Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-07 / 6. szám

1978. január 7., szombat o igimMw Kétkedés helyett tenni akarást! alán enyhít majd a súlyos gondokon az a megállapodás, me­lyet az OKISZ és a KIOSZ kötött az illetékes felsőbb pénzügyi szervekkel a szö­vetkezeti rendszerben törté­nő lakásépítések meggyorsí­tására. Ezek szerint ugyan­is lakossági szolgáltatásnak számít a kisiparosok — kő­művesek, ácsok, villany- és vízvezetékszerelők, parkettá­sok stb. — besegítése a szö­vetkezeti lakások kivitele­zésébe és e munkák után adókedvezményben részesül­nek. E megállapodást most ismertetik országszerte, így megyénkben is az érdekelt kisiparosokkal. Mégis, azért mondjuk, hogy „talán”, mert már hangzottak el kétkedé­sek, hogy „ez csak mézes madzag, s utána jön az adólefölözés”. Tehát az ér­dekelt kisiparosok még óva­toskodnak, nem „mernek” teljes kapacitásukkal vállal­ni besegítést a szövetkezeti lakásépítkezésekbe. Óvatoskodásuk azonban in­dokolatlan. Egyrészt mert a megállapodás nem rövid idő­re szól, másrészt, mert való­ban olyan gondtól terhes a la­kásszövetkezetek helyzete, hogy ebből szükségszerűen következik a kiútkeresés. Tizenöt éves a lakásszö­vetkezeti mozgalom és noha e másfél évtized alatt na­gyot fejlődött megyénkben is, gondjai éppen e fejlődés következtében sokasodtak. A kisipari szövetkezetek, ame­lyekre a kivitelezésben épül­tek, nem fejlődtek ez idő alatt a kívánt mértékben, sőt némelyek feloszlottak, megszűntek, mint a mező­kovácsházi, s egy olyan vi­szonylag nagy építőipari szö­vetkezet, mint a békéscsa­bai, mindössze 20 lakás ki­vitelezésére volt képes 1977- ben is. Gépesítésük elmarad a követelményektől ismert okok — pénzszűke — miatt és megszűntek azok a vál­lalkozások, mint például a békési TÖVÁLL, melyek an­nak idején elfogadták a la­kásszövetkezeti tervek kivi­telezését. A békéscsabai Kő­míves Kelemen Lakásépítő Szövetkezet tagjai 1971-es megalakulásuk óta például már a harmadik kivitelező­vel kötöttek megállapodást. Két és fél millió forintjuk „fekszik” kétszintes lakásaik építésében, s több mint két év után sem tudják az utolsó, negyedik tömb tu­lajdonosai, vajon mikor köl­tözhetnek be lakásaikba. Az építési kapacitáshiány „be­fagyasztja” tőkéjüket, s az OTP-től felvett hitelek után már kamatot, sőt törlesztést is kell fizetniük. Tehát szé­pítés nélkül — siralmas a helyzet a lakásépítő szövet­kezetek frontján általában. Vannak területek, ahol job­ban halad a kivitelezés, mint a szarvasi, békési já­rásokban, de éppen ezeken a helyeken próbálkoztak az­zal korábban is, hogy be­vonják a kisiparosokat a szövetkezeti lakások építé­sébe. A kisiparosok eddig sem zárkóztak el tehát ettől. Csakhogy behatárolt össze­gű munkát vállaltak eddig, mert az általuk kiszámított határokon túl olyan tetemes adóval sújtották volna őket, melynek befizetésével már nem voltak érdekeltek a la­kásépítési program végre­hajtásában. Ez vonatkozik a tsz-építőbrigádokra, tanácsi költségvetési és helyi üze­mekre is. A békéscsabai Szabadság Tsz erősnék mondható építőbrigádját, mely a megyeszékhelyen so­kat tudna segíteni a szövet­kezeti lakások építésének kivitelezésében, vagy a bat- tonyai költségvetési üzem jól felszerelt építőbrigádját azért nem állították teljes kapacitásukkal erre a front­ra, mert „nem kifizetődő” az ilyen munka, „akkor in­kább álljanak kihasználatla­nul a gépek”. A kilátásba helyezett adókedvezmény gyökeresen kíván változtat­ni ezen a helyzeten, 6 úgy­mond „felszabadítja” a rej­tett