Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-07 / 287. szám

o 1977. december 7., szerda Felejthetetlen napok a Szovjetunióban Lenin élt, Lenin él, Lenin élni log O Közhely, mégsem árt meg­ismételni, hogy milyen ba­rátságosak, segítőkészek és türelmesek a szovjet embe­rek. Két magyarázatát is adhatjuk ennek. Egyik: a szláv emberekre jellemző jószívűség, a mások iránt ér­zett őszinte barátság és sze­retet. A másik, s ez talán a lényegesebb: az ügyük iga­zába vetett tántoríthatatlan bizalom és az ezzel párosuló tettvágy. Érzékeltetésére egy szemé­lyes élmény. Autóbuszon utaztam. Mögöttem egy kö­zépkorú szovjet asszony ült. Bár nem először jártam Moszkvában (csoda-e, ahol öt év alatt új sugárutak, utcák, Békéscsabánál nagyobb la­kótelepek nőnek ki a föld­ből), hirtelenjében nem tud­tam: hol a következő met­róállomás. A szovjet asszony sietett segítségemre, amikor erről érdeklődtem. Beszédbe elegyedtünk. Elmondtam, Magyarországról jöttünk 360-an, délelőtt küldöttsé­günk megkoszorúzta a Lenin Mauzóleumot, és hogy meg­néztük a szocialista forrada­lom vezérét, Lenint. A Kreml legnevezetesebbje, a Szpasszkij torony, a híres órával és csúcsán az óriás ötágú rubincsillaggal — Nagyon szépen megkö­szönöm — mondotta, hogy ilyen messziről eljöttek Le­nint látni. — Holott mi tar­tozunk nagy-nagy köszönet­tel azért, hogy a jubileumon megyénket és hazánkat kép­viselve ott lehettünk... A szovjet asszony mintha csak önmagának mondta volna, megszólalt: Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog. Hasonló személyes élmé­nye mindenkinek volt, hi­szen a rövidke három nap alatt nagyon sok helyütt megfordultunk. Moszkvában, a népgazdasági kiállításon, a Kreml szavakkal le nem ír­ható ezernyi látványt, törté­nelmet idéző területén. A legmélyebb benyomást mégis november 12-nek dél­előtti e tette ránk, amikor néma csöndben elvonultunk az Ismeretlen Katona sírja előtt, ahol az örök láng, a Nagy Honvédő Háború hő­seinek tiszteleg az elvonuló tízezrekkel együtt. A Lenin Mauzóleum falán elhelyezett koszorúnk pedig hálánkat fe­jezte ki annak az embernek, aki a legtöbbet tette az el­nyomott emberiségért, ér­tünk is. Kettesével, néma Ismerkedés a Kreml nevezetességeivel A szerző felvételei csendben vonultunk a mau­zóleumban, láttuk megpi­henve, mégis örökre élve szívünkben és emlékezetünk­ben. Jobb keze ökölbe mere­vedett, bal keze elpihenten nyugszik. Az ember, kinek elszorul a torka, azt várja, hogy megszólal a következő pillanatban. önkéntelenül is Maja­kovszkij Beszélgetés Lenin elvtárssal című költemé­nyének halhatatlan sorai ju­tottak az eszembe: Jelen és múlt, avagy hagyománytisztelet? Mindkettő! A Ku­linyin sugárúton a korszerű 23 emeletes lakóház tövében szerényen húzódik meg a XVII. században épült oszlopos Simeon sok kupolás pravoszláv kistemplom ... Száját harsány szó feszíti [szét, bajusza mereven fölfelé néz, homloka ráncában az [emberiség, hatalmas homlok, hatalmas [ész. Egész életre szóló, felejt­hetetlen élmény látni őt. Röpül az idő, s lassan is­mét elérkeztek, most már azonban a végső búcsú órái. Búcsúesténken ismét láthat­tuk és köszönthettük kedves szovjet barátunkat, Afonyin altábornagyot, aki jelenlété­vel újból megtisztelt ben­nünket. Kölcsönös pohár­köszöntők hangzottak el, amelyek a magyar—szovjet barátság érzését, egymás tiszteletét fejezték ki. Kül­döttségünk szerény ajándé­kai Leningrádban és Moszk­vában is itt-tartózkodásunk jelképei. Igen, jelképei, hi­szen a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság leningrádi szervezetének átadott batto- nyai Felszabadulási Emlék­mű kovácsolt, kicsinyített mása az elsőként felszaba­dult magyarországi megye emléke. Ügyszintén azok a „Battonya” felirattal szőtt és az emlékművet ábrázoló kis faliszőnyegek, amelyeket a Csaba Szőnyegszövő batto- nyai üzemének lányai és asszonyai készítettek a Nagy Október 60. jubileumát ün­neplő szovjet embereknek, közte személyes jó bará­tunknak, Afonyin altábor- nagynák. Magyar és szovjet dalokat játszott a zenekar, s a tá­gas étteremben egymással összefonódva táncoltak a szovjet és a magyar embe­rek. Búcsúztunk egymástól, tíz nap ezernyi emlékével a szívünkben, ajkunkon pedig az ígérettel: Doszvidanyija Leningrád! Doszvidanyija Moszkva! Vi­szontlátásra Leningrád! Vi­szontlátásra Moszkva! Podina Péter (Vége) Miért kifogásolható a minőség? Napjainkban egyre több szó esik az áruk minőségéről. A vállalatok, az ipari szövetkezetek érzékenyen reagálnak azok­ra a kifogásokra, amelyek termékeiket érintik. De vajon mindent megtesznek, hogy minőségi árut állítsanak elő? Töb­bek között erre keresett választ a közelmúltban a békéscsa­bai Népi Ellenőrzési Bizottság a mező herényi textilipari, a békéscsabai bútoripari és a Körösvidéki Cipész Szövetkezet­ben. Tagadhatja tlan, hogy a nagyipari termelésben a mi­nőségi munkát nem lehet csupán fogadkozásokra, jó­indulatú elhatározásokra alapítani. Bonyolult, össze­tett kérdés, mint maga a munkafegyelem és sok vo­natkozásban össze is függ azzal. Jó szervezettséget és rendszeres ellenőrzést igé­nyel. Elsősorban azonban olyan előírást, amely félre­érthetetlenül leszögezi, mik a minőségi követelmények. Szembeötlő, hogy a három vizsgált szövetkezet közül csak az egyik rendelkezik átfogó minőségszabályozási tervvel. A másik kettő a mi­nőség szabályozásával kap­csolatos fogalmakat sem tisztázta kellőképpen. Éppen ezért a termékek előállítá­sa során sok a bizonytalan­ság. És ez nem is csoda. Hi­szen éppen azok (az irány­jelzők hiányoznak, amelyek a termelésben útmutatóként szolgálnak. A késztermék már befejezett tény. Az utó­lagos javításokat néha el se lehet végezni, vagy ha igen, az újabb költséget jelent. Éppen ezért elgondolkoztató a népi ellenőrök megállapí­tása, hogy noha a másik két szövetkezet is törekszik a minőségre, de az nem te­kinthető szervezett és folya­matos tevékenységnek. A bútoripari szövetkezet a múlt évben fogadta el a mi­nőségszabályozási intézkedé­si tervet. Meghatározta azo­kat a célokat és feladatokat, amelyek megvalósítása a termékek minőségi színvo­nalának emelését eredmé­nyezik. A cipész szövetkezet a minőségszabályozási ter­vet ebben az évben készíti .el: A textilipari szövetkezet 1975-ben és 76-ban vezető­ségi ülésen foglalkozott a minőség javításával. Le is szögezték: „A termékek mi­nőségére nagyon kell vi­gyázni, mind a dolgozóknak, mind a műszakiaknak.” Ez az elhatározás — mivel nem tartalmazza a konkrét fel­adatokat — annyira általá­nos, hogy aligha hoz ered­ményt. Az ellenőrzés szervezeti és személyi feltételei eltérőek a vizsgált szövetkezetekben. Ez nemcsak a termékek: és a termelés jellegének elté­réséből, hanem az ellenőr­zéssel szemben támasztott követelmények különbözősé­géből is adódik. Elgondol­koztató, hogy csak a bútor­ipari szövetkezet szervezeti és működési szabályzata tartalmaz a minőség ellen­őrzésére vonatkozó előíráso­kat. A másik két szövetke­zetben a közvetlen irányí­tásban dolgozók munkaköri leírásai vonatkoznak az el­lenőrzéssel kapcsolatos ten­nivalókra. Ám ezek is csak nagy általánosságban rögzí­tik a feladatokat. A gyártá­si folyamatban mindhárom szövetkezetnél a minőség el­lenőrzése során csak a min­tadarab minőségét ellenőr­zik. A végterméket azonban darabonként átvizsgálják. Jellemző, hogy a minőségi ellenőrzés során tett megál­lapításokat csak szóban köz­ük. Jegyzőkönyvet csak ak­kor készítenek, ha a rekla­máció az anyag minőségé­vel, áll kapcsolatban. A mi­nőségi bizonylat és a lemi- nősítés okait rögzítő nyom­tatványt a bútoripari szö­vetkezetnél a termékekhez mellékelik. Minőség tanúsí­tását a másik két szövetke­zetben is végzik. A minősí­tő jegyen azonban nem tün­tetik föl a leosztályozás okát. Mindennek ellenére az utóbbi években a három szö­vetkezetben jelentősen ja­vult a termékek minősége. Kevesebb a kifogás is. A jobb minőség kedvezően ha­tott az exportra. Az ered­mény elsősorban a beruhá­zásokkal, a munkakörülmé­nyekkel és a korszerű tech­nikai eszközök alkalmazásá­val magyarázható. Szembe­tűnő viszont, hogy a minő­ség javítását célzó bér- és anyagi ösztönzési rendszer csupán egy-egy munkaterü­letre, munkaműveletre, egy- egy termékre vonatkozik. A teljes termelést átfogó mi­nőségjavító ösztönzőrendszer még nem alakult ki. Ezen a téren is lépni kellene. (Serédi) Döntött a Legfelsőbb Bíróság LELTÁRHIÁNYT NEM TÉRIT A BIZTOSÍTÓ Egy szövetkezet üzletébe betörtek. A tettest gyorsan elfogták, és a lopott árut megtalálták nála. Ezután a boltban leltároztak és — a betörőtől visszakerült cikkek figyelembevételével is — hi­ányt találtak. A vezetőt en­nek megtérítésére kötelezték. Az illetőt — panaszára — a vállalat munkaügyi döntőbi­zottság a visszafizetési köte­lezettség alól mentesítette. Ilyen előzmények után a szövetkezet a leltárhiány összegének megtérítését az Állami Biztosító megyei igazgatóságától kérte, amely- lyel kötött vagyonbiztosítás szerint az intézet kötelezett­séget vállalt betöréses lopás­ból származó kár megfizeté­sére. A biztosító azonban nem látta bizonyítottnak, hogy a hiány a betörés következ­ménye volna, ezért a szövet­kezet igényét elutasította, mire az pert indított ellene. — Tíz évvel ezelőtt a mai­hoz hasonló izgalommal ké­szültünk otthonunk megnyi­tására. Bizony hosszú idő kellett ahhoz, hogy bizonyít­suk, a mai öregek napközi otthona nem ugyanaz, mint a régi világ úgynevezett sze- retetháza. A környék lakói árgus szemekkel figyelték, hogyan tevékenykedünk és hosszú éveknek kellett eltel­ni ahhoz, hogy megértsék, ránk bízhatják idős szüleiket. Az ide járó idős emberek az eltelt egy évtized alatt érez­hették a nagy közösség, a társadalom féltő gondosko­dását, és köszönetét mon­dunk a Munkácsy Termelő- szövetkezetnek, a vízügyi igazgatóságnak, a kötőipari vállalatnak, a Fa-, Fém-, Bútoripari Szövetkezetnek, az ott dolgozó szocialista bri­gádoknak, akik rendszeresen patronálják az otthonunkat — mondta köszöntőjében Kurta József né a minap Gyu­Keresetében azzal érvelt: le­hetséges, hogy a betörő több árut vitt el, mint amennyit elfogatásakor nála találtak. Ezenkívül a bolt a feltörés után nyitva maradt, tehát az is lehetséges, hogy mások vittek el onnan árut. Az üz­letvezetőnek korábban soha nem volt áruhiánya. Végső fokon az ügyben a Legfelsőbb Bíróság a szövet­kezet keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a betörésből származó kár a lopott áru visszaadásával megtérült, az ezt meghaladó kár leltárhiánynak minősül, mert nincs bizonyíték arra, hogy a betörés következmé­nye volna, önmagában a hi­ány nem alkalmas a biztosí­tó kártérítési kötelezettségé­nek megállapítására. Ilyen esetben a biztosítottnak kell bizonyítania, hogy a hiány betörés folytán keletkezett. Ián azon az ünnepségen, amelyet abból az alkalomból rendeztek, hogy tíz évvel ez­előtt nyílt meg az 1-es szá­mú öregek napközi otthona. Az eliramlott évtized alatt hat hasonló otthon létesült a városban és ezekben 220 idős ember talált békés, nyugodt otthonra. Szükség is volt ezekre az otthonokra, mert a városban a 60 éven felüliek száma már 20 százalék felé emelkedett, az egyedül élők száma pedig kétezerre tehe­tő — mondotta egyebek kö­zött Dér Lajos tanácselnök­helyettes. Arról is szólt, hogy az alapvető feltételek bizto­sítása után most már a fő cél az itt folyó ellátás minőségé­nek javítása. A városi tanács évente egymillió forintot for­dít az épületek karbantartá­sára és az étkeztetésre. Ami­kor szükséges, külön össze­get biztosít egy-egy otthon felújítására, tatarozására. Az ünnepség közös ebéddel fejeződött be. fl Szputnyik írja A Szputnyik most megje­lenő decemberi száma idézi az év nagyobb eseményeit, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak ünnepségeit, valamint tájékoztatást közöl az új szovjet alkotmányról. A szovjetek I. össz-szövet- ségi kongresszusa, amely 1922. december 30-án Moszk­vában ülésezett, határozatot hozott a sok nemzetiségű szocialista állam — a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetsége — életrehívásáról. Az egyenjogú köztársaságok szövetségeként létrejövő ál­lam megalakítása Lenin ne­véhez fűződik. A szövetség kezdetben négy köztársasá­got egyesített, jelenleg a szá­muk tizenöt. Az elmúlt 55 év bebizonyította, milyen élet­erős, megingathatatlan és termékeny ez a szövetség, amelyet több mint száz nem­zet és népcsoport alkot. Számítások szerint Földünk lakosainak száma az évszá­zad végére megközelíti a 6,5 —7 milliárdot. Hogyan bizto­sítható ennyi ember élelmi­szerellátása? E probléma megoldásában különösen nagy szerepet jósolnak a ten­gereknek és óceánoknak a témakörrel foglalkozó szak­emberek — olvashatjuk a decemberi számban. A Szovjetunió 40 városá­nak lakossága meghaladja az ötszázezer főt. Kijev, Lenin­grád, Moszkva után a milliós városok sorába lépett Tas­kent, Baku, Harkov, Ogyesz- sza, Omszk is. 1977 tavaszán — tizenhatodikként — iratko­zott a milliós városok közé Dnyepropetrovszk. „Az irodalom, akárcsak bármely művészet, nem szemléltetőeszköz a cselek­véshez. Példaképül persze szolgálhat, ám nem a szó szo­ros értelmében, inkább köz­vetve, áttételesen... Végső soron minden mű' maradan- dósága, eszmei, esztétikai és erkölcsi értékeitől függ.” — így vall az irodalom szerepé­ről Csingiz Ajtmatov világ­hírű szovjet író az APN saj­tóügynökség tudósítójának adott nyilakozatában. Nem a régi világ szeretetotthona

Next

/
Oldalképek
Tartalom