Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-07 / 6. szám

O 1978. január 7., szombat flz emberiesség, 2 az állhatatosság földjén irta: Nagy Jenő Hatvanhárommilliárd forint társadalombiztosítási juttatásokra Hanoi—Ho Si Minh-vá- ros közötti repülőtávolság egyenlő a budapest—moszk­vai távolsággal. Ügyes viet­nami pilóták vezetik az IL— 18-as repülőgépet, mégis a fel- és leszállás jobban igénybe veszi a szervezetet, mert alacsonyan szálló fel­legek, a levegő nagyfokú pá­ratartalma a sima le- és fel­szállásra nagymértékben ha­tással van. Mégis örültünk, amikor megtudtuk, hogy út­közben a repülőgép a koráb­ban hírhedté vált danangi légitámaszponton leszáll. Látni akartuk, ahonnan pusztító támadásra indultak az amerikai gépmadarak, méginkább azt, mi maradt belőle. Ez a tengeri és légi bázis cseppet sem emlékez­tet a polgári repülőterekre. Számtalan kifutópályája, óriási mennyiségű hangár, ki­épített repülőállóhelyek ér­zékeltették, milyen arzenál helyezkedett el itt annak idején. De nemcsak érzékel­tük, hanem láttuk is — mintegy múzeum — ameri­kai szállítógépek, helikopte­rek, harci lövegek, amelyek már soha a pusztításban nem vehetnek részt, tucatszámra ott állnak, mint a győzelem ereklyéi. Barátaink meg­nyugtattak, hogy egy óra múlva hasonlót látunk Sai­gonban is. Igazuk volt. Min­ket azonban sok minden más foglalkoztatott, tudtuk, hogy Saigon, a mai Ho Si Minh- város nagyobb harc nélkül szabadult fel, mert addigra az ellenfél megsemmisült és demoralizálódott. De igazán itt ismertük meg, hogy a sok milliós város mennyi ne­hézséget, gondot hordozott és hordoz magával, amelye­ket évtizedeken át a fran­ciák és amerikaiak halmoz­tak fel. Ho Si Minh, de Vietnam többi déli városaiban is lát­ható az a tudatos munka, amit a külföldi tőke végzett. A kevés beruházás is a ter­melőkapacitások bérmunka- jellegét erősítette, külföldi alapanyagokkal. Felduzzasz­tott kereskedelem és szóra­koztatóipar, amely mind a külföldiek és csapataik ki­szolgálását volt hivatott szol­gálni. Növelve a nem ter­melő, a munkanélküli töme­gek óriási számát. Jól számítottak, ha ők esetleg már nem lesznek, mérhetetlen gondokat hagy­nak maguk után. Lakásnél­küliek, üzemek megrendelés és alapanyagok nélkül, fel- duzzasztott kereskedelem, áru- és luxuscikkek nélkül. Betegségek, amelyekkel fer­tőzték Vietnam népét. Lát­tuk a tengerparti luxusszál­lókat, amelyekben megszü­lettek a vietnami nép elleni újabb és újabb gaztettek ter­vei. De megismertük azt is, hogyan kívánják azokat a nép szolgálatába állítani. Jó volt látni, amilyen hoz­záértéssel és türelemmel, lé­pésről lépésre oldják meg gondjaikat. Az üzemekben, ha sok nehézséggel is, de fo­lyik a termelőmunka. Az északról jött és helyi szak­emberek közös erővel irá­nyítják az állami vállalato­kat. De sok helyen a volt tulajdonost is bevonják a munka szakmai irányításába. Akarják, hogy mind több ember, minél hamarabb ta­lálja meg önmagát a sza­bad Vietnamban. Ahogyan tudunk, mi is se­gítünk. „Fékon”-ingek ké­szülnek saigoni varrodákban, amelyeket a magyar partner megrendelésére készítenek. De itt készülnek a farmer­nadrágok is, sok milliós té­telben, más szocialista or­szág részére. Ezek a megren­delések ma munkát, a kibon­takozást segítik. Mekong-delta. A rizs ha­zája, a mezőgazdasági ter­melés nagy lehetősége. Dél-Vietnam egyik legnagyobb beruházása lesz az a villamos erőmű, amelyet az egykori Saigonban, a mal Ho Si Minh-vá- rosban létesítenek Az észak-vietnami közös gazdaságok és az itteni part­nereik mellett érdekes volt számunkra a dél-vietnami ta­nyarendszer, az egyéni par­cellák, amelyekre a gazdák visszatérhettek az amerikai­ak által alakított „stratégiai falvakból”. Az újjáépített házaik könnyűek, bambusz, banán és más növények ké­pezik, amelyek az itteni vi­szonyoknak jól megfelelnek, hiszen téli időszak éjszaka is plusz 30—32 fok. Áthajózva a hatalmas Me­kong folyón, ahol hidak he­lyett nagyméretű kompok vannak — mindenütt csator­nák és lagúnák sokasága ke­resztezte a jól kiépített uta­kat, jelezve, hogy ez az ön­tözés, a rizs hazája. Elnéztük az embert igénylő erőfeszítéseket, amely a na­gyobb rizstermelésért fo­lyik. Láttuk a filmekből és a képekről ismert bivalyfo­gatokat, amint faekével szántják az új vetés alá a nedves, vizes talajt. Itt értet­tük meg, hogy az itteni vi­szonyok között ez jó terme­lési eszköz. Hiszen, ha éven­te 3-szor akarnak betakarí­tani, akkor itt nincs idő a talaj kiszikkasztására. A be­takarítás vizen történik. A talajelőkészítés és palántá­zás úgyszintén, ami talán ki is zárja, hogy géppel lehes­sen ilyen talajon mozogni. Itt a legnagyobb szerep az embernek jut. Ezért a csa­ládi művelésnek nagy jelen­tősége van. Persze a jövő út­ja itt is a kollektív gazdál­kodás, az újabb fajták és módszerek bevezetése. „Szocializmus az emberért”, ezt írtuk egy vendégkönyv­be, ahol beteg, segítségre szorult emberek felemelésé­ért fáradoznak. Eszünkbe ju­tott és éppen itt, hogy van­nak az emberi jog és humá­numnak nagy bajnokai, akiknek köszönhetik milliók és milliók elesettségüket, szánalmas sorsukat, ahová juttatták őket. Idézem a Ho Si Minh-vá- ros szociális bizottság elnö­kének felsorolását. 1975 má­jus, a felszabadítás időszaká­ban csak ebben a városban mi maradt hagyatékul : 200 000 árva vagy elhagyott gyermek, 150 000 kábítószer­fogyasztó, 300 000 hippi, csa­vargó, 150 000 prostituált (85 százaléka beteg), 10 000 aki utcán élt, soha senkihez nem tartozott, többsége név nélkül, 8000 leprás, 1 millió tbc-ben szenvedő, sok ezer koldus, akiknek ez volt a hivatásuk, ebbe születtek és így éltek. Nem sorolom a bábhadsereg és adminisztrá­ció sok százezres tömegét, akiknek sorsa — munkába állítása — tetézte a gondo­kat. Gyógyítani, lelki egyen­súlyt visszaállítani, tűzték maguk elé azok az intéze­tek, amelyeket a világ úgy ismert meg, mint „átnevelő tábort”. Ügy gondolom, a tá­bor fogalom magyar értelme nem takarja azt a valóságot, amit láttunk. Jobb így; in­tézet, amely gyógyít és ne­vel. Jó környezet, többsége iskola céljára épült. Az álta­lunk meglátogatott egy volt egyházi iskolában dolgozik. Lakói kábítószer-fogyasztók és prostituáltak. Alkalmunk volt látni a gyógyítás kezde­tén és a kibocsátás előtt ál­lókat. Ha valaki látott már kábítószertől eltorzult arcot, — többsége 16—20 éves fia­tal —, akkor el tudja kép­zelni, milyen szívszorító lát­vány ez. Ugyanakkor öröm volt a gyógyítás végeredmé­nyét látni. Az intézet lakói gyakorlatokat mutattak be, mint a gyógyítás, a testi erő, a , fizikai erőállapot vissza­nyerésének módját. Láttuk azokat a produktumokat, amelyek munkájuk eredmé­nyeként születtek, egyben az életbe való visszatérés lehe­tőségét — szakmai hozzáér­tést jelent. Szeretetre vágyó gyerekek; a felszabaduláskor történt, hogy az egyik felszabadító katona az utcai cipőpucoló gyereket kérdezi; hogy hív­nak? Nem tudom. Hány éves vagy? Nem tudom. Ki az édesapád? Nem tudom — volt a válasz. Lelkületűk már gyermekkorban megtört. Számukra legnagyobb hiány a szeretet — az édesanya. Testükre tetovált óhaj is ezt tükrözi : „keresem az édes­anyámat”, „az éjszaka az édesanyámmal álmodtam”. A szocialista Vietnam ál­dozatnak tekinti őket. Áldo­zatnak a koldust, a csavar­gót, az utcalányt és azokat, akik a város utcai betonján laknak. De áldozat a báb­hadsereg katonája és család­tagja is, mert becsapták, önös érdekekért használták fel. Éppen ebben van a vietnami társadalom humanitása, hogy a sok kín és szenvedés elle­nére meg tud azoknak is bo­csátani, akik ezek előidézé­sében közreműködtek. A szándék és a megvalósí­tás időt, pénzt, ezért támoga­tást is igényel. Segítenek a szocialista országok, a kü­lönböző világszervezetek, de a legnagyobb teher mégis magát a vietnami népet ter­heli. Örömmel mondják, hogy munkájuk. eredményeként ezrek és ezrek tudnak visz- szatérni családjaik, vagy hozzátartozóik körébe. Az eddigi munkanélkülieket az iparban és mezőgazdaságban állítják munkába. Sokan családtagjukkal az új gazda­sági körzetekbe mennek, vagy ott alapítanak családot, sokan új életet kezdenek. Egyik sem könnyű, de a segítés társadalmi elhatáro­zás és ebben van a nagy hu­manitás. (Folytatjuk) A lakosság társadalombiz­tosítási ellátására fordított összegek a korábbi évekhez hasonlóan az idén is gyor­sabban növekednek, mint a nemzeti jövedelem, ezzel is kifejezve, hogy a kormány­zat egyik legfontosabb fel­adatának tartja a gondosko­dást a betegekről, a gyer­mekes családokról, az idős emberekről. Az idén a tavalyinál 9,2 százalékkal, mintegy ötmil- liárd forinttal többet költe­nek társadalombiztosítási juttatásokra, amelynek érté­ke — az állami költségvetés­ből elkülönítve kezelt nyug­díjalapokat is beleértve — eléri a 63 milliárd forintot. Nyugellátásokra 40,8 mil­liárd forintot terveznek, 11,8 százalékkal többet, mint 1977-ben. Több mint egymillió család kétmilliónál is több gyermek után kap családi pótlékot, s ha mérsékeltebben is, de tovább emelkedik a gyer­mekgondozási segélyt igény­be vevők száma, amely ez év átlagában várhatóan meg­haladja a 300 ezret. Terhes­ségi gyermekágyi segélyre is 6,8 százalékkal többet irá­nyoztak elő a tavalyinál, mi­vel a dolgozó anyák átlag- keresetének növekedése nyo­mán az átlagos segélyössze­gek is nőnek, összességében az anyákat, a gyermekes csa­ládokat támogató készpénz­juttatások az idén elérik a 14,7 milliárd forintot, ami a tavalyinál 600, millió forint­tal több. Az említett jelentős társada­lombiztosítási előirányzatok nem foglalják magukban azokat az igen nagy összegű állami és tanácsi kiadásokat, amelyek az állampolgári joggá vált egészségügyi ellá­tással, a rendelőintézetek, a kórházak, a mentőszolgálat, stb. fenntartásával járnak. Tervek Békésen a vízgazdálkodásban Békésen a Kettős-—Sebes- Körösi Vízgazdálkodási Tár­sulat megalakulásának évé­től (1968) belvízelvezető- csatornák beruházására 60, a fenntartásra 17 millió fo­rintot költött, s gépi ■ álló­eszköz-állománya tíz év alatt tizenhatszorosára nőtt. A működési terület 70 százalé­kán kiépültek a komplex meliorációs művek, amelyek fokozzák a mezőgazdasági termelés biztonságát. A társulati dolgozók jöve­delmének színvonala 1976- hoz viszonyítva nem egé­szen négy százalékkal növe­kedett. Jelenleg 12 szocialis­ta brigád vesz részt a ver­senymozgalomban. A társu­lat vezetői nagy gondot for­dítanak a káderutánpótlással, a szakmai képzéssel és a fiatalok beilleszkedésével kapcsolatos teendők elvégzé­sére. Ebben az évben — a közművelődési határozatnak megfelelően — kiemelt fel­adatnak tekintik, hogy a fi­zikai dolgozók megszerezzék az általános iskolai végzett­séget. Mivel Békés megye a me­liorációs vízrendezés megva­lósításában jelentős szerepet játszik, ezért a már megkez­dett beruházásokat gyorsíta­ni kell, s szükséges, hogy az újakat rövidebb idő alatt va­lósítsák meg. Az V. ötéves terv végéig a társulat várha­tóan 80 millió forint értékű vízrendezést fog elvégezni. A múlt évben megkezdték a békési Egyetértés Tsz terüle­tén a meliorációs munkákat, és az idén fognak hozzá a Viharsarok Tsz tarhosi ré­szén található társulati mű­vek beruházásához. A terv­időszak második felében in­dul a sarkadi Lenin Tsz víz­rendezése, ami 26 millió fo­rintba kerül. A beruházáso­kon kívül a társulat felada­tai közé tartozik a csatornák üzemeltetése és fenntartása Arra törekednek, hogy mi­nél előbb létrehozzanak egy olyan korszerű gépparkot, mellyel megszüntethető a nehéz fizikai munka. S mi­vel a létszámhelyzet a terv­időszak végéig lényegesen nem változik, ezért a terme­lés hatékonyságának növelé­sét tekintik fő céljuknak a társulat szakemberei. Megyénk munkaerő helyzete 1990-ig A Békés megyei Tanács a múlt évben részletes kimuta­tást készített a demográfiai tényezők alakulásáról, vala­mint arról, milyen hatást gyakorolnak majd települé­seink munkaerőhelyzetére. A számos fontos megállapítás közül itt csupán a várható főbb jelenségek összegzését emeljük ki. Eszerint: a jövő­ben számolnunk kell a me­gyénkben foglalkoztatható munkaerő létszámának to­vábbi csökkenésével. A munkaerő-felhasználás szer­kezetének változása az ipar­ban a foglalkoztatottak szá­mának kismértékű, az építő­iparban és az egyéb ágaza­tokban dolgozók számának jelentősebb növekedését, a mezőgazdaságiakénak továb­bi intenzív csökkenését idézi elő. Az ingázások száma „szinten marad”, és ugyan­akkor növekedni fog az úgy­nevezett ifjúsági források el­osztásának fontossága. Munkásőrök ünnepi állománygyüláse Országszerte, így megyénk­ben is megkezdődnek a munkásőregységek ünnepi ál­lománygyűlései. Ezeken ér­tékelik a párt fegyveres tes­tületének munkáját, kikép­zésben és harcászatban elért eredményeit. A gyűlések sorát ma, ja­nuár 7-én a szeghalmi és a békési munkásőrök kezdik. Január 14-én Orosháza, Bé­késcsaba és Mezőkovácsháza munkásőrei adnak számot elmúlt évi tevékenységükről. Január 21-én kerül sor a gyulai Kun Béla nevét vise­lő munkásőregység állo- mánygyűlésére. Elmúlt évi munkájuk eredménye alap­ján ekkor veszik át a megye legjobb egységének járó „Ki­váló” címet elismerő okleve­let. Az állománygyűléseket január 27-én a megyei törzs gyűlése zárja. A sakkfigura-készítő Pörög az esztergagép. Az ormótlan fahasábdarab meg­szabadul felesleges forgá­csaitól, s a mester szakava­tott keze nyomán kibonta­kozik egy stilizált sakkfi­gura, amely még viseli a gé­pi szokványfigurák jelleg­zetességét. Az igazán nehéz munka csak ezután következik: éle­tet önteni a milliméter pon­tossággal elkészített formá­ba. A kés belemélyed a já­vorfába, lassan körvonala­zódik egy ló feje. A már el­készített alakok, a bajszos, szakállas király, a darutollas süvegű, mentés futárok gyer­mekkorunk mesevilágát idé­zik. Szőcs Zoltán, a nagyszé- nási mesterember igazán nem mindennapi foglalko­zást űz. Az Iparművészeti Vállalat által zsűrizett sakk­garnitúráit a világ minden részén vásárolják. Három tí­pussal dolgozik : egyszerű, égetett és kézi faragású kol­lekciókat készít. Különleges foglalkozásáról érdeklődve megtudjuk, hogy a megyé­ben ő az egyedüli sakk-ké­szítő, sőt az országban is csupán néhányan vannak. — A fa szeretetét édes­apámtól örököltem, aki asz­talos volt, s nyugdíjasként most is sokat segít nekem. Gyerekkoromtól kezdve ér­dekelt a fafaragás, különö­sen a népi motívumokat szeretem, és alkalmazom is őket a figurák megtervezé­sekor. Egy-egy garnitúra elkészítése igen hosszú ideig tart, hiszen egy bonyolul­tabb forma kifaragása egy óra, plusz a gépi munka, a sakktábla elkészítése és po- lírozása. A bársonyosra polírozott sakktábla kockáin a gemen- ci fekete dióból készült ki­rálynők, bástyák és futá­rok várakozóan állnak szem­ben a fehér hadsereggel. A világ minden táján várják őket e nemes játék kedve­lői. G. K. Szőcs Zoltán Az elkészült figurák a táblán Fotó: Martin Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom