Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-20 / 117. szám
1978. május 20., szombat Tovább fejlődik a szeghalmi Csepel Itató Még többet az emberért! Nugodtan mondhatjuk, sikeres évet zárt tavaly a Csepel Autógyár 4-es számú gyára. A szeghalmi gyárközpont és a két gyáregység — a dévaványai és a körösladányi — együttes tervét, 103,5 százalékra teljesítette, és éz azt jelentette, hogy jó alapokról indulhattak az idén. És hogy az év végi sikert nem követte elkényelmesedés, azt a számok bizonyítják: a tervhez képest 102,6, a bázishoz képest 104,4 százalékra teljesítették az első négy hónap termelési feladatait. És bár májusból csak három hét telt el, tovább folytatódik ez a tendencia. Csak ebben a hónapban eddig 2 millió forinttal többet teljesítettek, mint amennyit az időarányos terv előír. Mindezek a munkasikerek nem a véletlen művei. Hosz- szú évek kitartó munkájával alapozták meg a jó eredményeket. A sikerek egyik legfőbb forrásának azt tartják Szeghalmon, Hazánkban — mint minden gyorsan fejlődő országban — a vízfogyasztás emelkedésével , egyenes arányban növekszik a szennyvíz mennyisége is. Az ötvenes évek elején kezdődött a felszíni vizek rohamos elszennyeződése. Az intenzív ipari és mezőgazdasági technológiák következtében vizeinkbe további szennyező anyagok kerülnék, amelyek újabb vízgazdálkodási, egészségügyi és környezetvédelmi problémákat vetnek fel. A szennyező anyagok megbontják természetes vizeink biológiai egyensúlyát: egyrészt az élővilágot károsítják, másrészt korlátozzák a vizék újrafelhasználását. Az évente- felhasznált ötmilliárd köbméter vízből mintegy 1,2 milliárd köbméternyi szeny- nyezetten jut vissza élővizeinkbe. Az ebből eredő közvetlen károk összege évente körülbelül egymilliárd forint, a közvetett környezeti ártalmakról nem is beszélve, amelyek forintban ki sem fejezhetők. Összehangolt védelmi rendszer A hazai vízgazdálkodásnak ezért egyik legfontosabb feladata vizeink védelme. Az ésszerű gazdálkodás mellett fokozottan kell ügyelni a vízminőség szabályozására. hogy felgyorsult a munkássá válás folyamata. Ezt több tény is bizonyítja. A dolgozók többsége érzi, hogy a feladatoknak csak mind magasabb képzettséggel tud megfelelni. Egyre többen ’járnak különböző szakmai és politikai tanfolyamra. A szakmunkásképző intézetnek már több kihelyezett osztálya működik Szeghalmon, ahol a dolgozók munka után sajátíthatják el a szakmai ismereteket. Ezzel párhuzamosan folyik a politikai képzés, melyben évente mintegy 120-an vesznek részt. Ez a sok tanulás meghozta gyümölcsét, a dolgozók egyre inkább magukénak érzik a gyárat. Jobban kihasználják a munkaidőt és nőtt a munka termelékenysége is. Ez azért nagyon jó jel, mert a szeghalmiakra nagy feladatok várnak a jövőben. Mintegy 260 millió forintos beruházással korszerű üzemcsarnok épül, melyben elsősorban lakatos- és hegesztőA kormány 1961-ben vizsgálta meg első alkalommal a vizek szennyeződését, s megfékezésére átfogóan szabályozta a vízminőség-védelmet. Megkezdődött egy védelmi rendszer műszaki, igazgatási, jogi, közgazdasági és szervezeti rendszerének ösz- szehangolt kiépítése. Nemcsak fejlettebb vízminőségelemző módszereket kellett kidolgozni, hanem olyan ösztönzőket is be kellett vezetni, amelyek előmozdították a szennyvíztisztító berendezések pótlását, építését és a hidrológiai háttérrel is számoló ipartelepítést. A szennyvízbírság 1961- ben bevezetett rendszerét a kormány 1969-ben módosította. A rendelet beváltotta a hozzá fűzött reményeket: jelentős anyagi ösztönző hatása folytán a vízminőségvédelem leghatékonyabb eszközévé vált. Lelassult felszíni vizeink elszennyeződése: az élővizekbe került tisz- títatlan ipari szennyvizek mennyisége a napi 840 ezerről 670 ezer köbméterre csökkent. A követelmény azonban — a jövőre is gondolva — ma már nagyobb, tehát tovább kell fejleszteni a szennyvízbírságolás rendszerét. A Minisztertanács legutóbbi ülésén megtárgyalta és elfogadta az erről szóló előterjesztést: korszerűsítette az 1969-es rendeletet. Ennek értelmében biztosítani kell, munkákat végeznek. A járműprogramhoz gyártanak majd benne alkatrészeket, részegységeket. Bár a beruházás csak most kezdődik, a műszaki, technológiai előkészítés már régóta folyik, •hogy a csarnok felépülésével szinte egy időben megkezdődhessen a próbaüzem is. Korszerű, a világpiacon is versenyképes termékek készülnek majd a gyárban. Ez a mai nap sokáig emlékezetes lesz nemcsak a gyár dolgozóinak, hanem Szeghalom lakosságának is. Ma helyezik el ugyanis az új nagy csarnok alapkövét. A csarnokot a 31-es számú Állami Építőipari Vállalat és a békéscsabai ÉPSZER építi — remélhetőleg rövid idő alatt. Ha felépül, 1500 dolgozója lesz a szeghalmi gyárközpontnak, mely ezzel a környék legnagyobb ipari üzeme lesz. Az üzemben kialakult munkásság pedig segíti majd a nagyközséget a nagy feladatban: a várossá válásban. Lónyai László hogy a bírság jobban alkalmazkodjék a szennyezés súlyosságához és a környezeti feltételekhez, progresszivitásának mértékét pedig a szennyezés elhárítására tett intézkedések ütemezésének betartásától kell függővé tenni. A Balaton és környéke- A rendelet hat kategóriába sorolja a vízminőség-védelmi területeket, s ezekhez igazítva szabja meg a szeny- nyezés határértékeit. A Balaton és vízgyűjtő területe, más üdülőtavák és az ivóvíz bázisául szolgáló folyók, tavak kiemelt védettséget kapnak. Az új határértékrendszerben tehát a kiemelt, vagy súlyosan veszélyeztetett vízminőség-védelmi területeken a vízszennyezés az eddiginél szigorúbb, az egyéb területeken pedig enyhébb elbírálás alá esik. A módosításnak természetesen nem az a célja, hogy a bírság összegét növelje, hanem az, hogy az eddiginél jobban ösztönözzön a szennyvíztisztító-berendezések létrehozására, különösen a kiemelt területeken. Az újfajta bírságolás jelentős más változásokat is hoz, például: nagy kedvezményt biztosít a vízszennyező vállalatoknak, ha megkezdték a vízminőség-védelmi beruházásra való felkészülést, ez esetben ugyanis elengedhető a bírság progresszív szorzóval növelt része. Egész környezetünk kérdése A kormányrendelet jól szolgálja az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi törvény valóra váltását is. A VI. ötéves tervben el kell érni, hogy általánosságban megszűnjön vizeink minőségének romlása, a tisztí- tatlan vagy nem kellően tisztított szennyvizek mennyiségének növekedése. Ezután kerül sor a jelenleg kevéssé vagy egyáltalán nem hasznosítható vízkészletek használhatóvá tételére. A vizek szennyezése elleni védelem végül is az intézkedések egész láncolatának eredménye. Fontos része ennek, hogy egyetlen üzemben se tartsák előnyösebbnek a bírságok rendszeres kifizetését, mint a szükséges tisztító-berendezések építését vagy korszerűsítését — mert a bírságtól nem lesznek tisztábbak vizeink. S. I. A magyar mezőgazdaságnak az utóbbi másfél —két évtizede példa nélkül áll múltunk egészében. Nem hozsannázni akarok a nagyszerű sikereken, bár ezt is meg lehetne tenni. Kemény mindennapi munka teszi értékessé az eredményt, amelynek célirányosságát agrárpolitikánk következetessége garantálta. Az elismerés ezekért a sikerekért végeredményben mindenkit illet, mert mindenki kivette a részét ebből a munkából. Még azok is, akiknek munkája jellegétől távol esik a mezőgazdasági tevékenység. A siker az egész nép összefogásából származott. A munkások, akik a korszerűbbnél korszerűbb gépeket, épületeket teremtették, a vegyszereket előállították, a kutatók, mérnökök, akik az új növényfajtákat, vegyszereket, technológiákat kigondolták, az orvosokat, akik a munkálkodó ember egészségét óvták, helyreállították, a munkások, kereskedők, akik a mindennapi használati cikkeket megteremtették és a fogyasztókhoz eljuttatták, a pedagógusokat, akik a korszerűbb termelés szellemi, kulturális bázisát hozták létre és természetesen a mezőgazdaságban közvetlenül dolgozókat, akik mindezt gyümölcsözően hasznosították. Nem lehet mindenkit felsorolni, de mindenkinek köze volt valamilyen formában közvetlenül vagy áttételesen az elért eredményhez. így a büszkeség is mindannyiunké lehet. Persze a kákán is lehet csomót keresni, mert ahol a napfény ragyog, ott árnyéknak is lenni kell. Mezőgazdasági termelőszövetkezeteink fejlődése sem volt hullámzásoktól, ellentmondásoktól ^mentes. Mi, az idősebb generáció, akik az ötvenes évek végén, a hatvanas évek legelején részt vettünk a mezőgazdaság átszervezésében, mi sem mertük gondolni, hogy két évtized múltán itt fogunk tartani, ahol vagyunk. Erről beszélgetvén a napokban egyik ismerősöm úgy fogalmazott, hogy a történelmi körülmények kedvező konstellációjának volt az eredménye a sikeres mezőgazdasági átszervezés. Nem az afckor voltak érdemeinek védelmében mondom, ebben csak annyi az igazság, hogy a történelmi körülmények valóban kedvezőek voltak, de a történelmi körülményeket nekünk kellett megteremteni, s ezt az MSZMP politikája révén sikerült is. Ahogy a későbbi évek során is sikerült ezen az alapon a kedvező „történelmi körülményeket” biztosítani. Mindez nincs ellentétben azzal a megállapítással, hogy ma sem áll úgy a helyzet, mintha minden hiba nélküli lenne. Nem a bizonyítvány magyarázatának szándéka mondatja velem, hanem a tények : nehezen lehetett volna jobban végigcsinálni — és most nem az apró részletekre gondolok, amelyekben a szubjektív tényezők szerepe mindig nagyobb — az elmúlt éveket. Hiszen — gondoljuk csak komolyan végig — egy időben kellett megtanulni a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság szervezését, irányítását és az új technológiák alkalmazását, az új gépek megismerését, a termelés rohamos mértékű fejlesztését. Mindehhez azonban szakemberek sem álltak rendelkezésre: erre az időszakra esett képzésük, amely még jelenleg is folyik. Napról napra önmagunkat is megújítva lehetett csak a gondokkal sikerrel szembenézni. Ez még ma sincs másképpen, mert a gondok sohasem apadnak el. Az egykor voltakon ma gyakran már csak mosoly- gunk, vagy csóváljuk a fejünket, hogyan is lehetett az gond. Egykor pedig majd a maiakra emlékezve teszünk ugyanígy. Az élet meg nem szűnő folyamatának következménye ez. Ma már tényleg mosoly- gunk az olyan eseten, amikor — még a termelőszövetkezeti élet legelején — az egyik tsz-ben, amelynek igavonó jószága alig volt, az elnök mindenáron szamarak és öszvérek beszerzésén fáradozott, mert ezek sokkal igénytelenebbek a lovaknál. De hol van már a tavalyi hó — mondaná erre Villon is. Valóban! De nem minden intézhető el ezzel. Túlzó, bár jellemző példabeszéd volt, hogy a parasztember hamarabb hívott orvost egykor a jószágaihoz, ha azoknak bajuk volt, mint a beteg feleségéhez. Szerencsére már ez is régen mögöttünk van. De a szemlélet tovább hat, mintsem gondolnánk. Ma már az alkotmányunkban is biztosított ingyenes orvosi ellátást igénybe veszik, de még most sem lehet megnyugtatónak nevezni azt a magatartást, amely a bajok bekövetkezésének megelőzését eredményezhetné. N agyon is elgondolkoz- tatók a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa felmérésének adatai ezen a területen. Mert, amíg lovak helyett szamarakat akart valaki beállítani az újonnan született nagyüzemi gazdaságba, vagy irányítási, szervezési hibákból, kellően át nem gondolt termelésszerkezetből anyagi hátrányok származnak és csökken a jövedelem, vagy oktalan takarékosságból százezreket dobnak ki az ablakon, addig vagy mosolyog, vagy bosz- szankodik az ember. De, amikor egészségről, munka- képességről, testi épségről, pláne életről van szó, akkor már nincs helye sem egyiknek, sem másiknak. Ilyenkor a felelőtlenséggel szemben álló méreg önti el a józanul gondolkodó embert. Nem vészharangot akarok kongatni. Erre nincs semmi ok, mert a körülmények lényeges javulásáról adnak számot a statisztikai adatok. Am azt is tudjuk, hogy ipari üzemeinkben, még a nem régen alakultakban is, jobb. a helyzet a már megszokot-. tá vált több törődés, odafigyelés eredményeként. Vagyis nem objektív, tőlünk független körülmények miatt, hanem nagyon is emberi okok következtében. Tudjuk jól, hogy mező- gazdaságunkban széles körű tevékenység folyik, olyan is, amely korábban ismeretlen volt. Az iparszerű mezőgazdasági termelés számos, teljesen új munkavédelmi problémát vet fel. A gépek tömege állott munkába. Ezek nemcsak az ember teljesítőképességét sokszorozták meg, hanem levették az ember válláról a megterhelő, nehéz fizikai munkák nagy részét is. Ez a dolog naposabbik oldala. De ettől még élesebben rajzolódnak ki a mélyszínű árnyékok. A nehéz fizikai munka ugyan csökkent, de eddig ismeretlen, új megterhelések szakadtak a mezőgazdaságban dolgozó ember vállára: a munka nagyobb figyelmet kíván, megnőtt a zaj-, a vibrációs, a vegyszerártalom. Nagy teljesítményű, modem gépek léptek munkába, de ezek színvonalától elmaradt a javítókapacitás. A gépek javításához szükséges szakmai felkészültség sem kielégítő. Mindez azt eredményezi, hogy a gépek romlása gyorsabb, műszaki állapota nem kielégítő. Az a tényleges feszültség, amely a modem géppark, a mezőgazdaság rohamos gépesítése és ezek javítókapacitása, a javítás színvonala, az itt dolgozók szakmai felkészültsége között van, olyan ostor, amelynek ólmos vége az ember hátán csattan és nyomában — a szó szoros értelmében — vér serken. Nem törvényszerű ez, ha — és van ilyen gazdaságunk számos — nagyobb figyelmet fordítanának a gazdálkodás mellett magára az emberre, akiért végső soron az anyagi javak termelése, a magasabb gazdasági eredmény van. Egyszerűen szólva, a tények azt bizonyítják a komoly változás ellenére is, hogy a munkavédelem a termelőszövetkezetekben távolról sem kielégítő még. Megyénkben az elmúlt évben „már csak” tíz halálos és nyolc csonkulálos baleset történt. A szám nem nagy, de meg nem történtté nem tehető emberi tragédiák állnak a számok mögött. A nagy számokhoz szokott ember könnyen legyint erre, de ha úgy gondolkodunk, mi van, ha velünk vagy hozzánk közel állóval történik ez a szerencsétlenség: bele- borzongunk. Tavaly Békés megyében 1847 három napon túl gyógyuló bejelentett baleset történt. Csaknem 40 ezer munkanap esett ki emiatt. A betegállományban töltött idő átlagosan egy balesetre három hétnél is több. Kétségtelenül kevesebb baleset történt tavaly, mint tavalyelőtt. Korábban még több volt. Ha csak ezt néznénk, kár lenne szóvátehni. De a szemlélet körül még nincs minden rendben. Nem az irányítás, nem az elveink területén, hanem a végrehajtás szférájában. Ugyanis a szorosan vett munkavédelemre költött összeg a IV. ötéves terv idején országosan 6,7 milliárd forint volt. Viszont jelen ötéves tervünkben ez az előirányzat az ötmilliárd forintot sem éri el a tsz-ekben. Jogos azt mondani: ez az, amin takarékoskodni nem volna szabad. Szocialista társadalmunk emberközpontú. Minden, amit teszünk, az emberért van. Behozhatatlan előnyünk ebben gyökerezik minden más társadalommal szemben. Ezt szem elől téveszteni, még anyagi meggondolásokból sem megengedhető. Mezőgazdaságunk példátlan sikerei számokban is ki- fejezhetők. Vannak olyan vonatkozásai, amelyek statisztikai rubrikákba viszont nem foglalhatók. Jelentőségük ettől semmivel sem kisebb. Megváltozott a parasztság egész gondolkodás- módja, kulturáltsága, életvitele, igénye. Nem a föld, a jószág rabszolgája már. Em-. béri életet él. Perspektívája beláthatatlan. Biztosítsuk mindezeket a korszerűbb, a változó -termelés tárgyi feltételeihez jobban igazodó munkavédelemmel is. Idegen tőlünk az olyan szemlélet, amely nem az embert látja céljai központjában. S emmit nem von le mezőgazdaságunk sikeréből, hogy nem minden területen egyforma a fejlődés. Ez a jövőben is így lesz. De sok mindent megkérdőjelez, ha az alapkérdésben nem biztosítjuk a körülmények parancsolta fejlődést. Ez ma és holnap is így szól: még többet az emberért, az ember védelméért! Enyedi G. Sándor Újkígyóson, a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet tanulói a növényvédelemre, növényápolásra szolgáló gépeik kezelését is megtanulják Fotó: Gál Edit 9t_Minisztertanács tárgyalta: Vizeink védelmében — módosul a szennyvízbírság
