Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-07 / 287. szám

o

1977. december 7., szerda

Felejthetetlen napok a Szovjetunióban

Lenin élt, Lenin él, Lenin élni log O

Közhely, mégsem árt megismételni, hogy milyen barátságosak, segítőkészek és türelmesek a szovjet emberek. Két magyarázatát is

adhatjuk ennek. Egyik: a

szláv emberekre jellemző jószívűség, a mások iránt érzett őszinte barátság és szeretet. A másik, s ez talán a lényegesebb: az ügyük igazába vetett tántoríthatatlan bizalom és az ezzel párosuló tettvágy.

Érzékeltetésére egy személyes élmény. Autóbuszon utaztam. Mögöttem egy középkorú szovjet asszony ült. Bár nem először jártam Moszkvában (csoda-e, ahol öt év alatt új sugárutak, utcák, Békéscsabánál nagyobb lakótelepek nőnek ki a földből), hirtelenjében nem tudtam: hol a következő metróállomás. A szovjet asszony sietett segítségemre, amikor erről érdeklődtem. Beszédbe elegyedtünk. Elmondtam, Magyarországról jöttünk 360-an, délelőtt küldöttségünk megkoszorúzta a Lenin Mauzóleumot, és hogy megnéztük a szocialista forradalom vezérét, Lenint.

A Kreml legnevezetesebbje, a Szpasszkij torony, a híres órával és csúcsán az óriás ötágú rubincsillaggal

— Nagyon szépen megköszönöm — mondotta, hogy ilyen messziről eljöttek Lenint látni. — Holott mi tartozunk nagy-nagy köszönettel azért, hogy a jubileumon megyénket és hazánkat képviselve ott lehettünk... A szovjet asszony mintha csak önmagának mondta volna, megszólalt: Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog.

Hasonló személyes élménye mindenkinek volt, hiszen a rövidke három nap alatt nagyon sok helyütt megfordultunk. Moszkvában, a népgazdasági kiállításon, a Kreml szavakkal le nem írható ezernyi látványt, történelmet idéző területén.

A legmélyebb benyomást mégis november 12-nek délelőtti e tette ránk, amikor néma csöndben elvonultunk az Ismeretlen Katona sírja előtt, ahol az örök láng, a Nagy Honvédő Háború hőseinek tiszteleg az elvonuló tízezrekkel együtt. A Lenin Mauzóleum falán elhelyezett koszorúnk pedig hálánkat fejezte ki annak az embernek, aki a legtöbbet tette az elnyomott emberiségért, értünk is. Kettesével, néma

Ismerkedés a Kreml nevezetességeivel

A szerző felvételei

csendben vonultunk a mauzóleumban, láttuk megpihenve, mégis örökre élve szívünkben és emlékezetünkben. Jobb keze ökölbe merevedett, bal keze elpihenten nyugszik. Az ember, kinek elszorul a torka, azt várja, hogy megszólal a következő pillanatban.

önkéntelenül is Majakovszkij Beszélgetés Lenin elvtárssal című költeményének halhatatlan sorai jutottak az eszembe:

Jelen és múlt, avagy hagyománytisztelet? Mindkettő! A Kulinyin sugárúton a korszerű 23 emeletes lakóház tövében szerényen húzódik meg a XVII. században épült oszlopos Simeon sok kupolás pravoszláv kistemplom

... Száját harsány szó feszíti [szét,

bajusza mereven fölfelé néz, homloka ráncában az

[emberiség, hatalmas homlok, hatalmas [ész.

Egész életre szóló, felejthetetlen élmény látni őt.

Röpül az idő, s lassan ismét elérkeztek, most már azonban a végső búcsú órái. Búcsúesténken ismét láthattuk és köszönthettük kedves szovjet barátunkat, Afonyin altábornagyot, aki jelenlétével újból megtisztelt bennünket. Kölcsönös pohárköszöntők hangzottak el, amelyek a magyar—szovjet barátság érzését, egymás tiszteletét fejezték ki. Küldöttségünk szerény ajándékai Leningrádban és Moszkvában is itt-tartózkodásunk jelképei. Igen, jelképei, hiszen a Szovjet—Magyar Baráti Társaság leningrádi szervezetének átadott batto- nyai Felszabadulási Emlékmű kovácsolt, kicsinyített mása az elsőként felszabadult magyarországi megye emléke. Ügyszintén azok a „Battonya” felirattal szőtt és az emlékművet ábrázoló kis faliszőnyegek, amelyeket a Csaba Szőnyegszövő batto- nyai üzemének lányai és asszonyai készítettek a Nagy Október 60. jubileumát ünneplő szovjet embereknek, közte személyes jó barátunknak, Afonyin altábor- nagynák.

Magyar és szovjet dalokat játszott a zenekar, s a tágas étteremben egymással összefonódva táncoltak a szovjet és a magyar emberek. Búcsúztunk egymástól, tíz nap ezernyi emlékével a szívünkben, ajkunkon pedig az ígérettel:

Doszvidanyija Leningrád! Doszvidanyija Moszkva! Viszontlátásra Leningrád! Viszontlátásra Moszkva!

Podina Péter (Vége)

Miért kifogásolható a minőség?

Napjainkban egyre több szó esik az áruk minőségéről. A vállalatok, az ipari szövetkezetek érzékenyen reagálnak azokra a kifogásokra, amelyek termékeiket érintik. De vajon mindent megtesznek, hogy minőségi árut állítsanak elő? Többek között erre keresett választ a közelmúltban a békéscsabai Népi Ellenőrzési Bizottság a mező herényi textilipari, a békéscsabai bútoripari és a Körösvidéki Cipész Szövetkezetben.

Tagadhatja tlan, hogy a nagyipari termelésben a minőségi munkát nem lehet csupán fogadkozásokra, jóindulatú elhatározásokra alapítani. Bonyolult, összetett kérdés, mint maga a munkafegyelem és sok vonatkozásban össze is függ azzal. Jó szervezettséget és rendszeres ellenőrzést igényel. Elsősorban azonban olyan előírást, amely félreérthetetlenül leszögezi, mik a minőségi követelmények. Szembeötlő, hogy a három vizsgált szövetkezet közül csak az egyik rendelkezik átfogó minőségszabályozási tervvel. A másik kettő a minőség szabályozásával kapcsolatos fogalmakat sem tisztázta kellőképpen. Éppen ezért a termékek előállítása során sok a bizonytalanság. És ez nem is csoda. Hiszen éppen azok (az irányjelzők hiányoznak, amelyek a termelésben útmutatóként szolgálnak. A késztermék

már befejezett tény. Az utólagos javításokat néha el se lehet végezni, vagy ha igen, az újabb költséget jelent. Éppen ezért elgondolkoztató a népi ellenőrök megállapítása, hogy noha a másik két szövetkezet is törekszik a

minőségre, de az nem tekinthető szervezett és folyamatos tevékenységnek.

A bútoripari szövetkezet a múlt évben fogadta el a minőségszabályozási intézkedési tervet. Meghatározta azokat a célokat és feladatokat, amelyek megvalósítása a termékek minőségi színvonalának emelését eredményezik. A cipész szövetkezet a minőségszabályozási tervet ebben az évben készíti .el: A textilipari szövetkezet 1975-ben és 76-ban vezetőségi ülésen foglalkozott a minőség javításával. Le is szögezték: „A termékek minőségére nagyon kell vigyázni, mind a dolgozóknak, mind a műszakiaknak.” Ez az elhatározás — mivel nem tartalmazza a konkrét feladatokat — annyira általános, hogy aligha hoz eredményt.

Az ellenőrzés szervezeti és személyi feltételei eltérőek a vizsgált szövetkezetekben. Ez nemcsak a termékek: és a termelés jellegének eltéréséből, hanem az ellenőrzéssel szemben támasztott követelmények különbözőségéből is adódik. Elgondolkoztató, hogy csak a bútoripari szövetkezet szervezeti és működési szabályzata tartalmaz a minőség ellenőrzésére vonatkozó előírásokat. A másik két szövetkezetben a közvetlen irányításban dolgozók munkaköri leírásai vonatkoznak az ellenőrzéssel kapcsolatos tennivalókra. Ám ezek is csak nagy általánosságban rögzítik a feladatokat. A gyártási folyamatban mindhárom szövetkezetnél a minőség ellenőrzése során csak a mintadarab minőségét ellenőrzik. A végterméket azonban darabonként átvizsgálják. Jellemző, hogy a minőségi ellenőrzés során tett megállapításokat csak szóban közük. Jegyzőkönyvet csak akkor készítenek, ha a reklamáció az anyag minőségével, áll kapcsolatban. A minőségi bizonylat és a lemi- nősítés okait rögzítő nyomtatványt a bútoripari szövetkezetnél a termékekhez mellékelik. Minőség tanúsítását a másik két szövetkezetben is végzik. A minősítő jegyen azonban nem tüntetik föl a leosztályozás okát.

Mindennek ellenére az utóbbi években a három szövetkezetben jelentősen javult a termékek minősége. Kevesebb a kifogás is. A jobb minőség kedvezően hatott az exportra. Az eredmény elsősorban a beruházásokkal, a munkakörülményekkel és a korszerű technikai eszközök alkalmazásával magyarázható. Szembetűnő viszont, hogy a minőség javítását célzó bér- és anyagi ösztönzési rendszer csupán egy-egy munkaterületre, munkaműveletre, egy- egy termékre vonatkozik. A teljes termelést átfogó minőségjavító ösztönzőrendszer még nem alakult ki. Ezen a téren is lépni kellene.

(Serédi)

Döntött

a Legfelsőbb Bíróság

LELTÁRHIÁNYT NEM TÉRIT A BIZTOSÍTÓ

Egy szövetkezet üzletébe betörtek. A tettest gyorsan elfogták, és a lopott árut megtalálták nála. Ezután a boltban leltároztak és — a betörőtől visszakerült cikkek figyelembevételével is — hiányt találtak. A vezetőt ennek megtérítésére kötelezték. Az illetőt — panaszára — a vállalat munkaügyi döntőbizottság a visszafizetési kötelezettség alól mentesítette.

Ilyen előzmények után a szövetkezet a leltárhiány összegének megtérítését az Állami Biztosító megyei igazgatóságától kérte, amely- lyel kötött vagyonbiztosítás szerint az intézet kötelezettséget vállalt betöréses lopásból származó kár megfizetésére. A biztosító azonban nem látta bizonyítottnak, hogy a hiány a betörés következménye volna, ezért a szövetkezet igényét elutasította, mire az pert indított ellene.

— Tíz évvel ezelőtt a maihoz hasonló izgalommal készültünk otthonunk megnyitására. Bizony hosszú idő kellett ahhoz, hogy bizonyítsuk, a mai öregek napközi otthona nem ugyanaz, mint a régi világ úgynevezett sze- retetháza. A környék lakói árgus szemekkel figyelték, hogyan tevékenykedünk és hosszú éveknek kellett eltelni ahhoz, hogy megértsék, ránk bízhatják idős szüleiket. Az ide járó idős emberek az eltelt egy évtized alatt érezhették a nagy közösség, a társadalom féltő gondoskodását, és köszönetét mondunk a Munkácsy Termelő- szövetkezetnek, a vízügyi igazgatóságnak, a kötőipari vállalatnak, a Fa-, Fém-, Bútoripari Szövetkezetnek, az ott dolgozó szocialista brigádoknak, akik rendszeresen patronálják az otthonunkat — mondta köszöntőjében Kurta József né a minap GyuKeresetében azzal érvelt: lehetséges, hogy a betörő több árut vitt el, mint amennyit elfogatásakor nála találtak. Ezenkívül a bolt a feltörés után nyitva maradt, tehát az is lehetséges, hogy mások vittek el onnan árut. Az üzletvezetőnek korábban soha nem volt áruhiánya.

Végső fokon az ügyben a Legfelsőbb Bíróság a szövetkezet keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a betörésből származó kár a lopott áru visszaadásával megtérült, az ezt meghaladó kár leltárhiánynak minősül, mert nincs bizonyíték arra, hogy a betörés következménye volna, önmagában a hiány nem alkalmas a biztosító kártérítési kötelezettségének megállapítására. Ilyen esetben a biztosítottnak kell bizonyítania, hogy a hiány betörés folytán keletkezett.

Ián azon az ünnepségen, amelyet abból az alkalomból rendeztek, hogy tíz évvel ezelőtt nyílt meg az 1-es számú öregek napközi otthona.

Az eliramlott évtized alatt hat hasonló otthon létesült a városban és ezekben 220 idős ember talált békés, nyugodt otthonra. Szükség is volt ezekre az otthonokra, mert a városban a 60 éven felüliek száma már 20 százalék felé emelkedett, az egyedül élők száma pedig kétezerre tehető — mondotta egyebek között Dér Lajos tanácselnökhelyettes. Arról is szólt, hogy az alapvető feltételek biztosítása után most már a fő cél az itt folyó ellátás minőségének javítása. A városi tanács évente egymillió forintot fordít az épületek karbantartására és az étkeztetésre. Amikor szükséges, külön összeget biztosít egy-egy otthon felújítására, tatarozására.

Az ünnepség közös ebéddel fejeződött be.

fl Szputnyik írja

A Szputnyik most megjelenő decemberi száma idézi az év nagyobb eseményeit, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának ünnepségeit, valamint tájékoztatást közöl az új szovjet alkotmányról.

A szovjetek I. össz-szövet- ségi kongresszusa, amely 1922. december 30-án Moszkvában ülésezett, határozatot hozott a sok nemzetiségű szocialista állam — a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége — életrehívásáról. Az egyenjogú köztársaságok szövetségeként létrejövő állam megalakítása Lenin nevéhez fűződik. A szövetség kezdetben négy köztársaságot egyesített, jelenleg a számuk tizenöt. Az elmúlt 55 év bebizonyította, milyen életerős, megingathatatlan és termékeny ez a szövetség, amelyet több mint száz nemzet és népcsoport alkot.

Számítások szerint Földünk lakosainak száma az évszázad végére megközelíti a 6,5 —7 milliárdot. Hogyan biztosítható ennyi ember élelmiszerellátása? E probléma megoldásában különösen nagy szerepet jósolnak a tengereknek és óceánoknak a témakörrel foglalkozó szakemberek — olvashatjuk a decemberi számban.

A Szovjetunió 40 városának lakossága meghaladja az ötszázezer főt. Kijev, Leningrád, Moszkva után a milliós városok sorába lépett Taskent, Baku, Harkov, Ogyesz- sza, Omszk is. 1977 tavaszán — tizenhatodikként — iratkozott a milliós városok közé Dnyepropetrovszk.

„Az irodalom, akárcsak bármely művészet, nem szemléltetőeszköz a cselekvéshez. Példaképül persze szolgálhat, ám nem a szó szoros értelmében, inkább közvetve, áttételesen... Végső soron minden mű' maradan- dósága, eszmei, esztétikai és erkölcsi értékeitől függ.” — így vall az irodalom szerepéről Csingiz Ajtmatov világhírű szovjet író az APN sajtóügynökség tudósítójának adott nyilakozatában.

Nem a régi világ szeretetotthona