Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-29 / 151. szám

O NÉPÚJSÁG 1978. június 29., csütörtök SZERKESSZEN VELÜNK! Nem hisszük, hogy valaki megszegné a táblán látható tilal­mat. A gyopárosi strand fent jelzett medencéjében levő víz nem éppen a legtisztább. A helyesírás hiányossága azonban bizonyára sok vendéget bosszant Fotó: Martin Gábor WHWHWiWWWWMWWWHWWWWHWWfWW Köszönet a segítségért Hirják Balázs, a bélme­gyeri általános iskola igazga­tója 40 gyerek és kísérőik ne­vében mond köszönetét a jászberényi Zagyvamenti Tsz két dolgozójának. Igaz, az eset Szolnok megyében történt, de mivel példaadó, megérdemli a nyilvánossá­got. Így hangzik a szerkesz­tőségünkbe küldött levél : „A bélmegyeri általános iskola 40 tanulója országjáró kör­úton volt a községi tanács gépkocsijával. A több napos útról hazafelé tartottunk, amikor csapágytörés miatt megrekedtünk Jászberénytől hét kilométerre. Késő este volt. Helyzetünk reményte­lennek tűnt, mivel ottho­nunktól körülbelül 150 kilo­méterre romlott el a kocsi. Próbálkozásaink ellenére úgy látszott, hogy a 40 gyér­Hiányoznak a padok „Köszönjük az illetékesek­nek, hogy Békéscsabán a Kulich-lakótelep 22, 23 és 24- es háztömb előtti játszóteret rendbehozták” — írják a te­lep lakói. — „Elfeledkeztek azonban a padok visszahe­lyezéséről. Amíg nem volt játszótér, volt három pad, ahol megpihenhettek az idős emberek. Most pedig az anyukák egyik lábukról a másikra állva őrzik a gyere­keket, amíg játszanak. Jó volna, ha az árnyékos részre legalább három padot he­lyeznének el” — kérik a la­kók. meknek és kísérőiknek az árokparton kell tölteni • az éjszakát, amikor megállt mellettünk egy személygép­kocsi. Vezetője segítséget ígért. Mivel intézkedése időt vett igénybe, többször is visszatért hozzánk. Nemso­kára megérkezett egy nagy tehergépkocsi, hogy hazaszál­lítson bennünket. Akkor tudtuk meg, hogy a jászbe­rényi Zagyvamenti Tsz ko­csijáról van szó. Aki intéz­kedett, Soós László szállí­tásvezető volt, a tehergépko­csi vezetője pedig Csernyik Ferenc pusztamonostori la­kos, aki hét óra éjszakai műszakot vállalt szívesség­ből. önzetlen segítségükért ezúton mond köszönetét negyven bélmegyeri gyer­mek, a szülők és a nevelők.” Sáros lesz a cipő Fekete József battonyai nyugdíjas az utak állapotá­ról ír levelében. „Községünkben olyan sá­rosak a mellékutcák, hogy az itt közlekedő .autók fel­viszik a sarat a műutakra, ahol könnyen megcsúsznak a gépjárművek és ez balese­tet okoz. Nem beszélve a gyalogosokról, akiknek or­voshoz, vagy piacra menet besározódik a cipőjük. Jó lenne, ha a tanács néhány méter szilárd utat csináltat­na a mellékutak végére.” Ellenpélda is van „Olvastam azokat a dicsé­rő sorokat a Népújságban, amely arról a gépkocsiveze­tőről szólt, aki a békési au­tóbuszjáraton teljesít szolgá­latot. Én is tapasztaltam, milyen előzékeny, udvarias.” — írja Bugár László. — „Sajnos, ellenpélda is van. A GF 01—84-es buszjáraton közlekedő gépkocsivezetőről van szó, aki nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéseket tesz a felszálló női utasokra. Viselkedése megbotránkozta­tó. Azt tanácsolom, vegyen példát kollégájáról.” Nyugdíjasok napja Apáti Endre nyugdíjas, a Mezőberényi Textilipari KSZ-nél nemrég megtartott nyugdíjasok napjáról szá­mol be: „A Mezőberényi Textilipari KSZ-nél hagyo­mány, hogy időnként meg­hívja és vendégül látja nyugdíjasait. Ez évben júni­us 17-én tartották meg a nyugdíjasok napját. A szö­vetkezet valamennyi dolgo­zója áldozatot hozott azért, hogy örömet szerezzen ne­künk. öregeknek. A kedves meghívásra hatvannyolcán jelentünk meg az üzemben, majd a szövetkezet Körös menti üdülőiében, ahol any- nyi kedvességgel és figyel­mességgel halmoztak el bennünket. A szövetkezet vezetőségének és valamennyi dolgozójának ezúton mon­dunk köszönetét.” Ormosi Péter gyulai tudó­sítónk nemrég Szegedre, majd onnan vissza Gyulára utazott egy piros Ikarus 255- ös autóbusszal. Mint írja, Fazekas Imre, az autóbusz vezetője és Juhász Lászlóné, kalauz mindent megtettek azért, hogy az utasok kelle­mesen érezzék magukat a hosszú úton. „A vezető köszöntötte az utasokat, majd a mikrofonon keresztül időben tájékoztatta őket arról, hol áll meg a Nem állt meg a busz... Téglási Istvánné, Gyula, Erzsébet út 27. sz. alatt la­kó olvasónk június 2-án Gesztre indult kisfiáért. Ar­ra már nem volt ideje, hogy visszamenjen a buszállomás­ra, ezért a múzeum előtti megállóban várakozott egy geszti kislánnyal. A délután 1 órakor induló sarkadke- resztúri busz sofőrje nem állt meg, otthagyta a várakozó utasokat. Olvasónk azt írja, hogy már több alkalommal volt nézeteltérés az utasok és Petka János buszvezető kö­zött. Téglási Istvánné arra kéri a Volán 8. sz. Vállalat illetékeseit, hogy figyeljenek fel az ilyen esetekre, vala­mint indítsanak sűrűbben járatokat Gyula és Sarkad- keresztúr között. Kukák is szeméttárolók öt békéscsabai olvasó ír­ta alá azt a levelet, mely­ben kifogásolják, hogy a szeméttárolók nem mindig a szükséges helyen vannak. — Gyakran olyan helyre te­szik a szeméttárolót, ahol kukák is vannak. Ez a hely­zet például ,a Tavasz és a Kolozsvári utca sarkán, ahol — mivel kukák is vannak — fölösleges a szeméttároló. Erre máshol talán nagyobb szükség volna — írják olva­sóink. busz és hány percig várako­zik. A jegykezelő kedvesen válaszolt az érdeklődők kér­déseire. Miután Szegedre ér­kezett az autóbusz, azt is el­magyarázták az utasoknak, mit hol találnak a városban. Gyulához közeledve a sze­mélyzet elköszönt az utasok­tól. Hát így is lehet dolgozni! Sokan példát vehetnek Fa­zekas Imréről és Juhász Lászlónéról” — fejezi be a levélíró. Cikkünk nyomán Elszállították a vashulladékot így is lehet dolgozni! Nem részesült a brigádjutalomban F. Pálné békéscsabai olva­sónk a tégla- és cserépipari vállalat 2. számú gyáregysé­gének dolgozója, a Vörös Csillag Szocialista Brigád tagja. Mint írja, részt vett a brigád vállalásaiban mind­addig, míg szívrendellenes­séggel táppénzes állományba került. Ez tavaly májusban történt. Az év végén a bri­gád elért eredményeiért pénzjutalomban részesült, melyet a brigádtagok el­osztottak egymás között. Ol­vasónk sérelmezi, hogy őt kihagyták a jutalmazásból. Levelét továbbítottuk mun­kahelyére, ahonnan a szak- szervezeti bizottság a követ­kező választ küldte: „F. Pálné 1965-től dolgo­zott a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat 2. sz. gyáregységében. 1977 máju­sától rokkantsági nyugdíjba került. A gyáregységben a Vörös Csillag Szocialista Bri­gád tagja volt. A brigád 1977-ben végzett munkája alapján ezüstkoszorús kitün­tetésben részesült és pénz­jutalmat kapott. A brigádta- gök a rendelkezésükre bo­csátott összeget a munka­végzés alapján differenciál­tan osztották fel. Úgy dön­töttek, hogy nevezett dolgo­zót, mivel a brigád által vál­lalt kötelezettséget nem tel­jesítette (politikai oktatás, kommunista műszak) pénz­jutalomban nem részesítik. Az egység üzemi bizottsága, tekintettel a dolgozó szociá­lis helyzetére 1977-ben két esetben, összesen közel 2 ezer forintot utalt ki számára se­gélyként.” Örömmel vettük kézhez Bordás Lászlóné békéscsa­bai olvasónk levelét, amely­ben arról tájékoztat: ered­ménnyel járt a Nem vitték el a vashulladékot című cik­künk. Bordás Lászlóné a követ­kezőket írta: „Köszönetemet fejezem ki, mert már a cikk megjelené­sét követő napon megszaba­dított bennünket a MÉH a vashulladéktól. E sorokat nemcsak a saját nevemben, hanem a Reviczky utcaiaké­ban is írom.” De miért volt szükség új­ságcikkre az ügy elintézésé­hez? Miért zárták le? Gyulán, a bicerei határré- szen van a szociális otthon telepe. Nemrégiben bekötő utat építettek, amelyet so­rompóval zártak el. A kör­nyékbeli tanyák lakói azzal a panasszal fordultak rova­tunkhoz, hogy a gazdaság ve­zetői nem engedik, hogy jár­műveikkel ezen az úton köz­lekedjenek. Kérdésük, ha már elkészült az út, miért nem engedik őket is közle­kedni, mert esős időben bi­zony lehetetlen járművel el­érni a néhány száz méterre levő gyula—békéscsabai mű­utat. Erre azért is lenne szükségük, mert sokan fog­lalkoznak jószágtartással, s a takarmány szállítása sok esetben lehetetlen. SZERKESZTŐI ÜZENETEK Imre Lajosné, Kiscsákó, Tanya 126. Leveléből nem derül ki, hogy milyen sza­bálytalanságról is van szó. Csak a tények teljes ismere­tében tudunk érdemben in­tézkedni, tehát javasoljuk: részletesen írja meg pana­szát. Salát Pál, Békéscsaba, Bem u. 3. A városi tanács műsza­ki osztálya vizsgálja az ügyét. Szilágyi Erzsébet Szocialis­ta Brigád, Csanádapáca. Mindig szívesen adunk he­lyet olyan rendezvényekről szóló beszámolóknak, mint amilyenről a csanádapácai Széchenyi Termelőszövetke­zet Szilágyi Erzsébet Szocia­lista Brigádja írt. Jól sike­rült ebédet tartottak, s em­lékezetes délutánt töltöttek együtt. Alkoholmentes ren­dezvényük jelmondata a kö­vetkező volt: „Szeszes ital helyett üdítő és ünnepi tor­ta!” Süli Pál és felesége, Med- gyesegyháza. A jogszabály az jogszabály, nem lehet mindig humán érzésekre hi­vatkozni, bár levele végén arról ír, hogy a termelőszö­vetkezet hozzájárult a kér­déses földterület megműve­léséhez. Reméljük, kölcsönös megelégedéssel fejeződik be ez a vitás ügy. Domokos Sándor, Békés, Tóth utca 10 1. Kérésének eleget teszünk, s megvizsgál­juk, hogy jogosult-e járan­dóságra. Frey Mihályné, Mezőbe- rény, Ady 23. Elnézését kér­jük, s ezúton közöljük, hogy ön nem azonos a június 1-i Szerkesztői üzenetek-ben sze­replő névrokonával. K. Lajosné, Kétegyháza. Meglepetéssel olvastuk so­rait, amelyeket itt közre­adunk, s várjuk az illetéke­sek válaszát: „A kétegyházi TÜZÉP-te- lepen be akartam váltani utalványomat, kazánszenet szerettem volna venni, de közölték velem, hogy más fajtából is ugyanannyit kell vásárolnom hozzá. Kérdé­sem : megengedhető-e ilyen eljárás, s ha igen, mit csi­náljak az árukapcsolásból származó gyengébb minősé­gű szénnel, ami nem fűti fel a kazánt? Talán nyissak TÜ- ZÉP-telepet?!” B. Gy. Békéscsaba. Kom­mentár nélkül közöljük so­rait: „A békéscsabai MÁV- klubkönyvtár vezetősége minden szombaton este szeszmentes szórakozási le­hetőséget biztosít a fiatalok­nak, akik megszerették e rendezvényeket. Egy-egy al­kalommal több mint kétszá­zan szórakoznak kulturált körülmények között.” Gruber Józsefné, Oroshá­za. Június 22-i számunkban azt válaszoltuk önnek, hogy „A városban azonban jelen­leg 59 olyan igénylőt tarta­nak nyilván, akit megillet a tanácsi bérlakás.” Nos, vála­szunkba egy kis hiba csú­szott. A helyes szöveg a kö­vetkező: „Jelenleg 59 gyer­mekét vagy gyermekeit egyedül nevelő, tanácsi bér­lakást igénylő vár lakásra. Orosházán egyébként tanácsi bérlakásra összesen több mint 300-an várakoznak.” Zsidov Mihály és neje, Békéscsaba. Hajnal u. 8. Ké­résükkel forduljanak a bé­késcsabai Városi Tanács egészségügyi osztályához, ahol megfelelő tájékoztatást kapnak. Annyit már most elmondhatunk, hogy a sok igénylő miatt valószínűleg várakozniuk kell kérésük tel­jesítésére. Szomorú világbajnokság Argentínából hazajöttünk, nem jutottunk a legjobb nyolc közé. Nem kell azért kétségbe esnünk, van egy „VB”, amelyen állandóan jobbak vagyunk a nyolcadik helynél. Ez a nem hivatalos „VB” az alkoholfogyasztás, ebben ugyanis tartjuk a szín­vonalat. Miért nem esünk vissza? A magyarokra már régóta jel­lemző az alkohol mámorába merülés, de ez korábban a szórakozás kiegészítője volt. Egy pohár kedvcsináló sör vagy bor mellett táncoltak, mulatoztak az emberek. Saj­nos ma már az éttermekben, táncos helyeken első az ital és csak másodlagos a tánc, a beszélgetés, ami kikapcsoló­dást, szórakozást biztosítana elkényelmesedett életünkben, öncélúvá vált az italozás. Korunk technikája köny- nyebb munkát ad, több moz­gásra lenne szükségünk. Ke­veset mozgunk, viszont a kel­leténél többet eszünk és iszunk, ami sok betegség forrása. Ez káros a társada­lomra, és magánéletünket is megkeseríti. Ha nem emelgetnénk a po­harakat, lejjebb kerülnénk a nem éppen dicsőséges rang­listán, és kevesebb helyet kellene biztosítani az ideg-, szív- és belgyógyászatokon. Fel hát, szerezzük vissza a régi táncoló-mulatozó stílu­sunkat! Ne felfelé töreked­jünk az alkoholfogyasztási ranglistán, mert ez sok ku­darcot, szomorúságot okoz mindannyiunknak. Fazekas Mihály, Csanádapáca ElszámolhatA-e az útiköltség vasúti jegy nélkül? Zsámboki Miklósné Elek­ről, a Tanácsköztársaság út­ja 22. számból írt levelet. Férje a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat eleki keverőüzemében raktáros. A békéscsabai központ a raktá­rosokat évenként ötnapos to­vábbképző tanfolyamra rendeli Orosházára. Zsám­boki Miklós saját kocsijá­val járt naponta Oroshá­zára, s tavaly is és az idén is kérte a vasúti, illetve autóbusz útiköltség elszá­molását. Azt a választ kap­ta, hogy ha nem tud menetje­gyet csatolni, nem számol­ják el az útiköltséget. Zsámboki Miklósné ezt sérelmesnek találta, mivel a tanfolyamon való rész­vételt központilag rendelik el, a megjelenést ellenőrzik. Levélírónk sorait továb­bítottuk a Békés megyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalathoz, ahon­nan a következő tájékoz­tatást kaptuk : „A dolgozó belföldi ki­küldetése alkalmával fel­számítható utazási költségek tekintetében a 33/1951 (I. 31.) Mt. számú rendelet és az azóta megjelent kiegé­szítései az irányadók. A ren­delet 36. § (3) bekezdése előírja, hogy az útiszámlák­hoz csatolni kell a felszá­mított költség jogosságának elbírálásához szükséges igazolásokat. Ilyen igazolás a vasúton történő utazásnál a menetjegy. Nem járható út, ha a ki­küldő vasút igénybevételét engedélyezi, de a kiküldött saját személygépkocsit vesz igénybe és elszámolásaiban a vasúton utazás esetén őt megillető költséget számolja el. A vállalat vezetősége elő­zetes engedélykérések alap­ján méltányossági okokra való hivatkozással saját fe­lelősségére, elvétve alkal­mazza a panaszos által fel­vetett gyakorlatot. A pana­szos nem fordult ilyen elő­zetes kérelemmel a vállalat vezetőségéhez.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom