Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-28 / 150. szám
1978. június 28., szerda Mesemozaik a Szigligeti utcában Tegnap délután szép alkotással gazdagodtak a békéscsabai Szigligeti utcai óvoda gyermekei. Újházi Péter veszprémi művész egész falat beborító mesemozaik képét adta át az óvodának dr. Virágh László, Kistermelőket és szakcsoportokat tüntettek ki A kistermelők és szakcsoportok országos versenyén a beküldött pályázatok alapján tíz Békés megyei kistermelő, és hét szakcsoport ért el kitüntető címet. A közelmúltban megtartott értékelésen a kistermelők és szakcsoportok 1977-es munkájukért a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium, valamint a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa díjait kapták. A Báldy Bálint-emlékjelvény arany fokozatát Baksa Istvánná orosházi, Martincsek Elemér gyulai, Litauszki János nagyszénási, ezüst fokozatát Magyar Jánosné, orosházi kisállattenyésztők érdemelték ki. A Báldy Bá- lint-emlékplakett arany fokozatát az orosházi és a gyulai nyúltenyésztő, valamint a békéscsabai baromfi- és tojástermelő szakcsoportok érték el. Ezüst fokozatot az orosházi liba- tömő szakcsoport kapott. A méhészek közül a Sőtér Kálmán arany fokozatot Molnár Mihály békéscsabai, ezüst fokozatát Danczig Pál békéscsabai, bronz fokozatát Hunya Elek endrődi méhészek érdea városi tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője. Ünnepi beszédében elmondotta, hogy tárgyalásokat folytattak a Képzőművészeti Lektorátussal, a'mely szerint Békéscsaba több óvodájában és iskolájában létesíTegnap, kedden délután Gyulaváriban, a volt tanácsházán tartotta ülését Gyula város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Elsőként Dér Lajos tanácselnökhelyettes adott jelentést a végrehajtó bizottság határozatainak végrehajtásáról. Ezt követően a testület meghallgatta és megvitatta Nagy Kálmán elnöknek a fa- és fémbútoripari szövetkezet munkájáról szóló beszámolóját. A 28 évvel ezelőtt megalakult szövetkezet az első évben alig több mint 400 ezer forintos termelési értéket állított elő, s az eltelt időszak alatt végbement dinamikus fejlődést igazolja, hogy ez az összeg tavaly már meghaladta a 210 millió forintot. Ebből csaknem 115 millió forint értékű bútort exportra készítettek. Az idei évre már 226 millió forint értékű termelési értéket terveztek. A beszámoló elfogadása után dr. Szávai István, a végrehajtó bizottság titkárának értékelését hallgatták meg Gyula—Gyulavári egyetenének közösen játszóplasztikákat és díszítőelemeket helybeli és más vidéki művészek alkotásaként. Képünk az átadó ünnepség után készült, amint a művész az óvodásokkal beszélget. Fotó: Veress Erzsi túlnyomó részét közvetve, vagy közvetlenül meghallgatták, kikérték véleményüket. Csaknem 2800 lakost kérdeztek meg, s ennek döntő többsége — 2624 — egyetértett az egyesüléssel. Az előkészítő munka során fő elvként fogalmazódott meg Gyulaváriban a lakossági kommunális ellátás és szolgáltatás szintentartása és a lehetőséghez mérten való fejlesztése. Már eddig is sok olyan intézkedés született, amelyet a lakosság kedvezően fogadott. A végrehajtó bizottság elfogadta a Gyula—Gyulavári egyesítésének tapasztalatairól szóló előterjesztést és a munka további zökkenő- mentes ellátása érdekében több határozati javaslatot fogadott el. A végrehajtó bizottság ülése bejelentésekkel ért véget. Gála ’78 Gyulán Június 26-án, hétfőn este olyan sok kitűnő, népszerű színészt, pályakezdő fiatalt láttunk Gyulán, az Erkel Művelődési Központban, ami ritkán adatik meg színházszerető nézőnek. A Gála ’78 című műsor rendezője, Sík Ferenc érdemes művész a gyulai Várszínház nyitányaként felvonultatta a színházi nyár szinte valamennyi szereplőjét. A bemutatkozó est színvonalának előnyére, de nem mindig javára vált a vegyes összeállítású produkciósorozat, amelyben a kabarékup- létól az Ady-versig, népballadáig mindenfélét hallottunk. Az „alkalmi műsorvezető”, Verebes István, mértéktartó, aktuális humorú összekötőszöveggel kalauzolta a közönséget műsorszámról műsorszámra. Lehetetlen lenne mindenki nevét akár csak megemlíteni is, így a néhány igazán emlékezetes pillanatról szólva feltétlenül méltatnunk kell a Temesvárról ez évben Pécsre szerződött fiatal színésznő, Koszta Gabi bemutatkozását, s Harag György kolozsvári főrendező anekdotázó vallomását első színházi éveiről, pályájáról. Sinka Károlytól, a temesvári Magyar Színház igazgatójától örömmel hallottuk a Kőműves Kelemen balladájának udvarhelyi változatát. Jó ízű nevetésre ösztönzött énekével és játékával az Operettszínház művésze, Benkóczy Zoltán. Várakozással néztünk a Szegedi Nemzeti Színház fiatal tagjára, Ferenc Évára, aki a jövő évadtól a Békés megyei Jókai Színház egyik erőssége lesz. Új oldaláról ismertük meg Ronyecz Máriát, Horváth Jenő táncdalainak búgóhangú, utánozhatatlan pajzán énekeseként és Lukács Sándort, a „környezetvédelmi dal” vérbő humorú, jól hangzó előadásakor. Szándékosan gondolataink végére hagytuk a legnagyobb élményt; az igazi Adyt felidéző öze Lajos versmondását, akit szűnni nem akaró tapsával alig engedett le a színpadról a közönség. Az est végén a magyar színjátszás egyik nagy öregje, Bánhidy László köszöntött bennünket, majd a gyulai Körös szövetkezeti táncegyüttes frissen ropogós táncával, s a közönség megvendégelésével fejeződött be a Gála ’78. A folytatás a vár színpadán következik. B. Zs. „Sötétben levő hősök” Röntgenasszisztensek vizsgája Gyulán Gyulavári : Kedvezőnek értékelik az egyesülést melték ki. Sőtér Kálmán- emlékplakettet kapott az endrődi Rákóczi, a békéscsabai Petőfi és a békési méhész szakcsoport. A zöldségtermelők közül eredményes munkájáért a Be- reczky Máté-emlékjelvény ezüst, illetve bronz fokozatát kapták: Csóti Antal, Bo- tyánszki János és Száméi János, medgyesegyházi kistermelők. sülősének csaknem másfél éves tapasztalatairól. Ugyanis az Elnöki Tanács Gyulavári községet és Gyula várost 1977. április 1. napjával egyesítette. Az egyesüléssel kapcsolatban a politikai hangulat — az előzetes várakozásnak megfelelően — jónak mondható. Ebben kétségtelenül szerepe van annak a szervező munkának is, amelynek során a lakosság A közelmúltban Gyulán, a megyei kórház rendelőintézetében 3 napon át vizsgáztak, számot adva tudásukról Békés és Csongrád megye kórházaiból a kétéves tanfolyamon részt vett röntgen* asszisztensek. A gyulai egészségügyi szakiskola, valamint a megyei kórház rendezésében szervezett tanfolyamon 20- an vettek részt, olyanok, akik munka mellett vállalták a továbbképzés nem kis fáradalmait. Az oklevélkiosztó ünnepségen dr. Adám Ignác főorvos, a vizsgabizottság elnöke méltatta a hallgatók felkészültségét. Köszönetét mondott azoknak az orvosoknak, akik az elméleti és gyakorlati oktatást vállalták és teljesítették lelkiismeretesen a két év alatt. Felhívta a hallgatók figyelmét, hogy a tanulásban itt sem lehet megállni, hisz az orvostudomány, s ezen belül a röntgen állandóan fejlődik és lépést kell tudni tartani ezzel az előrehala* dással. Hosszan ecsetelte a röntgenorvosok és asszisztensek munkáját, akiket az orvostársadalom „sötétben levő hősöknek” nevez, hisz el- zártan tevékenykednek. Dr. Adám Ignác kérte a Dr. Ádam Ignác átadja az oklevelet végzett hallgatókat, hogy munkájukban a jövőben is mindig a beteg érdekét nézzék. Ezt követően kiosztotta a hallgatók oklevelét. A 20 végzett röntgenasszisztens közül 7-en végeztek kitűnő, 3-an jeles, 9-en jó és egy hallgató közepes eredménynyel. bz Ön véleményét kérjük! A Békés megyei Népújság már egy éve új formában kerül nap mint nap az Ön kezébe, és évek óta arra törekszik, hogy az ország, a megye fontosabb eseményeiről, életünk sikereiről és gondjairól minél teljesebb tájékoztatást nyújtson. Szeretnénk az ön véleményét tudni arról, hogy miként feleltünk meg ennek a feladatnak és mit kellene még tennünk, hogy olyan lap kerüljön a kezébe, amely még inkább megnyeri tetszését, kielégíti információs igényét. Vasárnap kérdőívet közlünk lapunk utolsó oldalán. Kérjük, töltse majd ki, s adja postára. Együttműködésével közös érdeket szolgál: lapunk színvonalasabbá tételét. Számítunk az ön véleményére! Zugösvényen Dobozon át Budapestre D obozon évek óta nincs fogorvos. Az idén is meghirdették a pályázatot az üres fogorvosi állásra, itha valamelyik végzősnek kedve támadna idejönni. Lakásgondja nem lesz, erről a tanács gondoskodik. Bőven lenne munkája is, hiszen rossz, vagy romló foga mindenkinek van. A fogfájás pedig a fájdalmak egyik legkellemetlenebb fajtája. Azt is tudjuk régen, hogy nem igaz szó szerint az a közmondás, hogy „akinek a foga fáj, tartsa nyelvét rajta”. Ennél sokkal eredményesebb módszer a fogkezelés. A fájdalomtól megszabadított ember pedig mindig hálás. Szóval annak, aki idejönne, nemcsak lakás-, de anyagi gondjai sem lennének. A meghirdetett egy dobozi fogorvosi állásra az idén huszonnyolcán jelentkeztek, s mindannyian a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemről. Valami megmagyarázhatatlan csoda történt? Sok a fogorvos talán és kevés az állás? Vagy, ami egy csodával szintén felér: a fiatal szakemberek menekülnek Budapesttől? A Körös-parti nagyközség csendes szépségét, meghitt nyugalmát vette szárnyára a hír és ez csábítja a fiatal orvosokat ide? A meglepő hír hallatára ezernyi kérdés fut át az ember agyában. De csodák ma sincsenek! A tények igazolják ezt. Fogorvosi állás bőven van megyénkben. Doboz nem az egyetlen hely. A statisztikából tudom, másutt is ez a helyzet. Az országban dolgozó kétezer-háromszáz fogorvos egyharmada Budapesten praktizál. A lakosság arányához mérten a vidék rovására, pedig Pesten is van üres állás. Békés megyében nyolcvan fogorvos van mindössze. Most is több mint húsz állás betöltetlen. Több olyan van, amely már hat-nyolc éve vár fogorvosra. A dobozi is ilyen. Ez a probléma nem szűkül le csak a fogorvosokra. Az orvosellátottság általános helyzete ilyen. Az 1976-os statisztikai adatok igazolják ezt. Budapesten tízezer lakosra kereken ötven orvos jut, a községekben viszont csak nyolc! Ezt a hatszoros differenciát semmi sem indokolja. Ha nem is ilyen súlyos, de a másfajta szakemberek fővárosi és vidéki ellátottságában is hasonló tendencia tapasztalható. Kormányzatunk ezért hozott olyan döntést az elmúlt években, hogy az újonnan végzős szakemberek három évig csak a hivatalosan meghirdetett állásokra pályázhatnak. Ezt pedig a szükséglet alapján engedélyezik, a vidéknek biztosítván elsőbbséget. Kényszer- intézkedés ez, de szükséges a társadalom érdekében. A szakmában tehát három évig máshol állást nem vállalhat az, aki nem fogadja el a meghirdetett állások közül valamelyiket. Csakhogy van egy kiskapu, egy zugösvény: ha a pályázót a meghirdetett állásra nem tudják fogadni, akkor jogot nyer a szabad állásválasztásra. Mert nálunk a munkahely mindig több, mint a szakember. Ezekről beszélgettünk hétfőn a megyei tanács egészségügyi osztályán. Ugyanis mind a huszonnyolc pályázót meghívták beszélgetésre, megyeszerettetésre : hátha hajlandók lennének a többi üres állás közül' választani, s nem ragaszkodnának csak Dobozhoz. Az is fölöttébb érdekelt volna, miért éppen Dobozra esett a választásuk mind a huszonnyolcuknak. Mi az, ami taszítja őket a megye többi helységétől? Optimizmussal, bár nem fenntartás nélkül vártuk a találkozó időpontját. Beszélgetésünkbe az éppen ott járó mezőberényi fogorvos is bekapcsolódott. Most jelent meg egy tanulmánya az iskolás korúak fogainak állapotáról. Tapasztalatai egybeesnek országos megállapításokkal: a tankötelezettségi kor végéig a gyermekeknek átlagosan már négy foga hiányzik, húszéves korukig fogaiknak közel felét vesztik el. Nem istencsapás az oka ennek, hanem a foggondozás hiányossága. Ez pedig — és itt újra záródik a kör — a fogorvosi ellátottsággal alapvető összefüggésben van. Arra is volt még időnk, hogy hevenyészett statisztikát készítsünk a meghívott fiatal fogorvosokról, akik Dobozra jelentkeztek. A huszonnyolc jelentkezőből huszonegynek állandó lakása Budapesten van, szülei is ott élnek. Tizenkilencnek a szülei magas képzettséget igénylő munkakörben dolgoznak. A találkozásra kijelölt időpontig egyetlen jelentkező sem kopogott be. Hárman ugyan jelezték távolmaradásukat, de a huszonöt főre számítottunk. Türelem: előfordult már, hogy a vonat késett. Egy telefon, s a válasz: a vonat már húsz perce megérkezett. A végeredmény: a meghívottak közül senki sem vette a fáradságot arra, hogy megismerkedjen leendő munkaadójával és azzal a községgel, amelyben dolgozni fog. Már ez a körülmény is feljogosíthat nyilvános rosszallásunk kifejezésére. De ez a nagy fokú neveletlenség is csak bocsánatos bűn lenne. Végső soron nem is tekinthetjük annak, mert ez a lényeget takarná el. Ó iról van szó? A huszonnyolc pályázó közül huszonheten abban reménykednek, hogy pályázatukat elutasítják. Hiszen nyilvánvaló, hogy egyetlen nagyközségünk sem képes huszonnyolc fogorvos foglalkoztatására. Az elutasítás pedig számukra egyet jelenthet azzal, hogy szabad kezet kapnak az elhelyezkedésre Budapesten, hacsak egyelőre helyettesítések ellátására is. De a lényeg, hogy a fővárosban maradhassanak. Aztán majd lesz valahogy. Azt sem lehet semmiféleképpen véletlennek tekinteni, hogy egy egyetemről egy állásra huszonnyolcán nyújtsák be pályázatukat. A diákcsínyek záróaktusának sem fogható fel. Szövetkezett rendeletkijátszásra való törekvés ez, előre megfontolt szándékkal. Szomorú mindebben az is, hogy az egyetem tanulmányi osztálya minderre nem figyelt fel. Sőt, az elmúlt héten az egyetem egyik vezetője a rádióban Békés megyét hozta fel jól példának, ahová milyen szép számmal áramlanak tőlük a végzős hallgatók. Ne hintsünk port egymás szemébe! A puszta valóság az, hogy zugösvényen huszonhét fogorvos Doboz felhasználásával akar Budapesten maradni. Annak a társadalomnak az érdeke, pedig, amely százezreket fordított tanulásukra, ösztöndíjaikra, az ő egyéni számvetésükben valahol a századik sorban, vagy ott sem kap helyet! Enyedi G. Sándor
