Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-28 / 99. szám

1978. április 28., péntek KHílUfcfite A napokban ballagtak Békéscsabán, a Kemény Gábor Szakközépiskolában a végzős felnőtt diákok. Képünkön a szakmunkások szakközépiskolájának búcsúzó hallgatói Fotó: Császár Lajos Lakótelepi életforma — társadalmi kapcsolatok Az utóbbi két évtized nagy lakásépítési programja a la­kótelepek sokaságát hozta létre hazánkban, a főváros­ban és vidéken is. Az elein­te még három-négyemeletes házakat később tízemelete­sek, majd annál is magasab­bak követték. S közben gyűl­tek a tapasztalatok, melyek summája szerint az itt la­kok életére egy bizonyos faj­ta bezártság jellemző. Sokkal inkább a lakáshoz kötődnek — kevesebbet járnak el ott­honról és hozzájuk is keve­sebben jönnek —, mint bár­hol másutt a városok terüle­tén. Mi ennek az oka, mik az összetevői? — erről tar­tott az elmúlt héten előadást Békéscsabán a TIT rendezé­sében dr. Szűcs ■István szo­ciológus, egyetemi tanár. A lakótelepi életet elsősor­ban különleges demográfiai helyzete határozza meg : nagyjából hasonló korú és gyermekszámú családok lak­ják, nem úgy, mint a váro­sok többi részét, ahol öre­gek, fiatalok, középkorúak; több vagy kevesebb gyereke­sek, gyermektelenek, és egyedülállóak adják a lakos­ságot. Viszont: a város leg­különbözőbb pontjáról, nagy távolságokról kerülnek ide az emberek, és a régi helyen marad a rokonság, szomszéd­ság, baráti kör. Hogy a la­kótelep csak a népesség egy bizonyos részét tömöríti, az a lakáskiutalási szempontok következménye, melyek közt — érthetően — első helyen a gyermekek száma áll. A fel­mérések még azt is feltárták, hogy társadalmi rétegződés szerint itt a közép csoporto­sul, hiányzik a magasabb és az egészen alacsony réteg. Vagy, ha idekerül, előbb- utóbb eltávozik: cserél. A régi helyen maradt szomszédokkal végleg meg­szűnik a kapcsolat, és a ba­rátokkal is sokkal lazábbá válik, sokszor később telje­sen elsorvad ; még a roko­nokkal is ritkábban találkoz­nak. Üj szomszédi és baráti szálak pedig lassan vagy nem is szövődnek — dacára annak, vagy inkább azért —, mert mindenkinek hasonló a problémája. A kis gyereke­ket nem lehet magukra hagyni — ennek megoldásá­ra jól működő és olcsó szol­gálat nincs —, így minden estét otthon töltenek. De azért is nehezen oldható meg a színházba, moziba jutás és a klubélet, mert mindez tá­vol van a lakóteleptől, épp­úgy, mint a szülő vagy ro­kon, aki addig vigyázna a kicsikre, míg a fiatal szülők hazajönnek. Itt nincsenek idős szomszédok, akik szíve­sen segítenének, csak olyan fiatalok, mint ők. De nem is igen ismerik egymást a nagy lakószámú magas épületek­ben, melyek építése bár gaz­daságos, de mint bebizonyo­sodott : nem kedvez a tár­sas kapcsolatoknak. A tapasztalatok nyomán most újból a kisebb — há­rom-, négyemeletes — lakó­telepi házakat terveznek na­gyobb számban, közepes nagyságú zöldterületekkel. Ezek ugyanis inkább módot adnak az ott lakóknak egy­más megismerésére és a ba­ráti kapcsolatok gyorsabb ki­alakítására. V. M. Fjodor Abramov: Pelage ja 32. Pjotr Ivanovics megro­pogtatta az ujjait — jól ismert szokása : ilyenkor mindig elhatároz valamit. És máris jött a hideg zu­hany: — Biztosan tudom: már nincs együtt avval a kato­nával... Egyedül él... Az igazat megvallva, Pe- lagejának nem volt egészen új a hír. Valahol a lelke mélyén sejtette, hogy Alka családi ügyei nincsenek rendben. De más a saját sejtése és más — hogyha az ember lányát idegenek mocskolják. Fittyet hányva rettentő gyengeségének, akár egy vadállat, sietett tulajdon gyermeke védel­mére. — Na és, ha egyedül van! — mondta kihívóan Pelage- Ja. — Az én lányom nem kallódik el. Még mindig többet ér egy gyönyörű le­gallyazott, nyírfa, mint egy fiatal kiszáradt kóró... A célzás könyörtelen volt — még a legostobább ember is rájött volna, mit akar ez­zel mondani. Maga is tel­jesen elhűlt, még a lélegzete is elállt: feküdt, és várta, vajon milyen fájdalmas csa­pást mérhet még rá Pjotr Ivanovics. De Pjotr Ivanovics hall­gatott. Hosszan hallgatott. Aztán Pelageja kissé fel­emelte a fejét, és megdöb­bent : Pjotr Ivanovics sze­mében könny csillogott. Nem is úgy beszélt, mint máskor : Palagyának szólí­totta. Mintha a házhoz tar­tozna, csak úgy falusiasán, mint ahogyan valaha az apja nevezte. — Palagya — kezdte va­lami tompa, idegen hangon Pjotr Ivanovics. — Segítet­tem-e rajtad? Nem felejtet­ted még el? — Segítettél, Pjotr Iva­novics ... hogy is felejte­ném el... — Hát akkor, most rajtad a sor... Segíts rajtam... Az Isten szerelmére, se­gíts ... Pelageja levegő után kap­kodott a csodálkozástól. Még nem tudja, mit kérnek tőle. De ki kéri? Pjotr Iva­novics ... Tőle, Pelagejá- tól... — Elpusztul a fiam ... — nyögte ki erőlködve Pjotr Ivanovics — Szerjozsa? Ugyan, mi­be pusztul bele? Tanult em­ber, tisztelik... Pjotr Ivanovics remény­telenül legyintett: — A flaska, az zsigerli ki, nahát... Aztán hirtelen az ágyhoz lépett, reszkető kéz­zel megragadta az asszony kezét. — Ha írnál Atká­nak ... Minek kóricálni ott idegenbe ... Tán lenne be­lőle valami... Szóval, így állunk, értette meg végre Pelageja, Alkával akarja megmenteni... Hogy Alka szedje ráncba Szerjo- zsát... Szóval, ezért jött... Alattomos bosszú fortyo­gott benne. A szeme sarká­ból elnézte a borotválatlan, reszkető, beesett arcot, a szánalmas, öreges szempárt, amelyet atyai könnyek lá­gyítottak meg, és csak most, ebben a szent pillanatban Megó'rizni a múlt emlékeit Lesz-e helytörténeti gyűjtemény Mezőberényben? Mezőberény és Petőfi em­léke elválaszthatatlanok. Irá­nyi István herényi gimnáziu­mi tanár éveken át kutatta ezeket az emlékeket, gyűj­tötte az anyagot erről a szép és jelentős hagyományról, melyre minden herényi büsz­ke lehet. Petőfi emlékén túl a település története is szá­mos megőrzésre méltót ha­gyományozott a kései utó­dokra, akik mostanában egy­re komolyabban és elszán- tabban foglalkoznak azzal, hogy helytörténeti gyűjte­ményt állítanak össze, és a Békés megyei Múzeumi Szer­vezet segítségével be is mu­tatják azt a község lakóinak és vendégeinek. Ügy gondolták, hogy az 1. sz. általános iskola épülete lenne a legalkalmasabb ar­ra, hogy idővel — ha tan­teremgondjaikat megoldot­ták — múzeum legyen, kez­detnek pedig egy-két szobá­jában jól szervezett helytör­téneti kiállítást nyissanak. Szűcs Lajos tanácselnök jól ismeri ezeket a törekvé­seket, annál is inkább, hi­szen a nagyközségi tanács az első abban, hogy szép elkép­zelésük meg is valósuljon. Néhány évvel ezelőtt a vég­rehajtó bizottság is megtár­gyalta: mit lehetne ez ügy­ben tenni, tavaly pedig le­velet írták az Országos Mű­emléki Felügyelőséghez, dr. Mendele Ferenc igazgatóhe­lyettesnek: segítené műem­lékké nyilvánítani azt a régi iskolát, ahol még Szendrey Júlia is növendék volt. íme a levél néhány rész­lete: „Hivatkozva a Békési Táj ház megtekintése alkal­mával igazgatóhelyettes elv­társ és Siklósi Ferenc nyu­galmazott tanácselnök kö­zötti személyes megbeszélés­re, ismételten beterjesztjük a Mezőberény, Népköztársaság útja 1—3. sz. alatti iskola műemlékké nyilvánítása iránti kérelmünket. Fenti épület községünk belterüle­tén, a település központjában áll. 1780-ban épült, s mind építészeti megoldásában, mind pedig irodalomtörténeti jelentőségénél fogva műem­lékké nyilvánításra érde­mes. A felszabadulást köz­vetlen megelőzően urasági kastély volt. Ismereteink sze­rint a múlt század első évei­ben a francia háborúkkal kapcsolatos gabonakonjunk­túra idején épült. A mezőbe- rényi gimnázium egykori igazgatója, Skolka András Mezőberényről írt ismerteté­sében azt írja, hogy az ura­ság nyári lakásának épült 14 szobával. Utolsó tulajdonosa Fejérváry Celesztina, a kö- röstarcsai uradalmak birto­kosa volt. 1948-tól a Mezőbe­rényi 1. sz. Általános Iskola működik az épületben. Az épületnek jelentős iro­dalomtörténeti vonatkozásai vannak. Dr. Irányi István Petőfi-kutató a „Mezőbe­rény története” c. monográ­fiában, mely 1973-ban jelent meg, hiteles adatok alapján kifejti, hogy Petőfi Sándor hitvese Szendrey Júlia 1838 —1840 között Mezőberény­ben tartózkodott és a Feste- tich Vincéné-féle nevelőinté­zetben nevelkedett. Ez az in­tézet ebben a kastélyban működött. Az épület iroda­lomtörténeti vonatkozásai te­hát igazoltak és tekintve azt, hogy Mezőberény az ország egyik legjelentősebb Petőfi- emlékhelye, igen jelentősek is. Tekintve az épület ked­vező fekvésére, irodalomtör­téneti jelentőségére, a Nagy­községi Közös Tanács fenn kívánja tartani mint műem­léket, és — a község távlati tervének megfelelően — helytörténeti múzeumot kí­ván benne berendezni, ami megőrizné az épület műem­lékjellegét. Kérjük az Országos Mű­emlékvédelmi Felügyelőség Vezetőit, hogy a műemlékké nyilvánítás iránti kérelmün­ket támogatni szíveskedje­nek.” Ennyi a levél. Postára ad­ták 1977. október 26-án. Fél esztendeje. Választ még nem kaptak, pedig nagyon vár­ják Mezőberényben. Sass Ervin „JÁTSZANI IS ENGEDD ff A közelmúltban rendezték meg Békéscsabán, a Kulich Gyula Ifjúsági és Úttörő- házban Békés megye úttörő- színpadainak seregszemléjét. A bemutatóra 19 csoport ér­kezett), különböző szintű és tartamú műsorokkal. Jó és rossz keveredését, tu­datos útkeresést éstévutakat, lelkesedést és muszáj-játékot produkált ez a nap. Kezdjük a szervezettséggel, amely igen vegyes képet mu­tat. Jó néhány olyan csoport­tal találkoztunk, amely rend­szeres munkát folytat szerve, zett kiscsoportként művelő­dési házakban, iskolákban. A gyerekek többi része egy-egy társadalmi ünnepség, meg­»wwwmwwwwwwwwwww«« értette meg, mennyire gyű­löli, attól a naptól fogva, amikor az ötezer rubelt el­számolta neki. emlékezés, iskolai ünnepség „ürügyén’ toborzódott. Folytassuk a műsorválasz­tással. A csoportok egy ré­sze jó anyagot választott. Ilyen a Békéscsabai 9. sz. Ál­talános Iskola népi játéka, a békésszentandrásiak ballada­feldolgozása, a Mezőberényi 1. sz. Általános Iskola szatiri­kus pódiumjátéka, vagy az ifjúsági és úttörőház színpa­dának szovjet költők versei­ből szerkesztett műsora. Ez­zel szemben gyakori az olyan műsorválasztás, mint a gyu­laiaké, akik a „Karnyóné”-t próbálták előadni, több-ke­vesebb sikerrel. Ezen az elő­adáson a jó szereplőgárda sem lendített, mivel a gye­rekek alapvetően nem érthet­ték a darab problematikáját. Hasonlóan nem adhatták vissza élményszerűen a do­bozi csoport tagjai sem a szájukba adott szöveget — József Attila pszichoanaliti­kus feljegyzéseit —, mivel annak a lényegét nem ért­hették. ben a megyei gyermekszín­játszás színesebb, színvona­lasabb, mint a felnőtt. Ezt bizonyította a gerendásiak felszabadult játéka, az ifjú­sági és úttörőház csoportjá­nak csiszolt beszédtechnikája, a békésszentandrási kisdobo­sok tisztán csengő éneke, a füzesgyarmati'ak kultúrált mozgása, a Mezőberényi 1. sz. Általános Iskola leleményes koreográfiája, az orosháziak telitalálat kísérőzenéje, a gyulaiak felkészültsége, a Mezőberényi 2. sz. Általános Iskola ötletes díszlete. Ezek a pozitívumok — fő­leg a több csoportban jelent­kező játszva-játszás — bizo­nyítják, hogy eredményesek azok a továbbképzések, ame­lyeket a megyében szervez­nek a színpadvezetők számá­ra. S ebben jelentős munká­ja fekszik a hazai gyermek­színjátszás kimelkedő „köz­katonájának", a Népművelési Intézet munkatársának, a megyénkből származó Gab- nai Katalinnak. Isteneim, hogy belezavaro­dott abba az ötezer rubelba, éjszakákon át nem aludt, a lékbe akarta ölni magát. Ez meg, ez az átkozott szörnye­teg, lám, meg akarja leckéz­tetni a fiatal könyvelőnőt. Nehogy a fejébe szálljon a dicsőség a lánynak. Meg az­tán, hogy ingyen kenyeret kapjon a sütödéből. Igen, igen, kenyeret! Friss, forró kenyeret. Fehér cipó nélkül nem ült le teázni. És miért? Miféle nagy kegyért? Azért, mert bevezette a társaságba, rendes emberekkel egy asz­talhoz ültette? Hogy a fész­kes fene vitte volna el a tár­saságát is, a rendes embereit is ! Egész életében futott ezek után az emberek után, az urát is tönkretette, magát se kímélte, és mit ért vele? Mit ért? Egyedül van... Ha­lálos betegen... A lánya nél­kül... Az üres házban... Szerette volna Pjotr Ivano­vics szemébe kiáltani: úgy kell neked! Most legalább a saját bőrödön tapasztalod, hogy kínlódnak a többiek... De hangosan csak annyit mondott : — Jól van, írok. Tán hall­gat is rám... (Folytatjuk) A rossz példák sorában ki : kell emelni a szabadkígyó- ; siak „Csim-bumm” címűmű- ; ' sorát. Nem az előadásmód, a I rendezés, hanem a megírt ; szöveg miatt, amelyben a ; gyermekdedség keveredett a ; közönséges giccsel. A hibák ellenére jó volt : látni azt a lelkesedést, ahogy ! a gyerekek, tanárok, közmű- ; ■ velődési dolgozók részt vet- i tek a seregszemlén. Meg me- ; rém kockáztatni azt a kije- I lentést, hogy a maga nemé­„Játszani is engedd” — ír­ta a költő. Hadd idézzem nyomatékosan szavait mind­azok számára, akik megfe­ledkezve az^ élefkori sajátos­ságokról, és a játszva-ját- szásróí, olyan" szöveget ad­nak a gyermekek szájába, amely a felnőttek problémá­it tükrözi, s a fiatal előadó azt sem átélni, sem megérte­ni nem tudja. Különben célt téveszt minden erőfeszítést, lelkesedés, munka. Tomka Mihály Mai tévéajánlatunk: Megkérdezzük a minisztert I A Megkérdezzük ... soro- ; ; zat újabb adásában Romány ! j Pál mezőgazdasági és élel- ! mezésügyi miniszter válaszol a nézők kérdéseire 20 óra 55 I ! perctől. : j Most is, mint a sorozat ! előbbi adásaiban — legutóbb ; például a. Keserű Jánosnénál j ; tett látogatáson — a műsor ; a kérdőíves felmérésre tá- i ; maszkodik, amelyet ezúttal : ; az Agrárgazdasági Kutatóin­tézet szakemberei fogalmaz­tak meg, küldtek szét és ér­tékeltek. Mivel a műsor első­sorban a vidékhez kötődik, a tévések hetek óta magnóval járták az országot, hogy a mezőgazdaságban dolgozók kérdéseit összegyűjtsék a mi­niszter számára. Természete­sen az adás napján telefonon is fel lehet tenni a kérdése­ket, a telefonszámokat a saj­tó, a rádió, és a televízió is közli.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom