Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-04 / 3. szám
1978. január 4., szerda O Naponta 6 tonna fonalat cérnáznak a Pamuttextilművek békéscsabai gyárában az itt dolgozó ügyes kezű lányok, asszonyok. A vállalati szükségleten felfii bércérnázást is vállalnak a Lenfonó és Szövőipari Vállalat, valamint a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat részére Fotó: Veress Erzsi WWWHWMMWMWWtWWWIWMWtWWWMWWIWWMWMMMUWMMWIWtWWM' A fejekben alakul a jövő Kezdjük a lényeggel: a békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat 840 millió forintos árbevétellel zárta az 1977-es évet. Ennek az összegnek mintegy fele szocialista exportból származik, 42 millió forintnyit szállítottak tőkés országokba, és több mint 120 milliónyi nyereséget realizáltak. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 310 ezer forint évente, a bér és jövedelem együttesen átlagosan 35 ezer forintot tett ki személyenként. Ez az összeg 7 százalékkal haladja meg az 1976-os értéket. A számokat Puskás Ernő, a vállalat közgazdasági főosztályvezetője sorolta. A vastag kimutatásokban pirossal voltak aláhúzva ezek a számok, látszott, hogy sokszor nézegették már. MIÉRI EREDMÉNYES? — Nemrég párttaggyűlésen tárgyaltuk meg a vállalat munkáját, és a kommunisták úgy ítélték meg, hogy eredményes volt az 1977-es év. De nem elégedtünk meg ennyivel, hanem igyekeztünk felkutatni az eredményesség okait is. Az a véleményünk, hogy nemcsak akkor kell alapos vizsgálatot, elemzést tartani, ha rosszul mennek a dolgok, hanem á jő évet sesn lehet annyival elintézni, hogy rendesen dolgoztunk, és volt egy kis szerencsénk. Ha nem tudjuk, mi hozta az eredményeket, akkor nem vesszük észre, mikor változik meg valami hátrányukra. A szakemberek tehát hozzáfogtak az eredményesség okainak kutatásához. Az nyilvánvaló volt, hogy keresett termékeket gyártanak. A kukoricabetakarító adaptereket eegyedül ők készítik a KGST-országokban, és ez biztos piacot jelent. Javult a termékek minősége is — ezt az egyre növekvő tőkés eladások bizonyítják. A kukorica növekvő népszerűsége lehetővé teszi egyre több adapter gyártását, tavaly például 2100-ét, 500-zal többet, mint egy évvel azelőtt. Csakhogy ez rögtön felvetett egy kérdést is : meddig lehet megélni a szemesku- korica-betakarító adapterekből? A kérdésre nem is olyan könnyű válaszolni. A korszerűség, a megbízhatóság önmagában még nem ér semmit, ha kiderül, hogy a vásárló valami mást akar. Napjainkban még óriási a kereslet a szemeskukorica- adapterek iránt, de terjedőben van a soros silókuko- rica-betakarító adapter is. Sokak szerint ez utóbbi a korszerűbb, ez fog elterjedni a jövőben. Ezért mikor az első vizsgálatokat végezték annak eldöntésére, hogy meddig gyártható a szemesbetakarító, viszonylag közeli időpontot kaptak. MEDDIG ÉL EGY TERMÉK? Csakhogy közbeszólt az élet. A tudományos kutatások kiderítették, hogy a kukoricának nemcsak közvetve lehet szerepe az emberiség élelmiszergondjainak megoldásában, hanem megfelelően elkészítve — kitűnő, értékes emberi táplálék lehet. Nálunk még csak a morzsolt csemegekukorica-kon- zervet ismerik a vásárlók, de az Egyesült Államokban csaknem 80-féle tengeriből készült élelmiszer kapható. A FAO, az ENSZ élelmezésügyi szervezete pedig egyenesen a kukoricától várja a világ élelmiszergond- jainak megoldását. Ez új helyzetet teremtett. A szinte már „kifutó” terméknek tekintett szemes betakarító adapternek hirtelen újra nagy jövője lett. A fokozatos csökkenés helyett emelkedni fog. Az idén például 3000 adapter készül, és ez a szám fokozatosan 5000-ig növekszik. De mert a fák sem nőnek az égig, ez a növekedés sem tart örökké. Gondolni kell a távolabbi jövőre is. Természetesen gondoltak is. Megvették a ma világviszonylatban is legkorszerűbbnek tartott Hesston soros silókukorica-betakarító adapter licencét. Sőt, nemcsak megvették! Dicséretes gyorsasággal azonnal hozzáláttak a honosításhoz és a gyártáshoz. Az idén már 530 készül belőle, és ebből félezret a Hesston cég vásárol vissza. Közben a gyár saját fejlesztői sem tétlenkedtek. Kidolgozták saját silóadapterüket, mely az NDK és lengyel kombájnokhoz kapcsolható. Ezek közt van egy olyan beetakarító adapter, mely teljesítményét tekintve jelenleg legnagyobba világon. Már folynak vele a betakarítási kísérletek, és a tapasztalatok leszűrése után rövidesen megkezdődik a sorozatgyártás. Ennyi mindenre persze csak úgy van ereje a vállalatnak, ha gondosan beosztja erejét. Az értékelemzés módszerét is felhasználva megvizsgálták, mit érdemes gyártani, mitől kell „megszabadulni”. Fokozatosan megkezdték a nem profilba tartozó termelés megszüntetését. A, gyártást hálótervek alapján végzik szinte percnyi pontosságban. KÉSZÜL NZ ELSŐ DIRID Ezt jól példázza, hogy a január végén elkészülő első Hesston-féle adapterekhez már júniusban megkezdték az alkatrészek gyártását. Hasonló előrelátással tervezték meg a beruházásokat is. Nem a látszat olcsóságra törekedtek, és a drága gépeknél nem akartak néhány ezer forintot megtakarítani azzal, hogy fontos részegységeket nem vettek meg. Van még egy terület a vállalatnál, ahol nem takarékoskodnak: a műszaki fejlesztés. Évente 22 millió forintot fordítanak erre, és 45 mérnök, 60 munkás foglalkozik ezzel állandóan. A MEZÖGÉP-nél már bizonyított tény, hogy ez a legjobb befektetés. A műhelyekben a ma gyártmányai készülnek, a rajzasztalokon a holnapot formálják, de a fejekben már a holnapután tennivalóin gondolkodnak. Lónyai László Fagyasztott hagyma a sláger A Békéscsabai Hűtőházban a jövő héten megkezdik a tésztagyártást. Gombócból és derelyéből az év első három hónapjában mintegy 20 vagonnyit fagyasztanak és szállítanak a megrendelőknek. Továbbra sem szünetel azonban a gyökérfélék feldolgozása. Ezekből ugyancsak az első negyedévben 250 va- gonnyi készül. Fagyasztott burgonyából, amelyből 1976-ban gyártottak először nagyobb meny- nyiséget — és e termék keresett lett' a fogyasztók körében is — az idén február —március hónapban 400 vagon alapanyag feldolgozását tervezik. Ennyi szállítására kötöttek szerződést a termelők a hűtőházzal. Fagyasztott burgonyából kétszer annyi készül, mint az elmúlt évben. A fagyasztott hagyma új termék volt és 120 vagonnal gyártottak belőle. Ennek túlnyomó többségét exportra szállították. 1978-ban már 200 vagon előállítását és fagyasztását tervezik. Változatlanul kevés földiepret, meggyet, ceruzababot dolgozhattak fel alapanyag- hiány miatt a hűtőházban. Pedig a termékek keresettek a külföldi piacokon. Ezekből többet is feldolgoznának, ha lenne miből. Decemberben az ÁFÉSZ-ek és a hűtőház vezetőinek megbeszélésén arról volt szó, hogyan lehetne a kiskertekben meggyet és földiepret telepíteni, több ceruzababot termeltetni. A Békéscsabai Hűtőházban 1977-ben 2000 vagon fagyasztott terméket állítottak elő. Ez a hűtőipar termelésének 25 százalékát jelentette, így tavaly 300 vagonnal több készterméket állítottak elő, mint 1976-ban. Mindezt a termelékenység, a hatékonyság növelésével érték el. Mivel fejlesztés a gyárban 1978-ban sem lesz, így az elmúlt évihez hasonló növekedésre már aligha számíthatnak. A hűtőház az ország első gyára lett, amely 1977-ben 2 ezer vagont meghaladó terméket fagyasztott hűtőtárolóiban. Ugyancsak elsőként exportáltak ezer vagont meghaladó mennyiséget. Nyers cserépből naponta 150—160 ezer darabot készítenek Békéscsabán, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat 3. számú cserépgyárában. A bányából beérkező agyagot tisztítóberendezésen engedik keresztül, amely a kavics- és mészkőszennyeződéseket választja ki és az így megmunkált agyag kerül a tárolókba, hogy a téli rossz idő esetén is folyamatosan tudjon termelni a gyár Fotó: Veress Erzsi A közelmúltban egy nemzetközi kiállításon új megoldással jelentkezett a japán Sony cég. Az általa gyártott újfajta kazettában 6,25 milliméter széles szalag van, amelyre másodpercenkénti 9,5 centiméteres sebességgel lehet felvételt készíteni. Ez a szalagméret és sebességi érték különösen a térhatású (sztereó) hangtechnikának kedvez. Csupán egy bökkenője van a dolognak, az, hogy a nagyobb méretű kazettához új készüléket is kell vásárolni. Ez egyébként nem tekinthető az elterjedés akadályának, hiszen a „hagyományos” kompakt kazettával működő készülékek néhány év leforgása alatt úgyis elhasználódnak. Költekezési divat inap irodánkba új szőnyeget kaptunk. Kicsit rikítót, de újat. Az ünnepi pillanat sem zavarta meg kíváncsiságomat és megkérdeztem az új szerzeményre büszke munkatársunkat: miért most kaptuk meg a már régen áhított szobakelléket? Válaszát szósze- rint közlöm, mert az egy közgazdasági esettanulmánynyal ér fel. „Tudja kolléga, az év végére maradt volna 300 ezer forintom és ezt el kellett költenem, mert jövőre 20 százalékkal növelni szeretném a keretet. Sajnos a szőnyeg azért lett kicsit rikító, mert más vállalat és intézmény megelőzött; ők már hamarabb elköltötték maradék pénzüket. Hiába, okosan kell gazdálkodni!” Égnek állt a hajam, hogy a gazdasági szabályozás jelenlegi rendjében is még találkozhatunk ilyen szemlélettel, amelynek tünetei és következményei ismertek : mindent elsöprő költekezési hullám, a hatékony felhasználás elhanyagolása, raktárra vásárlás stb. Mi az igazság az iménti állítással?“ A vállalatok költség- gazdálkodása ma nincs keretekhez kötve. A vállalat maga dönti el, készít-e beszerzési tervet. A jól gazdálkodó vállalatok valóban készítenek ilyen előirányzatot, de az nem kötelező, s betartása a vállalat belső ügye. A tervben meg nem valósult beszerzéseket — indokolt esetben — a vállalati vezetők a következő évben engedélyezhetik — ez vállalati hatáskör. A vállalati belső mechanizmusok megmerevedése következtében azonban előfordul, hogy a saját hatáskörben kialakított keretek a végrehajtó dolgozók, sőt gyakran a vezetés számára is „szentírássá” válnak és az említett tüneteket idézik elő. Ez a megmerevedés azonban egyáltalán nincs összhangban a gazdaságirányítás céljaival, a jól értelmezett vállalati önállósággal. A tanácsi és egyéb költség- vetési szerveknél is a keretek felhasználási szabadsága szinte teljes: a bér és jutalmazási alap kivételével az egyes rovatok között szabad az átutalás. Egyébként a tanácsi gazdálkodásban évente milliárdos maradványösszegek keletkeznek, amit átvihetnek (át is visznek) a következő költségvetési évbe. Más kérdés, hogy a maradványok keletkezésének milyen okai vannak? Ezeket feltétlenül szükséges vizsgálni, mert a népgazdaságnak a fel nem használt vásárlóerővel is számolnia kell. n em kétséges, hogy a takarékos, ésszerű gazdálkodás ellen két tényező hat: az árak változása és a beszerzési piac bizonytalansága. A vállalatok és a költségvetési szervek gyakran azért nem takarékoskodnak, mert kereteik vásárló- értékét termékben akarják megőrizni. Az sem zavarja őket túlzottan, ha ez a raktározási, kezelési költségek növekedésével jár. Ebből következik, hogy még mindig időszerű feladat erőteljesen korlátozni az év végi költekezési divatot. I—n Nagyobb kazetta, jobb hangminőség Szűrök és tisztítók a magnókban Az utóbbi évtizedben a kazettás magnetofon „kiütéses” győzelmet aratott a korábbi orsós készülékkel szemben, olyannyira, hogy ez utóbbiakat ma már jószerével csak a rádió- és tévéstúdiókban használják. Pedig a kazettás szalagra való felvételnek és visszajátszásnak rosszabb a hangminősége, mint a kevésbé praktikusan kezelhető orsós változatának. Mindenekelőtt azért, mert a kazettás szalag csupán másodpercenként 4,75 centiméteres sebességgel halad, márpedig köztudott, hogy a nagyobb szalagsebesség jobb hangminőséget eredményez. Az6em válik előnyére a kazettás szalagnak, hagy csak 3,8 milliméter széles, szemben az orsós szalag 6,25 milliméteres szélességével. A hangminőség-romlást újfajta szalaganyag bevezetésével próbálták ellensúlyozni, amely a magasabb hangokat is jól adja vissza. De különféle hangszűrőket és -tisztítókat is beszereltek a magnókészülékekbe a kazettás szalagok eredendő hibáinak enyhítésére.
