Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-23 / 172. szám

1978. július 23., vasárnap Barátaink életéből Új fejlődés előtt Hz SZKP KB határozata a mezőgazdaságról A mezőgazdaság in­tenzíven átáll az ipar­szerű fejlődésre, hogy megbízhatóan el tudja látni az országot élelmi­szerrel és nyersanyag­gal. Űj erőfeszítéseket kell tenni annak érde­kében, hogy a földműve­lők anyagi és kulturá­lis-szociális életkörülmé­nyei még közelebb ke­rüljenek a városi embe­rekéhez. Így határozta meg az SZKP Központi Bizottságának a minap Moszkvában megtartott plénuma a mezőgazdaság fő feladatát. Leonyid Iljics Brezsnyev a plénumon elhangzott beszé­dében részletesen elemezte az ágazat fejlődését, lehető­ségét és távlatait, problé­máit és a megoldás nehézsé­geit. NÖVEKVŐ HOZAMOK A szovjet mezőgazdaság, bár a kockázatos földműve­lés övezetében fejlődik, még­is egyre stabilabbá válik, és termelése tovább emelkedik. A gabona, a gyapot, a cukor­répa, zöldségfélék és más kultúrák hozamingadozásá­nak skálája az időjárástól függően még jelentős, de a különbségek egyre kevésbé kirívóak. Ebben a tekintetben kü­lönösen jellemző az előző öt­éves tervidőszak (1971— 1975), amikor csupán egy esztendő volt jó, kettő pedig rendkívül aszályos. A bruttó termelés átlagos szintje még­is észrevehetően emelkedett, ezen belül az átlagos évi ga­bonatermés 55 millió tonná­val, és összességében elérte a 181,6 millió tonnát (az öt­venes években az átlagos évi gabonatermés 65 millió ton­na volt). Egyre több különböző iparág lép termelési-gazdá­sági együttműködésbe a me­zőgazdasággal, s ez a hatal­mas szövetség — az agrár­ipari komplexum — megha­tározza „a szabad ég alatt levő zöld műhely” iparosítá­sának ütemét és szintjét. Vannak persze még hiányos­ságok és megoldatlan prob­lémák, amelyekről szó esett a plénumon is. Közülük a leghalaszthatatlanabbak a mezőgazdasági terméknek a fogyasztóhoz való eljuttatá­sával — a kész termék szál­lítása, tárolása, feldolgozása és realizálása — kapcsolato­sak. Ebben a láncban némi szakadás észlelhető, amely­nek megszüntetése lehetővé teszi egy sor termék fogyasz­tásának növelését még ab­ban az esetben is, ha terme­lésük nem növekednék. Ez a növekedési hányad a zöld­ségféléknél és a gyümölcsök­nél csaknem másfélszeres. TERMELÉKENYSÉG AZ EGYESÜLÉSEKBEN A plénum határozata fel­szólította a tervező és gaz­dálkodó szerveket, hogy energikusabban növeljék az agráripari komplexummal kapcsolatos valamennyi ága­zat teljesítményét, kezdve a földművelésnek és állatte­nyésztésnek szükséges kor­szerű technika, egyebek közt a traktorok, kombájnok, ra­kodógépek, nagy teherbírá­sú és különleges gépjármű­vek, takarmánytermelő gép­sorok gyártásától egészen a növényvédő vegyszerek és az élelmiszeripari gépek előál­lításáig. Annak idején sok gazda­sági vezetőnek gondot oko­zott a gépesítés, kemizálás és talajjavítás kiterjedt programja: vajon mennyire készült fel erre a falu? A mezőgazdasági termelés ipa­rosításának most kitűzött feladatát már úgy kell tekin­teni, mint magának a falu­nak az igényét. A szovjet faluban is széles körű fejlő­désnek indult a termelés sza­kosítása és kooperációja a gazdaságközi szövetkezés alapján. A kolhozok és a szovhozok közös erőből hoz­nak létre a hús, a tej, a zöld­ség, a szőlő, a takarmány, a vetőmag stb. termelésére szakosodó korszerű vállala­tokat. A Szovjetunióban már több mint 8 ezer ilyen gaz­daságközi egyesülés és ag­ráripari vállalat működik, irányításuk demokratikus úton történik, az egyesülés­hez tartozó valamennyi gaz­daságnak a problémák meg­oldásában való egyenjogú részvétele alapján. A munka termelékenysé­ge, a termelés növekedésé­nek üteme, különösen a gaz­daságközi állattenyésztési egyesülésekben magasabb, mint az egyes kolhozokban és szovhozokben. Énnek a ténynek a jelentősége igen nagy, hiszen a hús és a hús- készítmények iránti kereslet állandóan növekszik, s ma még nem tudják teljesen ki­elégíteni. A hús és a tejter­mékek egy lakosra számí­tott fogyasztása I960'- tői' 1977-ig 16 kilogrammal emel­kedett, és elérte az 57 ki­logrammot (ugyanekkor a la­kosság több mint 28 millió fővel szaporodott, és az árak változatlanok maradták). Az SZKP Központi Bi­zottsága tüzetes tanulmányo­zás után fontos társadalmi­gazdasági jelenségnek minő­sítette a mezőgazdasági ter­melés szakosításának elmé­lyítését és • koncentrációjának növelését biztosító gazdaság­közi egyesülések tevékenysé­gét és országos jelentőséget tulajdonított neki. A plé­num hangsúlyozta, hogy a gazdaságközi kooperáció nagy és bonyolult folyamat. Nem lehet késleltetni, mint ahogy nem lehet siettetni sem. A munkát tervszerűen, átgondoltan, a mezőgazdasá­gi termelés más hatékony­ságnövelő módszereivel együtt kell végezni. Ez ön­kéntes dolog, s szigorúan ra­gaszkodni kell ehhez az elv­hez. ÜJ FALUKÉP Befejezésül néhány statisz­tikai adat, amelyek szembe­tűnően jellemzik a mai szovjet falu életében végbe­menő változásokat. A kolho­zokban és szovhozokban je­lenleg 4 225 000 gépkezelő dolgozik (minden ötödik dol­gozó a mezőgazdaságban gépkezelő). Ugyanekkor a falusi építők száma 3 millió. A mezőgazdaság iparosításá­nak folyamatát olyan mér­vű építkezés kíséri, amilyet azelőtt nem ismert a falu. Kialakul a falu új építé­szeti képe: a főtér üzletek­kel, étteremmel, klubbal, la­kossági szolgáltató intézmé­nyekkel, a csendes utcákban, a sétányok vagy a park kö­zelében pedig az iskola, a bölcsőde, az óvoda találha­tó. A falu szélén van a sporttelep. Ösztönzik a ked­vezményes, hosszú lejáratú hitelekből finanszírozott egyéni lakásépítkezést. Az állattenyésztő telepeket, csirkefarmokat, takarmány­üzemekét, géptelepeket, magtárakat és egyéb terme­lési objektumokat kiköltöz­tetik a faluból. A falusi építkezést ipari alapokra ál­lították át, komplex módon végzik, az éghajlat és a nemzeti hagyományok figye­lembe vételével (kidolgozott általános tervek alapján. A plénum hangsúlyozta: a párt következetesen folytat­ja a lakás- és kulturális­szociális feltételek gyökeres javítását a szovjet falun. F. Breusz (APN—KS) Építi az ifjúság Csehszlovákiában sok olyan jelentős gyár, iparte­lep van, amely előtt ott a tábla: „Építette az ifjúság”. Az első ilyen ifjúsági épít­kezés 1949-ben kezdődött, amikor Közép-Csehország- ban Klicava falunál duz­zasztógátat létesítettek. Azóta a fiatalok építettek kohászati kombinátot, vasút­vonalat és hőerőművet is. Jelenleg a Csehszlovák Szo­cialista Ifjúsági Szövetség védnökségével a Prága mel­letti Melnikben épül az el­ső csehszlovák 500 mega­wattos energiablokkal ellá­tott hőerőmű, az ország ha­todik ötéves, tervének leg­nagyobb beruházása. Frantlsek Stovlk ifjúsági munkabrigádja szereli az erőmű hűtőtornyát (Orbis — KS) Ady nyomában Várad mellett Régen vágyódtam már ar­ra, hogy a Nagyvárad mel­letti egykori Püspökfürdő hévíztavát lássam, hogy kör­bejárjam ezt a forrásvíztől buzgó, forró vizű tavat, ahol váradi éveiben Ady Endre annyiszor időzött barátaival, és — ahogy Dénes Zsófia ír­ja az „Akkor a hársak épp szerettek...” című könyvé­ben: „Sorsa külön is meg­ajándékozta azzal, hogy itt őrjönghetett néhány napon át Rienzivel, aki ebbe a kertbe ugyan a legkevésbé sem illett, de aki mégis Ady egyetlen nagy lángolású vá­radi szerelme volt Léda előtt.” A várostól mindössze hét kilométer, autóval néhány perc, de a valamikori kétfo- gatos világban is megjárták Adyék jó fél óra alatt az utat. Hajnalokon, nagy lum­polások után két barátjával, Szüts Dezsővel és Halász La­jossal érkezett ide, hogy megmártózzanak a varázs­erejű tóban, hogy jót alud­janak a fürdőház nyug­ágyain, és utána, ha nap­fénnyel jött a reggel, átsé­táljanak szembe, a díszes fo­gadóba, reggeli kávéra, avagy hűtött sörre. ■Fehér Dezsőné, Ady váradi szerkesztőjének özvegye em­lékezik vissza Dénes Zsófia könyvében a költő itteni éveire, a századfordulóra, és ezekre a püspökfürdői ki­rándulásokra is. Figyeljünk rá keveset! „Ez az a hévízfürdő, melyhez a történelem a rómaiak vízimádatán túl a honfoglalás első száza­dában Szent László legendá­it fűzi, s amely a hagyomány szerint egymagában elég ok volt arra, hogy közelében felépítsék azt a várat, mely azután nevét adta az oltal­mába húzódó városrésznek, így lett Várad. De maga az ősi, rádiumiszapos tó, mely fenékforrásától ma is buzog és gőzölög, víztükrén ma is. mint meghatározhatatlan sok éve: nílusi vízirózsák soka­ságát hordozza. Sötétzöld tá­nyérleveleikkel ellepik a sű- rűlevű tó felületét, s a fekete vízből a levelek mellől ki­emelkedik a tízszeres tubaró­zsa nagyságú virág meleg, húsos szirmaival, érettsárga porzójával és külső szirmai­nak árnyalati rózsaszínével... A költő ne érezte volna a hely hangulatát. mely oly éles ellentétben állott Várad korszerű lüktetésével ? Nem hihetem, mert jól tudom, mily érzékenyen fogadott ő be minden külső hatást, és mert tisztán emlékszem ar­ra is, mennyire szerette Püs­pökfürdőt.” Járok a parkban, az év­százados fák alatt, amelyeket Ady is látott, és talán meg is érintett, elgondolkozva né­zem a kis tó közepén nyíló tiszta víztükröt, hogyan bu­zog, sistereg ott fent, ezen a tükrön a mély forrás áram­lása, és nem tudok betelni a száz meg száz, fehér szirmú lótuszvirággal. Ezek a virá­gok, ez a vízen ringatózó lótuszmező Adyt versre ih­lette. Kevesen tudják talán, hogy háromnegyed évszázada a Nagyváradi Naplóban je­lent meg a vers: „Én fele­désre sohse leltem, / Én si­ratom az örök romlást, / Én siratom a napkeletet, / Si­ratom a Gangesz párját, / Honnan romlásra elkerül­tünk, / Lótusz-virág, lótusz­virág. . A tó vize meleg, fürdésre csábító. Régen nem fürde- nek azonban már benne, partján- tábla hirdeti, hogy védett a terület, hogy emlé­keket őrző ez a hely, ahol — ki tudja, igaz-e? — kétezer esztendeje római légionáriu­sok fürödtek. Később eszem­be jut, miért is ne lenne igaz, hiszen több évtizede a gyopárosi tóban találtak ró­mai bronz tőröket, fürdőző katonák elvesztett üzeneteit. Pedig a váradi lótusz, a Nymphéa thermalis ritka és kényes vízirózsa.” A régi fürdőtől alig fél ki­lométerre modem, sok me­dencés új fürdő épült. A kempingben telt ház, a für­dőben ugyanúgy. Különös a vize: savas inkább, nem lú­gos: frissítő, tiszta. A távol­ban könnyű ívű dombok, fa­sorok. És a nyár. A szeszé­lyes, furcsa nyár. A Nymphéa lotus thermalis Váradon, a főtéren, a híd alatt zúg a Körös. Közben a püspökfürdői csendet hal­lom. Sass Ervin Olvasom aztán, a szép ki­rándulás után Dutka Ákos könyvét, „A Holnap váro- sá”-t, abban is hosszú, lel­kesült sorok a püspökfürdői rádiumos tóról, a Várad alatt kanyargó Pece-patakról, mely ebből a tóból hozza vi­zét. „A Püspök- és Félix- fürdők 70 fokos meleg vize jött le idáig, s hült le nyá­ron 30—40, télen 24—25 fok­ra. S ez a víz egy kis bű­zös, kedves váradi Ganges- partot hazudott a város alá... Enyhe \elű években lecsú­szott a lótusz Szőllősig is. Lehozta a víz a magot a püspökfürdői lótuszos tóból. Szemben a fürdőházzal, az egykori fogadó Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom