Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-18 / 115. szám

IgHîilMte 1978. május 18., csütörtök A tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár több mint száz­harmincféle készítményt — gyógyszert, gyógyszer-alapanya­got és növényvédő szert — gyárt. Termékeiket a világ csak­nem valamennyi országába exportálják. A képen látható üzemben állítják elő a Thimet 10 G növényvédő szert, mely egészségre ártalmas, ezért védőöltözékkel óvják a dolgozókat (MTI-fotó, Manek Attila felvétele — KS) Nem csak Csepel segíthet... Nagykamarás világa A Békés megyei Népújság olvasói közül bizonyára só­ban látták a tv-híradó má­jus 13-i első kiadását. Gon­dolom, több olyan csabai ér­dekelt lakos is, aki már hosszú ideje várja, hogy át­vehesse új lakásának kul­csát. Várja. De eddig hiába — no nem azért, mert a la­kások nem készültek el —, hanem mert a több millió forintos beruházások befeje­zését néhány ezer forintos alkatrészek hiánya hátráltat­ja. A tudósításból, illetve az azt követő interjúból világo­san kiderült, hogy miről van szó. Békéscsabán gázos a víz, metántartalma olyan magas, hogy a hydrofortartályokban egy bizonyos nyomáson a vízből kiváló metán önma­gától berobban úgy, mint a Diesel motorok hengerében a porlasztott gázolaj—levegő keverék. Már pedig ahhoz, hogy a tizedik emeleten is megfelelő nyomása legyen a víznek, a tartályban magas levegőnyomást kell elérni, hogy az fölnyomja a vizet a tizedikre. Ha ez a levegő a vízből kiváló metánnal ke­veredik, ekkora nyomáson felrobban. Ezt pedig ki mer­né vállalni, akár a kivitele­ző, akár az üzemben tartó közül. A megoldás a következő: a tartályban levő metán—le­vegő keveréket nitrogé/lgáz- zai kiszorítják — tudvalevő, hogy a nitrogén ilyen szem­pontból semleges —, tehát nincs, ami felrobbanjon. A garzonház 82 lakásával 30 millió forintba került. A folyamatos nitrogénpótláshoz szükséges gázpalack ára vi­szont mindössze 1600 forint. De nemcsak a garzonház, ha­nem a Bartók Béla úti G— 2-es és G—3-as magas ház 168 lakásának átadása is ké­sik néhány ilyen gázpalack hiányában. Év végén adnák át szintén a Bartók Béla úton a G—7 és a G—7/A jel­zésű tízszintes házat. A tv-híradóban látott ri­port tulajdonképpen egy ké­rés volt a csepeliekhez, mi­vel a Csepel Művek gyártja a szóban forgó palackokat. Jelen esetben nem arról a tipikus esetről volt szó, hogy „Csepel majd segít”, hanem pusztán arról, hogy tényleg ők gyártják és hátha van néhány darab elfekvőben. A riportból az is kiderült, hogy sajnos nincs, mert ország­szerte hiánycikk. Egy dara­bot a megrendelésre vissza­igazolt határidő előtt meg­kap az IKV — és náluk is van még kettő —, ez pont elegendő ahhoz, hogy leg­alább egy tömb időben be- költözhetővé váljon. Árkus József kommentár­jával egyetértek. A Magyar Televízió és a Csepel Mű­vek nem segélyező intéz­mény — bár az utóbbi idő­ben egyre gyakrabban for­dulnak hozzájuk orvoslá­sért valamilyen elintézhetet- lennek látszó ügyben. De nem hiábavaló a gondok ilyen szellőztetése, mert itt nem hanyagságról, mulasz­tásról, hanem kapacitás- hiányból származó hiány­cikkről van szó, hiszen az említett riport elhangzása után alig 32 órával máris két másik budapesti gyár jelez­te segíteni akarását. Szomba­ton este hangzott el a se­gélykiáltás és hétfőn dél­előtt már jelentkezett az Egyesült Izzó Budapesti Fényforrás Gyárának egyik brigádja, pontosan a kémiai üzemek gáztisztítási szocia­lista brigádjának művezető­je, Todoka László, hogy a Bródi Imre Szocialista Bri­gád nevében felajánlja se­gítségét. Kevéssel utánuk Halász Ferenc főművezető jelentkezett a maglódi tég­lagyárból, hogy ők is eny­híteni kívánnak a gondo­kon. Tehát nem volt hiábavaló a publikálás, hiszen a tele­vízió nyilvánosságának hiá­nyában nem valószínű, hogy a két budapesti gyár valaha is tudomást szerzett volna a hiányzó gázpalackokról, és így a segítség is elmaradt volna. A Békés megyei Beruhá­zási Vállalat az örömteli in­formációkat átadta az ille­tékes üzemeltetőnek, a Bé­késcsabai Lakásszövetkezet­nek és most már tőlük függ, hogy mennyire tudnak élni az új lehetőségekkel és hogy a lakásra váróknak meddig kell még várniuk új ottho­nukra. Plavecz Pál Konténeres mészszállitás Megvalósították a konténe­res mészszállítást, építik a korszerű mészoltó rendszert és ezzel megteremtették az új, úgynevezett fnészadalé- kos feltárási módszer alkal­mazásának feltételeit hazánk legnagyobb timföldgyárában, Ajkán. Az eljárás célja és lényege, hogy alkalmazásá" val a bauxit feldolgozásába kevesebb marónátronra van szükség, amelyet teljes egé­szében importból szereznek be a timföldgyárak. A mész- felhasználás viszont a számí­tások szerint a jelenlegi évi 35 ezer tonnáról 75 ezer tonnára növekszik. Az új el­járás bevezetésének első lé­péseként tehát gondoskodni kellett az óriási mennyiségű mész korszerű szállításáról és feldolgozásáról. A gyár szakemberei az országban először kidolgozták ,a mész konténeres szállításának módszerét. A meszet ma már kizárólag konténerben szál­lítják Vácról Ajkára, a se­gédanyag az épülő oltóbe­rendezés segítségével zárt rendszerben, porzás nélkül jut majd el a technológiai sorhoz. A technológia bevezetése 1980-ra fejeződik be. NSvekvS termelés Szarvason A Szarvasi Vas- és Fém­ipari Szövetkezet dolgozói az elmúlt évben csaknem 400 millió forint termelési érté­ket mutathattak fel. Az idei terveikben, a korábbi évek­hez hasonlóan, újabb 7,5 szá­zalékkal kívánják növelni termelésüket. Elsősorban a késztermékek előállításával szeretnék ezeket az eredmé­nyeket elérni, s amennyiben célkitűzésük megvalósul, több mint 350 millió forint bevételt érhetnek el ezzel a tevékenységükkel. Emellett tovább kívánják emelni a javítás és szolgáltatás szín­vonalát, s természetesen ár­bevételét is. Építőipari ter­melésük növelése is célkitű­zéseik között szerepel. Mind­ezek együttes összege csak­nem 425 millió forintot tehet ki. Az értékesítés terén első­sorban a belföldi piacra szánják a már ismert lakás­világítási eszközeiket, kávé­főzőiket, ipari lámpáikat. Emellett természetesen to­vább kívánják növelni az ex­portjukat is, ezen belül fő­leg a tőkés exportot. A ter­vek között szerepel, hogy 20 százalékkal emelik a nyugati országokba irányuló kivite­lüket, amely csaknem 10 mil­lió forinttal több bevételt hozhat ,a szövetkezetnek, mint az elmúlt esztendőben. — Mi jut eszébe Nagyka­marásról? — Semmi. — Kamarás? — Az ördög tudja, talán gazdag emberek laknak ott, s teli a kamrájuk. — No, várjon csak, meg­van, a dinnye. Nyáron itt szoktak árulni valahol... fi tanácstitkár: összefogunk A község kanyargós útjait járva eszembe jut ez a be­szélgetés, amelyet Békéscsa­bán, a vásárcsarnok környé­kén folytattam néhány em­berrel. Persze, a városiakat nem sokat izgatja a távoli falu élete, olykor egyhangú világa. — Az igaz, hogy a kama­rásiak mindig is híresek voltak a dinnyetermesztés­ről — mondja Csapó Imre, a községi tanács vb-titkára. — De van egy másik jó tu­lajdonságuk is: az összefo­gás. Három—négy év alatt mintegy 700 ezer forinttal emelkedett a társadalmi munka értéke. Az idén a hasonló települések verse­nyében a harmadikok let­tünk. Volt itt útépítés, par­kosítás, tornaterem-bővítés, óvodameszelés. Képzelje el, a köztisztaságról szóló ta­nácsrendeletet hatályon kí­vül helyeztük, nincs szükség rá. — És mi a helyzet a kamrákkal, tényleg teli vannak? — Általában igen — vála­szolja elgondolkozva. — A kimutatás szerint 8—10 millió forint van a takarékszövet­kezetnél, de ebben nincs benne a postai betétállo­mány. Ez idő szerint 2600-an élünk a községben, a gépko­csik száma 90. A pénzt ház­építésre, felújításra, kerti kisgépek, fejőgépek vásárlá­sára fordítják. A dinnye mellett fólia alatt és szántó­földön paradicsomot, papri­kát termesztenek. Sokat köl­tenek a sátrak korszerűsíté­sére is. örvendetes, hogy nem lankad a szarvasmarha­tartási kedv. Van olyan ház­táji. ahol két—három fejős­tehenet gondoznak. — Az áruellátással nincs gondjuk? — Megfelelő kereskedelmi hálózattal rendelkezünk. Az üzletekben régi szakemberek dolgoznak. Az viszont egyre nyomasztóbbá válik, hogy a műtrágyát, növényvédő sze­reket és egyéb kerti szer­számokat több boltban áru­sítják. Jó lenne egy mező- gazdasági szaküzletet létre­hozni. Megoldásra vár az ÁFÉSZ tüzelőszer- és építő­anyag-telepének a bővítése. Ígéret van, pénz azonban nincs. Ha már a nehézségek­nél tartunk, elmondom: nincs férfifodrászunk, s ke­vés kisiparos van a faluban. R párttitkár: előre nézünk — Van elég vizük? — Szerencsére, és sajnos igen — mondja Nádudvari István, a Ságvári Tsz párt­titkára. — Ugyanis az előbbi megállapítást a községi víz­műnek, az utóbbit pedig az egyre terjedő talajvíznek kö­szönhetjük. Jelenleg 500 hektáron pusztít a belvíz. Ennek ellenére az utóbbi időben sokat fejlődtünk. Ezt a számok is igazolják. Árbe­vételünk 1975-ben mindösz- sze 76 millió forint volt, míg tavaly elérte a 118 milliót. — Hogyan sikerült ezt megvalósítani? — Nézze, gazdaságunkat kétszer szanálták, úgy is fo­galmazhatnék, áldatlan álla­potok uralkodtak. Laza mun­kafegyelem, korszerűtlen géppark és így tovább. Két­ségtelen, erős kézre és ter­mészetesen nem kevés pénz­re volt szükség, hogy helyre­billenjen a mérleg nyelve. Az utóbbi években 30 millió forint beruházást valósítot­tunk meg. Nagy teljesítmé­nyű gépeket, szárítót, tárolót építettünk. Most már előre nézünk, s a minőségi munka, a termelékenység emelése került előtérbe. A búza és a kukorica termelése mellett nagy gondot fordítunk a zöldségtermesztésre, hiszen ebben már hagyományaink vannak. Az idén 240 hektá­ron nevelünk paradicsomot, paprikát, tököt. Juliskanéni: jói élünk Saitz Mihályné, Juliska néni, a tsz nőbizottságának az elnöke és községi nőfele­lős. A régi időkről beszél: — Ebben a faluban szü­lettem, s cseléd voltam vi­lágéletemben. A felszabadu­lás után azonnal beléptem a pártba. Szerveztem, agitál­tam a nőket, nem hiába. Minden politikai megmozdu­láson részt vettünk. Akkor volt miért harcolni... — Most nincs? — Ma már nehéz* kimoz­dítani az embereket otthon­ról. Jól élünk, s ez termé­szetes. — Dolgozni csak kell... — Soha sem féltem a munkától, ötvenegy óta va­gyok tsz-tag. Oda mentem, ahol szükség volt rám, a növénytermesztéstől az állat- tenyésztésig. Éppen tíz éve, hogy a baromfitelepen cjplgo- zom, négy éve megalakítot­tuk a Hámán Kató Szocia­lista Brigádot, amelynek bri­gádvezetője vagyok. Az idén elnyertük az ezüstkoszorús jelvényt. Húsz lány és asz- szony. — Néhány esztendeje gond volt a nők elhelyez­kedése. .. — Ez már megszűnt — új­ságolja örömmel. — A ter­melőszövetkezeten kívül a BÉKÖT-nek, a ZÖLDÉRT- nek van itt telepe, de töb­ben eljárnak a szomszédos Medgyesegyházára, az ÁFÉSZ zöldségfeldolgozó üzemébe. R telepvezető: sokat dolgozunk A tsz baromfitelepéhez aszfaltút vezet. Az egymás mellett sorakozó fehér házi­kók egyike előtt vajszínű Wartburg áll. A tulajdonos: Kovács Erzsébet telepvezető. Hat éve végzett Debrecen­ben, az agrártudományi egyetemen. — Hogy érzi magát itt? — Nem . vagyok egyedül. Irányítom az asszonyokat, dédelgetem a csibéimet. Nincs megállás. Évente 600 ezer állatot nevelünk fel, amelyek egyenként egy kiló 42 deka átlagos súlyt érnek el. Sokat dolgozunk. Volt olyan időszak, amikor 70 órát egyfolytában talpon voltam. Ha úgy hozza a sors, éjszaka is szállítanak. — Miért csinálja? — Mert szeretem a szak­mát és megtalálom a számí­tásomat. Három éve vagyok itt, és nincs szándékomban elmenni. Kezdettől fogva ön­állóan dolgozom és sok min­dent megtanultam. Többek között azt is, hogy nem sza­bad feladni, még akkor sem, ha néha ilyen gondolata tá­mad az embernek. Szükség van a sikerélményre. Nem­régen az aradi kiállításon egy tojónk és egy kakasunk aranyérmet nyert. — Mindig csak a mun­ka? — Azért nem. Sok fiatal van a faluban. Összejövünk az új pinceklubban. Elég ré­gen részt veszek az ifjúsági mozgalomban, itt sem kel­lett abbahagyni. Hét végén hazaugrok Csabára, az édes­anyámhoz. Alacsony, ráncos arcú öregasszony szedi a füvet az árok szélén. Piciny kosarát karjára fűzi és messzire néz. Lassan elindul a fák alatt meglapuló rozzant tanya fe­lé. — Gyöngyöstojás? Hogyne volna — fuvolázik a hangja Barankai Andrásáénak. — Tartok én tyúkot, pulykát, kacsát és miegyebet. Kell a pénz, 728 forint nyugdíjat kapok havonta. Az uram tíz évvel ezelőtt örökre ittha­gyott. — A gyerekei nem segí­tenek? — Nem kell énnekem se­gíteni, még csak 70 éves va­gyok — villan huncutul a szeme. — A lányom Pesten könyvelő, a két fiam a fa­luban lakik, mindkettő so­főr. ők jönnek mindennap *— lágyulnak meg a vonásai és hosszasan integet utá­nunk. .. Seres Sándor A Fa-, Papír- és Nyomdaipari Minőségellenőrző Intézet rendszeresen ellenőrzi a bútorok minőségét. A gyártásközi ellenőrzésen túlmenően az intézet laboratóriumaiban évente mint­egy száz terméket alaposan megvizsgálnak. Képűnkön: „fárasztják” ellenőrzés céljából az ágyat (MTI-fotó, Hadas János felvétele — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom