Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
NÉPÚJSÁG Az például, hogy rendszerint igen nehéz körülmények között is kitűnően végrehajtotta a feladatát^ a Kossuth brigád, amely így az idők folyamán megbecsülést, hírnevet szerzett. Megkapta az aranykoszorús jelvényt is. Három éve — 48 évesen — megvált a brigádtól Marsi András és gépkísérői beosztásba került. Ezt már egymaga csinálja. A mozdonyokat kíséri a vontatási főnökség telephelyére, onnan pedig vissza az állomásra, az induló szerelvényekhez. Könnyebb munka, de nagy figyelmet, pontosságot kíván. Eddig 26 évet dolgozott a vasútnál. Szolgálatból soha nem késett, beteg is mindössze két hétig volt. Két éve jelentkezett nála az úgynevezett vasutasbetegség, a reuma, kezeltetnie kellett magát. Még négy éve van hátra, korkedvezménnyel mehet nyugdíjba. Megy is majd. A feleségével együtt — aki a békéscsabai Lenin Tsz-ben dolgozik — a háztáji állatnevelést akarja fejleszteni, ami eddig is jól jövedelmezett. — Ebből épült — OTP- kölcsön nélkül — a családi házuk. Persze alaposan meg kellett dolgozni minden forintért. Szegény, napszámos családból származik, és meggyőződése, hogy érdemes azért a társadalomért dolgozni, amelyben becsülete van a munkának. Ezért lett 15 éve párttag, 9 éve pedig munkásőr. Számos elismerésben részesült. Háromszor kapta meg a Kiváló Dolgozó, egyszer a Kiváló Vasutas kitüntető jelvényt. Az idén áprilisban az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. Pásztor Béla Érdemei elismeréséül Marsi András 1952-ben került a MÁV-hoz vonatkísérőnek. A fékbódéban utazott a Lökösháza—Szob között közlekedő tehervona- tokon, oda és vissza. Akkor, 25 évesen érdekesnek, kalandosnak tartotta ezt a foglalkozást. Elviselte nyáron a hőséget, télen a dermesztő hideget. 1956-ban Békéscsabán állomási szolgálatra osztották be. Kocsirendező, majd tolatásvezető lett. Eleinte nehéz körülmények között dolgozott. ' A mozdonyok ké- zifékes gőzösök voltak, a váltókat is kézzel kellett állítani, ami lassította a kocsik vontatását, rendezését. Talán mások is emlékeznek még a ' 377-es sorozatszámú, vasutaskörökben „kacsa” becenevű tolatómozdonyra, amely az utcákon kanyargó iparvágányon füstöt okádva döcögött néhány vagonnal az állomásról az István malomba, onnan meg vissza. Ezt a szerelvényt is sokszor ő állította össze és kísérte át biztonságosan a városon. Az 1960-as évek elején érkezett az első M—31-es Diesel-tolatómozdony Békéscsabára. Ennek a jól gyorsuló és légfékes vontatónak a segítségével szaporább lett a munka. Az ütemmel persze a kocsirendezőknek is lépést kellett tartaniuk. Marsi András, mint a 4 tagú Kossuth Lajos Szocialista Brigád vezetője társaival rendszerint az állomás északi részén «teljesített szolgálatot. A TÜZÉP-, az AFOR- és az ÁÉV-telep, az István malom, a körforgalmi rakodótér, az átrakóvágány és a vasúti raktár tartozott a brigád működési területéhez, később pedig a konzervgyár és az AGRO- KER iparvágánya is hozzájött. A szabad ég alatt, vagy ahogy mondják, a „csillaggarázsban” a munkakörülményeket nagyrészt a természeti erők szabják meg. Ám a vagonokat ki- és berakodáshoz akkor is a helyükre kell állítani, amikor mondjuk tombol a vihar, vagy az erős szél térdig érő hóbuckákat sodor össze. Ilyenkor különösen veszélyes a tolatás, a mozgásban levő kocsik összekapcsolása, vagy szétkapcsolása. A munkavédelmi óvórendszabályok betartására persze mindig nagy gondot kell fordítani, mert bármilyen mulasztás súlyos következményekkel járhat. Marsi András csapatából a hosszú évek során* ketten vesztették el az életüket. Az egyik társa az ütközők közé került, a másiknak a mozdony levágta a lábát. A helyszíneli meghaltak. Ö mindkét tragikus balesetnél ott volt, amire ma is megrendültén gondol vissza: — Pillanatnyi meggondolatlanság, egy csöppnyi tévedés és bekövetkezett a baj. Menthetetlenül. Kivizsgálták a baleset okát, és megállapították, hogy engem nem terhel felelősség, mégsem tudtam megnyugodni. Sokáig töprengtem magamban: hátha mulasztást követtem .el. Talán aznap nem vettem észre, hogy valami bántja őket, másfelé jár a gondolatuk? Máig sem tudom .. . Azért sok szépsége is volt annak az időszaknak, amikor Marsi András még tolatásvezetőként dolgozott. Fotó: Béla Ottó Elégedett ember a juhász Kanyarog az út Szeghalom és Füzesgyarmat között. Mintegy színes képeslap, olyan a táj. Izmosán, méregzölden bokrosodik a búza. Nincsenek olyan csillogó víztükrök közöttük, mint tavaly ebben az időben. Békésen legelnek a juhok, az üde zöld mezőn, fekete színű puli terelgeti a nyájat, egynek sem lehet elkódorogni a sorból. mert azon nyomban belecsimpaszkodik a bőrébe, mint a kullancs. Dús, zsenge fűvel terített asztalt kínál a nyájnak a füzesgyarmati határ. A juhász, Kiss Imre a szemére húzott kalap alól elégedetten figyeli a jószágokat. Hogyne lenne elégedett, hiszen szépen fejlődnek a juhok, nemrég nyírták meg őket, a gyapjú is jól fizetett. A távolban az ég alján zavaros a levegő, eső lesz. Nem árt a legelőnek, sőt a májusi langyos eső zölden, frissen tartja a füvet, még hosszú ideig, a nyájnak. Elégedett ember a juhász. Miért is ne lenne. Szereti a munkáját, jól is keres, egy vezető se mondta még eddig, hogy álljon odább. Igaz, megmondhatja akár ki, hogy Kiss Imre nem olyan ember, akivel ne lehetnének elégedettek. Nem magas, nem is kicsi, szívós sziki ember, akinek nem árt az idő akárhogy forduljon is. Igaz, itt aztán meg lehet edződni. Egyformán jól kell tűrni a verejtékcsorgató hőséget, az esőt, amely megtalálja a legkisebb rést is a ruhán, Különösen ha fúj is a bőrt cserző pusztai szél. A 47. évét tapossa és ebben a korban az ember már többet gondolkozik az eliramló életről. Van idő itt a nyáj mellett a gondolkodásra, a meditációra. Mit is csinálna egyebet a pásztorember a sok idejével? Ilyenkor tavasztájon a jó legelőn sokminden megfordul a fejében. Túl vannak az el- lésen a bárányok, amikor ott kellett éjszakázni velük, hogy lássa, rendben van-e' minden. Nem lenne kötelessége, van a hodályban éjjeliőr, de nem igazi juhász ember az, aki másra bízza ilyenkor az állatot. Ismeri ő mindet, tudja a szokásukat, szinte mind a 250-nek, mert ennyi van egy falkában. Hogyne ismerné a jószágokat, hiszen már a nagyapja is azzal foglalkozott, meg az apja is. Az apjára sokat gondol mostanában. Akkurátus, csendes beszédű ember volt. Mintha tegnap történt volna, olyan közelinek tűnik, pedig van már 40 esztendeje, hogy így szólt az egyik reggel: „Na, Imre fiam, gyere velem, kitapogatjuk, van-e érzéked a jószágokhoz.” De boldog volt, amikor az apja odaadta a kampós botját, ami bizony akkor még jóval nagyobb volt mint az Imre gyerek. Pedig a juhász embernek a kampós botja a mindene, meg persze a puli kutyája. Ezek nélkül nem Juhász a juhász. Szépen faragott bot volt, csillogó réz- kampóval. A maga gyerekkoráról a saját gyerekei jutnak eszébe. A nagyobbik az istennek sem akart juhász lenni, pedig nagyon szerette volna, ha nem marad félbe ez a családi hagyomány. De hát a gyerek tudja! Neki bezzeg nem volt más választása, kitűnő tanuló létére csak a hat osztályt végezte el. A vizsgán a tanító megsimogatta a fejét. Na fiam, ha már így alakult, nem tanulhatsz tovább, becsülettel álld meg a helyed az életben. Kiss Imre megfogadta az életre szóló jókívánságot, igyekezett is úgy élni, hogy ne szólhassa meg senki, ne legyen becstelen ember. A gyereke tanulhatott, megvolt rá a módja. Iparos ember szeretne lenni, az is lesz. Pesten jár iskolába, most fog ballagni, persze hogy elmennek az asszonnyal erre a nagy eseményre. Villanyszerelő lesz, tanult ember. A kisebbik még iskolába jár, általánosba, hogy mi lesz belőle még nem pendítette meg, de hogy nem juhász, az már biztos. Próbálta már kitudni, miért nem követi apját egyik fia sem, de nem tudott velük dűlőre jutni. Nem haj- szás foglalkozás ez, nyugodt, kiegyensúlyozott életet jelent. Nem hallott még olyan juhászról, akit infarktus vitt volna el. Persze hogy itt is van mit csinálni, nem munka nélküli foglalkozás ez, de nem is lehet hasonlítani máshoz. A pénz miatt? Hiszen a keresetre sem lehet panasza. Éppen valamelyik este számolta össze, hogy tavaly a havi átlaga egy forint híján ötezer forint volt. Nem rossz ez. Futotta belőle egy takaros házra a községben, a gyerekeket is becsülettel felnevelte. Még nyugdíjig van elég ideje, tud félrerakni a gyerekeknek, hogy nyugodt szívvel elereszthesse őket az életbe. A mostani rendszerben, ha az ember megbecsüli magát, úgy élhet ahogy akar. Becsület legyen a munkában és az életben is, nem lehet hiba akkor. Kocsi fut a kövesúton, dudál a juhásznak. A szövetkezet, a füzesgyarmati Vörös Csillag elnöke így üdvözli Kiss Imrét. A falka közben csendesen legelészik, s messzire távolodik a juhásztól. Megemeli a kampós botot, széles kört ír le a levegőben, s halkan odaszól a pulinak. — Eridj csak Ügyes, hajtsd vissza őket. A puli nekiiramodik a mezőnek. — Jó kis kutÿa, csak egy kicsit gyors. Majd lecsillapodik ha öregszik. Kölyök ;cu- tya még. 1978. május 14., vasárnap Biztonságosabban A sarkvidék meghódítása a Technika Házában Változatos program várja azokat az érdeklődőket, akik ellátogatnak a héten a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége és tagegyesületeinek rendezvényeire. Az ötödik hetébe lépő műszaki fejlesztési hónap kiemelkedő előadásának ígérkezik A sarkvidék meghódításának gazdasági és tudományos jelentősége című előadás, amelyet Békéscsabán, a Technika Házában tartanak meg e hét szerdáján. Előadó: K. N. Csuba- kov, a sarkvidéki hajózási igazgatóság vezetője. Nagy érdeklődésre tarthat számot A baromfifeldolgozó vállalat rekonstrukciója című előadás is, amelyet Békéscsabán rendez meg a Magyar Elelme- zésipari Tudományos Egyesület hétfőn. A következő nap kiemelkedő eseménye Az ármechanizmus és új szabályozásának kérdése című program, a csabai Körös Szállóban. „Jól sikerült a Szabadságteretek, végre biztonságosan lehet ott is közlekedni” — szólt egyik fővárosi ismerősöm a napokban, aki gyakran látogat Békéscsabára. Miután elváltunk, gondolkodtam, hogy mi is kellett ahhoz, hogy a téren a közlekedés biztonságosabb legyen. A megyeszékhely közlekedési rekonstrukciójának második ütemként, a 44/A főút kialakítását követően valósult meg a Szabadság tér és az István király tér jelenlegi formájában. Az esztétikán túl már a tervezésnél, majd az építésnél elsődleges szempontnak tekintették a tervezők és a közlekedési szakemberek a biztonság és az átbocsájtóképesség növelését. Az átépítés során a Szabadság térre és az István király térre az osztott pályás utakra meghatározott forgalmi rend az érvényes. A rekonstrukcióhoz hozzá tartozik, a Kossuth téren a már működő, valamint a Dózsa György út és Bartók Béla út kereszteződésében a közeljövőben üzembe helyezésre kerülő jelzőlámparendszer is. A mai közlekedési igényeknek megfelelően szabályozott, párhuzamos közlekedést valósítottak meg, a tömegközlekedési járművek részére buszsáv készült, a csomópontokban a járműosztályozás egyértelmű a parkolóhelyek szabályozásával és kialakításával csökken a konfliktushelyzetek száma. Mindezekkel egy időben nőtt a gyalogosok biztonsága is. Este az útkereszteződésekben, gyalogátkelőhelyek közelében sárga fényű lámpa világítja meg az úttestet, ami már messziről felhívja a gépjárművezetők figyelmét a veszélyhelyzetre, ugyanakkor a gyalogosok is jobban láthatók. Az autóbusz-megállóhelyek kialakítása már megfelel a távlati fejlesztési elképzeléseknek, ugyanis figyelembe vették a csuklós autóbuszok jövőbeni gyarapodását. Ügy tűnik, évek után, végre sikerült megoldani a megyeszékhely belvárosában a kulturált, biztonságos közlekedést úgy, hogy az átmenő forgalom is felgyorsult. — szekeres — legnagyobb vásárlójuk a Szovjetunió és az USB Szeretnék megtartani a kiváló címet A közelmúltban egyedülálló módon ünnepelhettek a gyulai szövetkezetek. Egy időben két szövetkezet tagsága gyülekezett az Erkel Művelődési Házban az ünnepi közgyűlésre. Ez alkalommal nyújtotta áta KISZÖV, a könnyűipari, illetve a Ko- hó_ és Gépipari Minisztérium megbízásából a gyulai szabóknak és az ugyancsak gyulai fa- és fémbútoripariaknak az Ágazat Kiváló Szövetkezete megtisztelő címet. Mindkét üzem elsősorban az elmúlt évi eredményes munkájukért kapta a kitüntetést. Nos, ez alkalommal érdemes bemutani milyen tevékenységet és milyen többlet- feladatokat vállalt, illetve végzett a Gyulai Fa- és Fém- bútoripari Szövetkezet: Az elmúlt évre tervezett 206 millió forintos termelési értéket 5,5 százalékkal túlteljesítették, ami 217,5 millió forintos termelési értékben realizálódott. Ebből anyagmentes termelési értekük majdnem 100 millió forintot tesz ki. Teljes termelésük több mint felét a külföldi piacokon értékesítették, s ezen belül több mint 13,5 millió forint értékben nyugati országokba küldték termékeiket. Az exporttevékenységben is jelentős fejlődést mutattak fel, amely annyit jelent, hogy 1977-ben mintegy 40 százalékkal többet adtak el az európai és az amerikai piacon. Mindez nem az anyagi technikai bázis kiszélesítésével — hiszen számottevő gépi beruházásra az év folyamán nem került sor ■— hanem a termelőkapacitások bővítésével a meglevő tartalékok feltárásával sikerült megoldani. Ugyanakkor kedvezően alakult a termékösz- szetétel is, pedig évente 100 —125 típusú terméket bocsátanak ki az üzemből. Mint látható a szocialista és a tőkés exportban jelentős túltejesítés született. Különösen nagy bevételt eredményezett az a termékük, amelyet a Szovjetunióban értékesítettek — a színházi nézőtéri berendezések, a zsöllye székek. A szövetkezet fizikai és szellemi dolgozóinak létszáma tavaly, az azt megelőző évhez viszonyítva, növekedett. Ennek fő oka az eleki szövetkezet beolvadása volt, de az előzetesen számításba vett fél év időtartam helyett a mezőkovácsházi telep is egész évben a szövetkezet keretein belül működött. Mint a szövetkezet vezetői megállapították, a hathatós szervezési intézkedések és a gyártmányösszetétel kedvező volta mellett, az 1962 óta működő brigádmozgalom is nagyrészt elősegítette, hogy a terveket túlteljesítették. A 400 dolgozót foglalkoztató üzem több mint fele brigádokban tevékenykedik. A 17 brigád közül az ünnepségen hét közösség vehette át a Kiváló Brigád címet, s közülük az egyik, a Munkácsy brigád, a megyei pártbizottság jubileumi oklevelét. Idei terveikben 226 millió forintos termelési érték előállítása szerepel. Az első negyedévüket 100 százalékra teljesítették. Ebből is látható, hogy nemcsak a kiváló cím eléréséért dolgoztak, hanem ezt a jövőben is szeretnék megtartani. ' — jávor — Fantázianeve: Csongor. Évente mintegy 5000 darabot gyártanak az írólapos székekből, amelyeket elsősorban a kultúrházak és oktatási intézmények vásárolnak Fotó: Veress Erzsi
