Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-02 / 52. szám
O 1978. március 2., csütörtök Kirándulnak a szakkörvezetők Képek a fal mentén Képzőművészeti konzultációs nap Békéscsabán Tapasztalatcsere-kirándulást szervez a Megyei Művelődési Központ díszítőművészeti szakkörvezetőknek március 31-től április 3-ig. A résztvevők megismerkednek majd a kalocsai hímzéssel, Tolna és Baranya megye népi díszítőművészetével. Ütjük során ellátogatnak Kecskemétre, Kalocsára, Paksra, Szekszárdra, Bony- hádra, Pécsre, Mohácsra, Bajára és Szegedre is. Lényeges, hogy a közeli napokban minél több díszítő- művészeti szakkörvezető jelentkezzen a művelődési központban, hogy az út során szerzett ismereteikkel gazdagítsák majd a megye szakköreinek életét, munkáját. Az üzemék, vállalatok és oktatási intézmények között kialakult patronálási rendszer — amelynek konkrét célját és feladatait pontokba szedve őrzik a szocialista szerződések — már nem újkeletű dolog. S hogy menynyire nem az, azt bizonyítja például a dévaványai nevelőotthon és a budapesti „MERT” Minőségi Ellenőrző R. T. „Madame Curie” Szocialista brigádja között immár 15 éve létrejött szocialista szerződés, ami lég túlnőtt a hivatalos szerződések határain. A nevelőotthon gyermekei, pedagógusai, és a nőkből álló szocialista brigád között tartós érzelmi szálak szövődtek, ami nem nagy összegek rendszeres juttatásában nyilvánul meg, hanem a közös együttlétekben, a kedves névre szólóan küldött ajándékcsomagok személyes átadásában, a gyerekek ismétlődő pesti látogatásaiban, amikor többek között megismerkednek a brigádtagok munkahelyével is. Csoda-e, ha egyre őszintébb ragaszkodással gondolnak patronálóikra a gyerekek? A legutóbbi közös gyermekdélutánon még a vállalat vezérigazgatója is — aki remek játékos ötletmestemek bizonyult — önfeledten játszott együtt a mókás feladatokat megoldó gyerekekkel a nevelőotthonban. De másik tartós támogatóra is leltek a gyomai Körösi Állami Gazdaságban, a dévaványai állami gondozott gyerekek. Velük 1972 no— Mikor benyitottam a terembe, azt hittem, rossz helyre jöttem — mondja mosolyogva Koszta Rozália festő a Megyei Művelődési Központban a képzőművészeti szakbizottság konzultációs napján. — Az első gondolatom az volt, „itt valami népes tagságú értekezletre gyűltek az emberek!” Annál nagyobb örömmel tudtam meg, hogy a megye különböző vidékeiről érkezett amatőr rajzolók és festők rám várnak. Szinte hihetetlen, hogy milyen sokan foglalkoznak rajzolással, festéssel, ezen a vidéken. Hónuk alatt egy vagy több képpel jöttek, egymásnak adták a kilincset már reggel óta ezen a vemberében kötöttek szerződést, s azóta a gazdaság autóbusza viszi nyaranként a Bükkbe kirándulni a gyerekeket, de a megyei gyermeknapokon is ők biztosítják a kényelmes utazáshoz a feltételeket. Az állami gazdaság KISZ-szervezete pedig az úttörők fölött vállalt védnökséget. A szerződés egyik leglényegesebb pontja, hogy a nevelőotthon hetedik- nyolcadikos lányai nyáron megfelelő munkához jutnak a gazdaságban, s ezzel segítséget kapnák az új élet megkezdéséhez. Cserébe a gyerekek izgalommal, nagy igényességgel készülnek a gazdaság ünnepeire. Sokáig beszédtéma maradt a lányok között a tavalyi november 7-i ünnepség, amikorra műsor után részt vehettek a további ünnepségen, amelyen a törzsgárdatagok- nak aranygyűrűt, a többi dolgozónak pedig jutalmakat adtak át. Együtt érezték, élték át az egy munkahelyen töltött becsületes emberi élet adta tisztelet, megbecsülés örömét, a kitüntetekkel együtt. Ennyit röviden e két szocialista szerződésről, amelynek pontjait nem egyszerűen megtartják a szerződő felek, de mindig új és új tartalommal, a teljesebb emberré válás nagyszerű tényeivel gazdagítják. Ez pedig — mert anyagiakban egyszerűen nem mérhető — teszi valóban szocialistává ezeket a szerződéseket. B. S. E. szombaton. Volt miről beszélgetni ! Másodszor rendezett a megyei képzőművészeti szakbizottság ilyen találkozót a művelődési központban. Első alkalommal Mla- donyiczky Béla szobrászművész adott szakmai tanácsokat a hozzáfordulóknak, most Koszta Rozália fogadta házigazdaként az érkezőket, legközelebb pedig Vágó Ferenc fafaragó népi iparművész lesz a konzultációs nap irányítója. Várkonyi János is elhozta a képeit erre az alkalomra: — Olyan emberekkel találkoztam ma itt, akikről eddig nem sokat tudtam — mondta a békéscsabai festő. — Mai témákkal népi és naiv művészettel foglalkozó ro- konérdeklődésűek gyűltünk most is egybe. Többféle gondolat sokféle stílus és technika fóruma lehet ez a konzultációs nap. Koszta Rozália nagyon alapos útmutatását, elemzéseit jó érzéssel hallgattam szükségünk van ilyesfajta kritikára, jó tanácsra. A festőnő elmélyülten szemléli a fal fhentén sorakozó képeket. Dicsér és bírál, színeket, formákat elemez, senkit nem bánt vagy sért ez a tanácsadás. A tót- komlósi Dénes Anna naív képein meglepően jól, de ösztönösen megoldott technikai szépségeket fedez fel, Varga Erzsébet endrődi rajztanár festményein a könnyed ecsetkezelés nyomait látja. Csarejs János csor- vási fiatalember intellektuális gondolatainak képi megfogalmazását elemzi, Bellus Ferencné békési kosárfonó festményeinek ügyes téma- választását dicséri. — Hogy mi az értelme ennek az egész napos könnyed, de mégis komoly elemző munkának, ,a „konzultációs napnak”? — kérdi Koszta Rozália, s azonnal válaszol is rá: — Kevesen jutnak el ugyan a Képzőművészeti Alap-tagságig, de nem is ez a célunk. Ha a szívből, kedvből festőknek, rajzolóknak könnyebbé, színesebbé teszi az életét a művészet, ha több képzőművészeti könyvet vesznek, ha másként nézik a tárlatokat, tovább már nem kell értelmét keresnünk a szakbizottság új kezdeményezésének. B. Zs. Anyagiakkal nem mérhető Kürti András: Csókol: Renate 15. IV. fejezet Az úrhatnám Törpe Lényegében minden úgy történt, ahogyan Renate javasolta. Szünetet is tartottunk, sétáltam is, úsztam is. Igaz, a szünet (kissé hosz- szabbra nyúlt a tervezettnél, a sétát inkább menekülésnek nevezhetném, az úszást pedig kényszerű fürdőnek. Alighogy kilépünk Rena- téval a garázsból, vitatkozást hallunk. A közelből, az utca felől. Tisztán kivehető egy éles, dühös, tiltakozó gyerekhang. Renate fülel picit, beszívja a felső ajkát. — Gyerünk! — ragadja meg a karomat. — Ezek óik! ‘Elkapták a Kis Eriket! Behúz a közeli hangarózsa- cserjék közé. Ott a földre lapulunk, úgy lesünk ki az ágak, levelek, virágok közül. Én itt már azon sem csodálkoznék, ha sziuindiánok törnének ránk. Teljes harci díszben. Épp idejében bújtunk el, léptek csikorgása hallatszik. A kocsikifutó betonján közelednek a látogatók. Tekerem a nyakam, hogy lássak valamit, sikerül is némi részleteket megpillantanom. Pontosabban — hat lábbelit. Középen nem is annyira lép, jobbára vonszolódik egy pár gyerekszandál. Tőle jobbra és balra szegletes orrú, barna félcipők masíroznak. Hol az egyik, hol a másik szandál ugrik ki szűk látókörömből, ilyenkor pár pillanatra megtorpan a menet, fojtott sziszegés, nyögés, aztán újra menetelés. Felemelem a fejem, aha, szóval ezért állnak meg időnként... Renate kopog a támaszkodó kezemen, szemmel kérdi, mi történik? — Két bábatáskás férfi hurcolja a szeplőst — súgom. Erik vitézül küzd, amint csak teheti, úgy rúgdossa őket, mint a hivatása magaslatán álló hátvéd az előretörő középcsatárt. Kiáltani azért nem tud a fiú, mert az egyik mókus a száján tartja a tenyerét. Egyébként nem bánnak vele durván, nem torolják meg még a rúgásokat sem... Most értek a garázsajtóhoz, elengedik Eriket, rendbe hpzzák a ruházatukat, bemennek... — Akkor mi iszkolurik innen, de gyorsan! — adja ki Renate a hadparancsot, fe- ugrik a gyepről és fürgén szalad a kert túlsó vége felé. Olyan kétharmados, testhez, simuló halásznadrágot visel, szűzanyám, micsoda bokák és egyebek... Csöpp lelkifurdalást sem érzek, amint futok utána. Ott lenne a helyem e nehéz percekben a garázsbárban maradottak oldalán? Ugyan miért?! Három férfi áll ott szemben a jövevény kettővel, ez még akkor is túlerő, ha a nőket nem számítom. Abban az esetben pedig, ha a látogatók fegyvert rántanának, nem mindegy, hogy hány pár kéz emelkedik a magasba? Aztán meg a kis szeplős amúgyis biztosan felveri a környéket segédcsapatokért. Nem, nem lesz ott semmiféle vérengzés. És ha lesz, legfeljebb kimaradok belőle. A legfontosabb, hogy végre egyedül lehetek Renával, még ha ilyen futószalagosan is. ~ Tágabbra nyílt világ Pályát választanak a kisegítő iskolások Gondba merült szülői arcok, várakozásteljes gyerektekintetek. Mi legyen, mi lehet tovább a sorsa a kisegítő iskola végzős gyerekeinek? Jövőjükről döntöttek Békéscsabán az elmúlt napokban üzemek, vállalatok vezetői, pedagógusok és a választás előtt álló szülők. Nem könnyű utat, kanyargás zsákutcát kellett bejárniuk az elmúlt évek során azoknak a sérült lelkű fiataloknak, akik ilyen oktatási intézményekben végeztek. A szakmunkástanuló-intézetek zárva maradtak előttük, többségüknek munkahelyi közösségekbe sem kikerült beilleszkedniük. 1977-ben az országban három helyen indították meg a kisegítő iskolák továbbképző tagozatát: Csepelen, Várpalotán és Békéscsabán. Heves megyében is próbálkoztak az új formával, de az ottani kezdeményezésről nem sok hírt hallani. Tavaly 44 Békés megyei kisegítő iskolás jelentkezett a továbbképzőbe. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál és a Csaba Ruházati Szövetkezet szűcsipari részlegében szerezhet- ^ tek betanítottmunkás-okle- velet. Mi sem bizonyítja jobban a továbbképzés sikerét, jó hírét, mint az, hogy ebben az évben már a 150 végzős megyénkbeli gyerek közül 105 szeretne betaní- tottmunkás-képzettséget szerezni két év alatt. Az építő- és a szűcsipari szakmák mellett újabb munkahelyi lehetőségek nyíltak előttük. A Gyulai Szabók Szövetkezete betanított női szabó szakma oktatására hívja őket. Nagyon új és még nagyon változó, alakuló vállalkozás a segédápolónői képzés megindítása. Az ősszel megnyíló békéscsabai egészségügyi gyermekotthonmunkaerőgondján sokat segíthetnének a pályára alkalmasnak bizonyuló lányok. — A tavalyi továbbképzésre jelentkezett 44 gyerekünkből a második évben csupán 2 nem folytatta a tanulást: egy kislány férjhez ment, egy fiú pedig szülőhelyén próbál boldogulni. A többiek szépen haladnak, tanulnak a munkahelyükön — kezdte a gyerekükért aggódó szülők tájékoztatását Nagy Gyula, a békéscsabai kisegítő iskola igazgatója. — Nem könnyű beRohanunk, kúszunk-má- • ; szunk, ugrálunk. Nem tudom, : hány ingatlan lehet Aarles- ; nek ebben a negyedében, de S mi valamennyit útba ejtjük. ; Csak elvétve közlekedünk ; járdán, úttesten. Főleg ágyá- ! sokat, bokrokat, gyümölcsfá- : kát kerülgetünk, kerítések • felett repülünk. Érdekes, vi- ■ szonylag egészen jól megy ez : nekem, úgy látszik, mégsem | az ultizás, hanem az atka- ; dályverseny az én igazi számom. Különösen, ha az iramot egy imádnivaló dán újságírónő diktálja, mögöttem pedig különféle négylábú sporttársak lihegnek, csaholnak. Mert itt mindenki tart kutyát. Kicsiket is, nagyokat is. Behatóan nem tanulmányozhatom, hogy milyen fajtájúnk, mert minden érzékszervemet éppen az köti le, minden erőmet, ügyességemet éppen az veszi igénybe, hogy elkerüljem a velük való közelebbi kapcsolatot. Korán dicsekedtem! Baj van! Szúrni kezd az oldalam... És mintha görcs készülődne a bal vádlimban is... Ez az oka, hogy önkénytelenül is rövidíteni akarom a távot, és amikor Renate pompás kanyartechnikával megkerül egy nyírott sövényt, én átvágok rajta. (Folytatjuk) Ők már ügyesen festik az ajtókat ragyogó fehérre, „hozzánőtt” a kezükhöz a szerszám Fotó: Gál Edit látni azt, hogy ha gyerekünk nehezen talál barátokat, lassabban tanul, speciális képzésre van szüksége, de éppen az ő érdekükben nem szabad álomvilágot szőni köréjük, tudnunk kell mire kçpes a gyerekünk és ehhez tervezzük a jövőt! Az, aki nem így gondolkodik, szerencsétlenné teszi mindnyájuk életét. A továbbképző tagozatra jelentkezőknek sok új feladattal kell megbirkózni. Tanulnak szakmai és általános műveltségi tárgyakat, de emellett dolgoznak is. Hihetetlen módon kibontakozik egyik-másik gyerek, amikor hasznos munkát végez: fest, épít vagy éppen szőrmét varr. S ha jól megy a munka és a tanulás, az általános iskolai bizonyítványért magánúton levizsgázhatnak, mert a mi óráinkon úgyis a dolgozók iskolájának tananyagát tanulják. Hogy ne csak elszánó szó legyen a szó, a tájékoztató beszélgetés után felkerekedtünk. A vállalatok képviselőivel ki-ki tovább folytatta a beszélgetést, majd a szülők és gyerekek ellátogattak a választott munkahelyekre is. Mi, Betkó Lászlóval, az ÁÉV munkaügyi osztályvezetőjével tartottunk. Az építőipari szakmákra jelentkezett a legtöbb fiatal, burkolónak, festőnek, bádogosnak, üvegezőnek, lakatosnak és szigetelőnek. Mondják, hogy Betkó László név és gond szerint ismeri az összes gyereket, aki tavaly óta náluk tanul. Figyelemmel kíséri a sorsukat, elégedett velük. Gondoskodó szeretete nem is marad viszonzatlanul, úton- útfélen ráköszönnek, kérdezgetik a pártfogoltjai. — Munkakönyves alkalmazottak ezek a gyerekek nálunk. Órabért kapnak, s ha szorgalmasak, mindig többet keresnek majd. A tavalyiak júliustól dolgoztak, szeptembertől tanultak is, sokan pedig már decemberben teljes értékű munkát végeztek. Az is a célunk, hogy úgy tanulják meg a szakmát, úgy éljenek együtt a munkatársaikkal, hogy két év után megbecsült tagjai legyenek valamelyik brigádnak — meséli Betkó László, miközben a békéscsabai Bartók Béla úti majdnem kész toronyház lépcsőin kapaszkodunk felfelé. Méhkaptár módjára tárják a 'kíváncsi szem elé ajtótlan bejárataikat a másfél-, két-, háromszobás lakások. Egy harmadik emeleti fürdőszobában két fiú igazgatja a csempelapokat szorosan egymás mellé. Burkoló betanított munkások lesznek jövőre, ők is a továbbképző tagozat tanulói. A hozzáértő szakemberek fölényével mutatják a látogatóknak a szakmai fogásokat, munkájuk eredményét. Az arcukról messzire sugárzik, szeretnek dolgozni. Az új MÁV-kollégium épületéhez is elvisz az építők dugig telt autóbusza. Szülők, gyerekek, mindnyájan, akik együtt vagyunk, csodálattal nézzük az épülő kollégium kék csempével kirakott fürdő- és főzőhelyiségeit. Ez bizony szép munka. — Itt is a mi gyerekeink dolgoztak — mutat körbe Betkó László. Richter József szobafes- tő-mázoló szakmunkásra 9 gyereket bíztak, ő így beszél tanítványairól,: — Eleinte kicsit figyelmetlenek, játékosak voltak, de ma már dolgoznak olyan szépen, mint az elsős szakmunkástanulók. „Dolgozzunk inkább !” mondják sokszor, mikor iskolába kell menniük. Hát persze, a tanulás kicsit nehezebben megy, de a munkában megállják a helyüket! Nincsenek magukra hagyva ezek a szakmát tanuló, az életben különben talán ügyetlenül botladozó fiatalok. Látták ezt a szülők is a tapasztalatcsere-kiránduláson. A gyerekek pedig akadozó mondatokkal, titokban súgták • egymás közt, hogy olyanok szeretnének lenni, mint az .úttörőmun- kát önkéntelenül is vállaló társaik: a szűcsök műhelyében dolgozók, az épülő lakások formálói és a lakatosműhely erős kezű szerszámkészítői. Bede Zsóka Tornaterem Nagykamaráson Nemrég adták át a hajdani pártház épületéből átalakított tornatermet a nagykamarási iskolásoknak. A községi tanács, a község lakói jelentős összeggel járultak hozzá a 173 négyzet- méter alapterületű, jól felszerelt tornaterem kialakításához. Most új terveken töri a fejét a községi tanács és az iskola. Az épület mögött húzódó hatalmas telket már feltöltötték, elegyengették és egy nagyszabású társadalmi akció, az „Egy nap az iskoláért és közművelődésért” segítségével bitumenes sportpályát és futópályát fognak létesíteni. A tervek szerint május elseje után már birtokba is veheti az új sportudvart az iskola több száz kisdiákja. A távolabbi tervek között pedig fürdők és öltözők építése is szerepel, amelynek határidejét 1980- ban állapították meg a község vezetői.
