Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-24 / 20. szám

1978. január 24.. kedd o Február 10-én mutatja be színházunk örsi—Wolf: Princ, a civil című zenés játékát. Az előadást Lovas Edit rendezi, koreográfus Felkai Eszter. A táncpróbán: Lovas Edit, Bajka Bea, Gyurcsek Sándor, Máhr Ágnes, Kovács Lajos és Felkai Eszter Fotó: Martin Gábor Új hűtőház Orosházán Munkásgyűlés a BBV gyárában Munkaidő után - munkában cím ne tévesszen meg senkit. Arról a munkaidőről van szó, amely napokból áll össze és a ledolgozott, a munkavi­szonyban töltött évek szá­mát adja. Ötvenöt, hatvan éves kor után az illetékes szerv ennek alapján számít­ja ki a nyugdíjat s egy-két hónap elteltével rendszere­sen folyósítja, mindaddig amíg... De mi van addig? Mert szerencsére ez ma már egy­re több esztendőt jelent az életkor hosszabbodásával, a fizikád, szellemi erőnlét tar- tósabbá válásával. Magyar- országon egymillió nyolc- százezer a nyugdíjasok szá­ma. Nem ismerem ugyan azok arányát, akiket a kor, a betegség valamilyen ma­kacs fajtája ágyhoz vagy lakáshoz köt. Tapasztalatom viszont azt igazolja, hogy nagyon sokan vannak öt­venöt vagy hatvan év felett szellemi és fizikai erejük­nek, ha nem is a teljében, de a társadalom számára is hasznosítható állapotban. Kormányunk rendelkezései lehetőséget biztosítanak ar­ra, hogy munkájukat régi, vagy más munkahelyen egész éven át, vagy csak néhány hónapra korlátozot­tan folytathassák. Azt is tudjuk, hogy sokan élnek ezzel a lehetőséggel. Népgazdaságunk egyre ko­molyabb munkaerőhiánnyal küzd. Társadalmi érdek is, hogy az arra alkalmas mun­káskezek, alkotó koponyák mindegyike társadalmi jólé­tünkön munkálkodjon. A nyugdíjasok széles köre eb­be a kategóriába tartozik. Bár kétségtelen, hogy fizikai állóképességük már nem olyan, mint egy harminc­évesé, de gazdag élet- és szakmai tapasztalatuk ezt legtöbbször ellensúlyozza. Nem irigylésre méltó á nyugdíjba vonulók helyzete. Búcsúztatásukkor mindenki. őszintén mondja, hogy visz- szavárják a régi munka­helyre, hogy tanácsaikra, tapasztalataikra tovább is számítanak. A munkás hét­köznapok rohanásában azonban igen gyorsan meg­feledkeznek a szépen hang­zó ígéretekről. S jaj an­nak a nyugdíjasnak, aki ko­molyan veszi ezeket. Leg­többször keserű csalódás a bére, mert jó esetben udva­rias, elnéző mosollyal tér­nek ki munkát végezni aka­ró jelentkezése elől. Benne pedig a „feleslegessé válás” nyomasztó érzése hatalma­sodik el. Az a keserű igaz­ság, hogy a volt munkaadó vállalatok, intézmények többségükben „leírják” a nyugdíjba vonulókat. Nem irigylésre méltó a helyzetük. Azoké sem, akik valós értékükön kezelik a búcsúztatásukkor elhangzott ígéreteket. De akár így, akár úgy történik: egy új életformát kell kialakítaniuk. Legrosszabbul — még a kikosarazottaknál is rosz- szabbul — azok járnak, akik a nyugdíjas éveket úgy fog­ják fel, mint valami hatá­rozatlan idejű szabadságot, semmittevési időszakot. Ha­mis ennek az indoklása, hogy „na, végre alaposan kipihenem magam !” Ta­pasztalat igazolja, hogy ők dőlnek ki leghamarabb a sorból. Hiszen az élet állan­dó tevékenység. Ennek ka­tasztrofális lecsökkentését nem bírja elviselni az évti­zedeken át munkához szo­kott szervezet. Tehát nemcsak a társada­lomnak, hanem a nyugdíjba vonultaknak is életérdeke a hasznos munkálkodás egész­ségük, fizikai, szellemi erőn­létük arányában. Kétirányú a tennivaló is. Változtatni kell a munkahelyi felfogá­sokon : ne a szépen hangzó ígéret legyen a nyugdíjba vonulók obsitja, hanem a reális helyzet és adottságok felmérése alapján: konkrét ajánlat. Aztán, ahogyan ma sokat, egyre többet teszünk a pályakezdők munkába il­leszkedéséért, hogy átsegít­sük őket az új munkahely ismeretlenségén, a kollektí­Hangverseny a színházban Ma este 19 óra 30 perckor az Országos Filharmónia ne­gyedik bérleti hangverse­nyén, Békéscsabán, a Jókai Színházban Cser Miklós ve­zényletével halljuk a Békés­csabai Szimfonikus Zenekar műsorát. Közreműködik Kiss Gyula zongoraművész, valamint Csajbók Terézia és Némefth Aliz énekesek. Ráz- ga József karigazgató irá­nyításával három kórus : a gyulai Erkel, a békési Mun­kás és a békéscsabai Bartók vegyeskar énekel a hang­versenyen. A műsoron Haydn : Londoni szimfóniá­ja, Mozart: c-moll zongora­versenye és Esterházy mű­vei szerepelnek. A műsort Laczó Zoltán ismerteti. Tovább épül az üdülőtábor Békésen, a dánfdki üdü­lőtábor építésére 1977—78- ban összesen 16 millió forin­tot fordítanak. Az Állami If­júsági Bizottság ötmillióval, a megyei tanács hatmillióval támogatja a terv végrehajtá­sát. A költségek fennmaradó hányadát helyi erőforrások­ból és társadalmi munkákiból fedezik. Az elképzelések sze­rint még ebben az évben be­fejezik a közművesítést, a mosdóhelyiségék és a belső úthálózat megépítését; felál­lítják a faházaikat és új sá­torhelyeket létesítenek. Mindezek a munkálatok a nagyarányú programnak csak egy bizonyos részét alkotják. A VI. ötéves tervben ugyanis olyan tábor végleges kialakí­tására kerül sor, amely ezer fiatal üdülését teszi lehetővé. A szarvasi úttörők az utóbbi években számos sportversenyen, szellemi ve­télkedőn országosan is ki­emelkedő eredményt értek el. A város földrajzi fekvé­sénél fogva azonban az or­szág különböző tájaira vo­nattal, busszal utazni, hasz- szadalmas. A kispajtásokat több alkalommal kisegítette az Öntözési Kutató Intézet, mikrobusszal vitte őket a vetélkedő színhelyére. Most azonban végképp megoldó­dott a versenyzők utaztatá­sa: az ÖKI új mikrobuszt vásárolt, s a régit végképp az úttörőháznak ajándékoz­ta. A mikrobuszt ünnepélyes körülmények között adták át Laurenczy Jenő úttörő- ház-igazgaitónak. A kispaj­tások nevében Bauecker Sándor mondott köszönetét. Az ÖKI gépkocsivezetőinek Bánki Donát Szocialista Tegnap, hétfőn délután munkásgyűlésen találkoztak a Békéscsabai Baromfifeldol­gozó Vállalat orosházi gyárá­nak dolgozói. Popp József, a gyár igazgatója ismertette az elmúlt évi termelési célki­tűzések teljesítését. Megtud­hattuk a beszámolóból, hogy a tervezett 11 ezer 300 tonna baromfi helyett 15 ezer 200 tonnányit vásároltak fel, 20 helyett 24 tonnányi galambot Brigádja védnökséget vál­lalt a mikrobusz felett. Gon­doskodnak az állandó kar­bantartásról, s amíg nem lesz gépkocsivezető, hétvé­geken elviszik versenyekre, tapasztalatcserékre, kirán­dulásokra az úttörőket. Az idei influenzás megbe­tegedéseket a vírus A-l és A-2 altípus törzsei okozzák. Mi jellemzi ezeket, s milyen lefolyású a betegség? Az Or­szágos Közegészségügyi In­ès 30 helyett 40 tonnányi tol­lat vásároltak fel. A növe­kedést többek közt az is le­hetővé tette, hogy a gyár termelőberendezései jelentő­sen megváltoztak az elmúlt évben. A baromfifeldolgozó vonalat a holland Stork cég által szállított kisgépekkel korszerűsítették és az egyik feldolgozó vonal helyére ugyancsak a holland cég ál­tal szállított automata szige­telő berendezést építettek be. Egy hét alatt zajlott le az orosházi gyárban az éves karbantartási munka és en­nek során a feldolgozó pá­lya névleges kapacitását óránkénti 5200 darabról 6000 darabra növelték. Jelentősen emelkedett a gyár közvetlen dollár elszá­molású exportszállítása is. Az 1976-os 5460 tonnával szemben az elmúlt évben 7280 tonnányit szállítottak tőkés országokba és ez több tézetben az MTI munkatár­sának elmondották: — Amióta az influenza- vírust a világon először izo­lálták, azóta az a tapaszta­lat, hogy a hosszaibb-rövi- debb időközönként jelentke­ző j ármányokat egymástól el­térő altípusok, illetve az al­típusoknak is a különböző változatai okozzák. A közel­múltig nem fordult elő, hogy olyan altípus, amely koráb­ban járvány kiváltója volt, a későbbiekben visszatért vol­na. Ez a törvényszerűség azonban 1976-ban megdőlt. Az USA egyik katonai ki­képzőközpontjában tótört járvány elindítója egy bizo­nyos serfcésinfluenza-vírus volt. Erről megállapították, hogy hasonlít az 1918—19- ben világjárványt okozó A- típushoe. Az említett amerikai jár­ványból és más vizsgálati eredményekből a szakembe­rek arra következtettek, hogy az influenzavírusok ko­rábban előfordult változatai később újból feltűnhetnek, de a visszatérésükhöz hosszabb időszak, legalább egy ember- öltőnyi idő szükséges. Az idei járvány újabb meglepetésekkel szolgált. Az A-l altípus törzsét ugyanis izolálták már korábban, de nem 50—100 évvel ezelőtt, hanem 1947—1957 között, te­hát a ma élő idősebb gene­rációk életében is. ök így valószínűleg bizonyos fokig ellenállók is az A-l-gyel szemben, fogékonyak viszont mint 33 százalékos növeke­désnek felel meg. Az export bővülésnek fontos feltétele volt, hogy a legnagyobb vá­sárló, az NSZK szigorú hi­giéniai normáit betartsák. Ezért megoldották, a darabo­ló műhely teremhűtését és gépesítették több, eddig kéz­zel végzett műveletet. Az idei évben is nagy fel­adatok állnak az orosházi gyár kollektívája előtt. Ügy kell növelniük a termelést, hogy közben a minőség is ja­vuljon. A már kivívott piaci pozíciókat csak egyre jobb és fegyelmezettebb munká­val lehet megtartani. Javíta­ni fogja a minőséget az új hűtőház felépülése. Ennél si­került a világon legkorsze­rűbbnek számító technikát, az úgynevezett karton-fa- gyasztásos eljárást megsze­rezni. A mintegy 44 millió forintos munka még ebben az évben megkezdődik. azok, akik még nem „talál­kozhattak” vele, tehát az 1957 után születettek. Ezzel magyarázható, hogy az A-l következtében elsősorban a fiatalabbak betegszenek meg. Az idei megbetegedések másik sajátos vonása, hogy egyidejűleg ókoz influenzát két altípus törzse, az A-l mellett az A-2 is. Az A-l Ázsiában és Kelet-Európábán jelentkezik, az A-2 következ­tében viszont nagyobb jár­vány eddig az USA 10 álla­mában, Kanadában és kisebb mértékben Svájcban alakult tó. Hazánkban mindkét tör­zset izolálták. Az idei megbetegedések, függetlenül attól, hogy me­lyik törzs a kiváltója, általá­ban viszonylag enyhe lefo­lyásúnk, többnyire csak láz­zal és végtagfájdalmakka! járnak. Az eddigi tapasztala­tok szerint a járvány a ki­sebb közösségekben is lezaj­lik tíz nap alatt, az egyedi­leg megbetegedettek pedig általában 3-4 nap alatt meg­gyógyulnak. Arra kell töre­kedni, hogy lehetőleg meg­előzzük az influenza tovább­terjedését. Ezért ne keres­sünk szükségtelenül nagyobb létszámú együttlétet, gyakran szellőztessünk és az időjá­rásnak megfelelően öltözköd­jünk. Fontos a helyes táp­lálkozás is, mert így fokoz­hatjuk a szervezet ellenálló képességét. Lehetőleg ne lá­togassuk a betegeket se ott­honukban, se a kórházban, mert nekik nagyobb veszélyt jelent az influenza. vába illeszkedés első nehéz­ségein, ugyanúgy szükség lenne a nyugdíjból vissza­tértekkel való megkülönböz­tetett törődésre. Számukra új helyzet az, amelybe visszakerülnek : hivátali és emberi státuszuk változott meg. Ennek felismerése és felismertetése nem kis tü­relmet, megértést igényel. Különben a sértődött, a ke­serű emberek számát gya­rapítjuk, nemzedéki ellenté­teket csiholunk. De változtatni kell a nyugdíjasok körében élő fel­fogáson is. Nekik is tudo­másul kell venni — ha ez nem is megy könnyen — a megváltozott helyzetet. A vezető a régi munkahelyén ne akarjon tovább vezetni, legfeljebb csak sértődésekre okot nem szolgáltató taná­csokat adjon gazdag életta­pasztalata alapján. S ha nem fogadják meg tanácsát, nem biztos, hogy az új ve­zetőben van a hiba, hiszen a körülmények mindig vál­toznak: gyakran nem helyes ma az a lépés, amely teg­nap még eredményes’ volt. A munkás, a beosztott dol­gozó nyugdíjason se becsül­je le a fiatalok újat és mást akarását, hanem ehhez tegye hozzá szerényen a maga tapasztalatát. A dön­tés pedig maradjon immár a fiatalabb generáció joga és felelőssége. Hiszen a dön­téshozatalra nem most, már tegnap megérték. Van aztán — nagyon sok esetben ez áll fenn —, hogy a körülmények nem teszik lehetővé a rendszeres mun­kavállalást sem a régi, sem más munkahelyen. Mozog­ni, a társadalom sodrában élni nyugdíjas korban már különösen életfeltétel. Mi­hez lehet kezdeni ilyen esetben? Nemrégen beszéltem egy régi ismerősömmel, aki má,r évek óta nyugdíjban van, és akiről tudtam, hogy nincs semmiféle rendszeres „hi­vatalos” elfoglaltsága. Ér­deklődtem tőle, hogy mit csinál? Sorolni kezdte azon­nal : „A szakszervezet ezzel és ezzel bízott meg. Nem is gondolnád, hogy mennyi szaladgálni való van ezzel. Tudod, benn vagyok a nép­front egyik bizottságában is. De ne hidd, hogy ez csak olyan tisztelet-funkció, amely abból áll, hogy csak az üléseken kell megjelenni és a szót szaporítani. Ah, dehogy! Most például vagy harminc emberrel kell be­szélgetnem — s mondta is, hogy miről — a legközeleb­bi ülésig. S alig van mind­erre két hetem. Aztán meg­kértek, hogy egy elképzelés­hez mondjak véleményt. Ezt sem lehet a hosszú éj­szakákon csak úgy kigon­dolni. Végig kell járnom az utcákat, szemrevételezni sok mindent. Felelőtlenül csak nem beszélhetek majd az értekezleten?” — És felso­rolt ezeken kívül még vagy három konkrét, munkával járó megbízatást. Olyat, amelyet megítélésem sze­rint csakis ő, vagy a hozzá hasonló „kötetlen munka­idővél rendelkezők” képesek lelkiismeretesen elvégezni. Nem is titkoltam, hogy nagy meglepetés volt szá­momra ez a dús program. És ebben még nem is sze­repelt az unokákra fordított idő, a napi bevásárlás egy része, a kertben végzett fi­zikai munka. Tréfásan megkérdeztem tőle: nem dolgozol te többet, mióta nyugdíjas vagy? la végletesnek is tű­nik ez az eset, még­I is tipikus példa arra, hogy a nyugdíjhatáron túl, önmagunkat megtalálva, folytatni a tartalmas életet csakis a nagyobb közösség számára hasznos tevékeny­ségi formák között lehet. Ügy vélem, hogy tömeg­szervezeteink mindegyike, a Hazafias Népfront pedig különösen, sokat tehet a nyugdíjasok érdekében úgy, hogy hasznot húzhasson eb­ből a társadalom, s maguk a nyugdíjasok is. Enyedi G. Sándor Mikrobusz! kaptak a szarvasi úttörők Az A-1 és A-2 vírus okozza az idei ioflueozát Enyhe lefolyású a betegség Kép a vésztői könyvtárból

Next

/
Oldalképek
Tartalom