Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-15 / 39. szám
1978. február 15., szerda Hetven perc a felhők felett — Figyelem! Kérjük a MALÉV 801-es járatának utasait, hogy fáradjanak a 4-es kijárathoz. Köszönjük! — közli a Berlin-Schőnefeld repülőtér utastájékoztatója, majd mindezt megismétli angolul, oroszul és természetesen miagyarul. Alig félóra múlva már a kifutópályán robog a TU 134-es repülőgép. Néhány másodperc múlva azután a magasba emelkedik a gépmadár 69 utassal és hatfőnyi személyzettel a fedélzetén. Alattunk térképként rajzolódik ki a világváros. Berlin óriási épületei apró házacskáiknak tűnnek. A várost kelet—nyugati irányban átszelő Spree folyó vékony ezüstszáliként, a hajózható, egymásul összekötött tíz meg tíz tó gyöngysorként csillog. Tájak a magasból — Durucz Jenő kapitány és a személyzet nevében köszöntjük kedves utasainkat, s jó repülést kívánunk — közli a gép fedélzetén három nyelven egy kedves nőd hang, majd hozzáteszi: — A gép repülési magassága 10 ezer méter, utazási sebessége 850 kilométer óránként, a Berlin—Budapest közötti repülési idő 70 perc. — S ez idő alatt az utasok a magasság adta lehetőséget kihasználják, egy emberként csodálják a tájat. A gép elejéből két stewardess hozzálát az étel felszolgálásához. A német ízeket jólesik felváltani a hazai zamatokkal. Mindenkinek ízlik a csabai, a hús, a sajt, a desszert. Borból és hűsítőből kétfélét szolgálnak fel, frissítőnek teát és kávét kérhet az utas. Csaknem mindenki az utóbbit választja, ugyanis valamennyiünk koffeinéhsége szinte kielégíthetetlen. Kellemesen ring a gép, az ember szinte megfeledkezik arról, hogy tízezer méter magasan ül, kényelmesen. Alattunk már tejfehér köd terjeng, a felhők felett viszont szikrázik a napsütésben a gép. Az embernek önkéntelenül eszébe jut a Generál együttes slágere; mely szerint: „A felhők felett mindig kék az ég...” Pilóták és vilógvórosok A TU 134-es orrában ez idő alatt hárman dolgoznak. Durucz Jenő a kapitány, Tímár Sándor másodpilóta és Pataki Gyula navigátor. A robotpilótát kikapcsolták, szaknyelven szólva Ők „viszik” a gépet. — A legtöbbet Helsinkibe, Londonba, Berlinbe, Lipcsébe, Athénbe, Isztambulba és Moszkvába járunk — kezdi a kellemes modorú kapitány. — Mindig műiden út új, bármennyiszer is megtettük azt. — Minden esztendőben annyit repülünk, hogy akár többször is megkerülhetnénk a Földet — szólal meg Tímár Sándor másodpilóta. — Évente mintegy kétezer órát töltünk a levegőben. — Hogy lesz valakiből pilóta? — Az MHSZ-nél kezdtem repülni 16 éves koromban — válaszol a kapitány. — Vitorlázó voltam, majd 1959- től motoros géppel repültem, s tagja lettem a műrepülőválogatottnak. A MALÉV- nél 9 éve vagyok pilóta, s az első időszakban IL-gépekkel jártam. — Én is az MHSZ-nél kaptam az alapképzést, ugyancsak 16 éves korom óta repülök — emlékezik vissza a másodpilóta. — Mi a követelmény? A „belépő” minden esetben főiskola. Nyíregyházán, a Repülőgépes Növényvédő Állomásnak képeznek pilótákat, s onnan a legjobbak, a legtehetségesebbek a MALÉV-hez is kerülnek. Természetesen azután még tovább tanulnak, s itt szereznek gyakorlatot. Közben az előttünk levő műszerek hadát figyeljük. A kismutatók hol kilengenek, hol percekig meg sem mozdulnak. Mindenből kettő van, mindkét pilóta előtt ugyanaz látható. A legfontosabb műszer a sorban a mesterséges műhorizont, az iránytű, a sebességmérő, a magasságmérő és a hajtóműveket ellepprző berendezés. Nem számoltam össze, de legalább félszáz ellenőrző berendezés segíti a pilótát. — Az egész repülésnek mi a szépsége? — Nézzen le... — mondják szinte egyszerre: hegyek, erdők, folyók, városok, falvak... egyszóval csodálatos látvány ! — Legemlékezetesebb útjuk? — Három éve egy IL 18-as különjárati géppel első utunk számunkra egy ismeretlen repülőtérre, Bomíbayba vezetett... — Mit tud egy TU 134-es? — Biztos gépek, 72 utassal, teljes terheléssel, 3000 kilométert képes egyfolytában repülni. A közeljövőben újabb TU 154-es gépeket vásárol a MALÉV, s ezekre a korszerű repülőgépekre a 134-esek pilótái közül kerülnek. — A navigátornak mi a teendője? — kérdezem Pataki Gyulától, aki nyolc évig a földi központban volt ra- darirányító, s öt éve rádiós. — Az elektromos berendezések karbantartásán és javításán kívül feladatom a repülőgép útra való előkészítése, a légi folyosóval, illetve a repülőtérrel a rádióösszeköttetés tartása — válaszolja szinte egy szuszra, majd így összegzi: — A pilóták munkáját segítem. Felelősség az utasért A püótafülke előterében találkozunk és beszélgetünk a három légiutas-kísérővel: Fülöp Zsuzsával, Vadkerti Istvánnévad és Németh Lászlóval. Valamennyien a repülőtéren dolgoztak, mielőtt utaskísérők lettek. A csinos formaruhában úgy érzem, bármelyik repülőtársaság alkalmazottaival felvehetik a versenyt. — Túlzás! — mondja Németh László. — Hogyan lesz valakiből stewardess? — teszem fel a már sablonosnak ható kérdést. — Pályázat útján, az alap- feltétel két nyelvvizsga, a harmadikat, pedig beszélni kell — válaszol Fülöp Zsuzsa, aki öt éve „sztyuvi”. — Az alkalmassági vizsgákon dől el, hogy végül is ki repülhet. — Egy légikisasszonynak mi a dolga indulás előtt és után? Aki válaszol : Vadkerti Istvánné : — Indulás előtt egy órával jelentkezünk a gép parancsnokánál. Átvesszük az ellátmányt, ellenőrizzük az utastér biztonsági berendezéseit, megnézzük a vészkijáratokat, az oxigénpalaokokat, a takarókat, az üléshevedereket és a gép tisztaságát. Ezt követően az első stewardess, jelen esetben én, elosztja a feladatokat: ki lesz a büfés, az utastájékoztató. A beszállás után ellenőrizzük az okmányokat, az utaslistát. — Mennyi a munkaidejük? — Változó. Havonta átlagosan 195 órát repülünk — válaszol készséggel Németh László. — A szolgálatokat úgy szervezik, hogy lehetőleg mindig más-más útvonalon repüljünk. Más légitársaságokra terelődik a szó. Én még csak MALÉV- és AEROFLOTgéppel utaztam, így nem tudok lényeges különbséget tenni. — Pedig van különbség! Mi kicsit lemaradtunk, van mit javítanunk — hangzik az egyöntetű vélemény. Csak címszavakban : tisztábbak is lehetnének a magyar gépek, többfajta újság kellene, az étkezési szokásokon jó lenne már változtatni, a kiszolgálást lehetne könnyíteni — sorolják, s most már hazai föld fölött repülünk. Alattunk kirajzolódik Esztergom, a Duna, s készülődünk a leszálláshoz. Néhány perc múlva Ferihegyen landolunk. A hatalmas csarnokban futószalag szállítja a csomagokat, az elosztónál az utasok türeLmetlenül válogatják azokat. Az indulócsarnokban az elektromos tájékoztatótáblán a járatszám mellett kialszik a zöld lámpa, mely jelzi: a MALÉV 801-es járata Berlinből megérkezett. A gép utasai azután tovább folytatják útjukat személy- gépkocsival, autóbusszal, vonattal... Szekeres András A gyermekek nemzetközi éve: 1979 Húszéves a CÍMER Harminc évvel ezelőtt nyolc ország úttörő- és demokratikus gyermekszervezeteinek vezetői megbeszélést tartottak Csillebércen. Itt és akkor született a gondolat: önálló gyermekosztályt kellene létesíteni a DIVSZ-en belül. Egy évtized kellett ahhoz, hogy ebből a tervből valóság legyen. A DÍVSZ végrehajtó bizottsága 1958. február 15-i ülésén egyhangú határozatot hozott a CIMEA (gyermek- és serdülőkori mozgalmak nemzetközi bizottsága) megalakításáról. Most, amikor a húszesztendős CIMEÁ-t köszöntjük, arra kértük Alföldy Tádét, a nemzetközi bizottság magyar főtitkárát, hogy foglalja össze, melyek voltak a CIMEA leglényegesebb célkitűzései az elmúlt két évtizedben. — Két alapvető, átfogó feladat megoldása szabott irányt munkánknak. Elsősorban a világ gyermekeinek jogaiért küzdöttünk. Szolidaritási akciókat szerveztünk azoknak a gyerekeknek a jogaiért, akiket hazájukban különböző módon veszélyeztettek. A ciprusi válság idején, egyebek között iskolaszereket küldtünk a ciprusi gyerekeknek. Hasonló akciókat, szolidaritási heteket szerveztünk a chilei ' gyerekekért, a közel-keleti válság kiéleződésekor egészségügyi csomagokat küldtünk a palesztin gyerekeknek, a vietnami háború alatt a vietnami gyerekeknek próbáltunk segíteni. Ugyanakkor igyekeztünk összehangolni a különböző haladó gyermek- szervezetek munkáját. Nos, ennek a következetes tevékenységnek köszönhető, hogy 1976-ban az ENSZ 31. közgyűlése úgy határozott, hogy 1979-et a gyermekek nemzetközi évének nyilvánítja. Az elmúlt két évtized legfontosabb, hivatalos Egy népi ellenőr 20 éve — A Parlament Munkácsy termében Loson- czi elvtárstól vettem át a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Nagyon zavart voltam és izgatott. Már azért is, mert megkértek, hogy a kitüntetés átvétele után nyilatkozzak a tévének a népi ellenőri munkáról. Ugyanis 20 éve vagyok népi ellenőr. Így emlékszik február 3- ra Vandlik Györgyné, a FÉKON Ruházati Vállalat békéscsabai gyárának dolgozója. Most is, ha nem is zavartság, de némi tartózkodás van a hangjában. Nehezen indul a beszélgetés. A népi ellenőri munkáról azonban szívesen beszél. Hiszen ez már közügy, nem egy asszony személyes élete. Hangja viszont továbbra is visszafogott, mint az olyan emberé, aki ismeri a szavak súlyát, a kijelentések felelősségét. Huszonnyolc éve dolgozik a vállalatnál. Munka mellett elvégezte a ruhaipari technikumot. Most csoportvezető. 1958-ban lett népi ellenőr. — Nem tudom hány vizsgálatban vettem részt húsz év alatt. Minden évben bevontak — egyszer-kétszer. — Hogyan lát hozzá egy- egy vizsgálathoz? — A népi ellenőröket mindig a segítő szándék vezeti. Én annak örülök, ha a vizsgálat során mindent rendben találok. Ha viszont bárminemű rendellenességet, hibát, mulasztást észlelünk, azt kötelességünk feltárni. — Nem veszik rossz néven a vállalatok? — Kedvezőek a tapasztalatok, különösen az utóbbi években. Érzik a segítő szándékot. Gyakran a munkahelyen a hirdetőtáblára is kiírják, hogy megérkeztek a népi ellenőrök. Így már a vizsgálat megkezdésekor a dolgozók is tudomást szereznek a munkánkról. — Mindig ilyen szíves a fogadtatás? — Húsz év alatt sokféle eset fordult elő. Egy ízben egy jó hírű vállalatnál országos célvizsgálatot kellett tartani. Elmondtam, miért jöttünk. Feltárjuk a jó tapasztalatokat, de a hibákat sem hallgatjuk el. A vállalat egyik vezetője felháborodott, hogy már a vizsgálat előtt hibákat merünk feltételezni. Hogy nagyobb hangsúlyt adjon szavainak, a falon levő elismerő oklevelekre mutatott. Hibákat valóban nem találtunk, példamutató tapasztalatokat viszont igen. Csak a fogadtatás volt furcsa. Előfordult olyan eset is, amikor a vállalat vezetői elismerték a feltárt hibákat, a vizsgálat befejezése után néhány hét múlva azonban azt a választ küldték, hogy elfogultak voltunk. Meg akartak ismételni a vizsgálatot. Szerencsére nem került rá a sor. A vállalat jobbnak találta, ha intézkedéseket tesz a rendellenességek megszüntetésére. — A dolgozókkal is beszélgetnek? — Általában igen. Hiszen az ilyesmi elengedhetetlen, ha alaposan meg akarunk ismerni egy-egy gazdasági egységet. — Milyen vizsgálatok a legnehezebbek? — A közérdekű bejelentéseké. — Miért? — A bejelentés szinte mindig egy-egy hibával vagy jogszabálysértéssel áll kapcsolatban. Sok mindent meg kell vizsgálni amíg eldől, hogy volt-e alapja a bejelentésnek vagy sem. Néha valóban csak egy vékony fonál van a kezünkben, amelyen elindulunk. Hiszen még a bejelentő nevét sem tudjuk. — Soha nem tapasztalta, hogy mint nőt félvállról veszik? — Nem. A vizsgálatokra mindig alaposan felkészülök. Volt eset, amikor egy férfi vezető elmondta, hogy miért nem szívlelik a női ellenőröket. A vizsgálat befejezésével azonban megváltozott ,a véleménye. Bizonyára a felelősségteljes és lelkiismeretes munka váltotta ki az elismerést. (Serédi) összegezésére a közeljövőben, február 23. és 26. között kerül sor Berlinben. Itt rendezik meg ugyanis a CIMEA V. kongresszusát, amelynek központi téiftája éppen ennek a húsz évnek az értékelése lesz. — Milyen feladatok várnak a jubileum kapcsán a CIMEA-ra? — A legsürgősebb teendőnk, hogy a kubai VIT-en érdekes, változatos, színes gyermekprogram is legyen. Az ifjúsági fesztivál gyermekműsorának — terveink szerint — két alapvető része lesz. Az egyik: létrehozzuk a Gyermekbarátok Klubját — felnőtteknek. Itt a különböző gyermekmozgalmak vezetői, pedagógusok, jogászok, orvosok vennének részt szemináriumokon, előadásokon, amelyeknek fő témája a gyermekek jogainak megvalósítási lehetőségei lenne. Ezen* belül természetesen sok érdekes részletkérdés is napirendre kerül majd, így többek között például a környezet- védelem, a szabad idő eltöltése, a gyermeksport. A másik : nemzetközi gyermektábor lesz a Havannától mintegy harminc kilométerre levő, húszezer gyermek befogadására alkalmas úttörőtáborban. — Milyen szerepet vállal a CIMEA a gyermekek nemzetközi évének előkészítéséből? — Jövőre nagyszabású nemzetközi tanácskozásokra, konferenciákra kerül sor. E rendezvények közül is kiemelkedik az Algériában megrendezendő világ- konferencia, amelynek napirendjén ugyancsak a gyermekek jogaiért vívott küzdelem lehetőségei szerepelnek. Szintén 1979-ben, Budapesten kerül sor annak a nemzetközi, kormányszintű fórumnak az összehívására, amely a gyermekek jogainak konvencióját hivatott kidolgozni. Hazánkban egyébként erre a fórumra valamennyi társadalmi és tömegszervezet saját akció- programot dolgoz ki, amelyekben a nevelés, a tudat- formálás kerül előtérbe. Ugyancsak a gyermekek nemzetközi évéhez kapcsolódik, hogy a CIMEA nagy nemzetközi tábort kíván szervezni 1979-ben. A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége foglalkozik a gondolattal, hogy otthont ad a tábornak, a zán- kai úttörőváros erre kiválóan alkalmas lenne. —Mit remél a CIMEA jövőjétől? — Szeretnénk, ha akcióink, megmozdulásaink segítenék orvosolni a bajokat. Szeretném, ha a gyerekek jobban megismernék a CIMEA célkitűzéseit, hiszen ezek, például a nemzetközi szolidaritás, a barátság, a tanulás, a környezetvédelem nemcsak gyermekkorukban fontosak, hanem felnőtt éveikre is jó útrava- lót jelentenek. — Hazánkban egyre több CIME-klubot alapítanak az úttörők. A klubfoglalkozásokon közösen válaszolnak a hozzájuk érkezett levelekre, filmeket vetítenek, lemezeket hallgatnak, apró ajándékokat, fényképeket, bélyegeket, könyveket, képeslapokat küldenek külföldi barátaiknak. Szolnokon például a városi CIMEA-klub- ban 58 ország testvérszervezetéről gyűjtenek anyagot a klub tagjai. Több nyelven énekelnek, több külföldi táncot, játékot tanulnak meg. Már műsort is összeállítottak, külföldi versekből, énekszámokból, játékokból. A műsor címe: „Népek hazája nagyvilág!”. A szolnoki klub néhány éve éppen a CIMEA-évfor- duló tiszteletére alakult meg. Talán a mostani évforduló is jó alkalmat kínál néhány klub megszületéséhez. Bocs Ferenc
