Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-24 / 20. szám

1978. január 24., kedd I Fáklya frfa A Fáklya január 22-én megjelenő második száma köszöntőt közöl a szovjet baráti társaságok megalaku­lásának 20. évfordulója al­kalmából, A népek kézfogása címmel. Színes fényképekkel il­lusztrált riport foglalkozik a tyumenyi olajbányászattal, az olajtermeléshez kapcso­lódó ipari feldolgozó üzemek munkájával és Tyumen-te- rület jövőjével. A nyugati futurológusok pesszimista jóslataival, a Római Klub nevű — kor­porációk és más nyugati nemzetközi szervezetek ve­zetőiből álló — társaság ki­látástalan eszmefuttatásai­nak bírálatával foglalkozik egy elméleti írás. A bajai kukorica termesz­tési rendszert a magyar— szovjet államközi egyezmény keretében honosítják meg Moldáviában. A betakarí­tásról számol be most egy képes riport. Fényképes írást olvasha­tunk a téli szünidő örömei­ről, amelyre a címlap is utal. Elemző cikket közöl a lap a Közös Piac 20 évéről s a Föld „rádió-fülét”, az Észak-Kaukázusban levő, gi­gantikus méretű, kozmosz­beli hangleadásokat felfogó RAT AN-állomást mutatja be egy riport. „Látogatóban Taldándö- rögdön az antenna-óriásnál” címmel az Interszputnyik földi űrtávközlési állomást mutatja be egy cikk. A sportrovatban az 1980- as moszkvai olimpiára ké­szülő Kijevről olvashatunk, valamint arról, hogyan ké­szül fel Viktor Szanyajev hármasugró olimpiai bajnok erre a nagy sporteseményre. Hagyományos anyagokkal, orosz nyelvleckével, Fáklya- fotóval, filmismertetővel s a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza műsorának köz­lésével zárul ez a szám. Békéscsabán jó ütemben ha­lad a városi kórház rekonst­rukciója. Az Állami Építő­ipari Vállalat az elmúlt év elején fogott hozzá az első ütem építéséhez és év végé­ig, mintegy 30 millió forint értékben készült el a mun­kával. Az idén 60 millió fo­rintot ruháznak be. Az első ütemben a belgyógyászat 160, a gyermek- és csecsemőosz­tály 60, a szemészet 40, az orr-, fül-, gégeosztály 40, az intenzívosztály pedig 6 ággyal gyarapszik. Ezenkívül több más létesítmény is elké­szül, többek között 1600 ada­gos konyha, öltözők, mosdók, központi gyógyszertár és röntgenosztály. Fotó: Martin Gábor Ha megjönnek az ellenőrök Tanulságos következteté­sekre, állásfoglalásra ösztö­nöz a békési városi Népi El­lenőrzési Bizottság múllt évi, munkájának tapasztalatait összegező beszámoló. A vá-r rosi tanács és a megyei NEB által jóváhagyott program alapvető feladata volt a tár­sadalmi és gazdasági folya­matok, jelenségek, valamint ezek eredményeként létrejött konkrét helyzetek vizsgálata. Milyen a minőség? Baj van a szolgáltatások­kal. Hányszor halljuk a meg­állapítást a lakosság köré­Mi kell a jó munkához? A jó munkához idő kell, tartja a közmondás. No, hi­szen ha ez így lenne, akkor a békési Kossuth Tsz-ben nem lenne gond. Ugyanis azok, akik a szövetkezetben több mint 2500 hektárnyi termőföld vízrendezése körül bábáskodtak, nem fukarkod­tak az idővel. A munka még a szövetke­zet jogelődjénél, a Viharsa­rok Tsz-ben kezdődött 1970- ben. A döntést megalapozó javaslat áprilisban született meg, májusban a gyulai Élő­vízcsatorna Társulat Együtt­működési Szervezetével meg­kötötték a tervezési szerző­dést. Júliusban a szövetkezet megbízta a MEZÖBER-t a beruházás előkészítésével és lebonyolításával. Az állami támogatásról szóló okirat is megérkezett. így hát a pénz sem hiányzott. S hogy a ki­vitelezésbe ne csússzon hiba, felülvizsgálták a tervet és módosították a határidőket. Mást semmit, mert az író­asztalon a tervek tökéletes­nek mutatkoztak. Végül el­érkezett a nagy pillanat, s 1971. januárjában a gyulai társulattal a szövetkezet megállapodást kötött több mint kétmillió forint értékű munka elvégzésére. Mivel precízek voltak, júniusban is­mét elővették a terveket. Tü­zetesen megvizsgáltak min­den vonalat, minden számot és megállapították, hogy rendben. Ezután jött az ér­demi munka. Mindenki tette, amit tennie kellett. Hát rend­jén ment a dolog. Mivel kö­teleket senki sem szaggatott, a kivitelezés tökéletesnek mutatkozott. Igaz, néha hal­latszott egy-két nem tetsző hang. Szóvá tették a csator­nák hibáit, hogy dombnak nem fog folyni a viz. Közis­mert, hogy a kritika csak za­varja az ember lelkiismere­tét, így hát senki sem figyelt a kifogásokra. A vízrendezési terv kivite­lezése 1973-ban elkészült. Mindenki örült, mindenki boldog volt, még az is, aki nem volt ott. A tervezők azért mert tervezhettek, a kivitelezők azért, hogy kivi­telezhettek, az ellenőrök, hogy ellenőrizhettek, s a tsz, hogy elkölthette az állami tá­mogatást. Szép gömbölyű betűkkel aláírták az átadási­átvételi jegyzőkönyvet. Ki­fogást senki sem tett. Az AGROBER műszaki ellenőre az alkalomhoz illően nyilat­kozott: a létesítmény a ki­adott terv és költségvetés szerint készült. Azaz tökéle­tes, mint a falra festett ör­dög. Nos, az is volt. Másfél év múlva azon a területen, ahol a belvízrendezésben há­rommillió 400 ezer forintot költöttek, mintegy 1300 hek­tár területet elöntött a bel­víz. A kár meghaladta a hétmillió forintot. Az illeté­kesek nem tétlenkedtek. De nem ám! A belvízrendezés hiányosságait ősi magyar szokás szerint 12 pontba foglalták össze. És ezután minden úgy ment, mint a karikacsapás. Összehívták, a bizottságot. A bizottság meg­állapította, hogy mit nem tettek meg. Az AGROBER vállalta, hogy megteszi, de nem tette meg. Erre megint összejöttek. A hibapontokat 12-ről 24-re emelték. A kivi­telező gálánsán viselkedett, a hibák megszüntetését magá­ra vállalta. Néhány hónap múlva ismét összejöttek, s bölcsen megállapították, hogy vannak még hibák. Ez­zel le is zárult volna az ügy, ha 1976-ban a belvíz nem okoz károkat. Hogy nagyobb baj ne legyen, ismét össze­gyűltek az illetékesek és 19 féle hiányosságot állapítottak meg a korábbi munkával kap­csolatban. És ezután minden úgy ment mint a karikacsa­pás. A múlt évben a népi el­lenőrök javaslatot tettek a hibák felszámolására, és az­óta minden úgy megy ... Ennyi a vicces történet. Csak az a baj, hogy nem le­het rajta nevetni. Mert nincs rosszabb a rossz munkánál, még akkor is, ha a hibákat csak utólag állapítják meg. Serédi János ben, hivatalos állásfoglalá­sokban, egyéb fórumokon. Éppen ezért nézték meg a népi ellenőrök a városban és a hozzá tartozó községek- • ben : milyen a szolgáltatások jelenlegi színvonala, hogyan kívánják ezt fejlesztem az el­következendő időkben. Min­denesetre nem volt könnyű feladat, hiszen alaposan kö­rül kellett nézni az állami, szövetkezeti szektorban, a kisiparosok műhelyeiben, il­letve az ipart másod- és mel­lékfoglalkozásként űző szak­munkások körében. Elsősor­ban a lakáskarbantartás, a háztartási gépek javítása, a gépjárművek karbantartása, a ruhatisztítás körülményei érdekelték az ellenőrökét. Megállapították, hogy az utóbbi években javult a la­kossági szolgáltatások szín­vonala, bővült a hálózat. Az igényeket különösen a lakás­építés és -karbantartásnál, a gépkocsijavításnál azonban nem tudják kielégíteni. Ha valaki jelentősebb épületát­alakítási munkát rendel meg, általában bosszú határidőt szabnak, és aztt ráadásul meg sem tartják. Ugyanakkor na­gyobb gondot kellene fordí­tani a minőségi munkára, hi­szen a panaszok sokasága jelzi, hogy nincs minden rendben ezen a területen. Korábban a kisiparosok helyzete sem volt valami ró­zsás. Az adózási rendszer hiányosságai, a megemelt SZTK-járulék és egyéb nem kívánatos jelenségek miatt csökkent a kisiparosok szá­ma. Jellemző, hogy az utób­bi három évben 120 iparen­gedély talált gazdára a vá­rosban és környékén, s 114-et pedig visszaadtak. Az elmúlt esztendőben hozott kormány- határozatok helyére tették ezt a fontos kérdést, amely már érezteti kedvező hatását Békésen is. Meanyl a fuvardíj? Nem kisebb jelentőségű vizsgálatra került sor a gyer­mekintézményekben. Ugyanis arra kerestek választ a népi ellenőrök, hogy milyen az el­látás a bölcsődékben, óvo­dákban, iskolákban. Nos, egyértelműen bebizonyoso­dott: van előrelépés ezen in­tézmények feljesztésében. A városi tanács, a vállalatok, szövetkezetek, a lakosság nagy erőfeszítéseket tett az elmaradottság csökkentésére. Ennek hatására több gyere­ket tudnak elhelyezni, ké­nyelmesebb a tanulás, a já­ték. Mindezek ellenére azaz igazság, hogy kevés a cso­portszobák és a tantermek száma. A régi, elavult épüle­teket csak nagy anyagi áldo­zatok árán lehet felújítani. Éppen ezért szükség van óvoda, általános iskola mi­előbbi létrehozására. Ezen­kívül meg kell oldani a nap­közis konyha bővítését is. A dolgozók érdekeinek a védelmét szolgálta a tanács költségvetési üzeménél lebo­nyolított ellenőrzés, amely a fuvarozási díjszabás helyes­ségét, rendjét volt hivatott megvizsgálni. Sajnos, a ta­pasztalatok semmi okot sem adtak az elégedettségre. Az üzem gazdasági tevékenysé­gét szabályzat nélkül láttad. Így nem lehet azon csodál­kozni, hogy a szállításokat, a gépjárművek üzemelteté­sét, a saját dolgozóiknak vég­zett kedvezményes fuvarokat spontán módon szervezték. A menetokmányokat nem ese­ményszerűen vezették. Mind­ezeknek az lett a következ­ménye, hogy helytelenül számláztak, jogtalan bevétel­re tettek szert. Ki tudja meny­nyi ideig csinálták volna így, ha a népi ellenőrök nem jön­nek rá a hibára, hiszen a bdsó ellenőrzés figyelmét ez a téma teljesen elkerülte. Mi van az alapokkal? A gazdálkodás hatékonysá­gával, a gazdálkodási fegye­lem betartásával függött ösz- sze az a két ellenőrzés, amely a földvédelemmel és a béren kívüli juttatásokkal foglal­kozott. A bélmegyeri Oj Ba­rázda Termelőszövetkezet meliorációs tevékenységét vizsgálva megállapították: a rendezési terv elkészült. Ez tartalmazza a bdvíz leveze­tését, a talaj megóvását. Csak éppen az volt a baj, hogy a tsz nem volt következetes, csupán időszakonként váltot­ta valóra az elképzeléseket. Pedig ahol késlekedés nél­kül megoldották a komplex vízrendezésit, a termésátlagok rohamosan nőttek. Mi kerül a borítékba? Ezt többé-kevésbé tudjuk. De, hogy mit lehet még adni a béren kívül a dolgozóknak, azt sokszor homály fedi. Ezt bizonyította az Építőipari Szövetkezetnél és a Kosárfo­nó HISZ-nél megtartott d- lenőrzés. Egyik szövetkezet sem rendelkezett olyan szer­vezettel, szakemberrel, aki érdemben foglalkozott volna a szociálpolitika kérdésdvd. A jóléti és a kulturális alap felhasználása is esetleges, a dolgozók lakásépítésének tá­mogatására pedig nem ké­peztek alapot. Tény: az ellenőröket sehol sem szeretik. Ha megérkez­nek valamdyík vállalathoz, szövetkezethez, mindenki azt várja: minél hamarabb tá­vozzanak. Bölcs óhaj. Csupán egy fdtétele van: jól, ponto­san kell dolgozni! Seres Sándor A közéleti és munkahelyi demokrácia o A fejlődés jelenlegi sza­kaszában bizonyos fel­adatok megoldásához szakképzettséggel, tapaszta­lattal, gyakorlattal bíró veze­tőkre és apparátusra van szükség. Ennek megfelelően működnek az operatív végre­hajtó szervek és szervezetek. S a dolgozók a társadalmi ügyek intézésére, azok fel­ügyeletére megbízottakat vá­lasztanak, valamint személye- lyesen gyakorolják beleszólási jogukat. Ily módon a társa­dalom mindennapos irányítá­sában a közvetett és a köz­vetlen demokrácia érvénye­sül. A közvetlen demokrácia egyéni formáihoz tartozik az a lehetőség, hogy minden állampolgárnak joga van az állami, társadalmi szervek­hez, a párt testületéihez for­dulnia bejelentéseivel, javas­lataival, s e szervek működé­si elveinek megfelelően köte­lesek választ adni. Az állami szerveknél ezt jogszabályok írják elő, melyek arra köte­lezik az apparátus tagjait, hogy a bejelentéseket köve­tően intézkedjenek. Ezen kí­vül más módon is bekapcso­lódhatnak a dolgozók a köz­életbe. Részt vehetnek az ál­lami szervek és választott testületek társadalmi bizott­ságaiban, a népi ellenőrzés­ben, mint ezen bizottságok tagjai, a rendfenntartásban, mint önkéntes rendőrök, vagy a munkásőrség soraiban szol­gálhatnak. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók érdeklődé­süknek megfelelően közvet­lenül vehetnek részt a közé­letben. A közügyek közvetett inté­zésében elsődleges szerep jut a dolgozók választott szervei­nek, képviselőinek, akik meg­bízottként látják el felada­taikat. Ez a képviseleti rend­szer jellegzetes irányító for- mája a szocializmusnak. A választott szervek igazi nép- képviseleti jellegét az fejezi ki, hogy tagjaik a lakosság­nak azokat az osztályait, ré­tegeit képviselik, melyeknek közös vonásuk, hogy dolgoz­nak, munkájukból élnek. Természetesen a választott szervek munkája attól is függ, hogy milyen az össze­tételük, kikből, milyen fel­készültségű, milyen beállí­tottságú emberekből áll, s hogy túlnyomó többségük munkások, parasztok, értel­miségiek és alkalmazottak le­gyenek, és ne apparátusbe­liek. A dolgozók csak így te­kintik saját személyi képvi­selőiknek is a választott szer­veket. Ennélfogva összetéte­lük nem statisztikai, hanem tartalmi kérdés, mivel úgy kell szolgálniuk az egész kö­zösséget, hogy a kisebb kö­zösség, az őket megválasztó állampolgárok ügyvivői is. Ez azt jelenti, hogy be kell számolniuk választóiknak, tanácskozniuk kell azokkal, és felelniük kell tetteikért. A tömegekkel való kapcsolat akadályozza meg, hogy ne támadjon szakadás az ural­kodó osztály és a végrehajtó apparátus közt, ami a szocia­lista demokratizmus súlyos megsértését jelenti. Ennek megakadályozásának biztosí­téka az, ha a választott tes­tületek tagjainak beleszólási joga biztosított a határozat- hozatalban. a végrehajtás menetébe és ellenőrzésébe, ha a választott testület tagjai, valamint az igazgatás, a vég­rehajtó aooarátus között en­nek megfelelő kapcsolat ala­kul ki. Ebben az értelemben Lenin azt írta, hogy „az ap­parátus legyen a politi­káért ... ne pedig a politika az apparátusért!” A népképviseleti szervek és az apparátus közötti kap­csolat akkor felel meg a kö­vetelményeknek, ha a válasz­tott testületek megkapják azokat az információkat, me­lyek ahhoz szükségesek, hogy ismerjék, mi a helyzet a te­rületükön, milyen elképzelé­sei vannak az apparátusnak, és milyen tevékenységet fejt az ki. A közéleti demokrácia ilyen utakon, módokon való­sul meg. A munkahelyi demokráciá­val kapcsolatban azt szüksé­ges elsősorban leszögezni, hogy az egyes személyt a munka köti közvetlenül a társadalomhoz. A munka szükségszerű társadalmi kap­csolat az emberek között, és ez az alapja, meghatározója a többi kapcsolatnak is. A munkahelyi demokrácia természetesen más módon ér­vényesül az üzemben, ahol nevezetesen kifogásolási joga van a szakszervezetnek, és bizonyos anyagi eszközök birtokában is van, mint a közhivatalban, ahol a de­mokrácia fórumainak nincse­nek ilyen jogai és anyagi esz­közük sincs. Ennek ellenére, ahol munkát végeznek, ott a dolgozók jogaihoz hozzátar­tozik a demokráciához való jog is. Ez abból fakad, hogy a szocialista állam néphata­lom és minden egyes dolgo­zónak, mint állampolgárnak joga van befolyásolnia a kö­zös döntéseket, felügyelnie az államhatalom gyakorlását. Természetesen a munkahe­lyi demokrácia a munkahely és az ottani vezetők érdeke is. Ezért nagyon fontos érdem­ben megjelölni, hogy mire terjed ki a dolgozók jogköre. Mert nevezetesen a techno­lógiai eljárások operatív irá­nyítását az üzemben nem az üzemi demokrácia szervei határozzák meg, hanem a technika követelménye. Ez esetben a fölé- és alárendelt­ség érvényesül. Ilyen kérdé­sekben a termelési folyamat előtt és után van helye az üzemi (munkahelyi) demok­rácia érvényesítésének. Az állami hivatalokban kö­tött szabályok határozzák meg az ügyintézés módját. Mégis megvannak a lehetősé­gek a munkahelyi demokrá­cia érvényesítésére. Alkalmas fórumok erre a munkaérte­kezletek, a tapasztalatok ér­tékelése, valamint a pártszer­vezetek módot nyújtanak ar­ra, hogy a centralizált mun­kában is lehessen érvényesí­teni a beleszólási jogot. E két különböző munkate­rület jelzi, hogy a munkahe­lyi demokráciával eltérő mó­don lehet élni. Megvannak itt is a demokrácia közvetlen formái, mint az üzemekben a termelési tanácskozások, a brigádértekezletek, a hiva­talokban a munkaértekezle­tek, vagy nevezetesen a nők, az ifjak, a műszakiak stb. tanácskozásai. Az a jog illeti meg ezeket a fórumokat, hogy az azokon részt vevőket informáják a munkamenet­ről és azok értékelhessék a végzett munkát, javaslatokat tegyenek a Tnunkahelyüket érintő kérdések megoldására. Ugyanakkor jelentősek a de­mokrácia közvetett formái is. Ilyenek a pártszervezetek, a KISZ, a szakszervezetek ér­tékelési lehetőségei, és az, hogy a felmerülő problémák megoldására javaslatokat te­hetnek. Továbbá a különböző megbízottak — mint a szo­cialista brigádvezetők — ta­nácskozásai vagy a különbö­ző szakértői értekezletek. Természetesen a munkahe­lyi demokrácia nem, csoda­szer. Ott érvényesíthető leg­jobban, ahol politikai kér­désekben kell dönteni. Neve­zetesen: a munkahelyi tevé­kenységnek milyenek a kö­vetelményei, adott esetben pedig a vezetés stílusát te­hetik mérlegre. Továbbá, ha bizonyos esetekben (indít­vány, tervezet) különböző le­hetőségek közt kell válasz­tani; vagy azt mérlegelni, hogy milyen a munkahelyi légkör, mennyire szocialista jellegű a munka szervezett­ségének és irányításának módja. E nnélfogva a munkahe­lyi demokrácia fontos eszköze annak, hogy biztosítsuk a dolgozók által megbízott vezetők kellő tá­mogatását és ellenőrzését s ezzel elősegítjük, hogy erő­södjön a dolgozók uralma és a hatalom népi tartalma. Cserei Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom