Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-08 / 57. szám
1978. március 8., szerda Nők a munkában, nők a közéletben Nagy László: Himnusz minden időben fl Parlamentben tanácskoztak Bátrabban tenni, alkotni Alig néhány napja meg Budapesten a Parlament vadásztermében tanácskoztak. A nőket, családokat érintő témákról volt szó. Hogyan tovább a Magyar Nők Országos Tanácsa II. konferenciája óta, mit kell tenni a nők gazdasági helyzetének további javítására? Ugyanakkor megemlékeztek a 68. nemzetközi nőnapról is. Ma viszont már itthon a megyében folytatják megszokott, mindennapi munkájukat. Azaz mégsem egészen. Mert ma ünnepük őket is mint a megye és az ország valamenyi nődolgozóját, asszonyokat, lányokat, édesanyákat, március 8., a nemzetközi nőnap alkalmából. Ebből az alkalomból írunk mi is róluk, és még néhány közéleti emberről. Az országos nőtanács tagjai közül most kettőt mutatunk be. Bóka Mihálynénak ez még új funkció. Nem mintha a közéletben nem lenne jártas. Méhkeréken tanácselnök. Ha csak ezt nézzük, tudhatjuk mennyire benne él nap mint nap. Szükségtelen részletezni, mi mindennel kell foglalkozni egy tanácselnöknek. Hivatali szobájában erről beszélgetünk, már amennyire az ügyfelek engedik. Mert a tanácselnök ajtaja nyitva kell, hogy álljon, így sűrűn betérnek hozzá a községbeliek. Bóka Mihály- né nemcsak a község vezetője, hanem olyan ember is, akihez egyéni gondjaikkal, örömeikkel is eljöhetnek. Éppen tanúja vagyok egy ilyen beszélgetésnek. Már amennyit értek belőle. Mert az elnöknő elnézést kér, de románul beszélget a középkorú asszonnyal, aki bekopogott hozzá. Érthető. Méhkerék lakosságának 95 százaléka román anyanyelvű, s ha az elnök nem értené a nyelvet, aligha értethetné meg magát az emberekkel. Annyit azért megsejtettem, hogy az „ügyfél” családi gondjával jött az elnökasszonyhoz. — Itt nem lehet másként — mondja az elnöknő, amikor az ajtó becsukódik —. Azt is meg kell hallgatnunk, és ahol lehet segítenünk. Közéleti szereplése tá- gabb, túlmegy a község határán. A Hazafias Népfront megyei bizottságának alel- nöke, és tavaly március 6. óta a Magyar Nők Országos Tanácsának a tagja. Ez. utóbbi az, ami új Bóka Mihálynénak, hogy a Parla-, mentben, országos fórumon tanácskozik a nőket érintő témákban. — Persze még annyira új, hogy alig éltem bele magam ebbe a funkcióba. Mit tehetek én a nőkért? Igaz, nem ismeretlen a munka, mert a helyi pártvezetőség nőfelelőse vagyok, így nőpolitikái kérdésekkel sokat foglalkozom. De országosan?! A konferencia óta beszámoltam annak munkájáról nemcsak a községben, hanem Gyulán egy járási jellegű tanácskozáson is. Ez volt az első ténykedésem. De gondolkodtam már a további teendőkön is. Nálunk sokat változott a nemzetiségiek helyzete. Pártunk nemzetiségi politikája igazán ebben a községben érződik, ahol szinte minden lakója román nemzetiségű. Hogy még inkább megvalósuljon ez a politika, ezért tenni valamit, úgy érzem a feladatom. A Magyar Nők Országos Tanácsának abban tudnék legjobban segíteni, ha a nemzetiségi nők helyzetét, fejlődését, a társadalomba való beilleszkedését, kulturális életét vizsgálva átadnám az itt szerzett tapasztalataimat. Azt hiszem ebben a legújabb funkciómban ez lenne a legfontosabb tennivalóm. # Azon izgult, hogy a láz, amely a tanácskozás előtt három nappal ágynak döntötte, elmúljon. Mert mint mondotta : nem szeretne hiányozni. Egyetlen országos tanácskozást sem mulasztott el eddig. Pedig már 1964 óta tagja a Magyar Nők Országos Tanácsának. Neki tehát már van tapasztalata bőven ebben a munkában. Szinte bámulatos, mennyi tenniakarás van ebben az asszonyban, s milyen örömmel végzi megbízatását Medvegy Pálné. — Mindig nagyon jó érzés részt venni egy ilyen országos tanácskozáson. Olyan témák vannak napirenden, amelyek rólunk, értünk és nekünk szólnak. Az itt kapott információkat itthoni munkámban jól tudom hasznosítani. Emellett persze a részvétel is élmény. A Parlament vadásztermében nem minden nap járhat az ember. Az elmúlt^ évek során tapasztaltam, szükség van rám, ránk, azokra, akik a megyében tevékenykednek és-segítik az Országos Nőtanács munkáját. Jó érzés tudni, azt is, hogy számítanak -erre, s tapasztalatainkra. Az elmúlt években több alkalommal meghívtak például szűkebb körű megbeszélésekre is. Főleg, ha a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetéről volt szó. Ebben a témában otthonos vagyok, hiszen 1960 óta a kardosi Egyetértés Termelő- szövetkezet főkönyvelője- ként dolgozom. A beszélgetés fonala egyből irányt változtat. Hogyan fogadták itt annak idején? Többszörösen kellett bizonyítani a rátermettségét? — hiszen általában ez a tapasztalat. — Az előítéletekkel mindig meg kell küzdeni — mondja. — Én azért szerencsés voltam, nem kellett ilyen harcot folytatni. Alighogy megkezdtem a munkát januárban, márciusban Rózsák Fotó: Martin Gábor már főkönyvelő lettem. Nem mondom, eleinte nagyra kerekedett az emberek szeme, amikor főkönyvelőként mutatkoztam be. Az is előfordult, hogy beszélgető partnerem hangnemet változtatott. De ezek csak apróságok. Vagy talán elsik- lottam volna felettük? Nem tudom. És nem is értem rá ezen gondolkozni. Más foglalkoztatott : a tanulás. Rövid időn belül kikerekedik egy ember életútja, amelyben fő helyet foglal el a mindig többet' tudni vágy teljesítése. A többszörös bizonyítás tehát minden kényszerűség nélkül is meg volt. Elsősorban önmaga előtt bizonyított, amikor a közgazdasági technikumba jelentkezett, ugyanakkor a mérlegképes könyvelői tanfolyamra is. Mindkettőből azonos évben vizsgázóit. Az a gondolat volt az ösztönzője, hogy ha már a tagság bizalmát élvezi, akkor ne csalódjanak benne. A vizsgák sikerültek. Ezt követte a számviteli főiskola, ahol 1971-ben államvizsgázott. Most marxista esti egyetemre jár. A férje is 1971- ben végzett az agráregyetemen. A tanulás mindkettőjük életeleme, ugyanúgy mint a társadalmi tevékenység. Medvegyné az előbb említett funkció mellett a járási NEB tagja, aktívan vesz részt a különböző vizsgálatokon, propagandista és pártvezetőségi tag is. Javaslatait, észrevételeit rendszerint elfogadják, nemcsak a tsz-ben, hanem a felsőbb fórumokon is. A Magyar Nők Országos Tanácsa is mindig kikéri a véleményét, amikor a mező- gazdasági nők helyzetéről tárgyal. A válaszokat a pártbizottsággal közösen dolgozza ki, több szem többet lát elv alapján. A tanulásról a következőket mondja : Abbahagyni sohasem szabad. Az ember mindig legyen igényes önmagával szemben. Ha többet tud, többet is ér. De a társadalmi funkciókat is teljes emberként kell, hogy vállalja. Erre kötelezi a megbízatás. Másképp nem tudom elképzelni az életemet, még akkor sem, {ja nyugdíjas leszek. A nagy átalakulás cselekvő részesének lenni a legszebb megbízatás. Kasnyik Judit (A dohányzóasztalon jó illatú feketekávé gőzölög. Feláll, s kedvesen megkérdezi: hány cukrot kérek. Zavarban vagyok. Laluska Mihályné, az OTP mezőkovácsházi fiókjának vezetője azonban csak mosolyog.) — Ezek olyan apró beidegződések. De hát az ember nem bújhat ki a bőréből. Különben is a nők bonyolultabb életét, közérzetét nehéz megérteni, az szükséges hozzá, hogy részleteiben vizsgáljuk. Az asz- szony talajt veszít, ha nincs kiről gondoskodnia, s nehezen viseli el, ha nem törődnek vele. (Csendesen, lágyan formálja a szavakat, mégis úgy érzem: mögötte határozottság, némi keménység rejlik. Karinthy Frigyes azt írja valahol, hogy az embernek bátornak kell lenni — mondta a Törvény —■, de kiderült, hogy a nőnek például nem kell, sokszor nem is szabad bátornak lenni.) — A kitűnő író tulajdonképpen a régi primitív törvényeket pellengérezte ki és megállapította : ezek tarthatatlanok. Nekünk ma már az egyenjogúság hétköznapi bizonyságáért kell küzde- nünk. Bátrabban tenni, alkotni, harcolni, lemondani, áldozatot vállalni a társadalomért. — Nehéz időkben, 1953- ban végeztem Budapesten, a Műszaki Egyetemen. Gépész- mérnöki diplomával a zsebemben próbálgattam a szerencsémet. Gépállomások, állami gazdaságok vezetőit kellett munkámmal, emberségemmel meggyőzni, hogy alkalmas vagyok a szakmára. Bizony nem volt köny- nyű feladat, a végén el is bizonytalanodtam. Aztán jöttek a gyerekek és sokáig nem dolgoztam. Mintha zárt falak között éltem volna. A „kitörés” felemásan sikerült, hiszen akkor Tótkomlóson laktunk, s a takarékpénztár helyi fiókjánál tudtam elhelyezkedni. Persze. Eleinte bántott a dolog. Figyeltem az utca zaját, az autók, gépek robaját, és saieott a szívem. Mit tehettem? Tanultam nagy akarással és becsülettel. így már nem is haboztam, amikor 1964-ben rám bízták a mezőkovácsházi fiók irányítását. (Elhallgat. Kihasználom a pillanatnyi csendet és arról kérdezem: nem za- varja-e az, hogy mostanában az egész ország a nőkkel törődik, nemcsak március 8-án, hanem állandóan, mindenki segíteni akar rajtuk. Csodálkozva néz.) — Miért lenne ez baj? Ha a hiúságunkra gondol, engedje meg, hogy én is kérdezzek valamit. Vajon miért van bennünk az olthatatlan vágy az elismerés után?- Miért sértődünk meg, ha feleslegesen átnéznek a fejünk felett? Nem hiszem, hogy vitatja: azért mert évszázadok múltak úgy el; a nők azt sem tudták mivégre születtek erre a földre. Szerencsére most már másképpen van. Keresik közöttünk a tanulásra, a vezetésre termetteket. Soha ennyi becsülete nem volt az anyaságnak, mint napjainkban. (Természetesen igazat adok neki és ezt jólesően nyugtázza. Az újabb idézetre viszont felkapja a fejét. A párt Központi Bizottsága kimondta, hogy a vezető posztokon a nők részvétele nincs arányban alkalmasságukkal, felkészültségükkel. Számuk a vezetésben stagnál.) — Ez a kérdés engem is régóta foglalkoztat. Az idén sor kerül községünkben egy vizsgálatra. Megnézzük : a nők mernek-e vállalni vezető állást, vagy egyszerűen nem bízzák meg őket. Itt van az Űj Alkotmány Tsz. Nagyon sok főiskolát, egyetemet végzett nő dolgozik az üzemben, de egyetlen egy sincs vezető poszton. Ugyanakkor önmagunk érdekében ki kell mondani : előrelépésünk rugója, a mérce csak a tudás, az elkötelezettség lehet. Szükségtelen a hamis udvariassági gesztus, mert ez többet árt, mint használ. (Az utóbbi mondatai szenvedélyesek. Meglepődik, amikor saját tapasztalatairól, gondjairól érdeklődöm. Aztán töprengő másodpercek következnek.) — Van mit csinálnom, azt meg kell hagyni. Itt a munkahelyemen többségében családanyák dolgoznak. Le- het-e elvárni tőlük, hogy otthon hagyják a gondjaikat, amikor férjük, gyerekük van. Évente 170 millió forint betétállományért felelünk, szinte percenként jönnek, mennek az ügyfelek. Immár 15 éve a megyei népfront nőbizottságának vagyok az elnöke, és társadalmi munkában ellátom a községi tanács elnök- helyettesi funkcióiát is. Bizony nagyon sokszor meg kell gondolnom: nemet vagy igent mond jak-e a vb- vagy tanácsülésen, ha a község- feilesztés kerül napirendre. Sajnos a pénzügyi lehetőségek végesek. Mindezek ellenére örülök annak, hogy rám mernek bízni nagv feladatokat, hogy ott lehetek esv sor fórumon. Adnak a véleményemre, elfogadják a javaslataimat. S ez mégiscsak jelent valamit. Seres Sándor Te ~ szivárvány-szemöldökű, Napvilág lánya, lángölű, Dárdának gyémánt-köszörű, Gyönyörűm, te segíts engem! Te fülemülék pásztora, Sugarak déli lantosa, Legelső márvány-palota, Gyönyörűm, te segíts engem! Siralomvölgyi datolya, Festmények rejtett mosolya, Templomon arany-kupola, Gyönyörűm, te segíts engem! Díjra korbácsolt versenyló, Lázadásokban lobogó, Csillag, dutyiba pillantó, Gyönyörűm, te segíts engem! Harctéri sebek doktora, Hazátlanoknak otthona, Mézes bor, édes babona, Gyönyörűm, te segíts engem! Piaci csarnok álmosa, Nyomorúságnak táncosa, Szilveszter-éji harsona, Gyönyörűm, te segíts engem! Béta-sugárban reszkető. Sok-fejű kölyket elvető, Tengerek habján csörtető, Gyönyörűm, te segíts engem! Minden időben ismerős, Mindig reménnyel viselős, Bajokkal isteni erős, Gyönyörűm, te segíts engem! öröktől belémkaroló, Vánkosra velem hajoló, Varjakat döggé daloló, Gyönyörűm, te segíts engem! Iszonyattól ha szédülök, Ha a pimaszság rámdönög, önmagámmal ha küzködök, Gyönyörűm, te segíts engem! Jog hogyha van: az én jogom, Enyém itt minden hatalom, Fölveszem kardom, sisakom! Gyönyörűm, te segíts engem! Felragyog az én udvarom, Megdicsőül a vér s korom, Galambok búgnak vállamon, Gyönyörűm, ha, segítsz engem. * Vészi Endre: Tavaszi páros Te vélem dicsekedjél. Tevéled én dicsekszem. Édes, ha nem szeretnél... Szeretlek s megöregszem. Piros fonál az élet. De tűzd hajamba kérlek. Egem, napom, sajátom! A két szemedben látom. Szememben Te vagy mindig. Szemem Veled színültig. Hiányod ég karomban. Szoríts, szoríts te jobban! Hajad virágba szökken. Virág az ég fölöttem. Érzed az illatot ma? Folyónak száz a fodra. Folyó fut, nő az árnyék, az este szétterül. Ne mondd szívem, hogy várj még, mert ínyem keserű. Ne várj! Tovább ne várjunk. Egymásra így találjunk.
