Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-28 / 99. szám
1978. április 28., péntek A BAM és a távol-keleti vasúti gyűrű A Bajkál—Amur vasúti fővonal keleti szakaszának építése a habarovszki határterületen 262 kilométerre haladt előre. Lerakták a jövendő város, Urgal alapjait, megkezdték Alonka, Berezovij, Szuluk és más főpályaudvarok építését. Ezen a területen azonban még csaknem 450 kilométer hosszú pályatestet kell építeni, 27 állomást és 15 települést kell létesíteni. Az építők kötelezettséget vállaltak, hogy a keleti szakaszt egy évvel a tervezett határidő előtt átadják a forgalomnak. Ezután bekapcsolódik a forgalomba a távol-keleti vasúti gyűrű, amelynek a jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni. Mi is a BAM távol-keleti vasúti gyűrűje, amelyhez olyan nagy reményeket fűznek a szakemberek? A habarovszki határterület déli körzeteit a transzszibériai vasútvonal szeli át. Két ponton — Habarovszktól, és a tőle 288 kilométerre fekvő Izvesztkovaja állomástól két vasútvonal indul ki észak és északnyugati irányba: az egyik az Amurparti Komszomolszk, a másik Urgal felé, ahova a BAM keleti szárnyvonala tart. Az Urgal tói Komszomolszkig megépülő szárnyvonal bezárja a gyűrűt. A habarovszki határterület és az egész Távol-Kelet további gyorsított ütemű fejlesztésének óriási jelentősége van. E vidék területe 824 ezer 600 négyzetkilométer — néhány állam területével vetekszik. A kemény, zord éghajlati viszonyok miatt északi és középső részei gyéren lakottak. A nyári és a téli hőmérséklet közötti különbség a 60— 70 fokot is eléri. Télen még a beton is megreped. Olykor a gépkocsik alvázai üvegként szétpattannak. A természeti kincsek birtokba vételét nehezítik a meredek hegygerincek, a végtelen tajga a széldöntötte fák torlaszaival, a mocsarak, a nyáron kiszáradó hegyi folyók, amelyek télen váratlanul szétszakítják egyméteres jégpáncéljukat, kilépnek a medrükből, s több kilométeres jéglerakódást hagynak maguk után. Az örök jég vagy évszázadok óta áll mozdulatlanul, egy millimétemyit sem enged fel. Ezen a talajon kell a vasúti pályatesthez a töltést építeni, házakat alapozni. A geológusok gazdag ás- ványikincs-lelőhelyeket tártak fel itt: ónt, vasércet, Mindig előbbre kőszenet. Észak gazdag erdőkben, az erdőmasszívumok többségében a faállomány túlérett. Itt sohasem végeztek erdőkitermelést, hiszen e területek eddig megközelíthetetlenek voltak. Ezeket az erdőket az ökológiai egyensúly megsértése nélkül kell kitermelni. Ezért most két hatalmas termelési komplexum — az urgali és komszomolszk— nyizsnyeamurszki komplexum — felépítését tervezik, sőt már a tervek megvalósításához is hozzákezdtek. Több erdőipari üzem épül, amelyeknek tervei a faanyag teljes feldolgozását és hasznosítását irányozzák elő. Néhány üzem már meg is kezdte a működését. Amurszkban, ebben a fiatal városban, amely a BAM távol-keleti gyűrűjéhez csatlakozik, cellulóz- és kartonlemezgyártó, valamint fafeldolgozó kombinátok üzemelnek. Ezek a teljes termelési kapacitás elérése után évente több mint hárommillió köbméter faanyagot dolgoznak majd tel. Termékeiket, a viszkózcellulózt, az élesztőt, a fűrészárut, a vágáshulladékot, a faforgácslemezeket, . bútorokat és egyéb árukat 50 megrendelőnek szállítják, a jelentős rész exportra kerül. A Szovjetunió a kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális kapcsolatokat mind jobban kiszélesíti szomszédaival. A Csendesóceán partvidékén a régi kikötőket — Vlagyivosztok, Nahodka — korszerűsítik, s új kikötők épülnek — Va- nyino, Vosztocsnij kikötő. Mindez még sürgetőbbé teszi a BAM távol-keleti vasúti gyűrűje építésének mielőbbi befejezését. Ez lehetővé teszi a transzszibériai vasútvonalon szállított áruk továbbítását a BAM-on, és fordítva, a külkereskedelmi rendeltetésű árucikkeknek a legröyidebb úton való szállítását — az évszaknak és az időjárási viszonyoknak a figyelembevételével. APN Hatvan felszállás egy nap alatt Magyar—román cseretermeltetés Battonyán és Pécskán Ma már megszokott látvány hazánk különböző tájain, hogy repülőgépről szórják a műtrágyát, vagy a növényvédő vegyszert. A Me- zőhegyesi Állami Gazdaság határában dolgozó AN—2. M. mezőgazdasági repülőgépről azért érdemes szólni néhány sorban, mert elnyerte a „Rekorder” címet. Kerek 17 esztendeje üzemel az említett gép Mezőhegyesen, s a legutóbbi két esztendőben országosan a legmagasabb teljesítményt nyújtotta, amiért szovjet elismerésben részesült a gép és vezetője, Szira Sándor. A mezőhegyesi határban 1976-ban 67 ezer hektáron végzett a repülőgép műtrágyázást, ületve növényvédelmi tevékenységet, 1977-ben pedig 75 ezer hektáron. Az említett gép 1979-ben kiselejtezésre kerül. Az utolsó évet újabb nagy teljesítménnyel szeretnék búcsúztatni. Jelenleg a szépen fejlett búzatáblák gyomirtását végzi a repülőgép. Átlag 35—40-szer száll fel egy nap, de nem ritka a 60 felszállást számláló műszak sem. A szeszélyes áprilisi időjárás ellenére jól haladnak az időszerű tavaszi munkák a battonyai Május 1., a Petőfi és a Dózsa Tsz határában. Gondosan előkészített talajba hull a tavasziak vetőmagja, s ha az eső közbe nem szól, a vetés befejezésével köszöntik a nemzetközi munkásság nagy ünnepét, május 1-ét. — Az utóbbi években már szinte természetes, hogy nagyközségünkben idejében földbe kerül a vetőmag — vélekedik Tóth Pál, a battonyai Május 1. Tsz termelést irányító főmérnöke. — Most iskább az az újdonság, hogy román gépsorok dolgoznak nálunk, tőlünk pedig a baráti Romániában, a Pécskai Állami Gazdaságban (Peci- ca) szorgoskodnak a Rába— Steiger gépsorok. Az történt ugyanis, hogy az illetékes magyar és román külkereskedelmi szervek közreműködésével cseretermeltetésre kötöttünk szerződést. A Pécskai Állami Gazdaság komplex brigádja Battonyán a Május 1., a Petőfi és a Dózsa Tsz földjén összesen 600 hektáron termel napraforgót. Nyolc gépsorral, saját nemesítésű, bőtermő, magas olajtartalmú napraforgó-vetőmaggal érkeztek. A komplex brigád munkáját Ing. Circa Enea mezőgazdasági szakember a helyszínen irányítja. A szerződés értelmében a talajműveléstől a napraforgó-betakarításig a 600 hektáron minden munkafolyamatot a román cserebrigád végzi Battonyán. — Magyar részről, a KITE megbízásából a battonyai Május 1. Termelőszövetkezet 600 hektáron kukoricát termel a Pécskai Állami Gazdaságban. Mi Rába—Steiger gépsorokkal mentünk Pécs- kára, hazánkban jól bevált, bőtermő hibridkukoricavetőmagot vittünk. A szerződés értelmében mi is az őszi betakarítással fejezzük be a ránk bízott munkafolyamatot Pécskán. A battonyai traktorosok munkáját Pécskán Tóth Ádám mezőgazdasági mérnök irányítja. El szeretném mondani azt is: kölcsönösen kiváló minőségű munkát végeznek a kijelölt területen a magyar és a román brigádok. Zászlók a kiválóknak Tizenkétezer hfzé DombegyházárAI Néhány nappal ezelőtt mintegy 200 hízósertést küldtek exportra a Mezőhegyesi Állami Gazdaság dombegyházi kerületének Jakabfi majori sertéstelepéről. E nagy telepről évente csaknem 12 ezer hízót adnak a népgazdaságnak, illetve szállítanak a külföldi piacokra. A 70 dolgozó többsége állat- gondozó, ugyanakkor tizen- ketten a takarmánykeverőben dolgoznak, akik nemcsak a telep állatállományának állítják össze a takarmányt, hanem többek között innen etetik a nyéki, a bánkúti és a lökösházi szarvasmarhatelep állományát is. Az elmúlt évben 781 vagon takarmány kiszállítását tervezték, de azt mintegy 5 százalékkal túlteljesítették. A takarmány alapanyagát — a búzát és a kukoricát — a dombegyházi kerület termeli meg, . ugyanakkor a koncentrátumokat készen kapják. Az ipari takarmányokat, vagyis a szóját és a korpát Bábolnáról hozzák. Naponta csaknem 300 mázsa takarmányt kevernek, s 10-12 fajta tápot állítanak össze. Ez érthető, hiszen a hízósertés mellett a hízó- marhákat is ők etetik. Ugyanakkor ezen belül is az állatok kor szerinti megoszlása miatt többfajta takarmányt kell előállítaniuk. Más tápot kap az anyakoca, a vemhes koca, más fajtát a malacok is. A minap termelési tanácskozást tartott a keverőüzem kollektívája, amelyen a tavalyi év értékelése mellett a kollektív szerződés módosítását is ismertették a dolgozókkal. A tanácskozás második felében a közösség tagjai bejelentették, hogy a jövőben brigádként kívánnak dolgozni. Brigádjuk névadójának Petőfit választották. A jubileumi munkaver- s en y zen szerte az országban, a legtöbb helyen megfogalmazódtak azok az ésszerű célok, azok a józan és reálisan több eredményt ígérő programok, amelyek teljesítésére azután őszinte nekibuzdulással vállalkozhattak a brigádok tízezrei. Ahol több tonnára, darabra, méterre volt szükség — mert a gyártott termékre jól fizető piaci kereslet mutatkozott —, ott a kapacitást pótolták a brigádok lendülettel, ügyességgel. Másutt a gépek jobb kihasználásával esetleg beruházásokat takarítottak meg a vállalatoknak, amott a minőségvédelmet fejlesztették, az egyik helyen egy fontos beruházás átfutási idejét sikerült lényegesen megrövidíteni, a másik vállalatnál pedig az új gépek megtérülését gyorsították meg a munkások azáltal, hogy hamarabb tanulták meg az új technika kezelését, volt ahol a karbantartás rendszerét korszerűsítették és így tovább. A korábban indított exportszállítmányok, vagy a hamarabb elkészített műszaki rajzok ugyancsak mind-mind jelentősen hozzájárultak a tavalyi év eredményeihez. Ahhoz, hogy az MSZMP Központi Bizottsága április 19—20-i ülésén a gazdasági építőmunkáról szólva leszögezhette, hogy az eddig eltelt két esztendőben az ötödik ötéves terv fő célkitűzései a népgazdaságban teljesültek, vagy azt megközelítő szinten valósultak meg. A jubileumi munkaverseny sikerének — az alkotó, kezdeményező kedv kibontakoztatása és a célok realitása mellett — jelentős forrása volt, hogy éppen a munkaverseny kereteiben a vezetők és a vezetettek között egy újfajta kooperáció is kibontakozhatott; nevezetesen az együttes, közös töprengés a vállalat előtt álló felalatok lejghaté- konyabb megoldásának megkereséséért. A munkaversenyben ott születtek azután különösen jó eredmények, ahol a verseny kezdetén (akárcsak Csepelen) a brigádok, a műszakiak, az üzem- és gyáregységvezetők tartalmas munkaértekezleteken, közvetlen munkatársként vitatták meg az adott részleg helyzetét, feladatait, lehetőségeit. Ahol a közös vállalások teljesítéséért azután mindenkinek meg volt a maga egyéni feladata: a munkásoknak csakúgy, mint az anyagbeszerzőknek, a karbantartóknak, a műszaki rajzolóknak, a gyártáselőkészítőknek. Ezáltal a szocialista munkaverseny nem csak a gazdasági eredményeket növelte — a közismert módon —, hanem egységesebbé tette, még inkább eggyé forrasztotta a dolgozó embereket a közös ügy szolgálatában, az ipar felső irányításában tevékenykedőktől a futószalagokig. E zekben a napokban vehetik át a legjobbak kiváló munkájuk szép elismerését: a jubileumi zászlót és az oklevelet, ök haladnák majd mindenütt az élen — miként tavaly a gazdasági építőmunkában is — a munka ünnepén tisztelgő milliók előtt. Mindenütt bízvást mögéjük sorakozhatnak azok, akik tisztelik a munkát, az alkotást, a törekvő embert és akik maguk is sokat tettek és tesznek is — a leírható munkaköri kötelességen túl is — önmaguk, s az egész ország gyarapodásáért. Gerencsér Ferenc Kitüntetett lakatos Daczó Pál a felszabadulás előtt egy ideig ipari tanuló volt, de anyagi okok miatt kereső foglalkozás után kellett néznie és az iskolát nem tudta befejezni. Napszámosként dolgozott parasztgazdáknál egészen 1950-ig. Akkor „protekcióval” sikerült a békéscsabai I-es számú téglagyárba segédmunkásnak bejutnia. Nagy kedvvel dolgozott és hamar megtanulta azoknak a téglagyártó gépeknek a kezelését és karbantartását, amelyek még a tőkés tulajdonos, Bonn idejéből származtak. Nagyon sok javítani való volt és az alkatrészeket házilag készítették. Ebből a nehéz munkából végül is haszna származott, mert alaposan megismerte a lakatosszakmát és három év múlva vizsgát tett. 1957-től sorra-rendre érkeztek Békéscsabára a korszerűbb tégla- és cserépgyártó gépek. Már akkoriban jócskán volt újítása, amely- lyel sikerült termelékenyebbé, biztonságosabbá tenni a munkát. Erre törekedtek a társai, a régi „téglások” is, akik jól emlékeztek az egykori idők nyomorúságára, amikor még igen nehéz fizikai erőfeszítéssel sem tudták önmaguk és családjuk megélhetését biztosítani. Így gondolkoztak: „csináljuk jól, hasznosan, a magunk javára.” A termelés egyelőre hagyományos módon történt, de az új gépek, eszközök, valamint az újítások sokat köny- nyítettek a munkán. Lényeges változást a békéscsabai új, automata cserépgyár jelentett, amelynek az építését 1972-ben kezdték el. Ä gépek, berendezések szereléséhez a legjobb szakLaczó Pál munkásokat választották ki. Köztük volt Laczó Pál is, aki az áthelyezésére így emlékszik vissza: — Nem akartam otthagyni a régi gyárat, amit ismertem, megszoktam. Peity Frigyes, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat főmérnöke győzködött, hogy ez a jövő, a saját érdekemben is vállaljam. Végül is kénytelen voltam engedni. — Nem bánta meg? — Eleinte bosszankodtam magamban. Még nem volt tető a fejünk felett, amikor a gépek, berendezések érkeztek. Amint a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat elkészítette a betonalapokat, azokat máris helyeztük rá és szereltük össze. De egyre jobban érdekelt a dolog. Nemsokára odáig jutottam, hogy néha alig tudtam abbahagyni a munkát. Az 1-es gyártósor 1974 tavaszán készült el. Kezdődött a próbatermelés. A vezérlőasztalnál egy ember irányította az egész folyamatot, s rövid idő múlva „megjelent” az első nyers cserép. Még nem volt kifogástalan. Változtatni kellett az öntőmintán. De néhány nap múlva már kiváló minőségű cserép készült. Ebből a jugoszlávok jó előre 17 milliót rendeltek meg. ősszel — fél évvel a kitűzött határidő előtt — elkezdődött a termelés a 2-es gyártósoron is. Azóta Laczó Pál tmk-lakatosként a gépek, berendezések karbantartásán fáradozik a társaival együtt, hogy ne legyen fennakadás a termelésben. Nagyobb hiba nem is fordult * elő. Még 1973-ban alakult meg az Acél brigád, melynek vezetőjéül Laczó Pált választották meg. A brigád tagjai javarészt fiatalok, akik kezdettől fogva a szerelésen dolgoztak és hozzáértő szakemberekké váltak. Azt a többletet, amit ő az évek során a gyakorlati munkában szerzett, átadta társainak, akikkel őszinte baráti, elvtársi viszonyt alakított ki. A gyári munka mellett jócskán van társadalmi feladata is. A városi pártbizottságnak és a vállalati pártbizottságnak, valamint a cserépgyár pártalapszervezeté- nek a tagja. Sok elfoglaltsága mellett elvégezte az öthónapos pártiskolát, ami elősegíti, hogy különböző kérdésekben helyesen foglaljon állást. Rendszeresen olvas újságokat, folyóiratokat és nézi a tv-t. Tájékozódik a világ dolgairól. Immár 28 éve dolgozik a téglaiparban^ egy munkahelyen. Példamutató munkájáért és magatartásáért számos elismerésben részesült. Négyszer kapta meg a Kiváló Dolgozó, egyszer az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntető jelvényt. Az idén, március 30-án pedig az Elnöki Tanács a M.unka Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki. Pásztor Béla
