Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-31 / 307. szám

a 1977. december 31., szombat ~iikl^U<IVT‘Tcl Az elmarad! lakodalom NAGY JÁNOS 75 éves, felesége két évvel kevesebb. Holnap lesz az aranylako­dalmuk. Az öreg kiül a ház elé az esőáztatta, rozoga kis padra. Megtörni a pipáját és lelki szemei előtt elvonul a háromnegyed évszázad. — Göröngyös út volt az enyém. Tizenkét éves vol­tam akkor, amikor Szara­jevóban megölték Ferenc Ferdinándot, a trónörököst és kitört az első világhábo­rú. Édesapámat bevitték ka­tonának, s nem jött vissza soha többé. Anyám kilenc gyereket szült, hatan ma­radtunk. Én voltam a leg­idősebb, s én lettem a csa­ládfenntartó. Volt egy kis nádfedeles házunk, s ott laktunk mi, meg az öregszü­lém. Ott laktunk a Libazug­ban a falu szélén, ahová még iparoG ember sem ment lakni. Minek is ment volna? Hiszen, akik ott éltek, a ku­bikosok, a szegények között is a legszegényebbek voltak. Nekem már tízévesen dol­goznom kellett. Mint suttyó gyermek én is ott kezdtem," mint a többi hasonló korú szegény. Egy nagygazdához elszegődtem disznópásztor­nak, majd felcseperedtem, „felvitte az isten a dolgom”, éves béres lettem. Egyik hú­gomat 1915-ben elvitte a tü­dőbaj. Gondoskodtam a csa­ládról, s ettem a száraz ke­nyeret meg az avas szalon­nát. Nyáridőben csoportos­tul mentünk a Dunántúlra az Eszterházyak birtokára aratni. Ott az istállóban aludtunk vagy a szabad ég alatt. Amikor már javakorabeli legényember lettem, munkát kaptam az Ármentesítő tár­sulatnál, ahol kubikosként dolgoztam 1945-ig. Majd megpezsdült a vérem is, s szerelemre lobbant Tokaji Bözsi iránt, aki az állator- voséknál szolgált. Feleségül is vettem. Jöttek a gyerekek egymás után, ötig meg sem álltak. Nehéz volt a kubik- munka, s hétfőtől szombatig jártuk a Körös partját. Hát így éltem én a felszabadu­lásig. A FELSZABADULÁS UTÁN kaptam nyolc hold juttatott földet, azon gaz­dálkodtam az asszonnyal. A gyerekek meg szerettek ta­nulni, hát hagytuk őket, mert már megvolt annak is a lehetősége, de azért nagy munkák idején ők is beáll­tak a sorba. Én kaszáltam aratáskor a rendet, a nagy fiú szedte a markot, a ki­sebbik fonta a kötelet, a ki­csik meg az asszonnyal hordták csirkébe a gabonát. Ügyes gyerekek voltak. Én is mindig kint voltam a föl­dön napkeltétől napnyugtá­ig és szorongattam az eke szarvát. Mindegyik gyerek kirepült már a családi fé­szekből. Pista a legöregebb, most ezredes, Jóska tanító lett, Jani meg traktoros. Bözsi óvónő, Kati otthon ne­veli az aprójószágokat. Ezután jött a tagosítás. Bár fájó szívvel váltam meg a földtől, de megértettem az idők szavát. Akkor 57 éves voltam, s az első nehéz esz­Idős emberek Nem tudom miért, gyerekkoromtól fogva szeretem az öregeket. Valami különös melegség önt el, ha azok­ra a régi falusi napokra gondolok, amikor nyiladozó értelemmel, de észrevettem: milyen sokat dolgoznak hajlott derékkal, göbös ujjaikkal a ház körül, a határ­ban. Most is látom az istállóban, az ólban, az állatok körül sürgölődő, a dohánypajtákban szorgoskodó idős embereket. Szilvalekvárt, szappant főztek, illatos ci­pókat sütöttek, libát tömtek, tapasztották, meszelték a ház falát, édes teherként hurcolták meggörnyedt hátu­kon az unokáikat. Jól emlékszem a szomszédban lakó, a 90-en túljáró Pista bácsira, amint hosszú szárú pipáját szívta és ült a ház előtti pádon. Mesélt a fiatalságáról, a robot­ról, a háborúról. Szívós, fáradhatatlan volt, mint a vízimalom kereke, amely megállíthatatlanul forog, da­colva az idő múlásával. Annus nénit, a feleségét sok évvel túlélte. Amikor elment az asszony, nem könnye­zett, csak ült a pádon révetegen, nézte a gomolygó füstöt, amely elszállt, semmivé lett, akár az élet. Nagyapáim közül csak az egyiket ismertem, azt is rö­vid ideig. A nagy csatornán túl, a dinnyére vigyázott. Szikrázó, meleg nyár volt. A csőszkunyhó hűvöst adó árnyékában pirosbélű dinnyével kínált. Apám azt mondta róla: szigorúan, sokszor túl keményen nevel­te, de emberi tartást, tisztességet, a munka szeretetét tanulta tőle. Ma is szeretek közöttük lenni. Soha nem felejtem el azt a napot, amikor Békéscsabán, az erzsébethelyi öregek napközi otthon lakói körülvettek. Megnyíltak az érzelmek, az emlékezések csatornái. Kincset érő summás- és munkadalok csendültek fel. Megelevene­dett a soha nem felejthető téglagyári, keserves mun­kássors. Kutak, amelyekből, meríteni lehet az utánuk jövő nemzedéknek is. Barátságot kötöttem a jó néhány éve nyugdíjas Vozár bácsival, aki még most is dolgo­zik a Békési úti zöldségesboltban. Kivágott újságcik­keket gyűjt, régi csabai labdarúgók és a kislánya fény­képét mutatja. A hivatásnak tekintett kereskedői munkáról, az udvariasságról beszél. Kissé elakadnak a mondatai, amikor eszébe jut: mekkora pofont kapott 1956 őszén, mert nem akarta lefesteni a cégtáblán le­vő ötágú vörös csillagot. Aztán szó nélkül összepakol, felveszi, hosszú, szürke kabátját és elköszön. Majd be­néz a jövő héten is, hiszen olyan jó elbeszélgetni. Tisztelni kell az öregeket. Mert ők azok, akik átad­ják a tudást, a rengeteg tapasztalatot. A minap a me­gyei AGROKER igazgatója megkért, írjak a vállalatnál nemrégen megtartott nyugdíjastalálkozóról. Haboztam egy kicsit, arra hivatkozva: ilyen összejövetel szinte naponta ismétlődik az üzemekben, az intézményekben. Igen ám, de itt ez volt az első. A 18 nyugdíjas csak ámult, amikor megmutatták nekik a korszerű telepet, a modern gépeket. Hihetetlennek hangzott a tájékozta­tás, miszerint a 10 évvel ezelőtti áruforgalom a 900 millió forintról kétmilliárdra emelkedett. Jó érzés volt nézni az egymás kezét szorongató idős embereket, hallgatni történeteiket a munkáról, a családról, a régi ugratásokról, örültek az uzsonnának, a karácsonyi ajándéknak. De ennél is fontosabbnak tartották azt, hogy gondolnak rájuk, számon tartják őket, van egy igazi nagy család, ahová bármikor bekopogtathatnak gondjaikkal, örömeikkel. Ez tette őket derűssé, biza­kodóvá a jövőt illetően. És ezt sokra kell értékelni. Seres Sándor tendők után állatgondozó lettem a téeszben. Most a téesz nyugdíjasa va­gyok. Megkaptam a Mező- gazdaság Kiváló Dolgozója megtisztelő jelvényt és ok­levelet. Most már jól jöve­delmez a közös, csak az a baj, hogy megöregedtem. A vejem az elnök, a Fekete Ferkó, ő már agrármérnök. Göröngyös úton mentem vé­gig, de most boldog vagyok, jók a gyerekeim meg örü­lök az unokáknak is. Van egy kis spórolt pénzünk is, az elég lesz a temetésünkre. BÖZSI, A FELESÉGEM szinte megfiatalodott mára, amikor a gyerekek a szélró­zsa minden irányából befu­tottak hozzánk a kilenc uno­kával. Most az asszonyok kopasztják a csirkét a lako­dalomra. A férfiak beszél­getnek, a gyerekek meg a falu főterén, a játszótéren vannak. Holnap kilenc óra­kor ad össze bennünket Varga Pista, a tanácstitkár, hogy megismételjük az 50 évvel ezelőtti fogadalmun­kat. Biztosan ott lesz a té­esz képviselője, meg a nép­fronté, meg sok-sok úttörő. Így volt ez tavaly Veres Miskáék aranylakodalmán is. Reggel korán megyek a borbélyhoz, hogy szebb le­gyek, mint ötven évvel ez­előtt. Mondta is a Kati lá­nyom: — Apuka, holnap lesz éle­tük legszebb napja. — Az lesz, lányom — mondtam. — Egy fél évszá­zaddal ezelőtt kopott ruhá­ban álltunk a pap elé, va­csorára meg bablevest et­tünk ... AZ ÖREG János kiköpi a bagót. Feláll, botjára tá- maszk9dva indul be a ház­ba. A lépcsőn megszédül és hátraesik. Már nem lesz aranylakodalom... Ormost Péter NEB önkontroll kedvező eredménnyel A hatékonyság napjaink olyan kérdése, amely igen gyakran szóba kerül. Okkal vetődik fel a népi ellen­őrök munkájával kapcsolatban is. Vajon milyen haté­konysága van egy-egy vizsgálatnak? A feltárt hibák, rendellenességek megszüntetésére tesznek-e intézkedé­seket a vállalatok, a szövetkezetek, az intézmények, vagy a fülük botját se mozdítják? S ha igen, milyen eredménnyel? Számtalan példa igazolja, hogy a népi ellenőrök vizsgálata nyomán kedvező változások tör­téntek az ellenőrzött egységeknél. A múlt évben széles körű vizsgálatot tartott a békés­csabai Népi Ellenőrzési Bi­zottság a város kertészeti és köztisztasági vállalatánál. A népi ellenőrök sok olyan szabálytalanságot és rendel­lenességet állapítottak meg, amelyek a vállalat gazdálko­dását gátolták, s a társadal­mi tulajdon védelmét is ká­rosan befolyásolták. A vizs­gálat összegezéseként több javaslatot tettek, sőt fegyel­mi felelősségre vonást is in­dítványoztak. A közelmúlt­ban utóvizsgálat során arra kerestek választ, hogy eze­ket a javaslatokat miként valósította meg a vállalat. De a vizsgálat egyben ön­kontroll is volt. Választ adott — mégpedig igenlő vá­laszt — a népi ellenőrzési bizottságok munkájának ha­tékonyságára. Az alapvizsgálat óta egy év telt el. Ez alatt az idő alatt örvendetesen javult a vállalat tevékenysége. A né­pi ellenőrök javaslata alap­ján intézkedési tervet készí­tettek, melyet nagyrészt vég­re is hajtottak. Kiadták a munkaköri leírásokat, meg­szüntették a számvitel terü­letén megállapított szabály­talanságokat, szervezettebbé tették az építőipari és a köz­n jobb egyéni védőfelszerelés és munkaruha-ellátásért A vállalatok most készítik a munkavédelmi helyzetről a beszámoló jelentésüket, amelyet jövő év január kö­zepéig kell a felügyeleti szervükhöz eljuttatniuk. Eb­ben értékelik a vállalt fel­adatok teljesítését. Prókai Ferencnek az SZMT mun­kavédelmi osztálya vezetőjé­nek tájékoztatása szerint a SZOT munkavédelmi osztá­lya nemrég felhívta a figyel­met arra, hogy a jelentés­nek tartalmaznia kell az egyéni védőfelszerelés, védő- és munkaruha-ellátási, be­szerzési vagy egyéb vonat­kozású tapasztalatait is. Ezek alapján központilag intéz­kednek majd arra, hogy az igényeket mennyiségileg és minőségileg egyaránt ki le­hessen elégíteni. A napokban a KPM Közúti Igazgatóságának dolgozói elhe­lyezték a 44-es számú főútvonalon az új főútvonalat jelző táblákat, áz országhatárig Fotó: Béla Ottó tisztasági munkát. Előtérbe került a társadalmi tulajdon védelme is. Megszilárdult a belső ellenőrzés rendszere. A feladatokat éves munkaterv­ben határozták meg, amely kiterjedt a vállalat minden ágazatára. Fokozott gondot fordítanak az önköltség szá­mítására is. Ennek nyomán emelkedett a termelés üte­me, s a nyereség is kedve­zően alakult. A vállalat alapvető mun­kája Békéscsaba köztisztasá­gi, kertészeti feladatainak el­látása. Számottevő változás történt ebben. A munkakö­rök pontosításával szerve­zettebbé vált ez a tevékeny­ség. Előtérbe került a nagy konténeres szemétszállítás. Több mint száz nagy konté­nert üzemeltetnek és három szállítókocsi naponta 8—10 órán át dolgozik. A körtisz­tasággal kapcsolatos pana­szok bejelentéséről és intézé­séről naplót vezetnek. Szem­betűnő, hogy a panaszok döntő hányada a lakosság magatartására vonatkozik. A tanács rendelete ellenére egyesek a város különböző pontjain szemétlerakóhelyet létesítettek. Az illegális sze­méttelepek felszámolásával a vállalat nem tud megbir­kózni. A népi ellenőrök meg­állapították, hogy a lakos­ságnak is több figyelmet kel­lene fordítania a város tisz­taságára. A gépek javítása és kar­bantartása tervszerű. Noha a rendszeres szerviz nyomán kevesebb üzemóra esett ki a termelésből, mint a múlt évben, de még akad tenni­való ebben is jócskán. A szeméttároló-edények fertőt­lenítése is kívánnivalót hagy maga után. Ez év első felé­ben 10 000 kilogramm klór- mészt használtak fel, amely ezer köbméter szemét fertőt­lenítésére lett volna elegen­dő, holott a vállalat az év első hónapjában több mint 36 000 köbméter szemetet szállított el. A NEB utóvizsgálat egyéb foghíjakra is rávilágított. A vállalat ez évi munkája azonban — amelynek során nagy erőfeszítéseket tett a népi ellenőrök által megálla­pított rendellenességek meg­szüntetésére, a hatékonyabb gazdasági tevékenység meg­szervezésére — biztosíték ar­ra, hogy fokozatosan felszá­molja az itt-ott még fellel­hető kisebb-nagyobb hibákat is. (Serédl) JEGYZET Veszélyes iáték Arany bicikliláncot is lehetett kapni London­ban a karácsonyi vásá­ron. Ha a gyereknek már mindene megvan, az ilyesmi aztán igazán alkalmas ajándék. Való­színű azonban, hogy egy másik játékot már vala­mivel többen vettek meg — bár remélhetőleg nem túl sokan. A társasjáték címe: „Amerika elpusz­títása atomfegyverrel”. A résztvevők abban ver­senyeznek, hogyan tud­ják a katasztrófa után újjáépíteni az országot. A rövid ismertetésből nem derül ki, de feltehe­tő, hogy a gyerekek csak dobókockát dobnak, miután az atombombát már ledobta valaki Ame­rikára. Hogy ki, arra a játék természetesen nem utal egyértelműen. Ha azonban a játékosok a másfél millió 8 és 14 év közötti angol gyerek kö­zé tartoznak, akikhez az év első felében eljutott az International Publishing Corporation „2000-ben” című „szenzációs” képre­génysorozata, akkor nyil­ván hamar kitalálják, hogy a támadók csakis a „volgaiak” lehettek. A sorozat drámaian kezdő­dik. Az első képen a Daily Mirror (ne feled­jük: képzeletbeli) szalag­címe: „Háború a Kelet­tel.” A címoldalon a tu­dósítás: „Ezer kilométe­res hosszúságban meg­rendült a NATO acélgyű­rűje a volgai fronton...” A további képeken atom­rakétákat lőnek ki „föld­alatti silókból, mélyen Ázsiában. A támadó „volgai” harckocsik, egyikén nagyon halvá­nyan, de annak számára, aki már látta néhányszor, jól felismerhetően, egy cirillbetűs szó áll — ki­nyomtatni is alig merjük, mert annyira hihetetlen — Lenin neve. Az angol iskolások azt is saját sze­mükkel láthatták, amint egy bizonyos Vazskov marsall elrendeli, hogy végezzék ki a brit mi­niszterelnököt, aki — ez talán jóslás 1999-re? — feltűnően hasonlít a kon­zervatív ellenzék jelenle­gi vezetőjére, Margaret Thatcher asszonyra. A „volgaiak” láttán érthetően a londoni szov­jet nagykövetségre men­tek kommentárt kérni az angol újságírók. Figye­lemre méltó, amit a saj­tóattasé mondott: „Tulaj­donképpen nem az a fon­tos, hogy melyik ország­ra emlékeztet a képre­gény. Elvi kérdés, hogy a gyerekeket megfelelő légkörben, más népekkel szembeni gyűlölettől mentesen kell nevelni”. Bedő Iván Uj szórakoztató műsorok a vendég látóiparba n Miként a Belkereskedelmi Minisztériumban elmondot­ták, a vendéglátó vállalatok «arra törekszenek, hogy a szórakoztató műsorok vá­lasztékát a művelődési in­tézmények közreműködésével is gazdagítsák. Űj szórakoz­tató műsorokkal is kísérle­teznek anélkül, hogy átvállal­nák a művelődési há^ak fel­adatát. Számos vendéglátóhelyen a hagyományos kugli, billiárd, sakk mellett helyet kapnak a korszerű automata játékok, egyebek között a tévétenisz is. Több mint ezer vendéglátó műsornak az Országos Ren­dező Iroda lesz a gazdája. 1978-ban várhatóan felülvizs. gálják a szórakoztató művé­szeti képzés intézmény- rendszerét, jelenleg ugyanis a szakoktatás, a képzés és a továbbképzés szervezete meglehetősen tagolt. Jövőre rendezik a lemezlovasok jo­gi helyzetét, szakmai hova­tartozását, képzését és mun­kaközvetítését is. A gépzenei szórakoztatásnak ez a for­mája az utóbbi időben elég­gé elterjedt, nemcsak a mű­velődési házakban, a klubok­ban, hanem a vendéglátó- helyeken is. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom