Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-19 / 168. szám
1978. július 19., szerda o IgHiUMTd rakni, hogy egész keresztet adjon, s négy-öt kereszt alkotja a kepét. A gabona ebben az állapotban hetekig képes ellenállni napnak és esőnek, csak nagyon erős orkánok tudják valamelyest megbontani a kepék egységét. Az aratás munkáiba különösebb intenzitással később nem kapcsolódtam be. Fő íeladatom a tehenek melletti pásztorkodás volt, de ettől függetlenül begyakoroltam a kévekötést és a kötélfonást. A munka folyamatát többnyire kívülről, a legelőkről láttam, fél szemmel mindig a kárba készülő jószágokon. Mégis különös élességgel sejlik fel bennem ma is az aratók hátán csatakos ing képe, gyöngyöző homlokuk, fejükön a napszúrás ellen védő, négy sarkán csomózott zsebkendő, a belészivárgott verejtéktől gyulladt szemükben a megmagyarázhatatlan mosoly, amint a frissen rakott kepék során végignéznek. .. A betakarítás mifelénk kalákában folyt. A házak udvarán az asztagok helyét már előre kijelölték, feltöltötték, hogy esővíz ne folyhasson alájuk. Nyolc—tíz gazda ösz- szefogott, hosszúra nyújtották szekereiket, s naponta más-más portára hordták be a kévékbe kötött „életet”. Az asztagokat már úgy rakták, hogy közvetlenül melléje beállhasson a cséplőgép, amely házról házra járt, végig a falun, rendszerint körmös traktor húzta, s az is hajtotta meg. A cséplőgép érkezése nekünk, gyerekeknek külön ünnep volt. Elnéztük lassú vonulását végig a hosszú udvaron, kerekeinek rögzítését, vízszintbe állítását, a húszméteres óriás meghajtószíj pörgését. A gép tetején már elfoglalta helyét a kötélvágó és az etető, az asztagra is felmászott a két kéveszóró. Hátul a magot gyűjtő zsákok felerősítve, készen a mázsákat számláló mérleg, mindegyik megfelelő számú kiszolgáló személyzettel, középen a két pár törekes, szinte mindig fiatal lányok, elöl a két szalmaadagoló, s vagy három—négy nyársaslegény. Leginkább a törekeseket és a nyársalókat csodáltam. Az előbbieket különösen akkor, ha fenn az etető árpakévéket rakott a dobba. A parányira tört, szálló toklásznak ugyanis kellemetlen tulajdonsága, hogy megtapad az izzadt testen, s kínos visz- ketegséget okoz. Alapos tisztálkodással is nehéz tőle megszabadulni. A nyársalok duzzadó erejükkel vonták magukra figyelmünket, ahogy négyméteres nyársaikat a gép torkán kibújó szalmakígyóba döfték, majd az egyik adagoló segítségével a vállukra vették, szinte csak a két lábuk látszott ki alóla, amint a létrán óvatosan, de biztosan felfelé lépkedtek, S’ végigfektették a teli póznát, mind magasabbra növelve a szalmakazlat... Varga Tibor Fordulópont a Dürer Nyomda életében A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének hivatalos lapja júliusi számában cikket közöl a Dürer Nyomda fejlődéséről. A cikkíró megállapítja, hogy a nyomda életében 1977. jelentette a fordulópontot. Változások történtek az üzem szervezésében, javult a munka hatékonysága és szilárdult a munkafegyelem. A nyomda munkáskollektíváinak igen nagy volt a szerepe abban, hogy számottevően növekedett a munkaidő kihasználása és csökkent a selejt. A szocialista brigádok álltak helyt akkor is, amikor 1977. május elsején a terveknek megfelelően üzembe helyezték a Solna-' ofszet rotációs gépet, amelyen az új típusú megyei lapot is előállítják többek között. Mindezzel egy időben a nyomda könyvgyártása több mint 185 százalékkal nőtt, s ez választékbővüléssel is együtt járt. A szervezési intézkedésekkel csökkent a fluktuáció a Dürer Nyomdában és a gárda erősödését jelzi, hogy három brigád érdemelte ki 1977-es teljesítményével az aranykoszorút, a nyomda pedig elnyerte a Kiváló Vállalat kitüntető címet. A sarkadkeresztúri Egyetértés Tsz 30 ezer libát tart szabadon. A képünkön is látható, csaknem kilencezer libát a közelmúltban tépték meg először, s átlagosan 6 dekagramm toll került le a szárnyasokról Fotó: Veress Erzsi SEGÍIÖTÍRSIK Fotó: Veress Erzsi Tíz kombájn Kardoskúton, tíz kombájn Az elmúlt esztendőben 54 mázsát adtak hektáronkénti átlagban a pusztaföldvári búzatáblák. A Lenin Tsz-ben a közös szántó egyharma- dán, azaz 1100 hektáron termesztik a kenyérgabonát, amelytől az idén is olyan szép termést remélnek, mint amilyen a tavalyi volt. A telt kalászok egyébként ígérik is e remény teljesülését, a gond csak az, hogy a termőterület 80 százalékán fekszik a búza. Egyedül a Rana-fajták maradtak talpon, jól tűrve a szokatlanul csapadékos időjárást. Az aratást a pusztaföldvári termelőszövetkezetben egy héttel ezelőtt kezdték meg, de néhány napig csak kóstolgatni tudták a gépek az új életet, a meg-megújuló esők miatt. A tíz kombájn teljes erőbevetéssel csak a hét végén dolgozhatott, akkor viszont nem is volt megállás. Legjobban a vasárnapot használták ki, ekkor 4500 mázsa gabonát vihettek szárítóra az arató-cséplőktől, amelyek között egy vadonatúj Claas-Dominátor és egy rizskombájn is munkába állt. A rizskombájnt a szövetkezet — a korábbi tapasztalatok alapján — két évvel ezelőtt szerezte be, s most igen jó szolgálatot tesz a vizes területeken. Az aratás szervezőinek a pusztaföldvári Lenin Tsz- ben sikerült megoldaniuk a kombájnosok ösztönzését is. Ezt bizonyítja, hogy tegnap estig — négy nap alatt — már a termésnek több mint egyharmadát aratták le, pedig a dőlt búzában a kombájnok csak egy irányban tudják a búzát vágni. Még jó, hogy a terven felül termő 150 hektár zöldborsó betakarítását hétfőn befejezték. A pusztaföldvárihoz hasonló nehézséggel küszködnek a kardoskúti Rákóczi Tsz aratói is. Itt az 1170 hektár búzát már több mint egy hete vágja a tíz kombájn. Igaz közben be kellett takarítaniuk még 130 hektár repcét, 50 hektár árpát és most folyik a 200 hektár borsó aratása is. Kardoskúton ez az év kísérleti esztendőnek számít a búzatermesztésben : keresik az itteni talajadottságokat legjobban hasznosító búzafajtát. Kilenc fajtával próbálkoznak, egyelőre eléggé vegyesek az eredmények, azt viszont már megállapították, hogy ez a rendkívüli időjárás legkevésbé a Rana és az MV—4-es fajtákat viselte meg. A tíz kardoskúti kombájnnak — négy SZK típusú és hat E—512-es — az elmúlt vasárnap volt a nagy napja. Ekkor 5700 mázsa szemet adtak szárítóra, s ennyi termést egy nap alatt Kardoskúton eddig még nem sikerült betakarítani. A szövetkezet tábláin viszonylag szá- razak a búzák, így a tegnapi naptól már nem is szárították a learatott termést. A szárítókapacitás egyébként sem akadály a tsz-ben a gyors betakarításban, inkább a kombájnokat keveslik. Ezért is rendeltek meg az IKR-en keresztül két E—516-ost, de ezek nem érkeztek meg időre. A kardos- kútiak remélik, hogy a több mint ezer hektár kukorica betakarításában már segítenek majd az új gépek is. A búzától jó közepes termést várnak, s hogy minden szem a szérűre kerüljön, egyedi elbírálás alapján a megdőlt búzák levágásáért a kombájnosok bérpótlékot kapnak. Tegnap estig Kardoskúton a kenyérgabona-termő tábláknak több mint egyharmadá- ról szállították be a szemet. K. E. P. Homokrónázás negyvenmillió forint értékben Ha valahol, akkor a Tiszántúli Talajjavító- és Talajvédelmi Vállalat területén sok gondot okozott a rendkívül csapadékos időjárás. Köztudomású, hogy hét megye határában folytatnak meliorációs munkát, s különösen ahol feltört a talajvíz, nem boldogultak a nagy teljesítményű, nehéz gépsorokkal. A Kiváló Vállalat címhez méltóan vezetői nem tétlenkedtek : munkaátcsoportosításokat hajtottak végre, csakhogy az első féléves termelési tervet teljesíthessék. A nehéz gépek egy részét homokos területre irányították. Egyebek között 40 millió forint értékben végeztek szőlő- és gyümölcstelepítésekre szánt területen homokrónázást. A meliorációs munkákban nem foglalkoztatható gépekkel földmunkát végeztek az 5-ös autópálya építésénél és a MÁV-nál. A nehézségek ellenére az első félévi meliorációs munka értéke 120 millió forint. A mezőgazda- sági üzemeknek csaknem 40 millió forint értékben gyártottak alkatrészt és munkagépet. Több mint 350 mező- gazdasági üzemben végeztek meliorációs szolgáltatást, közöttük a battonyai Petőfi és Május 1. Tsz-ben, a békéscsabai Május 1. Tsz-ben, a Körösi Állami Gazdaságban és másutt. Ez évben a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben folyékony műtrágya talaj alá juttatását is megcsinálták. A jó munkaszervezésnek, a dolgozók helytállásának köszönhető, hogy az első fél évben 233 millió 408 ezer forint termelési értéket produkáltak, ami az éves terv 47,3 százaléka. Az elmúlt év hasonló időszakában 38 millióval volt kevesebb a termelés. Nem „kacsa” Új hibrideket állítanak elé a szarvasi Haltenyésztési Kutaté Intézetben A szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet halastavai messzire fehérlenek a kacsa- falkáktól. Időnként élénk kacsahápogás veri fel a környék csendjét: értőn osztályozzák a zsenge víziszárnyasokat a gondozók. A kutatóintézet és a partnergazdaságok kiválogatják a to- vábbtenyésztésre legalkalmasabb egyedeket, a többit a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalathoz szállítják. — Az intézet törzstelepén 6500 kacsát tartunk — magyarázza Kiss András főágazat-vezető. — Fenntartjuk többek között a jó tulajdonságokkal rendelkező, régebben javított, szarvasi pekingi kacsát. Ez a fajta szilárd szervezetű, jó a keltethető- sége és a felnevelhetősége. Általában 45—46 napra vágjuk, s ez idő alatt a vágási súlyuk eléri a kívánt 240 dekát átlagban. A vágási eredmények ugyancsak azt mutatják, hogy ez a fajta jól megfelel az exportköve- telményéknek, hiszen a tőkés piacon jelenleg a középtestű zsenge kacsákat keresik. Egyetlen szépséghibája, hogy a tojáshozama viszonylag alacsony: 140 évente. Ezért ezt a fajtát tovább nem szaporítjuk, csak egy kisebb törzsállományt tartunk belőle. A Szarvason nemesített Körös menti hibridkacsának már sokkal nagyobb a tojáshozama. A tavalyi teszt- vizsgálatok alapján az idén már ezt a fajtát is 45—46 napos karban vágjuk. Intézetünk egyébként több vonallal foglalkozik, s újabb hibridek előállításán dolgozunk. Fajtaösszehasonlító kísérleteket végzünk a szarvasi és egyes külföldről behozott hibridek között. Kíváncsiak vagyunk egyebek között arra, hogy a mi viszonyaink között melyik fajtának jobbak a termelési mutatói. Egymagunk ezt a vizsgálatot elvégezni nem tudjuk. Ezért a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalattal karöltve vágási minősítést folytatunk. A vállalat kiváló partnernek bizonyult ebben a munkában, mindenkor készséggel állnak rendelkezésünkre. Legutóbb például egyszerre 50 kacsát vittünk vágási minősítésre. Ez esetben azt vizsgáltuk: a különböző kacsavonalainknál milyen a kitermelési százalék, a zsírosság, a mell, a comb és egyéb testrészek aránya. Azt szeretnénk, ha a legkitűnőbb fajták és vonalak kerülnének élszaporításra. A szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben 1978-ra tervezett 790 ezer kacsatojásból eddig '630 ezret termeltek, aminek jó részét a gyulai keltetőnek adták. Jövőre már egymillió kacsatojást értékesítenék Szarvason. — Az alapvonalak tojáshozama máris eléri átlagosan a 160-ait — mondja erről Kiss András —, pedig nem zárult még le az idény. A közeljövőben ennél is nagyobb termelékenységű vonalak várnak elszaporításra. Azt szeretnénk elérni, hogy néhány év múlva import nélkül, hazai termésből tudjuk kielégíteni a tógazdaságok és partnergazdaságok tenyészanyagigényeit. Hogy milyen fajtából állítunk elő legtöbbet, azt a piaci igények döntik el. A szelekciós munkánkat eszerint irányítjuk. Egyébként intézetünk ebben az esztendőben 270 ezer naposkacsát keltet ösz- szesen, 100 ezret a békéscsabai Szabadság Tsz-nek adunk, a többit — főleg kísérleti céllal — magunk neveljük fel. Nagy gondunk viszont, hogy a kacsatelep épületei elavultak, öregek, korszerűtlenek. Ahhoz, hogy a rendkívüli gondosságot igénylő kutató- és nemesítő munkát jó minőségben végezhessük, a telep korszerűsítésére és bővítésére van szükség. A munkálatok egy részét saját erőből megoldjuk, de a teljes felújításra magunk képtelenek vagyunk, hisz kísérleti ólakra, törzs- ólakra lesz szükség, a nemesítőtelepen utódellenőrzéshez és takarmányvizsgálathoz kell megteremtenünk az optimális feltételeket A halastavi pecsenyekacsa-nevelés sokoldalú hasznot hoz a népgazdaságnak. Nem mindegy azonban, hogy milyen fajtákat szaporítunk, mennyi idő alatt érnek vágásra a víziszámyasok százezrei, s milyen takarmányfelhasználással. Intézetünk ehhez szeretne az eddiginél is több segítséget adni — fejezte be nyilatkozatát Kiss András. — Ary —