Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-23 / 172. szám

1978. július 23- vasárnap o A VIT-pályázat anyagából kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában. Festmények, fotók, bútorok, iparművészeti tár­gyak, szőnyegek, ruhák szerepelnek a kiállításon — fiatal művészek alkotásaiból. Képünkön: Benkő Imre fotói: Szak­munkástanulók (Hauer Lajos felvétele — KS) Üveggyári jelentés z első munkahelyem VolC Azt mondták, men­jek a gépterembe. — Hogy ki mondta? Olyan negyven körüli, enyhén kopaszodó, valami főnök lehetett, öt azóta sem láttam. Későbbi munkatársaim szerint, ő a munkaügyis... Szóval lementem. Egy ide­ig nézelődtem. Ügy egy-két óra hosszat. Végre megszólí­tottak. — Keresel valakit? — kér­dezte egy magas barna köpe­nyes. Mint később megtud­tam ; művezetőm. Elmond­tam mi ügyben járok erre­felé. Nagyon megörült, azonnal megmutatta, mit kell csinálnom. Ha jól emlék­szem, először egy seprűt nyomott a -kezembe, majd elmondta hol és mit kell sepernem. Azután bemuta­tott a szakiknak, akik majd velem mosatják le gépeiket. — De én szakmunkás va­gyok — tiltakoztam... — Az jó — morogta. — Közben figyelje, hogyan dol­goznak az idősebbék. Figyeltem... Először egy hétig, majd kettőig, egy hó­napig. De nem nagyon tö­rődtek velem. Néha rámszól­tak, ha a gép nem volt tisz­ta. Hát én így soha sem ta­nulom meg a szakmát — gondoltam —, azután negy­vennapi seprés után tovább- álltam. És most hiába kérdezed, kedves Minimagazin-olvasó, hogy az előbbi történet min­den részletében igaz-e? Ma­gam is úgy hallottam, s bár a történetnek további részei is vannak, most mégsem az újabb fordulatokon van a hangsúly. Sokkal inkább né­hány tanulságon, amelyek akkor jutottak eszembe, ami­kor az Orosházi Üveggyár üzemi KISZ-bizottsága által is ismert jelentést lapozgat­tam az ifjúsági törvény vég­rehajtásának gyári tapaszta­latairól. Mert ugye fiatal barátunk először vállalt munkát éle­tében, és mivel nem akart tolakodó lenni, hát mindig kivárta, hogy elmondják mi a feladata, hogy megkeres­sék néhányan, mondjuk a KISZ-szervezet vezetői kö­zül. Magatartásáról biztos ráismertek egy-két körülöt­tetek élő fiatal ismerősötök­re. Persze az is lehet: né­hány KISZ-vezetőség sem­mivel sem fordít nagyobb figyelmet az újonnan üze­mükhöz érkező fiatalokra, mint az előbbi vállalat alap­szervezete. Megnyugtatásul közlöm — mert úgy hiszem, az oroshá­ziaknak ezek után kételyeik támadhatnak —, az üveggyá­ri KISZ-esek módszereit nem negatív példaként aka­rom beállítani. Hiszen a pá­lyaválasztási munkában, a szakemberek képzésében a gyárnak, a KlSZ-bizottság- nak Jók a kapcsolatai, és együttműködnek a vonzás- körzet 2Ű általános Iskolájá­val, a középfokú és felsőfo­kú intézményekkel. Az után­pótlás biztosításának legfon­tosabb forrásai ezek a sze­mélyes kapcsolatok, a szim­pátia a gyári munka után már jó, ha itt kialakul. Örök nyitott kérdés. Mi­lyen legyen a kapcsolat az újonnan érkezőkkel, a kez­dő szakmunkásokkal? Oros­házán a KlSZ-alapszerveze- tek az üzemrészek vezetői­vel együtt egy évig kiemelt figyelemmel kísérik ezeknek a fiataloknak a munkáját, beilleszkedésüket a közös­ségbe. A gyárnál tanuló szakmunkások közül 1977- ben 75, 1978-ban 96 száza­lék vállalt helyben munkát. Akik jól ismerik a szak­munkástanulók és az üze­mek nem mindig ideális vi­szonyát, azok tudják csak igazán értékelni az előbbi számokat. S ahogy tovább olvastam a jelentést, rájöttem a titok nyitjára. Mi az, amiért ma­radnak a fiatalok? A gon­doskodást vettem ki leg­főbb vonzóerőnek a sorok közül, Vagyis, a megértést, a segítőkészséget. Mert az újonnan érkezők nemcsak véleményük egyszerű tudo­másul vételét várják, s ez az, ami segíthet, ami után úgy érzik, számítanak rá­juk. Megint csak a gyár módszereivel hozakodom elő. Néhány sort idézve a jelen­tésből: „A személyzeti és oktatá­si főosztály a KISZ képvise­lőjével együtt felkeres min­den ösztöndíjast, érdeklőd­nek tanulmányaik felől, magatartásukról, gondjaik­ról. Az elmúlt évben 47 szakmunkás, 9 középfokú és 19 felsőfokú végzettségű (9 ösztöndíjas, 10 pályázat útján) fiatal érkezett hoz­zánk. Ebben az évben öt ösztöndíjas érkezését vár­juk. Az „újonc” fiatal mellé minden esetben patronálót állítunk. A patronáló sze­mélyéről közösen döntünk a munkahelyi vezetőkkel. Ezeknek a mérnök, techni­kus, szakmunkás fiatalok­nak a 90 százaléka a gyár­ban maradt az elmúlt két évben. A patronálás rend­szerét jónak tartjuk, melyet továbbfejlesztünk...” lég hosszan, oldalakon keresztül sorolhat- I nám a jelentés má­sutt is megszívlelendő ta­pasztalatait, de úgy hiszem, egy tanulság már így is mindannyiunk számára vi­lágos. Azt várjuk társaink­tól, vezetőinktől, hogy ne feledkezzenek meg rólunk. Vagyis, hogy ne feledkezze­nek meg egymásról. Mert az elején emlegetett fiatal barátunk két év óta harma­dik munkahelyét koptatja. Persze az is lehet, hogy er­ről csak ő tehet... Kepenyes János Mit csinálsz szombaton este? 3 A szombat a valami IS egy tinédzser szemében: SÍ ez az a nap, amikor bát- $ ran bevághatja tanköny- IX vét a sarokba, félreért- JX hetetlen megjegyzéseket g téve a matematikatanár­ja ra. A dolgozó ifjú vagy w leány szemében nem­különben ünnepnap ez, hiszen bízvást tekinthet a holnap reggelre, ami- "T kőris édesded álmából 3 nem riasztja fel vad óra- 3 csörgés. A vasárnap dél- I 3 előtt a félálom ringató & ölében telik, fűszerezve Ül a konyha felől áradó, IX anyuka-főzte vasárnapi Ä «héd illatával. De hagyjuk a bé­késen csordogáló vasárna­pot, hiszen vizsgálódásunk tárgya most a szombat, mely — bár a vakáció minden napja ünnep, még nyáron is sajátos varázserővel bír. Ez ugyanis a tánc, a társasági élet napja. Nincs olyan ti­zen-, vagy huszonéves, aki szombat estéjét szívesen töl­tené a televízió előtt. Bár sokan — baráti kör, vagy igényeiknek megfelelő szó­rakozóhely híján — mégis erre kényszerülnek. Mert tévedés az, hogy a fiatalok igénytelenek. Ha beérik, csak jobb híján érik be egy szellőzetlen, szűk disco-te- remmel, ahol a beszélgetés csupán a némák módszeré­vel lehetséges, a táncot pe­dig senki nem ússza meg bokánrúgás, vagy oldalba- könyöklés nélkül. De nézzük a gyákorlatot ! A PROGRAM: ZÁRTKÖRŰ Mezőkovácsháza, Aranyka­csa étterem. Normális szombat estéken itt háromtagú beategyüttes szórakoztatja a fiatalokat. Jelenleg csak kint lézenghet­nek és vethetnek vágyódó tekinteteket a bentiekre. Mit tehetnek hát a mezőko­vácsházi fiatalok? Hazame­hetnek tévét nézni, vagy ha szerencsés autótulajdonosok, elindulhatnak a környékbeli falvakba. Például elmehet­nek a magyarbánhegyesi ét­terembe. Vagyis csak az eszpresszóba, hiszen az étteremben jelenleg itt is zártkörű rendezvény van. A presszó apró, füstös helyisé­ge zsúfolt, a gépzene a zaj­tól alig hallható. Az ülő­helyért közelharcot kell folytatni. De megéri-e? Hi­szen nemhogy táncra, de mozgásra sincs hely. Nem beszélve a társaságról, amelynek széles skáláján megfér a csókolódzó párocs­ka, s a dülöngélő, borostás arcú öreg ember. Aki jó ér­zésű, nem sokáig tudja elvi­selni ezt a nem éppen han­gulatteremtő környezetet. Sőt a további keresgéléstől is elmegy a kedve, s inkább hazaindul aludni, vagy — ha eltökélt szándéka a szó­rakozás — gépkocsival elme­het a megye valamelyik nagyobb városába, vagy ép­pen más megyébe. Például Hódmezővásárhelyre, a Dél- Alföld-szerte ismert Cola- bárba. A TÁNC AZ EST FÉNYPONTJA Ez a hely azonban nem ajánlatos vékony pénztár­cájúaknak. Bár bejutni még tömött pénztárcával sem könnyű. A kéttagú ze­nekar különlegesen jó ze­nét játszik. Ez a fő vonzó­erő, amely nemcsak a fiata­lokat, hanem az idősebb pá­rokat is a parkettre csalja. S mi más a szombat este fénypontja, mint a tánc? A hely már itt is kinőtte funkcióját, mégis szívesen tolongunk a jó zenére, akár­mennyibe kerül is. Biztos vagyok! abban, hogy nem kongana üresen megyénk „fővárosában” sem ehhez hasonló szórakozóhely. AZ ÉRDEKELTEK VÉLEMÉNYE — Szombaton a MÁV Mű­velődési Házban voltunk — mondja Soczó Klára 19 éves adminisztrátor. — Idejárunk táncolni — folytatja barát­nője, Rotár Klári. — Saj­nos, zsúfolt a helyiség és már időnként mi is öregnek érezzük magunkat a törzs- közönséghez képest. — Elkelne Békéscsabán egy színovanalas, táncos szórakozóhely — hangzik a két lány egybehangzó véle­ménye. Hasonó álláspontra helyez­kedett villámbeszélgetésünk során Garai László és Hor­váth Elvira, a szombathelyi Tanárképző Főiskola hall­gatói. — Szanazugban voltunk a hét végén — mondja a bé­késcsabai fiú. — Keveset va­gyok itthon, de emlékszem, már egy-két évvel ezelőtt is problémát jelentett Békés­csabán a szórakozás. A mi korosztályunknak, különö­sen az igényesebbnek alig van lehetőségük. A 14—15 éveseknek jut a discó, az idősebbeknek a magyar nó- tás éttermek. A többieknek marad a tévé, vagy egy szűk körű társaság. Öz, a disco birodalmában Ugye, emlékeznek még a kis Dorothy kalandjára a mesék birodalmában? Nos, hosszú-hosszú pihenő után, úgy tűnik, a kis Dorothy megunta a tétlenséget, s fogta magát s elindult egy új birodalom, a disco földjére. Mert állítólag mostanában minden jobb kislány csakis erre jár. Ráadásul a hajdani mesekönyv hősnőjének út­ját a filmművészet nem kisebb nagysága, mint Sidney Lumet, A domb alkotója egyengeti, s olyan énekesek, színészek közreműködésével, mint Diana Ross, Lena Horne, és Michael Jackson háromszáz táncos, statiszta oldalán. Az Universal befektetése; 20 millió dollár. Csak az a bizonyos sárgaösvény, — amely 40 kilométer hosszú — néhány százezerbe kerül... Nos, a mese mesebeli ösz- szegekkél való felélesztése — nem a nosztalgia-hullám ter­méke csak. Egyenes követ­kezménye annak a mind nyilvánvalóbb felismerésnek, hogy a zene manapság olyan nagyhatalom, amely a film iránt meg-megtorpanó ér­deklődést is képes felszítani. Csak az elmúlt évben az amerikai lemezipar kerek hárommilliárd dolláros tiszta bevételt vágott zsebre, fél- milliárddal többet, mint a film. Régen tudja ezt már Robert Stigwood, aki a Szu­persztár, Az Oh, Calcutta, és főleg a Tommy adaptá­cióinak bevételén érezhette, milyen hálás is a közönség minden zenés produkcióért. Most, legújabb filmje, a Bee Gees együttes muzsikájára született. A szombat esti láz — lényegében a disco mu­zsika első jelentkezése a filmművészetben. A szombat esti láz mu­zsikájából eddig nem keve­sebb, mint hatmillió pél­dányt adtak el — és ez ön­magában 50 milliós nyeresé­get biztosított. A film négy slágere listavezető az ameri­kai popműsorokban, s ak­kor még nem is említettük azokat a kislemezeket, ame­lyek ugyancsak a film me­lódiáit népszerűsítik világ­szerte. A film meséje végtelenül egyszerű, alig-alig különbö­zik a West Side Story motí­vumától: itt is, ott is lődör­gő, magányos fiatalok, akik keresik a helyüket az élet­ben. Stigwood filmjében a boldogságot a hétvégi disco jelenti, ahol a muzsika min­dent feledtet. John Travolta, a film sztárja egyik nyilat­kozatában nem is tagadta, ez a muzsika afféle LSD, amelynek hatása ugyanaz, de kevésbé veszélyes és fő­leg sokkal olcsóbb. Hollywood úgy látszik, most csakugyan rávetette magát a fiatal közönségre, Travolta, a sztár mert hihetetlen mennyiség­ben, hihetetlen összegekért egyre-másra készülnek a di­vatos muzsikának alárendelt alkotások, mintha más téma már nem is lenne a világon. Stigwood javában forgatja Olivia Newton-Jones és a pillanatok alatt világsztárrá cseperedett John Travolta főszereplésével Grease című produkcióját. Még az idén ugyancsak az ő finanszírozá­sával befejezik a legnagyobb Beatles-film felvételeit. A Bors őrmester és a magányos szívek klubja 23 Beatles-slá- gert szólaltat meg, a Bee Gees tolmácsolásában. Ugyancsak a Beatlesek áll­nak a középpontjában az I wanna Hold Your Hand cí­mű filmnek, amely 1964-es amerikai turnéjuk esemé­nyeit eleveníti fel. A Paramount az ötvenes évek nálunk kevésbé ismert rock énekese, Alan Freed életét dolgozza fel musical- nak, Jerry Lee Lewis, Chuk Berry közreműködésével. Donna Summer a sztárja egy másik zenés filmjüknek, amely Thak God,ít’ s Friday címmel készül. Az United Artists A Hair változata mel­lett, amelyet Milos Forman rendez, leforgatta Az utolsó keringő című produkciót is, amely a The Band együttes feloszlása előtti utolsó kon­certjét örökíti meg. A ren­dező itt is világnagyság, Martin Scorsese. Az már csak a felsorolás teljesebbé tételét szolgálja, ha megem­lítjük az új Popeye filmet, s Janis Joplin, Louis Armst­rong, Nat King Cole, vagy éppen Buddy Holly élettörté­netének adaptációját... S mindez nem évtizedek — egyetlen esztendő terve. Ezekután már csak egy kér­dés marad: ennyi énekes, táncos, mosolygó sztár és ra­gyogó díszlet között — mi marad a ma Amerikájából? Vagy éppen ez a jó?! Nemlaha György Marad. Kérdés, hogy mennyire egészséges ez? Hi­szen a társaságkeresés, pár- választás életkorában levők számára igen meghatározó egy szombat este sikere, vagy kudarca. Nem beszélve a — talán egy életre kiala­kuló — szórakozási igény­szintről. Gubucz Katalin Fesföbrigád A munkahelyükön talál­koztam velük. Békéscsabán, a Bartók Béla út most épü­lő tízemeletes lakásaiban. A lakásokat festették. Most itt a megyeszékhelyen, leg­többször azonban Gyulán dolgoznak. Elmondásuk sze­rint a törökzugi lakások szinte mindegyikét ők fes­tették, mázolták. Vala­mennyien a Munkácsy Mi­hály ifjúsági Szocialista Bri­gád tagjai. Tizenketten vannak és mégsem dühös emberek. Persze azért olykor, ha nem biztosítják számukra a fo­lyamatos munka feltételeit, az átlagosnál türelmetleneb­bek ... — Ilyenkor azután kétsze­resen is rajtunk csattan az ostor. Azt várják tőlünk, hogy a lemaradást, ha van ilyen, pótoljuk. Ezt több­nyire meg is tesszük. Igyek­szünk. De ha a munkaterü­let nem alkalmas a folya­matos festésre, mázolásra, pénztől esünk el. Teljesít­ménybérben dolgozunk. Az átadás előtti hajrákat meg egyébként is elkerülhetnénk, mert az mindig valamilyen mulasztás következménye — magyarázza Papp Ferenc brigádvezető. S mert a brigádvezető szavaira többen is egyetértő­én bólogatnak, sőt néhányan példát is tudnak mondani, látszik, beszélgetéseikben nem egyszer volt erről szó. Erről és sok minden más­ról, mert a vitákban igyek­szenek egymást meggyőzni. Ilyenkor — igaz sokszor — hallgatólagosan, közel azo­nos álláspontot alakítanak ki. így azután a közöttük dolgozók csak ritkán és ak­kor is rövid időre helyez­kedhetnek szembe a közös­ség akaratával. Furcsa ta­lán, de náluk kialakult egy mechanizmus olyan hallga­tólagos „kódexféle”, ame­lyet ők a vállalattól kapott lehetőség alapján önrendel­kezési jognak neveznek. Az újonnan érkezőt pró­baidőre helyezik a brigád­hoz. Ha fiatalról van szó, beosztják egy idősebb szak­munkás mellé. Azután fi­gyelik, tanácsokkal látják el. Maradni azonban csak az maradhat, akinek a munkájával elégedettek. S, hogy ezzel a módszerrel mennyire felelnek meg a gyakorlati követelmények­nek? Legutóbb Gyulán, a törökzugi lakások műszaki ellenőre, Szmola Imre elis­merő bejegyzést írt a bri­gád naplójába, mert úgy ítélte meg a munkájukat, érdemes az elismerő sorok­ra. t A brigádnak három tag­ja: Czirle Tivadar, Lipták László, Mike Ferenc ért el eddig Kiváló Dolgozó cí­met. Papp Ferenc brigád­vezető pedig ebben az év­ben kormánykitüntetettként a Munka Érdemrend bronz! fokozatát kapta. Ó a brigád legidősebb tagja, de tekinté­lyét nemcsak évei számának köszönheti. A 22 éves múlt­ra visszatekintő brigád egy éve ifjúsági szocialista bri­gád. Az átlagéletkor 30 év alatt van. Eredményes munkájáért a Munkácsi Mihály festő brigád — 1978-ban kapott kitüntetései alapján — a Békés megyei Állami Építő­ipari Vállalat Kiváló Bri­gádja, a KISZ Központi Bi­zottság Jubileumi Okleve­lének tulajdonosa. (—nyes)

Next

/
Oldalképek
Tartalom