Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-11 / 9. szám
1978. január 11., szerda a HÉT FILMJEI Egy középkorú férfi kiesik a magas bérház ablakából. Holttestét azonosítva kiderül: Anton Tyihomirov, aki aznap védte meg a kisdoktori disszertációját és azonnal a „tudományok doktora” címet érdemelte ki. Így kezdődik az öngyilkosság vagy gyilkosság? című szélesvásznú színes szovjet film, amelyet január 10—11-én vetek életében a boldog évek, érdemes lesz dolgozni, valóra válthatja régi álmát: gyógyszerekkel kísérletezhet. Az új magyar filmben a főszerepet a Román Nép- köztársaság érdemes művésze, Lohinszky Loránd játsz- sza, a feleségét Szakács Eszter alakítja. Főbb szerepekben látjuk még Bujtor Istvánt, Patkós Irmát, MeszléJelenet az „Apám filmből néhány boldog éve” című új magyar tít a Szabadság mozi Békéscsabán. A film pszichológiailag megalapozottan boncolgatja a tudomány világában élők morális problémáit. Ugyanakkor egy bűnügyi film izgalmával követi a nyomozás során kibontakozó eseményeket. „Apám néhány boldog éve” címmel rendezett filmet Si- mó Sándor, önéletrajzi ihletésű filmje a háborút, a fel- szabadulást követő évek világát, nehézségeit, ellentmondásait, a hétköznapi ember útkeresését, döntéseit idézi fel. A filmben tárgyalt még máig sem egészen tisztázott időszak érdekes és izgalmas az idősebb és a fiatalabb nézőknek egyaránt. Dr. Török János vegyészmérnök, a film hőse, Németországban tanult. Végigszenvedi a háború borzalmait, meggyászolja halottait. A háború befejeztével súlyosan megbetegszik, s ezért elbocsátják állásából. Török, a Mandel Gyógyszertár volt cégvezetője szinte ingyen hozzájut egy romba dőlt vegyi üzemhez. A tulajdonos özvegye, Irma néni nem kér mást, csak élete végéig szóló eltartást. Az apa, Török János, úgy érzi, most kezdődry Juditot és Madaras Józsefet. Január 9—11-ig vetíti a filmet a békéscsabai Brigád mozi. Bo Widerberg neves svéd rendező filmjeit láttuk már Magyarországon, például : a Joe Hill balladáját, a Kivándorlást és az Új Hazát. A Szabadság mozi műsorán szerepel most legújabb alkotása, a Dugó, a csodacsatár január 14—16-ig. A színes, szinkronizált svéd ifjúsági film egy váratlanul felfedezett pöttömnyi focistáról, a hatesztendős Dugóról szól. „Bombasiker”, hirdeti Mel Brooks amerikai rendező filmjének címe. Azt szeretné a rendező, hogy ahol filmjét vetítik, mentőkocsik sorakozzanak, amelyek elszállítják a nevetéstől félholt nézőket. Fergeteges humorú jelenetek és egyre újabb ötletek szikráznak ebből a némafilmből, amelyet a Brigád mozi vetít január 12-től 16-ig. A megrögzött című szovjet film egy börtönből szabadult fiatalember szerelméről, múltjának visszahúzó erejéről 'mesél a nézőnek január 17—18-án a Brigád moziban. Az első évad Békéscsabán ♦ Beszélgetés S. Bán Ernő rendezővel ír Hosszú, nyugodt beszélgetésre számítani bemutató előtt egy színházi rendezővel szinte lehetetlenség. Marc Camoletti vígjátékának premierjét január 13-ra, péntekre hirdetik a Jókai Színház plakátjai. A rendező: S. Bán Ernő. Az új évaddal érkezett színházunkba a Kolozsvári Állami Színházból. — Aradon születtem, ott is jártam iskolába, majd felvettek a Bukaresti Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendezői szakára, itt kaptam diplomát. Pályakezdő rendezőként fiatal művészek közé szerződtem Sep- siszentgyörgyre. Már a második héten önálló feladatot ■kaptam, Izidor Stock: „A horgonyok tere” című darabját rendeztem. Erős, lelkes gárdája volt a kisváros színházának. Olyan hatalmas kedvvel fogtunk minden próbához, hogy időhatárokat sem ismertünk. Nem láttunk, nem hallottunk mást, amikor egy-egy darabot próbáltunk, csak egymást. A sepsiszentgyörgyi színház hat-hét bemutatót tartott egy évadban és minden darab csak tizenötször volt műsoron. Nem kellett fukarkodnunk a próbaidővel, néha egy hónapig sem volt előadás, és csak a miénk volt a színpad. Jó leckét jelentett a tájolás is. Olyan vidékekre jutottunk el, ahol évek óta nem jártunk, vagy a környéken sem volt színház. Elképzelhető, milyen sokat adott ott egymásnak a közönség és színházat játszó társulat. — Hét év után már vonzott a nagyobb város, Brassó. _A 24 ezres Sepsiszent- györgyöt a kétszázezres nagyváros követte az életemben. Itt bizony nehezebb volt a kezdet. Igaz, hogy jól beszélek románul, de a román előadások, a román színészek rendezése más munkatempót követel. Stíluskülönbségek vannak a játék módjában is: a román színjátszás temperamentumo- sabb, játékosabb. Kitűnő színészekkel dolgozhattam, nagyszerű technikai feltételek között. A brassói színház nemcsak szép, hanem óriási ott a játéktér, tágasak és jól felszereltek az öltözők. A rendező elengedhette a fantáziáját, akár a díszlettervező és a színész. Örök emlékű volt számomra Arthur Miller: Pillantás „Nehéz felagat a vígjátékrendezés, bármilyen »könnyű« a darab!” a hídról című drámája, amikor egy egész utcát elhelyezhettünk a színpadon. Egymás mellett és fölött különböző helyszíneken folyt a játék, s nem is akárhogyan. A rendezés mellett újságot is írtam. A Brassói Lapok című újságban rendszeresen megjelentek kommentárjaim a nemzetközi eseményekről, a világ dolgairól. Kandikálás, ez volt a rovatom címe. Szerettem és szeretem az újságírást. — A Kolozsvári Állami Színház igazgatónője, Biszt- ray Mária 1971-ben hívott a színházához, hat brassói év után. Kolozsvár egyetemi város, érzékenyen reagáló közönséggel. „Szép feladat lehet ott is színházat játszani” — így gondoltam, s nem is csalódtam. Az erdélyi magyar színjátszásnak olyan tradíciói vannak, amelyekből kölcsönözhetne a mamagyarországi is. A formai , 31. Látva, milyen értetlenül néz rá, még hozzátette: — Katival. Tibor nem tudta, hogy régóta jámak-e Katival. Ennél több vagy kevesebb szokásos? De némi tétovázás után inkább a nyilvánvalóan komolyságot és megfontoltságot mutató válasz mellett döntött. — Régóta, persze... Nem kapkodtuk el. Mosolygott is, önmagával elégedetten ; de ezt a mosolyt Laci inkább kissé idétlen vigyornak nézte, úgy látta legjobbnak, ha maga is helyeslőén visszamosolyog. — Nem is jó azt elkapkodni... Különben igazán jó kis mutatós feleségnekvaló. Jól választottál. Meg is veregette a vállát a szabad kezével. Tibor ezt a vállveregetést némileg megalázónak érezte, és szeretett volna érte valahogy visszavágni. — És te? Te nem nősülsz? Laci úgy ítélte, hogy nem szükséges a válasszal nagyon megerőltetnie az agyát. De nem egészen véletlenül választotta ki a látszólag könnyen odavetett közhelyszellemességet. — Amíg másnak felesége van... Erre viszont Tibor máris a veszélyben forgó férjek közé tartozónak érezte magát. — Ez is álláspont... — mondta. Szándéka szerint hűvösen és rejtett megvetésMolnár Zoltán: j ELJEGYZÉS __________________________________________________i sel. De mégis inkább úgy hallatszott, hogy máris tele van félelemmel és elkeseredéssel. — Ezt csak úgy mondja az ember — mosolygott Laci engesztelő szándékkal. Azoknak a jó, akik idejében megtalálták a nekik valót. Odaértek a nyomós kúthoz, letette a kannáját, és két kézzel fogva egész testével ránehezedett a kútra, hadd lássa Tibor, hogy itt még neki is erőlködnie kell. — Cseréld ki, telenyomom a tied is! Tiborban mozdult valami visszautasítás, de aztán félt az erőlködéstől, s főleg attól, hogy Laci lássa, esetleg milyen nehezen birkózik a nyomós kúttoal, s inkább engedelmesen odatette a kannáját. Visszafelé sokkal kevesebb szóval mentek; mint két tapasztalt öreg bölcs, akik már mindent megbeszéltek a világról, s most már csak némán gondolkoznak egymás mellett. Tibor egyszer mintegy előbbi beszélgetésüket és további gondolataikat folytatva megkérdezte: — Nem is kerestél? — Mindig keresek. — Talán túlságosan nagyok az igényeid. ! — Csökken tsem? — Nem, nem... dehogy. Mire visszatértek, a társaság már gyülekezett a tűzhely körül. Lajos bácsi fent állt középen, merőkanállal, egyenkint szedte el és merte tele mindenki tányérját. Ezek a tányérok inkább célszerű, mély tálkák voltak, hogy nehezebben csorduljon ki belőlük az először mert halászlé. — Csak keveset — mondta éppen Apu —, nem szeretem, ha marja a torkomat! — Hol a szifon meg a patron, Lajos bácsi? — kérdezte Laci, s mint aki otthon van, először is elvonult be a csónakházba szódavizet csinálni. — Ti meg bort hozzatok, Katikám, Tiborkám! ■— rendelkezett Lajos bácsi az áldozati oltár közepéről. — Hozunk mi, hozunk mi! — kiabált a két ördögfi, Klári gyerekei, akiket közben valamikor mégis lecsalhattak a fa tetejéről. De Klári visz- szaparancsolta őket: — Ez nem a ti dolgotok, kedveseim... Üljetek szépen a helyeteken! Kiveritek ott Barna bácsi kezéből az ételt, na ! De Barna erősen fogta a tálkáját mind a két kezével; csak éppen így nem tudott hozzáfogni enni. Magában Lajost szidta, aki még ülésrendet sem csinált, csak úgy össze-vissza körülülték a fűabrosszal terített asztalt, minden előre meggondolt elrendezés nélkül. • • • Kati letette a tányérját, még mielőtt rakott volna bele Lajos bácsi, és ' ülőhelyéből, hogy szomszédjait meg ne lökje, kikapaszkodott az ülőhely-árokból. A két szomszédja különben Apa és Ferenc bácsi volt, jövendő apósa, akiről már elhatározta, hogy ő is Apusnak fogja szólítani, csak még egyelőre nem állt rá a nyelve. — Bocsánat! — rebegte hát, megszólítás nélkül, és már ragadta is magával Tibort a verem, vagyis a Lajos bácsi alkotta borospince felé. — Te jó isten! •— torpant meg Tibor — az italokat meg bent hagytuk a csomagtartóban ! Anyja is kétségbeesetten csapta össze a kezét. Kati is meghökkent, de aztán nagyvonalúan legyintett: (Folytatjuk) Fotó: Gál Edit és tartalmi igényesség mellett a szépen beszélt magyar nyelvben rejlik az ereje. Aki Sütő András műveit olvassa, fogalmat alkothat a tisztán csengő beszédről, vagy a székely góbék különösen csavaros, de világos gondolkodásmódjáról. Kitűnő színészekkel dolgozhattunk : Vadász Zoltánnal, Horváth Bélával, Bencze Ferenccel, Széles Annával, Sebő Klárával, Orosz Lujzával. — Nehéz megismerni egy megye, egy város ízlését, igényét, legalább két-három év kell hozzá. Nem a közönségről beszélek, mert szerintem a közönség más fogalom, mint a néző. Az igazi érzéseit, a nevetését, a sírását, bosszúságát, csak a nézőtéren mutatja leplezetlenül mindenki. Amikor az előadásról beszélgetünk a „közönséggel”, nem biztos, hogy ugyanazt mondja, mint amit a nézőtéren érzett. Különös dolog ez, de meggyőződésem, hogy így van. Békéscsabán a Ne lőjetek a fehér hattyúkra című darabot rendeztem először. Marc Camoletti vígjátéka a második ebben az évadban. — Hogy meddig maradjon a rendező egy színháznál? Ez a kérdés mindig felvetődik, amikor ismeretlen színházhoz kerülünk. Szerintem nincs időhöz kötve, de feltétlenül csak addig, amíg hasznosítani tudjuk magunkat, amíg tanulunk, taníthatjuk a társulatot. Amíg jó előadásokat hoz létre ez a közös munka. Bede Zsóka Világ és nyelv A Magyar Eszperantó Szövetség lapjának legutóbbi számában az angol szakszervezeti és szövetkezeti mozgalom nemzetközi jelentőségű kezdeményezését — hogy a munkásmozgalom aktívan támogassa az eszperantót — Szenes Imre ismerteti. Közli a lap az UNESCO főigazgatójának beszédét, amelyet az Izland- ban rendezett 62. eszperantó világkongresszuson mondott, s a nemzetközi nyelv jelentőségét az információcsere szempontjából közelítette meg, és kijelentette, hogy „segítséget kívánnak nyújtani a tagállamoknak kommunikációs politikájuk kialakításához”. Dr. Polinszki Károly oktatásügyi miniszterrel Element Tamás készített interjút az idegen nyelvek tanítási problémáiról és az eszperantóról. Szóba került a nyelvoktatás körül „fellángolt” vita, melynek fölvetései nem alaptalanok, hiszen „az intézményes oktatás nem képes bizonyítani az önindukáló nyelvtudás fokának elérését, vagy nem tudja legalábbis megfelelő energiával feltölteni a tanulót, hogy a nyelvtudási kedve túlélje az iskolai kényszer vagy a tanári gyámkodás megszűnését”. Jogosnak tartja a nyelvkönyveket ért bírálatokat is, de ez nemcsak hazai probléma. Az eszperantóra térve kijelentette, hogy fiatal kora óta híve a mozgalomnak, és figyeli a fejlődését. „Igen nagy lehetőséget látok a nemzetközi nyelvben, de mindjárt hozzátenném: ennek még a töredékét sem használjuk ki. Ez a nyelv ugyanis minden más nyelvnél könnyebben elsajátítható; és minthogy élő nemzeti nyelvek szintéziseként jött létre, olyan élő internacionális nyelvvé vált, amely a nemzetközi érintkezés demokratikus eszköze lehetne.” Majd az akadályokról beszélt, és arról, hogy az iskolai oktatás sokat segíthetne. Most még ez csak fakultatív módon történik, lelkes eszperantista tanárok által, akik „meg is érdemlik, hogy az eszperantó oktatásához a lehetőségek szerinti maximális támogatást kapjanak.” Elmondta még, hogy helyesnek látná, ha mind több pedagógus tanulná meg a nyelvet szintén fakultatív formában és hasonlóképp adná tovább tanítványainak, majd több elképzelését ismertetve az interjút így fejezte be: „Mindezt csupán példaként említettem. Ezért azt ajánlom, hogy az eszperantó szövetség összegezze a javaslatait, amelyekben a minisztériumunk is érdekelt, s azokért tehetne valamit, aztán vitassuk meg. Amiben lehetséges, megadjuk majd a szükséges támogatást.” V. M. Az Állami Bábszínház vendégjátéka Gyulán, Szarvason, Nagyszénáson és Orosházán Megkezdte idei hazai vendégjátékait az Állami Bábszínház. Hetenként két csoport tart — hétfőtől péntekig — előadást az ország különböző részeiben. Az egyik csoport Mezőtúron, Gyulán, Szarvason, Nagyszénáson és Orosházán a Világszépét mutatja be e napokban. A másik csoport Horton, Karácsondon, Gyöngyösön és Hevesen a Rókameséket adja elő. Szereplései közben a színház alapításának 30. évfordulójára is készül az együttes. Február 22—28. között az ünnepi játékhéten — mintegy 20 különböző stílusú, technikájú produkciót ad elő felnőtteknek és gyermekeknek. öt kiváló amatőr együttes is bemutatkozik ez alkalommal. Ugyanekkor összeállítást vetítenek az utóbbi évtized bábfilmjeiből. Az évforduló alkalmából Budapesten ülésezik a nemzetközi bábművész szövetség, az Unima Végrehajtó Bizottsága: a modern bábművészet jellegzetességeiről tanácskozik.