tartalékokat, melyek a megyében is a lakásépítések meggyorsítására még felso­rakozhatnak. A tizenöt esztendő alatt 24-re növekedett megyénk­ben a lakásszövetkezeti tár­sulások száma. Az ötéves terv végéig mintegy ezer lakás felépítésére kértek hi­telt az OTP-től, K fizették be a maguk személy szerin­ti 70—80—100 ezer forint hozzájárulását. Jelenleg, a tervidőszak derekán, még ötszáz lakás sem épült fel, s a szövetkezetek 500 tagjá­nak (a 4500 közül) ma sincs semmiféle biztosítéka arra, hogy 1980-ig felépül-e a la­kás. Ö z említett indítékok késztették arra az irányító szerveket, hogy segíteni próbáljanak a félig-meddig kátyúba ju­tott szekéren és adókedvez­ményekkel is nagyobb ka­pacitást biztosítanak a la­kásszövetkezeti tervek meg­valósításához. „Óvatoskodás­ra” tehát nincsen ok a kis­iparosok részéről sem. Sőt. Azt mondhatjuk: itt az al­kalom, hogy — természete­sen a törvényes ellenszol­gáltatás fejében — minél többet segítsenek a lakás­építésekben, ahogyan erre ösztönzi a megállapodás más, tsz-, költségvetési vagy az építőipari szövetkezet} brigádokat is. A kétkedést váltsa fel a tenni akarás, mert ezzel maguk is jól jár­nak, amellett, hogy hatha­tósabban besegítenek a la­kásépítési program megvaló­sulásába. Varga Dezső Űj izemet ípit a BÉKÖT Sarkadon A Békéscsabai Kötöttáru- gyár sarkadi konfekcióüze­mének épülete elavult. A varrodára viszont mindin­kább szükségük van. Az új, nagy teljesítményű gépek egyre több méterárut állíta­nak elő, amit fél is kell dol­gozni. A törzsgyár sem bírja a terhelést, s terjeszkedni sem tudnak már a megye- székhelyen. Éppen ezekből a megfontolásokból kiindulva új gyártelepet építenek Sar­kadon a régi helyett. Az alapozást 1977 decem­berében megkezdték és jövő év júliusára szeretnék bir­tokba venni az új üzemépü­letet. A 18 millió forintos beruházást jórészt áruexport növelő hitelből kívánják megoldani. Az 1400 négyzetméteres új varroda, amelyhez szociális létesítmények és kazánház is tartozik, " a legkorszerűbb körülményeket nyújtja a majdani kétszáz dolgozónak. Sok új gépet vásárolnak, sa lehetőségekhez mérten auto­matizálttá kívánják tenni a munkát. Az új üzem felada­ta lesz a kiszabott áru ösz- szevarrásán kívül a csoma­golás is. Ezzel a jobb mun­kakörülménnyel és korsze­rűbb technológiával kívánja elérni a BÉKÖT, hogy nö­vekedjen a termelés és a termelési érték. Kamilla Békésből A természetes gyógysze­rek, a gyógynövények iránt világszerte s hazánkban is nő a kereslet. Bizonyítja ezt az is, 'hogy a téli náthák, influenzaveszélyek idején szinte sort kell állni a leg­keresettebb gyógynövényért: a kamilláért. A magyar kertészek és kertbarátok hetilapja a Ker­tészet és Szőlészet legújabb — január 5-i — számában a HERBARIA igazgatójával, dr. Szollár Györggyel készí­tett interjút a gyógynövény- termesztés jelenéről és jövő­jéről. Az igazgató többek közt elmondta, hogy a vál­lalat forgalmának több mint felét a gyógynövénytermelő és termeltető mezőgazdasági szövetkezetek, illetve a va­don termő gyógynövényeket felvásárló ÁFÉSZ-ek ad­ják. Az utóbbi teszi ki a HER­BARIA árbevételeinek egy- harmadát, jelentősége azon­ban ennél jóval nagyobb, ugyanis a begyűjtött vadon termő gygógynövények bizto­sítják azt a kínálatot és vá­lasztékot, amely nélkül az export nehézségekbe ütköz­ne. Az igazgató megállapítá­sa szerint a legfőbb vadon termő gyógynövényünk a ka­milla, amiből a Hortobágyon és Békés megyében gyűjte­nek be legtöbbet. Újdonságok a tv-készülékekben Már az első tv-készülékek is biztosították a vételt, de sokszor bosszúságot is okoz­tak. Régebben — a műsor nézése közben jelentkező — különféle zavarokat a kéze­lőgombok állításával ne­künk, nézőknek kellett meg­szüntetnünk. Ma a zavarta­lan televíziózás érdekében a legtöbb készüléket ellátják automatikus áramkörökkel, amelyek a külső és belső za­varokból adódó hibákat a néző tudta és beavatkozása nélkül megszüntetik. Az adóállomás a képnek és a hangnak megfelelő elekt­romágneses hullámokon kí­vül a vevőkészülékek teljes működéséhez szükséges ve­zérlőjeleket is kisugároz. A tv-képcsövében az elektron- sugárnak pontosan azt az utat kell leírnia, mint a stú­dióban levő képfelbontó be­rendezés elektronsugarának. Az elektronsugár a képfel­bontó -berendezésben és a vevőkészülékben is egyenle­tesen mozogva halad balról jobbra. Amikor a képfelbon­tó berendezés elektronsugara egy sor végéhez ér, az adó elektromos jelet sugároz ki — ez az úgynevezett sor- szinkronjel — ezzel jelzi a készülék elektronsugarának a sor végét. Ahhoz, hogy a képernyőn mozgóképet láthassunk, az adónak 25 képet kell egy másodperc alatt közvetítenie. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egyetlen kép 625 sorból te­vődik össze, könnyen kiszá­mítható, hogy az elektron- sugárnak egy másodperc alatt 15 625-ször kell végig­futnia a képernyőn. A régebbi készülékekben az adó sugározta szinkron­jelek verézelték a képcső elektronsugarát, ez azonban sokszor bosszúságot akozott: „széttört” a kép. Az újabb készülékekben az adó to­vábbra is sugározza a sor- szinkronjeleket, ezek azon­ban most a folyamatos el­lenőrzéshez szükségesek : egy érzékelő és összehasonlító áramkör állandóan figyeli a beérkező és helyileg létre­hozott szinkronjeleket. Ha ezek pontosan egy időben érkeznek az összehasonlító áramkörre, a kép jó. Ha el- | térés van, egy automatizmus megszünteti a hibát, anélkül, 'hogy a néző érzékelné. A világhírű csehszlovák TESLA gyár gyártmányfej­lesztői — NDK szakembe­rekkel közösen — új típusú képcsövet fejlesztettek ki,. amelyen a gyorsan melege­dő katód segítségével öt má­sodperc alatt megjelenik a kép, tehát gyakorlatilag a készülék bekapcsolásának a pillanatában. Rét, legelő, gyep Mottó: „A gyep nem nyűg, hanem kincs takarmány­termesztésünkben.” A szántóföldi növénytermesztés az utóbbi években szinte rohamléptekben haladt a fejlődés útján. Köztudo­mású, hogy számos növényfaj hektáronkénti hozama ma többszöröse a 20—25 évvel ezelőttinek. A növénytermesz­tés ágazatai közül, úgy látszik, azonban a rét- és legelő- gazdálkodás valahogy kimaradt. Gruber Ferenc, a fűnemesítő írja 1954-ben: „Csak ki­jár legelni az állat, de alig talál ott táplálékot és este éhe­sebben tér haza, mint ahogyan kihajtották.” Ebben az a megdöbbentő, hogy ezek a megállapítások gyepeink állapotáról még ma is érvényesek. Hiszem, hogy a „még” helytálló. Ezt bizo­nyítja az is, hogy egyre több gazdaságban ébrednek rá : szántójuk és gyepterületeik közt termésben és a területre fordított költségek nagyságá­ban is óriási a különbség. Ezt a különséget a gazdasá­gok egy részében lassan megpróbálják kiegyenlíteni. Tudva azt, hogy a gyep is csak akkor hoz jó termést, ha megfelelően ellátjuk táp­anyaggal, vízzel és nem utol­sósorban helyesen ápolják. Hús és tej a végtermék Igen ám, csakhogy az ápo­lással is van némi gond. A gyepterületnek ma még sok helyen nincs gazdája. Ugyan­úgy tartozik az állattenyész­tési ágazathoz, mint a nö­vénytermesztéshez. Abban a néhány gazdaságban, ahol már gondolnak a gyepterüle­tekkel, ott is szinte mente­getnie kell a gyepet annak a szakembernek, aki éppen ve­le foglalkozik. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium elő­irányzata szerint 1980-ig 25 —30 ezer hektárral növelik az öntözött rét- és legelőte­rületeket, több műtrágyát juttatnak a gyepekre, és 50 —70 százalékkal fokozzák a hozamokat hazánkbai). Békés megyében a termé­szetes gyepterület aránya az összes mezőgazdasági terü­lethez képest az országos aránynak csak a fele. Jelen­tősége azonban abban rej­lik, hogy az alapvetően me­zőgazdasági, élelmiszeripari árut termelő megyében az állattenyésztés további fej­lesztésének egyik jelentős tartaléka. Ezért lenne jó egy olyan közgazdasági mutató­szám, amellyel az egységnyi gyepterületen megtermelt húst, tejet, illetve gyapjút le­hetne mérni. A rét- és lege­lőterületekről lekerült szé­na, siló- és a lelegelt takar­mány ugyanis nem végter­mék. De igenis az, az előb­biekben felsorolt állati ere­detű termék. Kétmillió mázsa széna A megye szarvasmarha-ál­lománya 10,5 százalékkal, 132 ezerre, a juhállománya 7,5 százalékkal, 10 500-ra nö­vekszik 1980-ra. A tervezett állatállománynak jól fele ré­szesül majd a gyepek termé­séből és ezeknek az állatok­nak a gyepre alapozott tö- megtakarmány-igénye széna­értékben évente kereken 2 millió mázsa. Ezt az óriási mennyiségű takarmányalap­anyagot alig több, mint 50 ezer hektárról kell betakarí­tani. Nem lehet a gyepek ter­mését akárhogyan — ahogy esik, úgy puffan — az álla­tokkal föletetni. Tisztán szükséges látni a szarvas- marha, a juh fajtaváltásá­nak irányát, a szakosítást a gazdaságban és ehhez kell igazítani azután a takar­mánytermesztés rendszerét. Eddig általánosságról volt szó, lássunk most egy konk­rét példát. A gyomai Győze­lem Termelőszövetkezet azok közé a gazdaságok közé tar­tozik, amelyek foglalkoznak a gyepgazdálkodással. A több mint 1100 hektáros gyepterü­let jórészét felújították, il­letve újítják. Öntözésre is berendezkedtek. Mit kapott és mit adott a rét- és legelő­terület a felújítás előtt? Kapni keveset kapott, adni még kevesebbet adott. Éven­te alig egyszer lehetett ka­szálni a területeken, utána a fű nagy része kiégett, használhatatlanná vált. És a felújítást követően? Hektáronként átlag 150 ki­logramm műtrágya ható­anyagot juttattak ki, esősze- rűen öntöznek és a gyep ezért mintegy 240 mázsa zöldterméssel fizet évente, és négyszer kaszálható. Vályúból nem lehet A gazdaságban még ezzel a mennyiséggel sem elége­dettek. Igazuk is van, az át­lagtermés még növelhető, és Gyomán növelni is fogják, hiszen a Győzelem Termelő- szövetkezet szarvasmarha­állományának 60—70 száza­lékát legeltetik, ez mintegy 350 hústehenet és 1000 nö­vendéket jelent. Ebben az évben 1500 anyajuh is a gyepterületek termését vár­ja. A gyomai Győzelem Tsz szakemberei szerint ilyen nagy állatállományt képte­lenség lenne vályúból ta- karmányozni. Nem beszélve a természetes tartás előnyei­ről. Az ezen a területen megtermelt takarmány pe­dig felszabadítja a szántóföl­det, ahol árunövényt lehet termeszteni. Ez pedig azt is jelenti, hogy a növényter­mesztés árbevétele jelentő­sen nőhet. Mindezeken az előnyökön kívül említették azt, hogy a szarvasmarha-ágazat évek óta nyereséges a tsz-ben. A takarmányozási költség ugyanis évente mintegy 1,5 millió forinttal kevesebb, mint amikor még nem hasz­nálták ennyire a gyepterüle­tek termését. Gál Eszter Háromezer juh telel az újkígyós! Aranykalász Tsz szabadkígyós! juhtelepén Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom