Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-03 / 284. szám

1977. december 3., szombat o Felvásárlói tanfolyam Szarvason Cukor — zsákszamrá JEGYZET Ötvenezer fejőstehén Az MSZMP KB Titkársá­ga 1976. szeptember 27-én tárgyalta „Békés megye me­zőgazdaságának és élelmi­szeriparának helyzetéről, va­lamint fejlesztési feladatai­ról” szóló jelentést. Ebben szerepel egy elég nagy szám: a tervidőszak végére a me­gyei tehénlétszámot 50 ezer­re kell növelni. Hogyan alakult eddig és mi várható ennek a tervnek végrehajtásában? Nézzünk csak néhány számadatot: 1976-ban a me­gyében összesen — ebben benne van a háztáji állo­mány is — 44 ezer 700 tehe­net gondoztak, 1977-re ez a szám 45 ezer 800-ra emelke­dett, 1978-ra 47 ezer 300, 79- ben 48 ezer 100 és 80-ban 50 ezer fejőstehén a terve­zett létszám. A legfeltűnőbb különbség az 1977. és 1978. közti időszakban látszik. A gazdaságok talán most éb­redtek rá, hogy érdemes ez­zel az állattenyésztési ága­zattal intenzívebben foglal­kozni. Hiszen ez év végén a mezőgazdasági üzemek 90— 95 százaléka már nyereség­gel zárja ennek az ágazat­nak a munkáját. Ehhez ter­mészetesen nagyban hozzá­járulnak a gazdasági ösztön­zők, illetve a ma már ész­szerűen adott tejprémiumok. A múlt évben megyei át­lagban 2920 liter tejet ad­tak a tehenek. Az ez év vé­gén várható tehenenként! tejtermelés adatai szektorok, ra lebontva a következőkép­pen alakulnak: a kisterme­lőknél 3600 liter, a termelő- szövetkezetekben 3300—3400 liter, az állami gazdaságok­ban pedig 4000—4100 liter. Ahhoz, hogy ilyen nagy legyen a tejtermelés növe­kedése, az állatoknak jó mi­nőségű, tápláló takarmányt kell biztosítani. Ez az év kedvezett a takarmányter-. melésnek, a gazdaságoknak elegendő mennyiségű tö­megtakarmány, illetve ab­rak áll rendelkezésükre a jövő évi új termésig. Sőt, olyan összetételben, amely­ből okszerűen tudják össze­állítani a legtöbb tej terme­léséhez megfelelő adagokat. Békés megyében ebben az ötéves tervben erőteljesen folytatják a gazdaságokban az állomány keresztezését, il. letve elég sok tiszta vérű külföldi fajtát hoztak már be: így tiszta vérű Holstein- frizből eddig 1430, Holland Lapályból 2400 egyeddel sza­porodott az állomány. Hols- teinfriz—magyartarka ke­resztezéséből származó F—1 nemzedékéből 3700 már ter­mel. Az állatok elhelyezése e pillanatban még nem gond. Számítások szerint 1978 má­sodik félévétől kezdve idő­arányosan nő majd a fe­szültség a férőhelyek száma, illetve a tehénlétszám kö­zött. A férőhelyek fejleszté­sének üteme bizony lassú. Már most is előfordul — sajnos nem is egy helyen —, hogy sok a nyilvántartott, de korszerűtlensége miatt nem használható férőhely, illetve az olyan férőhely, melyeket a gazdaságok kénytelenek másra használ­ni. Például gyöngytyúk vagy juh elhelyezésére. Ez ugyanis még mindig olcsóbb megoldás, mint ha az épü­leteket korszerűsítenek vagy esetleg lebontanák. Ez azon­ban nem megoldás, hiszen a szarvasmarháknak ugyan­olyan, vagy még nagyobb szükségük lenne a korszerű férőhelyekre. Elgondolkozta­tó a következő két adat is. A nemrég épült, illetve re­konstruált tehénférőhelyek értéke 68—100 ezer forint. Nem egy régi férőhelyé pe­dig az ezerforintos eszmei értéktől a 28—30 ezer fo­rintos értékig terjed. December 5-én Szarvason ötnapos, az ÁFÉSZ-ek fel­vásárlásával foglalkozó szak- tanfolyam nyílik. Ezen há­rom megye — Békés, Csong­rádi, Hajdú-Bihar — általá­nos fogyasztási szövetkeze­teinek vezetői vesznek részt. A meghívott vendégek so­rában neves szakemberek, a partnervállalatok igazgatói szerepelnek. így többek közt Kenyeres László, a ZÖLD- KEH Vállalat vezérigazgató­helyettese, dr. Tóth Mátyás, a Baromfiipari Tröszt vezér­igazgató-helyettese, a me­gyék konzervgyárainak, ga­bonaforgalmi és malomipari vállalatainak vezetői. A szaktanfolyamnak külö­nös jelentőséget ad a kister­melés gyors fejlődése. Csak Békés megyében 1977-ben a felvásárlás zöldségből és kis­állatból a duplájára nőtt. A kistermelés ilyen növekedé­Ilyen mennyiségű termés évek óta nem volt a megyé­ben, mint ebben az évben. Az előzetes számítások sze­rint 1976-hoz képest 9 szá­zalékkal, 1975-höz képest több mint 11 százalékkal nö­vekedett Békés megye me­zőgazdasági termelése. Mind­ez a tavaszi belvíz, illetve a nyári aszály ellenére követ­kezett be. Észak-Békés több mint 10 üzemében alapvetően meg­ingatták a gazdálkodást a természeti tényezők. Ebben a körzetben keresték az üze­mek legjobban gazdasági egyensúlyuk visszaállításá­nak megoldását. így, itt nö­vekedett legerőteljesebben az állattenyésztés, illetve a szolgáltatás. Békés megye két teljesen eltérő ökológiai, azaz termé­szeti viszonyú területre oszt­ható. Sajnos, a nagyobbik részt a mostoha körülmé­nyek, az állandó vízveszély és az aszály fenyegeti. Eb­ben a körzetben, azaz a Kö­rösök völgyének mintegy 170 ezer hektárján szükséges a termelés feltételeinek egyre nagyobb arányú javítása: a melioráció, a talaj termő­erejének növelése, belvíz- rendezése. Bizony nagy szük­ség van az itt dolgozó gaz­daságoknak az ezekre a munkákra kapott 70 száza­lékos állami dotációra, hi­szen az állandó veszélyezte­tettség miatt ezek az tíze­se ugyanakkor a továbbiak­ban még összehangoltabb te­vékenységet követel vala­mennyi érdekelt szervtől. A Göngyölegellátó Vállalat a tanácskozás ideje alatt ki­állítást rendez, amelyen leg­újabb termékeit mutatja be. így a szakemberek megte­kinthetnek egy zsugorfóliázó gépet, valamint néhány, a szállítás gondjait enyhítő műanyag láda prototípusát. A résztvevők a háztáji és kisegítő gazdaságok jelentő­ségéről és jövőjéről hallgat­hatják dr. Borúzs Gyulának, a MÉM osztályvezetőjének előadását. A HERBARIA igazgatója a gyógynövény­termesztés megnövekedett szerepét ismerteti. Megyénk­ben az idén a tavalyihoz ké­pest 40 százalékkal nőtt a gyógynövények termesztése. Az érdekesnek és hasznos­nak ígérkező tanfolyam de­cember 9-ig tart. mek nem tudnak kellően megerősödni, például gépek, berendezések vonatkozásá­ban. A gazdaságok többsége azonban nagyon jó termése­ket takaríthatott be ebben az évben. Gondoljunk csak a zöldségre. Stabillá vált azoknak az üzemeknek a köre, amelyek több évig nagyüzemileg foglalkoznak a zöldségtermesztéssel, illet­ve fejlesztik azt. Vagy néz­zük a cukorrépát. A belvizes területek miatt mintegy 2000 hektárral kevesebbre vethet­ték e növényt. Termésmeny- nyisége azonban 44 mázsával több, mint az 1976-os, azaz 331 mázsa hektáronként, a cukortartalom pedig 14,8 százalékos. Gyors számítás­sal megállapíthatjuk, hogy ebben az évben 6,5 mázsával több cukrot termeltek a gazdaságok hektáronként, mint az elmúlt évben. A gabonaágazat kiugró eredménye is a gazdaságok gondos, odafigyelő munkáját dicséri. A mezőgazdasági nö­vénytermesztés azonban ma már azon a szinten halad, hogy a meglevő fajtákkal csak nehezen lehet elérni a tervezett igen magas termés­átlagokat. Elsősorban -a rizs, a napraforgó, a kukorica és a zöldségfélék fajtaválaszté­ka szűk, túlságosan is az adott körülményekhez és fo­gyasztói igényekhez képest. G. E. | Naponta 300 vagon répa. Szinte hihetetlen! Az egy­más után kapcsolt vasúti ko­csik hossza így több mint 2,5 kilométer. Elméletileg te­hát naponta ilyen hosszúsá­gú, cukorrépával megrakott szerelvény fut a Mezóhegye- si Cukorgyár feldolgozó sza­lagjain. I Egy szövetkezet lelejteni akar A valóság azonban más. A szállítást nemcsak vas­úton végzik. Közúton több száz tehergépkocsi — köz­tük 110 a honvédségi — for­dul naponta többször az „édes teherrel”. A 137 napra tervezett feldolgozási idő­szak alatt összesen 42 ezer vagon répa kerül a gyárba. „Eddig ennek 60 százaléká­ból készült cukor” — hallom Kató János osztályvezetőtől. — Mikorra fejezik be a feldolgozást? — Valamennyi répa kint van-már a földből. Tizenegy- ezer vagon szántóföldi priz­mában vár átvételre. Eddig ez a kétoldalú megállapodá­sok alapján ütem szerint tör­tént. Január 20-ra befejezzük a feldolgozást. — Első tapasztalatok? — A répa cukortartalma most 15,5 százalék. A tava­lyi átlag 13,93 százalék volt. Ügy gondoljuk, az egyenle­tesebb tőállomány, a körül­tekintő növényvédelem és az időjárás a jó eredmény­nek egyaránt részese. — A termésátlag? — Az országban a Mező- hegyesi Cukorgyár körzeté­ben a legmagasabb, 384 má­zsa a hektáronkénti termés­átlag. A két véglet, Kever- mesen 560, Végegyházán 240 mázsa termett hektáronként. Vagyis az első tapasztala­tok kedvezőek. S míg Kever- mesen minden valószínűség szerint jövőre is vetnek ré­pát — erre eredményük a biztosíték —, addig Végegy­házán a termesztés megszün­tetését tervezik. Vagy talán a rosszul sikerült év feled- tetésére más megoldást talál­nak a cukorgyár közelében gazdálkodó szövetkezetek­ben? I dinit a kívülálló I észre sem vesz Mezőhegyesen a májusi nagy karbantartást, a felújí­tást követően az elmúlt év szintjén maradt a gyár fel­dolgozóképessége. Milyen célt szolgált akkor mégis az új gépsorok beállítása? Bi­hari László osztályvezető vé­leménye : „Elsősorban lét­számmegtakarítást, kevés a munkás, a műszaki irányí­tó”. — Az időszakos dolgozók? — Többségük becsülettel helytáll. Néhányukat már korábban is itt szerettük vol­na tartani. Nem sok siker­rel. Olyan is akad azért kö­zöttük, aki alig dolgozik egy hónapot, azután hónapokra táppénzre vonul. Ezt fur­csálljuk is, igaz évek óta is­métlődő jelenség. A munkaerővel szűkösen ellátott gyárban találkoztunk segédmunkásból lett betaní­tott munkással, s olyanokkal is, akiknek 3—4 szakmájuk van, lakatosok, kőművesek, hegesztők és most a répafel­dolgozó és cukorgyártó gép­sorok mellett' állnak helyt, ott, ahol nyáron javítottak. Berecz Sándor, a segéd­munkásból lett betanított munkás példája: Húsz éve dolgozik a gyárban, sokat látott és tapasztalt. Becsü­letére legyen mondva, jobb szereti az éjszakai műszakot, mint a nappalit. „Én már csak ilyen vagyok” — har­sogja túl a centrifugák zaját. Varga János, a szakszerve­zeti titkár asztal mellől tért lé. Nem találja ezt furcsá­nak? — Nem. Meg lehet szokni — válaszol, amint a vezér­lőasztal fölé hajol. — Ez a melasz cukortalanító irányí­tópultja — mutatja. — Az idén üzembe állított beren­dezéssel naponta 1,5 vagon­nal több cukrot nyerhetünk. A kívülálló persze észre sem veszi, hogy a cukorgyár­ban kevesebben dolgoznak, mint ahány emberre szük­ség lenne. Az ilyenkor szo­kásos átcsoportosításokról, erőfeszítésekről sem sokat tud. Legfeljebb elgondolko­dik, miért nem mennek pél­dául a helyi szakmunkás- képzőből szakmunkásnak, vagy máshonnan a techniku­mokból, főiskolákból, egyete­mekről műszaki irányítók­nak, ha ráadásul még lakást is kapnának. Vagy talán Me­zőhegyes a világ végén van? I Korszerűsítés meddig? Megkérdeztük a cukorgyár­ban; a karbantartás munká­lataiban, vagy a feldolgozás folyamatában vesznek részt szívesebben. Azt válaszolták, mindkettőt egyformán sze­retik és egyformán unják. Hogyan lehet ez? Nos, a kez­det mindig izgalmas, és azt valóban nehezen várják. A vég pedig, a feldolgozás és a karbantartás vége unalmas, s így nem csoda, ha mono­tonná válik. Lám, milyen egyszerű a magyarázat. Szó­val a változatosságot kedve­lik. De ahogy hosszan elnéz­zük a zsákolókat? Az már néhány perc múltán is egy­hangúnak tűnik. Szerencsé­re nem így vélekedik Zemó Mihályné és Labáth István­ná. — Egy műszak alatt 3400 zsákot kötözünk be. Nem tartozik a könnyű munkák közé... — Nehezen várják a kor­szerűsítést? —Nekünk jobb így — siet a válasszal Zemó Mihályné. — Hogyan? — Attól tartunk, nem lesz ránk már akkor szükség — folytatja. * — Ettől nem kell félniük — nyugtatja meg őket Biha­ri László —, lesz más mun­kájuk a gyárban. Igaz, a korszerűsítést követően a zsákolóban a 17 helyett csak ketten dolgoznak majd. Er­re azonban 1979-ig várni kell. A cukorgyáriak most azon gondolkodnak, meddig érde­mes elmenni a létszámmeg­takarító felújításokkal. Hi­szen a nyári nagy karban­tartást is meg kell majd ol­daniuk valahogyan, valakik­kel. vissza újra a munkagép mel­Varga János a vezérlőpult előtt beavatkozásra készen Fotó: Veress Erzsi Az Almásfüzitői Timföldgyár rekonstrukciós programja új állomásához érkezett. November 25-én megkezdte a termelést az óránként százötven tonna kapacitású golyós malom, illet­ve a napi 520 tonnás teljesítményű calcináló kemence. Így jövőre már 40 ezer tonnával többet termel a timföldgyár. A két gépóriást határidőre adták át, az eredetileg tervezett költ­ségből 8 millió forintot takarítottak meg. Képünkön: a nagy teljesítményű szovjet gyártmányú calcináló kemence (MTI-fotó — Tóth Gyula felvétele — KS) Jó évet zárt a megye mezőgazdasága G. E. Kepenyes János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom