Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-02 / 52. szám
1978. március 2., csütörtök laHslOkfiM Éjszakai őrjárat Kit újítás a tévében Március 3-án, a délután 5 óra 40 perckor kezdődő Dél-alföldi krónika című félórás tévéműsorban a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat két dolgozójának az újítását is láthatják az érdeklődők. Varga András művezető újítása lényegében az építkezéseknél fel- használásra kerülő üveg szállítását egyszerűsíti le, míg Dobák György főművezető olyan emeletmagas előre gyártott kéményt konstruált, amely a középfal- blokkos és a hagyományos építkezéseknél eredményesen alkalmazható. o Vasúti szállításnál az üveggel teli ládákat előbb Vagonokba rakják, az érkezési helyen gépkocsira átrakják, a tároló helyre szállítják, lerakják, kicsomagolják, méretre vágják. Aztán ismét csomagolják, gépkocsira rakják, a felhasználási helyre szállítják, lerakják ... Szinte felsorolni is nehéz, hogy mennyi a „megállóhely”. Közben itt is, ott is törik az üveg. ráadásul a hulladék, ami a 10—20 százalékot is eléri, a szemétbe kerül. Varga András újítása megoldja a gordiuszi csomót. Lerövidíti az üveg útját. Ilyen módon — ha széles körben elterjed — országosan milliók takaríthatók meg. Olyan egyszerű az egész, hogy az emberben felmerül a kérdés: hogy is lehetett ezt eddig másképp csinálni? o % Dobák György főművezetőt már régebben foglalkoztatta az a gondolat, hogy olyan kéményt kellene a kö- zépfalblokkos és a hagyományos építkezéseknél alkalmazni, amely gyorsan beszerelhető, helyi anyagokból előállítható és jó hőszigetelő. Természetesen fontos az is, hogy a'füst- és gázszivárgás szempontjából biztonságos legyen. Sikerült is téglazúzalékból, perlitből, cementből és folyami homokból olyan keveréket összeállítania, amely a kéménygyártás minden követelményének megfelel. A gyakorlati tapasztalat azt bizonyítja, hogy ötszintes épületnél három ember 20 perc alatt szereli ösz- sze a kéményt. Az általában használt thermofor .kémény- blokkelemek összeszereléséhez öt ember 2—3 napi munkájára van szükség. Mezőberény, február 23., este fél 11 óra. A község csöndes és kihalt. A PATEX itteni gyárának ablakai világítanak messzire az éjszakai sötétségben. Hirdetik, hogy bent szorgos munka folyik, amely nemrég kezdődött. Az épület előtt még az előző műszakból a köröstar- csaiak várják a buszt, hogy értük jöjjön és hazatérjenek. A portán érdeklődő Valeniti- nyi Márton SZMT munka- védemli felügyelő és Hunsán Györgyné SZMT-nőfelelős az éjszakai műszak vezetője után érdeklődnek. Hamarosan előkerül Szabó Gábor főművezető, s kezdetét veszi az éjszakai munkavédelmi ellenőrzés. Először az irodába megyünk. A szövőműhely és az iroda közötti kis előtérben egy modem automata áll, amely 2 forint bedobása ellenében üdítő italt ígér. Csak éppen beváltatlan marad az ígéret, mert napok óta nem működik, s a helyi ÁFÉSZ — a gazda — még mindig nem hozta rendbe. Az ellenőrzés első lépése a kiskorúak — 16—18 év közöttiek — orvosi igazolásának vizsgálata, őket ugyanis csak akkor lehetne foglalkoztatni, ha az orvos, erre havonta engedélyt ad. Kartonok kerülnek elő sorban, és sorjára így alakul a helyzet: utolsó bejegyzés és pecsét 1977. szeptember, esetleg november. Ennél frissebb nincs, pedig sokan dolgoznak ilyen korú fiatalok az éjszakai műszakban. Aztán olyan lap is élőkéiül, amin a legelső vizsgálat óta egy bejegyzés sincs. Behívják Balogh Margitét, aki csak ez év novemberében lesz 18 éves, tehát a havonkénti orvosi engedély szükséges ahhoz, hogy éjszaka dolgozhasson. Megkérdik, hogy történt a felvétele annak idején, s tudja-e mikor kell orvoshoz mennie? Annyit mond, először elküldték vizsgálatra és kioktatták a balesetvédelemről. Izmos, zömök lány, megjegyzi, hogy szereti az éjszakai műszakot. Csévehordó segédmunkás. Most a géptermek következnék. Az egyik szövődébe lépve külön világba érünk. A nappalinál nagyobb fényességben irdatlan sók gép jár, mint a motolla, s a szövőnők fürgén mennek gépről gépre. Egy személy 4—6, de 8 gépen is dolgozik. A gépek tetejét fólia takarja, hogy a mennyezetről lecsö- pöső párától védje; ezen és a többi részen is, mint a frissen hullott hó, úgy ül vastagon a fonálból fölröppenő pihe. A padozat síkos, mert ide hull a lecsapódó pára a rosszul szigetelt tetőről. A levegő nedvessége az alacsony, száraz hőmérséklet mellett — a sorban bejegyzett napi kimutatás adatai szerint — többször túlhaladta a 75-öt, volt úgy, hogy 83, sőt a 91 százalékot is elérte. A megbetegedés — nátha, influenza — veszélye nagyobb ilyenkor. Kellemetlen állapotok. Mégis mindez elenyészik az uralkodó zaj mellett. Erről mindaddig nem lehet fogalma senkinek, míg itt nem járt. A gépek zakatolása olyan fokú lármát csap, hogy teljesen egymás közvetlen közelében állva két ember nem érti a másik szavát. Csak akkor kap el valamicskét belőle, ha másik a fülébe kiabál. Míg az ellenőrzés alaposán végignéz mindent, beszélni próbálok előbb egy fiatal lánnyal, majd Budavári Erzsébettel, aki 27 éve dolgozik már itt. Mindig háromműszakos volt, most júliusban megy hat év korkedvezménnyel nyugdíjba, öt éve asztmás. Pici kis közönséges vatát vesz ki a füléből, hogy megértse szavamat. Azt mondja, régen hozzászokott a három műszakhoz és zajhoz is. Jól keres. Innen az előkészítőbe megyünk, ahol a fonalak csé- vézése folyik. A gépek fölött oda-vissza ingázó bolyhelszívó működik és lehet beszélgetni is, mert a zaj minimális. Itt tizenheten dolgoznak, elenyésző szám a többiekhez képest. Jóval könnyebb a munka a modem gépeken, ám a mentőláda hiányos, megérett már a feltöltésre, pótlásra, mert komolyabb sebet be sem tudnának kötni. Üjból egy szövőteremben vagyunk. Itt az előzőnél any- nyival jobb a helyzet, hogy nem csúszik a beton, mert a tetőben nincsen hiba. Különben minden azonos. De nemcsak a munkafeltételek, hanem a megszokottság is. Ügy dolgoznak a munkásnők, mintha másképp nem is lehetne. Nem idegesek, nem kapkodnak, pedig sietni kell egyik géptől a másikig, s nincs megállás, csak egy órakor, éjfél után, amikor a kávét kapják a vállalattól. Ilyenkor előveszik saját poharukat és a tíz perc szünet, meg a jó fekete felüdülést ad. Aztán reggel hatig megy a munka. Egyfolytában. Terhes nő nem dolgozik az éjszakai műszakban. Minden teremben hűtőgép. Az öltözők tiszták. A WC-k rendben. A szövődéi zajszinthez nincs mérőműszer az ellenőröknél. De anélkül is megállapítják: a megengedettnél jóval magasabb. Talán még ötven százalékkal is. Amikor visszafelé jövünk a Csepel Autógyár körösla- dányi és szeghalmi üzeméből, s elhagyjuk Mezőbe- rényt, mintha hajnalodna. Az óránkra nézünk: három múlt, s csak ekkor vesszük észre, hogy a hoki világít fényesen a téli tájban. Vass Márta A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat békéscsabai gyárában nemcsak a hagyományos módon dolgozzák fel a tojásokat, hanem — elsősorban külföldi megrendelésre — úgynevezett melanget is készítenek belőle. A melange gyártásához az automata gép feltöri a tojásokat, tartalmukat összekeveri, majd pasztőrözés után csomagolják. Képünk a pasztőrözőben készült Fotó : Lányai László Hat kérdés a miniszterhez Fotó: Veress Erzsi Megyénk mezőgazdasága minden várakozáson felüli évet zárt. Ezzel együtt is azonban jó néhány olyan feladatot és gondot kell az idén, illetve az V. ötéves tervben megoldania, amelyhez nem mindig áll elegendő saját erő a rendelkezésére. További eredményt tehát vagy a központi támogatás növelése, vagy pedig a tartalékok feltárásának fokozása és az eszközök átcsoportosítása hozhat ezekben az ügyekben. A kiutat keresve hat kérdést tettünk fel dr. Romany Pálnak, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek február végi, Békés megyei látogatásakor. Kérdés: — Megyénk északi felében rossz földeken, állandó belvízveszélyben 9—12 olyan szövetkezet gazdálkodik, amelyben a mérleg- és alaphiány Damoklész kardjaként lebeg évtizedek óta a tagság feje fölött. Sorsuk jobbra fordulása csak az átfogó meliorációtól várható, ennek gyorsításához nincs elegendő pénzük, mi lesz velük? Válasz: — Ügy gondolom, hogy a vezetés eddig sem hagyta cserben sem a megyében, sem az országban a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezeteket. Meliorációra minden megyét megelőzve Békés kapta a legtöbb támogatást a tervidőszakra. Ebben az évben 54 millió forint ez az összeg. Azt kell megfontolni, hogy ebből az 54 millióból is lehet nagyobb területen rendezni a vízügyi helyzetet, meg kisebben is, a hozzáértéstől függően. Tehát döntő lehet az, ahogyan ezeket az összegeket felhasználják. Azt tudjuk ajánlani, hogy támaszkodjanak jobban ezek a gazdaságok a megyében folyó öntözéses kutatási tapasztalatokra, a két kutató- intézetre, a főiskolára. Ezenkívül van Baján egy vízügyi főiskolája a Műszaki Egyetemnek, ahol sokszor még az is gond, hogy milyen szakdolgozati témát adjanak a hallgatóknak. Más kérdés, hogy Észak-Békésben valóban olyanok a talaj adottságok, a termelés feltételei, hogy mindenképp össze kell kapcsolni az öntözés fejlesztését és a vízrendezést. Nem szabad azonban abba a hibába esni, hogy az eredménytelenséget minden pontjában a kedvezőtlen adottságokra hárítsuk, eltekintve az esetleges személyi hibáktól. Kérdés: — Az elmúlt esztendő egyik legnagyobb feszültsége az élelmiszer-gazdaságban, hogy a mezőgazdasági termelés gyors növekedésével szemben a tárolótér is csak lassan bővült és az ipari feldolgozás sem növelte gyorsan kapacitásait. Így lesz ez 1978-ban is, meg az azt követő években is? Válasz: — Kezdjük a gabonatárolással. Az V. ötéves terv 3 milliárd forintos fejlesztést határozott el ez ügyben. Sajnos az építőipar nem győzi a kivitelezéseket. Ez ténykérdés. Tagadhatatlan, hogy ez idő szerint az élelmiszeripari feldolgozó ágazatokban fontos szerepük van a központi beruházásoknak, olyanoknak, mint amilyen a Gyulai Húskombinát például. Ezt a gyakorlatot a következő tervciklusban is folytatni kell. A lehetőségek és a tennivalók azonban még csak most körvonalazódnak, de az már látható, hogy Békés megyében a hűtőipar nagyon jó eredményeket ért el, megvan a megfelelő szellemi háttér is. Itt tehát érdemes fejleszteni, s ugyanígy lehet gondolkodni a konzerviparon is, amennyiben a fejlesztési elgondolások igazolják a kertészeti termeléssel szembeni várakozásokat ebben a körzetben. Szeretném természetesen azonnal hozzátenni, hogy nagyon fontosnak tartjuk mi is, a tervhivatal is azt, hogy a fejlesztéseket, telepítéseket a termelési körzetekből fakadó összefüggésekben tekintsük át, ne pedig a megyehatárok figyelembevételével. Az indokolatlan szállítási költségektől meg kell szabadulnia az ágazatnak. "Lehetetlen dolog volt az, hogy Békésből Miskolcra szállították a vágósertést. Világos, hogy a Gyulai Húskombinát vonzáskörzete is szinte az egész Tiszántúl. Kérdés: — Szakmai körökben elterjedt, hogy egy ágazatot először tönkre kell tenni ahhoz, hogy utána föl lehessen lendíteni. Ezek a vélemények elsősorban az élelmiszer-gazdaság komplex fejlesztését kérik számon. Ebben a ve- tületben mi a helyzet a kukoricával? Válasz: — Jó kérdés, de meggyőződésem, hogy nem kell ahhoz egy ágazatnak elmaradnia, hogy fölfigyeljenek rá. Itt inkább arról lehet szó, hogy nem kerülhetjük el a rangsorolást. Bár egy-egy ötéves terv komplex módon foglalkozik az élelmiszer-gazdaság fejlesztésével, mégsem lehet minden esztendőben, minden kultúrával ugyanolyan súllyal törődni. A kukoricaágazat fejlődésében egyébként nem következett be törés. A tavalyi átlag az eddigi második legjobb átlagtermés. Országosan 46 mázsa 80 kilogramm hektáronként. És az össz- mennyiség sem volt kevés, az eddigi harmadik legjobb eredményt értük el 1977-ben. A kukoricával az van, hogy megnőtt a belső igény is, ugyanakkor külföldi piacokon is nagyon jó árunak számít. Ám ezzel együtt mégis csökkent a vetésterülete, aminek viszont nagyon sok összetevője van. A gyakorlat rossz. A városok, települések a kukorica vetésterületének rovására terjeszkednek. Mi egy olyan gyakorlatot ajánlanánk a gazdaságoknak, hogy azokat a lehetőségeket keressék, amelyekkel kis hozamú, értéktelenebb kultúrák megtartása válna szükségtelenné. Nem véletlen, hogy a rétek, legelők intenzívebb művelését szorgalmazzuk. De ugyanebben az irányban segítené a mi törekvéseinket, ha eljutnának odáig, hogy a kukoricanövény teljes egészében hasznosulna. Illetve az ösz- szes olyan termény, amit ma még rossz szóhasználattal mellékterméknek tartunk. Tudunk róla, hogy Békés megyében nagyon eredményes és szép kezdeményezések történtek a kukoricaszár, illetve a búzaszalma hasznosítására. Még egy dolog : ahol legelő állatokat tartanak, mint amilyen.a juh vagy a szarvasmarha, nem biztos, hogy drága géppel kell betakarítani a mellékterméket, ki kell próbálni az állatokat kihajtani a melléktermékkel borított mezőre. I Kérd és: — Mezőgépiparunk valamikor Európa- hírű volt. Várható-e, hogy a KGM-hez kerülve ismét azzá válik? Válasz: — Erre a kérdésre én azt tudom mondani, hogy a magyar mezőgépiparral szemben egy kicsit nagy a nosztalgia. Olyan ez, mint a „régi dicsőségünk”. Az akkori mezőgépipar nem hasonlítható össze a maival, hiszen itt egy óriási eszközcsere történt. Amiért egyáltalán szemrehányást tehetünk magunknak, az az, hogy az oktatásban, a tudományos kutatásban nem adtunk rangot, becsületet a mezőgépiparnak. Ami a kérdés lényegi részét illeti, úgy tűnik, megtaláltuk a helyes utat a li- cencek vásárlásával. És ez éppen a KGM-nek köszönhető. ök kapcsolták a régi Mosonmagyaróvári Gépgyárat a Rába Vagon- és Gépgyárhoz, amely a nagy traktorok előállítása mellett li- cencek alapján most a munkagépgyártáshoz is hozzálát. Kérdés: — Üzemi tapasztalatok szerint a termelőszövetkezetekben a bérszínvonal-gazdálkodás ellene hat a korszerű technika gyors térhódításának, illetve annak, hogy további munkavállalók áramoljanak a mezőgazdaságból az iparba. Mi erről a tárca véleménye? Válasz: — Elmondhatom, hogy mi sem tartjuk jónak a bérgazdálkodási rendszert nemcsak a szövetkezetekben, hanem országosan sem. Pontosabban fogalmazva, nem tartjuk tökéletesnek. A gond az, hogy jobbat nem találunk. Szóval a bérezés kritikája mellett is látni kell, hogy nem egyöntetű az orvoslás módja. Természetesen nem is lehet olyan bérezési szisztémát kitalálni, amely helyettesítheti a jó vezetői döntéseket. I Kérdés: — Minek számít a Libellula 1978-ban? Válasz: — Természetesen kenyérgabonának. De hogy mire lehet felhasználni, az a minőségétől függ. Egy biztos, a hivatalos fajtalistán már nem szerepel. Reméljük, hogy újabb és bő termő békési, csongrádi és bácskai fajták terjednek el az önök megyéjében is, tény, hogy a Libellulának nagy szerepe volt az intenzív gazdálkodás szükségességének megmutatásában, ezenkfv j a <• biztos, hogy * ’na akármilyen jó fajta búza vetőmagja is földben az elmúlt heti fagyok alatt, ha nincs az a jó kis hótakaró. Kőváry E. Péter Ük.
