Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-06 / 286. szám

1977. december 6., kedd o IgNsHMM Tenni bármit is csak teijes meggyőződéssel szabad A pedagógusok és a közélet (Folytatás az 1. oldalról) — A szobor, amely itt áll, Rózsa Ferenc mellszobra. A mártírhalált halt kommunis­ta forradalmár élő emlékét és korunkat is formáló pél­dáját hivatott hirdetni. Szob­ra itt, az ő nevét viselő kö­zépiskola előtt szándék és mementó, hogy a Rózsa Fe­renc Gimnázium és Szakkö­zépiskola falai közül is aka­ratban, a népet szolgáló igaz­ság képviseletére hozzája hasonló emberi tulajdonsá­gokkal rendelkező fiatal nemzedékek sora lépjen ki a dolgos mindennapokba. Lé­nyeges emlékeztető ez a szo­bor mindenki számára — akár fiatal, akár idős —, aki itt elhalad majd, hogy ten­ni bármit is csak teljes meg­győződéssel szabad és kell, de tenni így is csak az er­kölcsös, csak az emberhez méltó, ami a' munkás nép ügyét, nemzetünk felemelke­dését szolgálja. Rózsa Ferenc, akinek élet­útját röviden áttekintjük, most lenne 71 éves. Budapes­ten született. Ott is érettségi­zett 1924-ben. Még ez évben egy hamburgi kereskedelmi vállalathoz került, fizetés nélküli gyakornoknak. Kő­művesinasnak ment. A né­met kőművesek nemcsak a szakmára tanították, hanem a munkásmozgalommal is megismertették. Amikor fel­szabadult, a műszaki egye­temre iratkozott be, s Drez­dában szerezte meg építész- mérnöki oklevelét. 1931. vé­gén jön haza. Itthon munka­adói hamar elbocsátották a munkásokkal együtt érző magatartása miatt. Bátyja Richárd révén került szoros kapcsolatba a magyarorszá­gi illegális kommunista moz­galommal. Rózsa Ferenc ele­inte a Kommunista című lap szerkesztő bizottságában dol­gozott. Részt sett a KIMSZ munkájában. 1938-ban az ő irányításával kezdődött meg az SZDP és a szakszerveze­tekben az illegális kommu­nista szervezetek kiépítése. Egy évvel később és 1940 ta­vaszán Rózsa Ferenc vezeté­sével jöttek létre a KMP ve­zető szervei. 1941 januárjá­ban tagja lett az újonnan megalakult Központi Bizott­ságnak, majd a titkárságnak is. 1941. június 27-én, Ma­gyarország hadbalépése után a legális és fél legális antifa­siszta, háborúellenes függet­lenségi propagandát irányí­totta, decemberben a párt megbízta a KMP központi lapja kiadásának előkészíté­sével. Az illegális Szabad Nép 1942. február 1-én meg is jelent, s ennek első szer­kesztője Rózsa Ferenc volt. ö készítette elő a Népszava 1941. évi híressé vált kará­csonyi számát. Tízévi ille­gális pártmunka után 1942. június 1-én lebukott. Horthy rendőrsége brutális módsze­rekkel akarta vallomásra bír­ni. A vallatások eredmény­telenek voltak. A két hétig tartó kínzássorozatot szerve­zete már nem bírta elviselni. 1942. június 13-án halt meg. Halálával adott igazolást ar­ról, hogy nála a szó és a tett egyet jelentett. „Inkább vá­laszd a halált, minthogy áru­lóvá légy.” — írta letartózta­tása előtt néhány héttel. Rózsa Ferenc szobra mos­tani leleplezésének időszerű­ségét az ő életének, forradal­már bátorságának, követke­zetességének és töretlen aka­ratának mindig aktuális pél­dáján túl az ad, hogy váro­sunk legnépesebb középisko­lája viseli becsülettel már hosszú évek óta nevét; hogy most van születésének — ha nem is kerek — évfordulója és végül időszerűséget köl­csönöz őszinte ünnepségünk­höz az is, hogy a magyar sajtó napját évről évre e december eleji napokban tartjuk. Ünnepségünk meg­hittségét emeli, hogy közöt­tünk üdvözölhetjük Rózsa Irén elvtársnőt is. A magyar forradalmi való­ság hagyományainak nemes emlékével gazdagszik ma me­gyeszékhelyünk. Nemcsak a múlt iránti kegyelet nemes gesztusától vezérelve, ha­nem a ma élőknek, nekünk is példát állít a hideg anyag­ból formált szobor, harcos múltat idéző vonásával. Mintegy felhívással is idő­sebbeknek és fiataloknak, új­ságíróknak és e középiskola tanulóinak, egyszóval: min­denkinek. Kövesd a példát, amelyet Rózsa Ferenc muta­tott életével és halálával. Légy töretlenül elkötelezett­je egy nemzetet felemelő, nemzetet boldogítani akaró ügynek minden akadály, minden személyes megpró­báltatás, sérelem, gáncsosko- dás, cselvetés, kísértés elle­nére is. „Inkább a halált, minthogy árulóvá légy.” Ma a kérdés nem ilyen éles. De kérdések, válaszutak ma is vannak életünkben. A válasz ma is csak egy lehet: halálig szol­gálni azt az ügyet, kis- és nagyobb árulások nélkül, amely népünk, s benne ön­magunk boldogulását, még jobb életét szolgálja. S ez az ügy ugyanaz, amiért Rózsa Ferenc a legdrágábbat, a pó­tolhatatlant is áldozni volt képes: a szocialista társada­lom. A beszéd elhangzása és a szobor leleplezése után a bé­késcsabai Rózsa Ferenc Gim­názium és Szakközépiskola énekkara Sárhelyi Jenőné vezetésével dalokat adott elő és megkezdődött a koszorú­zás. Az MSZMP városi bi­zottságának, a megyei ta­nácsnak, a Dürer Nyomdá­nak, és Rózsa Irénnek koszo­rúi borították el a szobor talapzatát. A megye újság­íróinak, lapterjesztéssel fog­lalkozó munkatársainak ne­vében Rocskár János, a Bé­kés megyei Népújság helyet­tes főszerkesztője és Podina Péter, a pártalapszervezet titkára koszorúzott. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. (seres) Békéscsabai kórus a Galériában A Kórusok Országos Ta­nácsa és a Magyar Nemzeti Galéria Vasárnapi kórusmuzsika címmel zenei sorozatot indított a Nemzeti Galériában. A gyönyörű kör­nyezetben megrendezésre ke­rülő sorozaton december 4- én, vasárnap délelőtt 11 óra­kor, a Rázga József karnagy vezette békéscsabai Bartók Béla vegyes kar mutatkozott be a budapesti közönségnek. A program Mozart-művek- kel kezdődött, majd Karai József Rázga József kar­nagynak ajánlott művét, a „Hajnal az erdőn”-t a szerző jelenlétében mutatta be a békéscsabai vegyes kar. A műsort Kodály művei­vel: az Adventi énekkel, a Székely keservessel és a Tú­rót eszik a cigány című ve­gyes karra írott kórusművel zárták. Gimnazisták a szakmunkás- képzőkben A felsőfokú intézmények­ben való továbbtanulás kor­látozottsága, valamint a gim­náziumban végzettek pálya- választási gondjai teszik szükségessé,, hogy a Békés megyei Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet és a megyei tanács vb művelődésügyi osz­tálya gondoljon a gimnazis­ták pályaválasztási ismere­teinek bővítésére. Ezért ren­dezik meg immár hagyomá­nyosan számukra a szakmais­mertető pályaválasztási be­szélgetéseket, ahol a szak­munkástanuló-intézetekben a szaktanároktól, szakokta­tóktól és a szakmunkástanu­lóktól különböző szakmákról hallhatnak. A rendezvénysorozat első eseményére december 5-én, hétfőn délelőtt 10 órától Orosházán került sor, ahol a középiskolás vendégek az au­tószerelő, irányítástechnikai műszerész szakmákról kap­tak gyakorlati és elméleti tá­jékoztatást. Hanglemez-klub alakul Gyulán A gyulai JVIogyoróssy Könyvtárban 1977. december 9-én, este 6 órakor tartja alakuló ülését a hanglemez­klub, amelyen a klubtagok közösen határozzák meg jö­vő évi munkatervüket. Előzetes tervek szerint a klubban havi egy alkalom­mal neves zenetudósok, kar­mesterek, előadóművészek tartanak előadást. Az 50 fo­rintos tagsági díj befizetésé­vel lehetőség nyílik a ked­vezményes művészlemez-vá- sárlásra is. Az érdeklődők az alakulás napján, november 9-én, este is beléphetnek a klubtagok sarába. □ tanár, a tanító hi­vatásából adódóan is fogékony a közösség, a társadalom gondjai iránt. Történelmünk korábbi kor­szakaiban is jellemző sajá­tossága volt e rétegnek, hogy nagy számban voltak soraiban a nép sorsának jobbításán fáradozók. S ez a tradíció — új tartalommal — tovább hagyományozódott a mába. A hatvanas évek végéről származó országos szociológiai felmérés szerint a vidéki pedagógusok jelen­tékeny része folytat közéle­ti tevékenységet, s a jelen évtizedben ez a szám bizo­nyára nem csökkent, sőt to­vább fokozódott. Miként nem egy örvende­tes és kedvező folyamatnak, ennek is akadnak azonban hizonyos vadhajtásai, kedve­zőtlen kihatásai. Jelen eset­ben e tevékenység mértéké­vel vannak gondok. Itt is tetten érhető az az igazság, hogy ha mértéken felül túl­hajtanak egy folyamatot, ak­kor annak hatása a célzat ellenkezőjébe csaphat át, s jó következmények helyett immár rosszak származnak belőle. Márpedig nem egy pártszervezet, társadalmi szervezet túlzottan is épít a pedagógusok társadalmi cse­lekvőkészségére, s arányta­lanul nagy terheket ró vál­laikra, illetve ösztönzi, kez­deményezi, helyesli, engedi ezek vállalását. Oly mérték­ben, hogy az már az iskolai munka rovására megy, s az oktató-nevelő tevékenység vallja kárát. Rangos párttestület ülésén támadt vita a közelmúltban erről a kérdésről. Az isko­lai pártmunkát tárgyaló na­pirend vitájában némelyik hozzászóló annak a véle­ménynek adott hangot, hogy az adott területen szükség lenne a pedagógusok közéle­ti aktivitásának további erő­teljes fokozására. A vita más résztvevői viszont — éppen ellenkezőleg — úgy foglal­tak állást, hogy ebben a te­kintetben immár nem a nö­vekedést, hanem a csökken­tést kellene előirányozni, cé­lul tűzni. Példákkal támasz­tották alá, hogyan akadá­lyozza egyik-másik tanár is­kolai tevékenységét a foly­tonos más irányú igénybe­vétel, s miként okoz gondo­kat a túlzott közéleti meg­terhelés némelyik tantestü­let munkájában. A vitában végül is ez az utóbbi állás- foglalás bizonyult meggyő­zőbbnek, s az elfogadott ha­tározat a mértéktartásra, a megterhelés csökkentésére utasította az érintett pártbi­zottságokat, pártszervezete­ket. Természetesen szó sincs arról, mintha az iskola fa­lai közé zárkózó, a szélesebb közösség ügyeitől elhúzódó tanár, tanító lenne most már az ideálunk, s a pártszerve­zeteket ezután az ilyen ma­gatartás népszerűsítésére biztatnánk. Ellenkezőleg, az iskolai falak kitágítása, az iskola és a társadalom sok­rétű kapcsolatainak további szélesítése alapvető feltétele a hatékony nevelőmunká­nak. Hiszen a tanulóknak az „életre”, a fejlett szocialista társadalom építésére való felkészítése lehetetlen a tan­testület sokrétű társadalmi tapasztalata nélkül. Nem ké­szíthet fel jól a jövendő tár­sadalmi feladatokra az a pe­dagógus, akinek a dolgozó ember kizárólag mint „X apuka” vagy „Y anyuka” je­lenik meg, aki más össze­függésben nem ismeri éle­tét, tevékenységét, problé­máit. De szélesebb értelem­ben véve, a társadalom, a párt sem,mondhat le a kü­lönböző politikai, ideológiai, közművelődési feladatok megoldásában a jól felké­szült, hozzáértő kommunista és pártonkívüli pedagógu­sok közreműködéséről. E közügyek intézésében részt venni nemcsak belső kötele­zettség, de természetes — a szocialista demokráciából fakadó — jog is számunkra. Nem e jog korlátozásáról van szó, s nem a szocialista emberre jellemző közéleti tenndakarás fékezéséről. Ha­nem arról, hogy a politikai szervezetek szemléletébehse- hol ne következzen be tor­zulás ebben a kérdésben. Vagyis értsék világosan az iskolai munka, a tanítási óra fontosságát, s azt ne tekint­sék másodrendűnek külön­böző más akciókhoz, rendez­vényekhez viszonyítva. Le­gyen egyértelmű számukra, hogy — az MSZMP Közpon­ti Bizottsága ez év ijúndusi ülésén elhangzott előadói be­széd szavait idézve — „a pe­dagógusok társadalmi szem­pontból legfontosabb tevé­kenysége az iskolai munka színvonalas ellátása”. Az egyéb irányú társadalmi te­vékenységet úgy kell szer­vezni, hogy az ne keresz­tezze, hanem előmozdítsa e feliadat megoldását, a peda­gógusok munkaköri, hiva­tásbeli kötelezettségeinek teljesítését. Erre meg is van minden lehetőség. Csupán nem sza- ban engedni a legkönnyebb­nek tűnő út csábításainak, az olyan gondolatoknak, hogy bármely feladat eseté­ben a legkönnyebb az isko­lákhoz fordulni, hiszen ott — úgymond — úgy sem esik ki az az idő a termelésből. Sokat segíthet a feladatok arányosabb megosztása. O koz ügyeiben fárado­zó pedagógusokat ott találjuk a politikai, társadalmi élet valamennyi fontos területén. Közös ér­dek — és a pártszervezetek felelőssége! —, hogy ener­giájuk ésszerűen hasznosul­jon, közösségi fáradozásuk ne menjen hivatásuk telje­sítésének, szakmai tevékeny­ségüknek a rovására, hanem legyen közöttük megfelelő, ésszerű összhang. Gyenes László Rózsa Ferenc leleplezett szobránál Rocskár János és Podina Péter helyez el koszorút Rózsa Ferenc munkásságát Enyedi G. Sándor méltatja Köröstáj-klubdélután Tegnap este Békéscsabán, lapunk szerkesztőségének klubjában kulturális rova­tunk Köröstáj-klubdélutánt rendezett. A havonta egy al­kalommal sorra kerülő talál­kozón ezúttal Szente Béla Tót György fiatal orosházi költőt és verseit mutatta be, utána pedig Varsa Zoltán, az orosházi járási-városi könyv­tár vezetője beszélt F. Varga Mária képeiről, a fiatal oros­házi festő eddigi tevékenysé­géről, terveiről. A klubdélután résztvevői kérdésekkel halmozták el a bemutatkozókat, majd meg­beszélték a következő, 1978. január 9-i összejövetel prog­ramját. A tervek szerint ja­nuárban ismét egy képzőmű­vész mutatkozik be, majd képzőművészeti és zenei kis- filmeket vetítenek a Békés megyei Moziüzemi Vállalat közreműködésével. Varsa Zoltán F. Varga Mária képeiről beszél a Köröstáj- klubdélutánon Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom