Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-24 / 147. szám
O NÉPÚJSÁG 1978. június 24., szombat " Szabadtéri filmvetítés, kertmozi a gyerekeknek — Látunk-e szabadtéri filmvetítéseket a megyében, ha már végre igazán beköszönt a nyár és felmelegszik az idő? — érdeklődtünk a moziüzemi vállalat műsorpropaganda csoportjánál. — Felnőtteknek nagy sikerű szórakoztató filmeket vetítünk a kertmozikban Gyulán, Békéscsabán, és Mezőhegyesen — mondta Panyi Márta csoportvezető. — A gyerekeket viszont a megye szinte minden pontján felkeressük. Egyre többször fordulnak hozzánk a nyári táborok, napközis táborok, óvodai. iskolai napközik vezetői, hogy nyári filmvetítéseket szervezzünk náluk. A békéscsabai ifjúsági házzal hagyományosan közös rendezvénysorozatunk a lakótelepi mozielőadás. A négy békéscsabai lakótelepen 12 alkalommal vetítünk valamelyik ház falára este nyolc órai kezdettel. A Kulich-lakótelepen július 10-én, augusztus 14-én, a Mokrin július 24-én, augusztus 7-én, a Lencsésin június 26-án, július 17-én, augusztus 21-én, a Penzán július 3-án, július 31-én és augusztus 28-án lesznek az előadások. Műsoron lesznek többek között a Hugó a víziló, valamint a Bűvös kő és a csodakút című filmek. — A KISZ-táborbeli napközis táborba is ellátogatnak vetítőink, hogy minden héten csütörtökön négy órától egy-egy filmet bemutassanak a békéscsabai pajtásoknak. Az első előadáson június 29- én a Vértestvérek címiL izgalmas indiánfilm szerebel. Júliusban és augusztusban hetenként egyszer valameny- nyi megyei építőtábort felkeressük. A vidéki napközis iskolákban például Gyomán és Vésztőn is lesz mozielőadás. Az óvodai napközikben 87 ovimozi-vetítést tartunk a három nyári hónapban. — A cigányügyi koordinációs bizottság és a megyei tanács támogatásával kis- film-vetítéseket rendezünk Battonyán, Békésen, Dobozon Eleken, Kunágotán, Orosházán, Sarkadon, Újkígyóson és Vésztőn, összesen 20 alkalommal, a cigánylakosság részére. A kisfilmek között szórakoztató, tudományos-jellegű és egészségügyi felvilágosító film is lesz. — A nyár a könnyű filmek hónapja nagymozijainkban is. Sok szórakoztató, bűnügyi- és kalandfilm között válogathat a közönség júliusban és augusztusban. Egy jó hír a nézőknek: augusztusban megyénkben is műsorra kerül az ABBA együttes filmje. B. Zs. Mai tévéajánlatunk: Az ifjú Garibaldi 1848-ban, forradalmi úton nem tudták véghezvinni Itália egyesítését. A következő két évtized népi felszabadító mozgalma azonban meghozta a sikert. Az egyesítő mozgalom hőse, nagy tömegeket magával ragadó vezére volt Giuseppe Garibaldi. (Szicíliai és nápolyi felszabadító hadjárataiban magyarok is részt vettek; magyar légió is alakult Türr István vezetésével. Az elnyomott Magyar- országon az 1860-as években nagy népszerűségnek örvendett. Nevét Kossuthéval együtt emlegették.) A hatrészes olasz tévésorozat hiteles dokumentumokra támaszkodva eleveníti fel a kor történelmét és az ifjú Garibaldi életét, attól kezdődően, hogy 1831-ben csatlakozott az „Ifjú Itália” elnevezésű forradalmi mozgalomhoz. A sorozat első részét 15.05 órától'vetíti a televízió. Szeptembertől: anyanyelvi foglalkozás az első osztályban A szeptembertől bevezetésre kerülő új tanterv megszüntette az anyanyelv tantárgyakra történő szétparcel- lázását, és a nyelvhasználat fejlesztését állítja előtérbe az általános iskolában. Nem lesz tehát a jövőben az órarendben olvasás- és írásóra, ezeket magukban foglalják a magyar nyelv és irodalom órák. Gyakorlatilag anyanyelvi foglalkozást jelentenek legföljebb egy-egy alkalommal többet írnak vagy olvasnak. Bár az órákon külön nem tanulnak nyelvtant, illetve irodalmat, a beszédgyakorlás és az írás közben a nyelvtani szabályokat alkalmazzák, az új ábécéskönyv szövegeinek nagy része pedig érdekes irodalmi alkotás. TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 46. Ezalatt felöltözöm, megyek Misa után. Az én lovam körül bajol, vízzel akarja leönteni. Nem engedem. Meleg lovat nem szabad abárolni! Száraz szalmacsutak annak az orvossága. Lehányom a habját, nehéz gyerek ez a Misa, érzem. a csutak alatt rezeg a csikóm lába. Akár az enyém. Rühöljük aztán a Misa lovait is. Beszédjén, mozgásán nem látszik, hogy a vasvillát nézné. Szelíd, mint a nyárfa. Mikor elkészülünk, mondom, gyógyulásig háromszor is megkenheti napjában. Közben szénalevélből főzött borogatásokat rá ! Mehetnékem van erősen, mondom is. — Reggel lesz, mire hazaérek. Misa marasztal. Etel is. Legaláb egyek. Kedvesek. Nem játszhatják. Nem aradi mutatványosok ezek. — Az ágyatok szalmája is meggyulladna alattam, ha maradnék! — Megbántad? — kérdi szemével Etel. — Misát sajnálom. — Engem? Én annyira szeretem Etelt, annyit szenvedett mellettem, örülök, ha még egy kicsit törleszthetek neki a sok tízévi szenvedésért. El is hagyhatott volna, rosszabbul is lehetett volna1, boszorkánnyá, szattyánfenekű vén zsörtölődő pokol- küszöbbé lehetett volna közben, hogy nem lett sarja- dékunk. — Gyere »gyakran! — mondta Misa, míg kezet nyújtott. — Nehogy negyven év múlva lássunk, mint most, mert akkor már tán nem is itt lakunk! Per Esperanto por la mondpaco! Országos eszperantó tanulmányi verseny Gyulán Gyarmathy Zsolt gratulál a harmadikos gimnazista Kirsch János kecskeméti diáknak az első helyezéshez Fotó: Gál Edit Tizenegy évvel ezelőtt Gyuláról indult el az eszperantó tanulmányi verseny gondolata. Azóta tizedik alkalommal látta vendégül a város az országos úttörő és középiskolás tanulmányi verseny legjobbjait, akik június 20-án és 21-én írásbeli és szóbeli feladatokkal mérhették össze tudásukat. Űj volt idén a „Gyulai séta” elnevezésű, albumkészítő, helytörténeti ismereteket igénylő részfeladat. A kilencven éve született nyelv ifjú hívei, mintegy 39 általános és középiskolás, ezen a versenyen is bizonyított. Velük és általuk is gyarapodik a világ 9 milliós, és ezen belül Magyarország több mint 20 ezres eszpe- rantista tábora. „Eszperantó” házaspár Még az eredményhirdetésre készülődtek a rendezők, egy fiatal házaspárral beszélgettünk. Mihalkovné, Eszes Erzsébet eszperantó szakos tanárnővel és férjével, a szófiai Georgij Mi- halkovval, akik részt vettek a verseny zsűrijében. Nem tudván egymás anyanyelvén, az eszperantó segítségével értik meg egymást. Georgij Mihalkovot, a Magyar Eszperantó Szövetség munkatársát az eszperantó nyelv megalkotásának céljáról, a magyarországi eszperantó nyelvoktatásról kérdeztük. — Az eszperantisták jelszava: eszperantóval a világbékéért ! E közös nyelv segítségével próbáljuk a nemzetek közötti jobb megértést, barátságot erősíteni. E nyelv jó eszköz arra, hogy szélesítse az emberek látókörét, hogy segítségével megismerkedhessenek más népek kultúrájával is. Az eszperantó mint könnyű segédnyelv, jó eszköznek bizonyul az előbb említett célok megvalósításában. — Hogy milyen Magyar- országon a nyelvoktatás? Röviden így jellemezhetném : jó módszerek, jó tankönyvek, lelkes tanárok. Sok segítséget nyújtanak még a nyelv- tanulásban az eszperantó nemzetközi táborok, közöttük a zánkai is. — A tanulmányi verseny évek óta kialakult követelményrendszer alapján zajlik — veszi át a szót a felesége. Írásbeli nyelvtani tesztek, szabad beszélgetés, egy-egy memoriter elmondása szerepel a programban. Ezenkívül az eszperantómozgalomról háromtagú csoportokban vetélkednek a versenyzők. Kötelező még egyénenként egy- egy album készítése is. Mindkettőjüktől személyes jellegű kérdéssel búcsúzunk: — Látjuk, Erzsiké gyermeket vár. Milyen nyelven tanítják meg először beszélni a kicsit? — Magyarul! — vágják rá mindketten. Aztán jön a bolgár, s végül az eszperantó. Sokat jelent az eszperantó Az Erkel Ferenc Leány- gimnázium emeleti társalgójában néhány versenyző diákkal is beszélgettünk. Dézsi Ági és Bohár Erzsébet most keszthelyi gimnazista, de a Veszprém megyei Vindor- nyaszőlősön Sámson László tanártól tanulták meg a nyelv szeretetét. A tanárúrnak most is hat tanítványa jutott el az országos versenyre. A két diáklánynak szerencséje volt: ez év februárjában alakult meg Keszthelyen eszperantócsoport, ügy némi kihagyás után megint bekapcsolódhattak a nyelvtanulásba. — Mit kaptatok az eszperantó nyelvtől? — Nagyon sok levelező- partnert — kezdi Bóhár Erzsi. Levelezek Angliába, a Szovjetunióba, Lengyelországba és Olaszországba. — És sok-sok utat! — mondja a másodikos Dézsi Ágnes. Tavaly például ott voltam a szombathelyi eszperantótalálkozón is. Egész jól ment a beszélgetés a lengyel fiúkkal. Nagyon könnyű, logikus nyelv. És sok hasznát vesszük az olasz nyelv tanulásakor is. — Engem mindig kémek az osztálytársaim, hogy beszéljek eszperantóul — vág közbe a veszprémi Szabó Éva. — Most már örülök, •hogy hallgattam édesanyámra. Egy éve kezdtem, de már egészen jól megy. Hertelendy Szilvia, aki szintén Sámson tanár úr tanítványa, a nagygörbői kétnyelvű műsorokról beszél. Szívesen hallgatják az esz- perantista általános iskolások színes műsorát, a környező falvakban is. Most éppen Szolnokról, a Tisza-ligeti KISZ-táborból étkeztek a gimnazisták, ahol eszperantó nyelvi táborban voltak. Eredményhirdetés Az országos versenyek lelkes szervezője, a gyulai eszperantómozgalom egyik jelentős egyénisége Gyarmathy Zsolt eszperantó szakfelügyelő. összegző értékelésében hosszan elidőzött az eszperantó tanulmányi versenyek történetével. Közöttünk — mint mondotta —, a hajdani versenyzők közül most felkészítő tanálként ülnek itt néhányan, s a versenyen részt vevők száma egyre inkább gyarapodik. A Magyar Úttörők országos elnöksége idén nagyon bőkezűnek bizonyult. így minden résztvevő diák és pedagógus emlékül egy-egy eszperantó nyelvű könyvet vihetett haza, de jutalomban részesültek a legjobb munkát végző pedagógusok is. Az 1974-ben alapított vándorserleget éppen az alapítók, a budapesti Tömöri utcai Általános Iskola csapata nyerte el. Az eszperantószövetség Békés megyei területi bizottsága nevében Kovács Gyula nyújtotta át a Békés megyei diákok számára alapított vándorserleget az elsős gimnazista gyulai lányoknak. Az egyéni versenyben első helyezést értek el korcsoportjukban: Ivies István, Szabó Zoltán, Salamon Andrea, Pálfi Éva, Kadle- csik Éva, Könczöl Attila, Kurucz Mihály és Kirsch János. A győztes pajtások — és néhány második helyezett is — értékes külföldi és belföldi utat kapott a nemzetközi eszperantótáborokba, öten Lengyelországban, ketten Bulgáriában, négyen pedig Zánkán, az eszperantó szaktáborban üdülhetnek majd és gyarapíthatják tudásukat. B. Sajti Emese Reggel, még jó harmaton hazaérek, az én asszonyom fönt csörtög. Már megfejt, meleg tej, nagy, zöld mázas köcsögökben az asztalon^ oldalnyi avas szalonna, zöldhagyma, sókupa. A lányok ágyaznak, a három legény állatot etet. Dologra mennek, ki a lóhoz, ki marhához, ki a járgányos vízhúzáshoz. Lányok dohánypalántálni, maradunk ketten Pircsivel. Gondolom, én is az orrom alá hányom az ötven—hatvan falatot, s nézem, hol hagytam abba. Siethetnékem van. Úgy érzem, minden rá van írva a pofaszíjamra. Mikor magunkra maradunk, azt mondja Pircsi. — No, tán elszaladt kendtől a cocó, hogy ennyi ideig odakujtorgott? Ha már kendez, akkor baj van. De hírhozó hogy is érhetett volna ide előttem? — Hallod, ilyen sunyi lóval se volt még dolgom. Jó ló, jó ló, hagyom a Kiskon- doros előtt, régi cimborával akadtam össze. Kinézek egyszer, se ló, se nyoma. Ment kancaszimaton Erdőhegynek. Na, gyalog utána. — Nem tudom én, hogy a ló ment-e a kancaszimaton, vagy kend! — Piros, ismerhetsz, ha délelőtt nem mentem... Nékem már mindig délután van! — Csak meg ne sajnáljalak. Majd elhiszem. Ilyenkor bolondultok csak meg, mikor délutánodnr kezd! — Honnét tudod? — Aki nem süket, az hallja. Ott volt a kovácsházi kefekötő. Addig vásározott, menyecskék után ahaj ködöt t. hogy a végén egy fiatallal bújdosott el. Addig tartott a szerelem, amíg a pénz. A végén az öreg visszarimán- kodta magát az asszonyhoz. A műhelye is ott maradt, hát jól van. Nehogy erre az útra kanyarodj, mert én vissza nem fogadlak. De amíg tót mondja, valami nagy buzgolkodásba kap, nem is látom. Megkép- zik előttem a kefekötő sorsa, elkódusolása, hazaván- szorgása, amit a kutyának se kívánnék, bizony. Hanem Pircsi csak elém penderül, a harangaljú lánykori szoknya rajta. Elámulok. — Ez még megvan, ennyi idő után? — Minden. Minden megvan, vén kurafi, csak a szemed nyisd ki! (Folytatjuk) HANGSZÓRÓ Élménybatyu Meghallgattam egy jegyzetet kedden este negyed 8-kor, a Petőfi Rádióban, írója a nyár legizgalmasabb kalandjairól, utazásainkról beszélt. Elsősorban persze a külföldi utazásokról, mely jogosan mondhatjuk, népszokássá lett. Hogyne lenne az, amikor — adatok bizonyítják —, hogy 1977-ben 4 és fél millió hazánkfia utazott külföldre, közöttük 323 ezer tőkés országokban nézelődött, vásárolgatott tehetsége szerint. Tehát ezúttal lefelé kerekítve minden második magyar állampolgár átlépte a határt, hogy körültekintsen egy másik világban, számára ismeretlen emberekkel ismerkedjen, új tájakat lásson, és az addig könyvekből, vagy sehonnan sem ismert műemlékeket, műalkotásokat, jeles történelmi helyeket tapintható közelségben érezze. Ha mindehhez hozzávesszük még azt, hogy az ötvenes évek legelején csak 18 ezren utazhattak külföldre (és ebben a jegyzetíró szerint a kivándorlók száma is benne van), 1960-ban pe- dik 300 ezren, akkor ez, a fél országot megmozgató modern nyári népvándorlás valósággal lenyűgöző. Nem rossz az, ha feléled a vágy világot látni! Aki utazni akar, élményt akar gyűjteni, az több szeretne lenni. Nevetséges lenne, ha azt mondanánk, hogy a 4 és fél millió utazásban elsőrendű szempont az, hogy lássa a Téli Palotát, vagy a madridi képtárat, netán a Párizsban a Mona Lisát, Berlinben a híres Alexet; hiszen a 4 és fél millió nagyobb része nem ezért utazik. Sokkal ismertebb még a művészetektől és történelemtől távol eső nevezetességek hajszolása, keresése; sokkal inkább mutat még irányt a divat, a „státuszszimbólum” újféle átalakulása, melyre ilyenkor nyáron az van írva: hogy „spanyol tengerpart”, vagy aki messzebb tekinthet anyagi eszközeit illetően: „Kanáriszigetek”. Mondhatnánk, hogy valahol viszonylagosan ez is jó, mert aki Madriba vetődik, nemcsak bikaviadalt néz, hanem esélye van arra is, hogy betéved a Pra- dóba, és kiböngészi a soha nem hallott Velázquez nevét. Ámbár az is lehet, hogy csak azok táborát gyarapítja, akik (miként azt Végh Antal írta focistáinkról egy híres-nevezetes könyvében) Picasso-vázákat dobálnak ki a vonatablakból, arra fogadva: ki találja el vele a híd vastraverzeit? Tény és való, hogy nem vagyunk egyformák, de, hogy nagyon sokan érezzük a nyári helyváltoztatás elemi igényét, hogy „mehetné- künk” van, kinek ezért, kinek azért: figyelemre méltó dolog. Ezután is lesz, aki az egykori céhbeli mesterlegények tapasztalatokat gyűjtő útját járja majd; lesz, aki leküzdhetetlen igényét érzi más kultúrák megismerésének, ahogy Ady, József Attila is érezte ezt; és lesz aki azért utazik, hogy megvehesse a legszebb szexi-bikinit annak, akit szeret. Valamit tehát mindenki hoz magával. Hozza a világlátás élményét, más ételek ízét, barátságokat is hozhat, és bikinit is. Nincs értelme berzenkedni, mert mi, akik lélegzet visszafojtva nézzük Drezdában Raffaello Sixtusi Madonnáját, szóval mi is hozunk azért ezt-azt, amire elég a pénztárcánk térfogata. Ezekkel is telik az élménybatyu, nyári kalandozásaink megtömhetetlen zsákja. Sass Ervin