Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-19 / 168. szám
1978. Július 19., szerda HÉT FILMJEI Az életveszély megszűnt, de kérdőjelek maradtak Tanulságos történet egy megrongálódott óvodai épületrész sorsáról Egy kedves csimpánzkö- lyök forgatja fel egy család életét a Galiba az állatkertben című csehszlovák ifjúsági filmben, amelyet a békéscsabai Brigád mozi július 20-tól 24-ig fél 4 órai kezdettel vetít. Afrikai expedíció eredménye Terese, a kis majom, akit a liberecki állatkert igazgatója átmenetileg saját otthonában helyez el. Gyerekháborúság, összevisszaság, móka és kacagás kiséri Terese útját, míg eljut új otthonába, az állatkertbe. Pergő ritmusú, izgalmas kémfilmet rendezett Sydney Pollack amerikai rendező. A címe: A Keselyű három, napja. Turner, a főhős egy jelentéktelen CIA-hivatal kisembere egy napon holtan találja kollégáit. Az ő élete is csak véletlenen múlott. Rádöbben, hogy a hírszerző szervezet hatalma ellenőrizhetetlen, és saját emberei ellen is fordulhat. A szereplők között olyan remek színészeket látunk, mint Robert Redford, Faye Dunaway, Cliff Robertson és Max von Sydow. A CIA fekete krónikájában nem ritka az a megdöbbentő történet, amelyet A Keselyű három napja című filmben látunk a békéscsabai Brigád moziban július 20-tól 24-ig. Láthatóan ez a nyár a* bűnügyek és borzalmasságok filmjeit jelenti a közönségnek. A békéscsabai Szabadság mozi műsorán is egymást követik az ilyen francia, magyar és amerikai filmek. A bosszút július 20-tól 24-ig vetítik 16 éven felüli67. A szögedi híd alatt, Lányok sütik a halat, Fehér tányérba teszik. A legénynek úgy adik. A szögedi híd alatt, Söprik a gyalogutat, De énnéköm nem söprik, Mert nem szeretők senkit! A szögedi híd alatt, Vásár esött az alatt, Árulom a lovamat, Lovam mellett magamat Mert hogy .., A szögedi réztoronyba Kilencet ütött az óra, Nem ütött az néköm jóra, Mert áll a babám lakodalma. Éppen Battonyán szolgáltam, mikor kitört az első háború. Szorult a kapcám, hogy vége szakad szép, szabad legényéletemnek. De hát jobban kellett a háborúnak az én lócsináló ismeretem, mint egy szál magányos puskám valamelyik hideg rajvonalban. eknek. Egy sebészorvos harmonikus családi életét dúlja fel a háború, a vérengző SS- katonák lemészárolják feleségét és kislányát. Tizenöt esztendeje forgatta Várkonyi Zoltán az első magyar bűnügyi filmet, a Fotó Hábert, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Nagy Attila főszereplésével. Most a felújítást újra vetíti a Szabadság mozi július 25-26- án. A Száguldás gyilkosságokkal című színes amerikai filmvígjáték július 27-től augusztus 1-ig szerepel a Szabadság mozi műsorán. Néhány gondolat a történet elejéről: George Caldwell, könyvkiadó Los Angelesben, azzal száll föl az „Ezüst csík” nevű expresszvonatra, hogy végre egyszer alaposan kipiheni magát. Chicagóig két és fél napig tart az út, lesz tehát bőven ideje unatkozni, lustálkodni. Ám a kertészeti könyvek lelkes gondozóját itt sem akarják cserbenhagyni az izgalmak. Elég csupán a szomszédos hálófülke ajtaján benyitnia (rossz a retesz), ahol egy rendkívül vonzó, fiatal hölgy, Hili vetkőzik éppen... A lány is szimpatikusnak találja útitársát, így George nagy tervei már az első este dugába dőlnek. A kellemes együttlétet azonban megzavarja egy hulla feltűnése. George ugyan hajlamos lenne pusztán víziónak tudni a látottakat, de a másnap reggeli magánnyomozás az ellenkezőjéről győzi meg: valódi gyilkosság történt. Faluról falura vezényelve, ménesistállókban szolgáltam végig a háborút. A parasztnak szerkesztettük a lovat, az nevelte, s mikor kész volt, a hadikincstár tette rá a kezét. A háború, ahogy annyian elmondták, egy nagy malom. Megőrli az embert, a pénzt, a lovat. 1922-ben Dombiratosra kerültem. Takonykóros, sintérnek való lovakat találtam. A földek paréjt termettek, nem volt ló, hogy fölszántsák a földeket. Mezőhegyes három apaállattal szolgált ide. A Ráthi uradalomnak maradtak eldugdpsott kancái. Az intéző, bizonyos Albel Gyula nevezetű, alacsony ember, neki való háromnegyedes lovon járt, hogy a földről is a kengyelbe tudjon lépni. Beküldi így márciusi ló- lakodalmak Idején a lovát. Katinak hívták, hogy a Nás- fával eresszük össze. Ez a Násfa meg egy nagyon szép kánya szőrű, magatudó hatéves nóniusz csődör, nézi nagy fennyen az előtte álló A kirándulások hava Nyári program a Sarkadi Cukorgyár művelődési otthonában A Sarkadi Cukorgyár művelődési otthonában nyáron sincs uborkaszezon. Július és augusztus általában a „kirándulások hava”. Az említett időszakban mintegy 700 dolgozó, elsősorban szocialista brigádtag utazik szervezetten hazánk legszebb tájaira. A tapasztalatcserelátogatást összekötik kulturális programokkal, s megismerik egyes városok, tájegységek nevezetességeit. Július 22-én két szocialista brigád 57 tagja ismerkedik Hajdúszoboszló és Debrecen nevezetességeivel. Többek között ellátogatnak az épülő hajdúsági cukorgyárba, a Debreceni Dohánygyárba. Július 23-án a Szabó Pál Szocialista Brigád 47 tagja utazik egész napos kirándulásra Szegedre. A hírős város nevezetességeit napközben megnézik, este pedig Katona József: Bánk bán című drámáját hallgatják meg a szabadtéri színpadon. Egyébként az elkövetkező hetekben több szocialista brigád nézi meg Szegeden a Hunyadit, a János vitézt. Az Alkotmány napján pedig a nőklub 35 tagja Debrecenben a virágkarnevál lenyűgöző szépségét csodálja majd. A cukorgyár vezetői mesz- szemenő segítséget nyújtanak a kirándulásokhoz. Szállító gépjárművet bocsátanak a szocialista brigádok rendelkezésére. A művelődési otthon és a szocialista brigádok között jó kapcsolat alakult ki az utóbbi időben, 14 brigád kötött szocialista szerződést az otthon vezetőivel. Vállalták többek között, hogy rendszeresen látogatják az irodalmi rendezvényeket és a brigádtagok évente több alkalommal kölcsönöznek könyvet, így segíti a művelődési otthon közvetve a dolgozók közművelődését, amiért a legutóbbi nagyközségi tanácsülés írásban fejezte ki köszönetét. A cukorgyár művelődési otthonában ugyancsak aktív az ifjúsági klub. A nyári program zömét a fiataloknál is a szabad idő tervszerű kihasználása adja. Katit. Násfa legyeződött nagy lombú farkával, rá se bojszintott a menyecskére. Ember nem tud olyan szomorúan nézni, ahogy ilyenkor pislog a dologra fogott ló. Ezek nem tudják magukat kelletni, nem tudnak fa- ' rukat hányva viháncolni a csődör előtt, hogy gyere, te táltos ivadék! All, várakozik. Ahogy máskor. Ha vasvilla esik is közben, egyet nem nyihhant. Rá-rápillant a híresen szép csődörre. Násfa meg kapja a szagultató állás frissen gereblyézett homokját, kényeskedve labdázik a fejével, ahogy jó vérű lólegényhez illik. Aztán bámulja az akácosokon turbékoló vadgalambokat. Itt aztán nincsen semmiféle rábeszélés. Egyik lovat sem biztathatom, hogy no, gyerünk már lássuk már a pénzünkért, hogy mi lesz. Kati úgy ment vissza az uradalmi istállóba, ahogy jött. Az uradalom postása, bizonyos Tanner Vendel nevezetű vezetgette a kis lovat. Mondja az intézőnek, hogy a Násfa nem vált a Katira, de eresszük össze a másik nóni- usszal, a Bicskással. Mérges kis öreg úr volt az intéző, egy ilyen hírtől telikiáltotta a határt. Aki félezer cselédnek, béresnek, gulyásnak, summásnak, aratónak, napszámosnak tud parancsolni, ne tudjon a Nás- fának? Ö a Násfa után akarja csikóztatni a Katit és punktum! A Bicskás szóba sem jöhet. A múlt héten egy kedves, véletlen találkozás vezetett el bennünket a mezőmegyeri óvodába. Érkezésünkkor éppen óvi-mozi volt. A nagyteremben csengő gyermekkacaj kísérte a falra vetített rajzfilm történéseit. Nyár lévén —• mint később megtudtuk —, a kereteket alaposan túllépő 90 (!) gyerek helyett most csak 30-an éltek az óvoda gondoskodásával. Talán inkább csak udvariasságból, mint belső kíváncsiságból néztünk szét a szűk, apró ágyakkal telezsúfolt termekben. Mikor az L- alakú épület függönnyel elválasztott alsó szárába értünk, földbe gyökerezett a lábunk. A dada, már ügyet sem vetve a hátborzongató körülményekre, tempósan emelgette ki a gépből a frissen mosott ruhákat. Am bennünket mellbevágott a látvány. A valószínű kellő alapozás nélkül, sebtében összetákolt benyíló falain több ujjnyi széles repedések, az egyik oldalfal határozottan az udvar felé törekedett, az ajtó minden széllökésre megrázkódott, s az egy szem tartóoszlop, funkciójáról lemondva, kifordult sarkából. Nem kellett hozzá szakértelem, hogy megállapítsuk: az épületrész életveszélyes. Egymásra néztünk. Elég, ha a labdáért civódás hevében egyik gyerek falnak döngeti a másikat! De jobb is nem végiggondolni... Közben megérkezett a vezető óvónő, Baukó Györgyné is, s mikor megtudta, újságírók érkeztek a házhoz, szinte kérdés nélkül, reménykedve sorolta a hosszú ideje csak maguk között meghányt-vetett gondokat. A helyi Magyar—Szovjet Barátság Tsz kőművesei, mikor a központi konyha elkészült Csabán, rendbehozták a tálalóhelyiséget. A mellette álló kis mosdórészt is bevakolták, nézzék, itt vannak a csempék, s a többi megvásárolt anyag is! Tovább nem jutottak. Pedig 90 gyerekre két kis vécénk van! De a mosdóhelyiségünk is kevés ennyi gyereknek. Tavaly májusban azt mondták, két hét múlva visszajönnek ... — Ügy tudjuk, szocialista szerződést kötöttek a tszszel. Ballag másnap Vendel, vezeti kötőfékszáron a Katit, mondja az intéző hatalmas parancsolatát, hogy semmi más lóvőlegény számításba nem jöhet a Násfán kívül, és csak azt tudja meg, 11 hónapon belül kiderül, hogy házasságon kívüli csikókat lopnak a lócsaládba, hát körülnézhetik magúkat a cső- dörös urak is, meg a postás úr is. A fene a girhes cselédjeit ! Kineveztem a Násfát, néz rám meg a Katira, hogy mit akarok már megint, hiszen láthattam tegnap, hogy ami nem megy, az nem megy. No, jól van, hát akkor mit csináljak? Most mit reszel az ördög ezzel a piszkos kényeskedéssel? Majdnem hétszáz csikót mondhatsz saját kölködnek. Hát együtt voltunk mindig, Násfa. Tudom, hogy olyan szakadt horpaszú menyecskékre fölnyerítettél, hogy némelyiknek a kutya megkölykezhetett volna a horpaszában, és sovány gebéket megnéztél, keheseket, kaptásokat, csöbörbe lépőket, kosfejűeket. s más csúnyákat megszöktettél. Ezt a kerek farú, minden porciká- jában formás kis arany vasderest meg se szagul od! Rázogatom a fedeztető pántlikát a zablakarikákon, szeresd meg a Katit, szeresd meg egy kicsinyég ezt a gyönyörű szép Katit, te. Násfa. te! Rá se néz. Neki ugyan nem kell! (Folytatjuk) — Nem, már nincs szerződésünk. Igaz, elvittem az elkészített példányt, de valahogy elaludt az ügy. — ? — Higyjék el, én sem értem, A tsz-nek nem lehet panasza, a Hámán Kató brigád most is sokat segít, Gubis András is magától jön. Szükségünk lenne a segítségükre. Most is 21 tsz-es gyerekünk van. Nem tudom mivel bánthattuk meg őket, hiszen minden gyereküket felvesszük. Nekünk nincs elég pénzünk a felújításra. Most is vártuk a festőket, de a megadott időpontig már csak egy nap van, s még nem jelentkeztek. — Bejelentették-e, hogy az óvoda épületének egy része életveszélyes állapotban van? 0 — Már két éve küldtem hivatalos iratot a békéscsabai Városi Tanács művelődésügyi osztályára. Ki is jöttek a városfejlesztési lebonyolító irodától, és elkészítették a költségvetést. 177 ezer forintot hoztak ki erre a munkára. Nekünk 56 ezrünk van. Többször járt nálunk Balázs Mátyás, a tanács társadalmimunfca-felelőse. Próbálta a tsz-nél szorgalmazni a dolgot. De a helyzet két év óta csak rosszabodik. Mi meg mindig reménykedtünk, majd csak meglesz ... Azonnal intézkedünk A békéscsabai Városi Tanács városfejlesztési lebonyolító irodájában Pelyák Istvánné csoportvezető már az ügyről tájékozódva fogadott. — Az IKV valóban késik a festéssel, tatarozással. Kevés náluk a munkaerő, így Mezőmegyerre csak a város után, utoljára kerülhet sor. — Tudják, hogy van az óvodában egy életveszélyes épületrész? Őszintén meglepve, határozottan válaszol: — Az óvoda nem tett bejelentést, ha tudjuk, minden munkát abbahagynak az IKV emberei, s azonnal kimennek. Különben is nagyon rendesek. Az idei karbantartási munkából 200 ezer forint értékűt társadalmi munkában vállaltak. Ebből a mezőmegyeri óvodáé 122 ezer forint lesz! Leparancsoltak bennünket A gondolat nem hagyja nyugodni, elnézést kér, telefonhoz siet. Házon belül, a művelődésügyi osztály illetékesével beszél. A nyitott ajtón átt hallani az újra ismételt válaszokból, hogy valóban kapott két éve ilyen jelzést a művelődésügyi osztály, de nyugodtak voltak, mert azt hitték, a tsz úgyis megcsinálja. Aratásidőben nem meglepő, hogy a szakemberek irodái üresek. Helyük most a határban van. Több telefon- ' hívás, végül fél óra múlva feltűnik a mezőmegyeri tsz párttitkára, Gubis András. Mikor megtudja, mi járatban vagyunk, akaratlanul fejéhez kap. Kissé ódzkodva, nehezen fog a válaszadáshoz. Könnyítésképpen, a régi szép időkkel kezdi: — Jól ment az óvoda, iskola patronálá- sa. Régen mi bővítettük 25 személyesről 50-re az óvodát. (Amibe ma 90-en járnak!) Nem tudom, jól látom-e vagy sem, de az a baj, hogy a vezetők jó része bentről (értsd: Békéscsabáról) jár ki, s nekik nem szívügyük any- nyira. De — csillan fel a szeme — láttam jöttömben az építőbrigád vezetőjét, ő talán többet tud. Erdős István vezette az óvoda félbehagyott tatarozását. Mikor említettük az élet- veszélyes épületrészt, nem is csodálkozott. — Tudok róla. De a mi megegyézésünk csak a konyhai részre vonatkozott. Csiáltuk volna tovább is, de érdezte az elnök, hol vannak *hz emberek? Nem tudtam hazudni, megmondtam, ő aztán leparancsolt bennünket. Éreztem én, hogy szükség van még ott ránk. S hát, kapacitás is akadt volna rá. De a tanács is nagyon lazán fogta fel! A pénzt is későn kaptuk meg a munkáért! Meg azt is mondták, nem kell vele törődni, mert új óvodát kap Mezőmegyer. — Ezt kitől hallotta? — Balázs Mátyástól, akivel mi is egyezkedtünk. Reméltük, szívügyüknek tekintik Az előbb idézett személy, a városi tanács társadalmi munkafelelőse. Feladata: koordinálni az üzemek, vállalatok által felajánlott társadalmi munkát. Most is így történt. — Voltam vagy 10—15- ször Mezőmegyeren. Többször a tsz-elnöknél is. Megegyeztünk, a rossz, külső épületrészt lebontják, és a padlásfeljárót is megcsinálják.. Hogy későn kapták meg a pénzt? Hát persze! Nem csinálták meg a felmérési naplót, anélkül nincs számla, számla nélkül pedig nem fizethetünk. Sőt! Az elnök ígéretet tett rá, hogy társadalmi munkában csinálják, végül mégis elszámolták a munkadíjat is. Amint megkaptuk a számlát, hat napon belül fizettünk. Itt a dokumentum. S hogy miért fordultunk a tsz-hez? Mert a szülők többsége ott dolgozik, s reméltük, nekik szívügyük. Az új óvoda gondolatát valóban említettem, de csak azért, hogy komolyabb átalakítást nem érdemes végezni. — Mikor épül az új óvoda? — Ebben az ötéves tervben még nem! Bellái István, a tsz elnöke tömören válaszol kérdéseinkre: — Nem kerestek meg a szocialista szerződéssel. Nem is kaptuk meg az óvoda szerződési tervezetét. Az építők munkáját én állítottam le. Nem adott több pénzt a tanács a további átalakításra. — Tudta, hogy van ott. egy életveszéyes épületrész? — Azt hittem, azt megcsinálták. Legördült a súlyos kő — Ezzel a történet véget is ért. Mert az IKV, mikor tudomást szerzett róla, 24 órán belül aládúcolta, elkerítette a rozoga épületrészt. Az életveszély megszűnt. Igaz, bontani, festeni csak augusztus elején fognak, de a dolog lényegi részén ezzel túl is jutottunk. Baleset nem történt. S ha alaposan átgondoljuk, a megkérdezettek többsége jószándékkal végezte, végzi munkáját. B. Sajti Emese Jelenet a Fotó Háber című filmből TÓTH BÉLA: Legendák a lóról ✓
