Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-28 / 176. szám

1976—1980: ^ 1978. július 28» péntek Tízezernél több új kórházi ágy — Jelentőségének meg­felelően nagy figyelmet for­dítottunk a lakosság egész­ségügyi és szociális ellátá­sára. Lehetőségeinkhez mér­ten javítottuk a személyi feltételeket, tovább bőví­tettük az anyagi alapokat — mondotta Lázár György az országgyűlés nyári ülés­szakán. Egyik nagy gondunk a kórházak zsúfoltsága. A kormány elnöke ezzel kap­csolatban emlékeztetett ar­ra, hogy a felszabadulás után elsősorban a vidék rendkívül elmaradott egész­ségügyi ellátását kellett megjavítani; a társadalom erre sok energiát és anya­gi erőt fordított, s fordít je­lenleg is. Az ötödik ötéves terv célkitűzései között mintegy tízezer új kórházi ágy léte­sítése szerepel. A kormány az elmúlt évben a helyze­tet elemezve kijelölte az egészségügy fejlesztésének közelebbi és távolabbi fel­adatait. A közeli teendők körében az Egészségügyi Minisztérium mostanában megvizsgálta: hol tartunk a kórházfejlesztési és re­konstrukciós program vég­rehajtásában, a Miniszter- tanács pedig legutóbbi ülé­txxtxxxxxxxxxxxxxxttx f ////// /m Szinonimák Mostanában sokszor olva­sunk, halljink ilyen monda­tokat: „AíZ előadáson ennyi és ennyi 'fő vett részt... Az étterem ennyi fő részére al­kalmas... 1 Szállást nem tu- ÿ dunk adni, csak ennyi vagy annyi főnek és így tovább. Furcsa, de leginkább a tele­vízió és a rádió adásaiban közölt hivatalos nyilatkozó, vezető emberek ajkáról hangzik ilyen kifejezés. Nem tudom, ki hogy van vele, de engem határozottan sért. Nem ember vagyok, ha­nem darab...? Utánanéztem a Magyar Szinonima Szótár­ban. A „fő” címszó alatt a kö­vetkezőket olvastam: fő—1, ige (zubogva, bugyborékol­va) rotyog; forr stb. 3 Na már most, ha ezt hal­lom: „fő” legfeljebb ma­gamban fortyogok — és így már van értelme —, hogy mi a csudának mondják rám: egy fő. A fő—2 alatt főnévi kife­jezésekben fej — vagyis én egy fej vagyok. De aztán két­ségbe is estem még, mert j olyan magyarázatot olvasok róla, hogy általában a kö­vetkező kifejezésekben szok­ták használni: fejbe lő, főbe lövi magát, és így to­vább. Nahát, erre igazán nem gondolok. A fő—3-nál ismét más ér­telme van a szónak. „Fon­tos”, „alapvető”, „sarkala­tos” stb., stb. De sehol sem találok magyarázatot arra, hogy miért használják ezt a szót az előbb említett mon­datokban. Mert akár hogyan is gondolkodom, félreérthe­tetlenül csak azt értem be­lőle, hogy darabszámot je­lent. Pedig nem vagyok egy darab a sok közül és mások sem azok. Emberek, húsból és vérből valók, gondolko­dók és érzők, akiket méltó­ságukban sértenek meg az­zal, hogy darabszámba ve­szik. Miért nem lehet a témá­nak megfelelően esetleg em­bereknek, lakosoknak, vá­lasztóknak, állampolgárok­nak, utasoknak és így to­vább nevezni bennünket. A magyar nyelv nagyon szép. Éppen a kifejezések ár­nyaltságával tűnik ki más nyelvek közül. A Magyar Szinonima Szótár sem vé­letlenül született meg. Aján­lom mindenkinek: minden nyilatkozónak, beszámolóké­szítőnek és mindazoknak, akiket illet. Kasnyik Judit sén megtárgyalta és jó­váhagyta a vizsgálat ta­pasztalatait tartalmazó je­lentést. Eszerint a tanácsoknál — a kivitelezési nehézségek mellett — a kórházi beru­házások jelentékeny költ­ségnövekedése okozza a leg­nagyobb gondot. Ezt a ta­nácsok nem képesek teljes egészében saját fejlesztési alapjukból fedezni. Ezért a kórházfejlesztési program központi problémája a költ­ségnövekedés rendezése; ez az előfeltétele a terv telje­sítésének. Az 1976—77-ben végbe­ment 4700 ágyas fejlesztés-» nek megközelítőleg a fe­lét vizsgálták meg és ezek­nél még minimális költ­ségeltérést tapasztaltak. A folyamatban levő — és 1980-ig befejezendő — 1750 kórházi ágyat ma­gában foglaló fejlesztés költségei 14 százalékkal emelkedtek. A további bő­vítéseknél azonban már 34 százalékos költségnöve­kedés mutatkozik, ez egy- milliárd-százmillió forint többletet követel. E több­letköltségből 630 milliót a tanácsok fedeznek, a fenn­maradó összeg előteremté­sének lehetőségeit az érde­keltek vizsgálják, s az 1979—80. évi tervezési mun­ka során megteszik a szük­séges intézkedéseket. A költségnövekedés főbb okai ugyanazok, mint másutt az építőiparban : új szerkeze­teket és anyagokat alkal­maztak, az előre jelzettet meghaladóan az árak, a várható költségeket ko­rábban alábecsülték, továb­bá^ a tervmódosítások, az előkészítés hiányosságai, s az újabb hatósági előírások ugyancsak növelték a költ­ségeket. A tervidőszakban, a tíz­ezres számot meghaladóan, további mintegy ezer új kórházi ágy használatba adásával számol az Egész­ségügyi Minisztérium. Az elmúlt két évben átadott 4700 ágy közül 1500 átadása a negyedik ötéves terv ide­jéről maradt el, ez nem sok munkát igényelt. A vizsgálat azt is megállapí­totta, hogy 1976-ban még lassan haladt egyes kórhá­zak építése, tavaly általá­ban gyorsult a munka, így részben pótolni tudták az elmaradásokat. Az Egészségügyi Minisz­térium szerint az ötödik ötéves terv kórházfejleszté­si tervei a sok nehézség el­lenére megvalósíthatók, sőt további, jobban szervezett munkával, a műszaki fel­tételek javításával, az anyagi eszközök összpon­tosításával némileg túl is teljesíthetők. De ha el is készül 1980 végéig a terve­zettnél több, a mintegy 11 ezer új kórházi ágy, még­sem ugyanennyivel növek­szik a gyógyításra rendel­kezésre álló ágyak száma, mert az elavulás, a re­konstrukciók miatt a régi állomány egy része, mint- | egy öt százaléka időközben kiesik a használatból. Az ötödik • ötéves tervi beruházásokat jellemző sok gond és számos feszültség mellett — az eddigi tapasz­talatok alapján — az érde­kelt szervek már foglalkoz­nak a következő középtávú terv előkészítésével. Az át­menet zökkenőmentessége érdekében a várható pénz­ügyi felhasználásból mint­egy 1,8 milliárd forint az „átmenő” fejlesztéseket szolgálja — ez 4000 új kór­házi ágy létesítésének elő­készítésére elegendő. Szabó Gabriella Táborozó diákok Az idén — a (tavalyinál 10 ezerrel több — mintegy 50 ezer általános iskolás diák népesítheti be a nyári nap­közi táborokat. Az Oktatási Minisztériumban elmondták : a tapasztalatok szerint a szü­lők többsége örömmel fo­gadja azt a lehetőséget, hogy gyermeke pedagógusok fel­ügyeletével, kellemes környe­zetben vakációzhat. Az is­kolákról gondoskodó taná­csok is felismerték a nyári táborok nevelési lehetősé­geit. A fővárosban — a tavalyi­hoz hasonlóan az idén is — naponta mintegy 16 ezer diák keresheti fel a nyári napközi táborokat. Csongrád megyében 2300, Hajdú-Bihar megyében 2000, Szolnok me­gyében 1800, Borsod-Abaúj- Zemplén megyében pedig több mint 1600 diák napi programjáról gondoskodnak. A pedagógusok e program vázát már a tanév végén megformálták. Ezt most a diákok javaslatait, ötleteit figyelembe véve gazdagítják tovább. Nem hiányzik a tá­borozok nyári napjaiból a könyv, a zene, a játék, a sportolás, a kirándulás, ör­vendetes, hogy az idén a korábbinál is több leendő pedagógus, egyetemi és fő­iskolai hallgató tölti a nya­rat, vagy annak jelentős ré­szét a ^gyerekek között. A szegedi Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskola erre kü­lön fel is készíti hallgatóit, oktatási programjának fon­tos része a nyári napközi munka megtervezése. Az idei nyáron — előzetes .«adatok szerint — több mint 370 ezer diák vesz részt a nyári napközis táborokban, az úttörő táborozásokon és országjárásokon, valamint a szervezett üdültetésben. Lengyel magnók, japán rádiók, szovjet tóvók A következő hónapokban több új híradástechnikai fo­gyasztási cikk jelenik meg az üzletekben, köztük len­gyel szalágos és kazettás magnetofonok, kisebb meny- nyiségben Akai sztereó or­sós magnók, lengyel sztereó, szenzoros kivitelű HI-FI le­mezjátszók. Kapósnak ígér­kezik az év utolsó negyedé­ben forgalomba kerülő szov­jet zepeszekrény, amely bú­torként is tetszetős. Rádióból valamivel többet hoznak be ebben az évben, mint» tavaly, az igényeket ál­talában ki tudják elégíteni. A szovjet, a lengyel, az NDK-beli és a bolgár rádi­ókból csaknem 300 ezer, Ja­pánból, Hongkongból és In­diából .pedjj* több mint 240 ezer érkezik. Csehszlovákiá­ból és Lengyelországból az év végéig 48 ezer, Japánból pedig több mint 33 ezer or­sós és kazettás magnót vásá­rolunk. Lemezjátszókból 80 ezret importálnak, zömmel csehszlovák, lengyel ésNDK- beli vállalatoktól. Kisebb té­teleket pedig Japánból és Svájcból. A magnók és le­mezjátszók iránt évről évre növekednek az igények, ezzel azonban a behozatal nem tart lépést. Televíziókból csak a választék színesítésé­hez importálnak néhány ezer NDK-beli és szovjet nagy képernyős készüléket, vala­mint hordozható Junoszty típusokat. Színes televíziót egyelőre nem importálnak, de a belkereskedelmi vá­lasztékcsere keretében egy­két év múlva ezt is rendsze­resítik a tervek szerint. A közelmúltban érdekesés tanulságos polgári védelmi bemutatót rendeztek Nagy- bánhegyesen, a Zalka Máté Termelőszövetkezetben. Régi hagyomány már, hogy a me­zőkovácsházi, az orosházi vá­rosi és járási polgári védel­mi parancsnokság közösen tartja foglalkozásait. Így volt ez ezen a bemutatón is. A gyakorlat célja: tanúbi­zonyságot tenni, hogy az üzemi önvédelmi alegységek és dolgozók egy esetleges másodlagos vegyi csapás ese­tén hogyan tudják biztosí­tani a termelés zavartalan­ságát, gyorsítani a betakarí­tást. Felvetődhet, mi szük­ség van arra, hogy a legna­gyobb mezőgazdasági mun­kák ideje alatt ennyi embert, gépet elvonjanak a terme­lésből? A gyakorlat bizonyí­totta, hogy éppen ilyenkM lehet igazán lemérni, hogy harcszerű körülmények kö­zött megfelelnek-e az embe­rek a várakozásnak. A riasztás reggel 5 órakor volt. Parancsok, eligazítás után kezdetét vette a gya­korlat látványosabb része. Az első mozzanat szerint ál­latmentesítést kellett végre­hajtani, bemutatni. Az istál­lók ablakait szalmával, fó­liával fedték be, hogy meg­védjék az állatokat. A „szennyezett” területen kint levő szarvasmarhákat a fel­állított .mentesítőállomáson fertőtlenítették, (1. kép), majd az úgynevezett zsili­pen keresztül hajtották át az istállókba. Jóformán szét sem szerelték a mentesítő­állomást, amikor felhang­zott a tűzriadó. A tűzoltóal­egység tagjai pillanatokon belül a helyszínre érkeztek. Gyors, szakavatott mozdula­tokkal szerelték fel a motor­ra a tömlőket, és megkez­dődhetett a tűz oltása. A tűzoltók derekas munkát vé­geztek, egykettőre lokalizál­ták a tüzet. (2. kép.) Forgószínpadszerűen, jól szervezetten folyt a bemuta­tó. A műszakiak nagy szak­értelemmel láttak hozzá egy romos épület bontásához, ami nem is csoda, hiszen az alegységben kőművesek, ácsok voltak. Mialatt a ge­rendákat, szarufákat emel­ték le az épületről, az egész­ségügyi alegység tagjai meg­kezdték az épületben benn­rekedt „sebesültek” kimen­tését. Előkerültek a hord- ágyak, féltő kezek emelték rá a sebesülteket, akiknek testén a különböző égési és egyéb sérüléseket jelképező jelek voltak felragasztva. Szakszerűen ellátták őket, a jelenlevő orvosok nem kis megelégedésére. Most a kombájnok is „harcszerű” körülmények között dolgoztak. Igaz, na­gyon nem is kellett imitálni, hiszen a szélvihar itt is sok kárt okozott, a gabonák, nagy része földre simulva fe­küdt. Rekkenő volt a hőség. Bár a korszerű kombájnok vezetőfülkéje légkondicio­nált, ennek ellenére mégis inkább 40 fok fölött volt benne a hőmérséklet. Ilyen időben egyébként sem köny- nyű az aratás, hát még ha azzal nehezítik, hogy a kom­bájnok vezetői, a szállítójár­művek „pilótái” és rakodói védőöltözetben, gázálarcban látták el ezt a munkát. (3. kép.) A betakarítás gyorsí­tott volt. Ez azt jelentette, hogy a gépeket úgy kellett csoportosítani, hogy azokról a területekről vágják le minél előbb a gabonát, ame­lyiket még nem ért „radio­aktív szennyeződés”. A meg­telt szállítójárműveket fóliá­val borították, (4. kép) és a learatott, kicsépelt gabo­nát is légmentesen lezárt magtárakba szállították. A gyakorlat gyorsan, jól szervezetten zajlott. A ter­melőszövetkezet elnökei, a polgári védelmi parancsno­kok elégedetten beszéltek a magas fokú szervezettségről, az alakulatok és dolgozók helytállásáról. A gyakorlat nem volt öncélú, nem zavar­ta a termelés folyamatossá­gát, és ha mérlegre ten­nénk, a tapasztalatok többet értek, mint amennyi kárt okozott az esetleges kiesés. Fotó, szöveg: Béla Ottó ARATÁS gázálarcban

Next

/
Oldalképek
Tartalom