnt a sorozatos esőzés, jelszó lett a tsz-ben: „Mindenki a fedélzetre!” Hiszen mi sem fontosabb most, mint a ke- nyérnekvaló mielőbbi és leggazdaságosabb betakarítása. A munkáskezekre azonban a betakarítás mellett szükség van más területen, így a konyhakertészetben is, hiszen a sok esőtől szemlátomást nő a gyom a zöldségfélék között. Ezért is vette örömmel a tsz vezetősége az ÁFÉSZ fiataljai által felajánlott segítséget. A fiatalok vasárnap a tsz hagymaföldjét szabadították meg a sok helyütt fél lábszárig érő gyomtól. Természetesen munkájukért térítést kapnak a tsz-től, mely összeg jól jön a fiatalok szegedi kirándulásához. Augusztus 11-én ugyanis 34- en idelátogatnak majd el, és megnézik a Háry Jánost a Dóm téren.
