Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-11 / 9. szám
1978. január 11., szerda O I grammá Minden termék kiváló Nagy figyelmet és ügyes kezet kíván a torontáli szőnyeg szövése Határainkon túl is jól ismert a Békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet neve, mely hazánk egyik legrégibb szövetkezete. A kézzel csomózott és szőtt, szebbnél szebb szőnyegeik a világ minden tájára eljutottak már és büszkén vallják, hogy megrendelőik nem tudnak olyat kérni, amit el ne készítenének. Legutóbb az egyik nagy párizsi mulatóhely megrendelésére készítettek csiga alakú perzsát, amely a bár egész padlózatát beborítja. A szövetkezet termékeinek egyenletesen jó minőségét a KERMI is elismeri: valamennyi általuk gyártott szőnyegre megadta a Kiváló Áruk Fóruma embléma használatának jogát. De nemcsak minőségben, hanem mennyiségben is egyre többet produkál a békésszentandrási szőnyegszövő. Eredeti tervében úgy szerepel, hogy a tervidőszak végére érik el az 51 millió forintos termelési értéket. Ehelyett az történt, hogy az 1977-es 47 milliós tervet jelentősen túlteljesítve meghaladták az V. ötéves terv végcéljának tekintett értéket is: 52 millió forint volt éves termelésük. Ennek a számnak az értékét még növeli, hogy ez jórészt anyagmentes termelési érték, főleg a szövetkezet dolgozóinak munkája tükröződik benne. Alaposan túlteljesítette a szövetkezet az exportterveket is. Eredetileg 9 millió forintért szándékoztak szőnyegeket szállítani a tőkés országokba, ehelyett 21 millió forintért adtak el torontálit és perzsát a külföldi piacokon. A jó piaci pozíciók megtartásának elengedhetetlen feltétele, hogy eleget tegyenek a vevők kívánságainak, kövessék- a szőnyegdivat változásait. Ezért a tervezők mindig új és új modelleken törik a fejüket. Most folyik a be- mintázása a legújabb perzsának: egy rendkívül sűrűn csomózott és ezért nagyon munkaigényes, tiszta élőgyapjúból készülő gobelinszerű faliszőnyegnek. Sok tízezer apró csomóból alakul ki a perzsaszőnyeg Kép, szöveg: Lónyai László Kubikosok a javából A Kelet-Magyarországi Vízügyi Építő Vállalat (KE- VIÉP) II. Rákóczi Ferenc aranykoszorús szocialista kubikosbrigádjának a tagjai már nem „földhöz ragadt” emberek. Csákány és lapát csak akkor kerül a kezükbe, amikor a gép után el kell egyengetniük a talajt vagy rézsűt képeznek ki. Ám értenek a zsaluzáshoz, a vas- szereléshez, a betonozáshoz, a csőfektetéshez, az árok pátrialemezzel való dúcolásához és sok minden máshoz. Persze az ilyenfajta munkáktól sem lehet elpuhulni. Különösen télen, fagyban, hóban. Mert fedél ilyenkor sincs a fejük felejt. Igaz, csak napi hét órát dolgoznak, de ennyi idő alatt még a vattarühájukat is átjárja a hideg. Néha ugyan bemennek a fűtött bódéba egy-egy csésze forró teára és délben jóízű, meleg ételt kapnak, de azért ember legyen a talpán, aki itt állja a „sarat”. Még 1964-ben, „bandában” került az akkori Vízügyi Építő Vállalathoz a brigád. Azóta már csak ketten vannak a 12 alapító tag közül, Dóba Lajos, a brigád vezetője és Szabó Imre. A többiek részben nyugdíjba, részben más brigádhoz kerültek, egyesek pedig elmentek a vállalattól. Az utóbbiak egy idő után vissza akartak jönni, de nem fogadták be őket. A hűtlenséget megbocsátha- tatlannak tartják. Aztán újak jöttek, fiatalabbak, s a brigád létszáma a feladatoknak megfelelően 22-re egészült ki. Ma már szinte valamennyien törzs- gárdatagok. Sok-sok nagy munka van mögöttük, ami éppenséggel nem látványos, mert ami elkészült, azt a „föld borítja”. A lefektetett csöveket a házak, az alapokat a létesítmények. Mondják is tréfásan: akkor dolgoznak igazán jól, ha elvonulás után nyoma sem marad annak, hogy ott voltak. Most Békéscsabán,- az Orosházi út mentén verték fel a tanyájukat, ahol legalább még fél évig tartó munka vár rájuk. A szennyvízelvezető csatornát építik és egy 44 lakásos ház alapozását készítik elő egy téren. Fáj a szívük, hogy a ház építése miatt egy kis zöldterülettel ismét szegényebb lesz a város. A fákat, bokrokat azonban megmentették. Időben szóltak a kertészeti vállalat embereinek, mert az természetes, hogy egy szocialista brigádnak alapvető kötelessége a közvagyon megóvása. Nem irigylésre méltó, ahogy Dóba János, a brigádvezető testvére és Szabó Imre, továbbá Muntyán György és Muntyán Sándor a talaj- vízszint-süllyesztő kutat készíti elő. De panaszuk nincs, sőt látom, hogy inkább jó kedvük van. — Semmi bajunk... eddig — jegyzi meg Dóba János, egy kis nyomatékot adva a befejezésnek. — Meddig? — kérdezem. — Amíg megkapjuk azt, amit elvárunk. — Mit? — Hát... a mostani keresetet, az ebédet, a fűtött melegedőt, a pufajkát, a buszon való ide- és hazaszállítást. Mert mi gyulaiak, doboziak és sarkadiak vagyunk. — Munka is van mindig — egészíti ki Muntyán Sándor. — És ha nem lenne, hiányozna? Elmosolyodik, aztán komolyan válaszol: — Csak a munkáért fizetnek. Le is mérik a teljesítményt. Sőt! Amit rosszul csinálunk, azért nem jár pénz. — Előfordult már? A brigádvezető veszi át a szót: — Egyszer a dúcolattal volt baj. • Valaki hanyagul dolgozott. Előzőleg többször figyelmeztettük. Akkor utoljára. Aztán eltanácsoltuk. Az Orosházi út és a Bessenyei utca sarkán Kolozsvári János és Sütő István a kompresszorkalapáccsal bontja az útburkolatot. Rettentő a zaj. Rövid időre abba is hagyják a munkát, amikor látják, hogy egy kis eszmecserét akarok folytatni velük. — Rombolnak? — kérdezem. — Igen, de csak azért, hogy az Otthon vendéglőbe bekössük a vezetéket — válaszolnak. — Milyen belül az Otthon? Sütő István mindjárt megérti, hogy ez amolyan „beugrató” kérdés akar lenni, és ő sem marad adós a tréfával, — Szép — mondja tettetett komolysággal és egy kis szünet után hamiskás mosollyal folytatja. Amikor szabadságon voltam, egyszer- kétszer benéztem oda. — Olyankor természetes. Csak pénze legyen az embernek. — Az van, de négy hónapja megnősültem, azóta „elvonókúrán” vagyok. Pontosabban, a pénzemet vonja el a feleségem önkéntes hozzájárulásommal. — Nincs akaratereje? — Mint sok más férfinak, elég kevés, ha italról van szó. A feleségemmel együtt néha elmegyünk valahova, s olyankor ő fizet — a pénzemből. Egyébként a brigád nem tűri, hogy bárki egy korty szeszes italt igyon munkaidő előtt és alatt. Már a baleset- veszély miatt sem. A balesetveszélyről jut eszébe Tamási Gézának, a KEVIÉP békési főépítésvezetőjének áz alábbi kis történet: — Amikor a munkavédelmi őrhálózatot megszervezték, az egyik őr nagy buzgalmában ezt írta a naplóba: „X. Y. sokat forgolódik a lányok után és megtörténhet, hogy beesik az árokba.” Derülnek, akik hallják, de legjobban talán X. Y., aki a mai napig sem szokott le erről a rossz tulajdonságáról, ha éppen annak lehet nevezni. Borbély Albert neve nemrég lemaradt a prémiumja- vaslat-listáról. Amikor megtudta, méltatlankodott. Ám hamar elhallgattatták. Emlékeztették arra, hogy az egyik vasárnap — bár önként jelentkezett egy sürgős munka befejezésére — otthon maradt, Sarkadon. Hogy miért? Bement a Pelikán vendéglőbe és ott ki is kötött. Társai előbb latolgatták magukban: maradhat vagy nem maradhat a brigád tagja az, aki megszegi az adott szavát. Csak az őszinteségéért bocsátottak meg neki. De arra figyelmeztették: ne úgy mérje a keresetét, hogy hány láda sört adnak érte! Minden nyáron megrendezik az országos kubikosnapokat Csongrádon. A vállalatot tavalyelőtt és tavaly is ők képviselték. A versenyen egyebek közt hagyományos módszerrel kellett volna rézsűt képezni. Ilyesmiről a fiatalok, akik túlnyomó többségben vannak, nem is hallottak. ök inkább a gépekhez értenek. Tulajdonképpen már nem is igazi kubikosok. A siker így el is maradt. A munkájukban azonban kitűnően megállják a helyüket. Ennek egyik bizonyítéka, hogy az évek során csaknem valamennyien kiérdemelték a Kiváló Dolgozó kitüntető jelvényt, Dóba Lajos pedig a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója. Pásztor Béla Tehenészeti telep és öntözés A kondorost Egyesült Termelőszövetkezet a maga 7 ezer hektáras szántójával a megye legnagyobb közös gazdaságai közé tartozik. Egyharmad milliárdot meghaladó termelési értékével, kiterjedt termőföldjeivel, de termelésének szerkezetével is a Békéscsaba és környéke Agráripari Egyesülés jelentős üzeme egyben. Az agráripari egyesülésnez elsősorban hús- és tejtermelésével, illetve zöldségtermesztésével kapcsolódik a kondorosi tsz. Szakosított és hagyományos sertéstelepéről évente csaknem 20 ezer hízót szállítanak feldolgozásra. Ugyanez idő alatt eléri a 400 ezret a meghizlalt baromfik száma. A konzervgyárnak 50 hektáron termesztenek paradicsomot, 40 hektáron tölteni való paprikát, 35 hektáron pedig paradicsom alakú paprikát. Zöldbabot az elmúlt évben 115 hektárról takarítottak be. Természetesen a gazdaság a megye búza-, kukorica- és cukorrépa-termesztéséből is méreteinek megfelelő arányban veszi ki részét. A szövetkezet további fejlődésére az agráripari egyesülés törekvései egyre nagyobb hatást gyakorolnak. Itt épül meg az egyesülés 1340 férőhelyes szakosított tehenészeti telepe, amelynek teljes beruházási összege megközelíti a 90 millió forintot. A terv már elkészült, az építkezést várhatóan az év közepén kezdik meg és már ebben az esztendőben mintegy 11 millió forintnyi valósul meg a beruházásból. A zöldségtermesztésben az hoz nagyobb változást, hogy a tervidőszakban Kondorost is bekapcsolják a nagykunsági öntözőrendszerbe. Az NK —XIV-es fürthöz a tápcsatornát szintén az idén kezdik építeni, de a szövetkezetben már megszülettek az elképzelések a hasznosításra is. Az új lehetőséget kihasználva ezer hektár zöldségtermő területet és ezer hektár szántót rendeznek majd be öntözésre. Ennek várható költsége hektáranként 50—55 ezer forint lesz, és egyúttal megoldják a sertéstelepi hígtrágya kiöntözését is. A zöldségtermesztéshez kapcsolódik majd az az előfeldolgozó, amit szintén 1978- ban hoznak létre Kondoroson több mint egymillió forintból. Ez egyfelől a feldolgozókat tehermentesíti majd a zöldségszezonban, illetve télen is munkát ad a szövetkezetieknek. Az idei beruházások közül említésre méltó még az, hogy két új, egyenként 20 ezer férőhelyes csirkeólat is felépítenek, együttesen 3 millió forintot meghaladó összegből. Ennek eredményeként a korábbi 399 ezerrel szemben 522 ezer baromfit hizlalnak meg évente a kondorosi Egyesült Tsz- ben. K. E. P. A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat békéscsabai gyárában a feldolgozó üzem rekonstrukciója során korszerű függőpályás szállítórendszert is beszereltek. Ezek a függőpályák az úgynevezett átakasztóban találkoznak, ahol valóságos labirintust alkotva hat szállítórendszer keresztezi egymást Fotó- Lónyai íáirló i..
