Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-29 / 25. szám
1978. január 29., vasárnap ■»HíUJUTaTcI Kovács Lajos előadói estje a Klubszínházban Mi is az élet, és mi az ember? Miért vagyunk a földön? Mi utat járunk végig és milyenek vagyunk közben? Mit érzünk abból, amit látunk? De minek is folytatni tovább a kérdéseket, amelyek naponta felbukkannak bennünk, s oly ritkán találjuk meg rá a választ? Költő kell hozzá, s ha ő beszél tolmácsa által, az egész világossá válik, s bonyolultságában is egyszerűvé. Hát még ha tizenhat ország hatvanhat írása felel... és Kovács Lajos izzik másfélórán keresztül. Himnusz minden időben. A fű, a fa, az este és a reggel, a nap és az éjszaka. Anya és fiú,v aggódás, gyöngédség, bánat. Küzdelem, harc és szabad élet. Szerelem örök, mindennél szebb. Asszony akire vágyni, maga az élet, mert erőt adó és békét nyújtó. S az ember százezerféle és mégis ember, ember, ember. Maga a műsor öszeállítása : bravúr. A válogatás földrészeket fog össze, egysége - az emberiségé. Színei: a sokféle ember. S egy emberen belül is mi minden : mélység és magasság. Csak a műsort nézve, félünk, vajon egyetlen művész képes-e mindezt, így együtt, töretlenül megszólaltatni? Kovács Lajos képes volt. Hatalmas feladatot szabott magának, s töretlenül vitte végig. Annyira eltelt, any- nyira eggyé vált szövegével. Árnyalati finomságokat érzékeltetett, s hatalmas indulatai is igazak voltak. A hullámzó, váltakozó hangulatokon belül is tudott fokozni, s így vált a hatalmas, sokszínű anyag egésszé. Pedig a buktató veszélye fönnállt, mert nem egy életmű, de nem is egy kor keretei közt mozgott, hanem sokkal szélesebb skálán. De egybefogva a tudatosan egybe szerkesz- tettet, ura volt mindvégig műsorának. Ritka élményben részesült a termet zsúfolásig megtöltő közönség. Aki másutt nem kapott helyet, az földön ülve hallgatta a kivételes produkciót, melyet a Hat szív együttes zenéje vezetett be és zárt le. A Jókai Színház egy kezdeményezés első alkalmának szánta az estet, melyet ezután havonta egy-egy követ. Egy színész önálló műsorával lép fel, s mint házigazda új színt mutatva magából fogadja a közönséget. Fotó: Martin Gábor A beköszöntő nagyon jól sikerült. És egyben mércét is állított, nem lesz könnyű dolguk a következőknek. V. M. Készüljünk együtt... Hamarosan véglegesen dönteniük kell a továbbtanuló fiataloknak, milyen főiskolára, illetve egyetemre adják be jelentkezésüket. A matematikából és fizikából felvételizni készülőknek nyújt segítséget a Magyar Ifjúság február 3-án megjelenő száma. A tizenhat oldalas, kivehető melléklet a felvételi példákhoz hasonló nehézségű és összetételű gyakorlatokat tartalmaz, s aki ellenőrizni akarja tudását, a kiadványban a megoldást is megtalálja. A fiatalok hetilapja március 10-én a szóbeli feladatok gyakorlásához is segítséget ad. Újra jelentkezik február 10-én a „Tájoló”, a Magyar Ifjúság mellékleteként. Ezúttal az Edzett Ifjúság mozgalomban részt vevő fiataloknak szolgál jó tanáccsal és túrajavaslatokkal. Megszűnt egy klub, vajon miért? A Kincskeresőről beszélgettünk Megszűnt egy nemrég még jól működő klub Békésen. S mert olyan klubról volt szó, amelyben az egyetlen gyermekeknek szóló irodalmi folyóirat, a Kincskereső iránti érdeklődés volt a vonzerő, s mert megyénkben ehhez hasonló irodalmi klubokban nemigen bővelkedünk, szükségesnek láttuk az okok felkutatását. Felkerestük a klubnak otthont adó békési könyvtár vezetőjét, dr. Csendé Bélánét és a könyvtár gyermekrészlegének vezetőjét, Gyöngyössyné Galambos Gizellát, hogy segítségükkel választ kapjunk. kérdéseinkre. * Gyöngyössyné: Az iskolák néhány évvel ezelőtt Békésen kampányt indítottak a Kincskereső népszerűsítésére. Szükség is volt rá, hiszen igazán ' magas színvonalú irodalmi lapról van szó, amelynek megszerettetése időbe, energiába kerül. Mi is örültünk, hogy végre „Pósa bácsi” után van egy új hangú, igényes gyermekfolyóiratunk. Sikerült Takács Ernő- né, egy fiatal pedagógusnő személyében jó klubvezetőt is találni. Az 1975/76-os tanévben 30—40 felső tagozatos iskolás járt rendszeresen a klubfoglalkozásokra. De egyszer két dolog is visszavetette munkájukat... Dr. Csende Béláné: Valamit az előzményekről. Könyvtárunkban szívesen rendezünk a gyermekeknek írÓKilvasó találkozókat. Egyszer a Pajtás újság volt szerkesztőjét, Papp Lászlót hívtuk meg. A nagyszámú, érdeklődő gyereksereggel remekül megtalálta a hangot úgy, hogy alig lehetett véget vetni a találkozónak. Ugyanez történt a Varga Domonkossal rendezett délutánon is. Ezen felbuzdulva hívtuk meg a Kincskereső munkatársait, reménykedve abban — amit a hozzájuk fűzött levelünkben is kifejtettünk —, hogy jó módszertani segítséget kapunk klubunk további munkájához. Gyöngyössyné: Több időpontváltozás ellenére mintegy 70 gyermek várta kíváncsian a szerkesztőket, akik meg is érkeztek. Sajnos, a találkozón nem tudták a gyerekek érdeklődését felkelteni, túl elvont, magas röptű előadást tartottak a folyóirat születéséről és céljairól. Tehát ez a találkozó sem az igényeket nem elégítette ki, sem az érdeklődést nem keltette fel, így célja sem valósulhatott meg. A következmény magától értetődik. A laptól a gyerekek fokozatosan elfordultak, a klub irodalmi körré alakult át, aztán — mikor a klubvezető tanárnő szülési szabadságra ment — meg is szűnt. . — Elegendő lenne egy rosz- szul sikerült találkozás ahhoz, hogy megszűnjön egy klub? Dr. Csende Béláné: Természetesen nem. A másik ok, amiért egy idő óta nem . is tudjuk olyan meggyőződéssel ajánlani a lapot, abban kereshető, hogy magunk is túl nehéznek találjuk azt az úttörőkorosztály számára. Néha az az érzésűnk, hogy csak egy szűk gyermekrétegnek készül, esetleg a városok tagozatos iskoláiban tanulóknak, s ugyanakkor nem számolnak a közepes képességűekkel, a vidéki, külterületi átlagolvasó gyerekekkel, akik eleve — kulturális vonatkozásban is — ingersze- gényebb környezetben élnek. — Akkor annál elgondfll- koztatóbb, hogy megyénk sok általános iskolájában csak az alsó tagozatosoknak ajánlják a Kincskeresőt. Vajon miért? Dr. Csende Béláné: Valószínű, hogy a több évvel ezelőtti, valóban kisgyermekeknek szóló lap idején alakult így, s nem akartak rajta változtatni. Egydcét jó gyerekverset, mesét most is találnak benne, az illusztráció különösen jó, de a folyóirat egésze nem nekik való. Gyöngyössyné: Én a lépéstartást is hiányolom a lapból. A könyvajánlásokban például olyanokról szólnak, amelyeken már generációk nőttek fel, tehát a szülők is ajánlhatják. Vagy itt vannak a rejtvények. Működik nálunk egy rejtvényfejtő- ! klub, de a Kincskereső rejtvényei még a felnőtteknek is ; komoly fejtörést, „irodalma- zást” igényelnek. Akkor hol a gyerek sikerélménye ? S néz- ! zük az aktualitást ! Könyv- ; tárunkban lassan ronggyá ol- : vassák az „Ami a szívemet nyomja” című csodálatos : svéd gyermekverskötetet. A ; folyóirat eddig szót sem ej- ; tett róla. Ugyanakkor meg I kellett volna emlékezzen áriról is, hogy Péchy Blanka ; kiterjesztette a Kazinczy ! „Szép magyar beszéd” ver- |senyt az általános iskolák felső tagozatosaira. Sőt, eh- jhez a versenyhez ajánlást is ; készíthettek volna! Az azér- ! zésem, mintha néha — csak I egy-egy szám kivétel ez alól ;— elfelejtkeznének a szerkesztők arról, hogy az iro- : dalom megszerettetésének I legegyszerűbb módja az len- ne, ha olyan műveket tennének közzé, amelyek a gyermekolvasók életéhez, érze47. Gittát, Laci a gyerekek vára mögött akarta megkerülni. Bocsánatkérően szól valamit: — Én nem is tudom, asz- szonyom ... izé... Gitta néni... Tessék parancsolni, Lajos bácsi! De Lajos bácsinak semmi parancsolnivalója nem volt. Kérése lehetett volna, valamikor, eredetileg. Hogy a többiek kedvéért meghívja Lacit negyediknek a páros tollaslabdajátékhoz, vagy a nagymama kedvéért kihívja a veszedelmes Dunából... Ám Gitta beavatkozása őt teljesen feleslegessé tette. Egy bocsánatkérő legyintéssel vissza is akart vonulni. De nem tudott. A lelkiismeret megszólalt benne, hogy talán mégsem kellene itt magára hagyni ezt a szegény fiút a Gitta szörnyű karmaiban. Tétován megállt. Gitta viszont azonnal észrevette Lajos bácsi ingadozását, és semmiképpen sem akarta megvárni, hogy humanitárius segélykísérletté fejlődjék. — Csak ne lajosbácsizzon most, nagyon kérem ! Én akarok magával beszélni! Laci már az épülő vár megkerülésének manőverét végezte, de a két lurkó ezt már mégsem állhatta: — Hátulról meg akarja támadni a várat! Tüzelj az ellenségre! Felkapkodták a maradék sárgolyókat, és Laci csupasz felsőtestét elárasztották lövedékeikkel. Csak úgy csattantak a sárpacnik a mellén, hátán, karján ... Gitta azonban, aki fenyegetően közeledett hozzá, még veszélyesebbnek látszott, azért oda sem hederített a különben kellemetlen sárbombákra. — Tessék, kérem... — mondta a lehető legudvariasabban. De ez most úgy hangzott, mint a hitvalló mindenre elszántsága: itt állok, másképp nem tehetek. Ebijen a pillanatban találta el Gittát egy eltévedt sárgolyó. A vállát. A blúza, de még a nyaka és arca is szeplősre fröccsent! — Hát azért ez már mégis... ! — kiáltotta — mocskos kölykei! — Na menjetek innen! — szólt rájuk halkra fogott ingerültséggel Klári. — Mi csak Lacit akartuk! — jelentette ki Péter- ke, kezében egy nyilvánvalóan még mindig eldobni szándékozott veszedelmes bombával. — Elmenni! — kiáltotta Klári. — Szép kis megfenyítés ... — jegyezte meg a sértett Gitta — elmenni és kész... ezért olyan jólneveltek ezek a gyerekek! — Te csak nekem ne beszélj nevelésről, drááá- gám... ! — utasította visz- sza Klári, aki nem tudta pontosan Kati esetét, de ennyit megkockáztathatott. — Hallatlan — Gitta már majdnem sírt — rámuszítja a kölykeit, és még neki áll feljebb ... micsoda haramiák, istenem! Laci már meg is ragadta az alkalmat és a vonakodva, de mégis elvonuló két várépítő és várvédő hőssel együtt áthúzódott a csónakház irányába. — Uszította rád a... majd megmondtam kicsoda micsodát... szerencséd, hogy nekem modorom van... — mondta még Klári és Gusztihoz fordult. — Innen azoonnaaal elmegyünk, Gusztikám! — Hát csak szólj hozzá, Lajos — fordult most már az egyedül a keze ügyébe eső Lajos bácsihoz Gitta — micsoda banda ! Megdobálnak, és még nekik áll feljebb !... Lajos bácsi magához vonta, és békítőén megsímogatta a megsértett és felborzolt fejet. — Csillapodj le, Gittám, kérlek... Guszti utánozva akaratlanul is az eltávozott Ferenc mozdulatát, bocsánatkérés- félét jelzett Barnának, és elhagyta a tollaslabda-csatateret. Klári rohant a kocsihoz, és már rántotta is fel az ajtaját ... Körülnézett, hogy hol van Laci. De Laci már bent is ült, kissé még sárosán, természetesen pucér felsőtesttel, de már rajta is volt a keze az önindítón. — Hol vagy már Guszti, hol vagy?! Guszti bedobta az -ütőit a hátsó ülésre, és bezöttyent elöl Laci mellé. — Hool eez a kéét hara- miaaa, isteeenkém... ? De a két haramia a tőlük telhető legnagyobb csendben és észrevétlenség- ben a másik oldalon már szintén kapaszkodott befele, sárosán, mocskosán, de most már ez nem is volt fontos; el lehetett indulni. Gitta Lajos bácsi vállára borult, s tudva, hogy most már csak Barnára számíthat közönségként, végre felszabadulva zokogott. — Gitta drágám, szegénykém ... — jött oda végül az együttérző férj. Gitta egy vakon tapogatózó, de ügyes mozdulattal, a zokogást meg nem szakítva átborult az ő vállára. Lajos bácsi meg végre odament a fejét értetlenül ide-oda kapkodó nagymamához. — Hát mi van itt, Lajos? Ez egy eljegyzés, kérlek? Miért kiabál és rohangál mindenki össze-vissza? (Folytatjuk) lem- és gondolatvilágához kapcsolódnak. — És mit mond a klub volt vezetője? Takácsné: örültem, mikor 1975 novemberében megbíztak a klub vezetésével, mert többnyire csak orosz nyelvet tanítottam. Nagyon lelkiismeretesen készültem a foglalkozásokra. A klubunkba ötödikes gyerekekek jártak, akik szívesen kapcsolódtak be a munkába, de nem tudtak önállóan kezdeményezni. Az az igazság, kicsit későn kezdtünk a klub szervezéséhez, és novemberben már nehéz gyereket találni. Többségüknek újszerű volt a klub, s maga a folyóirat is. De azért is indítottunk ötödikesekkel, hogy velük egészen nyolcadikig haladhassunk.-Akkorra ért volna be a munkánk. 1976 júniusában már nem újítottam meg a szerződésem a könyvtárral, mert második gyermekemet vártam. A találkozó? Valóban elég balszerencsés volt. — Mint Kincskereső „specialista”, hányadikosoknak ajánlaná a folyóiratot? Takácsné: Negyedik osztálytól felfelé, és természetesen korosztályonként szelektálva az írások között.* A beszélgetések alapján könnyen levonhatnánk a következtetést. A megváltozott, kissé túl magas régiókban szárnyaló gyermekfolyóirat lehet az oka, hogy Békésen — ahol a három általános'is- kolában több mint 2000 gyerek tanul —, 1977 utolsó két hónapjában mindössze 77 Kincskereső kelt el, míg 1975-ben cssak december hónapban 91! De nem volnánk igazságosak, ha nem említenénk meg a mezőberényi példát is. Itt az 1-es számú általános .iskolában majdnem minden második felsős tanulónak jár a Kincskereső, ösz- szesen 110 példány. A jó eredmény többnyire a magyar szakkör vezetőjének, Sztán Pálnénak köszönhető, aki rendszeresen feldolgozza 20 — igen jó képességű — szaikkörösével a Kincskeresőben megjelenő írásokat, sőt az iskolában minden számból pályázatot hirdetnek évfolyamonként. Azért a tanárnő — az igen figyelemre méltó eredmények felsorolása után még megjegyezte: „Jó volna, ha a szerkesztők az írások válogatásánál jobban figyelembe vennék az iskolákban folyó irodalamoktatást, a szükségleteket (például eljátszható gyermekdarabok közlésével) s igyekeznének — ha nem is direkt módon — a tantervi anyaghoz kapcsolódó írásokat előtérbe helyezni és — a színvonal feladása nélkül — gyermekhez szólóbb folyóiratot szerkeszteni.” * Volt egyszer egy Kincskereső. Friss szemlélete, az adott korosztályhoz szóló igényes írásai közkedveltté tették. Egy idő óta azonban inkább a felnőttek élvezik, 6 ez így nincs egészen rendjén. B. Sajti Emese Mai tévéajánlatunk: Pannonhalma A műemlékekben gazdag kisközség nevezetességeivel ismerteti meg a nézőket Kol- lányi Ágoston ftlmje, ma, vasárnap délután 17 óra 35 perékor. Kedvet csinál egy pannonhalmi kiránduláshoz, barangoláshoz. A Várhegyen álló évezredes múltú bazilika és monostor az építészeti, képzőművészeti látnivalók ritkabecsű gyűjteményének együttesét gazdag sűrítésben kínálja a látogatónak. Ama látható Szent Márton bazilika alapjait Géza fejedelem rakta le, majd I. István király építette tovább, az 1001- ben felszentelt templomot és monostort. Amikor I. László király országgyűlést tartott Pannonhalmán, királyi palotát építtetett a monostorhoz. 1137-ben újabb templomot emeltek. Az Árpádház belső viszálykodásai, harcai közepette ez a templom is hamarosan romba dőlt. A XIII., majd a XVI. században újból építkeztek Pannonhalmán, időközben a bazilikát és a monostort erőddé alakították. Újjáépítésre és bővítésre a XVIII. században került sor, s közben egyre hangsúlyosabbá vált Pannonhalma kulturális, iskolaközponti szerepe is.
