Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-19 / 43. szám
1978. február 19., vasárnap dUDHiEj KÖRÖSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Egy táncszínház bölcsőjénél A Pécsi Balett előadásán készfiit a felvétel. Jelenet Verdi: Bequiem című balett jéből, amelyben a Békéscsabáról elszármazott Lovas Pált és partnerét. Tamás Gyöngyit, a Pécsi Balett magántáncosait látjuk Sokan vitatják, még többen állítják, hogy korunk a táncművészetek százada. A zaklatott, szédületes iramban fejlődő-változó életet a tánc fejezi ki a legjobban — vallják a táncművészetek hívei. Ma már országszerte olyan hivatásos és amatőr csoportjaink vannak, amelyek nemzetközi mezőnyben is élen állnak sokszínű kifejezőeszközeikkel, mesterségbeli tudásukkal, kísérletező kedvükkel. Bár ezekre a csoportokra rendkívül büszke a közönség, de sokszor csupán gyönyörködik a tánckompozíciókban, és nem érti azokat. A Táncművészeti Szövetség a Kulturális Minisztériummal egyetértésben változtatni szeretne ezen a helyzeten és a táncos ismeretterjesztés bővítésével fejlesztené a közönség ízlését, hozzáértését. Így vetődött fel a táncszínház gondolata, 6 kísérletképpen a budapesti Marcibányi téri ifjúsági ház bérletsorozatot hirdetett ilyen jellegű előadásokra. A Néphadsereg és a Duna Művészegyüttest látták már vendégül és az új kezdeményezést mindenki örömmel fogadta. — A legtáncosabb megyének ismernek bennünket a szakmában — iriondják a Békés megyei Művelődési Központ vezetői és munkatársai. Olyan hivatásos szintű együtteseink vannak, mint például a gyomai „Körösmenti”, a gyulai „Körös” és a békéscsabai „Balassi”, mégsem látnak elég táncos műsort a Békés megyeiek. Nagy még az ellentmondás: jók az együttesek, de ha több előadást tartanának, vajon lenne-e bőven értő közönségük ? Bizonyosan nem. Ritka hazai szerepléseikre zsúfolásig telt házak előtt került sor, de újszerű törekvéseiket, a népi tánc modem formai változtatásait nem ismerik a nézők. Ezért szeretnénk mi is táncszínházát csinálni! Kevés a tapasztalat, nincs hagyomány, nehéz az indítás. Terveink szerint bárhová a megyében, a legjobb kultúr- házakba rendszeresen elmehetnének a táncosok, például : Gyulára, Orosházára, Szarvasra, Békéscsabára (reméljük Mezőberénybe is hamarosan), ahol megfelelő hely és a technikai feltétel adott. A Megyei Művelődési Központ a Jókai Színházzal közösen szeretné bevezetni a táncszínház előadásait, így egymást segítve, gazdagodnának a közönségszervezési, a módszertani és a művészeti lehetőségek. ♦ Kiderült tehát, hogy a kiváló táncszínházi ötlet megvalósításához tájékozódásra van szükség, a táncos színházak, az Operaház, vagy éppen az együttesek környékén. Már évekkel ezelőtt járt a megyében a Pécsi Balett kamarajellegű műsorokkal, amelyek izgalmasak voltak, de ezeken túl nem nagyon jutott a művészeti kapcsolat. A pécsiek jól ismerik Békés megye közönségét, még a gyermekeket is, hiszen Mikrokozmosz című összeálításukkal a gyermekszínházi sorozatban is részt vettek. Hozzájuk ment tehát először a művelődési központ és a színház küldöttsége: tárgyaljanak a feltételekről, a játszási lehetőségekről. Tóth Sándor koreográfus, a Pécsi Balett vezetője így vélekedett az elgondolásról : — Szívesen megyünk bármikor Békés megyébe, az ilyen jó kezdeményezéseknek csak támogatói lehetünk. Eddig a hagyományos fiharmóniai keretek között jutottunk az ország délkeleti részébe, megmutattuk magunkat, „jeleztünk” egy- egy előadással. Milyen jó lenne végre igazi balettestet bemutatni a látvány, a szakmai tudás és eszköztár teljes felvonultatásával. Nem szeretnénk a legmodernebb, nehezen felfogható jelzés- rendszerű balettel elijeszteni a közönséget. Színvonalas, közérthető, mai balettet vinnénk magunkkal, de elvünk az, hogy soha sehol nem szabad a közönséget lebecsülni. — Változtatható és bőséges a repertoárunk, de az összes kisműsorainkat bemutattuk már Békésben, most a nagyokra kellene sort keríteni. A terveinkről annyit (lehet, hogy ezekből is sikerül elvinni valamit): április elején mutatjuk be új műsorunkat. Beethoven : VI.— VII. szmfóniájára Eck Imre komponált koreográfiát. A most kibontakozó műfajnak, az oratórikus balettnek lesz ez az egyik megvalósuló példája. — A nyári szabadtéri játékoknak kialakult profilja van már, minden várban, téren és helyszínen: Gyulán, Egerben, Szentendrén stb. Csak a táncművészeinek nincs otthona sehol. A Pécsi Nyári Játékok első megrendezésével 1978-ban szeretnénk megteremteni ezt az új otthont július 15-től 30-ig. Gondoltunk más szabadtéri játékokkal történő csereelőadásokra, a Gyulai Várszínházzal is folynak tárgyalások. A Békés megyében születő táncszínházban pedig mindenképpen szeretnénk jelen lenni. Reméljük, hogy a terveket sikerül összehangolni. Hangsúlyozzuk, terv még csupán a megyei táncszínház, de feltétlenül támogatásra méltó. Az életünket, a kultúránkat gazdagítaná ez a nálunk oly ritkán látható művészeti ág. Az ötlet megvalósítói pedig hamarosan felkeresik az Állami Opera- ház ifjú balett-táncosait is, hogy vendégségbe hívják őket a születő új színházba. Bede Zsóka Tomka Mihály Vissza a balladákhoz Szavam se volt, csak ámulat, bűnöm se volt és arcomat égette még az a vér, az az ősi, nyugodt kéz. Torok emlékét hoztam, s hosszú-hosszú hóesést, madár riadt, szarvas leste öklöm mellett a kést. Figyeltem, s vetköződtem, elsápadt vérszín-arcom, ittam, ríkattam lányt: többé ne marasszon.' Szívembe gyűltek eszmék, létembe kerítés, gát, kamaszos üvöltözésem lett lassan férfi-hallgatás: Apáink elviszik házuk, magányukat a sírba, kibontják hajuk a lányok, csillagot szülnek sírva! Szereptanulás • lllovszky Béla sorozata Szokolay Zoltán Dac Lüktetnek mind a halott anyagok, petúnia-bogláros hant alatt dobognak kettőnkért az ősök; teremni, teremteni vágyó pőreségünkre rávillanva elfordul minden feketenyelű-fényespengéjű emberi gonoszság; két szempár láttán megszégyenül még az a rőten lobogó kígyóláng is, mit oktalan haladó kísértésnek, Istennek, véletlennek szólít (ki-ki csak törvénye szerint); élünk és dübörög értünk a sötétség, halántékunkból, ágyékunkból dobog, dübörög, kiált; teremni, teremteni vágyó két kis sejthalmaz, forgunk az időben; ne tudhass nélkülem semmit a világról, ne tudjak nélküled semmit a világról, minket a világ már ha bánthat, együtt bánthat; forgunk az időben, háborog, kavarog velünk; de mosson csak széjjel, mosson csak semmivé ez a tenger, esküszünk, megkeserüli. Sallai Lajos: Szuszék
