Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-28 / 99. szám

1978. április 28., péntek Csaknem 50 millió forint munkavédelemre ülésezett a KPVDSZ megyei bizottsága Talicska és betonkeverő gép Április 27-én Békéscsabán, az SZMT-székházban tartotta ülését a KPVDSZ Békés megyei bizottsága. Elsőként az 1977. évi jövedelmek ala­kulását, az idei béremelések lehetőségeit vitatta meg a testület. Az írásos beszámoló hangsúlyozta : a vállalatok, szövetkezetek, pénzintézetek tervszerű bérgazdálkodást folytattak az elmúlt eszten­dőben. Ehhez hozzájárult az áruforgalom, a betétállo­mány növekedése, a második félévben bevezetett műszak- pótlék kedvező hatása, ösz- szességében a KPVDSZ-fiez tartozó dolgozók jövedelme egy év alatt 6—10 százalék­kal emelkedett. A tanácsi kiskereskedelmi vállalatok a kedvezményeket, a bérfejlesztési lehetőségeket jól használták ki. A vendég­látóipari vállalatnál átlago­san hét százalékkal növelték a fizetéseket. Az élelmiszer- kiskereskedelmi vállalatnál jó a béremelés megoszlása is. A fizikai dolgozók 7,9, az ad­minisztratívak pedig 5,6 szá­zalékos fizetésemelésben ré­szesültek. A fogyasztási szö­vetkezetek 85 százaléka 6—7 százalék közötti adómentes bérfejlesztést valósított meg. A megyei bizottság úgy fog­lalt állást, hogy az 1978. évi bérfejlesztéseknél különös fi­gyelemmel kell lenni a ven­déglátóipari dolgozók fizeté­sének alakulására. Minde­nütt tartani szükséges az al­só és a felső bérhatárok ez évre tervezett ütemét, hogy a feszültségek megszűnjenek. Második napirendi pont­ként a vállalati, szövetkezeti munkavédelmi és szociálpoli­tikai tervek 1976—77. évi végrehajtását, az idei felada­tokat összegezte a megyei bi­zottság. Az értékelés alapján megállapították: az V. ötéves tervben a vállalatok 19, a szövetkezetek 11,6 százalék­kal többet terveztek munka­védelmi és szociálpolitikai célokra, mint az előző terv­időszakban. finnek kedvező hatása máris érzékelhető, hi­szen az elmúlt két évben csaknem 50 millió forintot fordítottak a munkavédelem korszerűsítésére. Mindez könnyítette az anyagmozga­tást, segítette a biztonságos munkavégzést. Sok helyen megoldották az üzletek meg­felelő szellőztetését, fűtését, világítását. Javultak a tisz­tálkodási lehetőségek, jobb lett a védőruha-ellátás. Ezután került sor a mun- kaverseny-szabályzat módo­sításának végrehajtásáról, az 1978. évi feladatok szervezé­séről készült beszámoló meg­tárgyalására. Húszéves a Kondorosi Takarékszövetkezet A közelmúltban ünnepelte megalakulásának huszadik évfordulóját a Kondorosi Ta­karékszövetkezet. A két év­tized alatt e pénzintézet szép eredményeket ért el. Tagsá­gának száma 741-ről négy és fél ezerre nőtt S amíg 1962- ben, vagyis megalakulásának harmadik évében 1 millió 834 ezer forintos betétállo­mányt kezelt a szövetkezet egyetlen dolgozója, 1977-ben a pénzintézet 11 fős kollektí­vája 3575 betétes, 56 millió 345 ezer forintját őrizte. A múlt évben különösen kiemelkedő eredményt ért el a három községben — Kon­doroson, Kétsopronyban, Ka­maton — tevékenykedő ta­karékszövetkezet. Ez abban jutott kifejezésre,-hogy 1977- ben a tervezett 4 millió 800 ezer forinttal szemben 10 millió 123 ezer forintos be­tétállomány-növekedést ér­tek el. És miközben 1962-ben a takarékszövetkezet igazga­tósága 598 ezer forint köl­csönt tudott tagjainak folyó­sítani, 1977-ben már 8 mil­lió 550 ezer forinttal segítet­te régi és új tagjait. E tete­mes összegből csaknem 2 millió 600 ezer forintot a háztáji kisgazdaságok terme­lését szolgáló célokra adott a szövetkezet. Csak a legjellemzőbb szá­mokkal próbáltuk bizonyíta­ni, hogy meddig jutott húsz év alatt a Kondorosi Takarék- szövetkezet, melynek ügyve­zetője, majd elnöke 17 éven át Vári János volt. Három év óta Závogyán János az elnöke a Kondorosi Takarékszövetkezetnek. Nem kis büszkeséggel újságolta, hogy a pénzintézet 1977. évi eredményeivel sikeresen pá­lyázta meg a Kiváló Taka­rékszövetkezet cím elnyeré­sét. Balkus Imre Emberölés miatt életfogytig tárté szabadságvesztést szabott ki a megyei bíróság Két napon keresztül tár­gyalta a gyulai Megyei Bí­róság Csatai Pál miskolci la­kos , bűnügyét. A 28 éves, többszörösen büntetett elő­életű férfi emberölés és lo­pás miatt került a vádlottak padjára. A vádlott a múlt évben Miskolcról Szarvasra költö­zött a szüleihez. Testvérei azonban kifogásolták italozó életmódját. Közölték vele, hogy tovább nem tartózkod­hat a lakásban. Közben meg­ismerkedett K. Irén szarvasi lakossal. Sőt hamarosan hoz­záköltözött. A lány arra kér­te, hogy vásároljon karika­gyűrűket és kössenek házas­ságot. Csatai megígérte, hogy testvéreitől pénzt kér köl­csön és beszerzi a karika­gyűrűket. Ez év január 22- én délután eltávozott a la­kásból. De nem a testvérei­hez ment, hanem a szarvasi Dózsa Termelőszövetkezet is­tállójába, ahonnan két da­rab takarót vitt el, s az éj­szakát is ott töltötte. Másnap reggel elhatározta, hogy fel­keresi a közeli tanyában egyedül élő, 73 éves Paluska Pált. Mégpjedig azzal a cél­lal, hogy pénzt kér tőle. Ha szép szóval nem kapja meg, akkor megöli az idős embert. Nappal a cselekmény végre­hajtását azonban nem tar­totta megfelelőnek. Úgy érezte, hogy szándékának végrehajtásához szeszes italt kell fogyasztania, mert an­nak hatása alatt bátrabbá válik. A tsz gépműhelyében elbeszélgetett a dolgozókkal, majd délután 5 óra tájban, a Szarvasról Kondorosra veze­tő műút mellett levő autó­csárdába ment be. Hat korsó sört és három deci ptólinkát fogyasztott el. A szakvéle­mény szerint az italtól súlyos alkoholos állapotba került. A csárda előtt levő megőrzőből ellopott egy kerékptórt, s azon Paluska Pál tanyájába hajtott. Az idős ember az istálló­ban tartózkodott. A vádlott kopogott az ajtón. Paluska Pál kinyitotta, de óvatosság­ból kezébe vette a villát is. A vádlott hirtelen elkapta a villa két középső ágát, s maga előtt tolva belépett az istállóba. Majd egy ütést mért az idős ember arcára. Paluska Pál a villát elejtet­te és hanyatt esett. Csatai a sértett mellkasára és bal ke­zére térdelt. Ezután egyik kezével nagy erővel megszo­rította az idős ember nyakát, ugyanakkor több ütést mért az arcára. Paluska Pál vé­dekezésül 'belekapaszkodott a vádlott ruházatába. A meg­termett Csatai azonban köny- nyűszerrel felegyenesedett, s még a sértettet is magával x húzta. Ezt követően több íz­ben belerúgott. Csak akkor hagyta abba, amikor meg­győződött, hogy az idős em­ber meghalt. Az orvosszak­értők véleménye szerint a halál oka fulladás volt, ami­hez társult a sérülésekkel együtt járó traurrtás sokk. Csatai az istállóban levő fekhelyen p>énzt keresett. A takarók alatt egy nylon zacskót talált, amelyben ira­tok és egy irattárca is volt. Az irattárcában 11 ezer fo­rint lapult, a zacskóban pje­dig 2600 forintot talált. A p>énzt magához vette és el­távozott. K. Irénnek 11 ezer forintot adott át, mégp>edig azzal, hogy a p>énzt a testvé­reitől kapta. Másnap azt mondta az élettársának, hogy elmegy munkát keresni. Kondorosra utazott és ott nadrágot és cipőt vásárolt, meg egy karórát. Majd fel­ült a vonatra, hogy meglá­togatja Miskolcon lakó elő­ző élettársát, s megajándé­kozza a karórával. A szolno­ki pályaudvaron azonban megismerkedett egy másik lánnyal és neki adta át az ajándékot. Tegnap, április 27-én hir­detett ítéletet a megyei bí­róság. Dr. Vermes Vilmos büntető tanácsa Csatai Pált előre kitervelt módon, nyere­ségvágyból elkövetett ember­ölés és lopás bűntette miatt életfogytig tartó szabadság- vesztésre ítélte. Mellékbün­tetésként tíz évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Ezenkívül 20 ezer forint va­gyonelkobzással is sújtotta. A szabadságvesztést a vád­lottnak fegyházban kell le­töltenie. Enyhítő körülmény­ként értékelte a bíróság a vádlott beismerő vallomását. Súlyosbító körülményként vette figyelembe az elköve­tés brutális módját. Az ügyész az ítéletet tudomá­sul vette. A vádlott és vé­dője enyhítésért fellebbezett. A megyei bíróság Csatai Pál előzetes fogva tartását a jogerős ítélet meghozataláig fenntartotta. —di Jubileumi zászló a Béke brigádnak A brigád, amelyből hárman hiányoznak A helyszín. Az éles szemű­ek innen is látják Sárrét ’„fővárosának”, Szeghalom­nak tornyait, emeletes la­kóházait. A környék vigasz­talanul kietlen, egy fa sem árválkodik a közelben. Szi­kes, verejtékcsorgatóan kötött a talaj, amivel még a gép is nehezen bír. Egy sietve összeeszkábált kuny­hóféle, egyik oldala hiány­zik. Ez lenne az ajtó. Desz­kákból készült, kátránypjapír a fedele, hogy valamiféle árnyékot nyújtson a napsu­gár ellen, de az most még nem tűz annyira, hogy el kellene bújni előle. A be­tonkeverő gép zakatol. Mű­tárgy készül, a csatorna fa­lát betonozzák. Most ez a munkahelye a KÖVIZIG sarkadi szakaszmérnökség Béke Szocialista Brigádjá­nak. Valamikor az 50-es években még kubikosok voltak valamennyien. Azóta sokat változott a világ, nem igen van szükség laptótra, csákányra, ásóra. Helyükbe gép, fűrész, ácsszekerce ke­rült. Az emberek és a kitünte­tések. Inas, napjszítta arcú emberek, nem a fiatalabb korosztályból valók. Köze­lebb vannak a nyugdíjkor­határhoz. A brigádvezető Molnár Ferenc. A csápját tagjai: Tóth István, Papp Ferenc, Balogh Sándor, Szi­lágyi Mihály, Kaszai Mi­hály, B. Varga István. Be­teg Molnár János, meg Tóth József. Egy másik munkahelyre kérték kölcsön Sipjos Lajost. Több mint másfél évtizede van együtt a brigád, öt éven keresztül folyamatosan kiérdemelték a „Szocialista” címet. A zászlót 1968-ban. A két rá­következő évben bronz, az­tán újabb két éven át ezüst fokozat, öt „aranyos” év következik, és 1973-ban már a Vállalat Kiváló bri­gádja. A felfelé vezető lép­csőfokon nincs megtorpa­nás. 1974-ben és 1976-ban a szakmai kiválói. Most pedig az MSZMP KB jubileumi oklevele az övéké, mellé harmadszor a Szakma Ki­válója kitüntetés. Beszélgetés az árokparton. A gépkezelő megállítja a csühögő masinát, hogy ért­sük is a szót. A szemekben kíváncsiság bújkál. — Kezdjük az elején — javaslom, amikor már pa- rázslanak a cigretták, ame­lyekre szinte vezényszóra gyújtanak rá. Talán egy lé­legzetvételnyi szünetet sze­retnének nyerni. Nincse­nek a sok beszédhez szokva. Itt fél szavakból is megér­tik egymást, talán még szemvillanásból is. Leülünk az árokpjartra. Nem messze a szépjen, szinte mérnöki pontossággal kizsaluzott támfalhoz. — Mikor határozták el, hogy brigádot alakítanak? Felengednek az ideges­ségből. Látni az arcokon a megkönnyebbülést. A bri­gádvezető úgy érzi, neki cí­mezték a kérdést, így hát neki kell vinni a szót. — Pontosan 1962 tava­szán. Jöttek a központból, hogy „emberek, alakítsanak brigádot !” Vésztőiek va­gyunk mindnyájan, nem esett nehezünkre, hisz addig is brigában dolgoztunk, itt egy ember semmire sem megy. — Mennyi volt akkoriban a kereset? Hát bizony, ennek utána kell gondolni. — Ügy 1600—1700 körül. — Most? Ez már könnyebben megy. — Három-négyezer kö­zött van. Attól függ, mi­lyen munkán vagyunk. Itt is van jobban, meg gyen­gébben fizető. Mikor me­lyiket fogjuk ki. — Azt látom, hogy itt még tábori konyhájuk sincs. — Tarisznyából eszünk mi. Ide nem tudják kihoz­ni az ebédet. Amikor úgy adódik, hogy közelebb va­gyunk valamilyen lakott helyhez, akkor még csak sor kerül rá. Megszoktuk már. — Az asszonyok mit szól­nak ehhez a vándorélethez? Ügy néznek rám, mint akik nem értik a kérdést. — Mindenhez hozzá le­het szokni. Ebből a munká­ból van a megélhetés, a pjénzért el kell menni. Apá­ink még Dunántúlra is el- karikáztak a talicskával. A kubikos asszonya ebbe az életbe nőtt bele. — Az asszonyok is így összetartanak? — Amikor elmegyünk minden évben kirándulni, akkor ők is velünk jönnek. Egyedül nem éreznénk jól magunkat. Meg hát kell ne­kik is az ismerkedés. Mi többet vagyunk egymással, mint az asszonyokkal. — A szórakozásban is ösz- szetartanak? — Mire gondol? — kér­dezik vissza. — Mondjuk egy pjohár italra. — Mi csak néha, fizetés­kor megyünk kocsmába. Akkor sem az ital, inkább a barátság kedvéért. Köztünk nincs egy részeges sem, nem is tűrnénk magunk kö­zött. — Küldtek már ezért el valakit a brigádból? — Ezért még senkit. — Hát másért? — Volt már, aki nem bír­ta megszokni ezt a közös életet. Annak nem sokáig volt maradása. — Ugyan miről beszélget­nek munka közben, meg ebédidőben? Egymásra néznek, moso­lyognak. — Hát mindenféléről. Még földrajzról is. Van aki iskolába jár, azt kifaggat­juk, mit tanul. — Mindenkinek megvan a nyolc osztálya? — Kettőnek nincs. — Hány ptórttag van a brigádban? — Egy sirifcs, de amúgy mindenki ptórttag itt. Utólag sajnálom, hogy miért nem kérdeztem meg, hogyan értik ezt. De aztán megértettem mire gondol­nak, hiszen a jubileumi zászló odaítélése válasz a kérdésre. Béla ott6 A szakszervezeti tömegpolitikai oktatás előkészületei A SZOT elnöksége érté­kelte a szakszervezeti okta­tás eddigi tapasztalatait és meghatározta a további fel­adatokat. Ennek alapján az SZMT kulturális, agitációs és propaganda osztálya már szervezi az ősszel kezdődő tömegpolitikai oktatás 1978— 79. évfolyamát. A jövőben egymásra épülő alap- és továbbképző tanfo­lyam biztosítja a szakszerve­zeti tagok politikai ismeret- szerzését. Az alapismerete­ket a kétéves Társadalmunk kérdései tanfolyam nyújtja. Az I. évfolyamon általános politika, gazdasági és világ­nézeti kérdésekkel, a II. év­folyamon a legalapvetőbb szakszervezeti ismeretekkel foglalkoznak a résztvevők. Erre az alapra épül az éven­te változó és a hallgatóknak témaválasztási lehetőséget biztosító Időszerű kérdések továbbképző tanfolyam. Az alap- és a továbbképző tan­folyam együttesen alkotja majd a tagság tömegpolitikai oktatásának a rendszerét, melynek bevezetése 1978—79. oktatási évtől fokozatosan történik. Megkezdődik a Tár­sadalmunk kérdései I. évfo­lyama, de lesz még A világ- politika időszerű kérdései tanfolyam is. Békés megyében tavaly kezdődően 800 tanfolyamon 18 ezer 500-an tanultak, vár­hatóan az idén hasonló lesz a jelentkezők száma. A tan­könyvek a Szakszervezeti Könyvkiadótól megrendelhe­tők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom