Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-21 / 118. szám
O 1978. május 21., vasárnap Csaknem 140 ezer forint az öregek sznciális otthonára A szocialista brigádoktól, a különböző munkahelyek kollektíváitól újabb befizetések érkeztek a megyei tanács egészségügyi osztályára a békésiek felhívása nyomán. Ismét sokan vállalták, hogy egynapi keresetüknek megfelelő összeget ajánlanak fel a megyében épülő, vagy bővítendő szociális otthon részére. A szarvasi ÁFÉSZ békés- szentándrási Zrínyi Ilona brigádja 2748 forintot fizetett be az elmúlt héten. A Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat három kollektívája: Madame Curie, Darvas József és Váczi Mihály nevét viselő szocialista brigád összesen 2298 forintot küldött. A Muronyi Állami Gazdaság Münnich Ferenc brigádja kétezer forintot, a Békéscsabai Kötöttárugyár több kollektívájától szintén érkezett jelentős ösz- szeg. Így az Asztalos-, az Antos- és a Kulich Gyula brigád küldött a csekkszámlára pénzt. Ezenkívül a kéményseprő vállalat, a békési Volán-telep dolgozói, az orosházi és a Murányi Állami Gazdaság, a békéscsabai Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet, a békéscsabai Univerzál, ,a csorvási Ady Tsz, a Békéscsabai Ruházati KSz, és az orosházi gyógyszertár kollektívái is elküldték felajánlásaikat. Eddig összesen 139 ezer 181 forint érkezett be a szociális otthon építésére. Fejlődő község Örménykút Nyolcszáz liter vér Tavaly szervezték közös tanáccsá a kardosi és ör- ménykúti tanácsot. A lakosságban felmerült az a kérdés, hogy nem jelent-e majd hátrányt, ha Kardosra költözik a tanács. A tények igazolták, hogy nem, hiszen egyetlen alkalommal sem fordult elő, hogy ügyes-bajos dolgaikkal Kardosra kellett volna menniük az örmény- kútiaknak. Tusjak Mihály, a közös tanács elnöke mindennap átjár a kisközségbe, és ott intézi a csaknem ezer lélekszámú falu gondjait. Mindkét kisközségnek jelentős községfejlesztési terve van, most az örménykúti- ból ragadtunk ki néhány példát. Ebben az évben elkészül a törpevízmű a községben, valamint a külső és belső villamosítás. A külső területeken mintegy 28-an érdekeltek a villamosításban, ez egyenként 10—15 ezer forintba fog kerülni a tanyákon lakóiknak. A belső villamosítás felét a lakosság befizetései adják, másik felét a községi tanács teszi hozzá. Hasonló a helyzet á törpevízmű építése esetében is, a termelőszövetkezet, az intézmények, a lakosság, valamint a vízügyi alap összege teszi lehetővé, hogy ez évben megépüljön. A község intenzív fejlődését bizonyítja az is, hogy ebben az évben több mint tíz lakás épül. Bővítették az óvodát, az orvosi rendelőt és a tűzoltók felszerelését. Jelentős az a társadalmi munka, amellyel a lakosság hozzájárul a községfejlesztéshez. A KlSZ-alapszerve- zet, amely 20-tagú, maga végzi az intézmények parkosítását és nagyon sok alkalommal szervezőkészségével segíti a község fejlődését. A termelőszövetkezet szocialista szerződést kötött az iskolával, és az egyes kirándulásokra autóbuszt ad. Másfél évvel ezelőtt -alakult ötven taggal a mező- berényi Aranykalász Termelőszövetkezet Vöröskereszt alapszervezete. Az eltelt időszak alatt taglétszámuk csaknem háromszorosára nőtt. Munkájuk sikerét bizonyítja, hogy az elmúlt évben megkapták „A megye legjobb tsz-e a vöröskeresztes munkában” címet. Tavaly a három ízben megszervezett véradás alkalmával összesen mintegy nyolcszáz litert adtak a gyógyító, életmentő vérből. Eredményes munkájuk egyik titka, hogy szervezetten működik aktivistahálózatuk. Egy vezetőségi tagnak 8—10 aktivista segít ellátni feladatát. Rendszeresen gondoznak két idős embert, de gyakran meglátogatják a többi tsz-nyugdíjast is. Több jól sikerült előadást tartottak a dohányzás. és alkoholizmus káros hatásairól. Hogy rövid idő alatt ilyen jól működő kollektíva alakult ki, abban jelentős szerepet játszik a szövetkezet vezetőségének támogatása és a szocialista brigádokkal való együttműködés is. „Szeretném még megélni...” Régi bútorokkal berendezett, sötét szabóműhelyben vagyunk. Körülöttünk férceit kabátok, és javításra váró ruhadarabok. A falon egy fénykép, amelyen a fotográfus egy 75 évvel ezelőtti pillanatot örökített meg, Ezen az ünnepi alkalomra kiöltözött volt cég- tulajdonos apját látjuk segédei és tanulói körében. Az üzletet most Kován Mihályné vezeti özvegyi jogon. Gyebnár Mihály nyugdíjas szabó egyedül dolgozik itt. Főként igazítást, javítást és olykor ruhavarrást is válall. Élete — az általa elmondottak alapján — nyitott könyv, amely a kívülállóknak talán nem tűnik rendkívülinek. A hangsúly azonban nem is ezen, hanem azon van: ki, hogyan tud helytállni a válságos pillanatokban, s mekkora részt vállal mások segítésében. Az ő esetében a kritikus állapot akkor következett be, amikor felesége meghalt, és neki egy öthónapos csecsemőről és még két kiskorú gyermekéről kellett gondoskodnia. Igaz, rokonai nem hagyták magukra őket. Nem részletezzük, milyenek lehettek a körülmények abban a szoba-konyhás lakásban, ahol 15 ember hosszú időn át együtt élt, összezárva. A megélhetés nehézségeivel nap mint nap meg kellett küzdeni. Ez a vitalitás tovább erősödött benne. Másodszor is megnősült, és ebből a házasságából született meg a negyedik gyerek. Azóta valamennyien felnőttek, és eddig már hat unokának örülhet. A családban öten voltak testvérek. Édesapjuk napszámos volt, a Tanácsköztársaság bukásakor mint vörös katonát 'a románok elfogták és csak hét hónap után engedték szabadon. Gyebnár Mihály 1906-ban Békéscsabán született. Az elemi után kisebb alkalmi munkákat végzett, majd kitanulta a szabószakmát. A mezőberényi iparosok előtt az egyik mestere a következő szavakkal jellemezte: „Ezt a kölköt nagyon szeretem, csak egy baj van: hogy kommunista.” Örök igazság: a szükség- szerű és a véletlen játéka kihat életünk, sorsunk alakulására. Gyebnár Mihály éppen akkor állt másodszor a sorozóbizottság elé, amikor a szövetségesek repülői a békéscsabai vasútállomás környékét bombázták, s így sikerült elkerülnie a behívást ... A felszabadulás után előbb a mezőgazdaságban, majd különféle szabóságokban dolgozott. Közéleti tevékenysége 1956-ban kezdődött, amikor is megválasztották a III. kerületi békebizottság elnökévé. Két évvel később a kerületi népfrontbizottság titkára, és 1959-ben tanácstag lett. Akkor lépett be a párt tagjainak sorába is. Eredményes társadalmi munkájáért többször is kitüntették. Most mint nyugdíjas, a Kován-műhelyben napi 4—5 órát dolgozik. Szabad idejének jelentős részét a közéletben vállalt megbízatások teljesítése, a kerületi lakosság ügyes-bajos dolgainak intézése tölti ki. Az ifjúsági rendezvényektől kezdve a nyugdíjasok ösz- szejöveteléig mindenütt ott van. Mint mondotta : „Szeretném még megélni azt az időt, amikor rendeződik kerületünk szennyvízelvezetésének égető problémája, valamint megélni azt az eseményt, amikor a IV—VIII. számú iskola új épülettel bővül. A jelenlegi állapot ugyanis sokáig nem tartható fenn...” Ezek a keresetlen szavak egy olyan ember óhaját fejezik ki, aki kenyere javát ugyan megette, de életében igyekezett és még ma is igyekszik minél többet ten-' ni a közösségért, s nem utolsósorban a nálánál jóval fiatalabb korosztályokért ... —y—n Gyuha néni egy öreg birkanyíró ollóval a sövényt nyesi. A lánya beteges, így hát ő tesz-vesz a ház körül. Most éppen ezt a sövénykerítést takarosítja, mert mit szólnak az emberek, ha azt látják, rendetlen a Gyuha- porta ? ! Márpedig Medgyes- egyházán sokan járnak errefelé, a Kossuth téren és az innen nyíló Hősök útján. Főleg, amióta megnyílt az óvoda ! Délutáni fálunéző sétánkon elsőként éppen oda igyekszünk Medgyesegyháza két vezetőjével, " Varga Jánossal, a nagyközség pártbizottságának titkárával és Keresztényi Tibor társadalmi tanácselnök-helyettessel. Közben folytatjuk az irodában elkezdett beszélgetést, melynek témája a községfejlesztés. Munka, lakás, közmű — Itt jobbra — int a Kossuth téren egy üres telek felé Keresztényi Tibor —megvettük a kis házat, már le is bontottuk. Kell a hely a szennyvízátemelőnek, ha majd eljutunk odáig, hogy megkezdődhet a szennyvíz- hálózat építése. Nagy gondja ez a falunak, hiszen hiába van most már minden portán benn a vízvezeték, szennyvízhálózat nélkül hovatovább nem tudják használni a fürdőszobákat. A helyi szikkasztók szinte egymást érik — és sok telken még ilyen szennyvízderítő sem fér el. — Minden további lépésünknek előfeltétele ez — mondja Varga János. — Annak idején, a IV. ötéves terv kezdetekor a következő fontossági sorrendet állítottuk fel : munkalehetőség, lakás, közmű. Akkoriban ugyanis még foglalkoztatási gondjaink voltak. Márpedig, ha nincs munkahely, úgy járhattunk volna, mint más települések: elnéptelenedünk. Az ENCI II-vel ez megoldódott. Lakásügyben is van eredmény : elkészült" két tömbben összesen 32 lakás, és további két tömb építéséhez is biztosítottunk telket. A közművesítés megkezdődött, 15 millióért elkészült a vízmű, 1979-ig fizetjük, utána évi 450 ezer forintos községfejlesztési alapunkból évente a háromszázezer forintot. Ha letelik az adósság, akkor 1980-ban tudjuk kezdeni a szennyvízrendszer építését. Nagy a vonzáskörzet Közben megérkeztünk. A takaros óvodaépület udvara a kicsik játékbirodalma: van itt homokozó, mászóka, hinta. — A bőripari szövetkezet tulajdona volt ez az épület, amit felajánlottak óvoda céljára, hiszen náluk is sok gyermekes anya dolgozik, aki nem tudta elhelyezni a kicsit. A többi munkahelyis hozzájárult a költségekhez — meséli a tanácselnök-helyettes. — Mi pedig berendeztük, fenntartjuk, és sokat segít itt a patronáló három szocialista brigád is. így tudtuk tető alá hozni az óvoda ügyét. A kicsik, üödmön Diána, Csicsely Szüvi és a többiek minderről mit sem tudva futkároznak a napsütésben. Folytatjuk a sétát. A következő látnivaló, az új Október 6. lakótelep. Közben kísérőim itt is, ott is váltanak pár szót az ismerősökkel. — Itt valamikor vásártér volt — áll meg a Kossuth téren a párttitkár. Szemet, lelket pihentető a kis parkerdő a község központjában. A felszabadulás után, 1948-ban a falu haladó ifjúsága létesítette, társadalmi munkával. Az áruház előtt visz az utunk. — Elég nagy a község vonzáskörzete, így nem csupán az 5300 lakosra, és a közigazgatásilag hozzánk tartozó bánkútiakra kell gondolnunk — sorolja az áruház apropóján a tanácselnök-helyettes. — A környékbeliek is ide járnak vásárolni, meg orvoshoz, szülőotthonba — az egészségügyi ellátottság igazán megfelelő —, így velük is számolnunk kell.- Ezért volt sürgős az áruház, amit 197D-re épített fel az ÁFÉSZ, és szakosítottuk a boltokat. Rendbe hoztuk a művelődési házat, azután nemrég autóparkolót létesítettünk. Jövőre pedig, ha minden jól megy, az ÁFÉSZ a leszerelt malmot étteremmé építi át, ahol a közétkeztetés is megoldódik. — Bánkúiról sem feledkezünk meg — veti közbe Varga János —, korszerűsítjük az óvodát, új járda és ravatalozó épül. Szép küllemű két épület, rendezett környezet fogad az új lakótelepen, ahol rövidesen elkészül két garázssor is. Kovács Ferencné, az egyik kétszobás lakás tulajdonosa éppen az óvodába siet a két gyerekért. — öt éve házasodtunk össze, mind a ketten a húsboltban dolgozunk, a férjem is, meg én is — mutatkozik be a fiatalasszony. — Három éve költöztünk ebbe az új szövetkezeti lakásba. Nehezen vártuk, hogy elkészüljön, akár az új óvodát. — Legközelebb mi épül a faluban? — Mi is? — gondolkozik el a kérdésen Kovácsné. — Ügy tudom, a malomból valami étterem lesz, másról nem hallottam. Önerőből, összefogással Hirtelen nyakunkba zúdul egy kiadós zápor, így félbeszakad a falunéző séta — de nem a beszélgetés. — Valóban, mi épül, szépül itt a következő években? — kérdezem. — Középtávú tervünknek megfelelően most így rangsoroltuk a feladatokat: szennyvízelvezető-rendszer, iskola, öregek napközi otthona és bölcsőde. Mindehhez persze pénz kell, nem is kevés! A m ed gyesi vezetők ugyanakkor tudják, hogy egyik napról a másikra nem lehet mindenütt mindent megvalósítani. Ezért a nép- gazdasági érdekekhez igazítják saját igényeiket, és amit lehet, igyekeznek önerőből, összefogással megvalósítani. Iskolai célokra például már több százezer forint gyűlj: össze, ami egy új intézményre még nagyon kevés, de ha okosan használják fel, tíz évre megoldják a gondot. Hogy hogyan? Erről néhány hét múlva döntenek majd a tanácstagok — ugyanis háromféle tervjavaslat kerül a testület elé. Búcsúzófélben — már ismét az utcán, a könyvesbolt előtt nézelődve — a med- gyesi emberekről, a jó közhangulatról beszélgetünk. — Lám, Gyuha Jani bácsi is azt mondja nekem a múltkor: — int a hazafelé csoszogó nyolcvanéves öreg után Varga János — „45 előtt rabszolgája voltam saját földemnek. A közösbe igen csak nehezen vittem be, elrémisztettek akkoriban. Most meg azt mondom, fiam, soha rosszabb sorunk ne legyen!” Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi Medgyesi délután
