Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-25 / 96. szám

O 1978. április 25., kedd Hetvenből egy Erélyesebb fellépés kellene! Korábban szóvá tettük, hogy Békéscsabán, a Kulich Gyula téren „ösvényeket” tapostak ki a járókelők és a parkőr szinte szélmalom- harcot vívott a zöld terület védelmében. A napokban most felkeresett és elpana­szolta, hogy már képtelen megakadályozni a parkron­gálást. Nemrég ugyanis a kopár részt felásták, s fűmaggal újra bevetették. A parkőr keserűen beszélt arról, hiá­ba próbálják helyrehozni az elpusztított sávot, némely gyalogos most egy másik útvonalat választva teszi tönkre a gyepet. Látszólag nem nagy ügyről van szó, mégis bosszantó és mélyen elítélendő az ilyenfajta ma­gatartás. Közömbösség, tu­datlanság, fegyelmezetlen­ség és akaratgyengeség egy- v aránt közrejátszik ebben. Nem lehet elfogadni azt a primitív érvelést sem, hogy az átlós irányba való köz­lekedés nagy időmegtakarí­tást jelent... Az emberek többsége örül, ha szép környezetet lát ma­ga körül. Más a közérzetünk, hangulatunk, ha a beton- és aszfalttömeg egyhangúságát megtörik a fák, a bokrok, a füves részek és virágágyá­sok. Micsoda fanatizmus jel­lemzi azokat, akik az alig néhány napja elültetett tuli­pánokat gyökerestől kitép- desik, vagy a facsemetéket szórakozásból ketté törik, vagy a szeméttartókat vir­tuskodásból sorra fölborít­ják, széjjelrugdosva a hul­ladékot is. Érdemes lenne összeszámolni; mekkora ösz- szegre rúgna az a kár, me­lyet ezek a garázda elemek évente okoznak az államnak. A közvéleményt hiú ábránd lenne arról „győzködni”: be Az állampolgárok munká­ját is értékelték. Ennek alapján öt mezőberényi és három csárdaszállási lakos a megyei tanács által adomá­nyozott emlékplakettet kap­Véradók köszöntése A napokban többszörös véradókat köszöntöttek Bé­késcsabán, a IV. kerületi pártszervezet székházában. Az ünnépséget a pártszerve­zet, a Hazafias Népfront és a Vöröskereszt rendezte. Bá­lint Tiborné, a Vöröskereszt- alapszervezet titkára üdvö­zölte a vendégeket, majd a Rózsa Ferenc Gimnázium ta­nulói rövid műsorral szóra­koztatták a jelenlevőket. kell látni és tudomásul kell venni, hogy ez szükséges rossz, s nincs mód megfé­kezni a köztulajdon rongá- lóit. Az igazsághoz hozzá tar­tozik az is: nagyon nehéz tetten érni őket. Ám akiket mégis sikerül „elkapni”, azokra példás és másokat is elrettentő büntetést kellene kiróni. Sőt, továbbmenve: nem ártana nevüket is nyil­vánosságra hozni. Sajnos, a tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy erre a legritkább esetben kerül sor. Ha eze­ket az embereket a környe­zetük is megismerné, talán közülük sokan meggondol­nák: érdemes-e folytatni a virtuskodásra vagy az ala­csonyrendű ösztönökre visz- szavezethető káros cseleke­deteket. Ügy érzem, amíg a íelvi- lágosító-nevelő munka nem éri el a kellő színvonalat, addig is szükség van vala­mi más megoldásra. Csak diákokra és csak idős em­berekre nem bízhatjuk ér­tékeink megőrzését. Minél több olyan aktívát kellene felkérni erre a munkára, akik nagyobb jogkörrel ren­delkezve erélyesebben lép­hetnének fel a kárt okozó személyekkel szemben. A „nono, nem szabad!” figyel­meztetésekkel lehetetlen kézzelfogható eredményeket elérni. Sokkal szigorúbban kell a jövőben eljárni ebben az ügyben, hiszen a naiv és gyenge fegyelmezési eszkö­zök — mondjuk ki bátran — a gyakorlatban nem váltak be, és ezért sem érték el céljukat. Vagy talán olyan gazdagok vagyunk, hogy akár a „mellényzsebből” is kifizethetjük a csekélynek éppen nem mondható káro­kat? Bukovinszky István A szülőkről való gondos­kodás elsősorban a gyerme­kek feladata. Ha ez bár­mely oknál fogva akadály­ba ütközik, a társadalom veszi át a gondoskodás ter­hét Ám igen gyakran az idős emberek szerződést kötnek, hogy megélhetésü­ket így biztosítsák. Legel­terjedtebbek a tartási meg­állapodások, amelyekben az eltartók magukra vállalják az idős emberek gondozá­sát. Az életjáradéki szerző­dések általában pénz, vagy termék szolgáltatására kö­telezik az eltartót. Az örök­lési szerződések is elterjed­tek. Mind a három esetben az idős emberek vagyona jelenti az ellenszolgáltatást. Különbség a tartási (élet- járadéki), valamint az örök­lési szerződések között, hogy az előbbi esetben a tartás ellenértékét a szer­ződés megkötésekor ruház­zák át az eltartóra, az öröklési szerződésnél pedig a vagyontárgy tulajdonjoga az örökhagyó halálakor, ■ mégpedig öröklés címén száll át az eltartóra. Társadalmunk figyelem­mel kíséri az idős emberek életét. Nem lehet közöm­bös, miként alakul sorsuk. Éppen ezért ezek a szerző­dések csak a tanács jóvá­hagyása után válnak érvé­nyessé. Mindez nem mond ellent a szerződéses sza­badság elvének. Hiszen ha a szerződés tartalma meg­felel a felek akaratának és kölcsönös érdekének, a ta­nács minden további nélkül törvényesíti az ellenszolgál­tatásokat. De hogy valóban érdekazonosság áll-e fenn, arról a helyszíni szemle ad hű képet. Csakis a szemé­lyes körülmények ismerete és tárgyilagos mérlegelése alapján lehet helytállóan dönteni a jóváhagyás felől. Lényegében a szerződések megtartásának is ez a ga­ranciája. Annál is inkább igényel figyelmet a tartási, életjáradéki és öröklési szerződés, mert az idős em­berekről való gondoskodást nem lehet leszűkíteni csu­pán jogi kérdésekre. Sokkal többről van szó. Ezek a szerződések az idős embe­rekről való gondoskodás társadalmi részét képezik. A hangsúly a szerződések megtartásában "van. Ezek­ben az esetekben szinte ki­zárólag ez az egyetlen zá­loga a békés, nyugodt, öreg­kornak. Nem mindegy te­hát, hogy a tanács milyen körültekintéssel végzi a szerződések jóváhagyását. Jó példával szolgál ebben a gyomai tanács. Jelenleg mintegy 70 tartási, életjára­déki, öröklési szerződést tartanak nyilván. A múlt évben a felek személyes kö­rülményeinek helyszíni vizsgálata alapján 12 szer­ződést ismerték el. De ezzel nem ért véget a tanács munkája. A szerződések megtartására is nagy fi­gyelmet fordítanak. Az ellenőrzéseknek széles tár­sadalmi bázisa van. Ehhez a munkához sok segítséget nyújtanak a tanácstagok. A tanács szakigazgatási szerve a múlt évben két ízben vizsgálta meg a községben a tartási, életjáradéki és öröklési szerződéseket. A tapasztalatok megnyugta­tóak. A gondozást vállalók többsége becsülettel eleget tesz kötelezettségének. Vi­tákra, súrlódásokra ritkán került sor. Az idős eltartók megelégedéssel fogadták az ellenőzéseket. Az a tudat, hogy a tanács figyelemmel kíséri életkörülményeik alakulását biztonságot je­lent számukra. Igaz, három esetben köz­be kellet lépni a tanácsnak. A szerződések magas szá­mához “képest ez nem sok. Két ízben békéltetéssel ren­deződött az ügy. A harma­diknál azonban egy apró értetlenség folytán bírósági pet kerekedett az idős el­tartott és az eltartó között. A mai napig sem rendező­dött még. Ez is igazolja, hogy a tartási életjáradéki szerződések nagyon érzé­keny emberi kapcsolatokat szabályoznak. Éppen ezért igényel olyan nagy körülte­kintést a jóváhagyás. Elég egy kis zökkenő, s már megkeseredik nemcsak az eltartott, hanem az eltartó élete is. Hetvenből egy nem sok. Ám rossz példának ez az egyetlen szerződés is elég. (Serédi) Elismerés társadalmi munkáért A közelmúltban értékelték lezőberényben és Csárda- íálláson a társadalmi mun- át. A nagyközségi közös ta- ács vándorzászlót adojná" yozott a Békés megyei Víz- 8 Csatornamű Vállalat Tán- sics Mihály nevét viselő socialista brigádjának. A ollektíva csaknem hatvan- zer forint értékű társadal­mi munkát végzett a mező­erényi úttörőházban és az, vodáknál. Hasonló tevé- enységéért kapott emlék- lakettet a Mezőberényi Fa- >ari Szövetkezet „Fémmun- ás” és a csárdaszállási Pe- >fi Tsz „Bánki Donát” Szo- ialista Brigádja. Ezenkívül lég hat kollektíva kapott a özségek szépítéséért elisme- 5 oklevelet. A jutalmazot- ik között van a három ál- ilános iskola úttörőcsapata. gimnázium KlSZ-bizottsá- a, a pedagógus KlSZ-szer- ezet és a Mezőberényi Vas­ári Szövetkezet „József .ttila” Szocialista Brigádja. ja, a nagyközségi közös ta­nács 16 arany. 36 ezüst, 49 bronzjelvényt ad át, míg 13- an elismerő oklevelet kap­nak. Kivirágzott a magnólia Virágpompát öltöttek Szeged legszebb dísznövényei, a magnóliák. A szubtrópusi cserjék fákká terebélyesedtek. Az igazi tavaszt a városban mindig a magnóliák szirombontása je­lenti (MTI-fotó — Tóth Béla felvétele — KS) Fiatalokról, fiatalosan Beszélgetés Zsolnai Lászlóval, a mezőberényi pártbizottság titkárával A nagyközségi pártbizott­ságon az egyszerűen, beren­dezett irodában hellyel kínál Zolnai László, a mezőberé­nyi pártbizottság titkára, majd maga is kényelmesen elhelyezkedik a fotelben. Koránál fiatalabbnak tűnik — nehezen tudom elhinni, hogy negyvenes éveiben jár. Természetesen a vadonat- úi kultúrházról kezdünk be­szélgetni. Nagy újság, nagy öröm ez Berényben, régi kí­vánság — többek között a fiatalok vágyának ' — betel­jesülése. ök várták talán a legnehezebben... — A szívemhez nőtt az az épület! Emlékszem a ,’.de jó lenne!” időszakától a konk­rét tervezésen át az építés különböző szakaszaiig, szü­letése egész történetére. Az ifjúsági parlamenteken kivé­tel nélkül mindenütt elhang­zott valamilyen formában : legyen végre már egy rendes intézmény, ahol kultúráltan szórakozhatnak, művelődhet­nek a fiatalok! Márpedig Mezőberény és a hozzá tartozó Csárdaszállás — összesen több mint 13 ez­res létszámú lakosságának 35—40 százaléka 30 év alat­ti, illetve 30 év körüli. — Milyenek a mai heré­nyi fiatalok? — térek át be­szélgetésünk tulajdonképpeni témájára. Milyenek? — kérdez vissza Zolnai László. — Se nem jobbak, se nem rosszabbak, mint máshol. Én meg va­gyok elégedve velük! Igaz, akad néhány, aki garázda, aki tetteivel megbotránkoz­tatja a közvéleményt. De nem ők a falu ifjúsága, ha­nem a munkás, és tanuló fiatalok százai, élen a KISZ- esekkel, s ők becsülettel dol­goznak, tanulnak. Hogy far­mert viselnek? Hogy hosszú a hajuk, és discóba járnak? önmagában ezért még nőn illetheti őket rossz szó hi­szen — nem egy esetben személyesen győződtem meg róla — a divatos külső na­gyon is értékes embert ta­karhat. Másrészt, szerintem manapság nyíltabbak, tájé­kozottabbak a fiúk. lányok. Ebből adódnak persze konf­liktusok is : nem biztos, liogy „kilépve az életbe”, első munkahelyükön mindenki jó néven veszi nyíltságukat, szókimondásukat. No, és az idősebbek olykor hajlamo­sak elfelejteni: ők is voltak tizen-, huszonévesek! A község az élet természe­tes rendje szerint, fiatalodik. Változik az utcák képe, új épületek, létesítmények kö­vetelnek helyet maguknak. S közben cserélődnek az ar­cok is: átveszi a stafétabo­tot az ifjú nemzedék. — Mezőberény legnagyobb ipari üzemének, a PATEX- nek a vezetője 28 évesen lett igazgató. Az iskolák élére szintén 30 év körüli koruk­ban kerültek a jelenlegi igazgatók. A következő öt évben megfiatalodik a köz­ség vezetése is: az ifjúság köréből nevelünk utánpót­lást a vezetői posztokra — sorolja Zolnai László, aki maga is 26 évesen lett a nagyközségi pártbizottság titkára. Ügy mondja, ő a KISZ neveltje: 1957. áprilisában lépett az ifjúsági szövetség­be. Volt. vezetőségi tag, alap­szervezeti titkár, KISZ-bi- zottsági tag. Húszévesen fel­vették a párttagok sorába, később pártvezetőségi taggá, alapszervi titkárrá. majd 1966-ban a nagyközségi pártbizottság titkárává vá­lasztották. — Nem egy különleges pálya az enyém, ezt az utat sokan végigjárták. Bár nem vagyok már KISZ-tag, de máig közéjük tartozónak ér­zem magam. A KISZ-esek tevékenységét mindig figye­lemmel kísérem, azon túl is, Zolnai László hogy testületi üléseken rendszeresen _ napirenden szerepelnek. Szívesen beszél a KISZ- életről, különösen azt hang­súlyozza, hogy mennyire fontos a fiatalok érzelmi­politikai nevelése. Hogy a fiatal tudjon élni, dolgozni, és egykor vezetni is a szo­cialista társadalomban hogy érezzen elkötelezettséget, fe­lelősséget. — Nagyon lényeges társa­dalmi ügynek tekintem a legifjabbak nevelését, hi­szen rájuk kell a leginkább támaszkodnunk, ők a jövő, s ők a leginkább nevelhetők. A felnőttek viszont szeretik pusztán anyagiakkal meg­váltani nevelési kötelezett­ségeiket. A szülők ma már zömmel meg tudják 1 venni gyermeküknek a nagyon áhí­tott magnót, ruhát, egyéb holmit. De ezzel egyáltalán nem tudják pótolni a közös játékot, beszélgetést, a gye­rekek érzelmi nevelését, kö­tődését. A munkahelyek sem pótolhatják az ifjúság mun­kára-, közéletiségre közössé­gi emberré nevelését azzal, hogy letesznek az asztalra évi 10—20 ezer forintot, if­júsági célokra! Ismét a KISZ kerül szó­ba, ezúttal az ott folyó po­litikai képzés. — A mi kötelességünk, hogy erre különösen odafi­gyeljünk, érzelmileg is has­sunk az ifjúságra. A legkép­zettebb propagandistákat kell ezzel a feladattal meg­bízni, olyan embereket, akik megtalálják a hangot, a kö­zös nyelvet a hallgatókkal. Ugyanakkor már itt kezdő­dik a párttaggá nevelés is. Tapasztalatom szerint a fia­talok megtiszteltetésnek ve­szik a pártmegbízatásokat, és igyekeznek elvégezni azokat. Csak ne feledjük: konkrét, rövidtávú feladatokat bíz­zunk rájuk, azok teljesítését kérjük számon, s mondjuk meg, jól vagy rosszul telje­sítették! Nos, valahogy így... A meghívót azzal a gondo­lattal tette zsebre, hogy mint a nagyközség egyik vezető­jét, udvariasságból invitál­ják a kitüntetési átadási ün­nepségre. ahol a mezőberé­nyi Petőfi Gimnázium KISZ- titkára is átveheti a Vörös Zászlót. S ugyancsak megle­pődött, amikor a következő­ket hallotta: „A KISZ KB az ifjúság nevelésében kifej­tett áldozatos munkájáért, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség munkájának segítéséért, Ifjúságért Érdeméremmel tünteti ki Zolnai László elv- társat, az MSZMP mezőbe­rényi nagyközségi pártbizott­ságának titkárát.” Akik ismerik, korántsem tartották meglepőnek ezt a kitüntetést. Meggyőződésük: „Méltó helyre került az a jelvény!” Tóth Ibolya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom