Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-17 / 141. szám

1978. június 17., szombat o Jókívánságok Újkígyósnak Értékesebb élelmiszereket A kiváló termelőszövet­kezeti oklevelek átvé­tele megyénk déli te­rületén, Újkígyóson fejező­dött be. A szövetkezet veze­tősége igazán szép és tartal­mas programot állított össze, ideértve természetesen az ünnepi közgyűlést és az azt követő határjárást. Sok ven­dége volt ezen a napon az Aranykalász Tsz-nek. Lénye­gében a szövetkezeti munka elismerését hozták. Sorban gratuláltak a szövetkezetnek, kezet szorítottak Ruck Já­nos tsz-elnökkel azokért az évek óta ismétlődő és dina­mikusan növekvő eredmé­nyekért, melyeket elérték. Valójában Újkígyóson ki­emelkedő sikerek születtek a növénytermesztésben, az ál­lattenyésztésben, a segéd- és a melléküzemágakban. A fejlődésük dinamikája talán a legerőteljesebb volt 1977- ben a megye déli részében gazdálkodó szövetkezetek kö­zött. Mondta is felszólalásá­ban Csatári Béla, a párt me­gyei bizottságának titkára : „Csak így tovább, szülesse­nek Újkígyóson az eddigiek­nél szebb, jobb, jövedelme­zőséget előnyösen javító eredmények.” A határjárás során szót váltottunk egy optimális szerkezetű szövetkezetről. Milyen jó lenne, ha az 1978. évi eredményekben Újkígyó­son megvalósulna a kamu- tiak 1977. évi búza átlagter­mése; de az is jó lenne, ha a kevermesi Lenin Tsz-hez hasonlóan hektáronként 617 mázsa cukorrépa ' teremne. További kívánság a mezőko­vácsházi kukorica-átlagter­més, tejtermelésben pedig a szarvasi Dózsa Tsz majdnem 4500 literes tehenenkénti át­laghozamának elérése... és így tovább. Hát igen, jó lenne, ha ezek az eredmények 1978-ban az újkígyósi Aranykalász Tsz sajátjaként a zárszámadás szóbeli kiegészítőjébe kerül­nének. Megvan ehhez a le­hetőségük? Meg, hiszen az előbb említett hozamoktól csak néhány hajszál választ­ja el őket. Különben szület­tek ebben a tsz-ben már or­szágra szóló eredmények. Miért ne lehetne 1978-ban ezt a néhány ágazatot jel­lemző teljesítményt itt meg­valósítani. És jött a meglepetés. A szövetkezet termelési főmér­nöke, Bozó József bemutatta az újkígyósi határt, amely valójában akkor, május 29- én nagyon ígéretes volt. A Frigyes-major környéki cu­korrépatáblák láttán a ha­tárjáró csoport egy pillanat­ra elnémult, majd leginkább egy zümmögő méhkaptárhoz lehetett hasonlítani az autó­buszt. A répa már akkor olyan fejlett volt, hogy levél- zete beborította a talajt. Fü- löp Sándor, a dombegyházi Petőfi Tsz elnöke szemem láttára gratulált a főmér­nöknek. A cukorrépa-ter­mesztésben Újkígyós és Dombegyház rivális, ver­senyben vannak. Korábban láttam a dombegyháziak cu­korrépáját, de ez a kígyósi egészen más. Nehogy meg­sértődjenek most a dömb- egyháziak, mert az ő cukor­répájuk is nagyon gyönyö­rű, biztosan megtenni hektá­ronként a 600—650 mázsát, de a kígyósi is megadja ugyanezt. S mi ebben a szép? Az, hogy tavaly, vagy­is 1977-ben az újkígyósi ré­pa nem volt ilyen! Láttunk sok, szép búzát és kukoricatáblát, meg igen so­kat ígérő konyhakertészetet. Szóval Újkígyóson a tőlük telhető mindent elkövetik azért, hogy a jó termelőszö­vetkezetek termésátlagait, ál­lattenyésztési hozamait a maguk területére koncent­rálják. Végső soron nem is lenne rossz, ha teszem azt, jönne egy bizottság, ame­lyik meg szeretné nézni a kevermesi 617 mázsás cukor­répát, vagy a szarvasi Dózsa Tsz tehenészetét, vagy a mezőkovácsházi kukoricát, s azt mondanánk: ne járják keresztül-kasul a megyét, menjenek egyenesen Újkí­gyósra, mert ott mindez egy szövetkezetben megtalálható! Ez azonban ma még csak álom, de nincs messze a va­lóságtól. Ez a döntő, hogy nincs messze, mert elérhető, és Újkígyóson a szövetkezet vezetése, tagsága — ismerve szorgalmukat — rövidesen el is éri, megközelíti, magúba ötvözi a megye gazdaságai­ban szétszórtan jelentkéző kiemelkedő rekordokat. M iért csak két hét ké­séssel számolunk be ezekről az eredmé­nyekről? Ennek is magyará­zata van. Mezőgazdasági szakembereink szerint az időjárás két hét késésben van. Ez a két hét kellett ah­hoz, hogy a kritikus jégve- rési napok után Újkígyóson túllegyenek. Május utolsó napjaiban ugyanis az újkí­gyósi határt már több alka­lommal elverte a jég. Az idén megúszták. Így most már joggal bizakodhatnak az 1978-ra kitűzött termelési cé­lok elérésében. Most már va­lóban minden csak rajtuk múlik. Tüzelőolaj­megtakarítás A mezőgazdaság kertésze­ti ágazatában évente 300— 400 ezer tonna tüzelőolaj, vagy ezzel egyenértékű földgáz takarítható meg a föld mélyéből feltörő hévíz­források, vagyis a geoter­mikus energia szélesebb körű hasznosításával — ál­lapítja meg az a távlati fejlesztési programjavaslat, amelyet a közelmúltban dolgozták ki az ország leg­kiválóbb energetikai szak­emberei. Az országban több mint egy évtizede kezdő­dött meg ennek az értékes természeti kincsnek széle­sebb körű feltárása és hasznosítása az' Alföldön. Szentesen a világ legna­gyobb — termálfűtésre ala­pozott — kertészeti telepét alakítják ki. A 60—90 Celsius-fok kö­rüli termálvíz felhaszná­lására a mezőgazdaság más ágazataiban is kedvező le­hetőségek nyílnak: a ba­romfi- és sertésnevelő-tele- pek fűtésében, s a szemes­és szálastakarm^nyok, a gabonafélék, a fűszerpapri­ka és vetőmag szárítására is jól hasznosítható. A szárí­tás gazdaságos megoldása különösen sürgető, mert a mezőgazdaság jelenleg eh­hez a munkához használja fel a legtöbb energiát. A geotermikus energia gyorsabb ütemű hasznosí­tására kedvező lehetősége­ket kínál a szocialista or­szágok közötti munkameg­osztás. A KGST-tagországok ugyanis eredményeink el­ismeréseként Magyarorszá­got bízták meg a 100 Cel- sius-foknál alacsonyabb hő­mérsékletű termálvizek fel­tárását és hasznosítását se­gítő kutatómunka összefo­gásával. B. NAGYKÖZSÉG egyet­len ipari szövetkezetében a legfontosabb alapanyag a fa. A fa megmunkálásához értő kezekre van szükség. A szövetkezetben csaknem kétszázhetvenen dolgoznak. Többségük betanított és segédmunkások. G. K. ELNÖK: — Üze­münk kétféleképpen kap­hat szakképzett dolgozókat. Az egyik: minden évben indítunk szakmunkáskép­zést a nyolc általánost vég­zett fiataloknak. Sajnos, az idén mindössze egy nyolca­dik osztályos tanulni vágyó fiatal kérte felvételét, pe­dig egy évtizeddel ezelőtt húsznál is több jelentkező akadt szövetkezetünk tan­műhelyébe. A másik: a ná­lunk hosszú ideje dolgozó betanított és segédmunká­soknak biztosítjuk a lehe­tőséget egy előkészítő tan­folyam keretei között, hogy szakmunkásoklevelet sze­rezhessenek. Az elmúlt év-, ben tizenketten jelentkeztek erre. S. E. BRIGÁDTAG, egy a szövetkezetben dolgozó 120 leány és aszony közül: — A tavaly kezdődött szak­munkásképzésre ketten je­lentkeztünk nők, tíz férfi társaságában. Két hónap múlva már csak hárman folytattuk, én meg két férfi. Emiatt azután abban is ma­radt az oktatás. B.-ben, a nagyközségben háromféle termelőszakmá­ban lehet csak megélni. Az egyik lehetőséget a terme­lőszövetkezetek nyújtják, ahol mezőgazdasági szak­mát tanulhatnak a fiatalok. Bár napjainkban ez sem igazán csábító. A másik lehetőséget, a nemrégiben felavatott „M”-üzem jelen­ti, ahol elsősorban műsze­Magyarországon a mező- gazdasági termelés és az élelmiszeripar fejlődése meg­teremtette a kiegyensúlyo­zott élelmiszerellátás lehe­tőségét. Az egykori sok-sok nélkülözés után ma már ott tartunk, hogy túlságosan is nagy az az átlagos kalória­érték, amit elfogyasztott élel­miszerünk tartalmaz. Szerencsére az utóbbi években már sokan felismer­ték, hogy milyen veszélyek­kel jár a szervezet számára a felesleges teher. A népélel­mezésben eljutottunk annak felismeréséhez, hogy a táp­lálkozás korszerűsítése egyik legfontosabb feladattá vált. Az egészséges táplálkozás azonban csak akkor képzel­hető el, ha az élelmiszerter­melés ki tudja elégíteni a biológiailag értékesebb táp­lálékból az igényeket, tehát erőteljesen csökkenthető a zsiradék és a szénhidrát mennyisége, és növelhető az állati eredetű fehérje, és a vitamintartalmú élelmiszerek fogyasztása. Megduplázódott a választók Az ötödik ötéves tervben az élelmiszeriparnak egyik feladata éppen az, hogy fo­kozza a táplálkozás élettani szempontból értékesebb élel­miszerek termelését, ugyan­akkor alkalmazkodjon a ke­resletváltozáshoz, mégpedig úgy, hogy jelentősen bővül­jön a választék. Valljuk: a család, a gyermek, a munka­hely, a társadalom érdeke a nők munkájának a megköny- nyítése. A fejlődést minden­esetre jelzi, hogy a legutóbbi 18 esztendő alatt az élelmi­szeripar megduplázta az részeket és műszerésztanu­lókat keresnek. A harmadik a szövetkezet, amelynek többéves hagyományai van­nak, s a jövője is kecsegte­tő lehetne, ha ... Ha akadna több jelentke­ző. G. K. : — Mivel üze­münk dolgozói közül a nagy többségnek nincs meg a sza'kmunkási végzettsége, az egyik legrosszabbul fi­zető szövetkezet vagyunk a megye ipari szövetkezetei közül. Sz. Ly., személyzeti veze­tő: — Amelyik dolgozónk megszerzi a szakmunkás-bi­zonyítványt, annak rögtön egyikét forintot tudunk emelni az órabérén. Ennek ellenére úgy tűnik, ez sem csábító ma már. Pedig az elmúlt öt-hat év alatt 25— 30-an is elvégezték az isko­lát. Többségük most is itt dolgozik üzemünkben. Ta­valy azonban már nem volt ilyen sikeres a képzés. Ép­pen ezért az idén nem is indítottunk újabb előkészí­tőt. A hosszú csarnok mindkét oldalán fűrészportól kife- héredett ruhákban serény­kednek a dolgozók. Leg­többjük még a harmadik X-en innen. Szakmunkás alig-alig akad közöttük. K. Á., öt éve dolgozik a szövetkezetben : — Most már bánom, hogy abba­hagytam az iskolát. Két hónapig jártam, de aztán kezdett széthullani a társa­ság. Egy héten kétszer volt oktatás — kedden és csü­törtökön —, de mindig egy órával a munkabefejezés után kezdődött. Csak ekkor­ra értek ide a tanárok M.- ről. Az meg igen hosszú idő. A legtöbben addigra megszöktek. élelmiszerek választékát. Az 1960-as évek elején még csak 1800—>1900, tavaly pedig már 4000 élelmiszert és élvezeti cikket állított elő élelmiszer- iparunk. Szinte minden termékcso­portban gyorsuló ütemben nő az iparilag feldolgozott, konyhakész áruk aránya. Ez nemcsak a zöldség- és gyü- möloskonzervek esetében igaz. Ezt bizonyítja, hogy a különböző húskészítmények, édesipari termékek, tejter­mékek forgalma is jóval gyorsabb ütemben nő, mint a tőkehúsé, illetve a nyers cukoré, vagy a tejé. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy elégedettek lehe­tünk a választékkal, a minő­séggel és a csomagolással. Küzdelmes versenyben helytállni Nagyon sok termékünk vi­lághírű. A magyar szalámi, a dobozolt sonka, a marhahús, a minőségi bor, a paprika, a méz keresett termék minde­nütt. Ahhoz azonban, hogy a világpiacon még több ter­méket el tudjunk adni, a ki­vitelre kerülő élelmiszerek körét bővíteni, választékun­kat sokszínűbbé kell tenni. Ezért is hívta fel a figyel­met a párt Központi Bizott­ságának márciusi határozata arra, hogy a versenyképesség fokozása szükségessé teszi a piac változó igényeihez való fokozatos alkalmazkodást, a választék bővítését, a termé­kek jó minőségét, és azok ál­landóságát. Termékeinknek ugyanis küzdelmes verseny­ben kell helytállniuk a vi­I. M., 15 éve segédmun­kás, bár szakmája is van, üveges: — Sokan az egy­órás várakozás alatt elmen­tek koc&mázni. Mire meg­kezdődött a tanítás, eszük ágában sem volt visszajön­ni. Hárman maradtunk. Hármunkért pedig a vezetők nem fizették a tanárokat, így abbamaradt az okítás. Sz. Ly. : — Akadt közülük olyan is, aki megijedt a többletmunkától, vagy a követelményektől. Ugyanis tanulniuk kellett volna. Többek között magyart, számtant, szerkesztést... De volt olyan is, aki nem vette az egészet komolyan. Pedig fizettük a tanárokat, helyiséget biztosítottunk az oktatásra, s tanulmányi szabadságot is kaphatott volna az, aki végighallgatja a mindössze százórás, kö­rülbelül tízhetes előadás-so­rozatot. A. T. korábban szintén segédmunkásként dolgozott az üzemben, ö is a tanfo­lyam hallgatója volt. Miután megszűnt a kollektív tanu­lási lehetőség, magánúton elvégezte az iskolát, s si­keresen levizsgázott. Ko­rábban, míg segédmunkás volt, az órabére a tíz fo­rintot sem érte el. Jelenleg, mint szakmunkásnak a ke­resete óránként tizennégy forint. Igaz, ma már nem B.-n dolgozik. B. NAGYKÖZSÉG egyet­len ipari szövetkezetében a legfontosabb alapanyag a fa. A fa megmunkálásán hoz értő kezekre van szük­ség. A szövetkezetben csak­nem kétszázhetvenen dol- dolgoznak. Többségében be­tanított és segédmunkások. S ezek szerint azok is ma­radnak ... — jávor — lágpiacon. Mert gondoljuk csak meg: az NSZK-ban kol­bászból és szalámiból 350-fé- le kapható. És ebből csak három a magyar, a gyulai kolbász, a csípős paprikás szalámi és a Pick szalámi. Igaz, ezek a termékek kere­settek, de ha többet akarunk eladni, akkor a. kolbász- és szalámifélék választékát is bővítenünk kell. Az igazság természetesen az, hogy a választékbővítés pénzbe kerül. Például a fő­városban oly keresett jog­hurthab is francia licenc alapján, külföldi berendezé­sekkel készül, ha többet aka­runk gyártani, akkor újabb berendezések vásárlása szük­séges. A gyármányfejlesztést mégis meg kell valósítani, mert csak így lehet az egészséges táplálkozáshoz nélkülözhetetlen tejtermék­forgalmat növelni. Ha több jó minőségű sajtot, joghur­tot, kefirt gyártunk, csak ak­kor közelíthetjük meg fo­gyasztásban a fejlett táplál­kozási kultúrájú országok színvonalát. Egyenletes jó minőségben Természetesen a fogyasz­tás növeléséhez nem kell mindenütt feltétlenül a vá­lasztékot bővíteni. Legalább ennyire fontos a minőség, mégpedig az egyenletes mi­nőségű árutermelés. Ismert például, hogy a húsipar 65- féle terméket gyárt. Nagy a választék egyebek között kolbászfélékből, felvágottak­ból, sajtokból. Csakhogy ezek nem mindig kaphatók; a boltok technikai felszerelé­se, nagysága nem teszi le­hetővé a teljes választék árusítását. Körültekintőbb szervezéssel, nagyobb gon­dossággal azonban még így is többféle árut lehetne tar­tani az üzletekben. A hús­ipar termelésének megítélé­séhez tartozik az is, hogy a nagy választék nem mindig jár együtt a jó minőséggel. Ezen a területen a belföldi ellátásban ma már nem a választék bővítése a legfon­tosabb feladat, hanem a meglevő termékek minőségé­nek a javítása. Ez nem mond ellent annak, hogy például a húsiparnak is nagyobb gon­dot kellene fordítania a ház­tartási munka könnyítésére. A vevők kívánságának akkor tehet eleget, ha növeli a konyhakész húsok és a sze­letelt, kis egységbe csoma­golt, különböző húsrészek termelését és forgalomba ho­zatalát. Az élelmiszertermelés fo­kozása lehetővé teszi mind a belső ellátás javítását, mind az összkivitel negyedrészét kitevő mezőgazdasági és élelmiszerexport növelését. Mindenesetre az biztató: a mostani tervidőszakban több új élelmiszer-feldolgozó üzem épül, a régieket mo­dernizálják, s ez is hozzájá­rul ahhoz, hogy kialakuljon az összhang a mezőgazda- sági termelésben, a feldolgo­zásban, jobb, korszerűbb, vá­lasztékosabb termékeket gyárthasson. Cserkuti Ferenc Zsugorfóliában „utaznak” a bútorok {Szállításkor többször szenvednek károsodást a gyárakból kikerülő búto­rok. Ennek elkerülésére a Könnyűipari Minisztérium támogatásával zsugorfó­liás csomagolás alkalmazá­sára rendezkedik be a Ka­nizsa Bútorgyár. Az im­portból származó berende­zés egy része már a hely­színen van. A terv szerint az év második felében már fóliába csomagolva szállít­ják a bútort Nagykanizsá­ról a bútorüzletekbe és áruházakba. D. K. tMmmvmuvwummuwmwuMmHuvMmH Az AGROKER rákospalotai telepén már a nyári aratáshoz „vonultatták fel” a kombájnokat. A termelőszövetkezetek most kedvezményes feltételekkel vásárolhatják a szovjet aratógépeket. A Pest, Nógrád és Komárom megyét ellátó te­lepen SZ 5, illetve SZ 6 kombájn áll a termelőszövetkeze­tek rendelkezésére. A képen: Átadásra készítik elő a kom­bájnokat (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS) Elfásultak?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom