Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-19 / 67. szám
Megismerni és megszeretni Interjú a mezőgazdasági pályákról Bőke Gyulával, a Békés megyei PTI igazgatóhelyettesével 1978. március 19., vasárnap Családi ünnepeket rendező szakemberek tanulmányúton Vendégek keresték fel tegnap délelőtt a békéscsabai Társadalmi és Családi Ünnepeket Szervező Irodát. A budapesti Família Rendező Intézet két vezetője, Nagy Károly igazgató és Domokos Imre művészeti-módszertani irányító, valamint munkatársaik tapasztalatcsere-útjuk során látogattak a már nagyobb gyakorlattal rendelkező békéscsabai intézményhez. Budapesten csupán januártól dolgozik az intézet, amelynek fő munkaterülete a házasságkötési és névadási szertartások színvonalának emelése. Népszerűségükre jellemző, hogy a két és fél hónap alatt több mint 1Û00 házasságkötés lebonyolításával bízták meg őket. Terveik szerint a nagy budapesti gyárak, üzemek szakszervezeti és KISZ-bizottságaival építenek ki szoros kapcsolatot, hogy a fővárosban élők megismerjék az intézet szolgáltatásait. Pénteken délután fogadta a budapesti vendégeket Fekete Jánosné, a békéscsabai Városi Tanács elnökhelyettese és dr. Simon Mihály igazgatási osztályvezető. A családi ünnepeket rendező szakemberek tegnap és ma részletesen tanulmányozták a békéscsabai iroda működési rendszerét, amelyről Sze~ menkár Mátyás irodavezető tájékoztatta őket. MWMIWWWWWWWMmWMWWWWMHWWWM Pénteken este Moliére-bemutató volt Békéscsabán, a színházban. Képünkön a „Férjek iskolája” című vígjátékban Maday Emőka, Ropog József m. v. és a háttérben Tímár Zoltán főiskolai hallgató Fotó: Demény Gyula 1944. március 19-én a hitleri német fasiszták megszállták Magyarországot. Ettől a naptól kezdve elszabadult a pokol. A német fasiszták jelenléte később hatalomra juttatta a Szálasi-féle söpredéket: a nyilasokat. A haladó emberek ellen elkövetett kegyetlenségeik a történelem lapjaiból ismertek, és ez sohasem tűnhet el a feledés homályában. A nyilasok által elkövetett brutalitásokból egy parányi töredéket közlünk most egy volt partizán visszaemlékezéseiből Valamikor a „cinókákon” játszott Tóth Imre megpengeti citeráját Tóth Imre megpengeti legújabb citeráját... Fotó: Gál Edit Budapest, 1944. Előbb a Bécsi kapu téri nyilasházba kísérnek. Az autó a tér szemben levő részén áll meg. A két fegyveres őr kiszállít. Az egyik elém, a másik mögém lép. — Indulás! — vezényel a parancsnok. Körülöttünk ordítozó emberek. — Hazaáruló... rohadt bolsevik... piszkos zsidóbérenc — hallom a nekem szóló jelzőket. És egyszeriben köveket kezdenek dobálni rám. őreim szitkozódnak. A kövek pontatlanul repülnek. Nekik is jut belőle. Rámordulnak a közelben levőkre. Fenyegetőznek, de mit sem V» jj c 7T7 o 1 Szorul a gyűrű. Egyesek egészen kövei jutnak, hiába tuszkolja el őket maga elől géppisztolyával az előttem haladó őr. Nem tud megvédeni a mögöttem jövő sem. Félre is lökik. Valaki szembeköp. Vihogva követik mások is a példáját. Köpenyem ujjával letörlöm az arcomat. Utat csinálnak. Egy fiatalasszony kerül elém. Karján gyermekül. Mint Mária a kis Jézussal. Az asszony is szembeköp. A körülállók felhördülnek: Még! — biztatják harsányan. A lábam elnehezül a félelemtől. Az őrök nógatnak. Tartanom kell magam. Ha a földre kerülnék, talán agyontaposnának. Nyilaskeresztes karszalagos, fekete ruhás alakok szaladnak hozzánk. — Elég, testvérek! — kiabálják. — Majd megkapja ez még a magáét — mutat rám. Ápoltságuk, fényesre pucolt csizmájuk tekintélyt kölcsönöz nekik. Megmentenek a lincseléstől. Tapogatom a fejem. Vérzik. Nem érzek különösebb fájdalmat. Inkább valami ká- bultságot. Belső remegés fut át rajtam. A nyilasház bejáratánál kísérőim felmutatnak valami papírt. Rövid tanakodás után az őr kitárja az ajtót. — A félemeletre! — mutatja az irányt. Alig bírok lépni. Kísérőim Békés megye arculatának jellemző, értékes vonása a nagy múltú mezőgazdasági kultúra és termelés. Az ágazat jelenlegi és távlati szakember-ellátottságának biztosítása napjainkban különösképpen előtérbe került. A beiskolázási feladatok megoldásában nem kis feladat hárul a Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkatársaira. Rendezvényeikkel, kiadványaikkal jelentősen növelik, segítik a beiskolázás előtt álló diákok és szüleik reális pályaismeretét. A közeljövőben a mezőgazdasági szakmák iránt érdeklődők számára terveznek sokoldalú pályabemutató rendezvénysorozatot. Ezekről a tervekről beszélgettünk Bőke Gyulával, a PTI igazgatóhelyettesével. — A közeli hónapokban az általános iskolák mezőgazda- sági pályák iránt érdeklődő 7. osztályos tanulóival szeretnénk megismertetni az év első felében az állattenyésztő, állattartótelepi gépész, a baromfitenyésztő, a kertész, a növénytermesztő gépész szakmákat, magukat a képző intézeteket és a velük kapcsolatban álló vállalatokat, üzemeket is. Rendezvényeink során igyekszünk a taT nulók életkorának megfelelő játékossággal, élményszerűséggel párosítani szakmaismertetőinket. A túlzott szóbeliséggel szemben az érzelmek leggazdagabb forrására; a gyakorlatra szeretnénk figyelmüket irányítani. Szándékunk a korábbiaknál is nagyobb arányban bevonni a szülőket is, hiszen szerepük — érthető módon — ma is nagyon jelentős a gyermekek pályairányításában. —■ Meddig, és milyen iskoláknál jelentkezhetnek a tanulók szakmaismertető rendezvényekre ? segítenek, hogy feljussak a lépcsőn. Nekik engem élve kell átadniuk. Nyugta ellenében. Kopogtatnak a megjelölt ajtón : — Szabad! — halljuk belülről. Az asztalnál egy tüzér őrnagy ül. Féloldalt hátrább fekete ruhás alak áll, géppisztolyt szorongatva a hóna alatt. — Vártam már... Maga az a... — Igen — válaszolok. — No, akkor tudja, miért van itt — folytatja. — Nem. Feláll, kezébe veszi az asztalán levő vastag nádpálcát és közelebb jön. — Maga... maga tréfál — mondja gúnyosan, s a következő pillanatban egyetlen suhintással leperdíti a sapkát a fejemről. önérzeteskedni hiábavaló lenne. — Maga hazaáruló... piszok bolsevik... zsidóbérenc... plutokrata — sorolja, amit már akkor is hallottam, amikor Winckelmann SS-tábor- nok parancsára és alakulatomnál letartóztattak. Erkölcsi prédikációt nem tart. Csak hirtelen felemeli a nádpálcát és a fejemre sújt. Iszonyú fájdalmat érzek. Talán agyrázkódásom is van. Felrántom a karom. A második ütést már arra kapom. Kínomban a padlóra vetem magam. Védekezni próbálok, de ő ott üt, ahol ér. Közben — A kiírásban, amit el- küldtünk az iskolák igazgatóinak, a csapatvezetőknek, a gyakorlati oktatást vezető pedagógusoknak, s a szülői munkaközösségek vezetőinek is, március 22-ét jelöltük meg határidőként. Az első félévben a növénytermesztő gépész szakmával Békésen, az állattenyésztő és baromfitenyésztő szakmákkal Gyomán, a növénytermesztő gépész feladataival a batto- nyai szakközépiskolában, míg egy teljesen új szakmával, az állattartótelepi gépész munkájával — a baromfi- tenyésztés mellett — az orosházi szakközépiskolában ismerkedhetnek meg a gyerekek. — Az iskolák és a Békés megyei PTI együttműködésében milyen feladatok hárulnak az iskolákra? — Az iskolák nevelőtestületei a pozitív szemléletformálás és a reális egyéni ambíció felkeltésével járulhatnak hozzá az eredményességhez. Ígéretes előrelépést hozhat a gyakorlati foglalkozást oktató pedagógusok és a szülői munkaközösségek — most első alkalommal történő — aktív bekapcsolódása is. Ugyanakkor sok múlik azon is, hogy a pályaválasztási rendezvényekre hogyan tudják kiválasztani és bekapcsolni a pálya iránt valóban érdeklődő és arra megfelelő tanulókat. Nagyon reméljük, hogy a szakmát is adó, új képzési célú mezőgazdasági szakközépiskolák, s a szakmunkás- képző intézetek életével sokoldalúan ismertethetjük meg a tanulókat. Hiszen ezen is múlik, hogy a minél több szakembert váró mezőgazdaság megyénkben is tehessen általuk egy lépést előre. B. Sajti Emese a hegyes orrú cipőjével az arcomat rugdossa. Nincs irgalom. Csak akkor hagyja abba, amikor már alig tudok mozogni és levegő után kapkodok. Még hallom, hogy kiszól az ajtón : A szobába belép két fekete ruhás markos legény. Nem kell nekik magyarázni, hogy mi a teendőjük. A lábamnál fogva levonszolnak a lépcsőn. Közben a fejem a kőhöz verődik. Nincs erőm, hogy védekezzek. Amikor magamhoz térek, minden tagom Isajog a fájdalomtól. Az arcom dagadt és eltorzult. Felnézek, látom, valami gyéren vüágított pincehelyiségben lehetek. A kövön fekszem. Ráz a hideg. Egy magas alak áll előttem. Rúgdos: — Kelj már fel, te rohadt! — unszol és amikor látja, hogy hiába erőlködöm, még segít is. Csak úgy a csizmájával. Aztán a falhoz húz, hogy támaszkodjam és egy csajkában valami levest rak mellém a kőre. — Nehogy itt dögölj meg! Nesze, zabáij ! — biztat. Én meg csak bámulok magam elé. Hányingerem van, pedig régen nem ettem. Keserű váladék jön fel a gyomromból, megtelik vele a szám. Oldalt fordulok, a kőre engedem. Üjra megjelenik a magas alak. Vizet kérek tőle. Á kőre néz. Undorodva belém rúg. — Majd ezt előbb felmosod! — mondja és mindjárt hoz egy vedret félig vízzel, meg egy rongyot. Nincs erőm. Kábult álomba merülök. Amikor felébredek, két markos nyilas újra felcipel az őrnagy elé és minden kezdődik élőiről... Lejegyezte: Pásztor Béla A füzesgyarmati Ér partján visz az út Tóth Imre házához. Megyünk vagy öt percet a főutcától errefelé, kacskaringó betonjárdán, de vigyázva ám, mert ha mellélép az ember, könnyen fél- lábszárig merülhet a marasztaló sárréti sárba. Aztán az utca szépen kiegyenesedik, és nekivisz az a járda a Tóthék házának. A kapu mögött balra a nagyház, jobbra a Ms nyári konyha, fehérre meszelt falai világítanak a koradélutáni verőfényben. A házigazda jön elénk, örül a látogatásnak. Bemutatja a feleségét, és citerás- barátját, Bartha Józsefet. Először úgy illik, hogy betérjünk a nagyházba, ott leülünk az első szobában, és beszélgetünk. Az egyik falhoz támasztva vagy fél tucatnyi citera, kisebbek, nagyobbak, egyszínűek, és rózsákkal, búzavirágokkal ékesre festették. Hamarosan kiderül, hogy Tóth Imre, a helyi pávakör citerása nemcsak a hangszert kezeli kitűnően, hanem maga is citeragyártó, idestova tíz esztendeje. — A cinókákban kezdtem, meséli, azok voltak csak hangulatos összejövetelek! Mire kihajnalodott, keményre döngöltük a vendégház nagyszobájának földjét, és kidanoltuk-táncoltuk magunkat egy hétre legalább ... Húszéves koromban már jól citeráztam, nem hiányozhattam egyetlen mulatságból sem. Közben megpróbáltam a munkát én is, dolgoztam asztalosműhelyben, az ötve- nes-hatvanas években meg hidat építettem. Pesten. De a legjobban mégis a famunkát szerettem. így történt, hogy egyszer elhatároztam : csinálok egy citerát! Nosza, nekiláttam. Volt egy mintám, mondhatom, lemásolni sem volt könnyű. Különösen Mindössze huszonöt évet élt Korvin Ottó. akit a Tanácsköztársaság leverése után, a fehérterror idején végeztek ki. Róla szóló filmet látunk ma délután 17 órától a tévében. „Bennünket be lehet bör- tönözni, de a gondolat él” — írta börtönnaplójában, amely megrendítő bölcsességet, széles látókörű történelemszemléletet. szilárd elvhűséget tükröz. A börtönben is támasza volt ez a törékeny fiaa „kóták” beillesztése kíván szakértelmet, azokat a kis fémütközőket nevezzük kofáknak, amelyekre ha leszorítjuk a húrt. más-más magasságú hangot ad. Szóval danol a citera. Aztán ennek a forszát is kitanultam, és különböző nagyságú, formájú citerákat kezdtem csinálni. Ezek az egészen kicsik, alig másfél-két araszosak, és a legfinomabb keményfából készülnek. A virágok meg úgy kerültek rá, hogy összeismerkedtem Fadgyas Etelkával, a gyarmati pingáló- asszonnyal. aztán kifestette a citeráimat... Játszanak később. Együtt Bartha Józseffel, olyan szépségesen, hogy elgyengül tőle, aki hallgatja. Csengve-bong- va száll onganak a nóták, dúdolni kell közben, akaratlanul. Amikor kis szünetet tartanak, kinézünk a nyári konyhába. a műhely szentéjébe. Az ablak alatt gyalupad, készülő citerák részeivel. — Csináltam eddig vagy 70—80-at, Svájcba is vittek belőle, meg a tíz unokám is kapott. Szeressék csak, és tanulják meg ezt a gyönyörű hangszert. A lexikonban ez áll a „citera” címszó után: Lapos testű pengető hangszer. Kettős vagy hármas húrját a harántrovátkákra („kóták”- ra) szorítva, a pengető tollszárral szólaltaják meg a dallamot. Van még 8 kísérő húrja („vendéghúr”) is. Dia- tonikus és kromatikus változatban készül. Legelterjedtebb népi hangszerünk, őshazája Ázsia.” És ahogy Tóth Imre cite- rázik, az a tiszta forrás élménye. Végigszaladnak a dalok a gyarmati Nagyatádi utcán, és az Ér partja felett vetnek bukfencet. Aztán csendesen, álmodozva lebegnek a fák felett. Sass Ervin talember társainak. Biztos hittel, bátran nézett szembe a halállal. A műsor — amelyben Szacsvay László személyesíti meg Korvit Ottót — nemcsak a börtönnaplót használta fel, hanem azokat a leveleket, amelyeket írt és kapott, beadványokat és ítéleteket, amelyek rá vonatkoztak. A műsor külön érdekessége, hogy megszólalnak benne Korvin Ottó eddig ismeretlen versei is. Mai tévéajánlatunk: „A gondolat él” KORVIN OTTÓ BÖRTÖNNAPLÓJÁBÖL
