Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-24 / 147. szám

1978. június 24., szombat 127 ezer hektár vár aratásra Tájkép csata előtt Azt a tegnapi értekezle­tet, amelyen a megyei ta­nács békéscsabai székhá­zában az élelmiszeripari üzemek, illetve állami gaz­daságok igazgatói, vala­mint a termelőszövetkeze­tek elnökei vettek részt, tu­lajdonképpen a június eleji mezőhegyesi országos ta­nácskozás folytatásaként kell értékelnünk. A megyei tanács mezőgazdasági osz­tálya a tsz-szövetségekkel, az állami gazdaságok Bé­kés—Csongrád megyei fő­osztályával karöltve azért hívta össze a megye élel­miszeriparának és mező- gazdaságának vezetőit, hogy a nyári nagy gabona­csata előtt még egyszer együttesen vitassák meg azokat a feladatokat, teen­dőket, amelyek megyénkre várnak a tervek teljesíté­sében, a párt Központi Bi­zottsága márciusi határo­zatának végrehajtásában. Az előbbi gondolatok je­gyében adta át a szót az aktívaértekezlet elnöke, dr. Szabó Sándor, a megyei tanács általános elnökhe­lyettese Murányi Miklós­nak, a tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztá­lya vezetőjének. Murányi Miklós tájékoztatójában el­mondta, hogy a megye élelmiszer-gazdasága nem kevesebbre válalkozott ter­vei alapján ebben az esz­tendőben, mint a tavalyi eredmények megismétlésé­re, túlszárnyalására. Ehhez azonban az időjárás nem mindenben nyújt kedvező feltételeket. A növénytermesztés hely­zetét vizsgálva megállapít­ható, hogy legfontosabb nö­vényünk, a búza ezen a nyáron 127 ezer hektáron ad termést. A kilátások annak ellenére is ígéretesek, hogy az eredeti vetésterületből 500 hektárt a fagy, több ezer hektárt' pedig a belvíz pusztított ki. A gazdaságok nehéz aratásra készülnek, hiszen az időjárás módfe­lett kedvezett a gyomoso- dásnak, s ugyanakkor a ga­bonák javarészben meg is dőltek. Az alapvetően a helyes fajtaválasztásnak kö­szönhető jó termés aratá­sára a termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok 1100 kombájnt készítettek föl. Ebben az ágazatban to­vábbra is az okozza a leg­nagyobb gondot, hogy vi­szonylag kevés a szárító, és a tárolótér sem bővült szá­mottevően, bár a gabona­felvásárló a tervezettet is túllépte a fejlesztésekben e téren. Így mintegy 5500 vagon termény bértárolásá­ra kell az üzemeknek fel­készülniük, 1500 vagonnyi gabona pedig szükségtáro­lókba kerül. Az elmúlt évhez képest 5000 hektárral nagyobb te­rületen vetettek kukoricát mezőgazdasági üzemeink, megértve, hogy a növekvő állatállomány abrakigényeit maguknak kell kielégíteni. A kukoricára kedvezőtlen tavaszi időjárás lényegé­ben nem rontotta az ágazat termelési terve teljesíté­sének esélyeit. Ugyanez a helyzet a cukorrépával is, amelynek árbevételét a két gyár ez évben a minőség alapján szervezi meg, s erre készül próbaképpen a gabonaátvételben a gabo­nafelvásárló vállalat is. A növénytermesztésben leg­jobban a napraforgó iránt növekedett meg az érdeklő­dés, ezért újabb napraforgó­tárolók építése válik szük­ségessé a közeli években. Megfelelő szintre emelke­dett a zöldségtermesztés, fejlődött a gyepgazdálkodás és a lucematermesztés, bár a két utóbbi esetében még mindig nagyok a kihaszná­latlan tartalékok. Növény- termesztésünkben fő gond a vetetten területek ( kiter­jedtsége, amely még ma is megközelíti a 11 ezer hek­tárt. Ezeknek további sor­sáról a gazdaságoknak ag­ronómiái és közgazdasági szempontok figyelembevé­telével kell dönteniük. Az év első öt hónapja alapján nyújtott teljesít­ményével kedvező hely­zetben van állattenyészté­sünk — állapította meg a beszámoló. Hatezerrel nőtt a szarvasmarhák száma, to­vább emelkedett a tejter­melés, a sertésállomány pe­dig várhatóan eléri majd az 1980-ra tervezettet. A megyei baromfiprogramba bekapcsolódó üzemeknek fokozatosan kell felkészül­niük a jövőbeni rekons­trukciós fejlesztésekre és napirenden kell tartani a juhtenyésztés színvonalá­nak emelését is. Mindezt természetesen annak fi­gyelembevételével, hogy a népgazdaság jelenlegi hely­zetében a beruházások fel­tételeit lépésről lépésre szigorítani szükséges. Eb­ben a helyzetben minden­nél fontosabb a gazdaságok közötti együttműködésben rejlő lehetőségek kiakná­zása, ahogy azt az értekez­leten felszólalók, illetve a tanácskozás munkájában részt vevő Baukó Mihály, a párt Békés megyei bi­zottságának osztályvezető­je is megállapította, s ame­lyet zárszavában dr. Szabó Sándor is erősen hangsú­lyozott. összegzőjében az aktíva- értekezlet elnöke az előbbi­ek mellett arra is kitért, hogy az időjárás csak a körülményeket, a kiváló nö­vényi fajták és állatfajok pedig csak a lehetőségeket teremtették meg a tervek teljesítéséhez, utóbbi pe­dig már az élelmiszergaz-' daságban dolgozók helyt­állásán, felelősségérzetén, munkabírásán, együttes cselekvésén múlik. (kővary) Kapcsolatok Kaszaper és Csanádapáca között a kaszaperi Lenin Tsz hagy­matábláit permetezi a MÉM Repülőgépes Szolgálat helikop­tere. A repülőgépet tízpercenként töltik fel növényvédő szer­rel. Fotóriporterünk a felszállás előtti perceket örökítette meg Fotó: Martin Gábor Békés megye teltedezése: augusztus 10—31 Vadászat, halászat, horgászat és természetvédelem Országos kiállítás a szabadkígyósi tájvédelmi körzetben Ha nem is számít ma még tömegsportnak, már rég nem kevesek kiváltsága a vadá­szat. Évről évre egyre több ember hódol ennek a nemes szenvedélynek, mind többe­ket csábít, akárcsak rokon sportágai, a horgászat vagy a természetjárás. Nem kell tehát 'különösebb apropót keresni napjainkban ahhoz, hogy a természetvédelem önkéntes katonái egy mun­kájukat tükröző, ismertető, nagyobb szabású kiállítással rukkoljanak elő. Annak az országos jelen­tőségű kiállításnak, amelyet augusztusban Békés megyé­ben rendeznek meg „Vadá­szat, halászat, horgászat és természetvédelem” címmel, az előbbieken kívül további két dolog ad még időszerű­séget. Az egyik az a szép eredmény, amelyet a megye vadásztársaságai az utóbbi években értek el a vadgaz­dálkodásban, a másik pedig a közelgő centenárium, amelytől a szervezeti kere­tet öltött vadászsportot már csak két esztendő választja el. A gazdag anyagú és prog­ramú kiállítás az ország va­lamennyi természetbarátjá­nak jó alkalmat ad az ide­genforgalmi szempontból is több figyelmet érdemlő Bé­kés megye felfedezésére. Tes- sedik Sámuel munkásságá­nak színtere: Szarvas, arbo­rétumáról, Erkel Ferenc vá­rosa : Gyula, Várfürdőjéről nevezetes, hogy csak a leg­ismertebbekről essék szó. Nem kisebb értékű ugyan­akkor az országosan is pár­ját ritkító dévaványai túzok­rezervátum, vagy a kiállí­tásnak otthont adó szabad­kígyósi tájvédelmi körzet, amelyben az építészeti re­meknek számító kastély és annak parkja vonzza elsősor­ban az érdeklődőket. Ebben a kastélyban vonul­tatják föl a kiállítás rendezői a megye vadgazdálkodásáról, halgazdálkodásáról, ter­mészetvédelmi ritkaságairól képet adó dokumenumokat, amelyeknek együttesét tró­feabemutató, fegyvertörténeti kiállítás és képzőművészeti tárlat egészíti ki a kastély termeiben. A parkban élő­vadbemutató és kempingki­állítás várja a látogatókat. A Békés megyei kiállítás ideje alatt — augusztus 10-től 31-ig — több kiegészítő ren­dezvény teszi teljessé a programot, többek között: vadászkutyaversenyre, skeet- lövőversenyre, halászati be­mutatóra és horgászverseny­re is sor kerül. Az utóbbi kettőhöz a Körösök vidéke nyújt kellemes környezetet. A megnyitó napján, au­Az utóbbi években fellen­dült és jövedelmezővé vált az állattenyésztés a többszö­rösen kitüntetett orosházi Űj Élet Tsz-ben. Oly annyira nagy gondot fordítanak az állattenyésztésre, hogy két főágazatot alakítottak ki. Egyikhez tartoznak a lábas­jószágok: a szarvasmarha, a ló, a juh, a sertés, a másik­hoz pedig a tojóhibrid-, a törzsliba-, a vadkacsaállo- mány és a keltetés. A két főágazattól ebben az esztendőben mintegy 140 millió forint árbevételre szá­mít a kollektív gazdaság. A lótenyésztésben például erő­teljesen előtérbe került a minőség. Jelenleg 34 ver­senylovuk fut a budapesti galoppályán, egyre javuló eredménnyel. A juhászatban az értékes gyapjút növelő merinói állományt alakítot­ták ki, s a gyapjún kívül jó ■■■■■■■■■■■WÊÊÊÊÊÊM gusztus 10-én, Szabadkígyó­son természeti témájú fil­meket vetítenek, augusztus 14-én a természetvédők, au­gusztus 17-én a vadászok, au­gusztus 22-én pedig a hor­gászok és halászok vitathat­ják meg időszerű feladatai­kat szakmai napon. A Békés megyei kiállítás rendező szervei — amelyek között ott találhatjuk a Me­zőgazdasági Múzeumot, illet­ve a Magyar Vadászok Or­szágos Szövetségét is — ar­ra számítanak, hogy a ren­dezvény idején az ország na­gyon sok tájáról látogatnak el a szabadkígyósi tájvé­delmi körzetbe, ezért a ven­déglátás különlegességeivel is felkészülnek a kiránduló­csoportok, a szakmai érdek­lődők és egyéni látogatók fogadására. A kiállítás alkalmából je­lenik meg az a kiadvány, amely széles körű tájékozta­tást ad a megye vadász-, halász-, horgászéletéről, an- nák hagyományairól, törté­netéről, a tájegység termé­szeti kincseiről. Itt olvas­hatunk majd arról is, hogy Békés megye ma már az or­szág egyik legjelentősebb vadexportáló megyéje, amely apróvadállományával is igen előkelő helyet foglal el or­szágosan, és a vendégvadá­szok is egyre fokozódó ér­deklődéssel tüntetik ki. K. E. P. Jövedelmező főágazatok az orosházi Új Élet Tsz-ben jövedelmet hoz az exportra értékesíthető pecsenyebá­rány. A tejelőtehenészetben az idén elérik tehenenként a négyezer literes tej termelési átlagot, s összesen egymillió liter tej eladása a terv. Hí­zómarhából legalább 300-at, hízósertésből pedig négyezret adnak el az államnak. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat megbízásából az Üj Élet Tsz a környékbeli ház­táji gazdaságokból 1978-ban mintegy 16-17 ezer hízott sértést vásárol • fel és továb­bít. A keltetőüzem ugyancsak nagy programot valósít meg ebben az esztendőben. Egye­bek között kétmillió napos­csibét, mintegy 180 ezer na­poslibát, nagy mennyiségű vadkacsát keltetnek és ad­nak tovább nagyüzemi gaz­daságokba, MAVAD-telepek- re, illetve háztáji portákra. Nem tudni, ki találta ki, s hányán bábáskodtak a ja­vaslat megvalósulása felett, tény, hogy a nagy textil­üzem egyik szövőgyárának három szocialista brigádja autóbuszra ült, s meg sem állt az ország túlsó felén le­vő fonógyárig. Ott illendően, a megbeszélés szerint várták őket; nem terített asztallal, hanem zúgó gépekkel, nyers­anyagbálákkal, műveleti le­írásokkal, fonalszállító ládák piramisával. Amiről beszél­tek, az nem valami kellemes társalgási téma volt, hanem a szövőnők örök réme, a szálszakadás, s ami attól el­választhatatlan, a fonalminő­ség. Az eszmecsere nélkülö­zött minden formális udvari­askodást, olykor a vita sem hiányzott. Végül, a búcsúzás­kor mégis úgy érezte vala­mennyi résztvevő, közös ne­vezőre jutottak, s azt a cér­naszálnyi kapaszkodót, me­lyet a látogatás órái sodor­tak a fonodái, meg a szövő­déi kis közösségek között, ér­demes, szükséges erősíteni. Mosolyogtató naivitás len­ne azt remélni, egycsapásra megszűnik most majd a szö- vödeiek mindenféle gondja, ám a kapocs olyanokat köt össze, akik korábban semmit sem tudtak a többiek hely­zetéről, küszködéseiről. Fel­tételezhető, akinek agyából kipattant az ötlet, semmit sem hallott az üzemszocioló­gia friss eredményeiről, s közülük arról, hogy —amint azt szakszerűen fogalmazzák — a vertikális felépítésű ter­melőhelyeken gyorsan nö­vekszik a kiscsoportok egy­másrautaltsága, kapcsolata­ik jelentősége. A javaslatte­vő ráérzett valamire a min­dennapi munka gyakorlatá­ból, s mert társai, felettesei ugyancsak észlelték e valami fontosságát, nyélbeütötték a találkozót. Amit most újab­bak követnek, mert a kezde­ményezést örömmel karolta fel a nagyvállalat szakszer­vezeti tanácsa, s valameny- nyi gyárnak, gyáregységnek, telephelynek figyelmébe ajánlotta. Törvényszerű, hogy a tu­datosság — a munkabeli tu­datosság — magasabb fokára elérő közösség, mint amilyen egy jó szocialista brigád, a korábbi ismereteket már nem tartja elegendőnek, az­az hiányérzete támad. Ponto­sabban szeretné tudni, mi­féle kisebb és nagyobb té­nyezők hatnak munkafelada­taikra, s azzal is tisztába akar jönni, a maguk tevé­kenysége mi módon illeszke­dik másokéhoz. Nem vélet­len, nem egyéni lelemények tükröződése, hogy a szóban forgóhoz hasonló tapaszta­latcserékre egyre több ter­melőhelyen éreznek okot, ahogy a termelési feltételek változásának következménye az ún. komplexbrigádok szá­mának növekedése is. Ösztönös kezdeményezések is rávilágíthatnak tudatos cselekvési irányok lehetősé­gére. s a cérnaszálnyi ka­paszkodó — ahogy azt a tex­tiles találkozó egyik résztve­vője tréfásan elnevezte — tekintélyes terheket hordoz­hat. A termelői szervezetnek sokféle lehetősége van a cé­lok egyeztetésére, az érdek- azonosság kifejezésére — ami az egy telephelyű válla­latoknál is elengedhetetlen, de még inkább szükséges a több egységből álló cégeknél —, ám az egyetértés még nem azonosulás. Az emberi, a személyes kapcsolatok, vi­szonyok ezt az azonosulást formálják, gyakran rövidebb úton, tehát gyorsabban, ha- i tásosabban, mint a különféle hivatalos értekezések, rendel­kezések. Ezért mindkét for­mának vitathatatlan a szük- j ségessége, a jogosultsága. Veress Tamás A perőcsényi Vörös Csillag Mgtsz-ben tizenhét hektáron termesztenek földiepret. A ké­pen: ifj. Leskó Nándor és családja szedi az epret (MTI-fotó — Király Krisztina felvétele — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom