Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-04 / 3. szám
NÉPÚJSÁG 1978. január 4., szerda Egy tantestületi értekezlet tanulságai A z ország majd minden alsó és középíokú oktatási intézményében a szünet első, illetve utolsó napjaiban tartották a félévi tantestületi értekezleteket, amelyeken az elmúlt félév munkájának értékelése mellett a következő félév feladatait is számba vették. Mikor meghívást kaptam Rafíai Józseftől, a megyei tanács művelődésügyi osztály szakközépiskolai tanulmányi felügyelőjétől, hogy látogassunk ki együtt a modern, szinte még újnak mondható békéscsabai egészségügyi szakközépiskola tantestületi értekezletére, örömmel fogadtam el a meghívást. Egy gondolat azonban — régi kedvezőtlen tapasztalataim alapján — előre aggasztott. Vajon nem feszélyezzük-e a tanévben alaposan megfiatalodott tantestületi kollektívát, s ennek következtében nem inkább „kirakat-értekezletnek” leszünk-e tanúi? Bevallom, kellemesen csalódtam. Hogy nem így történt, annak egyszerű magyarázata van. Kevés tantestületben tapasztalható hasonló őszinte, demokratikus légkör — ami a vezetők és vezetettek közti jó kapcsolat természetes következménye —, mint itt, s ezért egyáltalán nem volt szükségük takarga- tásra, elnémulásra. Ebben a kollektívában természetesnek tartják, hogy az iskolai KISZ-bizottság titkára, vagy a szülői munkaközösség vezetője nem „dekoráció”, hanem aktív résztvevő az iskola életét tárgyaló értekezleteken. A bizalmon alapuló szemléletet tükrözte az osztályfőnöki munkaközösség vezetőjének — a tanulók jutalmazásának és büntetésének fokozatait pontokba szedő — javaslatterve is, amelyet közösen készítettek elő az iskola pedagógusai. A hétoldalas tervezetből több mint négy és felet a jutalmazás és kitüntetés mindenre kiterjedő módozatai, foglalták el, s csak két oldalon foglalkoztak az összeállítók a büntetéssel. Az előadó, Batki Jó25. Apu nem szívesen tette le az éppen a kezéhez idomulni kezdő ütőt. Szerencsére Laci jelentkezett, hogy ő nagyon szívesen elhozza azt a nagymamát, ha valaki megmutatja, merre kell oda menni. — Katikám, nem mennél ál? — kérdezte Guszti-Apa, kitekintvén a Tiborral való elmélyült beszélgetésből. Kati még örült is, hogy oka /an lejönni a fáról, mert már nem szívesen folytatta légtornász mutatványát a két [urkó nyomában. — Minek kellek, kalauznak? — Nem, kocsiparancsnoknak! — tárta ki előtte Laci a jobb első ajtót — de szerintem a kalauz tiszte is roppant jelentőségű... Kati nem tudta, hogy a Lalii könnyed meghajlása gúny, /agy udvariasság. Előkelőre isücsörítette a száját: — Kocsiparancsnok! Ezt zállalom ! — Engedelmeskedem — szállt be a furcsa piros trikós Eiú a másik oldalon. De a nangsúlyában Kati semmi mást nem tudott felfedezni, mint a puszta közlés kifejezését, már tudniillik azt, hogy engedelmeskedik. — Hát azt el is várom! — mondta Kati, mintegy mellékesen, előbbi fensőbb csücsö- ri stílusában. — Csak arra kérem — szerepelt még egy kicsit Gitta is — hogy a nagymamával nagyon óvatosan... ! A fiú erre is csak udvariasan bólintott és már indított s ; két kocsihosszt hátrált, aztán kigördült a kapun. — Erre jó lesz? Kati rápillantott, mit kérdezhet. Aztán szigorúan közölte: — Igen, ragaszkodom ahhoz, hogy ezután se a szántóföldeken, vagy az üvegházazsefné ki is emelte, hogy nem véletlen az oldalszámban is jelenkező arány, mert az iskola nevelői sokkal nagyobb pedagógiai erőt tulajdonítanak a dicséretnek, mint az elmarasztalásnak, a büntetésnek. S hogy ezt elérje egy iskolai közösség — mert ezek a tervezetek mindig a nevelésből adódó helyi szükségleteknek megfelelően alakulnak ilyenné vagy olyanná —, arra meg kell érjen mind a tanulók, mind a tanárok kollektívája is. Az eddig leírtak alapján sokan azt hiszik, túl rózsás, szinte gondok nélküli a szakközépiskola helyzete. Pedig az igazgató, Hursán György féléves munkát értékelő beszámolójának önkritikus hangvétele mutatja, itt is akadnak gondok. S hogy nem „elit” iskoláról van szó, azt a 3,27-es tanulmányi átlag, vagy a még mindig magasnak mondható hiány- zási arány is bizonyítja. D e a törekvés, a fáradságot nem kímélő újabb és újabb utak keresése és azok következetes megvalósítása a lemaradók tanulmányi megsegítésében megint csak egy jó pedagóguskollektívát fémjelez. Az irigylésre méltó modern épület láttán tudom, sokan felsóhajtanak: — „Könnyű ilyen körülmények között jó eredményeket produkálni!” Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy az értekezlet után, miközben végignéztük a korszerűen berendezett szaktermeket, gyakorlótermeket, a csodaszép kémiai előadóban árván fityegtek a csapok, a gázvezeték folytatás nélkül, csonkán meredezett a falakról, a gyakorlóteremben pedig sehol nincs vízcsap. Sportolni sincs hol, illetve a műmárvány padlós aulában úgy, hogy szinte a zaj miatt lehetetlenné válik a tanítás. Azért próbálkozik az iskola újabb lehetőségek megteremtésével. A kötöttárugyár Láng Szocialista Brigádja segítségével sikerült kialakítani egy kis „kondicionáló” termet. Érthető, hogy az értekezleten az iskolai KISZ-munkát értékelő negyedikes Dudás Julianna éppen a- sportfeladatok teljesítését találta a legkedvezőtlenebbnek. Pedig az iskolai KISZ-szervezet gazdag, színvonalas feladatokat tartalmazó akcióprogramját a KISZ-fiatalok nem is akárhogyan teljesítették! Mint később megtudtam — a beiskolázást elősegítő nyílt iskolanap sikere is — döntően az ő helytállásukat dicséri. A beszámoló végén szó sem volt „csak, hogy mondjunk valamit”, „ezt és azt jónak tartottuk a beszámolóban” hozzászólásokról, hanem lényegretörő javaslatok, vélemények voltak. Az egyik pedagógus éppen azon keserget, hiába kérik, hogy írja fel, milyen oktatási eszközöket szeretne vásárolni, ha két-három éve ugyanazt írja, s mégsem kapja meg. Ehhez kapcsolódott az egyik biológia szakos tanárnő megjegyzése is, aki a TANÉRT egyre szűkülő „repertoárjára” panaszkodott: — Irigylem a tévé Mindenki iskolájában tanító szerencsés kolléganőt. Jobbnál jobb filmekkel illusztrálhatja magyarázatait. Én pedig, 6ok esetben saját, elég gyenge rajzkészségemre kell szorítkozzam. Mások a témazárás, a témakörök megállapításánál felmerült kételyeiknek adtak hangot. Az egyik férfi kolléga pedig az első osztályok alacsony tanulmányi eredményeinek okait kutatta. K ésőre járt, mire össze- szedelőzködhettünk. Azért észre vettem, senki sem sietett. A gondolatok tovább gyűrűztek, újakat és válaszokat szültek, amit kis csoportokba verődve tárgyaltak a hazaindulók. S ez a hangulat, ez a szellem is volt az, amiért úgy érzem, érdemes volt elfogadni a meghívást, s talán ez az oka annak is, hogy végül ez a kis eszmefuttatás szaladt ki a toliamból tudósítás helyett. B. Sajti Emese kon keresztül menjünk, hanem kizárólag és csakis az úton, melyet különben éppen erre a célra létesítettek. A fiú most, bár ugyanazon a hangján, de váratlanul témát váltott. — Milyen érzés menyasz- szonynak lenni? — Felemelő. — Hát vajon vőlegénynek ... — De ezt nem annyira kérdezte, mint inkább csak ő maga gondolkodott rajta. — Bizonyára az is — mondta Kati —, de mi erről még nem beszéltünk... — Nem is tudom, miről beszélhet egy jegyespár... Nem kérdezem, csak úgy mondom. Rendes srác? — Ezt se kérdezed, ugye, csak mondod? Egyébként majd előbb-utóbb nyilván mindent meg fogsz tudni. Amikor majd te is vőlegény leszel. — Ha megnövök, úgy gondolod? — Nem hiszem, hogy sokkal fiatalabb vagy Tibornál. Csak nem mindenki egyforma gyorsan érik. Laci megint rápillantott. Nem tudta, mit mondjon erre; a gúnyolódás, vagy az évődés irányában folytassa-e a beszélgetést. Első pillantásra úgy ítélte, hogy ez a Kati meg Tibor nem egymáshoz valók. De hát mi köze hozzá? Szakmák Békés megyében Gépi forgácsoló Mégis ez jött ki a száján, miután eldöntötte, hogy tartózkodóbb hangon folytatja: — Jó ez neked, ez a Tibor? — Mit gondolsz, ha éppen ma van az eljegyzésünk? — Eljegyzés? Még a házasság sem bizonyít semmit. Bocsáss meg, apád-anyád is elváltak. — Ez kétségtelen. — Mondta hűvös és most már némileg visszautasító hangon Kati. Rákanyarodtak a főútraés jobban oda kellett figyelni. Laci visszavonult, figyelmét a gépkocsi vezetésére összpontosította. De Katinak nem volt aggálya, hogy beszéljen-e hasonló témáról vagy sem? — Nem mondtad, van-e valakid? Már úgy értem... — Elvenni való. Nem ámítok senkit. Csajok akadnak ... Házasodni csak akkor fogók, ha kikerülhetetlen. — Ezt meg is szektád mondani a ... csajoknak? — Meg. Miért ne? — Nagy vagy. És így is vannak? — Hogyne volnának. Hiszen én is vagyok nekik. Nem kell egymásnak hazudni; nem szeretek. Különben ... — Na csak mond! Különben ... — Jó házasságot én nem is látok. Te látsz? Apád Ha valakit megkérünk arra, hogy soroljon fel ipari szakmákat, akkor az első három hely valamelyikén nagy valószínűséggel forgácsoló szakmát nevez meg. Ezek a szakmák (esztergályos, marós, köszörűs) olyannyira ismerteknek tűnnek, hogy szinte a meglepetés erejével hat a választásukkal kapcsolatos nagyfokú bizonytalanság. A pályaválasztók körében fellelhető bizonytalanság azonban könnyen érthetővé válik, ha számba vesszük a szakmára jellemző néhány ellentmondást. % A forgácsolás az ember ősrégi tevékenysége. Ma is használt kézi forgácsoló eszközünk például a reszelő. Ismereteink szerint már Leonardo da Vinci is alkalmazott egyszerű forgácsoló gépet — feltehetően harci eszköz készítésére. Ugyanakkor a gépi forgácsolás hihetetlenül rohamos fejlődésnek indult, s a belátható jövő a laboratóriumi munka felé közelítő precíz szakmunka. A gépi forgácsoló szakmunkás elsősorban fémeket, tehát viszonylag „goromba” anyagokat munkál meg. Ezekből az anyagokból viszont tükörsima felületeket, lágy ívű görbületeket, szemet gyönyörködtető formákat képes előállítani. Szinte nincs olyan mértani alakzat, amelyet ne tudna elkészíteni. A forgácsolás lényege rendkívül egyszerűen megfogalmazható: a szilárd anyag felületéről szerszámgépekkel forgácsot kell leválasztani, s ezzel formát és méretet kap a nagyszerű anyag. Ám a kivitelezés, a megoldási módok végtelen gazdagságát is kínálja és igényli a szakma. Marásnál a marófej munkálja a mozdulatlan anyagot, esztergálás esetén pedig a forgó anyagról választja le a kés a csillogó forgácsokat. Az esztergagépeknek is igen sok típusa használatos. Dolgozhat a szakmunkás csúcs-, karusszel-, meg Klári néném ... Vagy anyádék; úgy látod? — Igen, úgy. Apu meg anyu tökéletesek, Ok neveltek. — Akkor biztosan te is tökéletes vagy. — Nem láttad rögtön rajtam? Most Laci megint megnézte. Már a nyelvén volt a megfelelő folytatás, de inkább megkérdezte: — Jól megyünk? Nem kell valamerre befordulni? — Nemsoká. Majd megmutatom. / Nőtt a forgalom. Kati még nem lépett ki az eddigi beszélgetésből. Egyszer azt mondta: — Tibor nagyon okos. — Igazán? — És kiváló szakember. Én a komoly embereket szeretem. Ügy értem, hogy nem a linkeket... Nagyon csodálom Tibor szorgalmát, ahogy munkásgyerekből — mondhatni, hátrányos helyzetből — a saját erejéből tanult, felküzdötte magát és igazi komoly tudós lett... vagyis lesz. Vasakarata van. — Kémikus, jól tudom? — kérdezte Laci az előadás hatására szinte áhítattal. — Gondolom, Klaáári né- néd részletesen tájékoztatott. — Klaááári? Jó! — Bocsáss meg, elszóltam magam ! De hát... — Meg ne magyarázd már! Nagyon jó, igazán. Pontos... És mivel foglalkozik, olefinmolekulák po- limerizációjával ? — Talán te is vegyész vagy? — bámult Kati. — Ugyan! Én sofőr vagyok. Autósmérnök — tette hozzá aztán megnyugtatóan. — Ez is szakma. Nem olyan előkelő, de ez is szakma. (Folytatjuk) horizontál- és revolver esztergán. A legegyszerűbb gépek is családi háznyi értékűek. Egyre több a legbonyolultabb műveletek elvégzésére képes automata. A szakmai tevékenység fő területe a gépgyártás. Az összeszerelt gépek ugyan lehetnek nagyméretűek, de a gépi forgácsoló főként a milliméter töredékeiben gondolkodik és dolgozik. Nagy pontosságot és precizitást igénylő munka ez. „Kétszer mérj, egyszer vágj!” — mondják bölcsen a gépi forgácsolók. Ha az eszterga vagy a marógép mégsem tudott megfelelni a pontossági és simasági követelményeknek, akkor a köszörűsé a „szó”. A köszörűs csiszolókorongja a legfinomabb felületek kialakítására is képes. Sokan gondolják azt tévesen, hogy a gépi forgácsoló munkája fizikailag nehéz. Ebben a szakmában végzett tevékenység pedig egyértelműen könnyű fizikai munkának minősül, ezért lányok és gyengébben fejlett fiúknak is ajánlható. A munkamozgások végzéséhez itt elsősorban nem erőre, hanem sokkal inkább biztos kézre, s a szem és a két kéz ügyesen összehangolt munkájára van szükség. Ha valahol, akkor itt igazán fontos: tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal. Persze előbb minden a „fejben” születik meg. A rajz alapján elképzelt formát'kell megvalósítani. Bele kell „álmodni” a rajzot az anyagba — mondta a szakma egyik kiváló művelője. A gépbeállítás, a műveleti sorrend, a fogások számának-nagyságának meghatározása mindmind alkotó gondolkodást igényel. Hazánkban 40 ezer ember dolgozik a gépi forgácsoló szakmában, s számuk a jövőben sem fog csökkenni. Békés megyében évente több mint 200 tanuló vehető fel e szakmára. A békési, orosházi szakmunkásképző intézetekben, a békési, orosházi, a szeghalmi gépgyártástechnológiai szakközépiskolában képeznek gépi forgácsolókat. A pályaválasztóknak szá- molniok kell az állómunka tűrésével, gyenge zajhatással, s figyelmük koncentrálásának fokozott követelményével. A forgó alkatrészek melletti munka még kisebb fokú epilepszia (epilepsia minor) esetén sem ajánlható. Fontos a mozgásszervek épsége és az érzékszervek megbízhatósága. A szemüveggel korrigált éles látás is megfelelő. A gépi forgácsolás precíz, rendszerető, kiegyensúlyozott embert kíván. A szakma választásához indítéknövelő a gépi munka sze- retete, s a műsaaki-gyakor- latias érdeklődés. S mert a forgácsolók a fémek plasztikusai, a fémek „szobrászai”, — a jó szemmérték, térelképzelés és formaérzék különösen fontos. Az általános iskolában tanult tantárgyak közül a számtan-mérten, najz, fizika, kémia és a gyakorlati foglalkozás jól kamatoztatható a szakképzés során. Végül — a sok közül — néhány üzem, ahol a gépi forgácsolók elhelyezkedhetnek: Forgácsoló Szerszám, ipari Vállalat, MEZŐGÉP, Hajtómű- és Festőberendezések Gyára, Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár, üveggyár, Vízgépészeti Vállalat, MOM battonyai üzemegysége. Bőke Gyula HÉT FILMJEI B2»« A folyó aranyát kutatják Az elveszett expedíció tagjai kétrészes, színes, szovjet szinkronizált kalandfilmben Kétrészes szovjet kalandfilm kerül a Szabadság mozi műsorára január 2-től 4-ig a 4 órakor kezdődő előadásokon. A címe: Az elveszett expedíció. A polgárháború idején expedíciót szerveznek a szibériai aranyleletek feltárására. A fiatal szovjet államnak 1918-ban külföldről kell gépieket vásárolnia. Az üzletkötéshez aranyra, az aranyhoz viszont geológusra és exp>edícióra van szükség. Szmelkov professzor már régóta a tudós megszállottságával keresi Szibéria aranyát, s most szívesen vállalja a kutatócsoport vezetését. Pénz és felszerelés alig van és szakemberek helyett Ar- szen komisszárt és Kuma- nyin közkatonát kapja segítségül. Szerte Oroszországban dúl a polgárháború... Az aranyat azonban banditák is keresik, akiket a fehér tisztek verbuváltak. Sikerrel jár a banditák kutatása, de útjukat gyilkosságok sorozata, rablás, pusztítás jelzi. Politikai szatíra Joel San- :toni francia rendező filmje, a Tojásrántotta, a „demagógia tragikomédiája”, mint kritikusai mondják. Franciaországban, az Élysée palotában hadjáratot terveznek egy közeli választás érdekében az elnök pozíciójának megerősítésére. Ennek lebonyolításához szükséges egy elégedett, bizalommal teli francia állampolgár alakja is, hogy a többi polgár előtt követendő példaként álljon. Ezért komputer segítségével kiválasztják ezt a típust, s a kampány alanya Marcel Dutilleul lesz. A refrén: „Marcel visszaadja a bizalmat a franciáknak”. A kispjolgár körutazásra indul az elnökkel, sztrájkoló földművesekkel találkoznak, ellátogatnak építkezésekhez, fejlett iparvidékekre, üzemekbe, gyárakba, kórházakba. Közben Párizs újságjai nagy p>él- dányszámban, lelkesedve hozzák a körutazás eredményeit, sok fotóval illusztrálva a történteket. Az eredmény gyümölcsöző : rohamosan emelkedik a választásokon az elnökre szavazók száma. .. A Tojásrántottát január 5-től 9-ig vetíti a Szabadság mozi Jean Carmet, Jean- Claude Brialy és Anna Karina főszereplésével.
