Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-17 / 141. szám
NÉPÚJSÁG 1978. június 17., szombat Ű|abb „Holló-akció” n gyorsabb levélkézbesítésért Mint már lapunkban megírtuk, a Magyar Posta új, automatizált levélfeldolgozó gépsort szerzett be. Erre azért volt szükség, mert az utóbbi húsz évben az egy postai dolgozóra jutó feladat több mint kétszeresére nőtt, és a belföldi levelezés 30 százaléka nem került másnap a címzettek kezébe. A levél-, postautalvány- és csomag- küldemények úgynevezett átfutási ideje ma már nem felel meg a követelményeknek, pedig a felmérések szemegfelelő vonalkódsorozat kerül, amelyet az irányítószámot leolvasó személy által a beadott információk alapján egy kódnyomtató egység helyez el. A küldeményeket a kódjelek megfelelően csoportosítják a végső szétosztáshoz. Az optikai irányítószámolvasóvonal az irányítószámokat automatikusan leolvassa, és vezérli a kódnyomtatót, amely a küldeményekre az irányítószámnak megfelelő kódsorozatot rányomA CÍMZETT magánszemély KÉZI CÍMZÉS Falatéi 3’u^öU^uöí- -’Tűtől- SctoodoA- V..Z5. 0EIB YjjAAir, u . GÉPI CÍMZÉS FELADÓI .Kovács Jázsefné Budapest PUrat Sándor u.25. 1194 Dr .Világi Lás áld Miskolc Kuruc u.77* 535 III rint a levélforgalom har- mincévenként megkétszereződik. A következőkben ismertetjük az automatizálás lépcsőfokait: A posta hosszú távú koncepció alapján 1971-ben hagyta jóvá az irányítószámok bevezetését, s így tudott megbirkózni a megnövekedett levélforgalommal. Az irányítószám bevezetése mintegy húszszázalékos termelékenységnövelést eredményezett a feldolgozásban, amely — hozzátehetjük — várakozáson felül sikerült. Ez volt a gépesítés alapja. A levélfeldolgozás mostani automatizálásával további, legalább 40 százalékos termelékenységnövekedést tűznek ki, s úgy vélik, ha az új címzési módot mind a közü- letek, mind a lakosság síként alkalmazza, mint az irányítószámokat, sikeres lesz az újabb „Holló-akció”. Az újabb „Holló-akció” lebonyolítása előtt a Magyar Posta az ELEKTROIMPEX Külkereskedelmi Vállalaton keresztül kért ajánlatot a levélfeldolgozás automatizálására. A legkedvezőbb ajánlatot a japán Toshiba cég tette. A gépsor 160 millió forintba került, és a budapesti 72-es számú postahivatalban működik majd. A Toshiba-gépsor több egységet magában foglal: az alak szerinti válogató a küldeményeket vastagság, méret, merevség, keménység szerint automatizálásra alkalmassá téve továbbítja a levélrendező és bélyegzőgépbe, amely egységes címolvasási helyzetbe hozza azokat, a jobb alsó sarokban feltüntetett előnyomott három függőleges piros csík alapján. Minden küldemény felületére az irányítószámnak tatja. A végső szétosztóvonal a kódolt küldeményeket az adott szétosztási programnak megfelelő részletességgel — rendeltetési hely, kézbesítési körzet stb. — szétosztja. A szakaszos szállítószalag a szétosztógép fiókjaiban felhalmozódott, és onnan kiemelt küldeményeket elszállítja a kötegkészítő munkahelyre. Ez az ismertetés sokak számára keveset mond, inkább a szakmabeliek értenek belőle, Mi is tehát a gyakorlati tennivalónk az automatizálás következtében? Az irányítószámok automatikus leolvasása miatt kétféle borítékra lesz szükség: az egyik gépi, a másik kézi címzésre szolgál. Minden borítékon a jobb alsó sarokban három piros színű függőleges csík (optikai jel) lesz. A kézi címzésű borítékokon segédvonalak jelölik a címzés helyét, és piros, téglalap alakú keretek az irányítószámét.- Az irányítószámot a korábbiaktól eltérő helyen kell feltüntetni. A belföldre szóló levélpostai küldeményeken nem a rendeltetési hely neve előtt, hanem a cím utolsó soraként alkalmazzuk. Ugyanez vonatkozik a feladó irányítószámára is. A kézi címzésű borítékon a külföldi ország irányítószámát ne a piros színű keretekbe írjuk, mert az ebben az esetben tévesen belföldre kerülhet. Azért, hogy a külföldre szóló küldeményeket a gép ki tudja választani, megkülönböztető jelölésükre „X” jelet alkalmazunk, a címzés utolsó soraként A legújabb címzési módszerekről a fenti mintákat adjuk. II nyugdíjas évek elé, felkészülten Húsz évig volt Nagy Istvánná, a zsadányi tanács vb- titkára. Most nyugdíjas. Azaz, mégsem egészen, de mert gyakorlatilag ugyan május 1-től már nem tölti be ezt a tisztet, de a hivatalos iratok még nem igazolták nyugdí- jasságát. Csak készül ezekre az évekre. Olyan derűvel, optimizmussal teszi ezt, amilyet csak az tehet, aki tudja: akkor sem fog pihenni — Pedig sokan azt mondták nekem, hiányozni fog a mindennapi aktív munka. Én nem, érzem ezt, mert mindig van mivel kezdeni a napot, van célom és ez így lesz az elkövetkezendő években is — mondja beszélgetésünk elején. Majd hirtelen, egy fordulattal témát változtat, a beszélgetés fonala visszagurul a múltba. Negyedévenként ötven forint tiszteletdíj Ez persze küzdelmes és változatos, mint minden olyan emberé, aki fiatalon és az akkori fiatalokra jellemző lelkesedéssel vett részt az új társadalmi rendszer kialakításában. Nagy Istvánná is így indult. A nőmozgalomban kezdte 1949-ben, majd mivel a kulturális élet vonzotta, vállalta a község népművelési ügyintézési teendőit. Amolyan félig hivatalos, félig társadalmi munka volt ez. A negyedévi 50 forintos tiszteletdíj is ezt fejezte ki. Aki átélte az akkori időszakot, jól tudja, mit jelentett kul- túrosnak lenni. Nem pénz, szív és lélek kellett hozzá, másképpen nem lehetett célt érni. Akkor figyeltek fel rá a felsőbb vezetők. És akkor találkozott először azzal a javaslattal: tanulnia kellene. — Kés kisgyermekem van, nem vállalhatom — volt a határozott válasz. Hogyan is gondolhatta akkor, hogy lesz idő, amikor öt gyermek mellett is vállalja a tanulást!... Huszonnégy — vagy két óra gondolkodási idő, Pedig így történt. 1958-ban — akkor már a földmíves- szövetkezetnél dolgozott, a járástól jöttek a vezetők és azt mondták: Nagyné, szeretnénk, ha elvállalná a községi tanácsnál a vb-titkári tisztséget. — Ez úgy ért, mint a villámcsapás — mondja. — Huszonnégy óra gondolta)» dási időt kértem. Elég lesz arra két óra is! — válaszolták. Mentem, hogy megkérdezzem a férjem. A sütőiparnál dolgozott, mondom, hogy mi előtt állok. Azt mondja: ő nem avatkozik bele, döntsék, ahogy jónak látom... Hát így történt. De nem tudtam, mit vállalok. 1958 decemberében lettem vb-titkár és 1959 januárjában már elküldték Nyíregyházára a hathónapos állam- igazgatási iskolára. Hivatás, tanulás — család, öt gyerekkel Hát, igen nehéz volt ez a hat hónap... — Ekkor már ott volt a harmadik gyerek is. És 1960- ban a negyedik, 1962-ben az ötödik. És munka, munka, munka. Akkor még kéthetenként tartották a vb-ülé- seket, havonta a tanácsüléseket. Ezek előkészítése is a feladataim közé tartozott, a sok egyéb államigazgatási teendők mellett. Persze ez non jelenti azt, hogy nem volt kollektív munka. A bizottságok, a tanácstagok, na és a szűkebb család; az apparátus, sokat segített. Furcsa hallani, hogy az apparátust, munkatársait „szűkebb családnak” mondja. S ez nem elszólás. Így is érez. Mert való igaz, hogy a tanulását e szűkebb család is segítette. A hathónapos iskolánál ugyanis nem lehetett megállni. Következett a tanácsakadémia. Egy évig Budapestre járt, minden hét végén haza, a családjához, öt gyermékéhez, s ha munkatársai és hozzátartozói nem segítettek volna, aligha sikerült volna az előbbre jutás a tanulásban. De így még arra is volt ereje,. ideje, hogy elvégezze a tanács- akadémia második évfolyamát is — levelező úton —, erre már felsőbb vezetői sem kötelezték. Rz anya példája Ösztönző Soha nem volt egy szabad hétvégéje, egy szabad vasárnapja. Mégis most is úgy beszél erről: megérte. Miért? Mert nemcsak a tisztségében tudott helytállni, ez a nagy akarat, a tanulás iránti vágy gyümölcsözött otthon a családban is. Mert így igaz: a szülő példaképe a gyermeknek. Nagy Istvánné családjában, az apa kitartó, becsületes munkája, hogy megmaradt választott szakmájánál, és az anya hűsége a tanuláshoz, példája volt a gyermekeknek. Emellett az elismerés sem maradt el. A kitüntetések közül, amelyeket kapott a legmagasabb : a Munka Érdemrend bronz fokozata. A gyermekek maguk előtt látva ezt a határtalan ta- nulnivágyást, a szép példát, bizonyára merítettek ebből. Igazolja ezt, hogy kivétel nélkül mindegyik tanult és tovább tanult Gyöngyi a legidősebb, agrártudományi egyetemen végzett s mellé megszerezte a tanári diplomát. Kati óvónő lett. Zsolt szakmát tanult, Márta most érettségizett, Robi, a legifjabb az idén szakmunkás- képzős. Lehet-e ennél nagyobb boldogság? Hat unoka és a közélet Talán az, hogy immár hat unoka veszi körül a nyugdíjba vonuló Nagy Istvánnét, s így több idő jut most már rájuk is. Visszakanyarodunk a mára, a beszélgetés elejére... — Nyugdíjas éveim — úgy érzem — tartalmasak lesznek, mert azzá teszem —, mondja befejezésül. — Most a helyi MSZMP csúcsvezetőségén dolgozom napi három órát, adminisztrálok. A legjobban persze annak örülök,-hogy ezután majd sokat olvashatok. Van saját könyvtáram, vagy kétszáz kötet, de eddig még alig jutottam hozzá. Ezután lesz időm, s a helyi könyvtárnak is aktív tagja vagyok, többet járhatok majd oda. Emellett a Hazafias Népfront megyei nő- és rétegpolitikai bizottságának tagja vagyok, és helyi tanácstag. Na és, majd elf elejtettem, a kézimunkaszakkörbe is járok. Kézimunkázni nagyon szeretek! — Sa kézitáska aljából pillanatok alatt előkerül egy gyönyörűen hímzett kalocsai terítő, mintegy bizonyságul. Valóban . tartalmas, szép nyugdíjas évék elé néz Nagy Istvánné. Valahogy így kell készülni ezekre az évekre, mert minden kornak megvan a maga szépsége... Kasnyik Judit Kiscsákói mesebeszéd Kiscsákó kis település. Távol esik a városoktól, de még a községektől is. Szerencsére van egy vegyes- és italboltja. Így hát nem kell minden kisebb-nagyobb bevásárlásért hosszú utat megtenni. A boltban mindenféle dolgot árulnak. Élelmiszert éppúgy, mint fehérneműt és természetesen italt is. Sőt, olykor bir- kapörkölt-vacsorát is rendeznek. Mindez helyénvaló lenne, ha az árusításnak nem lennének mellékzöngéi. _ Mégpedig olyanok, amelyek • okkal háborítják fel a vásárlókat, bárhol is történjenek. Csakhogy Kiscsákón lassan kelnek szárnyra a hírek, idő kell, mire eljutnak Nagyszénásra vagy Orosházára. S akkor sem biztos, hogy nyomban meghallgatásra találnak. Mert miért ne lehetne mesebeszéd is az, ami olyan rettentő nagy távolságban történik, ahova ember fia el nem láthat. Ám másképp vélekedett az orosházi járási városi Népi Ellenőrzési Bizottság. A közelmúltban ugyanis egy bejelentés érkezett. Az egyik vevő fél kiló lángolt kolbászt vásárolt 48 forintért. Odahaza aztán kiderült, hogy a lángolt kolbász helyett olcsóbb minőségű füstölt kolbász került a csomagolópapjrba. Azt is csak odahaza vette észre, hogy a hajsütővas dobozára 142 forint van feltüntetve, noha az áruért 162 forintot fizetett. A népi ellenőrök nem haboztak, a helyszínen győződtek meg a bejelentés alaposságáról. Mégpedig nem is akárhogyan. A próbavásárláskor a bolt vezetője a népi ellenőröket is becsapta. Többek között egy női hálóinget vásároltak. Természetesen nem volt- rajta árcédula. A bolt vezetője 168 forintot számolt érte. Jóllehet az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ-központ a hálóing fogyasztói árát 143 forintban állapította meg. Mikor magyarázatot kértek tőle, igen logikus válasszal szolgált. Azért alkalmazott helytelen árat, mert összetévesztette azzal a hálóinggel, amelyet karácsonyra kapott a lányától. S azt is 168 forintért adta el, mivel annyi volt a fogyasztói ára. Szó, ami szó, így igazolást nyert az is, 'hogy Kiscsákón „maszek” árusítás is folyik. Aztán másra is. fény derült. Szilveszterkor birka- pörkölt-yacsorát rendezték. A birkát a boltvezető a saját szakállára vásárolta. A rendezvényen működési engedéllyel nem rendelkező zenészek húzták a talp alá valót. A birkahúsból mindenkinek jutott. Még a vendégeknek is, ámbár nem sok, mert lehettek vagy nyolcvanan. De baj nem történt, hiszen a húsból Egy hiányosság erénye Hiányosságról olvastam a napokban egy tanácsülésre összeállított beszámoló jelentésben. Hiányosságról — amelynek megörültem, bár tudom, az államigazgatási szerv, sőt a nagy közösség szempontjából sincs teljesen igazam. Minden további magyarázkodás, utalás helyett hadd idézzem az olvasott mondatokat: „Hiányosságként kell megemlíteni azt, hogy továbbra is gondot okoz a társadalmi munka végzésénék dokumentálása. Gyakran tapasztaljuk, hogy a munkák — sokszor nem kis értékben — elkészülnek, azonban elszámolásuk nem történik meg. Ezért az ilyen tevékenységek nem szerepelnek az összesített értékekben, így ezek megfelelő elismerésére sem kerülhet sor.” Való igaz, számon kell tartani, mikor, mivel gazdagodik a közösség, s hogy kit, kiket illet ezért* a megérdemelt elismerés. Ugyanakkor pontosan ezért a „mulasztásért” szimpatikusak számomra az említett hiányosság „elkövetői”: nem a hivatalos elismerésért fúrnak, faragnak, építések, lapátolnak, önként — lakóhelyük, munkahelyük gyermekeik óvodája, iskolája javára. Az „elszámolást”, gyanítom, ők másként értelmezik, értékelik. Például úgy, ahogyan azt néhány évvel ezelőtt egy vadonatúj óvodában láttam. Az óvoda az alapoktól a cserépig, a belső szerelésig a nagy gyár mun- káskolléktíváinak társadalmi munkáját hirdeti. Az átadási ünnepségen természetesen ott voltak a brigád képviselői is. Az apróságok egykettőre megbarátkoztak a ruháskosámyi ajándékkal érkező munkásokkal és órákig játszottak együtt. És hallottam a „miért csinálja” kérdésre az öntudatos választ a szabad szombatján társadalmi munkát vállaló lakatostól: „gondolhatja, hogy nem pérmiumért vagy plecsniért!” Nos, az elszámolás végül — ha nem is „a társadalmi munka dokumentálása”, ' és a „tevékenység összesítése” révén —, de megtörténik. A szóban forgó hiányosság tehát legalább annyira erény, mint amennyire hiba. Soha rosszabbat! (tóth) az ÁFÉSZ egyik ügyvezetője is vásárolt. Még a zavaros elszámolás sem okozott nehészéget. Noha ember legyen a talpán, aki eligazodik' rajta. Az sem szúrt szemet az illetékeseknek, hogy a mérleg rosszul van beállítva, hogy a süteményeknek különös az árvetése és az árcédulák több áruról hiányoznak. Az ÁFÉSZ természetesen igyekezett a maga módján eleget tenni ellenőrzési kötelezettségének. A múlt évben az ellenőrző bizottság elnöke is járt Kiscsákón. A fogyasztói érdekvédelmet vizsgálta meg. Mindent rendben talált. Tapasztalatait eképpen foglalta jegyzőkönyvbe: a mérőeszközök hitelesítése megtörtént, a próbavásárlások eredménye hibátlan. Nem csoda, hogy elégedett szívvel távozott. A hálózati ellenőr is alig talált kifogásolnivalót. A fogyasztókat pedig senki sem kérdezte meg. A népi ellenőrök vizsgálata nyomán a bolt vezetőjét felfüggesztették állásából, s fegyelmi eljárást indítottak ellene. Az eset tanulságul kell, hogy szolgáljon az orosházi ÁFÉSZ-nek. A saját hírneve és a fogyasztók érdekvédelme hatékonyabb belső ellenőrzést igényel. Hiszen csak így lehet a visszaéléseket megelőzni. (Serédi)
