Békés Megyei Népújság, 1978. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-14 / 38. szám

1978. február 14., kedd NÉPÚJSÁG Városi gyermekrajz-kiállítás Filmek készültek a Körösök vidékéről A békéscsabai városi út­törőelnökség rendezésében szombaton délután, a békés­csabai ifjúsági és úttörőház­ban megnyílt a városi gyer­mekrajz-kiállítás, amelyre az általános iskolák, az úttörő- és művelődési házak rajz- szakköreinek 6-tól 14 éves korú tagjai nevezhettek be. A zsűri tagjai : dr. Pataj Pál és Várkonyi János 347 alko­tásból 93-at talált bemuta­A Megyei Művelődési Köz­pont alapképzést szervez a szocialista brigádklubok ve­zetőinek Békéscsabán. Az egyéves tanfolyam során, ha­vonta egy alkalommal talál­koznak vasárnaponként a résztvevők, nyáron pedig jú­lius 3-tól 8-ig bentlakásos képzésre hívják meg őket. Közművelődési ismerete­ket, a brigádklub vezetésével „A jövőben az igazga­tás egyre inkább az elektronikus agyak se­gítségével történik.” (Isaac Asimov fizikus­nak a L’Europeo-ban megjelent futurológiái cikkéből.) I. „Álljon a körbe!” Kevés nyomasztóbb dolog lehet a világon, mint ami­kor az ember késő este, esős, szeles, hideg időben megér­kezik külföldön valahová, ahol még sohasem járt, és — jóllehet egész utazása alatt abban reménykedett, hogy valaki várni fogja — nem vár rá senki. Keserves hajózás állt mö- götem. Igaz, délután, ami­kor a fredericiai-öbölben felszálltam a Sonderborg ne­vű Diesel-motoros bárkára, még igencsak kellemesnek Ígérkezett a kirándulás. Sü­tött a nap, gyenge szellő fut­kosott a fedélzeten, körülöt­tem nevetgélő emberek, da­loló táskarádiók, hancúrozó gyerekek. Aztán, ahogy telt­múlt az idő, fogyott a nép, tásra alkalmasnak. A kiállí­tást Zsibrita Mária városi út­törőelnök nyitotta meg, majd a 30 díjazott rajz készítőinek értékes könyvjutalmakat adott át. A többféle techni­kával készült gyermekrajzok, textíliák kedves egyszerűség­gel vallanak az iskola, az út­törőmozgalom és a család életéről. A kiállított alkotá­sok február végéig tekinthe­tők meg. kapcsolatos tudnivalókat, a szocialista brigádmozgalom történetét, helyzetét tanulják meg a hallgatók a minősítő vizsgáig. Az üzemeknél, vállalatok­nál, közművelődési intézmé­nyeknél szocialista brigádok­kal foglalkozó munkások je­lentkezését várják a tanfo­lyamra. csitult a kellemes zsivaj. Ez a Sonderborg ugyanis vízivi­cinálisnak bizonyult, majd minden dűnénél kikötött, partra tette az utasok kisebb-nagyobb csoportját. Közben elborult az ég is, a szellő süvítő széllé izmo­sodott, a bárka előbb döcög­ni, tántorogni kezdett, aztán már úgy hányta-vetette ma­gát, a méteresre nőtt hullá­mok oly gorombán pofozták ide-oda, hogy csontjaim megpuhultak, gyomrom fél- percenként helyet cserélt a tüdőmmel, szédelegtem, émelyegtem. Féltem is, mi tagadás. A szóban forgó vízijármű tud- niilik apró jószág volt, nem sokkal nagyobb, mint a du­nai kishajók, amelyek Pes­ten az átkelő forgalmat bo­nyolítják le a két part kö­zött. És ahogyan erősödött a szél, nőttek, tarajosodtak a hullámok, mind kisebbnek tűnt. Dióhéj ! Minthogy az útnak ezen az utolsó szaka­szán már egyedüli utasként tartózkodtam a fedélzeten, még csak arra sem volt al­kalmam, hogy társaim visel­kedéséből állapítsam meg, Elégedetten és kíváncsian ültünk be a békéscsabai Szabadság mozi nézőterére : végre szakavatott kézzel for­gatott fimet láthatunk né­hány nevezetes városunkról, ipari üzemünkről, egész me­gyénkről ! Hollós Róbert, a MAFILM Vállalat propagandafilm stú­diójának dramaturgja mon­dott bevezetőt a vetítés előtt. Megtudtuk, hogy Magyaror­szág megyéit és híresebb vá­rosait a film sajátos eszkö­zével deríti és térképezi fel forgatócsoportjuk. Így fejez­ték be 1977-ben az Orosházi Üveggyárról, Gyula városá­ról és Békés megyéről ké­szült filmjeiket. Az üveggyártási, kémiai folyamatok csodálatos szín- változásaival indult a. hír­adás az Orosházi Üveggyár­ról. A megye legtöbb mun­kását (3500 embert) foglal­koztató nagyüzemét sokolda­lúan próbálta meg bemutat­ni ez a keskenyfilm. Monu­mentális és fenséges látvány volt az egy-két ember által irányított modern gépek, szalagsorok felvonultatása. Az irányítópultok, kapcsoló­gombok láttán kézenfekvő volt az összehasonlítás: mennyire más itt a szak- és betanított munkások élete, a tudásukkal szemben támasz­tott követelmény, mint né­hány nehezen fejlődő nagy­üzemünkben. Logikusan vá­laszolt a film felvetődő gon­dolatainkra, láttuk a kor­szerűen felszerelt oktatóbá­zist, ahol az üveggyár mun­kásait tervszerűen és rend­szeresen továbbképzik. Az Orosházi Üveggyár lehetősé­gei, de a termelés, az okta­tás és a közművelődés egy­másra építése is példa le­hetne bárki előtt. Reméljük, hogy üzemeink, gyáraink munkásai és irányítói is lát­ják majd ezt a filmet. A jól szerkesztett, szépen kompo­nált és fényképezett filmben csupán egyetlen dolog za­varta a nézőt, a zene, amely hangulatában nem illett a képsorokhoz. Másodikként láttuk a leg­sikerültebbet, a normál mo­zikban is vetíthető, Gyuláról szóló filmet. Színes techniká­jában, szerkezetében, mon­danivalójában ez volt a leg­egységesebb, a legszebb. Me­gyénk egyik büszkesége ez a város múltjával, történeti emlékeivel, természeti adott­ságaival, városukat szerető és építő polgáraival együtt. Mi, akik szinte naponta megfordulunk Gyulán, élve­megszokott dolog-e az effaj­ta időjárás ezen a tájon, a Kis-Belt tengerszorosban, jelentéktelen ügy-e az ilyen ugra-bugrálás, vagy tényle­ges viharba, életveszélybe kerültünk. A fedélzeten né­ha átkacsázó matrózok arcá­ról semmit sem tudtam le­olvasni aggályaimmal kap­csolatban a gyenge világítás és a sűrű eső miatt. Meg­kérdezni — restelltem. így hát csak ott kuporog­tam, a kormányfülke szár­nyéba alatt, és alig vártam, hogy végre ismét szilárd ta­lajt érezzék a talpam alatt. Most már érzek, ha nem is a talpam alatt. Itt ülök ugyanis az aarlesi hajóállo­más várótermében, de a hangulatom nem jobb, mint korábban. Hiába táviratoz­tam Renátának még tegnap Odenseéből, nem jött ki elém. Nem kapta volna meg az üzenetemet? Beteg? Sza­badságát tölti valahol? Vagy másfél hónap után már azt is elfelejtette, hogy kicsoda lehet az a Kopra Tibor, Bu­dapestről? Bennem nemcsak meg­ismerkedésünk minden moz­zanata eleven, az együtt töl­tött órák legapróbb részle­teire is emlékszem. Szerdai nap volt, kora dél­után, színhely Budapest, a Béke Szálló hallja. Könnyű nyári ruhában a közepesnél valamivel ala­csonyabb termetű, fiatal nő zettel néztük a csodaszép parkokat, műemléképülete­ket, a strandot és a Várszín­házát. így filmen és színe­sen a szemet vonzó valóság­nál is szebb volt minden. Az ország bármelyik mozijában vetítik majd, megismerik ál­tala a nézők a kisváros fej­lett iparát, mezőgazdaságát, oktatási és közművelődési intézményeit. A szaktanács- adók lelkiismeretességét di­cséri, hogy szinte semmi nem maradt ki az összkép bemutatásából. A harmadik, a legtöbbet markolni kívánó film, a Kö­rösök vidéke hagyta ben­nünk a legtöbb megválaszo­latlan kérdést. Kicsit csa­pongóit városok, vidékek és termelési ágazatok, a múlt 1974-ben, a Kulturális Mi­nisztérium állásfoglalása alapján három bázismúzeum létesült hazánkban a ma­gyarországi néprajzi-törté­neti hagyományok és tárgyi kultúra kutatására, valamint gyűjtemények létrehozására. Baranya és Komárom me­gye mellett a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum is a nemzetiségi-néprajzi bá­zismúzeumok sorába lépett, s ezzel az ott folyó kutatáso­kat a megyehatáron kívüli területekre is kiterjesztették. A néprajzi-nemzetiségi osztály vezetője, dr. Grin Igor, a tervekről szólva el­mondotta, hogy állandó fel­adataik közé tartoznak a Bé­kés megyei etnikai (nyelv-) csoportok néprajzi kutatásai, amelyben a 18. század ele­jén újjáépített több etniku­mú megyénk népi kultú­ráinak egymásra gyakorolt hatását vizsgálják. A közvet­len célok között szerepel még, hogy mint szlovák—ro­mán bázismúzeum, a gaz­dag, nagy múltra visszate­kintő szolvák néprajzi anyag mellé felzárkóztassák a ro­mán és más etnikumú né­pek néprajzi, történeti kuta­tását. Ezért indították meg az el­ső román tárgyú gyűjtőmun­kákat 1973-ban Battonyán, Méhkeréken, Kétegyházán, 1976-ban az ifjúsági tábor munkáját Kétegyházán, 1977- ben pedig Battonyán. Ezek emlékeinek felsorakoztatása között. Kevesebb, egysége­sebb bemutatkozás, talán többet nyújtott volna. Mindhárom film hozzáér­tésről tanúskodó felvételeit Hoffmann Vladimir fényké­pezte, a rendező Kiss Fe­renc volt. A vetítést követően Nagy János, a megyei tanács el­nökhelyettese köszönte meg a közreműködők segítségét, és elmondta, hogy azok az ipari és mezőgazdasági üze­mek, amelyek támogatták a film készítését, egy-egy kó­piát kapnak belőle, így bár­mikor vetíthetik majd dol­gozóiknak és a hozzájuk lá­togató vendégeknek. Bede Zsóka eredményeként • minőségben, mennyiségben jelentős anyaghoz jutottak és csök­kenteni tudták a gyűjte­ményben kialakult arányta­lanságokat is. Ezzel az alap­pal indulhatott a néprajzi­nemzetiségi osztály 1978-ban. Az év legfontosabb felada­tai között a Békés megyében élő nemzetiségi ' történeti­néprajzi állandó kiállítás for­gatókönyvének elkészítése szerepel, valamint a kiállí­táshoz kapcsolódó magyar és nemzetiségi néprajzi em­lékanyag gyűjtésének foly­tatása.. Ehhez tervezik a ma­gyar—német—román lakos­ságú Elek községben az ELTE, a szegedi Juhász Gyu­la Tanárképző Főiskola hall­gatóival, valamint a gyulai román gimnázium tanulóival a nyári kéthetes néprajzi tá­bor munkáját. A szlovák anyag gyűjtése tovább foly­tatódik Szarvason, Békés­csabán és Tótkomlóson. Ugyanakkor az osztály részt vesz a nemzetiségi osztály és a szlovák szövetség által Nógrád megyében, Balassa­gyarmaton megrendezendő néprajzi tábor munkájában is. A tudományos munka tervei között szerepel dr. Grin Igor „Az élet forduló­pontjaihoz kapcsolódó szoká­sok, az esztendő népszokásai a délkelet-alföldi szerbek­nél” témakörben folyó tu­dományos kutatómunkájának befejezése, valamint a bat- tonyai szerbek viseletét vizs­gáló kutatásainak megkez­dése. KÉP­ERNYŐ Tiszteletlenség? Valamiféle jubileumot ült a televízióban a Tízen Túli­ak Társasága, és mivel eb­ben a jubileumban minden tízen túli számára jogos az öröm, magam is bekapcsol­tam a készüléket, hátha ér­demes lesz arra, hogy vé­gig is nézzem. Lehet, hogy most sokan úgy érzik, fenn­tartásaim vannak az ifjúsági műsorokat illetően; nos, nincsenek különösebben, de azért mégis. Sok csalódás ért már, főként azért, mert ki- módoltnak és keresettnek tűntek, és az abban közre­működők sem oldódtak fel a szerkesztői vagy rendezői elképzelésekben, szerepet alakítottak, és közben isten tudja hol járt az eszük. Ez a TTT-s jubileum azonban számos meglepetés- * sei szolgált. Felettébb tet­szett, hogy a régi szereplők meghívhattak egy-egy volt vendéget, akikkel annak idején a kamerák előtt be­szélgettek. így került Vitray Tamás is a vallatószékbe, bár az első percekben óha­tatlanul folyton visszakérde­zett, de aztán mégis meg­adta magát, és szívesen idézte azt a régi csevegést, melyben több, igencsak iz­galmas kijelentést tett. Töb­bek közt azt is, hogy a tiszteletlenség olykor tartás kell hogy legyen; hogy a tiszteletlenség — nem a hozzá tapadó rossz értelme­zésben — nélkülözhetetlen. Ha annak idején, akkor most is sikerült a meghök- kentés, de Vitray nem az a fajta televíziós egyéniség, aki nyitva hagyna bárrrii- lyen kaput, az nem magya­rázná meg: mire is gondolt, és gondol most is? Egyszóval pillanatokon belül kiderült, hogy a szol- galelkűség ellen emel szót, amikor a tiszteletlenség igé­nyét hangsúlyozza. „Az em­bert kell tisztelnem, nem a funkciót” — mondta enyhén mosolyogva, amúgy vitray- san, és közben — bár nem tette — még ránk is kacsin­tott, hogy: „ugye, most so­kakban meghűlt a vér, mert nem értik, miről van szó?” Aztán elmagyarázta. Pom­pás iskolapéldáját adta an­nak, hogyan lehet két perc­ben, vagy esetleg háromban tudatosan építkező, szelle­mes tévéjegyzetet produkál­ni, miközben kérdezőjével beszélget ugyan, de amit mond, túlszárnyal az interjú keretein, kerek egész lesz, csattanós, kihívó és elgon­dolkoztató. „Az embert kell tisztel­nem, nem a funkciót” — mondta. Hogy is van ez? Mi is a szervilitás, a szol- galelkűség? És vajon tiszte­let-e az ilyen tisztelet? Öszinte-e a hajbókolás, ho­lott talán még a szolgalelkű hajbókoló is azt mondja ma­gában: „Semmire sem tarta­lak, de kénytelen vagyok igazat adni neked. Mi több: lelkesedni érted.” Vitray ez ellen lázadozik, és amikor ennek ellenpólusaként értel­mezi a tiszteletlenséget, ha­tártalanul igaza van! Kis és nagy, sőt történelmi tragé­diák váltak már a szolgalel- kűségből, a kritikátlan di­csőítésből. Hogy ne távoz­zunk messzire térben és idő­ben, ezekből virult ki a sze­mélyi kultusz, és ezekből táplálkozva születtek a kis­királyok Csák Mátétól X. Y.-ig, aki lehet, hogy nem várúr-méretű kiskirály, be­osztottjait azonban alattva­lónak tekinti, és kegyeit aszerint osztogatja, ki ho­gyan érdemli azt meg nyel-* ve forgatásával. Vitray azt mondta, hogy az embert tiszteljük, az em­ber értékeit ismerjük el, és szeressük, becsüljük azt. így leírva milyen egyszerű, de a valóságban! Ha saját éle­tünk köréből keresünk pél­dákat, hamar kiderül: mi­lyen bonyolult ügy ez. Még­is, erre van a jó irány, ezt kell szeretni. • Az embert — másokban és önmagunkban is, ha egyáltalán szabad ezt így megfogalmazni. Sass Ervin jön lefelé a lépcsőn. Bal kar­ján apró táska, a jobb kezé­ben selyempapírba göngyölt hosszúkás csomag. A recep­ciós pult elé ér, szól vala­mit a portásnak, az felém int. Felállók a karosszékből, félúton találkozunk. hoz van szerencsém? — kér- : dem németül. Ö mosolyogva biccent, ke- ■ zet nyújt, bemutatkozom. : Elmondom, a főszerkesztőm ; engem bízott meg, hogy ka- j lauzoljam Budapesten. Ö : közli, hogy átutazóban van, ; este hétkor indul tovább a ! vonata. Ezt sajnálattal ve- S szem tudomásul, egyidejűleg ; kijelentem, hogy számomra ! öröm és megtiszteltetés, hogy : kísérője lehetek, és rémé- ; lem, hogy legközelebb több • időt tölt nálunk. Ez nem : farizeus udvariaskodás. Így ■ is gondolom. Mert szép és • vonzó ez az ifjú dán kolléga- ; nő. Még ilyen csinos közgaz- ■ dász-újságíróval nem talál- | koztam. Sötétkék szeme : pompásan illik a szőke haj- ; koronához, fitos orra, aka- ! ratos álla merész, harcias : jellemet sejtet. Alsó ajka ■ kicsit duzadtabb, be-beszív- ! ja, úgy tűnik, mintha bár- : mely pillanatban kibuggyan- ; hatna belőle a visszafojtott ■ kacagás. Egyáltalán, ennek a : lánynak minden porcikájá- ; ból sugárzik a derű, az élet- ■ kedv. * (Folytatjuk) s ■ Ez év eseménye még — a ! régen várt új múzeumi épü- Ï let átadása után — a Béké­• sen és Kismegyeren őrzött S néprajzi anyag Békéscsabá- ; ra költöztetése. A közműve­■ lődési feladatok között a • nyári táborok résztvevőinek felkészítése, ismeretterjesztői és tárlatvezetői feladatok el­látása, valamint a Múzeum Baráti Kör néprajzi szekciója munkatervének összeállítása és megvalósítása szerepel. B. S. E. Mai tv-ajánlatunk: CIGANYKERÉK A ma este 20 órakor kez­dődő tévéjáték, amelyet Err dős István írt, olyan falu­ban játszódik, ahol minden évben nagyon várják a nya­rat — és ‘ a gyümölcsszedés idejére a közeli állami gaz­daságba érkező lányokat. Ez a három hét jó alka­lom a falu híres nőbolondí- tójának, Gábornak, hogy a kiszemelt lányokat meghó­dítsa; sebeket ejtsen, de so­ha ne kapjon. Most történik meg először, hogy Gábor szerelmes lesz egyikükbe; és most fordul elő először, hogy visszautasítják. Nem csoda, hogy a váratlan for­dulat megdöbbenti a fiút. A főbb szerepekben Kőhalmi Attilát, Katona Ágit, Szabó Tündét, Csongrádi Katát lát­ják. A rendező: Csányi Mik­lós. Ladányi Anikó, az 1. sz. általános iskola tanulója átveszi Zsibrita Máriától a könyvjutalmat Fotó: Gál Edit Szocialistabrigád klub­vezetőket oktatnak Kürti András: Csókol: Renate Mit tervezett a békéscsabai múzeum néprajzi-nemzetiségi osztálya ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom