Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-07 / 287. szám

1977. december 7., szerda o Vasárnap délelőtt nyílt meg Békésen, a múzeumban a fü­zesgyarmati születésű, Budapesten élő festőművész, Szitás Erzsébet kiállítása. Képünk a megnyitón készült: a kiállító tárlatának vendégei körében Fotó: Veress Erzsébet A szennyezett vízzel is gazdálkodni kell Eredmények és gondok a környezetvédelemben Cél és eszköz A Körösök vidékén is ro­hamosan romlik a természe­tes vizek minősége — álla­pította meg Öbert Ferenc, a KÖVIZIG környezetvéde­lemmel foglalkozó munka­társa azon a tudományos ta­nácskozáson, amit a Hazafi­as Népfront megyei és i Folyóiratok | nélkül ■ Nem tudom, hány ér- • ■ telmiségi élhet egy 3509 j J lelkes faluban, de leg- ■ ■ alább úgy 40 biztosan. • i Hiszen ott az iskola, óvó- : ■ da, van orvos, gyógysze- ■ • rész és nem utolsósor- • • ban a mezőgazdasági : ; felső képzettségűek. Ak- : • kor kezdtem el számol- : ; gatni, amikor a körös- : ; tárcsái postán kezembe : S került az újságok, folyó- : ! iratok havi összesítője. : : Először az Élet és Iroda- : ; lom 3 példánya szúrt : i szemet, aztán az egy da- : ; rab kortárs és Üj írás. : ; Hogy Kritika és Nagyvi- j ; lág nem jár senkinek, az : ! már nem is meglepő ezek j E után. De az igen, hogy az : : egyetlen árva Kortárs és : i Üj írás is egy nyugdíjas : : postásé, s hogy vannak a j ! községben olyan pedagó- ! : gusok is, akik egyetlen I : napilapra sem fizetnek : • elő. : Az biztos, hogy a : j könyvtárnak minden fo- : | lyóirat jár, és ott bárki : E elolvashatja, talán még : | az iskolában is akad be- : S lói ük egy példány. De az i • otthonokban? Egyetlen ! • értelmiségi családéban : S sem? Persze nem min- : j denki irodalmi-művésze- j • ti beállítottságú, de a • : Valóság sem hiányzik j : senkinek? Az olvasás, a ■ • tájékozódás, az értesült- • ! ség — életforma, amit • £ nem lehet csak könyv- : : tárba járással pótolni, : • mert akkor ott ülhetne i • valaki egész nap. És hol • • vannak a napilapok? • ; Amiből legalább egy- : : kettő nélkül elképzelhe- [ ; tetlen az élet. < V. M. i szarvasi bizottsága, valamint a Haltenyésztési Kutatóinté­zet tegnap rendezett Szarvason. Ennek az az oka — fejtegette tovább az előadó —, hogy megyénk te­rületének mintegy kéthar­mada az árterületek szintje alatt fekszik, és — minthogy a szennyeződés nem távdzik belőlük egyhamar — e duz­zasztott, tó jellegű vizek minden ipari, mezőgazdasá­gi vagy egyéb szennyezésre roppant érzékenyek. A vizek szennyeződése — amit döntő mértékben föld­jeink túlzott trágyázása okoz — különösen nagy ve­széllyel jár megyénk északi részein. Itt vizet nyerni csak a folyókból tudunk, ezért például mindhárom Köröst a lehető leggondosabban óvni, védeni kell. Másutt viszont, mint például Békéscsabán vagy Gyulán, az emelkedő talajvízszint okoz sokféle, növekvő gondot. A feladat nem csupán az, hogy a szennyvizet minél gyorsabban elvezessük — hangsúlyozták a továbbiak­ban a szakemberek —, ha­nem az, hogy ésszerűen és szakszerűen vezessük el, ma­gyarán : gazdálkodjunk vele. Erre van már bevált, jó pél­da szűkebb pátriánkban is: a Gyulán létesített szenny­víztisztító nyárfás terület a város szennyvízproblémáját már évek óta megoldja, és sikeresnek mondható a szarvasi kezdeményezés is. Ennek lényege — mint dr. Oláh János, a HAKI igazga­tóhelyettese elmondotta — az, hogy a vízbe került fö­lösleges tápanyagok a halak eledeléül szolgálnak. Ehhez hasonló, de fejlet­tebb, kiérleltebb rendszert ismertetett a továbbiakban Csávás Imre, ugyancsak a szarvasi kutatóintézet mun­katársa. A Fonyódon megva­lósított, úgynevezett szenny­vízoxidációs halastórendszer tízmilliós költséggel épült, és mintegy 800 ezer köbméter szennyezett vizet képes na­ponta „feldolgozni”. Üzemel­tetése is kifizetődő, mint­hogy a ráfordítás 80 száza­léka a kihalászott halból visszatérül. Végezetül a szennyvíztisztítás és -gazdál­kodás további hatásos módo­zatairól szóltak a tanácsko­zás résztvevői. E megoldá­sok egy része meglehetősen sok pénzt kíván, ám olyan rendszerek is vannak, ame­lyekhez csupán terület szük­séges, de a ráfordítás vi­szonylag csekély. Tegnap, kedden délután a környezetvédelmi határoza­tok eddigi tapasztalatait vi­tatta meg Gyula város Ta­nácsának Végrehajtó Bizott­sága. A városi-járási Népi El­lenőrzési Bizottság ugyanis vizsgálatot tartott annak megállapítására, hogy Gyu­la város területén és az üdü­lőkörnyezeteken hogyan sze­reztek érvényt a vizek, a le­vegő tisztaságának, a telepü­lési környezet védelméről szó­ló jogszabályoknak. A népi el­lenőrök az utóbbi két év ta­pasztalatait vizsgálták. A be­számoló megállapította, hogy a városban már a jogszabá­lyok megjelenése előtt is nagy gondot fordítottak a környezetvédelemre. Korsze­rű szennyvízelvezető telepet építettek, egyre több parkot és zöldterületet létesítettek, nőtt az erdővel beültetett te­rület stb. A kétségtelenül meglevő eredmények mellett azonban jócskán akadnak még meg­oldásra váró gondok. Sok szennyvíz kerül még a vá­roson átvezető Élővíz-csator­nába. Bár pontos felmérés nincs, becslések szerint en­nek mennyisége évente eléri Tegnap, december 6-án négytagú íróküldöttség érke­zett a jugoszláviai Zrenja- ninból Békéscsabára. A két testvérváros rendszeres kul­turális találkozóinak kereté­ben ezúttal Milorad Grujic költő, Radivoj Sajtinac köl­tő, Szűcs Imre költő és mű­fordító, valamint Radojica Tomasevic, a zrenjanini vá­rosi könyvtár igazgatója ér­kezett a megyeszékhelyre. Az íróvendégek december 7-én este ű órakor a békés­A lengyelországi Wroclaw- ból az elmúlt napokban hét­tagú küldöttség járt Oroshá­zán az ifjúsági ház vendége­ként, hogy ismerkedjenek az itteni ifjúsági klubok életé­vel és a várossal, valamint baráti kapcsolatot alakítsa­nak ki a wroclawi Klub Mlodzierzy Pracujacej ZSMP „Piwnica Swidnica” és az orosházi ifjúsági ház fiatal­jai között. Azt tervezik, hogy a baráti kapcsolatok kiépíté­sével még jobban megismer­tethetik a fiatalokat a két országban eddig elért ered­ményekről, a szocializmus építéséről. Ezért segítik az if­júsági turizmust, megismer­tetik egymást kulturális ered­ményeikkel, tájékoztatják egymást az ifjúsági klubok munkájáról. Ugyancsak ezt a célt, a jobb megismerést, a magyar—lengyel barátság el­mélyítését szolgálja a ma­gyar hét megrendezése Wroclawban, illetve a len­gyel hét Orosházán. Ennek az 52 ezer köbmétert. Igaz, az országban itt épült meg elő­ször kísérleti jelleggel egy szennyvízelöntöző telep, de sajnos jut a szennyevízből még a téglagyári agyaggöd­rökbe, illetve a Wesselényi tóba. Ez a gyakorlat ellenté­tes a jogszabályokkal. Nem megoldott a József Attila TBC-szanatórium szennyvíz- elvezetése sem, amely jelen­leg tisztítás nélkül a Fekete- Körösbe ömlik. A vasipari és a fa- és fémbútoripari szövetkezet még nem tért át a gázfűtésre, s emiatt je­lentős mennyiségű szénmo- noxiddal szennyezi a levegőt, amiért igaz bírságot fizetnek. Mindezek megszüntetésére a tanács mellett működő vá­rosfejlesztési bizottság hatá­rozatokat hozott. A Népi Ellenőrzési Bizott­ság átfogó jelentése rögzítet­te az eredményeket és fel­tárta azokat a gondokat, amelyeknek megoldása sür­gős intézkedést kíván. Az anyaggal kapcsolatban több határozati javaslatot nyúj­tott be a NEB felhívás és javaslat jelleggel a végrehaj­tó bizottságnak. Az ülés bejelentésekkel ért véget. csabai vasutas klubkönyv­tárban találkoznak olvasóik­kal. A műsorban fellép a Jókai Színház két művésze: Áts Gyula és Maday Emőke. Másnap, csütörtökön délelőtt 11 órakor fogadja a vendé­geket Fekete Jánosné, Bé­késcsaba város Tanácsának elnökhelyettese, majd a dél­utáni órákban író-olvasó ta­lálkozón vesznek részt Bat- tonyán. A zrenjanini vendé­gek december 9-én utaznak haza Békéscsabáról. keretében kiállításokat ren­deznek és művészeti csopor­tokat, alkotó, öntevékeny csoportokat küldenek a ren­dezvényekre. A lengyel vendégek, Jan Chaladaja, a Piwnica Swid­nica ifjúsági klub igazgató­ja, valamint Krzysztof Ku- charski, Wanda Ziembicka, Ryszard Nawrat, Franek Grzeskow, Waldemar Swi- derski és Andrzej Bulat fel­keresték az Orosházi Üveg­gyárat, az AKG-t, a barom­fifeldolgozó orosházi gyárát és az Üj Élet Termelőszövet­kezetet. De részt vettek több klubfoglalkozáson is az ifjú­sági házban, valamint az AKG klubjában. A látogatást az orosháziak tavasszal viszonozzák a wroclawi magyar hét kereté­ben, amikor a Fiatal Oros­házi Festők állítják ki mun­káikat, valamint az orosházi úttörőzenekar vendégszere­pei majd. —fb— O z egyén életében is fontos, egy ország gazdálkodásában pe­dig döntő lehet, hogy össze ne keverjük a célokat az eszközökkel. Szabadjon ezt egyetlen példiasorral illuszt­rálni. Az ország előrehaladásá­ban nagyon fontos kérdés a munkaerőgazdálkodás. En­nek intézése, a személyzetis tevékenység, ma már szak­ma. Megbecsült szakma, de mindenképpen csak eszköz ia cél elérésének szolgálatá­ban. Minálunk azonban bi­zonyos területeken mintha összekeveredne a kettő. A szakemberek például kalkulációkat dolgoznak ki arról, hogyan tudnánk job­ban hasznosítani |a rendel­kezésre álló munkaidőala­pot. Vizsgálataik során úgy találják, hogy a mezőgazda­ságban még mindig van fe­lesleges munkaerő, tehát irányszámokat adnak ki az átcsoportosításra. A mező- gazdasági üzemekben dolgo­zó személyzetisek, ha telje­síteni akarják ezeket az irányszámokat, furcsa hely­zetbe hozzák a vezetőket. A növénytermelésben és az ál­lattenyésztésben ugyanis be­szerezhető gépek segítségé­vel valóban képes kevesebb ember is elérni ugyanazt az eredményt. A gyümölcsül­tetvényeken, szőlőföldeken és kertészeti táblákon azon­ban más a helyzet. Ott több emberre van szükség. Ha te­hát a létszám csökken, ak­kor az üzem vezetője kény­telen lesz abbahagyni a ker­tészkedést, lemondani a sző­lő- vagy gyümölcstelepítés­ről. Vagyis az eszköz a ter­melési szerkezet torzítását eredményezi, gátolja a cél elérését. A kétoldalúság még in­kább tetten érhető a szak­munkásképzésben. Frázisnak számít ma már az a meg­állapítás, hogy a mezőgaz­daságban kevés a szakmun­kás. Mit tesz hát a személy­zetis? Arra igyekszik befo­lyásolni a vezetőket, hogy képezzék szakmunkássá a dolgozókat, illetve igyekez­zenek végzett szakmunká­sok felvételével javítani az arányszámokat. Mit mutat ezzel szemben iaz élet? Egy gyakorlott, a termelés min­den ágában többé-kevésbé járatos parasztember nem szakmunkás, még csak nem is betanított munkás. Am ahova állítják, ott meglepő gyorsan elsajátítja az adott munka végzéséhez szükséges fogásokat, ismereteket. Ha meg tudják, győzni az üzem érdekeiről, vagy anyagi ér­deke kívánja úgy, akkor hajlandó más megbízatást vállalni — mondjuk beállni egy új üzemrészbe — és ott is elsajátítja a fogásokat. Mi a jellemző ezzel szem­ben a szakmunkásokra?Két­ségtelen, hogy a betanított munkásnál jobban ismerik szakterületüket, de ahhoz görcsösen ragaszkodnak. Egy vizsgázott baromfitenyésztő szakmunkás például hallani se akar arról, hogy mond­juk átmenjen a most épült nyúlfarmrla, főképpen, hogy közli, hogy december 6-án 5 óra 23 perckor a Rákosren­dező állomás bejárati jelző­jénél álló tehervonatba kö­rülbelül 28 kilométer/óra se­bességgel beleütközött a Vác —Veresegyház—Budapest Nyugati pályaudvar között közlekedő személyvonat. Az ütközés következtében a sze­mélyvonat 15 utasa és a moz­dony vezetője megsérült. A sérülteket, Demény Mihályné mezőhegyesi, Balázs Ferenc várhartyáni, Balogh László erdőkertesi, Szűcs Vincéné őrbattyáni, Ábrahám Mi­hályné őrbattyáni, Dankó István nyírhodászi, Csordás Antal veresegyházi, Szedla- csek Lászlóné veresegyházi, Papp László budapesti, Kó- ródi László váchartyáni, Laczkovszki József erdőker­tesi, Lukács János veresegy­házi, Tóth László váchartyá­ni, K-mcz János vácdukai, tanult szakmájától még tá­volabb eső megbízatást vál­laljon. Már a kérést is sér­tésnek tekinti. (Tisztelet a kivételnek.) Az állami gaz­dasági dolgozók soraiban ma 30 százalékos arányt képvi­selnek a szakmunkások. A divatos megítélés szerint ez kevés, de a vezetők már kezdik úgy érezni, hogy sok. Túl nagy a megmerevedett létszám. Jobban örülnének annak, ha „magas szinten betanított” munkásaik len­nének, és ezekre jobban szá­míthatnának a változások követésében. Csakhogy ak­kor nem teljesítenék a szakmunkásképzésre vonat­kozó „elvárásokat”. Tehát az eszköz megint a cél elé to­lakszik. Kicsit több magyarázatot igényel, de riasztó is tud lenni a falun telepített ipa­ri üzemek példája. Ezek a rendszerint kicsike üzemek általában úgy születtek, hogy felmérés készült és az kimu­tatta, hogy az adott terüle­ten „pangó munkaerő” ta­lálható. Családtagok, asszo­nyok stb., akikre csak szü­retkor, almaszedéskor vian szükség, egyébként tétlenül ülnek odahaza. A munkaerő- hiánnyal küszködő iparágak örömmel fogadták a hírt, és apró részlegeket létesítettek a felmérés által „fehér folt­nak” kimutatott települése­ken. Azután jön a szüret vagy az almaszedés. (A példa tet­szés szerint választható.) Ki­derül, hogy nincs aki elvé­gezze. Óriási futkosás kez­dődik, miniszterek tárgyal­nak, és a végén esetleg Bu­dapestről jönnek mérnök­hallgatók, hogy szedjék ie az almát. Persze jó, ha a mérnökhallgatók megismer­kednek az almaszedéssel, de közreműködésükhöz autó­busz kell, szállás kell, zuha­nyozó, étkező és pedagógiai érzékű mezőgazdasági dol­gozó, aki betanítja őket. Mi­közben az asszonyok — az adott faluban lakó, mezőgaz­daságban járatos asszonyok — fáradhatatlanul állítják elő a helyi kisüzemben, rész­legben azokat a termékeket, amelyeket nem bizonyos, hogy könnyű lesz majd el­adni. Ha ez az üzem két hétre leáll, és az asszonyok jó pénzért elmennek almát szedni, akkor ezzel nemcsak az almatermesztő gazdaság nyer, de az ország is. Ám ez a leállás Magyarországon ma jogilag szinte megoldha­tatlan. Még akkor is, ha a mezőgazdasági üzem és a helyi ipari üzem vezetői meg tudnának egyezni egy­mással. Az eszköz szinte le­hetetlenné teszi a cél rugal­mas szolgálatát. n gy van ez most, dur­vábban vagy fino­mabban ; könnyebben vagy nehezebben kimutatha­tóan — de egyáltalán nem bizonyos, hogy törvénysze­rűen. Meggyőződésem, hogy rendelkezünk mindazokkal a lehetőségekkel, amelyek ré­vén a dolgokat helyükre le­hetne tenni. Balogh Gábor tiszaeszlári és Garamvölgyi Mihály nagy­marosi lakosokat kórházba szállították. A vonatforgalom egy vágányra korlátozódott és emiatt a reggeli munkás­vonatok késésekkel közleked­tek. A baleset okát a rend­őrség a vasúti szakértők be­vonásával vizsgálja. * * * A rákosrendezői állomás bejárati jelzőjénél kedden reggel bekövetkezett baleset 16 sérültje közül 12 elsőse­gélynyújtás után elhagyta a kórházat. A bokatörést szen­vedett Papp Lászlót tovább­ra is kórházban ápolják. Tóth László, Koncz János és Ba­logh Gábor — akik agyráz­kódást szenvedtek — megfi­gyelés céljából a hét végéig kórházban maradnak. A vizsgálat eddigi megál­lapítása szerint a balesetet személyi mulasztás okozta. (MTI) Zrenjanini irévendégek Békéscsabán Lengyel vendégek Orosházán Jan Chaladaja, a küldöttség vezetője átveszi Gonda Gézától, az ifjúsági ház igazgatójától az Orosháza története című könyvet Fotó: Szűcs László Földeáki Béla Álló szerelvénybe ütközött a személyvonat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom