Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-14 / 38. szám

1978. február 14., kedd o Elégetni vagy feldolgozni? A mezőgazdasági üzemek az állatok tartásához ma már nélkülözhetelen, magas fehérjetartalmú takarmány jelentős részét a nyugati or­szágokból szerzik be. Ez azonban nem kevés pénzé­be kerül az országnak. Az import csökkentésének egyedül elfogadható gazda­ságos módja a fehérjetakar­mányok hazai gyártása. Nem titok ugyanis, hogy a magas fehérjetartalmú takarmá­nyok alapanyaga állati hul­la, továbbá a feldolgozás során visszamaradó mellék- termékek, s ezekből hazánk­ban jelentős , mennyiség megy veszendőbe. Becslés szerint 1975-ben 270 ezer mázsát nyeltek el a szük­ségtemetők meg a dögkutak és mindössze 80 ezer mázsá­ból készített húslisztet az Állati Eredetű Fehérjetakar­mányokat Előállító Vállalat. A vágóhidak és a barom­fifeldolgozó üzemek köré­ben 1980-ra helyben készíte­nek a hulladékból takar­mányt. A közelmúltban üzembe helyezett Gyulai Húskombinátban már műkö­dik ilyen oerendezés. Az ISV által forgalmazott „há­zi” express fehérjefeldolgozó elterjedésével is számolni lehet, de minden bizonnyal, ez sem tekinthető végleges megoldásnak. Békés megyében egyéb­ként 1977-ben 95 ezer má­zsa állati hulladék és mel­léktermék keletkezett. Ebből hány esztendővel ez­előtt a közélet hori­zontjára is felyillog- tak annak a csatának torko- lattüzei, amelyet a halászok és horgászok vívtak egymás­sal. Sok hasábos, szenvedé­lyes hangú újságcikkek je­lentek meg pro és kontra, foglalkozott a témával a rá­dió és a televízió. Mi történt? Az ősi foglal­kozás, a halászat művelői a felszabadulás után örömmel vették tudomásul, hogy ha­zánkban a vizek és a ben­nük élő halak is állami tu­lajdonba kerültek. Ez így volt rendjén. Az új viszo­nyok között a varsáikat ál- lítgató, hálóikat húzó halá­szok eleinte megbocsátó fej- csóválgatással nézték a par­ton kucorgó horgászokat: ha ez a kedvtelésük, csinálják. A horgászok azonban folya­matosan szaporodtak és jo­gokat kezdtek követelni. A jogszabályok addig a vízzel kapcsolatban csak a halasta­vak és a halászat fogalmát ismerték, a horgászat szóba se került. A halfogás eredményessé­gét érthetően féltő halászok indították a támadást, mond­ván: az ő munkájukat ,a hor­gászat zavarja, a horgászok rengeteg halat vonnak el a közfogyasztás elől. A csata simának tűnt, ám hirtelen fordulatot vett. Kiderült először az, hogy a horgászok korántsem védtelenek. Or­szágosan több tízezres a lét­számuk, érdekvédelmi szö­vetségük is van. Tehát az „ellenfél” is szervezett. Azonban nem ez volt az ér­dekes, hanem az, hogy a horgászok: bizonyítottak. Először azt, hogy a vízből horoggal kifogott hal éppen úgy a néptáplálkozás része, mint a halászat termelése. Ezenkívül azt is, hogy ők nem csupán kiveszik a ha­lat a vízből, hanem össze­rakva pénzüket, sok millió forintért vásárolnak évente halivadékot, és azt belerak­ják a vízbe. Ezen túl pedig felkutattak addig mit sem érő vizecskéket, azokat be- halasították, a partot gyö­nyörűen rendbe hozatták, horgásztanyákat építettek, emberek sokaságának bizto- I sítanak kellemes hétvégét, miközben a tájat is szépítet­ték. 55 ezer mázsát dolgoztak fel a battonyai, a hódmezővá­sárhelyi és a debreceni fe­hérje-előállító üzemekben. A fennmaradó rész a föld alá alá és dögkutakba került. Ha azonban a 40 ezer má­zsa hulladéknak csak 20 szá­zaléka hasznos fehérje, már akkor is évente 6,5 millió forint megy veszendőbe. Az már az elmondottak­ból is kitűnik, hogy fehérje­előállító üzem építése 1980- ig aligha képzelhető el az előbb már említett helyi megoldásoktól eltekintve. De hogy a hasznosítatlan állati hulla és melléktermék to­vábbi sorsa mi lesz, az kör­nyezetvédelmi. közegészség- ügyi és állategészségügyi szempontból sem mindegy. A megyei tanács termelé­si és ellátási bizottsága 1977. december 15-i ülésén megál­lapította: „A járványvédel­met már komoly mértékben veszélyezteti az állati hullák és melléktermékek bizton­ságos megsemmisítésének megoldatlansága. Ezért szükséges, hogy az állattar­tóteleppel rendelkező gazda­ságok találjanak elfogadha­tó megoldást.” A megyében történő megsemmisítési mó­dok ugyanis csak hellyel- közzel felelnek meg a kör­nyezetvédelmi és állategész­ségügyi előírásoknak. így tehát az elföldelés, va­lamint a magas talajvíz mi­att a dögkutak sora sem ad biztonságos megoldást. Az A részletekbe kár is bele­merülni. Az elmúlt eszten­dők során a vita elcsitult, az addigi ellenfelek sok te­rületen — mindenekelőtt a természet és a vizek védel­mében — szövetségesekké váltak. A horgásztábor pe­dig százötvenezer főre iz­mosodott, ami már társadal­mi tényező. Olyannyira, hogy a törvényt újra kellett fogalmazni. A január 1-én életbe lépett 1977. évi 30. számú törvényerejű rende­let bevezetése már így hang­zik: „A halászatnak, a hal­gazdálkodásnak és a dolgo­zók pihenését szolgáló hor­gászatnak a társadalom ér­dekeivel és a népgazdaság céljaival összhangban álló fejlesztése érdekében a Ma-, gyár Népköztársaság Elnöki Tanácsa” ... stb. A törvényerejű rendelet megadja a halászoknak, ami a halászoké, de számol a horgászattal is. Tételesen ki­mondja, hogy a városok és üdülőhelyek közelében levő vizeket elsősorban horgá­szás céljára kell hasznosíta­ni. H,a kell, még a halászat rovására is. Az Elnöki Ta­nács törvényerejű rendelete nem csupán a horgászok jo­gait sorolja fel, de a köte­lességeiket is részletesen és tételesen meghatározza. D halászatról szóló tör­vényerejű rendelet­nek — és az ahhoz csatlakozó, a megvalósítást, a végrehajtást körvonalazó MÉM-rendeletnek — ko­rántsem az — csupán az — a jelentősége, hogy a halá­szok, horgászok szemszögé­ből egyaránt korszerűsítette a kprábbi jogszabályt, meg­határozta jogaikat, köteles­ségeiket. Többről van szó: végső soron a halgazdálko­dás feltétel- és követelmény- rendszerének — beleértve a haltelepítést és -tenyésztést, az állomány védelmét, a ha­lászatfejlesztési — megha­tározásáról. Ebben az össze­függésben a rendelkezések­ben foglaltaknak népgazda­sági jelentőségük van; elő­segítik, hogy táplálkozásunk­ban. élelmiszer-fogyasztá­sunkban növekedjék az élet­tani szempontból rendkívül fontos halhús. E tekintetben ugyanis nemcsak a nemzet­közi átlagtól, hanem a kívá­natos fejadagtól is jócskán el vagyunk maradva. Földeák! Béla elásás következtében a me­zőgazdaságilag művelt terü­letek 25 évig nem hasznosít­hatók. A dögkutakban való elhelyezés is veszedelmes le­het, ha nem tudják megaka­dályozni a talajvíz szennye­ződését, fertőződését. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen kút létesítése a járu­lékos beruházásokkal több mint 100 ezer forintba ke­rül. Természetesen a biztonsá­gos megsemmisítés is leg­feljebb átmeneti, szükség­megoldás, amelyre csak ad­dig van szükség, amíg a húslisztté történő átalakí­tás teljessé nem válik. De vajon létezik-e a biztonsá­gos megsemmisítésnek vala­milyen, az előbbiekben még nem vázolt módja? Bődi Já­nos, az AGROBER szarvasi osztályának irányító terve­zője és Melis Pál, a Szarvasi Állami Tangazdaság sertés­telep-vezetője szerint van: az elégetés. Hosszú kísérletezés után kifejlesztették egy elégetés­sel történő megsemmisítési eljárást, melyet az Országos Találmányi Hivatal 1977. novemberében ipari minta- oltalomként elfogadott. Ilyen berendezés üzemel már a Szarvasi Állami Tan­gazdaságban és Magyarho- morogon. Előnye, hogy a gazdaságok építőbrigádjaj is megépíthetik a 160 ezer fo­rintos olajégős kemencét. Üzemeltetése gazdaságos, kevés munkaerőt igényel. A biztonságos megsemmisítést pedig azt is lehetővé teszi, hogy az állattartó telepek közelében építsék fel. Az ilyen és ehhez hasonló rend­szerű megsemmisítők tehát sakkal előnyösebbnek látsza­nak, mint az eddigi mód­szerek. Hátrányuk, hogy egyúttal a felhasználható ér­téket is megsemmisítik. Persze minden gazdaság joga, hogy végül maga dönt­sön a biztonságos és jó meg­oldás módjáról. A tanácsok, a gazdaságok, a feldolgozó üzemek közös felelőssége, hogy a környezet védelmé­ben, közegészségügyi é- ál­lategészségügyi meggondo­lásból is mihamarabb, elfo­gadható, s egyben gazdasá­gos megoldást találjanak. Olyat, amellyel az egyéb­ként elpusztuló állati fehér­jét is megmentik. Ebből a szempontból különösen ért­hetetlennek tűnik, hogy az ISV házi express fehérjefel­dolgozójáról az állattartó üzemek alig tudnak valamit. Holott ennek felépítése alig valamivel kerül többe, mint az égető. Még egyetlen meg­jegyzés: az igazán égető, a végső megoldás ! Számos nehézséggel kellett az elmúlt év során megküz­denie a Csepel Autógyár szeghalmi gyáregységének, mely a körösladányi és a dé- vaványai gyáregységekkel együtt a Csepel Autógyár 4- es számú gyárát alkotja. A problémák ellenére alapve­tően sikerült teljesíteniük éves tervüket, sőt, azokat a többletvállalásokat is, me­lyéket a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulójának és a Vasas Szakszervezet megalakulásá­nak 100. évfordulójára tet­tek. Éves árbevételi tervüket például már december 20- án teljesítették, és átadtak 210 miliő forint értékű kész­árut. A tervezettnél kisebb mértékben nőtt a termelé­kenység, és kevésbé csök­kent a vártnál a túlórák száma is. Túlteljesítették az anyag- és energiagazdálko­dás terén vállalt 3 millió 300 ezer forintos megtakarí­Az utcák didergőn csende­sek, az utolsó autóbuszok is elkacsáztak a lucskos úttest­ről pihenőparkjuk felé. A járdán még akad némi ösz- szefüggő .hótakaró, s a csen­det csak a talpam alatt ro­pogó hó töri meg. Az abla­kok fényei kialudtak, éjfél felé járunk. Ahogy a kötött­árugyárhoz közeledem, erő­södnek a neszek. A kivilágí­tott ablakok élesen rajzolód­nak ki a sötétségben. Csak kísérővel engednek be a gyárba. Szűk utak te- kerednek a körkötő üzem felé. A csarnokba belépve felerősödik a zaj. Nyolc asz- szony serénykedik a fehér masinák körül, ők alkotják a Kulich Gyula brigádot. Vezetőjük Uhrin Györgyné. A fiatalasszony a kérdésemre mosolyogva válaszol: — A gyár vezetői úgy ítél­ték meg, hogy gazdaságo­sabb és jobb a folyamatos műszak. Korábban a három műszak alatt sokat túlóráz­tunk, s nem egyszer 10 órás volt a munkaidőnk. Ez nem eredményezett jó hangula­tot, s igencsak fárasztó volt. Ezért a vezetőink különböző fórumokon, munkástanácso­kon és párttaggyűléseken felkértek minket, illetve ta­nácsolták, hogy vállaljuk ezt a gazdaságosabb időbeosz­tást. Így most már nincs túlórázás, viszont szombat­vasárnapokon is dolgozunk. Én már másfél éve ilyen munkaidő-beosztásban dol­gozom. Férjem ugyan még ma sem örül ennek, de olyan szerencsés helyzetben va­tást csaknem 300 ezer fo­rinttal és különösen jelentős, hogy ezen belül több mint egymillió forinttal csökkent a selejt értéke. Jelentős sikert ért el a gyár kollektívája a munka- védelmi helyzet javításában. A balesetek száma 20 száza­lékai csökkent. A jobb mun­kavégzés érdekében a gyár dolgozóinak csaknem 16 százaléka jár valamilyen is­kolába, továbbképzésre. Az idei évben már más feltételekkel kezdi a munkát a Csepel Autógyár 4-es szá­mú gyára. Egy fontos dön­tés értelmében megszűnik az alkatrészgyártás további le­telepítése Szeghalomba, sőt néhány bonyolult alkatrészt visszavett a törzsgyár. He­lyette — egy több mint 260 milliós fejlesztés eredménye­ként — Szeghalom az al­vázgyártás korszerű bázisává válik. Már épül az 5400 négyzetméteres üzemcsar­gyunk, hogy ugyanakkor tudja kivenni a szabadnap­ját, cumikor én is pihenek. A brigádvezetőtől nem messzire, a leghátsó sarok­ban működő gép gazdája Hricsovinyi Lászlóné. Kéré­semre leállítja a gépeket, s egy csendes sarkot keresve beszélgetni kezdünk: — Kisebb megszakítással 12 éve dolgozom a gyárban. A vállalat segítségével elvé­geztem a hurkolóipari, tech­nikumot. Sokáig a varrodá­ban voltam művezető, de na­gyon hiányoztak a gépek. Ezért visszakértem magam a közvetlen termelésbe. Most már egy éve folyamatos mű­szakban dolgozom. Négy munkanap után kapunk egy nap pihenőt, s minden öt nap után műszakot váltunk. Igaz, így többségében nincs szabad hétvégénk, de nagyon megszerettem ezt a munkát. — A család hogyan fo­gadta az életritmus-válto­zást? — kérdezek közbe. — • A kezdetben a férjem haragudott ezért. Érthető, hiszen a hétvégeket ritkán tölthetjük együtt, s azt sem szereti, ha éjjel nem vagyok otthon. Kislányomat kevésbé érintette az új életrend, mi­vel Szegeden tanul az egye­temen. így ritkábban talál­kozunk. Nem tudom meddig bírom ezt a furcsa időbeosz­tást, de nagyon szeretem a gépeket. Ezért elképzelhető, hogy még sokáig ebben az üzemré^ben fogok dolgozni. Persze, nem mellékes az sem. hogy a nehézségek el­lenére is jól keresünk. A havi fizetésem legtöbbször eléri az ötezer forintot. — Éjjel vagy nappal könnyebb dolgozni? nők, melynek átadási határ­ideje a jövő év közepe. A tervek teljesítését, illet­ve túlteljesítéséért most is versenyvállalást tettek a dolgozók. Vállalták, hogy a KMP megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére készárutermék tervüket de­cember 26-ig teljesítik úgy, hogy közben 10 százalékkal csökkentik a túlóráztatást. Másfélmillió forint értékű anyagot és energiát takarí­tanak meg, folytatják a szakmai képzést és tovább csökkentik a balesetek szá­mát. Fontos része a válla­lásnak, hogy a programba rögzített ütemezésnek meg­felelően tesznek eleget a tánsgyárak alkatrészrendelé­seinek. A vállalások és in­tézkedések eredményeként várható, hogy az idei évben már nyugodtabban, kapko­dások nélkül folyhat a mun­ka Szeghalmon. L. L. — Mindkettőnek megvan a maga jó oldala. Nappal pi­hentebben jövök a gyárba, éjjel viszont nincs olyan nagy nyüzsgés körülöttünk, ezért semmi sem vonja- el a figyelmet a munkáról. Egy műszak alatt körülbelül 160 —170 kilogramm terméket tudok elkészíteni a gépen. Ez azt is jelenti, hogy a harma­dik műszakban sokszor 6—8 százalékkal többet tudok termelni. Ugyanakkor a munkám minősége is jobb, mint délelőtt. Nem tartom tovább fel, mivel beszélgetésünk alatt állnak a rábízott kötőgépek. Gyors számolás : negyedóra alatt csaknem öt kilogramm termeléskiesést okoztam. Szuchy Lászlónak, a Bé­késcsabai Kötöttárugyár igazgató-helyettesének ké­nyelmes irodájában ülünk. Most már fényes nappal van. Arról faggatom, miért volt szükség a folyamatos mun­karend bevezetésére a vál­lalatnál?» — Több szempontot tudok felsorolni: elsők között ér­demel említést, hogy mindez 24 százalékos kapacitásnö­vekedést jelent a BEKÖT- nek. Ugyanakkor a milliós értékű gépek jobban ki van­nak használva, s a gyorsí­tott amortizáció is érvénye­sül. Vagyis évente újabb és hatékonyabb gépek kerülnek piacra, míg a mieink gyors iramban elvaulnak. Ezért gazdaságosságukat mielőbb ki akarjuk használni. Nem utolsósorban ezzel a nyugati exportunkat megfelelő meny- nyiségben és minőségben tel­jesíteni tudjuk. — Hányán dolgoznak fo­lyamatos műszakban? — kérdezek tovább. — Vállalatunk kétezer-hat- száz dolgozójából ez 126-ot érint. Ugyanakkor három műszakban 284-en, két mű­szakban pedig több mint ez­ren tevékenykednek. A töb­biek csak egy műszakban, nappal munkálkodnak. Per­sze nemcsak a körkötőben van folyamatos műszak, ha­nem a festődében és a var­roda egv részében is. — Mivel segítik, illetve ösztönzik a több műszakoso­kat? — 1977-es miniszteri ren­delet alapján a délutáni mű­szak húsz-, az éjszakai pedig negyvenszázalékos bérkiegé­szítést kap. Emellett plusz tíz százalék folyamatosmű- szak-pótlékot juttatunk ne­kik. Bevezettük, hogy az éj­szakások magasabb darab­bért kapnak minden termé­kük után. Nem utolsósorban pedig megemlítem, hogy a 191 óra helyett ők csak 186 órát dolgoznak havonta. Azt hiszem — ha nem is irigyeljük a több műszakot —, mindenképpen megér­demlik a többletjuttatást azok a lányok, asszonyok, akik a normát életvitelüket felborítják azért, hogy a vál­lalatuk teljesíteni tudja a tervben meghatározott fel­adatokat. Jávor Péter Halászok, horgászok Kepenyes János Szeghalmon is folytatódik a munkaverseny

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom